Játékcsokor #013

Játékcsokor #013

  A legutóbbi játékcsokorban TVC-s progikról értekeztem, s mivel nem is oly rég egy Videoton anekdotával gazdagodtam egyik YouTube-nézőmnek hála, ezért most ismét a TV Computerre írt szerzeményekből csemegézem. Akkor hát lássuk!

  Elsőnek kezdjük is azzal a játékkal, amelyről a lentebb ismertetett történet is szól majd! Ez pedig nem más, mint az 1991-ben megjelent Sajtvájó. Szerzője Vindics István alias STV azonban csak konvertálta egy másik magyar mikroszámítógépről, a Primóról, ahová 1988-ban jelent meg a játék. Egyébként a Sajtvájón érezhető a Primo hatás, mert nincsenek benne színek. Ugyanis a Primo fekete-fehér képet adott. A TVC-n pedig monokróm zöldben élvezhetjük a konverziót. Azonban ettől függetlenül akár jó játék is lehetett volna. De mielőtt ebbe belemennénk, lássuk milyen játék is a Sajtvájó!
  Műfaját tekintve ügyességi, elkerülősdi, amolyan kicsit Pacman, kicsit Boulderdash stílusban. Régi PC-sek talán emlékeznek az 1983-as, kanadai Digger című játékra, amelyben egy kocsival kellett összeszednünk gyémántokat [vagy ékköveket], miközben a földet fúrtuk meg a lényeket kerülgettük vagy éppen a pénzeszsákokat ejtettük rájuk [erről a címről pedig egy modern gépeken is elfutó változatát tölthetjük le].  A Sajtvájó nagyon hasonló ehhez, csak pénzeszsákok, gyémántok meg színek nélkül. :)
  Célunk itt a szörnyek kiirtása [space a tűzgomb emulátorban]. Ha pedig a benzineskannákat összegyűjtjük, akkor bónusz életet kapunk. A játék már az első pályán is kihívást jelenthet, mert az ellenfelek egyre gyorsulnak, minél többet lelövünk belőlük. Ám alapállapotban sem éppen lassúak. Irányíthatósága is jó. Szóval a játék is remek lenne, hanem ott lapul benne a "rém", amely csak a kitartó játékosokra csap le. Hogy miféle rém? Idézném MR MR személyes tapasztalatát a Sajtvájóval kapcsolatban, amely előtt még fellebbenti a múlt fátylát a TVC tulajok sorsáról:

Amikor új program jelent meg TVC-re, az Ünnepnap volt nekünk TVC-s srácoknak. Kb. 1990-től jelentek meg az általad is említett konverziók, amelyek Spectrum vagy Primo átiratok voltak, na azok sokkal minőségibb játékok voltak, mint a 90 előtt kiadott ún. hivatalos TVC játékok.  Ezeknek sokkal jobb grafikájuk, zenéjük és hosszú játékidejük volt (ELITE, Interkarate +, Nautilus, Spherical, Race Ace...) Emlékszem a Nautilusszal egy teljes napot játszottam szünet nélkül, és nem jutottam a végére (ez egy vektorgrafikás tengeralattjáró szim volt). Szóval a Sajtvájó az egy vicces sztori. Imádtam, és egyre jobb voltam benne. A játék úgy nehezedett, hogy egyre gyorsabb lett. Kb. a 20. pályán szonban mindig lefagyott. Írtunk levelet a haverommal Vindics Istvánnak a játék készítőjének, és ő visszaírt, hogy a játékot csak addig a pályáig írta meg, mert nem gondolta volna, hogy bárki el tudna odáig jutni a Sajtvájóval azon a sebességen. :)

  Ez volt hát a Sajtvájó és infokultúrtörténeti háttere, alant látható a videó a játékból:

  Akkor jöjjön a következő játék, amely mintegy MR MR állításainak megerősítésére törekedne, miszerint a 90-es évek előtti játékok nem éppen a kifinomult minőségükről voltak híresek. 1988-ban jelent meg, láthatólag a Centrum áruház támogatásával, és az "a stúdió" gondozásában, NASA & Guy & Koy készítésében a TV Ball című faltörő játék; egyesek szerint afféle Arkanoid klón. Bár kinézetre valóban észrevehető az említett árkád klasszikus hatása, azonban a játék viselkedésében, meg főleg élvezhetőségében ez cseppet sem mutatkozik meg! Ám mielőtt rátérnénk a TV Ball kivesézésére jöjjön előbb a története, mert az is van neki, amelyet egyébként a kazettaborítón olvashatunk:

2213-at Írunk. A hírhedt varázsló, a computermágus McKell Daughleny  [Ha angolul próbáljuk felolvasni nincs értelme, ezért maradjuk a magyaros kiejtésnél: mekkell dögleni] feldühödvén azon, hogy a boltban az orra elől vitték el az utolsó angol nyelvű Enterprise-t, varázsjoystick-ja egyetlen suhintásával betölthetetlenné tette az összes Enterprise programot. A rettegés szele söpört végig a világon. Mi lesz, ha nem játszhatnak soha többé szeretett programjaikkal? A varázsló azonban megkönyörült a szenvedő emberiségen. Készített egy játékot, és elküldte a világ legügyesebb játékosainak. Ha valakinek sikerülne teljesíteni a játék összes pályáját, a programok megszabadulnának a varázslat alól. A varázsló egy versikét is mellékelt a játékhoz:

"Indítsd el a játékot és engedd ki a golyót.

Össze-vissza pattog majd és üti a sok dobot.

Pattogása közben sokszor színes falnak rohan.

érintésétől a nagy fal szilánkokra robban.

Ilyenkor, ha szerencséd van, nagy csoda

történik. Baloldalon ajtó nyílik, mögötte kincs

rejlik. Ha a golyó magasan van, bemehetsz a

kincsért. Különleges tulajdonság jutalmad e

tettért. De ha nem jössz ki időben, bezárul az

ajtó. Bennmaradsz a kisszobában, s leesik a

golyó. Ügyességgel persze Te még ezt is

kivédheted. Meglököd a pályát, mire amaz

beleremeg. Remegése folytán irányt vált a

labda, s ebből a játékosnak van a legnagyobb

haszna. Ha e sok bajt kiheverted, már csak arra

figyelj, hogy a labda a gyémántot ne találja

el. Mert ha eltalálná, akkor véget ér a pálya.

S jutalomképp egy plusz élet mindenképpen

járna. Mikorra az ötvenedik pályát viszed

végig, újra jó lesz minden program s játszhatsz

sok-sok évig."

Jó játékot és kellemes szórakozást kívánnak a

szerzők:

NASA & GUY & KOY

[A bevezetőképernyő]

  Szóval verses formában kapjuk meg a kezelési útmutatót, hogy mi mire is jó valójában, illetve, hogy mely veszélyeket kell elkerülnünk. Már persze csak úgy homályosan, mert igazi konkrétumokat nem említ. Amúgy érdekes, hogy a játék bár faltörő kategóriájú, mégis az asztal megremegtetése, meg a golyó kiengedése inkább afféle flipperre emlékeztet. Igaz, kezdetben, még a nyolcvanas évek elején, a hetvenesek végén a számítógépes flipperek inkább voltak faltörők, de ez a játék már 88-ban készült! Szóval a három jómadár készítő kicsit retrográd elveket vallott a progi írásánál...

[A fehér téglák nem kiüthetők!]

  Nézzük az irányítást: emulátorban a lefelét nyomva engedjük ki a golyót, tűzgombot, avagy a space-t (szóköz) nyomva pedig rázzuk az asztalt. Természetesen jobbra-balrával mozgunk. Nagyjából ennyi is az irányítás. Ám ahogy legtöbb TVC játéknál, ennél is óvatosan nyomkodjuk a tűzgombot, mert könnyedén elszórjuk a rendelkezésünkre álló asztalremegtetéseket.

[Újrakezdés után teljesen más 2. pálya]

  Most akkor lássuk a játszhatóságot! A TV Ball e tényezője igen alacsony színvonalú, mert míg általában a jó/normális faltörőknél számít, hogy a golyó hova érkezik, itt egyáltalán nem. Az ütő bal vagy jobb széléről ugyanúgy pattan vissza, mintha a közepét érte volna. Ezáltal taktikázásra nincs esélyünk, az ügyességi rész meg kimerül annyiban, hogy az ütőt a golyó alá passzintsuk. Emellett még a pálya oldalain kapuk is vannak, amelyekben egy pillanat alatt tűnik el a golyó, hogy ugyanabban a lereagálhatatlan momentumban megjelenjen a túloldalon. Ráadásul a játék már a második pályán elkezd exponenciálisan nehezedni, mert amint kiengedjük labdánkat a karámjából, rögvest növekszik a sebessége is! Ezeken kívül a program sprite-kezelése is fura, mert hol lelassul, hol felgyorsul, mintha a proci nem tudná rendesen számolni a grafikát. S ha már így áttértünk a grafikára: a színek engem igen emlékeztetnek a CGA videokártyák színpalettájára [már amikor nem kompoziton adta a jelet a kártya, mert ezen a kimeneten tudott 16 színt is! Persze csak egy maroknyi játék támogatta ezt a megoldást...], noha itt, a magenta/rózsaszín helyett piros van.
  E fentebb említett dolgok miatt úgy gondolom, hogy ez a játék sem volt senki kedvence sem. Persze jobb híján biztos ráfanyalodtak a TVC-tulajok, de ha manapság gondolnak rá, szemük biztosan nem fog a nosztalgiától csillogni, hanem inkább a frusztrációtól lángol majd tekintetük.

  Most pedig hagyjuk magunk mögött a kellemetlen, befejezetlen játékokat, hogy jobb, a TVC-t képességeit merészebben kihasználó progikat vegyünk górcsövünk alá! A következő két játékot ugyanaz készítette, aki egyébként, úgy tűnik, értette, hogy miként kell szórakoztató szoftvereket írni. Még ha ezek iszonyat nehézségűek is voltak olykor. A szóban forgó alkotó pedig Bertók Zsolt alias Berysoft. Ő neki köszönhettük A bolygó neve: Halál című játékot is, amelyről a Játékcsokor #006-ban már beszámoltam.

[Az első animált intrójú TVC játék.]

  Berysoft most következő játéka pedig a Búvár címet viseli. Hogy mikori, azt sajnos nem tudjuk, mert készítésének évét nem írja ki a progi. De Bertók Zsolthoz híven, a játék céljáról részleges infót kapunk, még a "mozgó" introkép előtt, ahogy az fentebb is látszik. Tehát célunk a kincs felfedezése az elsüllyedt roncsban.
  Ehhez amúgy minden ügyességünkre szükség lesz, mert hős hidriótánkat ugyan egyszerű lesz kezelni – lévén csak az irányokat kell majd nyomkodnunk – azonban búvárunk buzgón úszik majd tovább is. Azaz békaemberünk folyamatosan mozog, kivétel, amikor megjelenik az újabb helyiségben. Ekkor nyugodtan tanulmányozhatjuk a kabint, amelybe éppen kerültünk, mert szerencsénkre ez egy olyan játék, ahol a vízalatti kincsvadász hozott magával elég levegőt a palackban, hogy az idővel ne kelljen törődnie. Ellenben ha bármihez hozzáérünk, legyen az csillár, láda, fal, tengeri herkentyű, nyomban végünk. Még a teknősbéka is halálos ebben a programban! Összesen háromszor próbálkozhatunk, mielőtt újrakezdődne a kalandunk.

[Ha elfogynak búváraink...]

  Ez így elmondva afféle kicseszős játéknak tűnik, de nem az. Az irányításhoz hamar hozzá lehet szokni, én is a második alkalomra már egész sokáig eljutottam. Tehát sikerélménnyel is kecsegtet a Búvár, miközben azért a kihívás is megmarad, hiszen a szó szoros értelmében végig kell navigálnunk a helyiségeket oda meg vissza. Így csak a legkitartóbbak lelhetik majd meg a kincsesládát. Szóval ezen a játékon látszik, hogy olyan írta, aki maga is játszott vele, sőt tetszett is neki.
  Szóval, ha egy egyszerű, hangulatos, de azért kihívást kínáló játékkal szeretnénk szórakozni, akkor a Búvár mindenképpen megér egy betöltést. Sok hangja nincsen, bár ezt lassan a TVC-s játékoknál már megszokhattuk. Íme mozgóképen a Búvár:

  Utolsó bemutatandó program ebben a Játékcsokorban pedig szintén egy ügyességi játék, amely már a TVC eleddig egyik [számomra] rejtett megjelenítési módját használja, és amely az Amstrad CPC színkavalkádjának a magasába emeli a magyar gép képességeit.
  Ahogy fentebb említettem, ez is egy Bertók Zsolt mű, amelynek Varázsgömb a címe. Műfaját tekintve azok közé az ügyességi játékok közé tartozik, amelyekben gondolkodnunk, terveznünk is kell, miközben az ellenfeleket kerülgetjük. Szóval van egy logikai oldala is a proginak, amely mellé rengeteg türelem is szükségeltetik. Ugyanis mindenre magunknak kell rájönnünk, mert a többi Berysoft játékkal ellentétben, itt nincs semmilyen információ.
  Annyit sikerült kitalálnom magamtól is, hogy gömbünk minél kisebb pályán pattog, annál több erőt gyűjt, ennek a maximális mértéke 50 lehet. Ebből következik, hogy minél nagyobbat pattanunk vele, annál közelebb kerülünk az életvesztéshez, amelyből csak három darab áll rendelkezésünkre. Halálunk esetén a program zenét játszik, egyébként csak effektusok hallhatóak. Célunk, gondolom, hogy eljussunk valahová három gömbünk, azaz életünkön belül, minél több pontot szerezve.
  Az irányítás roppant egyszerű, mert akárcsak a Búvár esetében itt is csak az irányokat kell majd nyomkodnunk a megfelelő pillanatban. Ugyanis gömbünk csak rögtön a becsapódáskor tud irányt váltani. Azonban nem csak a két fő irányba, fel-le meg jobbra-balra, hanem átlósan is pattoghatunk vele! [Erre mondjuk éppen most jöttem rá, miközben teszteltem a játékot.] Egészen érdekes kis játék, aki szereti az ügyességi-logikai játékokat annak biztos tetszeni fog ez is:

  Ez volt hát a 13. Játékcsokor, legközelebb már egészen biztosan újabb AD&D kalandokba vetem egykoron megalkotott hőseimet, addig is jó játékot!