Játékcsokor #074

 Játékcsokor #074

  E játékcsokorban az olvasó már tapasztalni fogja a változást, amelyet az újraindítás után ígértem. Ez a változás pedig nem más, mint hogy a csokorba ezúttal nem négy, hanem csak három szoftverszálat fogok kötni. Ez a változás a jövőbeli csokrokat is érinti majd, szóval innentől kezdve már csak három játék ismertetését fogják tartalmazni. A 74. csokorba ezúttal Commodore Plus/4-es szoftverszálakat válogattam. Haladjunk hát időrendi sorrendben!

 

  Elsőként térjünk vissza a hőskorba, a nyolcvanas évekbe! Egészen pontosan 1986-ba. Mi történt ekkor? Elég sok minden, például az angolok és franciák megállapodtak, hogy megépítik a Csalagutat; megkezdődött a Mir űrállomás építése; Gorbacsov Magyarországra látogatott; Kádár hivatalosan is tagadja válsághelyzet lenne hazánkban; a Halley-üstökös a legközelebb járt bolygónkhoz. Emellett számos tragédia is történt: az Egyesült Államokban felrobbant a Challenger indítása után; Európában a Csernobili atomkatasztrófa történt. De voltak jó pillanatai is ennek az évnek: Isaac Asimovnak új könyve jelent meg: Alapítvány és a Föld címmel; a Queen telt házas koncertet adott Budapesten; a mozikba került a Bolygó neve: Halál (Alien), a Top Gun meg a Fantasztikus labirintus. Meghalt talán a világ egyik legnagyobb szellemi kútmérgezője: L. Ron Hubbard. Persze a szektája a mai napig velünk maradt. És még ezen felül Doug Turner, egy személyben a British Software, mely meglepő módon egy angol cég volt és csak két játékot alkotott összesen a C+4-re, elkészítette The Exploits of Fingers Malone (Fingers Malone hőstettei), vagy Fingers Malone című fogócskázós ügyességi játékát. A program kiadását nem más, mint a szintén brit, és zsebpénzbarát [leginkább kazettás] szoftverek értékesítésével foglalkozó Mastertronic gondozta. A játék természetesen elindul Commodore 16-on is, ahol hasonló szórakozást nyújt.

  De lássuk mit ír a borító e bizonyos hőstettekről, amelyeket majd a játékos irányíthat s így átélhet: Merő izgalom tizenöt szinten keresztül! Légy résen és légy gyors! Mert rajtad áll, hogy összegyűjtsd az ellopott pénzt, amely nem is oly régi bankrablásokból származik. Azonban nem leszel egyedül, mert a rablók maguk is üldözni fognak téged s megpróbálnak majd bármit, hogy megakadályozzák hogy megtaláld a szajréjukat! Amint ez a rövid leírásból is kiderül, a játék azt a kétes erkölcsi elvet követi, hogy tolvajoktól lopni nem bűn. Nyilván a tolvajok ezt nem fogják annyiban hagyni, így hát túl kell járnunk majd eszükön. És valóban nagy szükségünk lesz majd olyan képességeinkre, mint a helyzetfelismerés, helyzetudatosság. Azonban egyelőre ne szaladjunk ennyire előre, hanem térjünk rá az elemzésre!

[A sárgás oszlopokon/csöveken fel,
míg a "ragyásokon" lefelé
csúszhatunk.]

  Habár a játék színei kissé tompák, mégis a grafikája így is eléggé rajzfilmesre sikeredett. Ez leginkább a főhős, Fingers Malone, meg a rablók ábrázolási formájának köszönhető. Ugyanis egyáltalán nem emberszerűek, ahogy az a GIF-eken is látható. Azonban, ami egy jó árkádjátékhoz elengedhetetlen, az a megjelenítési sebesség. Ez pedig kiváló ebben a programban. A hangrészleg viszont elég karcsú, lévén zenét egyáltalán nem kapunk, csak hanghatásokat, azokból is egyszerűbb zörejeket, de szerencsére ezek sem szaggatják dobhártyáinkat. Az irányítás egyszerű és történhet joystickről meg természetesen billentyűzetről. Az utóbbi esetében az alábbi gombokkal: A - Balra; S - Jobbra; P- Felfelé; L - Lefelé, Szóköz (Space) - Lift aktiválása, a széf kinyitása, kapcsolók használata; H - Szünet. Ahogy az irányításból kiderült, hősünk nem tud ugrani, csak különböző oszlopokon/csöveken közlekedik a platformok között, bizonyos irányokban. A Fingers Malone játékélménye pedig egésze jó. Ugyan nem a legkönnyebb játék, de benne van az a bizonyos "Még!"-faktor. Hogy hiába rontjuk el, érezzük, hogy megoldható a dolog, csak gyorsabbnak, ügyesebbnek kell lennünk legközelebb. Szerencsére a program maga is támogatja ez, mert elég sok élettel rendelkezünk. Szóval érdemes kipróbálnia mindenkinek!

  Csokrunk következő szála pedig a kilencvenes évektől illatozik. Lévén 1995-ben készült, a címe pedig Ponk. Alkotója egy magyar programozó és grafikus, Proky. Akiről sokat nem tudtam meg, hogy csakhogy ennek a játéknak a "kiadását" a saját csapata gondozta és ez volt az utolsó játéka. Egyébként a csapatát úgy hívták, hogy Monica Ullmann and her Flying Freecorps, röviden: MUFF. Azaz Ullmann Mónika és Repülő Szabadcsapatai. De visszatérve a programra: műfaját tekintve egy logikai játék, abból a fajtából, amelyben az a célunk, hogy a különböző szimbólummal ellátott köveket/csempéket/kártyákat úgy rakjunk le egymás mellé, hogy azok színben vagy éppen figurában egyezzenek. Ez persze elég könnyűnek hangzik, de a célunk, hogy bizonyos kombinációkkal minél több pontot érjünk el. Megadott idő illetve megadott számú  Egyébként a szerző a leírásban maga is bevallja, hogy a Magic Tiles című C64-es programot "lopta". Egyébként, ha így rákeresünk, nem fogunk találni ilyen című programot, de Magic Tile-t már igen.

  Mivel logikai játék, természetesen nincs története. Ezért térjünk is rá az elemzésére! A Ponk grafikailag nagyon rendben van amúgy. Nem túl látványos, habár egy ilyen programnak nem is kell annak lennie, lévén a grafika funkcionális. A hangrészleg bizonyára a +4-es rajongók fülének nagyon kedves, de az enyémet inkább hasogatta a TED-chipes muzsika. Amely zene egyébként szerintem a C64-es játék Nibbly '92-nek a zenéjének adaptációja. Mondjuk furcsa mód második betöltésre a program felajánlotta, hogy SID vagy TED zenét szeretnék-e hallani. Természetesen a SID-chipes interpretáció már lényegesen kellemesebb volt. Az irányítás roppant egyszerű joystickkel vagy a kurzornyilakkal  és szóközzel (Space) működik. A játékélmény nem rossz, de nem is kiemelkedő. Habár a lopott zene sokat emel rajta, noha az egy sokkal akciódúsabb logikai program. De valahogy hiányzik belőle valami. Ettől függetlenül nem rossz játék, érdemes mindenképpen kipróbálni, ha éppen a Plus/4-re keresünk valamilyen könnyebb logikai játékot.

  Csokrunk utolsó szála pedig egy igen friss, idei [2022] szoftver. Méghozzá kivételesen most nem a Commodore 64-ről, hanem a Commodore VIC20-ról lett konvertálva, természetesen azért a kedves alkotó a Commodore 16 és Plus/4 képességeihez igazította a programot. Ez pedig nem más, mint a Flood vagy Flood16 című mászkálós-ügyességi játék némi logikai elemmel fűszerezve. Ugyanis a játékban az a célunk, hogy erődök falát áttörve, illetve berobbantva, a bennük található "díjakat" összeszedjük. Ezek a díjak gyümölcsök. Csakhogy közben eső is esik vagy a talajvíz tör egyre feljebb, amely emberünk életére van káros hatással. És itt van a leheletnyi logikai elem, hogy mely erőddel is kezdünk. A Floodot Javier Gonzalez írta, akinek inkább a VIC20-as az alkotói felülete, de C16-on/+4-en sem vallott szégyent. Persze azért nem ez a legtökéletesebb program, de első próbálkozásnak szerintem egyáltalán nem rossz.

  A Floodnak nincs története egyáltalán, így át is térnék az elemzésére. A játék grafikája nem rossz, de nem is igazán jó. Főhősünk sprite-jának háttere egyáltalán nem transzparens, hanem azonos színű a kerettel. Ez talán a szerző VIC20-as előélete miatt ilyen, ahol talán így tudott sporólni a memórián. Viszont ennek ellenére a megjelenítés kiváló. Nagyon gyorsan mozog a főhős, annak ellenére, hogy a képet folyamatosan árasztják a kék pontok, azaz a víz. A hangrészleg nem igazán gazdag, egy-két zörejt kapunk csak, mikor felrobbantjuk a falakat. Amúgy teljesen néma a Flood. Az irányítás ugyanilyen egyszerű: joystick és tűzgomb vagy kurzorgombok és szóköz (Space). A játékélmény szintén egyszerű, de mégis valahogy szórakoztató. Persze, ha egyszer végigvittük, nem valószínű, hogy valaha is újra betöltjük, de néhány percre el tud szórakoztatni bárkit ez az egyszerű program.

  Ennyi fért hát a 74. csokorba. Még nem tudom mivel vagy mikkel jelentkezem legközelebb, de addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor