Játékcsokor #014

Játékcsokor #014

  Mostani vizsgálódásaink tárgya Commodore gépek modern kínálata lesz. Lássuk hát milyen újdonságokkal játszhatunk régi kedvenceinken a valóságban és virtuálisan egyaránt!

 

[Új introkép.]

 Első játékunk egy ősi, klasszikus verekedős játék felújított változata. Méghozzá az International Karate-é. Új hátterekkel, illetve bizonyos változataiban már választható a gík azaz a karateruhák színe is az International Karate Ultimate-ben. E felújítás még tavaly, 2017 decemberében jelent meg, lemezképre és cartridge-képre, tehát nem fizikai formában. Akkor nem ismertettem, de most pótolom ezt a késést.

[Klasszikus gík, új háttér.]

  A játék irányítása, kezelése az eredetihez képest nem változott semmit, tehát ha valaki régen is végigvert mindenkit a világkörül, az ebben is megteheti. Kicsit feljavították az eredeti motort, mert a mozgás sokkal folyékonyabb, az ütések pedig pontosabbak. De minden egyéb, a hangulat, az irányítás meg persze a küzdelmek közötti minijátékok, mint például a csempetörés fejjel, illetve a felénk hajított fegyverek átugrálása maradt a régi.

[Itt pedig "új" gík, új háttér.]

Ám a felújítás leginkább érzékelhető része a grafikai ráncfelvarrás. A hátterek többségét eredetileg csak újrarajzolták, hogy jobban nézzenek ki. Illetve némi változás is volt bennük, mert például a Sydney-i kagylószínház helyett, most az Uluru v. angol nevén az Ayers Rock látható a háttérben. Amely szintén Ausztráliában található.
  Aztán néhány pixelgrafikus művész rittyentett a játékhoz csak úgy kedvtelésből egész jó háttereket. Mikor még csak képek voltak ebből a régi-új interkaratéből. Így aztán még 2017-ben a CSDb-n írtak ki afféle versenyt, IK hátterekre. Lehetett szavazni, hogy mely "pályaművek" kerüljenek bele a játékba. Az összes pályamű egyébként itt megtekinthető. Némely háttér persze csak viccnek készült, de vannak komolyabbak is. Ezekből kerültek is különböző a változatokba. Mert van belőle mindenféle, például a versenyekre készített competition edition.

  A képeken, gif animációkon a játék legutolsó, annak is az Excess csapat által bütykölt verziója látható. Azt még hozzátenném, hogy a játékhoz új zenét is írtak, ide kattintva böngészőből is meghallgathatjuk. Némely változatokban, azonban hallgathatjuk az eredeti meg az IK+ zenéjét is, illetve egy remix változatot. Sőt ha rendelkezünk olyan valós géppel, amelyben két SID-chipet ültettünk, akkor azt is támogatja már a játék, hogy élvezhessük a sztereó hangzást.
  Ez volt hát az International Karate Ultimate, most pedig nézzünk egy igen friss játékot. Olyannyira friss, hogy szinte ropog!


  Lényegében a mai napon jelent meg a második játék, amelyről. Mármint azon a napon, amikor e bejegyzést írtam, nem amikor közzétettem. A játékról két évvel korábban még az RGCD írt először, amely egy brit lemezmagazin volt valamikor, de most már egy blog. [A Játékcsokor #003-ban tettem róla említést először a Power Glove kapcsán.] Akkoriban még csak azt írták, hogy a játék C64-es változatát közel lehetetlen lesz elkészíteni. Azt nem részletezték, hogy miért... Eredetileg ez egy 2007-es Atari progi volt amúgy. Azonban végre C64-en is élvezhetjük, mert elkészült a Yoomp! 64. Nevére kattintva átkerülünk az itch.io-ra, ahonnan letölthetjük a játékot. Ám ha jobban szeretjük a fizikai változatokat, akkor létezik belőle cartridge meg lemez kiadás is.
  Amint a gifen látható ez egy ügyességi játék, amely talán a Trailblazerhöz hasonlítható, csak itt nem egy síkon ugrálunk a labdánkkal, hanem egy csőben. A játék pedig fantasztikusan működik, élvezet vele játszani. Könnyen és fokozatosan szoktatja hozzá a játékost az egyre növekvő nehézségekhez. Amint látható a grafikára sem lehet panasz. Emellett a játék finoman is fut, nem akadozik, így a labdánk vezérlése is élvezet.
  Ellenben a zenéje nekem már annyira nem tetszik. Nem a stílusával van problémám, hanem mintha ez egyik "hangszer" túlvezérlődne bizonyos pontokon, ezért ilyen recsegős, fülsértő hangot ad. Szerencsére kikapcsolható, így viszont bármikor hallgathatunk mellette mást, miközben élvezhetjük az SEUCKokat idéző hanghatásokat.
  Ez volt hát a Yoomp! 64, a pattogó labdák szerelmeseinek.


  Az InterKarate Ultimate-en kívül 2017-ben, pont karácsonykor megjelent még egy játék, amely bár nem rendelkezett múlttal, lévén teljesen új volt, de nyomban a legendák közé lépett. Akik szeretik/szerették a Giana Sisters-t, vagy a Mario meg Kirby játékokat, és szeretik a C64-et azoknak készült a Sam's Journey című fantasztikus platformjáték!
  Mert főhősünk Sam éppúgy csúszik a földön, mint a Giana nővérek vagy a Mario testvérek. Sőt Gianaékhoz hasonlóan gyémántokat gyűjtöget, de képességei nem merülnek ki csupán az ellenfél fejére huppanásában. Hanem a megfelelő ruházattal akár kardozhat is, mint egy kalóz, vagy falat mászhat, mint egy nindzsa. De akár a magasba repülhet, mint egy háti rakétás űrhajós is. S ez még csak néhány a képességei közül. Szóval van benne egy kis Kirbys hatás is, noha itt nem a lenyelt ellenfeleiből szerzi plusz képességeit, hanem ruhákat [pizsamákat?] kell összeszednie. Emellett a pályák között egy nagy térképen közlekedhetünk, mint a Super Mario Bros. 3-ban.

  A játék grafikája remek. Szép színes minden, a sprite-ok viszonylag nagyok és remekül kidolgozottak. A hátterek néhol mozognak, néhol statikusak, de mindenesetre nagyon gyerekbarátok. Sőt a játék elején kapunk rendes kis képes intrót is, amely elég sablonos, de érezhető, hogy a készítőknek nagyon is ez volt a szándéka.
  A játszhatósága, irányítása kiváló, egyszerű. Könnyen hozzászokhatunk az állandó csúszkáláshoz is. Hogy aztán úgy pattogjunk Sammel, mint a profik. De a játék mégsem unalmasan könnyű azért. Vannak titkos részek, amelyeket látunk általában, tehát nem a Mariókra jellemző szemétségeket kell megkeresnünk benne.
  Zeneileg is nagyon rendben van. Jól szól benne minden. A hangeffektusok a zene mellett szólnak, szóval a valószínűleg a három csatornából, amelyet a SID-chip lejátszani képes, egyet elfoglalnak. De ezek is jók.
  A játék megjelent lemezen és cartridge-en. De természetesen emulátorból is játszhatunk vele. Egyelőre még csak kereskedelmi forgalomban kapható a Protovisionnél.


  És akkor most a Commodore 64-ről térjünk át a Commodore +4-re. Kezdjük is egy a Sam's Journey-hez hasonló, megjelenésekor azonnal legendává váló platform-ügyességi játékkal. Ez pedig a Pets Rescue. Vagy teljes nevén Dr. Dree's Pets Rescue. Ez a játék viszont nem tavaly, hanem már idén jelent meg, a plus/4-en pedig szokatlanul remek minőségben. Már persze plus/4-es viszonyok között, mert aki mondjuk C64-en "nőtt fel", annak eléggé bénácskának fog tűnni a játék.

[Az intró.]

  Ezúttal egy főhősnőt irányítunk, kinek feladata, hogy megmentse a kisállatokat. Amelyeket amúgy éppen asszisztense változtatott mindenféle ellenséges lénnyé, kik végül megszöknek a Dr. Andrea Brown állatkórházából. Egyébként, amikor énekelni kezd, akkor ő lesz Afro Dree, tehát innen a Dr. Dree elnevezés, meg gondolom ez valamiféle utalás André Romelle Youngra, más néven Dr. Dre [egy e-vel]. Ezt a történetet egyébként az intróból tudhatjuk meg.

[A menü.]

  A játék grafikája elég szép, de közel sem olyan gazdag a színekben, mint az introkép. Gondolom a színek lecsökkentéséért cserébe nyertek valamiféle előnyt a játszhatóságban. Sajnos nem olyan szemet gyönyörködtető, mint mondjuk az Adventures in Time, amelyről még a Játékcsokor #005-ben írtam.

[Maga a játék.]

  Ha pedig megemlítettem a játszhatóságot, akkor térjünk is rá. A Pets Rescue szinte teljes egészében Super Mario piros overalljából bújt elő. Sajnos megvannak benne azok az idegesítő dolgok, amelyekben mások a kihívást látják. Például, hogy úgy csúszunk a sima padlón is, mintha jégből volna. Természetesen ezt néhány ellenfél szemét módon ki is használja. Ezenkívül ugyanúgy csövekben is találjuk meg a bónusz részeket. A pálya végén pedig nem mindegy mekkorát ugrunk. Illetve a kép "tekercselődése" azaz scrollozása sem éppen finom, mint mondjuk a Dork Dave and Dirty Trickben, amelyről szintén a Játékcsokor #005-ben írtam már.
  A játék hangját a TED-chip szolgáltatja. Így felkészülhetünk némi fülszúrásszerű zenei elemre, de meglepő módon csak az intróban! Különben a pályákon lévő zenék nagyon is hallgathatóak, élvezhetőek. Ráadásul nagyon fülbemászóak is! Észre sem vesszük, de már dúdolgatjuk is őket.
  Ám minden hibája ellenére nagyon is játszható, szórakoztató a Pets Rescue. Ezért érdemes kipróbálni, sőt ha tudjuk végigvinni is, mert szerethető egy játék.


  Második +4-es játékunk e csokorban szintén idén, 2018-ban jelent meg. Azonban nem csak +4-re, de C128-ra is, az RK Soft gondozásában és készítésében. Egy logikai platformjátékról van szó, amely hasonlít a Solomon's Key című régi, először árkádszekrényre kiadott, majd C64-re, Amigára, Spectrumra, Amstradra is átírt játékra. Illetve ilyesmi játék volt még a Spherical is, amely a szekrény kivételével minden egyéb más gépre is megjelent.
  A Magic Blocks-ban is úgy tudunk rendesen közlekedni, hogy a pálya bizonyos elemeit, kockáit felszedjük, majd a nekünk megfelelő pozícióba helyezzük. Így szedegessük össze a pályán lévő kulcsot, kincset miegyebet.
  A játék grafikája szép, színes. Azonban nem mozog finoman, hanem darabos. Ezért az a kevés dolog, ami animálódik, névszerint főhősünk a kis Arkhimédész, egészen akadósnak tűnik.
  Ez pedig leginkább az irányításon látszik. Néha azért lépünk vagy ugrunk tovább, mert nem érezzük pontosan, hogy meddig is kéne a joysticket nyomni. Ez mondjuk nem egy nagy gond, csak zavaró, de meg lehet szokni.
  Zenéje nincsen a játéknak, egyszerű TED-effektusokat hallhatunk, miközben lépegetünk, a gyémántokat vagy ékköveket szedegetjük össze, vagy éppen a varázskockákat tesszük el.
  A játék mégis érdekes, mert +4-en ez az első ilyen. [Szerintem, bár lehetséges, hogy tévedek.] És mint első ilyen játék nagyon is jól sikerült, a kisebb hibái ellenére. Szóval, aki nyugisabb fejtörésre vágyik, annak érdemes kipróbálnia.


  Mai utolsó játékunk szintén a Commodore +4-re készült, szintén az idén. Ez pedig a Gridiron című figyelem és ügyességi játék. Egy roppant egyszerű játék, de annál szórakoztatóbb! A játék lényege, hogy "zsetonokat" szedjük össze járművünkkel egy négyzetrácsról. Ám ezt a feladatunk a négyzetrács négy oldalán található ágyuk nehezítik meg. Elég egy találat, és végünk. Ellentámadni nem tudunk. A Gridiron ugyan csak nyolc pályával bír, de van hozzá beépített pályaszerkesztő is.
  A játék grafikája nagyon egyszerű, mondhatnánk inkább csak funkcionális. De egy efféle ügyességi árkádnak megfelelő szerintem.
  Az irányítása nagyon jó. Gyorsan reagál mindenre. Az egyetlen hibája, hogy több irányt egyszerre nem tud értelmezni. Tehát átlósan nem tudunk haladni, így viszont figyelnünk kell, hogy éppen melyik irányba toljuk a joyt.
  Hang fronton elég egyszerű, mert egyszerűbb bénább effektusokat hallhatunk, zene nélkül. Viszont van bedigizett beszéd, nem sok, de elég arra, hogy remek hangulatot adjon.
  Bár elég snassznak tűnik a Gridiron, amely egyelőre még mindig csak a 0.8-as verzió, valójában nagyon hamar rá lehet szokni, éppen az egyszerűsége, meg gyorsasága miatt. Innen pedig rögtön le is tölthető.


  Ennyi volt hát a Játékcsokor #014. Legközelebb ismét egy csokorral készülök, de ezúttal, inkább a Z80-as procit használó gépek 2018-as és néhány évvel korábbi kínálatából szemezgetve. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor