Játékcsokor #044

Játékcsokor #044

  Ebben a csokorban is maradunk a Commodore gépeinél, ám ezúttal a legsikeresebbnél, a C64-nél! Mostani bokrétánkba pedig viszonylag friss szálakat kötöttem, de azért került bele egy pár öregebb virág is. Lássuk hát őket!

  Bokrétánk első szála tavalyi, 2019-es. Valójában pedig a múlt évi RGCD 16K cartridge játékversenyre készült, de olyannyira jól sikerült, hogy a FREEZE64 magazin, amely egy Commodore rajongói magazin, vagy idegenszóval: fanzine, az év játékának választotta a Doc Cosmos-t. Ennek pedig nagyon jó oka volt. Ugyanis Simon Jameson alkotása nemcsak egy szimpla platformjáték. Az ügyességünk mellett a logikánkat is próbára teszi. Mindezt valami hihetetlenül minőségi módon teszi! A Doc Cosmos emellett viszonylag hosszúnak is tűnik, mert kétszer negyvenhét darab képpel, azaz pályarésszel rendelkezik. És miért van kettő mindegyikből? Mert ez a játék egyik sajátossága: az időutazás! De hogy megértsük miről is van szó igazán, jöjjön a történet-leírás!

[Az intró után még kapunk néhány
információt a játékmenettel
kapcsolatban.]

  Kozmosz doki (Doc Cosmos) egy hatalmas erejű földönkívüli szerkezetet felkutatásába kezdett, amelyről úgy hírlik, hogy a használója képes lesz időutazásra. Hamarosan rálel egy idegen bolygóra, ahol megtalálja ezt az eszközt, de sajnos egy földalatti komplexumban reked. E földönkívüli szerkezettel az idősíkok, meg a doki irányítási sémái, között váltogatva alakíthatjuk át a pályaképet is, annak érdekében a komplexumból kiutat találjunk. Kutassuk fel a kulcsokat, amelyekkel a doki haladását akadályozó ajtók sokaságát nyithatjuk ki. A TE segítségeddel a doki kijuthat a komplexumból a földönkívüli szerkezettel együtt, hogy megkezdhesse kalandjait az időben!

[A múltban a doki messzebbre, de
irányíthatatlanabbul ugrik.]

  A játék egyébként szinte rögtön a mély vízbe dob bennünket, így azonnal megtapasztalhatjuk, hogy milyen is az egész. A grafikája hihetetlenül remek. A modern kinézet éppolyan gyorsan és finoman jelenik meg, mint a múlt, az 1982-es látványvilág. Az utóbbi gyakorlatilag afféle PETSCII, azaz karakteres grafikát jelent. Az idősíkok közötti váltás pedig szintén nagyon gyors és látványos. A hangrészlegre sem lehet panasz: a zene remekül illik a játékhoz, sőt amellett, hogy kikapcsolhatjuk, még kétféle módban is bekapcsolhatjuk. Hanghatásokból nem kapunk sokat, de ezekre sem lehet panasz, mert szintén minőségiek. Az irányítás is nagyon egyszerű, csak a joystickünkre lesz szükségünk, amelyen a tűzgombbal az idősíkok között válthatunk. A játékélmény pedig pazar! Nem könnyű, de nem is őrjítően nehéz, nagyszerű kihívást és szórakozást tud nyújtani. Érdemes kipróbálni, ha valaki máris kedvet kapott hozzá, a Simon Jameson itch oldaláról le is töltheti.

[A főképernyő alatt egy nagyon egy-
szerű dallam szól.]

    Csokrétánk második szála már egy múlt évtizedbeli, 2012-es játék. Eredetileg a 2012 RGCD 16 Kilobyte-os Cartridge Játékversenyre készült, ahol is a kilencedik helyet érte el. Egy ügyességi, platformjáték, amely a jó öreg Blagger, vagy ahogy gyerekkoromban ismertem, mert németül volt meg: a Papagei Gangster nyomdokain jár. Azaz egy pálya, egy képernyőből áll, amelyen bizonyos dolgokat kell összeszednünk, mielőtt a kijárathoz fáradnánk. A Blagger, akárcsak az Escape from Laundry is lényegében a Manic Miner egy-egy klónja. Az Escape from the Laundry (Menekülés a mosodából) érdekessége még – azon kívül, hogy elég összeszednünk a zöld dolgokat – hogy főhősünk egyáltalán nem ember vagy emberformájú, hanem gyakorlatilag egy kukac. E féreg a viszontagságos kalandjait pedig alkotójának Joonas Lindbergnek köszönheti, aki egyébként The Mad Scientist (Az Őrült Tudós) néven tevékenykedik a Commodore programozás világában. Mivelhogy erősen árkádjellegű játékról van szó, ezért története sincs igazán.

[A második pálya.]

  A program grafikája remekül megidézi a nyolcvanas évek eleji hangulatot, bár a színei elég sivárak. Viszont a mozgásra nem lehet panasz, minden nagyon finoman mozdul. A hangrészleg egyszerű, de azért nem primitív hanghatásokból áll. A főképernyőn, illetve bizonyos alkalmakkor hallhatunk egyszerűbb melódiákat is. A játék irányítása természetesen szintén egyszerű, a joystickkal mozgunk, tűzgombbal ugrunk. Az Escape from the Laundry műfajából adódóan a játékélmény nem való mindenkinek. Habár meg kell említenem, hogy egy Blaggerhez/Papagei Gangsterhez vagy a Manic Minerhez képest szerintem sokkal könnyebb. Azonban ugyanúgy megköveteli a pixelpontos ugrásokat és a megfelelő időzítést ezek kivitelezésére. Aki szereti az említett legendás platformjátékokat azoknak nagyon remek szórakozást fog nyújtani. A többieknek viszont elég átlagos játéknak fog tűnni.

[E képet nem a készítő Jan Zimmerman,
hanem egy bizonyos Earthquake készí-
tette.]

  A harmadik játékszál egy régi kedvencem. Bár az eredeti változatát sem vetem meg. Ugyanis a Dark Caves (Sötét Barlangok) című 1994-es játék, amelyet Jan Zimmerman alkotott, valójában egy feldolgozás, idegenszóval: egy remake. Az eredetije egy sikerprogram volt még tíz évvel korábbról, 1984-ből, amely a kor felkapottabb mikroszámítógépeire meg Atari konzoljaira megjelent, H.E.R.O. - Helicopter Emergency Rescue Operation. Melyben célunk nem volt más, mint egy vulkanikus aktivitás miatt beomlott bányából kimenteni az ott dolgozó bányászokat. Feladatunkat mindenféle dolog akadályozta az élővilágtól, a beomlott járatokon át. Emiatt hősünk, Roderick Hero, a sisakjába épített lézerrel meg pályánként hat rúd dinamittal rendelkezett. A Dark Caves-ben hasonló hősünk felszerelése, de itt már sugárfegyverrel rendelkezik, dinamitok helyett a rajzfilmekből ismerős fekete gömbbombával, illetve a kopter-hátizsák helyett, hátirakétával vagy rakétazsákkal, idegenszóval: jetpackkel bír. A Dark Caves, akárcsak a H.E.R.O. egy egyedi ügyességi, platform játék lényegében.  Eredetileg amúgy a Magic Disk 64 nevezetű német diskújság lemezmellékletén jelent meg ez a játék. S akkor most lássuk a történetét!

[A főképernyő alatt ez a zeneszól.
Az "ez"-re kattintva átkerülünk a
DeepSID-re!]

  Te az új generációk kincsvadásza vagy. Védőfelszereléssel, lézerfegyverrel meg bombákkal felszerelve. A föld gyomrába való ereszkedésben pedig egy gondola (pod) segít téged, hogy újabb és újabb kincseket fedezz fel. [Ezt a gondolát inkább csak el kell képzelni...] Azonban ez a lefelé vezető út igen veszélyes, ezért hát jól vigyázz mind az állatokkal, mind csapdákkal, lápvermekkel meg egyéb halálos veszedelmekkel! Lézerfegyvereddel szabad utat vághatsz magadnak, míg a bombákkal falakat robbanthatsz át. Bizonyos termekben további bomba és energia ellátmányokat fedezhetsz fel. Ha elérted a kincseskamrát, akkor már csak az önmegsemmisítő mechanizmust kell kikapcsolnod. Ehhez nem kell mást tenned, mint a megjelölt mezőt kitöltened a kirakós kövekkel, mielőtt a bomba kanóca leégne. [Ez a rész utalás az utolsó pályára, amely afféle Tetris-klón.]
  A játék grafikája csodálatos. Ez mondjuk nem meglepő, mert a Commodore 64 életciklusán túl jelent meg, mikor a gép képességeivel mindenki tisztában lehetett, aki programalkotásra adta a fejét. A látványon kívül, még a megjelenítés is kiváló, mert a sprite-ok remekül mozognak és elég fázisból állnak ahhoz, hogy finoman animálódjanak. A hangrészlegre sem lehet panasz, noha a játék közben ugyan nem, de a pályák előtt, illetve a főképernyőn kapunk rendes muzsikát. A hanghatásokról már nem is beszélve, amelyek szintén igen magas minőséget képviselnek. Az irányítás egyszerű ugyan, ám kicsit szokni kell az érzékenységét. A játékélmény pedig nagyon jó. Csak azért nem kiváló mert előferdülnek olyan esetek, amikor önhibánkon kívül elhalálozhatunk. Szóval, aki szerette a H.E.R.O.-t annak érdemes kipróbálnia ezt is. Aki pedig nem próbálta, annak érdemes mindkettőt kipróbálnia! Ráadásul van benne beépített HiSaver, azaz pontszámmentés, is!

[Ilyen borító után azért másféle
játékra számít az ember.]

  A sorban az utolsó játék pedig még a hőskorban, a nyolcvanas években, egészen pontosan 1988-ban, jelent meg. Miként a Dark Caves egy feldolgozás, addig a Psycho Pigs UXB (Pszichó Malacok) egy átirat. Méghozzá egy évvel korábbi, japán játékszekrény a Butasan átirata. Ezért tűnhet egészen szokatlannak az egész program. Mondhatnánk, hogy a szokásos C64-es repertoárhoz képest teljesen idegennek hat ez az árkád ügyességi. A Butasan eredetileg egy Jaleco játék volt, míg a Psycho Pigs UXB már a US Gold szellemi termékének számít. Így aztán ezt ők is adták ki, ennek megfelelően a fejlesztéséért már több ember is felelt. Egyébként a játék egészen híres lett, több gépre is átírták. Sőt 2015-ben még egy újkori változata is megjelent Nintendo 3DS-re.

[Itt már nyoma sincs annak a vad
disznónak, csak aranyos malacokat
látunk.]

  Árkádjáték lévén nincs története. A célunk, hogy mindenkit leküldjünk a pályáról. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy nekik vágjuk a pályán elszórt bombákat. Amelyeken, ha egyszer felkaptunk, akkor a rajtuk lévő számok visszaszámolnak. Nulla elérésekor pedig bekövetkezik a detonáció. Persze ezt nekünk nem kell megvárni, mert ha egy bombával eltalálunk egy másik malacot, a robbanás azonnali. Ám vigyázzunk, mert a robbanásnak van hatósugara, amelyet maga a tűzfelhő sprite jelez. Ha ebbe beleérünk életet vesztünk! Szóval ez afféle bombás kidobó malacokkal meg természetesen felmarkolható potencianövelőkkel. Alkalomadtán vannak bónusz szintek is, ahol másként kell a malacokkal bánnunk.

[Itt az egyik érdekes potencianövelő
használata is látszik.]

  A játék grafikája nem a legszebb vagy éppen a legjobb. A sprite-ok egyszerűek, néhány fázisból állnak. És a játék olykor azt a szörnyű technikát alkalmazza, amely a Nintendóra volt jellemző mindig is: villogtatja a sprite-okat. Illetve gyakran a sprite-ok maguktól is villognak, olykor szétesnek és egymás alá kerülnek. A hangrészlegre nem lehet panasz, remek muzsika szól végig az akció alatt. Az irányítás egyszerű: a bombákra "lépve" felvesszük őket, tűzgombbal pedig elhajítjuk őket. A játékélmény pedig nagyon árkád. Szóval nem mindenkinek való, de két játékos esetén jó móka tud lenni. Mert ilyenkor a játékosok egy csapatban vannak, azaz nem kell egymást is kidobniuk. És természetesen minél tovább jutunk, úgy nő a káosz is a képernyőn.


  Ennyi lett volna hát a 44. játékcsokor, kedves olvasók. Legközelebb Amstrad CPC-játékokat fogok egybekötni. Addig is jó szórakozást!

Komputer Kalandor