Játékcsokor #042

Játékcsokor #042

  Elég régóta nem foglalkoztam már Commodore VIC20-as játékokkal, így hát ebben a bejegyzésben ezt a csorbát fogom kiköszörülni. Még hozzátenném, hogy modern VIC20-as játékokat kötöttem e bokrétába, amelyek már az új évszázadban készültek, nem pedig az előzőben. A végső program pedig egy híres-neves játékon alapul majd. Akkor most lássuk ezeket a játékvirágokat!

[A Cronosoft oldalán,
5 fontért megvehetjük
kazin is.]

  2004-ben a Cosine nevezetű democsapat egyik tagja, Matt alias 4-Mat, megalkotott egy olyan játékot, amely ugyan műfaját tekintve egyáltalán nem volt új. Lényegében egy Jet Set Willy-féle platform-kaland v. mászkálós-gyűjtögetős-ügyességi-ugráldát programozott meg. Azonban, amely miatt érdekes ez az Astro Nell nevezetű játék az az, hogy elfut egy bővítetlen VIC20-ason is! Magyarán az egész progi, sprite-ostul, térképestől, hangostul belefért 5 kilobyte-nyi memóriába! A játék minőségét elnézve, ez már teljesítmény. Persze itt most ne gondoljunk valami extra látványos programra, de kicsiny mérete ellenére is igen minőségi szórakozást tud nyújtani. Azonban most lássuk a történetét, amely afféle "hivatalos" ismertetőként funkciónál leginkább.

[Még egy kis főképernyőt is kapunk.]

  Nelli űrhajós (Astronaut Nell) egy a földtől távoli aszteroidán landolt űrhajójával. Segíts neki bejárni az aszteroida felszínét, elkerülvén a különböző élőlényeket rajta, és összeszedni a csillagformájú ásványi anyagokat, amelyekkel megjavíthatja űrhajóját. 9999 egységnyi oxigén áll rendelkezésedre, hogy teljesítsd ezt a küldetést. Azonban vigyázz, nehogy Nellit tüskékbe vagy az élőlények valamelyikébe vezesd, mert akkor pihennie kell, és eközben 1000 egységnyi oxigént használ el. [Magyarul az idő is az életünk, illetve az életünk az idő...] A fedélzeti radar 88 darab ásványi anyag jelenlétét jelzi a felszínen. Ám mi nem bíznánk benne, mert BIZTOSAK vagyunk benne, hogy eggyel több található odakint...
  Az Astro Nell grafikája még VIC20-as környezetben sem a legjobb. Kissé csúnyácska ugyan, mondhatnánk úgyis, hogy látványban igen fénytelen, viszont cserébe nagyon finoman mozog minden. Beleértve ebbe az animálódó pályaelemeket is. Erre a finom mozgásra pedig egy ilyen ügyességi játéknál szükség is van. A hangrészlege sajnos kimerül néhány egyszerűbb, a VIC20-asra jellemző hanghatásban. Az irányítás is egyszerű: joystickünkkel mozgunk, tűzgombbal ugrunk. A játékélmény viszont remek. Már ha szeretjük a Jet Set Willy-féle platformjátékokat. Amelyben gyakorlatilag el kell vesznünk ahhoz, hogy mindent megtaláljunk. A játékot emulátorban memóriabővítés nélkül [WinVice-ban: Beállítások->VIC20 settings->Nincs memóriabővítés] indítsuk!

[Mini intró.]

  Csokrunkba kötött második játékszál, a Ghost (Szellem), 2007-ben készült el, de cím ne tévesszen meg senkit, nincs köze szerencsére az 1990-es Patrick Swayze filmhez. Sőt még a TVC-s Ghos(t)busters-hez sincs szerencsére. Igazság szerint sok köze magához a játékhoz sincs, mert hogy kísértetek helyett sokkal több élőholttal, azaz a haiti kreol nyelvből sokkal ismertebb nevükön: zombikkal. A játékot egyébként Jeffrey Daniels készítette, ráadásul BASIC-ben! Ennek köszönhetően egy bővítetlen VIC20-on is simán elfut. A Ghost műfaját tekintve egy egyszerű ügyességi, mondhatnánk, hogy lényegében fogócska. Ám lássuk a történetét, amelyet kiegészítettem a hivatalos leírással is.

[A második éjszaka, azaz pálya.]

  A legendák úgy tartják, hogy faludat övező temetőket éjszakánként gúlok [ezt igazság szerint az arabok húlnak ejtik, de valahogy az európai nyelvekbe "g"-vel került át. Ebben a szövegben a gúl afféle szinonimája csak a zombinak] kísértik. Minden éjfélkor egy seregnyi zombi kel ki, hogy az élőkre vadásszanak. Meg kell állítanod őket! Vagy legalábbis meg kell próbálnod, akár életed árán is! A játék célja, hogy éjszakánként öt zombit elpusztítsunk... Az élőholtak emberi hús utáni vágya kiengesztelhetetlen. Lassan csoszogva, együttműködve próbálnak majd sarokba szorítani téged. Használd a botkormányt, hogy kicselezd őket. Vadászatuk közben kerüld el őket, mert fertőző harapásuk azonnali halállal ér fel. Ezenkívül arra is képesek, hogy gonosz lelkeket hívjanak segítségükre. Ezek pedig életerődet szívják majd míg bele nem pusztulsz. Életerődet a játékmező bal oldalán található vörös csík jelöli. Ha eléri a nullát meghalsz. Azonban mikor a zombi az életerődet szívja [az előbb még a gonosz lelkek tették ezt], akkor vörössé válik és egy transszerű állapotba kerül. Ez az egyetlen pillanat, mikor sebezhetővé válik. Ilyenkor a helyére állva támadhatod meg. Az ember pedig elképzelheti, hogy mennyi ideig tart egy holttest szétverése. A játékos ilyenkor átmenetileg sebezhetővé válik a zombik támadásaival szemben [alapból is az volt]. Kötélideg (meg néhány másodperc) szükségeltetik a feladat teljesítéséhez. Alkalomadtán esetleg menekülnöd kell, mielőtt még végezhetnél. Ahhoz, hogy túléld az éjszakát öt zombit kell legyőznöd. Siker esetén visszakapsz valamennyit az életerődből, és továbbjuthatsz a következő gúloktól hemzsegő temetőbe a következő éjszaka. Azonban nem csak farkaséhű zombikkal kell majd szembenézned. Szellemek, kísérteties jelenések bukkannak majd elő véletlenszerűen az éjszakában, hogy megijesszenek és eltereljék a figyelmedet. Ugyan a szellemek nem tudnak megtámadni, de ne fuss közvetlenül bele a halálos képükbe. Alkalomadtán egy aranykulcs is megjelenik majd. Gyűjts össze ötöt egy új életért, és hogy azért hogy továbbjuss!

[És ilyen, ha összeszedünk 5 kulcsot.]

  A Ghost grafikája felettébb funkcionális, roppant egyszerű sprite-okat használ. Viszont cserébe gyors is. A játék hangrészlege, annak ellenére, hogy az egész programot BASIC-ben írták meglepően jó. Kapunk egy kurta kis intródalocskát is, illetve folyamatos a zajongás játék közben is. Halálunkkor meg afféle kiáltásszerű hanghatás is felhangzik. A játék irányítása egyszerű, a joystickkel mozgunk, a tűzgombra nem lesz szükségünk. A játékélmény mégis nagyszerű, mert remek kihívást nyújt. Nem lesz könnyű dolgunk, de azért nem fogjuk a TV-t sem szétrúgni. Szóval érdemes kipróbálni, ha már bekapcsoltuk a VIC20-unkat, vagy éppen emuláljuk azt.

[A digitális változat borítója.]

  Csokrunk harmadik VIC20 illatú programvirága a 2009-ben megjelent Carling the Spider (Carling a pók). A játék egy ügyességi-gyűjtögetős-ugrálda, szakszerűbben szólva egyképes v. váltóképes platform. Carlingot a pókot Joe Dixon "Polygon" tervezte meg majd hozta létre. A borítójáért pedig Trevor Storey "Smila" tehető felelőssé, míg a csomagolásért Jason Mackenzie "Kenz". A kiadását pedig a Psytronik Software gondozta, akiknek weboldaláról egyébként a játék teljesen ingyenesen letölthető, csak a fizikai változatokért kell fizetnünk. Amúgy a játéknak készült egy folytatása C64-re is, Super Carling the Spider címmel. Mindkét játékban amúgy a célunk a gyémántok összegyűjtése, amelyben egy vagy később több acélgolyó fog bennünket megakadályozni. De hogy ezek a dolgok miként függenek össze? Arra a történet ad választ:

[Introképernyő, amely alatt zene is
szól.]

  A pókok szeretik a sötét zugokat, ez alól Carling a pók sem volt kivétel. Sőt, még nagyon büszke is volt arra a tágas és elhagyatott bányára, amelyet otthonának nevezhetett. Ahol oly sok éven át élt boldogan, háborítatlanul. Most, hogy mindezt tudjuk, képzeljük el meglepetését, mikor egy reggel (vagy éjszaka, a föld alatt ezt nehéz megállapítani) arra ébredt, hogy otthonát egy magas biztonságú gyémánt páncélteremmé alakították, teli csapdákkal, amelyet baljós, önműködő ACÉLGOLYÓK őriztek. Carling tudta, ahhoz, hogy otthonát ismét sötétségbe borítsa ki kell kapcsolnia a biztonsági rendszert, méghozzá úgy, hogy a páncélterem minden egyes helyiségéből ellopja a csillogó gyémántokat. Azonban minden egyes kifosztott helyiséggel a az ACÉLGOLYÓK egyre gyorsabbak, egyre többen lettek. Ám ez az egész, sohasem ígérkezett könnyű feladatnak...

[Második pálya.]

  A játék grafikája elég egyszerű, bővítetlensége okán, akárcsak fentebbi játékok, színütközésekkel is bír, akárcsak egy ZX Spectrum játék. Azonban ennek ellenére nagyon finoman és gyorsan mozog, amely növeli a játékélményt. A hangrészlege sem rossz egyáltalán! Az 5 KB-nyi memóriába ugyanis befért némi zene meg zörej is. Az irányítása pedig roppant egyszerű, a joystickkel mozgunk, a tűzgombbal pedig ugrunk. A játékélmény pedig igen szórakoztató. Az egyre nehezedő pályáktól sem kapunk dührohamot, de az tény: türelmünkre szükség lesz, hogy elkerüljük az "ACÉLGOLYÓKAT". Szóval, aki nagy barátja az efféle ugráldáknak, annak érdemes kipróbálnia.

[A főképernyő alatt muzsika szól.]

  Csokrétánk utolsó szála, ahogy a bevezetőben ígértem, egy igen híres játék mondhatnánk, hogy afféle kvázi átirata. A 80-as években ugyanis megszületett a Boulder Dash című logikai-ügyességi játék, amelyben hősünkkel ékköveket vagy gyémántokat kellett gyűjtögetnünk egy bányában vigyázva, hogy fejünkre ne essen egy szikla vagy éppen a gyémánt, miközben a mélyben lakozó különböző lényeket is el kellett kerülnünk. Ennek a játéknak a konverziójára tett kísérletet már láthattunk a Videoton TVC-n is, azonos névvel, én is [bár nem túl hízelgően] megemlékeztem róla.

[Ez a szint választás.]

  Szóval 2013-ban Mika Keränen alias Misfit, akinek mellesleg néhány egészen szórakoztató C64-es játékot is köszönhetünk, gondolt egyet és átírta a játékot bővítetlen VIC20-asokra Boulder Dan néven! És azt kell mondjam, hogy remekül sikerült neki. Ugyan az időkorlát kikerült a játékmechanikából, de így egy még szórakoztatóbb programot sikerült Misfitnek alkotnia. Sőt többféle pályát is megalkotott a játékhoz. Sajnos ezek nem nagyon különböznek kinézetre, gondolom a szűkös memória miatt, de nehézségben már annál inkább!

[A Mély Verem (Deep Pit) 2. pályája.]

  A Boulder Dan grafikája ettől függetlenül remek. Kissé akadósnak tűnhet elsőre, de ez nem hiba, hanem a játékmechanikából fakad. Az általunk vájt üres tárnákban például Dan egészen gyorsan halad. A hangrészlegre sem lehet panasz, mert az elején kapunk zenét, az akció közben pedig egyszerű zörejeket. Bár a nagy elődből ismert remek hanghatások elmaradnak. Az irányítást szokni kell játék már ismertetett vonása miatt. Merthogy a föld "kiásása" két fázisban történik. Először ritkítja Dan, majd eltünteti földet. A játékélmény pedig pedig nagyon hasonlít az eredetihez, így remek szórakozást nyújthat bárkinek.




  Ennyi lett volna hát a 42. játékcsokor, legközelebb Plus/4-es játékokkal jelentkezem. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor