Ahogy legutóbb ígértem, ebben a csokorban modernebb ZX Spectrumos játékokat fogok szemlézni. Mindegyikük elég friss, a "legöregebb" is "csak" két éves. Van egy idei is, és remekül kihasználja a ZX Spectrum adottságait. Na, de inkább lássuk miről is beszélek!
A 29. csokrunk első szála az emberi leleményesség egyik iskolapéldája. Mert megmutatja, hogy egy olyan gépen, mint a Spectrum mi mindent ki lehet hozni egy programból. Ráadásul egy igen kedvelt tudományos fantasztikus világban játszódik, amelynek alapjait a Nyolcadik utas a halál című film rakta le. Gondolom a töltőképből, meg e bevezetőből már az olvasó rájött, hogy egy Alien-játékról lesz szó. Méghozzá nem is akármilyen minőségűről! Az orosz Sanchez Crew, amely Alexandr Udotov programozóból, Oleg Nikitin zene- és zajszerzőből, illetve Jevgenyij Rogulin (Yevgeniy Rogulin) grafikus-íróból áll, nagyon jól megragadta a filmek hangulatát és egy kiváló mászkálós-lövöldözős-kalandjátékot készített, Aliens: Neoplasma címmel. De lássuk a játék történetét!
 |
| [A játék intrója.] |
2169 március elsején, este hatóra huszonöt perckor, az
Achilles többrendeltetésű űrhajó fedélzetén különös dolgok vették kezdetüket. Az űrhajó immáron két éve és négy hónapja kőzetmintákat szállított a rakterében, illetve a tizenöt fős legénységen kívül még további negyvenöt utast. Az LV-426-os kisbolygón található Hadley's Hope (Hadley reménye) [ez az a település, ahol az Aliens, avagy a Bolygó neve: Halál című film is játszódik] kolóniáról indultak útnak a Földre. A hajó a rendszerei ellenőrzésekor azonban semmiféle hibát nem észlelt. Mégis a hetes számú kriokapszulát kivonta a mély alvás folyamatából. Ashley Smith hajóorvos pedig felébredt.
Így kezdődik hát főhősnőnk hátborzongató kalandja a savvérű földönkívüliek között. A látvány és a hangulat pedig fantasztikus. Bár ezt a játékot is, mint szinte mindegyik ZX Spectrum játékot, a szokásos színátfolyás jellemzi, ennek ellenére mégis nagyon élvezhető az egész. A sprite-ok vmi hihetetlenül finoman mozognak és sok fázisból állnak, így az animációjuk is látványos. Egyetlen probléma, habár ez inkább szándékosnak tűnik, hogy lövés közben "akadni" kezd a játék. Míg mondjuk gránát dobásnál ilyen hatás nem tapasztalható. A zene, illetve a hanghatások is nagyon sokat emelnek az egészen, merthogy egyszerre élvezhetjük mindkettőt! Az irányítás leginkább billentyűzetről történik, mert bár Kempston joystickkal is próbálkoztam, de azzal nem tudtam ugrani. [Az irányítás: A- Balra; S - Guggolás/lefelé mászás; D - Jobbra; W - Felnézés/felmászás; B- Lövés; N - Ugrás; M - Gránát hajítás.] Viszont így is nagyon élvezetes, ha már hozzászoktunk. A játékélmény pedig pazar. Kicsit nehéz ugyan a játék, de még mindig az élvezetes régióban mozog, nem pedig a szívatáséban. Halálunk esetén, kevés élettel a legközelebbi termináltól kezdünk, amelyeken egyébként a hajó mesterséges intelligenciájával folytatunk párbeszédeket. Viszont az elsősegélyes szekrényekből bármikor, bármennyiszer feltölthetjük életünket. Továbbá, ha az arctámadó ránk ugrik, nem halunk meg azonnal. De valóban nyomást helyez ránk egy ilyen lény közelsége, akárcsak magáé a xenomorfé, vagy latin nevén az internecivus raptus (gyilkos tolvaj). Szóval mindenképpen érdemes kipróbálni a játékot, mert az egyik legjobb Alien-játék a mikroszámítógépeken.
Kis kiegészítés, hogy amikor még ezt a bejegyzést írtam, akkor még nem volt róla szó, de azóta kiderült, hogy a Digital Monastery már fejleszti a játék C64-es változatát.
 |
| [A kazettaborító "fedele".] |
E csokor második szála pedig fajtájában némileg hasonlít a fentebb ismertetett játékra, de ezzel a hasonlóságuk véget is ér. Mert a tudományos fantasztikumból, a Sword of Ianna (Ianna kardja) [ejtsd: dzsáná v. jáná] ugyanis afféle ókori-középkori fantasztikumba, avagy angolos megnevezésében: a kard és mágia (Sword and Sorcery) világába vezeti a játékost, istenek, orkok meg barbárok közé. A játék egyébként, a Spectrum csekély képességei ellenére, remekül megidézi
Robert E. Howard barbárjának, azaz a
Conan-történeteknek a hangulatát. Minőségben pedig semmivel sem marad el e csokor első szálától. A Sword of Iannát bizonyos Javier Pena programozta, a grafikáját meg a pályákat pedig Javier Velasco álmodta meg, míg a zenéjét, zajait pedig Alberto J. González komponálta. Az introképét pedig Marco Antonio del Campo készítette. A játék pedig 2017-ben jelent meg. Ám lássuk miről mesél a játék!
 |
| [Egész jó intró.] |
A gonosz feleszmélt szunnyadásából. Az évszázadok nyugalma pedig magára hagyta Dasht-e Kavir és Dashr-e Lut sztyeppéit. Orkok, sötét lovagok és más hasonszörű gonosz teremtmények vetnek tőrt az utakon utazóknak, s arcátlanságukban még védtelen településekhez is közelíteni bátorkodnak ezek az útonállók. Úgy hírlik, hogy Dal Gurak tornyának kürtője ismét füstöt okád és a sámánok csak fojtott hangon merészelnek beszélni erről, nehogy az ő szavaik nyomán érkezzenek a rossz ómenek. Te vagy Jarkum [ejtsd: Herkum], Arram vérvonalának leszármazottja. A te ősödet, Tukaramet [ejtsd: tukerem] választotta Ianna istennő, hogy a Káosz Urának, Asheratnak [ejtsd: Áserát] sötétségét hajnalba fordítsa. Most pedig minden arra mutat, hogy ugyanez a gonosz van visszatérőben. Bár ezt magad sem mered hangosan kimondani, nehogy rossz szerencsét hozzon. Azonnal útra kell kelned Kashgarba [ejtsd: Kásgár]! A gonosz nem nyugszik, s te vagy egyedüli reményünk! Népünk, mely valaha büszke és hatalmas volt, most retteg oly sok évnyi béke után. A Káosz erejének így pedig nem állhat ellen. Indulj Kashgarba, és hallgasd meg őseid szavát!
A hangulatos bevezetőtörténet után pedig lássuk magát a játékot! A grafikája, ahogy fentebb megjegyeztem, nagyon hangulatos! Holdvilágos éjszakán játszódik, a háttér, miként a sprite-ok is nagyon kidolgozottak. Azonban az utóbbiak nem mozognak finoman. Ez nem hiba, hanem a progi sajátságos vonása, így ennek köszönhetően megszokható, nem zavaró. Az irányítás billentyűzetről vagy billentyűzetről és joystickról történhet. Lévén két tűzgombra lesz szükségünk. Az egyikkel futunk, a másikkal pedig kardunkat rántjuk elő. Miként a sprite-ok mozgása, úgy a harc is igen egyedi lett. A tűzgombot nyomva tartva, különböző irányokat nyomkodva csapkodhatunk fegyverünkkel. A zenéje is nagyon kellemes, sőt remek hanghatásokat is kapunk! A játékélmény, az egyediségek megszokása után, igazán pompás! Ha kedveljük a Conan a barbáréhoz hasonló történeteket, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni!
 |
| [Gandalf kissé rémisztő.] |
Még egy progi erejéig azért maradjunk a kardok és varázslatok világában! Ugyanis csokrunk harmadik szála is igen erősen kötődik a fantasztikum középkori fajtájához, noha nem acélos izmoktól duzzadó barbárról lesz benne szó, hanem egy bölcs öreg mágusról... szürke mágusról, noha ruhája már se nem szürke, se nem fehér. Ebből gondolom a Tolkien- és az általa megteremtett fantáziavilág rajongói már kitalálták, hogy kiről is lesz szó. Igen Gandalfról, mert hogy e csokor harmadik szála a Gandalf című játék. Természetesen a híres címszereplőt irányítjuk a progiban, és nem is akárhogyan, mert egyfajta ügyességi-platform játékkal van dolgunk, amelyben megtalálható egy leheletnyi szerepjáték elem is. Lévén hősünk, kit Mithrandirként is neveznek olykor, képes szintet lépni, ezáltal pedig varázserejét is növelni. Természetesen a tapasztalati pontokat az ellenfelek legyűrésével szerezhetjük meg, azonban varázserőnk véges, akárcsak életünk, de különböző gombákkal gyógyíthatjuk magunkat, miként garabonciás hatalmunkat is efféle élelemmel nyerhetjük vissza. A játékot négy személy készítette: Cristián González és Alvin Albrecht írta a programot magát, míg az általam csak a főképernyőn hallott zenéért Hikaru a felelős. A hanghatásokat pedig a BeikerSoftnak köszönhetjük. A Gandalf 2018-ban jelent meg. Ám lássuk a történetét!
Hosszú idővel azután, hogy a gyűrűt elpusztították, Gandalf visszatért bosszút állni Középfölde négy démonán. Segítsd hát őt e küldetésében, hogy megszabadítsa a világot Melkor megmaradt gonosz befolyásától. [Melkor, akit olykor Morgothnak hívnak, egy ainu Tolkien mondavilágában. Az ainuk afféle istenségszerű szellemek. Azonban elméletileg nincs isteni hatalmuk. Melkor pedig afféle bukott szellem, aki szembefordult saját testvéreivel, ezért örök harc dúlt közöttük. Például Szauron is az ő szolgája volt.]
A Tolkien-művekhez képest igen egyszerűsített történet után pedig jöjjön néhány szó magáról Gandalfról, mármint a progiról, is. A játék grafikája igen színes, kivételesen pedig az alap háttérszín nem fekete, mint általában az efféle ZX-es ugráldától már megszokhattuk. Ugyanis a Gandalf egy afféle Mario-féleség, olyannyira, hogy például a pénzeszsákokat is "felvehetjük" úgy, hogy alulról belefejelünk a platformjába. Egyébként a grafika kicsit lassú, meg amolyan rozoga hatást kelt itt-ott, de ettől még élvezhető. Zenét sajnos csak a menüben hallhatunk, a hanghatások pedig igen egyszerűek. Az irányítás szintén egyszerű, a játék pedig számos irányítási lehetőség közül enged választani, sőt még akár testre is szabhatjuk a billentyűzet beállításokat. A játékélmény nem túl jó, de azért nem is rossz! Főleg, hogy az efféle szerepjátékos elemekkel tarkított platformjátékok nagyon ritkák, különösen a mikroszámítógépeken. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.
Most pedig hagyjuk el múlt korok fantasztikumát, hogy a jelenkor tudományos fantasztikumába utazzunk! Ugyanis a tavaly megjelent ROVR itt/ott játszódik. A progit Paul Jenkinson írta, vagy hát inkább szerkesztette az AGD, azaz az Arcade Game Designer nevezetű játékszerkesztőben, amelyet 2008-ban jelentettek meg Spectrumra. Zenéjét pedig az Alone Coder szerezte, amelynek implementálásában David Saphier segített. A ROVR egy ügyességi játék, amelyben nem csak mindenféle ízeltlábú meg pikkelyes élőlényt kell majd kerülgetnünk, hanem némi stratégiára meg emlékezetünkre, vagy térképkészítési képességünkre is szükségünk lesz. Azonban most lássuk miről is szól a ROVR!
Egy különleges csapat tagjaként elküldtek téged Egyiptom sivatagaiba, hogy felkutassátok annak megszámlálhatatlan ókori kincseit [eredeti szövegben az áll, hogy az óegyiptomi sivatagba küldenek, de gondolom nem időutazásról van szó, mert akkor azokat a kincseket nem kéne nagyon kutatni]. Habár nagyon is örülsz, hogy részt vehetsz a kutatásban és segítheted a tudományos szakembereket, de a te célod ezzel az úttal a pénzszerzés volt [szóval modern sírrablók vagyunk]. Egy csendes napon aztán a sivatagnak vetted az irányt, kezedben TIRJ (ROVR) egységeddel. A TávIrányítású Rekuperációs Jármű (Remote Operated Vehicle for Recovery) a legideálisabb eszköz, hogy a szűk járatokba és kicsiny helyiségekbe hatoljunk, mi több, hogy ezekből elhozzuk vele az esetleg ott lapuló kincseket is. A TIRJ egységed egy gyémántfúróval is el van látva, amellyel bizonyos akadályokat átfúrhatsz, ha erre szükség van. Az egység azonban egyszerre csak egy tárgyat tud magával vinni, és energiája is véges. Azonban ez utóbbit a kirakodási (Drop) ponton újratöltheted. A sivatagban hamarosan rálelsz egy egy nagyobb kamra feletti kicsiny bejáratra. Lassan leereszted a TIRJ-edet a lyukba, felállítasz egy kirakodási pontot és kezedbe veszed a távirányítót. A TIRJ-et irányítva az a célod, hogy felkutasd, majd visszaszállítsd a kincseket a kirakodási pontra, hogy aztán meggazdagodva éld a milliomosok életét!
 |
[Némi fúrás után itt pedig egy állat-
szobrocska látható.] |
A játék "kézikönyve" – lényegében egy txt-fájl – ezenkívül még felhívja a figyelmünket, hogy ez a progi semmiképpen sem igyekszik a sírrablást és az illegális műkincs kereskedelmet elfogadható, megbocsátható dolognak beállítani. Majd közli: "EZ CSAK EGY JÁTÉK!" A játék grafikája nagyon egyszerű, csak fekete és sárga színeket használja, viszont a sprite-okat remekül mozgatja. Egyetlen problémám volt vele, hogy éppen a TIRJ-ünket nem animálta meg Jenkinson úr. A hanghatások, akárcsak a grafika igen egyszerűek. A zenéje, amely csak a főképernyőn v. inkább menüben hallható sem éppen egy
Boccherini-menüett, azonban nem is borzalmas. Az irányítás egyszerű, és többféle módot is felkínál, úgy mint a billentyűzetet meg kétféle joysticket [Kempston és Sinclair]. A játékélmény egyébként nem fergeteges vagy ilyesmi, de mégis kellemes és egyszerű. Nagyon könnyű benne sikerélményre szert tenni, de ugyanakkor mégsem érződik súlytalannak. Bár lehet csak én bírok majd ilyen véleménnyel a ROVR-ről, mert szeretem az egyiptológiát. Mindenesetre egy próbát megér.
Ennyi lett volna hát a 29. játékcsokor. Még nem tudom mivel jelentkezem legközelebb, de addig is jó szórakozást!
Komputer Kalandor
A 29. csokrunk első szála az emberi leleményesség egyik iskolapéldája. Mert megmutatja, hogy egy olyan gépen, mint a Spectrum mi mindent ki lehet hozni egy programból. Ráadásul egy igen kedvelt tudományos fantasztikus világban játszódik, amelynek alapjait a Nyolcadik utas a halál című film rakta le. Gondolom a töltőképből, meg e bevezetőből már az olvasó rájött, hogy egy Alien-játékról lesz szó. Méghozzá nem is akármilyen minőségűről! Az orosz Sanchez Crew, amely Alexandr Udotov programozóból, Oleg Nikitin zene- és zajszerzőből, illetve Jevgenyij Rogulin (Yevgeniy Rogulin) grafikus-íróból áll, nagyon jól megragadta a filmek hangulatát és egy kiváló mászkálós-lövöldözős-kalandjátékot készített, Aliens: Neoplasma címmel. De lássuk a játék történetét!
Így kezdődik hát főhősnőnk hátborzongató kalandja a savvérű földönkívüliek között. A látvány és a hangulat pedig fantasztikus. Bár ezt a játékot is, mint szinte mindegyik ZX Spectrum játékot, a szokásos színátfolyás jellemzi, ennek ellenére mégis nagyon élvezhető az egész. A sprite-ok vmi hihetetlenül finoman mozognak és sok fázisból állnak, így az animációjuk is látványos. Egyetlen probléma, habár ez inkább szándékosnak tűnik, hogy lövés közben "akadni" kezd a játék. Míg mondjuk gránát dobásnál ilyen hatás nem tapasztalható. A zene, illetve a hanghatások is nagyon sokat emelnek az egészen, merthogy egyszerre élvezhetjük mindkettőt! Az irányítás leginkább billentyűzetről történik, mert bár Kempston joystickkal is próbálkoztam, de azzal nem tudtam ugrani. [Az irányítás: A- Balra; S - Guggolás/lefelé mászás; D - Jobbra; W - Felnézés/felmászás; B- Lövés; N - Ugrás; M - Gránát hajítás.] Viszont így is nagyon élvezetes, ha már hozzászoktunk. A játékélmény pedig pazar. Kicsit nehéz ugyan a játék, de még mindig az élvezetes régióban mozog, nem pedig a szívatáséban. Halálunk esetén, kevés élettel a legközelebbi termináltól kezdünk, amelyeken egyébként a hajó mesterséges intelligenciájával folytatunk párbeszédeket. Viszont az elsősegélyes szekrényekből bármikor, bármennyiszer feltölthetjük életünket. Továbbá, ha az arctámadó ránk ugrik, nem halunk meg azonnal. De valóban nyomást helyez ránk egy ilyen lény közelsége, akárcsak magáé a xenomorfé, vagy latin nevén az internecivus raptus (gyilkos tolvaj). Szóval mindenképpen érdemes kipróbálni a játékot, mert az egyik legjobb Alien-játék a mikroszámítógépeken.
A hangulatos bevezetőtörténet után pedig lássuk magát a játékot! A grafikája, ahogy fentebb megjegyeztem, nagyon hangulatos! Holdvilágos éjszakán játszódik, a háttér, miként a sprite-ok is nagyon kidolgozottak. Azonban az utóbbiak nem mozognak finoman. Ez nem hiba, hanem a progi sajátságos vonása, így ennek köszönhetően megszokható, nem zavaró. Az irányítás billentyűzetről vagy billentyűzetről és joystickról történhet. Lévén két tűzgombra lesz szükségünk. Az egyikkel futunk, a másikkal pedig kardunkat rántjuk elő. Miként a sprite-ok mozgása, úgy a harc is igen egyedi lett. A tűzgombot nyomva tartva, különböző irányokat nyomkodva csapkodhatunk fegyverünkkel. A zenéje is nagyon kellemes, sőt remek hanghatásokat is kapunk! A játékélmény, az egyediségek megszokása után, igazán pompás! Ha kedveljük a Conan a barbáréhoz hasonló történeteket, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni!
Hosszú idővel azután, hogy a gyűrűt elpusztították, Gandalf visszatért bosszút állni Középfölde négy démonán. Segítsd hát őt e küldetésében, hogy megszabadítsa a világot Melkor megmaradt gonosz befolyásától. [Melkor, akit olykor Morgothnak hívnak, egy ainu Tolkien mondavilágában. Az ainuk afféle istenségszerű szellemek. Azonban elméletileg nincs isteni hatalmuk. Melkor pedig afféle bukott szellem, aki szembefordult saját testvéreivel, ezért örök harc dúlt közöttük. Például Szauron is az ő szolgája volt.]
A Tolkien-művekhez képest igen egyszerűsített történet után pedig jöjjön néhány szó magáról Gandalfról, mármint a progiról, is. A játék grafikája igen színes, kivételesen pedig az alap háttérszín nem fekete, mint általában az efféle ZX-es ugráldától már megszokhattuk. Ugyanis a Gandalf egy afféle Mario-féleség, olyannyira, hogy például a pénzeszsákokat is "felvehetjük" úgy, hogy alulról belefejelünk a platformjába. Egyébként a grafika kicsit lassú, meg amolyan rozoga hatást kelt itt-ott, de ettől még élvezhető. Zenét sajnos csak a menüben hallhatunk, a hanghatások pedig igen egyszerűek. Az irányítás szintén egyszerű, a játék pedig számos irányítási lehetőség közül enged választani, sőt még akár testre is szabhatjuk a billentyűzet beállításokat. A játékélmény nem túl jó, de azért nem is rossz! Főleg, hogy az efféle szerepjátékos elemekkel tarkított platformjátékok nagyon ritkák, különösen a mikroszámítógépeken. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni.
Most pedig hagyjuk el múlt korok fantasztikumát, hogy a jelenkor tudományos fantasztikumába utazzunk! Ugyanis a tavaly megjelent ROVR itt/ott játszódik. A progit Paul Jenkinson írta, vagy hát inkább szerkesztette az AGD, azaz az Arcade Game Designer nevezetű játékszerkesztőben, amelyet 2008-ban jelentettek meg Spectrumra. Zenéjét pedig az Alone Coder szerezte, amelynek implementálásában David Saphier segített. A ROVR egy ügyességi játék, amelyben nem csak mindenféle ízeltlábú meg pikkelyes élőlényt kell majd kerülgetnünk, hanem némi stratégiára meg emlékezetünkre, vagy térképkészítési képességünkre is szükségünk lesz. Azonban most lássuk miről is szól a ROVR!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése