Ahogy ígértem, ezúttal ebben a csokorban már mikroszámítógépes játékokkal fogok foglalkozni. Méghozzá a magyar TVC Computerre írt alkotásokat válogattam e bokrétába. Mert az utóbbi időben kissé felélénkült a TVC-vel kapcsolatos bejegyzések olvasottsága. Sőt még visszajelzés is érkezett rájuk némely játék kapcsán. Akit érdekelnek ezek, azok a következő bejegyzések hozzászólásaiban tudhatnak meg többet is: Játékcsokor #006; Játékcsokor #012. Most azonban lássuk az ebbe a bokrétába gyűjtött TVC-progikat!
[Van egész jó introkép is.]
Első játékszálunkat egy ismeretlen szerzőnek köszönhetjük. Habár az kikövetkeztethető a deduktív logika segítségével, hogy az alkotó keresztneve József lehetett. Ugyanis a program büszkén hirdeti, hogy "kiadója" – és feltételezem egyben készítője – a JÓZSIsoft volt. A játék maga pedig az Alfa címet viseli, így hát illő volt, hogy elsőként is ismertessem e csokorban. Sajnos semmi egyebet nem sikerült megtudnom a programról, mert az nem is árult el többet. :) Mintha némelyik alkotó megérezte volna, hogy egyszer majd a távoli jövőben esetleg valaki vagy valakik előbányászhatják ezeket a, szerintük, rájuk nézve terhelő programokat. Ezért aztán inkább az ismeretlenség köpenyét kanyarították vállaikra. Azonban most lássuk az Alfa történetét! [Amelynek második mondata kissé fura, mert feltételes módban van. Ez önmagában nem baj, csak éppen kijelentő módban kellett volna írni, lévén megállapítást/tényt közöl inkább.] A játékot betöltve magunk is szembesülhetünk e történettel amúgy. Még azt is hozzátenném: mikor a progi a nevünket kérdezi a shift, vagy magyarosan: váltó, fordítva működik. Tehát, ha egy betűvel kombinációban nyomjuk le, akkor azt a betűt nem nagyítja, hanem kicsinyíti. Amúgy beírhatunk bármit névnek, de csak négy karakterhosszúságig fogadja el. Az első négy karakter után levágja a szót.
[Az ismertetett történet eredetiben.]
Most nagyon veszélyes helyen repül a gigantikus űrcirkálód. Ha rázuhansz erre a bolygóra a rakétád 4 darabra szakad. [Az előbb még űrcirkálóról volt szó nem űrrakétáról!] Ezeket a darabokat kell visszaszerezned, amit az ellenséges bolygólakók szórtak szét a bázisukon. [De nem úgy volt, hogy HA rázuhanok a bolygóra?] A felszálláshoz még szükséges az 'antigraviton'; ezt is szerezd vissza. [Az "'antigraviton'" szó után zárójelben ennek az eszköznek az ikonja, vagy inkább egy átalakított karakter látható.] Ha ez sikerül akkor a cirkáló visszatér a földre, és te újra a szobában találod magad, amint éppen a számítógép billentyűit nyomogatod. [A játék ez után felteszi a kérdést, hogy mivel szeretnénk irányítani, majd a történet ismertetése a következőképpen zárul:] Mi ez a zaj? [Egy zuhanó hanghatás hallható ekkor...] Atya Isten már kezdődik a zuhanás [Mondatvégi írásjel lemaradt, nem én felejtettem le.]
[A rakéta/cirkáló egy darabja, mi
a csészealjat irányítjuk.]
Ismét a deduktív logikánkra hagyatkozva rögtön rájövünk a játék sebességéből, hogy valószínűleg BASIC-ben lett írva. Mert elég lassú. Azonban a grafikájával, szerintem nincs baj, habár elég egyszerű. Az oldalt látható hangulatos dekoráción kívül persze nagy és sok látványosságra ne számítsunk. A hangok is egyszerű zörejek, de nem idegesítőek. Zene nincs. Az irányítás egyébként roppant egyszerű, mert, ha joysticket választottunk az elején, akkor emulátorban a nyilakkal mozoghatunk könnyedén. A játékélmény szerintem nem rossz. Célunk a történetben már ismertetett öt darab tárgy megtalálása egy kvázi útvesztőben, miközben elkerüljük a felénk repülő lövedékeket, illetve a falakat is. De lássuk akkor mozgásban is a játékot:
Csokrétánk második szála egy hivatalos kiadású játék, "rendes" borítóval. Az ismeretlen szerző(k) e műve természetesen kb. az egyetlen magyar kiadó, a Novotrade gondozásában jelent meg. Sajnos a Novotrade megint trehány munkát végzett, így nem csak azt nem lehet tudni, hogy ki(k) készítette/készítették, de azt sem, hogy mikor. A kazettaborító belső oldalán ugyan van információ a játék ismertetését illetően, de semmi másról nincs. Talán csak annyi, hogy a játék elméletileg fut 32K-s TVC-n is. Sőt, még a cím sem igazán stimmel, mert míg a borítón Centaury van írva, addig a program magát Centaury-1 névvel illeti. Na, de reménykedjünk, hogy esetleg a készítők ugyanúgy előkerülnek majd, mint a bevezetőben említett progik alkotói is, és akkor majd erről is többet tudunk majd. Nézzük akkor a történetét! Ez, akárcsak az Alfa esetében, elolvasható betöltéskor is.
[A történet eredeti formája.]
[Az első minijáték, be kell dokkolnunk.]
A Föld első Galaktikus Csillaghajója, felfedező útjáról visszatérve, elérte a Naprendszert. Az Admiralitás nem tudta felvenni a kapcsolatot a hajóval. A műszerek szerint nincs élőlény a fedélzeten. A hajó egyenesen a Földbe fog csapódni. Megsemmisíteni nem lehet, mert teljes védelme működik. [Van egy olyan támadási technika amúgy, amelynek az a neve, hogy szaturációs támadás, ez lényegében azt jelenti, hogy az ellenséges védelem ellen olyan offenzívát indítanak, hogy az ne legyen képes minden egyes egységgel foglalkozni. Például olyan mennyiségű rakétát lőnek ki, hogy a védelem nem képes mindet leszedni.] Egy megoldás van: meg kell változtatni a pályáját. Ehhez le kell szállni rá és átprogramozni a computerét. [De ha működik a védelmi rendszere, azért még átszállókompot enged dokkolni? :)] Erre a feladatra jelölték ki Önt! [Ez is ilyen magázós játék.] Szintenként van egy terminál ami KÓD elemet ad! [Nem én hagytam le az "ami" elől a vesszőt!] EZEKBŐL KELL MEGFEJTENI AZ IRÁNYÍTÓTEREM KÓDJÁT! [S természetesen nem én "ordibálok" a szövegben.] A kód és az Önnél lévő információ alapján a computer átírja a repülési irányt. Ekkor végzett Ön! [Ez remek, de hogy hagyom el a Centauryt?] A MUNKÁRA 5000 IDŐEGYSÉGE VAN!
[A szaggatott vonal futószalag.]
A Centaury(-1) grafikailag egyébként teljesen rendben van. De megint az az érzésem van vele kapcsolatban, hogy BASIC-ben írták. Főleg, mikor látom, hogy az űrhajós sprite-ját újrarajzolja mozgás után. Meg ahogy kirajzolja a játék első részét, mikor az űrkompunkkal szó szerint le kell szállni a Centaury-1-re. A játék hanghatásokkal is bír, amelyek többsége egészen tűrhető. Kivétel ez alól csak az első ügyességi rész képez, mikor át kell szállnunk a csillaghajóra. Ugyanis az iszonyatosan lassú rajzolás közben egy elég zavaró búgást "élvezhetünk". A játék irányítása roppant egyszerű, csak a beépített joystickre lesz szükségünk [emulátor verziójától függően ez vagy a kikapcsolt numpad v. a nyilak]. Egyébként nem tudom, hogy az emulátor hibája-e vagy sem, de a borító belső felén lévő leírás azt mondja, hogy mikor a liftben vagyunk [van egy afféle Impossible Mission-szerű liftezős elem a játékban], akkor léphetünk jobbra-balra. Jobbra sikerült mozognom, balra csak akkor, ha vissza kellett szállnom a liftbe. Ezért visszamenni a termekbe csak úgy lehet, ha a lifttel a legalsó szintre ereszkedünk, majd ott balra húzzuk a joyt. De ekkor meg automatikusan állandóan bedobott az első terembe, ahol a lift megállt. A következő szint első termébe pedig csak úgy lehet felmenni, ha végigcsináljuk azt a szobát, ahová bedob, majd a liftbe szállva felmegyünk egy emeletet, és balra szállunk ki belőle... szóval ez a faramuci irányítás szerintem alaposan ront a játékélményen. Főleg akkor, ha ezt nem tudjuk, de miért is tudnánk, ha először játszunk vele?
A harmadik játék e csokorban egy egészen kellemes kis árkádjáték. Sajnos a készítőjéről nem tudunk semmit. Azt sem ismert, hogy egyáltalán hivatalosan kiadta-e valaki, bár valószínűleg nem, miként a készítés éve is ismeretlen. Persze ez még később változhat, ha felbukkan az eredeti alkotó, és bejelentkezik a Hamm című programért. Ahogy említettem ez egy árkádjáték, így története sincsen. Meg hát elég nehéz volna egy ilyen játékhoz történetet írni.
[Itt éppen az látható, ahogy meg-
fagyasztottam a játékot. Véletlenül
felfelét nyomtam lefele helyett....]
A Hamm grafikája egyszerű, divatos szóval hívhatnánk akár letisztultnak is. A főszereplő száj meg fogsövény, igencsak stilizált. Az elején a játék közli, hogy kerüljük el a guruló köveket, ezek a fehér forgó négyzetek, amelyek a kisebb, kék négyzet alakú "tojásokat" tojják, vagy inkább rakják. Ebből meg a képekből, illetve a videóból is látszik, hogy a látvány nem éppen a legrészletesebb. Azonban a megjelenítés kiváló! Éppen olyan, mint egy valódi árkádjátéké, még a színei is megfelelően lettek megválasztva szerintem. A játék hangrészlegével sincsen gond, mert az is egyszerű ugyan, de remekül illik a programhoz. Az irányítás pedig remek. Nagyszerűen reagál a száj a gombokra. A játékélmény pedig van jó, mint egy pénznyelő szekrényé. Az egyetlen negatívuma a Hammnak, hogy sajnos nincs pontszám mentés. De ha ezt nem számítjuk, simán építhetnénk köré egy szekrényt is, mert tényleg annyira jó árkád.
Elérkeztünk hát a csokor utolsó szálához, amely egy árkád-logikai játék. Lényegében egy Tetris-variáns. Méghozzá a színsorozatos fajtából. Szóval a lényeg itt is az, hogy eltüntessünk a pályáról különböző négyzeteket, de itt nem az a cél, hogy egy sort kitöltsünk a magasból aláhulló egységekkel. Hanem három vagy több ugyanolyan színű négyzet vízszintes, függőleges vagy akár átlós egymáshoz kapcsolásával kerüljük el a pálya telítődését. Ezek a négyzetek hármas oszlopban érkeznek, amelyeknek színsorrendjét zuhanás közben változtathatjuk. A Coltris-t című játékról többet tudok már mondani, mint az előbbi Hammról. A játék 1993-as, tehát a mikroszámítógépek utolsó óráján készült. Méghozzá a Gáti Software készítette. Azt még hozzá kell tennem, hogy igazán jó minőségű anyagról van szó, mert miközben kipróbáltam teljesen belefeledkeztem. Természetesen ennek a játéknak sincsen története. Viszont a játékélmény kárpótol bennünket e hiányosságért, de ne szaladjunk előre! A játék grafikája kiváló. Remek, élénk színeket használ és mindent nagyon folyamatosan jelenít meg. Feltehetőleg Gáti úr már gépi nyelven hozta létre ezt a remekművét. A Coltris-nek ezenkívül még vannak hangjai is! Igaz, ezek nem éppen fülsimogatóak, de azért nem is dobhártyaszaggatóan rosszak. Az irányítás szokatlan, mert az oszlopokat az "Y" és "X" gombokkal mozgatjuk balra-jobbra. A színsorrendjüket a shifttel, avagy váltóval, változtatjuk, a gyorsított zuhanást pedig a space-szel, avagy szóközzel, végezhetjük. A játékélmény viszont kiváló! A program jutalmazza, ha nem a szokásos és unalmas vízszintes módon tüntetünk el bizonyos színeket a pályáról. Sőt, elég intelligens is, mert egyszerre több színt is likvidálhatunk, újabb pontokért cserébe. Szóval talán az egyik legjobb árkád-logikai játék a TVC-n! Egyetlen hibája ennek is, hogy nem menti el a pontszámainkat.
Ennyi lett volna hát a 40. csokor, legközelebb ZX spektrumos játékokkal jelentkezem, amelyek tavaly év végén jelentek meg, tehát elég frissek.
Csokrétánk második szála egy hivatalos kiadású játék, "rendes" borítóval. Az ismeretlen szerző(k) e műve természetesen kb. az egyetlen magyar kiadó, a Novotrade gondozásában jelent meg. Sajnos a Novotrade megint trehány munkát végzett, így nem csak azt nem lehet tudni, hogy ki(k) készítette/készítették, de azt sem, hogy mikor. A kazettaborító belső oldalán ugyan van információ a játék ismertetését illetően, de semmi másról nincs. Talán csak annyi, hogy a játék elméletileg fut 32K-s TVC-n is. Sőt, még a cím sem igazán stimmel, mert míg a borítón Centaury van írva, addig a program magát Centaury-1 névvel illeti. Na, de reménykedjünk, hogy esetleg a készítők ugyanúgy előkerülnek majd, mint a bevezetőben említett progik alkotói is, és akkor majd erről is többet tudunk majd. Nézzük akkor a történetét! Ez, akárcsak az Alfa esetében, elolvasható betöltéskor is.
A harmadik játék e csokorban egy egészen kellemes kis árkádjáték. Sajnos a készítőjéről nem tudunk semmit. Azt sem ismert, hogy egyáltalán hivatalosan kiadta-e valaki, bár valószínűleg nem, miként a készítés éve is ismeretlen. Persze ez még később változhat, ha felbukkan az eredeti alkotó, és bejelentkezik a Hamm című programért. Ahogy említettem ez egy árkádjáték, így története sincsen. Meg hát elég nehéz volna egy ilyen játékhoz történetet írni.
Elérkeztünk hát a csokor utolsó szálához, amely egy árkád-logikai játék. Lényegében egy Tetris-variáns. Méghozzá a színsorozatos fajtából. Szóval a lényeg itt is az, hogy eltüntessünk a pályáról különböző négyzeteket, de itt nem az a cél, hogy egy sort kitöltsünk a magasból aláhulló egységekkel. Hanem három vagy több ugyanolyan színű négyzet vízszintes, függőleges vagy akár átlós egymáshoz kapcsolásával kerüljük el a pálya telítődését. Ezek a négyzetek hármas oszlopban érkeznek, amelyeknek színsorrendjét zuhanás közben változtathatjuk. A Coltris-t című játékról többet tudok már mondani, mint az előbbi Hammról. A játék 1993-as, tehát a mikroszámítógépek utolsó óráján készült. Méghozzá a Gáti Software készítette. Azt még hozzá kell tennem, hogy igazán jó minőségű anyagról van szó, mert miközben kipróbáltam teljesen belefeledkeztem.
Természetesen ennek a játéknak sincsen története. Viszont a játékélmény kárpótol bennünket e hiányosságért, de ne szaladjunk előre! A játék grafikája kiváló. Remek, élénk színeket használ és mindent nagyon folyamatosan jelenít meg. Feltehetőleg Gáti úr már gépi nyelven hozta létre ezt a remekművét. A Coltris-nek ezenkívül még vannak hangjai is! Igaz, ezek nem éppen fülsimogatóak, de azért nem is dobhártyaszaggatóan rosszak. Az irányítás szokatlan, mert az oszlopokat az "Y" és "X" gombokkal mozgatjuk balra-jobbra. A színsorrendjüket a shifttel, avagy váltóval, változtatjuk, a gyorsított zuhanást pedig a space-szel, avagy szóközzel, végezhetjük. A játékélmény viszont kiváló! A program jutalmazza, ha nem a szokásos és unalmas vízszintes módon tüntetünk el bizonyos színeket a pályáról. Sőt, elég intelligens is, mert egyszerre több színt is likvidálhatunk, újabb pontokért cserébe. Szóval talán az egyik legjobb árkád-logikai játék a TVC-n! Egyetlen hibája ennek is, hogy nem menti el a pontszámainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése