Játékcsokor #069

 Játékcsokor #069

  Ahogy legutóbb ígértem, Sir Clive Sinclair gépére írt programokból állítottam össze ezt a csokrot. Ezúttal leginkább a modern érából válogattam össze ezeket a szoftvervirágokat. Lássuk hát őket!

  Ezúttal ábécésorrendben haladok majd a szoftverszálakkal ebben a csokorban. Éppen ezért kezdjük a 69. bokréta szagolgatását a Cocoa and the Time Machine (Kakaó és az időgép) című játékkal. A programot Bruce Groves alias Mini Lop fejlesztette-írta, a zenéjéért pedig Mike Richmond felelt. [Amelyet eredetileg külön MP3-ban kaphattunk meg, mert kiadásakor még nem volt implementálva, illetve az alant látható töltőkép sem készült még el akkor hozzá.] A kiadását pedig a Bitmap Soft gondozta még tavaly, 2020-ban. Műfaját tekintve pedig lényegében egy mászkálós-fejtörős ugrálda, vagy kaland platformjáték. Emellett a játék 2020 júniusában a portugál Planeta Sinclair nevezetű oldal/blog a hónap játékának választotta. [A Planeta Sinclair általában a külföldi retro-oldalak egyik fontos hírforrása amúgy.] A Modern ZX Retro Gaming YouTube-csatorna pedig 90%-ot adott neki. A Cocoa and the Time Machine pedig elméletileg futtatható 48K-s és 128K-s ZX Spectrumon is. Mármint a valóságban is, ugyanis a játék megvásárolható valódi kazettán, ha valaki esetleg jobb szereti az eredeti élményeket az emulálás helyett. Azonban lássuk a történetét, majd az elemzését, hogy valóban olyan jó-e, mint ahogy azt a fentebb említett források állítják! 

  Kakaó időgépe az odúját 1452-be juttatta, de eközben minden üzemanyagát felhasználta. Ezért hát az küldetése, hogy összegyűjtse az értékes ereklyéket gyűjteményébe, ám figyelmét kedvenc étele, a petrezselyem zöldje igen könnyedén eltereli. Tehát meg kell találnia az ereklyéket, feltankolnia az időgépét és petrezselymet kell csócsálnia majd haza kell jutnia a délutáni teára... ... bárcsak ilyen egyszerű volna minden! Azonban új idővonalát egy járvány sújtja! És a páni félelem következtében a vidék alapvető dolgokban szűkölködik. [Na vajon ezt a részt mi inspirálhatta a történetben?] Például a királynak is akadt egy igen komoly gondja... vajh Kakaó tud rajta segíteni?

[Van vidámabb színű pályarész is.]

  Erre a kérdésre természetesen a játékos adhatja meg a választ, ha betölti a Cocoa and the Time Machine-t. Amelynek grafikája egyébként nem rossz, de nem is igazán kiemelkedő. Viszont e grafika megjelenítése már igazán dicséretre méltó, mert gyors, habár bizonyos esetekben hajlamos a lassulásokra. A hangrészleg kiváló, kapunk effektusokat és zenét is! [Gondolom ez csak 128K alatt van így...] Az irányítás roppant egyszerű, csak a négyféle irányra meg az ugrásra lesz gondunk. Billentyűzetről és kétféle joystickről [Kempston és Sinclair] vezérelhetjük majd a törpenyulunkat. Játékélmény pedig remek. Ugyanis a Cococa and the Time Machine nem követi a szokásos sufni-platformjátékok receptjét. Azaz nem akar embertelen nehézségű lenni. Inkább a sikerélményre épít. Teszi ezt azzal, hogy Kakaónak energiája van, amely sérülés esetén folyamatosan csökken, így ha hozzáérünk vagy eltalál bennünket valamilyen kellemetlen dolog, az nem azonnal végez a nyúllal. Ameddig játszottam vele, nem akadt utamba olyan helyzet sem, ahol pixelpontosan kell ugranunk kiválóan időzítve a szökellésünk, mert valamilyen ellenfélen csak így juthatunk át. Szóval a játékot az általában ugráldákban ügyetlenek vagy gyerekek is élvezhetik. Emellett kisebb-nagyobb fejtörőket is kapunk, amelyeket természetesen ide-oda mászkálással kell majd megoldanunk. Szóval azt kell mondjam, hogy a Cocoa and the Time Machine valóban megérdemli dicséretet. Érdemes kipróbálni!

[Ismerős borító.]

  Csokrunk második szála lényegében egy modern játék mellékszála [angolul az ilyesmit "spinoff"-nak nevezik]. Ezt a modern játékot Dead Space-nek hívták/hívják és a maga korában roppant nagy népszerűségnek örvendett PC-n, Xbox 360-on és Playstation 3-on is. Magam is játszottam vele, de szerintem felettébb közepes egy program, amely kb. minden hasonló horror játékból/filmből lopott merített valamit. A maga korában is úgy éreztem, hogy az Electronic Arts reklám és marketing osztályának köszönhető inkább ez a népszerűség, mint a valódi készítőknek. [Végigjátszottam az összes részét, beleértve az Androidos változatot is, sőt megnéztem a belőle készült animációs filmet is, de a mai napig nem értem, hogy miért tömjénezik – magyarul kevésbé beszélő olvasóimnak: "hájpolják" – a Dead Space-t. Azonban most kanyarodjunk vissza a csokrunkban lévő szálhoz! A ZX Spectrumra készített Dead Space 2017-ben látott napvilágot, méghozzá Miguel Angel Montejo Raez alias Radastannak köszönhetően, aki egyébként egy igen tapasztalt ZX Spectrum programozó. A Dead Space e verziójának kiadását pedig a Matra Computer Automations nevű spanyol cég gondozta. [Bár azt nem tudom, hogy ezt miként beszélték meg az Electronic Arts-cal.] A játék műfaját tekintve pedig mászkálós ügyességi, de lényegesen különbözik a fentebb említett Kakaó kalandjaitól és nem csak azért, mert "horror". Van ennek a Dead Space-nek története is:

[Kissé semmitmondó töltőképernyő.]

  Mayday, mayday, mayday, itt az Omega hatos tudományos kutatóállomás. [Eredetileg csak két "mayday" volt benne, de adtam hozzá egy harmadikat, mert hivatalosan ennyiszer kell mondani.] Azonnali kimenekítésre van szükségünk. Egyik kísérletünk megfertőzte a legénység nagy részét, csupán egy maroknyian éltük túl és csapdába estünk. A fertőzött felettébb veszélyes alakba mutálódtak, a velük való érintkezés mindenképpen kerülendő! [Ez egy afféle információ a játékosnak: lényegében ne érjünk hozzá semmihez, ami mozog! Mondjuk nem tudom, hogy ki az, természetesen a főhősön meg egy grállovagon kívül, aki egy ilyen vészhívásra egyáltalán válaszolna.] Tizenegyen éltük csak túl... Kérjük sürgősen segítsenek rajtunk! [Akárcsak az előző mondat, ez is a játékos eligazítását hivatott segíteni, mert tizenegy embert kell majd összeszednünk ebben az óriási tudományos komplexumban.]

[Az első túsz helye.]

  A játék grafikája amúgy nem rossz, bár szerintem egy horror témához túl színes. A sprite-ok sem igazán tükrözik az eredeti kánon világát, mert az ellenfelek inkább hasonlítanak bogarakra meg békákra, mint szörnyekre. A megjelenítés kissé akadósnak hat, de azért még bőven a tűrhetőség határán belül van. A hangrészlege nagyon minimalista vagy inkább egyenesen primitív, bár ezen nem kell csodálkozni, mert a Dead Space egy 48K-s játék. Az irányítása kétféle módon történhet: billentyűzetről és Sinclair joystickről vezérelhetjük a főszereplőt. Aki egyébként nem tud mást csak mászkálni. Meg persze a csapdába esett embereket felszedni. Szóval a játékélmény igen egyszerűnek hat, bár nem rossz, de azért nem is az igazi. Amúgy olyannak tűnik, mintha Arcade Game Designerrel készítették volna, akárcsak a nekem tetsző ROVR című játékot. A tizenegy ember megtalálása egyébként el fog tartani egy darabig, mert elég nagy a kutatóállomás, amelyet bejárhatunk. Azonban szerintem elég lapos a játékélmény, de persze, ha valaki Dead Space rajongó, annak lehet ez többet fog jelenteni. Így hát leginkább csak nekik ajánlanám ezt kipróbálásra, meg azoknak, akik szeretnek bolyongani s közben térképet készíteni, "kartografálni".

[1,1-szeresére gyorsított intró.]

  A harmadik szoftverszál éppen olyan friss és üde, akárcsak az első. Lévén ez is 2020-as, méghozzá az az évi Yandex Retro Game Battle nyertese. És akárcsak az itt másodikként bemutatott Dead Space, ez is tudományos fantasztikum. A címe pedig: Marsmare: Alienation (kb. Marsnyomás: Idegenedés - A Marsmare ugyanis a Mars és a nightmare azaz rémálom, lidércnyomás szavak keverékéből áll). Műfaját tekintve gyakorlatilag ez is egy mászkálós, ugrálós kalandféleség. Angolul az ilyeneket metroidvaniának hívják, amely a Metroid és Castlevania játéksorozatok neveinek összeolvadásából jött létre. Ezekben nem csak mászkálni, de ugrálni kellett meg persze ilyen-olyan módon kalandelemeket is lehetett bennük találni. Viszont kissé gondban vagyok a programmal kapcsolatban, mert nem tudom megállapítani, hogy a Yandexre küldött változat egy teljes verzió vagy csak demó. Ugyanis van a Marsmare-ből egy 2021-es változat is elméletileg, amely csak demó... Mert a Yandexes változatnál azt írják, hogy 90 szobányi képük van, 8 féle ellenféllel. A programot egyébként a Drunk Fly (Részeg légy) nevű csapat készítette. Azonban most már lássuk a történetét!

  Elgondolkodtál már azon, hogy van-e élet a Marson? Hősünk nem hitt a földönkívüliek létezésében, ám egy csendes júliusi éjszakán nem túl barátságos idegenek társaságában találta magát. Ezért most aztán a Mars változatos és különböző lakóival kell megküzdenie. Emellett még valahogy haza is kell majd jutnia, vissza a Földre.

[A fegyver megszerzésének pillanata.]

  Ennyi lett volna a Marsmare története, lássuk az elemzését! A játék grafikája kitűnő szerintem. Szépen kidolgozott sprite-okat kapunk, ráadásul ezek megjelenítése is gyors, folyamatos. A hangrészleg is remek, mert zene mellett kapunk hanghatásokat is, igaz ezek nagyon egyszerűek. Az irányítás többféle módon is történhet: billentyűzetről és joystickről. Kempstonféléről. Azonban még így szükségünk lesz a billentyűzetre, mert például a térképet csak az "M"-betűvel érhetjük el. Hősünk könnyen irányítható, bár elsőre talán kissé érzékenynek tűnhet a reagálása. A játékélmény pedig pazar. Szerencsére a készítők nem arra gyúrtak rá, hogy elmebeteg nehézségű, de szép játékot készítsenek. Így mindenkinek érdemes kipróbálnia, ráadásul három nyelven is "beszél" a játék: angolul, oroszul és spanyolul. Azonban, ha valaki ezek egyikét sem beszéli, akkor sem kell félnie, mert a játék elég egyértelmű. Üzemanyagot, kristályokat, lőszert, életet is kell majd gyűjtögetnünk. Illetve, a külső helyszínekhez nem árt majd szkafandert húznunk. Szóval érdemes mindenkinek kipróbálnia a Marsmare: Alienationt.

  A negyedik program olyan friss, hogy szinte ropog! A jó hosszú nevű Travel Through Time Volume 1: Northern Lights (Utazás az időn át; első kötet: Északi fények) ugyanis idén, 2021. júniusában jelent meg a Zosya Entertainment gondozásában. A név ismerős lehet, ugyanis ugyanez a csapat készítette, szintén ZX Spectrumra a tavaly itt a blogon is ismertetett Drift! című játékot. A két program, ahogy elnézem ugyanazt a grafikus motort használja, azonban a Travel Through Time Volume 1: Northern Lights-ban már nem csak körbe-körbe kell haladnunk, hanem kapunk némi történeti körítést meg egyéb extrákat is az élményhez. Összesen hat vezethető autóval száguldozhatunk a svéd utakon, amelyek az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as évekből valóak. Emellett még átvezető animációkat, jelenetekkel is boldogít majd minket a játék. A Travel Through Time Volume 1: Northern Lights-ot egyébként Kit programozta, Manu felelt a grafikájáért, a[z érfelvágós] zenéjéért pedig bizonyos Tuirula okolható. A programnak van ugyan története, de ez csak játék közben derül ki. Külön hivatalos bevezetése vagy prológusa nincsen. Ezért most ezt a részt át is ugranám és az elemzésre térnék.

[1.5x-re gyorsított GIF. Itt az látható,
mikor legyőzöm nagy szenvedés árán
a szokásos HVCs-t.]

  Travel Through Time Volume 1: Northern Lights grafikája hihetetlenül jó, részletes és még a megjelenítése is gyors. Már persze csak annyira, amennyire a 128K-s Spectrum képes, de ha nincsenek sokan az úton: értsd kb. csak a saját autónk, akkor megvan akár a másodpercenkénti 25 képkocka is. A hangrészlegre sem lehet panasz, mert kapunk remek hanghatásokat, meg zenét is. Bár nem értem, hogy ehhez a játékhoz miért kellett ilyen melankolikus muzsikát írni. [A játékélmény résznél majd kiderül!] Ugyanis az egész olyan búskomor, olykor fenyegető, mintha nem is versenyre kellene készülnie a játékosnak, hanem valami szörnyű rettenetre. Az irányítás többféle beviteli módot is támogat: lényegében az összes joystickot és testre szabható billentyűzetkiosztást is. Eddig nagyon pozitívnak tűnhetett a Travel Through Time Volume 1: Northern Lights, azonban akárcsak a Drift!, a játékélményen elvérzik. Istentelenül nehéz. Ehhez még némileg az irányítás is hozzátesz mert az előrével gyorsulunk, míg a tűzgombbal sebességet váltunk. Azonban a versenytársak autói, olykor még a civilek is szinte leelőzhetetlenek. Olyan élményt nyújt, mintha mindenki 80-al száguldozna, mi pedig 90-re is képesek lennénk. Egyenes úton, mert a kanyarokat már nem tudjuk bevenni. Persze a gépi játékosok az aszfalthoz vannak ragasztva, így nekik ez nem különösebb gond. A programban többféle pálya/szint van. Nem mindenhol kell versenyeznünk, például van Csak vezess! (Just drive!) szint, ahol tényleg nem kell sietnünk. Sőt! Jobb ha figyelünk a táblákra, különben vasúti szerencsétlenségben végződik a pályafutásunk. De például az időmérő futamokon alig tudtam célba érni. És később is elég nehéz, meg kissé olyan hatást kelt, mintha a versenyekre sok befolyásunk nem lenne, mert előre meg van írva, idegenszóval: szkriptelve van, hogy jobban illeszkedjen a történetmesélésbe az egész. Mindenesetre egy betöltést megér a játék. A Travel Through Time Volume 1: Northern Lights letölthető, a saját oldaláról [a beágyazott YouTube-videó alatt találhatóak a fájlok].

  Ennyi lett volna hát a 69. játékcsokor. Legközelebb Commodore 64-es programokat fogok csokorba kötni, addig is jó játékot!

Komputer Kalandor