Játékcsokor #012

Játékcsokor #012

  Mivel legutóbb a Játékcsokor #006-ban értekeztem a magyar TVC játékokról, ezért azt hiszem eljött az ideje, hogy ismét meglátogassuk a honi számítógép programkínálatát, ezzel is afféle számítástechnikai régészmunkát, avagy informatikai archeológiát folytatva. Akkor hát kössük a virtuális gépünket a virtuális TV-nkre, majd "helyezzük áram alá a készüléket"!

[Az intró (?)]

  Kezdjünk akkor egy viszonylag primitív játékkal, amelynek során némi történelemleckével is gazdagodunk. Ez pedig az igen beszédes című Bombázd le Ceausescut. A játékot – amelyre nem tart jogot – az Ősmagyar Software LTD. készítette valamikor. Az ugyanis nem derül ki, hogy ez a múltszázad nyolcvanas vagy kilencvenes éveiben született-e meg. Feltételezem, hogy nem kell elárulnom, mi célunk van a játékban. Azonban érdekesség, hogy elméletileg nem azért bombázzuk le a Conducatort, [nem hittem volna, hogy valaha is hasznosítani tudom majd a Conducator végnapjai című könyvből szerzett ismereteket. Csak innen tudom, hogy mi volt a "rangja" "Csaunak"] mert egy népnyúzó rohadt despota, hanem a románok egy bizonyos történelmi szemétségéért veszünk mi most elégtételt a legaljasabb legfőbb oláhon.

[A játék (?)]

  Az irányítás emulátoron a PC kurzor gombjaival történik, a bomba kioldása pedig a szóközzel (space). A hangeffektusok nem túl változatosak, mert csak helikopterünk rotorjának hangjából, a saját vagy az ellenség járműveinek elpusztulásából, illetve a bomba robbanásából állnak. A grafika gyermekien egyszerű, mondhatnánk olyan, mint a digitalizált naiv festészet. A mozgása viszont már elég primitív, darabos. A játék az ég türkize miatt enyhén vakító, mert minden más inkább sötétebb tónusú. Helikopterünk irányítása pedig igen nehézkes, hiába egyszerű maga a metódus. Azonban éppen ebben rejlik maga a játék, mert így megfelelő kihívást nyújt. Ugyanis helikopterünk folyamatosan süllyed, tehát nekünk folyamatosan a felfelét kell nyomnunk, csakhogy egyszerre kizárólag egy iránygomb nyomható. Így előre is kell mozdulnunk. Ebben akadályoznak bennünket az épületek, de két vadászrepülőgép is. Szerencsére ezek nem lőnek, pusztán átsuhannak az égen.
  Mindenesetre érdekes kis baromság ez a játék. Betöltésre ugyan nem ajánlom, de alant megtekinthető, vigyázat poéngyilkosságot, rontócot (spoiler) tartalmaz, mert a küldetés teljesítve lett, így láthatjuk miben részesülünk siker esetén [ez a figyelmeztetés csak annak szól, aki veszi a fáradtságot, hogy betöltse]:

[Így fogad a játék.]

  A második játék a csokorban pedig nem más, mint Batman. Egészen pontosan: Batman - Az elfelejtett számok tornyában. Ismét tudatlanok maradunk e játék kiadási évével kapcsolatban, azonban a progit Jámbor Krisztián [alias C.S. vagy C.S. Software] követte el, innen-onnan kölcsönvéve sprite-okat, képeket. Ugyanis a Batman sprite, meg bevezetőkép szinte biztos, hogy más gépekre írt Batman játékokból [a sprite szerintem a Caped Crusader-ből, a bevezetőkép a Batman - The Movie-ból] vannak. Ez persze nem von le a játék értékéből, sőt! Végre valaki, aki ugyan innen-onnan lopott, de csak azért, hogy valami újat alkosson.

[Kis hangulatos bevezetőkép.]

  Ez a Batman egy logikai játék, amelyben célunk, hogy a Denevéremberrel kijussunk az Elfelejtett Számok Tornyából. Ezt pedig úgy tehetjük meg, ha a számítógépeken/terminálokon lévő számokat használva elérjük azt az összeget, amelyet a legfelső szint liftajtaja felett láthatunk, majd a felvonóval felfelé távozunk. Ezért az első pályán rendelkezésünkre álló 20 másodperc bőven elég. Azonban a későbbi szinteken figyeljünk oda, mert a lehetőségeink végesek, és most nem az időre, hanem a számokkal végzett műveletekre gondolok.
  Az irányítás a joystickkel történik, de a tűzgombot felejtsük el, arra ugyanis nem lesz szükségünk, hacsak nem a legelején. Helyette csak az irányokat használjuk. Jobbra-balrával mozgunk. Felfelével Batman aktiválja a terminálokat, de vigyázzunk, mert érzékeny! Illetve ezzel mozoghatunk a liftekkel is felfelé. Lefelé húzva hősünk felénk fordul, de ezt csak akkor kell használnunk, ha a felvonóval alábbszállnánk. Meg kell még említenem, hogy a játék pixelpontos irányítást igényel. Tehát ha nem a lift vagy komputer mértani közepe előtt nyomjuk a felfelét, akkor bizony nem történik semmi. Ez persze csak akkor gond, hogyha fogytán az időnk.

[Maga a játék.]

  A grafika szerintem kifejezetten szép, kihasználja a TVC képességeit, noha Batmanünk villog, ha mozog. Feltételezem így lehetett megoldani a folyamatosságot, vagy nem elég gyors a klasszikus animációs alapelv megjelenítése [mozdul egyet a sprite, a gép törli, majd újra rajzolja a következő fázissal, aztán megint töröl, s így tovább].
  Mivel a TVC hangja elég ótvar, sajnos ezért a játék hangja sem egy polifonikus csoda. Ettől függetlenül a Batman zenéje egészen tűrhető, hangeffektusokra nem leltem. Végig ugyanaz a zene szól, amely egy idő után valószínűleg idegesítővé válhat.
  Érdemes tehát kipróbálni a Batmant, mert úgy vélem, ha minden játék ilyen lett volna a TVC-re, akkor biztosan nagyobb elismerésnek örvendett volna a hazai számítógépes körökben is. Habár az tény, hogy ahogy egyre tovább jutunk úgy jönnek elő a játék hibái is [például hexadecimális értékben adja meg a hátralévő időt, olvashatatlanok a számok a monitorokon, stb, de lehet ez az emuláció hibája is, vagy Jámbor Krisztián fütyült az egészre, mire idáig megírta a játékot]. Íme mozgásban a játék:

[Na, vajon honnan van a nindzsa?]

  Akkor a nyugatról látogassunk el a keletre. Nem kell aggódni, nem valamelyik lepukkant volt szovjet "tagköztársaságba" invitálom a kedves olvasót, hanem a mesés Távol-Keletre. Méghozzá Japánba, ahonnét a nindzsák is származnak. Ugyanis a következő TVC-játék címe: Ninja. Hogy mikor készült, arról fogalmam sincs, azonban készítőjét már ismerhetjük, mert kiírja az elején a progi: Takács Béla a becses neve. Igen ugyanaz a Takács Béla, aki a magyar-angol helyesírási szabályok összeolvasztásával megalkotta a Samuraj című verekedős gámát, amelyről korábban írtam a Játékcsokor #006-ban. [Úgy tűnik nagyon érdekelte Takács mestert a japán kultúra.] E játékát  ezúttal pedig a Novotrade adta ki, amint az a baloldalon látható szokásos fehér egyenborítóból is, illetve a Last Ninja című C64-es játékból/-tól lopott borítóképből is látszik. Habár Armakuni [így hívták az utolsó nindzsát] szemei "kibarnultak", bőre pedig kifehéredett. Ebből arra lehet következtetni, hogy vagy valamilyen jogi retorziótól tartott a Novotrade ["De bíró úr ez nem az a nindzsa, mert ennek barna a szeme, meg a bőre is fehérebb!"] vagy csak ennyire ócska volt a magyar nyomdatechnika akkoriban. Ráadásul az a sanda gyanúm, hogy a cég nem hitte, hogy e nyilvánvaló lopás nélkül is eladható lenne a játék. Holott tudhatták volna, hogy a nyolcvanas években BÁRMIT el lehetett adni a nindzsákkal [lásd BMX Ninja bármelyik 8-bites gépre]. Szerintem még itt a vasfüggöny innenső oldalán is.
  Amúgy félelmük szerintem elég alaptalan volt, mert egészen jó játék. Mármint a TVC-s átlag minőséghez képest. Nyilván egy C64-es játék bármikor felülmúlja, de a TVC-n, ha lett volna ilyen gépem, akkor én biztos büszke lettem volna erre a szerzeményre. Van benne könnyedén elsajátítható verekedés, kis Impossible Mission meg Bruce Lee utánérzéssel. Mert az ellenség leverése mellett még lifteznünk, illetve lampionokat/lámpákat is gyűjtögetnünk kell, hogy a pályát elhagyhassuk.
  Habár grafikailag nem oly látványos, nem oly színes mint a Batman feljebb, de e fogyatékosságáért kárpótol bennünket a zenéje, meg az egyszerű irányítása, játszhatósága. Az emulátorban a nyilakkal mozgunk, space (szóköz) a tűzgömb. Surikenünket simán a szóköz megnyomásával hajíthatjuk el. A piros gombóc, onigiri vagy szerencsesüti [mert nem tudom mire gondolhatott a költő...] pedig életet ad. Életerőnket a kép tetején látható kék csík mutatja. A harc is egyszerű, előbb valamelyik irányt, majd space-t nyomunk. Ilyenkor a zene elhallgat, hogy a hanghatásoknak adja át a helyét [Ami szerintem igazán ötletes egy megoldás, ha nem áll rendelkezésünkre polifónia]. Nindzsánk szakaszos mozgása kissé szokatlan lehet elsőre, de hamar megbarátkozhatunk vele. Lejjebb pedig a hozzászólások között az alkotó is megosztott velünk néhány műhelytitkot. Íme a videó:

[Közelkeleti-oroszos hangulat...]

  Akkor jöjjön még egy Béla-játék, de ezúttal nem Takács, hanem Szalontai Béla volt az elkövető. 1988-ban Szalontai úr elkészítette a magyarul egyáltalán nem kommunikáló "ügyességi" játékát, a Treasure Huntingot (Kincsvadászat). Kiadóról nem tudunk, így lehet maga terjesztette saját művét. Ezt már azt hiszem nem tudjuk meg. Na tessék, nyugtával kell dicsérni a napot, mert különben felbukkan a múlt. Meg Szalontai Béla személyesen! :) A hozzászólások között ő is megszólalt ezúttal, bemutatva egyéb alkotásait.

[A játék.]

  Azt viszont megtudhatjuk, hogy Szalontai Béla értett a grafikához is, mert a játék, TVC-s értelemben látványos. Tekintve, hogy van egy remek introképe, ahogy a baloldalt látható is. Illetve jól megválasztott színeket használ maga a játék is; legalábbis szerintem. A grafikán kívül még néhány primitív hanghatás is társul a játékhoz, amelyek mintha egy digitalizált hörgésben csúcsosodnának ki, halálunk esetén. Az irányítása egyszerű, csak a nyilakra lesz szükségünk. A játszhatóság is egyszerű. Mondhatnánk túl egyszerű. Ugyanis célunk kincseket gyűjtögetni, elkerülvén a vizet [?; A hullámos vonalakra gondolok] meg a... pajzsokat. Ezek ugyanis végzetesek kis zöld fejünkre. A Treasure Hunting amúgy nagyon emlékeztet a régi, karakteres üzemmódot használó DOS-os cuccokra, ahol ugyan látvánnyal meg hanggal nem tudtak szolgálni, ezért leginkább kaland-, szerep- vagy logikai játékot készítettek így, hogy hősünk egy karakter fej vagy más néven egy smiley volt.
  Azonban ennyiben ki is merül a játék. Különösebb kihívást nem nyújt, habár néhány idegesítő állatság után egy ilyen gáma kitűnő kikapcsolódással szolgálhat. Itt tényleg csak magunkat okolhatjuk, ha tévedünk. E "hibája" ellenére mégis van benne valami, ami miatt érdemes kipróbálni:

  Ennyi volt hát a Játékcsokor #012, jó játékot!

Komputer Kalandor