Csokrunk második szálának illata pedig egy fantáziavilágba repít majd minket. Az említett versenyen ez a program a harmadik helyezést érte el. A Yazzie egy árkád-ügyességi játék, amelyet egy kis csapat a
Retrosouls készített. Ez a kis csapat egyébként a szibériai Novoszibirszkben tevékenykedik a játékosok nagyobb örömére. Mert játékaikkal úgy tűnik tényleg szórakoztatni akarnak, és nem arra ingerelni valakit, hogy Bruce Lee-ként sorozza meg a képernyőt az öklével dühében. Ennek meg a remek minőségnek köszönheti a Yazzie a játékosok által megszavazott bronzérmet. Ám lássuk a rövidke kis történetét!
 |
[A padlót csak csákánnyal tudjuk át-
törni.] |
Főhősünk, az óvatlan kincskereső [feltehetőleg az ő neve Yazzie] egy ódon és igen fura kastélyba vetődött. A kastély attól volt furcsa, hogy tele volt csapdákkal. Azonban ez főhősünket egyáltalán nem tántorította el, mert aranyláza erősebbnek tűnt veszélyérzeténél. Segítsük hát kincskeresőnket összegyűjteni az összes aranyrudat, miközben elkerüljük a ravasz ellenségekkel való találkozást is!
 |
| [Nem mindenhol kell a padlót áttörni.] |
A Yazzie-t leginkább a Lode Runnerhez lehetne hasonlítani, ha nagyon hasonlítani kellene. Azzal a különbséggel, hogy az ellenfelek nem próbálnak meg mindenáron elkapni. Meg persze azzal a különbséggel, hogy e játék hiába ZX Spectrumos, valami hihetetlenül szép a grafikája. Nem csak szép, de gyors is. Nagyon finoman mozog, animálódik minden, amit látunk. Persze a szokásos színütközés, amely a Sir Clive Sinclair gépét jellemzi, itt is megvan. Azonban ez annyira nem észrevehető, mint más játékokban. A hangrészleggel sincs semmi probléma. Kapunk remek hanghatásokat és zenét is! Az irányítással sincsen gond. Valószínűleg elég sok vezérlési metódust ismer alapból, mert például nálam mindenféle beállítás nélkül felismerte az emulátorban alapból beállított Kempston Joysticket. A játék élmény pedig pazar. Vannak könnyebb, vannak nehezebb pályák, de egyik sem akarja kihozni a bennük lakozó vadállatot. Ha tehetjük, mindenképpen próbáljuk ki!
A harmadik játékszál, a fent említett verseny második helyezettjeként végzett. Számomra egyébként nem teljesen világos, hogy miért. Ugyan szórakoztató kis árkád-platform-ügyességi-lövölde, azonban nem hiszem, hogy a második helyet megérdemelte a Space Monsters meet THE HARDY. Egyébként néha csak Hardynak is nevezik a játékot, amelyet a Mayhem & Conscience készített. Az utóbbi egyébként részt vett egy másik platformjáték készítésében is, ugyanezen a versenyen, de azt most nem fogom ismertetni. Ahogy az összes többi, természetesen ez a program is 2019-es. De akkor most lássuk is a történetét, mert van neki olyan is.
 |
| [Így kell jól megoldani...] |
A te feladatod, hogy leszámolj a szörnyek vezérével, aki a számos szint útvesztőjében rejtőzik. A szintek között egy különleges felvonóval közlekedhetsz, [ez a gyakorlatban inkább teleportra emlékeztet...] amelyek használatához előbb a kulcsot kell megtalálnod. De ez azért nem ilyen egyszerű! Mert mind a felvonót, mind a kulcsát szörnyek őrzik. A szörnyek mellett pedig megannyi, különböző nehézségű akadály kerül majd utadba: mint például az ártalmatlan, de az utat elzáró buborékfalak [Ezek nem azonosak a 80-as években divatos dekorációval, amelyek elég látványosak, de drágák. Illetve itthon leginkább a kisállat-kereskedésekben voltak láthatóak], vagy a végzetes cseppek, amelyeknek érintése halálos. Azonban a legnagyobb ellenfeled az idő lesz, a másodpercek melyek kérlelhetetlenül egyre csak fogynak majd... ezekkel szemben csak két fegyvered lesz: egy lézerpisztoly és hűséges, fürge lábaid. Siess hát! És sok szerencsét!
 |
| [És így kell elszúrni...] |
A játék grafikája egyébként egész jó, s nagyon gyors is, de nem különösebben látványos. Bár néha azért egy-egy robbanás jól néz ki benne, még ha ettől a játék be is lassul. A hangrészlege remek. Van néhány hanghatás, a zenéje pedig C64-es játékok szintjén van a fülbemászó dallamával. Az irányítás egyszerű, sőt elég vezérlési módot támogat a billentyűzettől többféle joystick kezelésén át. Az elején kissé szokatlan lehet az irányítás, de nagyon hamar meg el lehet sajátítani A játékélmény is nagyon jó, szóval nem rossz játék ez. Sőt, ha az olvasónak lehetősége van rá, próbálja ki nyugodtan, mert valóban érdemes. Csak az nem fér a fejembe, hogy miként érhetett el ez a játék második helyezést... szerintem annyira azért nem jó. Habár az is igaz, hogy ilyen parázs akciókkal teli játék nem gyakran érkezik a Spectrumra mostanság.
 |
| [Hangulatos töltőkép.] |
Jöjjön hát csokrunk utolsó szála, amely viszont megérdemelten érte el az első helyezést! A Valley of Rains-t (Esők Völgye) egyébként ugyanaz a Zosya Entertainment készítette és adta ki, amelyik a Drift!-ért felelőssé tehető. Ha hasonlítani kéne ezt a játékot valamelyik ismertebb címhez, akkor én a Shadow of the Beasthez hasonlítanám. Azzal a különbséggel, hogy a Valley of Rains-ben nem kell bolyongani, illetve az egész játék sokkal könnyebb is, mint az említett Amigás klasszikus. Hangulatában pedig a Sword of Iannához tudnám mérni. Amely program a Robert E. Howard-féle Conanből merített. Ezt a játékos is áthatja afféle barbár, történelem előtti mágikus atmoszféra. Ám most lássuk a Valley of Rains történetét, amely lényegében a játék intrója is, [amelyet én egy kicsit kiegészítettem, mert elég sovány bekezdés lett volna... habár így is az lett]:
 |
| [Az intró.] |
Az én anyám a Tavirózsa, a világ legszebb virága. Az én apám a Hangya, a világ legerősebb teremtménye. A Tűzhányó adta lelkem tüzét. A Barázdabillegető pedig nagy tettek véghez viteléhez szükséges tehetséggel áldott meg. Én pedig útra keltem, hogy helyreállítsam az életet az Esők völgyében!
 |
[A második pálya vége, óriás galócák
között és egy furcsa kétfejű főmuftival
a végén.] |
A Valley of Rains grafikája igazán remek. Nem is annyira a látványa rendkívüli, hanem ezeknek mind a mozgatása és mozgása. Ugyanis nagyon finoman animálódik minden, ráadásul a sprite-ok nem csak szépek, de nagyok is. Mi több a háttér parallax görgetéssel mozdul, remek háromdimenziós hatás illúzióját keltve a szemlélőben. A hangrészleg, feltehetően a grafikai megoldások memória igényének, már sajnos nem lehetett ennyire jó. Legalábbis ezt hiszem. A menüben hallhatunk valami igen gyenge muzsikát, [leginkább afféle erőtlen nyekergést] de utána már csak hanghatásokat kapunk, amelyek nem túl változatosak. Az irányításra aztán megint nem lehet panasz. Nem csak egyszerű, de természetesen többféle vezérlést is támogat. A játékélmény pedig, a nem szívató nehézségnek meg a látványnak köszönhetően, nagyszerű! Ha többi játékot nem is próbáljuk ki, ezt mindenképpen töltsük be emulátorunkba, vagy akár eredeti Spectrumunkra is, mert megéri.
Ennyi lett volna hát a 41. játékcsokor, legközelebb Commodore VIC20-as játékokkal jelentkezem, de addig is jó szórakozást mindenkinek!
Komputer Kalandor
Csokrunk második szálának illata pedig egy fantáziavilágba repít majd minket. Az említett versenyen ez a program a harmadik helyezést érte el. A Yazzie egy árkád-ügyességi játék, amelyet egy kis csapat a Retrosouls készített. Ez a kis csapat egyébként a szibériai Novoszibirszkben tevékenykedik a játékosok nagyobb örömére. Mert játékaikkal úgy tűnik tényleg szórakoztatni akarnak, és nem arra ingerelni valakit, hogy Bruce Lee-ként sorozza meg a képernyőt az öklével dühében. Ennek meg a remek minőségnek köszönheti a Yazzie a játékosok által megszavazott bronzérmet. Ám lássuk a rövidke kis történetét!
A harmadik játékszál, a fent említett verseny második helyezettjeként végzett. Számomra egyébként nem teljesen világos, hogy miért. Ugyan szórakoztató kis árkád-platform-ügyességi-lövölde, azonban nem hiszem, hogy a második helyet megérdemelte a Space Monsters meet THE HARDY. Egyébként néha csak Hardynak is nevezik a játékot, amelyet a Mayhem & Conscience készített. Az utóbbi egyébként részt vett egy másik platformjáték készítésében is, ugyanezen a versenyen, de azt most nem fogom ismertetni. Ahogy az összes többi, természetesen ez a program is 2019-es. De akkor most lássuk is a történetét, mert van neki olyan is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése