The Secret of the Silver Blades, avagy Az Ezüst Pengék titka
Na, végre rávettem magamat, hogy folytassam a négy részes sorozat [pont a leghosszabb SSI Goldbox sorozatot kellett nekem is kiválasztanom...] harmadik részével. A szintén az AD&D [Advanced Dungeons & Dragons] Forgotten Realms (Elfeledett Királyságok) világában játszódó számítógépes szerepjáték (CRPG) egy évvel a második rész után, 1990-ben jelent meg Commodore 64-re, meg DOS-ra. A többi számítógépre csak egy újabb évvel később adta ki az SSI. Akkor hát, ahogy ez előző részeknél is tettük, tekintsük meg a dobozt kívül-belül!
Amint látható, az aranyszínű doboz megmaradt, illetve az is, hogy ismét a C64-es változattal foglalkozunk. Azt hozzáteszem, hogy ez lesz az utolsó az SSI aranydobozos szerepjátékaiból, amelyet a jó öreg "kenyértartón" játszani fogok. Ugyanis a negyedik részt már csak modernebb számítógépekre jelentették meg.
A dobozon szokásosan a hagyományos papír-ceruzás AD&D szerepjátékokhoz alkotó egyik művész, Larry Elmore munkája látható. A festmény nem teljes alakjában szerepel, hanem le lett vágva a tetejéből, az oldalaiból, meg az aljából is. Ez így elsőre egyébként fel sem tűnik a nézőnek, mert akárki csinálta, jó érzékkel a lovas orkot tette nagyjából középre, így az megragadja a tekintetett. További érdekesség még a festménnyel kapcsolatban, hogy a Savage Frontier (Szilaj Határvidék) címet viseli, és készült 1991-ben egy SSI játék, egy másik aranydobozos, kétrészes sorozat, amelynek az volt a címe, hogy Gateway to the Savage Frontier (Átjáró a Szilaj Határvidékre). Ahhoz a játékhoz persze nem ezt a képet használták fel. Egyébként a Szilaj Határvidék Faerûnnak [Toril bolygójának e fő kontinensén játszódik a Forgotten Realms kalandok nagy többsége.] egy létező régiója.
Na, de most akkor fordítsuk meg a dobozt! A szokásos hangulatébresztő képeket kapja a leendő vásárló. Amelyből amúgy csak az első kép készült a C64-es változatból, a másik kettő pedig a PC-s konverzió egy-egy jelenetét ábrázolja. Ezt az információt diszkréten, természetesen nagyon apró betűkkel írták a képek a szélére.
A képek mellé pedig illő reklámszöveget kapott a vásárló, így néhány sor után szinte maga is a játék helyszínére "délibábozódik". Na, de lássuk mit is írtak oda:
E stílusos bevezető után persze jön a szokásos kufárduma arról, hogy ez milyen jó játék, amely állítás mellett persze technikai okokat sorakoztat fel a szöveg. Meg persze megint hiteget azzal, hogy áthozhatod a karaktereidet, de persze ez nem azt jelenti, hogy a felfejlesztett hőseiddel küzdhetsz, hanem az alapszintű embereidet, akiket amúgy is újra megtudnál alkotni, használhatod ismét. Na, de elég is ebből, emeljük le a doboz tetejét, hogy lássuk mi van benne!
A játék, akárcsak előző része három lemezen, azaz összesen hat lemezoldalon terpeszkedik. Ezek 5¼ hüvelykes, zollos vagy angolosan inches valódi, fekete hajlékony lemezek.
A floppylemezek mellett találunk még egy úgynevezett adatkártyát (Data Card), amely lényegében szinonimája a Gyors referenciakártyának (Quick Reference Card). Tehát a legalapvetőbb infókat tartalmazza a játék betöltését, kezelését illetően.
Így megtudhatjuk, hogy a Commodore Escape billentyűje [az a bizonyos balra mutató nyíl, ←, amelyet az emulátorok a magyar billentyűzeten a nullára raknak, ahol volt kb. a 64 billentyűzetén is.] ezúttal már olyan, mintha a játék menüjében a Kilépés (Exit) menüpontot választanánk.
Továbbá az egyik legidegesítőbb funkciónak, a harc automatizálásának (Quick), is van külön gombja, ez pedig a Q-betű, amelyet a szóközzel (Space) tudunk megszakítani. Illetve rendelkezésünkre áll majd egy széf, vagy stílusosan inkább káptalannak kéne neveznem, ahová elraktározhatunk tárgyakat. Ez szintén egy üdítő újdonság, mert így nem a legerősebb karaktereim lesznek a málháslovak. De majd meglátjuk, hogy miként működik ez a valóságban...
Azonban nézzük meg, mi az a másik papír itt a dobozban! Áh, egy válasz levelezőlap, vagy levlap, ahogy akkoriban rövidítették. Ezt ingyenesen, már amennyiben az USÁ-ból küldték, visszaküldve a cég afféle közvélemény kutatást csinált, megszondázva a vásárlóközönség véleményét a termékükről, az ízlésükről, korukról, illetve, hogy hol vásárolták meg a progit. Akkoriban még így, "analóg" módon, bányászták az adatot.
Mind e tartozékon kívül, a doboz legmélyén még ott lapul a két szokásos füzetecske is: a kézikönyv, amely már felvette a Szabálykönyv (Rule Book) nevet, illetve a szokásos Kalandor Napló (Adventurer's Journal), amelyet a korábbi részeknél lustán csak Kalandozó Naplónak fordítottam. E két füzetke segít majd nekünk jobban megérteni a játékot, hogy jobban elmerüljünk világában, illetve ez a Napolóbejegyzések a másolásvédelem kulcsai.
A játékot azonban nem érdemes elkezdeni az anno külön megrendelhető Útmutató Füzet (Clue Book). Természetesen, ahogy korábban is, én ezt mellékeltem az innen letölthető tömörített fájlban, amellyel a végigjátszás némileg könnyebb lesz. Ezenkívül természetesen a RAR szokásosan tartalmazza a fentebbi dokumentumokat és Larry Elmore festményét is, sajnos nem túl jó tömörítésű JPG-ben.
Ez volt hát a Secret of the Silver Blades dobozának bemutatása, a következő bejegyzésben pedig újragyúrom hőseimet a játék agyagából, hogy újabb kalandokban vegyenek részt.
Komputer Kalandor
 |
| [Borító szemből.] |
 |
| [Az eredeti festmény. Sajnos nem a legjobb tömörítésű JPG.] |
 |
| [Borító hátulról.] |
A képek mellé pedig illő reklámszöveget kapott a vásárló, így néhány sor után szinte maga is a játék helyszínére "délibábozódik". Na, de lássuk mit is írtak oda:
A Sárkánygerinc-hegység fagyos völgyei az elkeseredett bányászok esdekléseitől visszhangzanak: "Elfeledett Birodalmak hősei, mentsetek meg minket a gonosztól!"
Akaratlanul ástak a szentségtelen földbe, és egy ősi kripta nyugalmát zavarták meg, kiszabadítva szörnyű lakóit. Temérdek rémség fertőzi most az aknákat, a fenti világot szökésükkel fenyegetve.
Neked s hőseidnek meg kell találnotok a módját, hogy e veszedelmet megfékezzétek! Minden remény azon múlik, hogy képesek lesztek-e felfejteni egy ősi rejtély szálait, amely e gonosz fertőztetéshez kötődik.
E stílusos bevezető után persze jön a szokásos kufárduma arról, hogy ez milyen jó játék, amely állítás mellett persze technikai okokat sorakoztat fel a szöveg. Meg persze megint hiteget azzal, hogy áthozhatod a karaktereidet, de persze ez nem azt jelenti, hogy a felfejlesztett hőseiddel küzdhetsz, hanem az alapszintű embereidet, akiket amúgy is újra megtudnál alkotni, használhatod ismét. Na, de elég is ebből, emeljük le a doboz tetejét, hogy lássuk mi van benne!
A játék, akárcsak előző része három lemezen, azaz összesen hat lemezoldalon terpeszkedik. Ezek 5¼ hüvelykes, zollos vagy angolosan inches valódi, fekete hajlékony lemezek. 
A floppylemezek mellett találunk még egy úgynevezett adatkártyát (Data Card), amely lényegében szinonimája a Gyors referenciakártyának (Quick Reference Card). Tehát a legalapvetőbb infókat tartalmazza a játék betöltését, kezelését illetően.
Így megtudhatjuk, hogy a Commodore Escape billentyűje [az a bizonyos balra mutató nyíl, ←, amelyet az emulátorok a magyar billentyűzeten a nullára raknak, ahol volt kb. a 64 billentyűzetén is.] ezúttal már olyan, mintha a játék menüjében a Kilépés (Exit) menüpontot választanánk.
Továbbá az egyik legidegesítőbb funkciónak, a harc automatizálásának (Quick), is van külön gombja, ez pedig a Q-betű, amelyet a szóközzel (Space) tudunk megszakítani. Illetve rendelkezésünkre áll majd egy széf, vagy stílusosan inkább káptalannak kéne neveznem, ahová elraktározhatunk tárgyakat. Ez szintén egy üdítő újdonság, mert így nem a legerősebb karaktereim lesznek a málháslovak. De majd meglátjuk, hogy miként működik ez a valóságban...Azonban nézzük meg, mi az a másik papír itt a dobozban! Áh, egy válasz levelezőlap, vagy levlap, ahogy akkoriban rövidítették. Ezt ingyenesen, már amennyiben az USÁ-ból küldték, visszaküldve a cég afféle közvélemény kutatást csinált, megszondázva a vásárlóközönség véleményét a termékükről, az ízlésükről, korukról, illetve, hogy hol vásárolták meg a progit. Akkoriban még így, "analóg" módon, bányászták az adatot.
Mind e tartozékon kívül, a doboz legmélyén még ott lapul a két szokásos füzetecske is: a kézikönyv, amely már felvette a Szabálykönyv (Rule Book) nevet, illetve a szokásos Kalandor Napló (Adventurer's Journal), amelyet a korábbi részeknél lustán csak Kalandozó Naplónak fordítottam. E két füzetke segít majd nekünk jobban megérteni a játékot, hogy jobban elmerüljünk világában, illetve ez a Napolóbejegyzések a másolásvédelem kulcsai.
A játékot azonban nem érdemes elkezdeni az anno külön megrendelhető Útmutató Füzet (Clue Book). Természetesen, ahogy korábban is, én ezt mellékeltem az innen letölthető tömörített fájlban, amellyel a végigjátszás némileg könnyebb lesz. Ezenkívül természetesen a RAR szokásosan tartalmazza a fentebbi dokumentumokat és Larry Elmore festményét is, sajnos nem túl jó tömörítésű JPG-ben.
Ez volt hát a Secret of the Silver Blades dobozának bemutatása, a következő bejegyzésben pedig újragyúrom hőseimet a játék agyagából, hogy újabb kalandokban vegyenek részt.
Komputer Kalandor
