Ahogy legutóbb ígértem, ezúttal Sir Clive Sinclair alkotta ZX Spectrumra írt modern játékokról fogok írni. Teljesen véletlenszerűen választottam ki őket a letöltési könyvtáramból, de itt az ideje szemrevételezni őket!
[A filmeket megidéző effektussal íródik ki a játék címe.]
Induljunk ezúttal az időrendben visszafelé a legfrissebbtől a régebbiekig. Egy még szinte ropogós, mert alig néhány hetes, 2025-ös játékkal kezdeném: a Xenomaze-zel (kb. Idegen útvesztő v. kis fantáziával: Nyugtalanító útvesztő). A xeno- görög eredetű előtag a címben nem véletlen, hanem egyenes utalás az 1979-ben útjára indult Alien-sorozatban vagy magyarul az ilyen-olyan Halál [Nyolcadik utas a...; A bolygó neve:...; A végső megoldás:...; Feltámad a...; stb.] című filmekben látható idegenlényekre, a Xenomorfokra (Idegenalakúak v. a korábbi gondolatmenetem alapján: Nyugtalanító alakúak). Merthogy ebben a játékban egy hasonló lény elől fogunk bolyongani, tévelyegni egy modern labirintusban, miközben az említett lény megpróbál levadászni bennünket. A játék ötlete nem egyedi, hanem lényegében adaptálja az eredetileg 1981-ben ZX81-re, majd 1982-ben Spectrumra is megjelent 3D Monster Maze játékot, melyben a játékos egy útvesztőben bolyong, a kijáratot keresve, de egy zsarnokgyík vadászik rá. A forrásanyagnak amúgy tényleg van egy hangulata, miközben menekülünk a dinoszaurusz elől. De a lényeg, hogy ezt a hangulatot a Xenomaze alkotója, N. D. Scheltema lényegesen tovább fokozta az Alien-világ megidézésével. A szerzőnek egyébként van még egy maroknyi szerepjátéka is, amely szintén ezt az első személyes megjelenítést használja. De visszatérve vizsgálódásunk mai tárgyára, a hangulatot erősen fűszerezi a sötét kép, a mozgásérzékelő ritmikus, eredménytelen "kisülő" jelzései, vagy amikor csipogni kezd, mert érzékeli az idegen lényt. Le merem fogadni, hogy sötétben játszva még élvezetesebb lehet!
[Persze, amikor nem akarok, akkor sikerül elmenekülni. De ilyet se fogunk gyakran látni.]
A játéknak nincs története, a szerző nem írt ilyet, noha az eredeti alapanyagnak azért egy minimális volt. Ezért inkább rátérnék az elemzésére... a játék grafikája egyáltalán nem látványos, kissé gyatra is a színütközés miatt, de azt megmagyarázhatjuk azzal is, hogy az valójában a mozgásérzékelőnk által kibocsátott fény. De több monitort kapunk, egyiken az aktuális játékteret látjuk, emellett egy másikon szívünk szinuszjele hullámzik át, alatta a mozgásérzékelő fodrozódik és jelzi ugye azt, akivel nem akarunk találkozni, mellette pedig egy kisebb kijelzőn kapunk információkat, hogy a Xenomorf mivel foglalkozik éppen. Mint például, hogy elindult-e, elkezdett-e vadászni ránk, stb. És persze ezzel azért hatással van a játékosra. A megjelenítés amúgy egészen gördülékeny, bár nem túl gyors, kivétel, ha fordulunk. A mozgásérzékelő nem a filmekből ismert kinézetű, csak messziről hasonlít rá. Illetve az életjelünk se nagyon tesz mást, mint hullámzik. A hangrészleg amúgy hasonlóan spártai, zenét nem kapunk, viszont a hanghatások, az a kevés, ami van, szerintem nagyon jól eltaláltak. Az Alien, a Földön nem él ilyen [régi vicc, de el kellett sütnöm], hangja pedig digitalizált hatás valamelyik részből. Az irányítás egyszerű, lényegében csak mozogni tudunk, de Spectrum-játékhoz hűen, erre több lehetőséget kapunk: kétféle billentyűzet kiosztás és többféle joystick is választható. A játékélmény pedig? Amilyen egyszerű, annyira nagyszerű! Persze nyilván nem mindegy mikor játszunk vele. De olykor tudja hozni az Alien Isolation élményét, csak itt nem tudunk szekrényekben bujkálni. Szóval, ha valaki kedveli ezt a világot, érdemes kipróbálnia egy csöndes, magányos estén...
A csokor második játéka, régi klasszikust idéz meg mind játékmenetben, mind pedig grafikában is, noha 2024-ben készült. Ezen kívül, meglepő módon még a hőskorszakban, 1983-ban készült beszédszintetizátort, a Currah MicroSpeech-et vagy, ahogy a modulra volt írva: μSpeech-et is támogat a Flood (Áradás) című játék. Gondolom a program szerénysége annak is köszönhető, hogy egyetlen ember készítette: az Egyesült Királyságban született Jonathan Cauldwell. Mellesleg ő az EightyOne nevezetű ZX Spectrum emulátort ajánlja szoftverszüleményének futtatására, amely támogatja a fentebb említett beszédszintetizátor emulálását is. [Egyébként, noha különösebben nem tartozik ide, a nyolcvanas években hasonló kiegészítő készült a Commodore 64-hez, hogy a kedves játékos a játéktermekben megszokott minőséget élvezhesse például a Wizard of Wor című klasszikussal is.] Az említett emulátoron kívül még a Spectaculator is tudja a Currah MicroSpeech-et emulálni tudtommal. Na, de térjünk át a játék a történetére, hivatalos leírására, melyet Cauldwell úr a programhoz mellékelt:
A földönkívüliek elpusztították a víztározót, hogy elárasszák az egész körzetet és az embereket házaik tetejére kényszerítsek. Így sokkal könnyebben elrabolhatóvá váltak a menekülők. A te feladatod, hogy egy helikoptert irányítva annyi tetőn rekedt lakost ments meg, amennyit csak lehetséges, azáltal, hogy a közeli hajó fedélzetére helyezed át őket. A földönkívüli banditák már közelednek, hogy elrabolhassák a tetőn ragadt embereket, küldetésednek az is része, hogy megállítsd őket! Helikoptered levegő-levegő rakétákkal van felszerelve, amelyeket akkor használhatsz, ha éppen nem egy lakost mentesz. Utóbbi esetben, a tűzgomb megnyomásakor ugyanis, katapultálod az utasodat. Amennyiben az utas túl magasról vagy a vízbe esik, meghal.
[Kivételes videófeltöltés, csak a hang miatt.]
A hivatalos ismertető után akkor térjünk is át a játék elemzésére! Ahogy az elején említettem, a program régi klasszikusokat idéz meg grafikailag, mert ezen a téren igen puritán. Ha nem tudnánk, hogy a XXI. században készült, simán mondhatnánk róla, hogy 1983-as. Egyébként, ha valóban nyolcvanas években készült volna, szerintem sokan örültek volna egy ilyen játéknak, ha esetleg csak fekete-fehér TV-re lett volna a Spectrumuk rákötve, mivel a Flood csak egy maréknyi színt használ, melyeket kiválóan elkülöníthetett egy régi TV. Noha egyszerű a grafikája, azért nem igénytelen! Sőt a képernyő is egészen finoman gördül, illetve a sprite-ok is jól mozognak. A hangrészleg a 48K ellenére, éppen a beszédszintetizátor miatt, egészen más ligába emeli a játékot. Az amúgy átlagos hanghatások mellett kapunk nagyon kezdetleges, de éppen emiatt szórakoztató digidumát is! Habár a mesterséges artikuláció nem a legjobb, azért a kontextusból ki lehet találni, hogy mire gondolt a szintetizátor. Például, amikor lelövünk egy csészealjat, akkor a "Got him!" (kb. Elkaptam!) Felkiáltást hallhatjuk. Illetve, ha egy túlélőt elhelyezünk a hajón épségben, "Thank you!"-val köszöni meg. Azonban, ahogy említettem, az szóképzést szokni kell különben egészen más kifejezéseket fogunk érteni [például a köszönet helyett "Fuck you!"-t, míg találatkor a "Fuck him!"-et, és ezek a kifejezések teljesen más jelentéssel bírnak ám... :)] De amikor helikopterünkkel lezuhanunk, akkor hallhatunk egy "Mayday, mayday!" vészjelzést is. Az irányítás többféle lehet, ahogy azt Spectrumon már megszokhattuk: testre szabható billentyűzet vagy kétféle Joystick (Kempston, Sinclair) vezérlés. A játékélményről annyit, hogy aki kedvelte a Chopliftert, annak ez egy kiváló játék lesz, mert nagyon hasonlít a Flood az említett helikopteres klasszikusra. Még annyit tennék hozzá, hogy ha bárki emulálni szeretné, akkor mindenképpen 48K-s Spectrumot állítson be, mert 128K-oson nem megy a szintetizátor, még akkor sem, ha az emulátor ismeri is.
[Szerintem a hölgy nem a klasszikus görög szépségideált testesíti meg...]
Csokrunk harmadik játéka 2023-ban jelent meg a Zosya Entertainment gondozásában, amely valójában két-három fejlesztőből állt. A múltidő indokolt, mert a Zosya Entertainment már nincs többé, elméletileg, legalábbis az oldalukon ezt írják. [Ez persze a fejlesztőket nem gátolta meg, hogy újabb játékokat készítsenek.] Azonban a Seraphima című alkotásukat még jóval megszűnésük előtt készítették és adták ki. Se a mászkálós, se a lövöldözős műfaja e programnak egyáltalán nem volt idegen a szerzők számára, noha korábban inkább az autós játékaikról híresültek el. Egy korábbi játékuk is nagyon hasonló volt. Itt a blogon is bemutattam már Valley of Rains-t. Akárcsak abban, a Seraphimában is sokat kell majd mászkálnunk, olyannyira, hogy térképet is kapunk, illetve bizonyos helyeket csak később érhetünk el. Itt is kell majd lövöldöznünk, de azért nem fogunk állandóan a tűzgombra tehénkedni, mint a Zosya Entertainment korábbi játékában. Talán az is kijelenthető, hogy a Seraphima sokkal közelebb áll műfajban az úgynevezett Metroidvania típusú játékokhoz, ahol a lövöldözésre és túlélésre ugyanannyi hangsúly helyeződik, mint a barangolásra és a pálya feltérképezésére. Ennek köszönhetően pedig a játék tartalmassága is jócskán megnövekedett. De most lássuk a Seraphima hivatalos történetét [általam némileg kiszínesítve]!
Az idők kezdete óta két nemzetség létezett a Földön, rejtve az emberek szeme elől: az Oltalmazóké, kik az időn kívül léteztek s a földi életet védelmezték; és a Martalócoké, kik korszakokon át az Oltalmazók nyomában jártak és rezzenéstelenül elvettek mindent, amit csak akartak. E két nemzetség örökös háborúsága a sors mérlegének Jó és Gonosz serpenyőjét egyensúlyban tartotta. Ám szörnyű dolog történt: Seraphima maradt az utolsó a nemzetségéből, az utolsó Oltalmazó. Ha Ő elbukik, a Martalócok saját korszakuk foglyai maradnak, és a Föld jövője a homályba vész. Azonban Seraphima vasakarattal úgy határozott, hogy utolsó leheletéig harcol majd, hogy elpusztítsa ellenségeit és megmentse a Földet. [Nem vitték túlzásba a beharangozó történetet, de szerencsére a játék egyéb tulajdonságaiba sokkal több időt fektettek! Lássuk hát az elemzését!]
[Seraphima igen látványos cselekményt ígér.]
A játék a megjelenésekor számos dobogós helyet szerzett és ezekhez tartozó díjakat nyert számos versenyen. És nem is véletlenül, mert tényleg minden tulajdonságáról csak felsőfokon lehet beszélni. Grafikailag a készítők kihoztak mindent a ZX Spectrum képességeiből. Sprite-jaik nem csak nagyon, részletesek, de szépen animáltak is, különösen a címszereplő. Például, ha sokat lövünk, akkor fegyveréből torkolatfüst száll fel. Emellett a háttér, előtér és az egésznek a mozgatása olyan gördülékeny, hogy az ember el is felejti, hogy egy 8 bites gépre íródott a program. De mindemellett a történetet színező kisebb animációkra is futotta a készítők részéről. A Seraphima hangrészlege pedig semmivel sem marad el a látvány mögött, mert füleinknek is kellemes élményt okoz nem csak a szemeinknek. Kapunk hanghatásokat és könnyedén dúdolható, remek, hangulatos zenét is. Mi több, még digitalizált beszédet is bizonyos jelenetekben! Az irányítás természetesen, akárcsak a többi Spectrum játék esetében is több módon megoldható: joystickekkel és billentyűzettel egyaránt. A játékélmény pedig szintén a legjobbak közé sorolható. Olykor-olykor azért beleakadunk néhány nagyon olcsó halálba, de valahogy mégsem tud az ember nagyon haragudni a programra, mert tényleg annyira élvezetes, hogy ezzel lényegében a saját örömünket nyújtjuk tovább. Ezért még azoknak is ajánlom a kipróbálást, akik általában nem szeretik ezt a műfajt, mert ez tényleg ennyire jó!
Ennyi fért hát e csokorba, melyet még 2025-re szántam, de elég sok dolog jött közbe, még technikai értelemben is. Ám végül csak elkészült! Legközelebb ismét Commodore 64-es dolgokkal jelentkezem, addig is jó játékot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése