És, ahogy legutóbb ígértem, a most következő csokorban néhány idei játékot fogok bemutatni Commodore 64-re. De lesz egy ráadás is, amely ugyan nem idén készült, hanem már egy-két éves, de kapcsolódik csokrunk utolsó szálához. Akkor hát, lássuk a csokrunkat!
Az első játék lényegében egy átirat, noha maga a készítője követte el a konverziót is. A Wolfling először a NES-re jelent meg még 2017-ben. Ez után Lazycow, akinek a
Power Glove-ot meg a
Tiger Claw-t is köszönhetjük, kezdte konvertálgatni a játékot C64-re is. A kész progira pedig egészen 2019-ig kellett várnunk, de azt kell mondjam, hogy megérte. Nagyon jó kis ügyességi platform lett. Egyébként teljesen ingyenesen letölthető a szerző
saját oldaláról, de az
itch.io-ról is. Ott van belőle Windows-os, Linuxos és Mac-es változat is. Lássuk akkor most a történetét!
Ling egy nyirkos helyen ébred ájultságából. Azonnal felismeri a helyet, ez Baranov báró kazamatája! Az is egyértelmű, hogy a lány mi végből került ide: a báró retteg minden éjjeli teremtménytől. Márpedig Ling sötét öröksége éppen jó okot szolgáltatott Baranovnak, hogy bebörtönözze. Ám képes lesz-e Ling kijutni a báró sötét, nyirkos és igen veszélyes kazamatáiból? És sikerül-e vajon a lánynak megtörni a családját sújtó átkot?
Ez volt hát a dióhéjnyi történet, amely egyszerű fordításban még ennél is rövidebb lett volna. A játék grafikája egyébként pazar. Remekül épít a hangulatra, és mint a többi Lazycow-játéknál, pompásan mozog az egész. A játék hangrészlegére sem lehet panasz. Kiváló a zenéje, bár az állandó ismétlődése kissé zavaró lehet egy idő után. Azonban a SID-chip harmadik csatornáját fenntartották a hanghatásoknak, így a zene mellett élvezhetjük az egyszerűbb effektusokat is. Az irányítás is egyszerű, ahogy azt már a többi Lazycow-játékban megszokhattuk. A játékélmény pedig igen magas színvonalú. Bár akiket zavarnak az ilyen "csúszós" játékok, azok nem fognak egyet érteni velem. Ugyanis Lingnek van egy bizonyos lendülete, amely azt az érzést kelti, hogy mindenhol csúszik. Bár, a többi Lazycow-játék is ilyen volt. Emellett ne feledjük azt sem, hogy Ling lényegében egy farkasember, akire ha holdfény hull, azonnal farkassá változik. Ez természetesen része a játékmechanikának is. Így aztán a progi némi gondolkodásra késztet majd bennünket. Érdemes tehát kipróbálni a Wolflinget!
Csokrunk második szála és játéka pedig szintén egy átirat. A l'Abbaye des Morts (Holtak apátsága) [ejtsd: lábéj dé mor] még 2010-ben jelent meg PC-re, amelyet egy remek retrojáték készítő, bizonyos Locomalito írt. A PC-s változat – amely ingyenesen letölthető
innen, de Linuxra, Mac-re és Spectrumra is elérhető a linkről – a ZX Spectrum színvilágát és grafikáját idézte meg. Műfaját tekintve egy mászkálós-ügyességi-platform játék volt. 9 hosszú évvel később pedig elkészült a C64-es konverziója egy bizonyos Antonio Savonának köszönhetően. Ez sajnos nem ingyenes, a
Double Sided Games oldaláról lehet megvásárolni minimum nyolc kanadai dollárért. Most akkor pedig lássuk a történetét!
A XIII. században, a frankhoni Languedoc [ejtsd: langdok] provinciából, a katharoknak menekülniük kellett. Mert III. Ince pápa keresztes hadjáratot hirdetett a ellenük, miután kiközösítette és kiátkozta őket. Ezek az eretnekek Jézus szegénységéről prédikáltak és arról, hogy nem létezik se pokol, se purgatórium, mert a világot tartották a Sátán birodalmának, hogy a szellemet az anyag börtönébe zárja. Efféle eretnekséget a katolikus egyház nem tűrhetett. S míg tűzzel vassal irtotta a kortársaik által hibátlan erényűnek tartott "tisztultakat", hisz ezt jelentette görögül a nevük, azalatt egyikük, bizonyos Jean Raymond üldözői elől menekült. A keresztesek elől végül egy vén templomban, apátságban lelt menedékre, ám nem sejthette, hogy annak mélyén ősi gonosz lappang.
Ennyi volt hát a történet, amelyet én egészítettem ki, mert különben két-három mondat lett volna csak, amely sok hangulatot nem árasztott volna. A játék grafikája szerintem egész jó, bár némi Spektrumos múltat megőrzött, mert bizonyos sprite-ok egyszínűek, míg főhősünk rendesen kidolgozott, akárcsak a hátterek. A sprite-ok szépen, folyamatosan mozognak. A hangrészlegre sem lehet panasz, mert hanghatások mellett sejtelmes zenét is élvezhetünk játék közben. A l'Abbaye des Morts irányítása pedig roppant egyszerű, tűzgombunkkal ugrálni tudunk, egyébként másra nem is lesz szükségünk, lévén a katharok békés emberek voltak. A játékélmény pedig nem marad el semmivel a klasszikus mászkálós-ügyességi-platformoktól. Aki pedig szereti az efféléket, annak érdemes kipróbálnia, mert remek szórakozást nyújt a Holtak apátsága.
E csokor harmadik szála pedig egy újabb ugrálda-bugrálda, azonban egy egész érdekes csavarral. A Tenebra Macabre (Lidérces sötétség) ugyanis a nevéhez hűen valóban a sötétben játszódik. Lényegében nekünk kell majd főhősnőnkkel fényt hozni az árnyas helyiségekbe, gyertyák meggyújtásával. A játékot egyébként a Hokuto Force és a Digital Monastery nevű crackercsapatok tagjai konvertálták az idei, tehát a
2019-es RGCD 16 Kilobyte-os cartridge fejlesztői versenyre. Jelenleg egyébként erre a versenyre három progit neveztek ezen kívül. Azonban a Tenebra Macabre nem csak C64-re, hanem +4-re és VIC20-ra is elkészült! Tehát ezeken a gépeken is élvezhetjük a játékot. A játékot eredetileg még ZX Spectrumra írták a Mojon ikrek, akik igen aktív újkori játékkészítők. De lássuk a történetét!
Kedvenc időúrnőnk, Mega Meghan újabb kalandba keveredett. Bezárták Jurufranto Morante kriptájába, kit egykoron Alicante rémeként ismertek. A sírhelyből való menekülésnek pedig egyetlen módja, ha Meghan meggyújtja az összes varázsgyertyát. Ámde a gyertyalángok csiholása előtt majdnem csak annyit lát, mint egy denevér. [Az eredeti szövegben Pepe Leches – ejtds: pépe lécsész – szerepel, mint a hasonlat alanya. Pepe Leches egy spanyol "legenda", akihez általában rossz látású egyéneket, állatokat, stb. hasonlítják. Azonban kétlem, hogy a spanyolul nem beszélők tudnák kiről van szó.] Szerencsére azonban, odakinn, a kriptán kívül vihar tombol, az eget pedig villámokkal korbácsolja. Ezeknek pillanatvilága pedig segíthet főhősnőnknek, hogy tájékozódjon az éjsötétben. Minden negyedik gyertya meggyújtása után pedig újabb próbálkozással gazdagodhat [magyarul kap egy plusz életet].
A játék grafikája szerintem lehetett volna jobb, mert néhol, ugyanaz a színátfolyás jellemzi, mint az eredeti Spectrumos változatot. Azonban a C64 ennél jobb megjelenítésre volt képes. S bár a sprite-ok finoman mozognak, ezek is megőrizték eredeti ZX-es tulajdonságukat: egyszínűek. Ez alól főhősnőnk az egyetlen kivétel. A hangrészlegre nem lehet nagyon panasz, nekem mondjuk a kissé disszonáns, torzult hangszerek nem tetszettek a zenében, illetve a muzsika mellett egyszerű hanghatásokat is kapunk. Az irányítással nincs gond, mert szintén egyszerű. A játékélmény viszont már hagy kívánni valót maga után. Márpedig azért mert nagyban épít arra, hogy mire emlékszünk korábbi próbálkozásainkból. Ugyanis a vihar néhol, mintha szándékosan nem villámlana. És állhatunk a sötétben, várva, araszolva, hogy mikor csap le ránk egy halálfejes denevér. Ezenkívül bizonyos elemek sprite-érzékelése is idegesítő benne, mint például a tövises vagy karós pályaelemeké, amelyeknek elég a közelébe mennünk, hogy sebződjünk, ezáltal pedig életet vesszünk. Illetve vannak olyan pályarészek, amelyek kifejezetten szemetek. Már az első három képernyőn belül megismerkedhetünk ilyennel, ahol pixelpontos ugrásra van szükségünk, ha gyertyát akarunk gyújtani. Mint újdonságot, érdemes megnézni, de ha nem szeretjük magunkat kínozni, akkor kerüljük el.
 |
| [Az introkép remek lett.] |
Feltételezem, ha az olvasónak azt írnám Li Csen-fan, nem tudná kiről van szó, azonkívül, hogy az illető kínai. Ellenben, ha ugyanezt az úriembert Bruce Lee-nek nevezném, akkor már rögtön tudná, hogy a XX. század egyik legnagyobb harcművészéről, mondhatnánk ikonjáról van szó. Akinek ugyan csak egy maréknyi filmet köszönhetünk, mielőtt tragikusan elhunyt. Mégis stílusteremtő tudott lenni. C64-en pedig a Bruce Lee című 1984-es játék éppen ilyen legendává vált, amelynek főszereplője természetesen a hongkongi bokszoló-sportoló-táncos-színész-harcművész volt. Roppant egyszerű, de nagyszerű játékmenet jellemezte, és története szerint, Bruce Lee egy titokzatos, de veszélyes kastélyba merészkedett, hogy végtelen gazdagságra és örök életre tegyen szert. A játék ugyan nehéz volt itt-ott, de kihívást jelentett, nem pedig idegbajt. 2019-ben pedig a Megastyle democsapat elkészítette a játék második folytatását. [Az első folytatás az ötödik szál ebben a csokorban.] Ráadásul úgy, hogy elméletileg az eredeti 84-es játék motorját fejtették vissza, és írták át, hogy kiadják a Bruce Lee - Return of the Fury (Bruce Lee - A tomboló ököl visszatér; jó tudom nincs benne a fist, azaz ököl szó, de a "tombolás visszatér" szerintem elég nevetségesen hangzik...) című játékot. Most lássuk a történetét!
 |
[A második képen rögtön több élettel
rövidülhetünk meg.] |
35 év telt el, és a Császár újjáépítette a Tiltott Világot. Az ellenfelek új erőre kaptak, és egyesültek. Nincs visszaút, el kell fogadni ezt a kihívást! Légy hát olyan, mint a víz, barátom, és győzedelmeskedni fogsz. A Legenda visszatért, a Kaland pedig folytatódik! [Milyen Császárról szól a történet azt nem tudom, mert az eredetiben egy varázslóról volt szó, meg a kastélyáról, ahogy azt fentebb írtam. Ez a "légy olyan, mint a víz" Bruce Lee és mesterének,
Jíp Mannak a filozófiája volt, mely metafora szerint a víz ugyan lágy és békés is lehet, de ugyanakkor zúzni is képes. Erről egyébként ő maga egy
interjúban beszélt, amelyből lényegében bizonyos körökben szállóige is lett.]
 |
[A Game Over képet gyakran fogjuk
látni...] |
A játék grafikáján csak nagyon kicsit változtattak a készítők. Így a legtöbb dolog ugyanaz maradt benne, mint az eredetiben. De például Bruce már nem sárga, mint az eredetiben, noha a menüben a joystick felfelé tolásával sárgává tehetjük. Gondolom a régi megoldást rasszistának vélték az alkotók, de azért a játékosokat sem akarták magukra haragítani. A hangrészleg is megegyezik az eredeti játékéval. Zenét csak a főmenüben hallhatunk. Így az irányítás is ugyanolyan maradt. A játékélmény viszont... sokkalta szemetebb lett. Ezzel rögtön a második képernyőn szembesülünk, amikor pengéket kell átugornunk. Az eredeti grafikus motor ugyanis olyan kérlelhetetlenül kegyetlen volt, hogy gyakorta volt nagyon pontos mozgásra szükségünk, amelyet e rész készítői alaposan kihasználtak. Szinte mindenhol valami patkányságra számíthatunk az első képernyő után! Pixelpontos ugrásokat kell végeznünk, zenészeket megszégyenítő ritmusérzékre lesz szükségünk, hogy a csapdákat elkerüljük, és mindenhol csak szemétségek várnak majd ránk. Szóval sikerült a készítőknek egy olyan Bruce Lee folytatást alkotniuk, amely valójában nem szól másról, minthogy megszívassák a játékost. Ugyan van folytatásra lehetőség halál után, de csak egyetlen élettel. A Megastyle emellett arra hivatkozik, hogy a játék olyan lett, mintha az eredeti készítők folytatták volna. Szerintem ők egy nehéz, de nagyon is játszható játékot akartak. Egy játékot, nem pedig beutalót a tébolydába...
 |
| [Ingerszegény intró.] |
Jöjjön végül a csokor ráadás játéka, szála. Ez pedig a Bruce Lee II, amelyet eredetileg 2013-ban egy bizonyos Bruno R. Marco készített PC-re. Azonban volt benne egy C64-es meg egy Amstrad CPC mód is, a gépeknek megfelelő grafikával. Aztán egy évvel később egy bizonyos Jonas Hultén nekiállt átkonvertálni C64-re is, hogy 2015-ben végül elkészüljön vele. A játékot akkoriban mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta, sőt a Bruce Lee - Return of the Fury-val ellentétben volt egy könnyű fokozata is a játéknak, hogyha esetleg nagyon nehéznek vagy éppen dühítőnek találnánk a normál nehézséget, mert azért egy valamit megőriztek ebben is: pixelpontos ugrások szükségességét! Viszont erre a játékra még a készítője is nem hivatalos folytatásként tekintett. Azonban lássuk a történetét!
 |
| [A Sárkány már úszni is tud.] |
Bruce Lee nővérét [tényleg volt két nővére] elrabolta a gonosz varázsló Tao Bao, hogy leszámolhasson a harcművésszel. A lányt pedig kastélyának mélyére hurcolta, ám e kastélyt válogatott harcosok hadserege őrzi, akik csak a Sárkány érkezésére várnak, hogy elpusztítsák őt.
 |
| [Az új ellenfelek.] |
A játék grafikája természetesen az eredeti Bruce Lee-n alapszik, azonban új elemekkel is bővült, nem sokkal, de érezhető némi változás emiatt. Mindezt ráadásul nagyon finoman jeleneti meg. Az eredeti Bruce Lee grafikus motorjához képest sokkal folyamatosabb élményt nyújt. A hangzásvilágot azonban ebben a játékban sem fejlesztették tovább. Egyszerű hanghatásokat kapunk, míg zene itt is csak a főmenüben szól. Ez természetesen az eredeti zenei téma. Az irányítás megmaradt egyszerűnek, nagyszerűnek. A játékélmény viszont remek lett. Ugyanis az alkotók mertek újítani, például Bruce Lee már tud úszni is, amelyre szükségünk is lesz, mert szerves részét képezi a játékmechanikának. Ráadásul új ellenfél-sprite-okkal is találkozunk már, akik bár alapvetően ugyanazt tudják, mint Yamo meg a nindzsa az eredetiben, mégis hozzájárulnak az újítás érzéséhez.
Ennyi lett volna hát a 26. játékcsokor, legközelebb pedig visszatérünk a szimulátorokhoz. És ahogyan a legutóbbi Emulált szimulációban ígértem, a Prowler című játékról fogok írni bővebben. Addig is jó játékot!
Komputer Kalandor
Az első játék lényegében egy átirat, noha maga a készítője követte el a konverziót is. A Wolfling először a NES-re jelent meg még 2017-ben. Ez után Lazycow, akinek a Power Glove-ot meg a Tiger Claw-t is köszönhetjük, kezdte konvertálgatni a játékot C64-re is. A kész progira pedig egészen 2019-ig kellett várnunk, de azt kell mondjam, hogy megérte. Nagyon jó kis ügyességi platform lett. Egyébként teljesen ingyenesen letölthető a szerző saját oldaláról, de az itch.io-ról is. Ott van belőle Windows-os, Linuxos és Mac-es változat is. Lássuk akkor most a történetét!
Ling egy nyirkos helyen ébred ájultságából. Azonnal felismeri a helyet, ez Baranov báró kazamatája! Az is egyértelmű, hogy a lány mi végből került ide: a báró retteg minden éjjeli teremtménytől. Márpedig Ling sötét öröksége éppen jó okot szolgáltatott Baranovnak, hogy bebörtönözze. Ám képes lesz-e Ling kijutni a báró sötét, nyirkos és igen veszélyes kazamatáiból? És sikerül-e vajon a lánynak megtörni a családját sújtó átkot?
Ez volt hát a dióhéjnyi történet, amely egyszerű fordításban még ennél is rövidebb lett volna. A játék grafikája egyébként pazar. Remekül épít a hangulatra, és mint a többi Lazycow-játéknál, pompásan mozog az egész. A játék hangrészlegére sem lehet panasz. Kiváló a zenéje, bár az állandó ismétlődése kissé zavaró lehet egy idő után. Azonban a SID-chip harmadik csatornáját fenntartották a hanghatásoknak, így a zene mellett élvezhetjük az egyszerűbb effektusokat is. Az irányítás is egyszerű, ahogy azt már a többi Lazycow-játékban megszokhattuk. A játékélmény pedig igen magas színvonalú. Bár akiket zavarnak az ilyen "csúszós" játékok, azok nem fognak egyet érteni velem. Ugyanis Lingnek van egy bizonyos lendülete, amely azt az érzést kelti, hogy mindenhol csúszik. Bár, a többi Lazycow-játék is ilyen volt. Emellett ne feledjük azt sem, hogy Ling lényegében egy farkasember, akire ha holdfény hull, azonnal farkassá változik. Ez természetesen része a játékmechanikának is. Így aztán a progi némi gondolkodásra késztet majd bennünket. Érdemes tehát kipróbálni a Wolflinget!
Csokrunk második szála és játéka pedig szintén egy átirat. A l'Abbaye des Morts (Holtak apátsága) [ejtsd: lábéj dé mor] még 2010-ben jelent meg PC-re, amelyet egy remek retrojáték készítő, bizonyos Locomalito írt. A PC-s változat – amely ingyenesen letölthető innen, de Linuxra, Mac-re és Spectrumra is elérhető a linkről – a ZX Spectrum színvilágát és grafikáját idézte meg. Műfaját tekintve egy mászkálós-ügyességi-platform játék volt. 9 hosszú évvel később pedig elkészült a C64-es konverziója egy bizonyos Antonio Savonának köszönhetően. Ez sajnos nem ingyenes, a Double Sided Games oldaláról lehet megvásárolni minimum nyolc kanadai dollárért. Most akkor pedig lássuk a történetét!
A XIII. században, a frankhoni Languedoc [ejtsd: langdok] provinciából, a katharoknak menekülniük kellett. Mert III. Ince pápa keresztes hadjáratot hirdetett a ellenük, miután kiközösítette és kiátkozta őket. Ezek az eretnekek Jézus szegénységéről prédikáltak és arról, hogy nem létezik se pokol, se purgatórium, mert a világot tartották a Sátán birodalmának, hogy a szellemet az anyag börtönébe zárja. Efféle eretnekséget a katolikus egyház nem tűrhetett. S míg tűzzel vassal irtotta a kortársaik által hibátlan erényűnek tartott "tisztultakat", hisz ezt jelentette görögül a nevük, azalatt egyikük, bizonyos Jean Raymond üldözői elől menekült. A keresztesek elől végül egy vén templomban, apátságban lelt menedékre, ám nem sejthette, hogy annak mélyén ősi gonosz lappang.
Ennyi volt hát a történet, amelyet én egészítettem ki, mert különben két-három mondat lett volna csak, amely sok hangulatot nem árasztott volna. A játék grafikája szerintem egész jó, bár némi Spektrumos múltat megőrzött, mert bizonyos sprite-ok egyszínűek, míg főhősünk rendesen kidolgozott, akárcsak a hátterek. A sprite-ok szépen, folyamatosan mozognak. A hangrészlegre sem lehet panasz, mert hanghatások mellett sejtelmes zenét is élvezhetünk játék közben. A l'Abbaye des Morts irányítása pedig roppant egyszerű, tűzgombunkkal ugrálni tudunk, egyébként másra nem is lesz szükségünk, lévén a katharok békés emberek voltak. A játékélmény pedig nem marad el semmivel a klasszikus mászkálós-ügyességi-platformoktól. Aki pedig szereti az efféléket, annak érdemes kipróbálnia, mert remek szórakozást nyújt a Holtak apátsága.
E csokor harmadik szála pedig egy újabb ugrálda-bugrálda, azonban egy egész érdekes csavarral. A Tenebra Macabre (Lidérces sötétség) ugyanis a nevéhez hűen valóban a sötétben játszódik. Lényegében nekünk kell majd főhősnőnkkel fényt hozni az árnyas helyiségekbe, gyertyák meggyújtásával. A játékot egyébként a Hokuto Force és a Digital Monastery nevű crackercsapatok tagjai konvertálták az idei, tehát a 2019-es RGCD 16 Kilobyte-os cartridge fejlesztői versenyre. Jelenleg egyébként erre a versenyre három progit neveztek ezen kívül. Azonban a Tenebra Macabre nem csak C64-re, hanem +4-re és VIC20-ra is elkészült! Tehát ezeken a gépeken is élvezhetjük a játékot. A játékot eredetileg még ZX Spectrumra írták a Mojon ikrek, akik igen aktív újkori játékkészítők. De lássuk a történetét!
Kedvenc időúrnőnk, Mega Meghan újabb kalandba keveredett. Bezárták Jurufranto Morante kriptájába, kit egykoron Alicante rémeként ismertek. A sírhelyből való menekülésnek pedig egyetlen módja, ha Meghan meggyújtja az összes varázsgyertyát. Ámde a gyertyalángok csiholása előtt majdnem csak annyit lát, mint egy denevér. [Az eredeti szövegben Pepe Leches – ejtds: pépe lécsész – szerepel, mint a hasonlat alanya. Pepe Leches egy spanyol "legenda", akihez általában rossz látású egyéneket, állatokat, stb. hasonlítják. Azonban kétlem, hogy a spanyolul nem beszélők tudnák kiről van szó.] Szerencsére azonban, odakinn, a kriptán kívül vihar tombol, az eget pedig villámokkal korbácsolja. Ezeknek pillanatvilága pedig segíthet főhősnőnknek, hogy tájékozódjon az éjsötétben. Minden negyedik gyertya meggyújtása után pedig újabb próbálkozással gazdagodhat [magyarul kap egy plusz életet].
A játék grafikája szerintem lehetett volna jobb, mert néhol, ugyanaz a színátfolyás jellemzi, mint az eredeti Spectrumos változatot. Azonban a C64 ennél jobb megjelenítésre volt képes. S bár a sprite-ok finoman mozognak, ezek is megőrizték eredeti ZX-es tulajdonságukat: egyszínűek. Ez alól főhősnőnk az egyetlen kivétel. A hangrészlegre nem lehet nagyon panasz, nekem mondjuk a kissé disszonáns, torzult hangszerek nem tetszettek a zenében, illetve a muzsika mellett egyszerű hanghatásokat is kapunk. Az irányítással nincs gond, mert szintén egyszerű. A játékélmény viszont már hagy kívánni valót maga után. Márpedig azért mert nagyban épít arra, hogy mire emlékszünk korábbi próbálkozásainkból. Ugyanis a vihar néhol, mintha szándékosan nem villámlana. És állhatunk a sötétben, várva, araszolva, hogy mikor csap le ránk egy halálfejes denevér. Ezenkívül bizonyos elemek sprite-érzékelése is idegesítő benne, mint például a tövises vagy karós pályaelemeké, amelyeknek elég a közelébe mennünk, hogy sebződjünk, ezáltal pedig életet vesszünk. Illetve vannak olyan pályarészek, amelyek kifejezetten szemetek. Már az első három képernyőn belül megismerkedhetünk ilyennel, ahol pixelpontos ugrásra van szükségünk, ha gyertyát akarunk gyújtani. Mint újdonságot, érdemes megnézni, de ha nem szeretjük magunkat kínozni, akkor kerüljük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése