Játékcsokor #075

 Játékcsokor #075

  A 75. játékcsokorba ezúttal DOS-programokat vágtam. Méghozzá olyanokat, amelyek hazai földben termettek, mint egykoron Pannóniában a szebbnél szebb dalok. Szóval, ha a kedves olvasó most grafikailag lenyűgöző dolgokra számít, sajnos ki kell ábrándítsam. Azonban lássuk hát végre ezeket a játékokat! [Mielőtt rátérnénk, azonban még elnézést kérnék, de az automatika nem tette közzé ezt a bejegyzést a múlt héten, amikor kellett volna neki, úgyhogy ez erre a hétre csúszott.]

  Elsőként kezdjük is egy "szimulátorral", persze itt most a kedves olvasó ne jármű-, üzleti-, gép- vagy hasonló gyakorlóprogramra gondoljon, hanem sokkalta egyszerűbb dologra! Ugyanis ezzel az 1996-ban készült, az OP Software Studio által kiadott 1.06-os verziószámú szoftverrel nem mást, mint a hatos lottót szimulálhatjuk! Joggal merül fel a kérdés az olvasóban, hogy minek az ilyet szimulálni? Erre a kérdésre magam sem tudom a választ, de én csak bemutatom a "játékot". [Jól felmentettem magam, mi? :) ] A 6-os LOTTÓ szimulátort bizonyos Pé M készítette. A program azonban nem úgy működik, mint a Szerencsejáték ZRt. által rendezett lottó. A számok húzásának "izgalma" elmarad, helyette másféle "excitációt" kap a kedves játékos. Ugyanis olyasmivé adaptálta a szerző a játékot, mintha Torpedóznánk. Csak persze itt hat, illetve pótszám esetén hét számot kell eltalálnunk. De olvassuk el inkább a programhoz mellékelt "Olvassel"-t, azaz ebben az esetben a lotto.!!! kiterjesztésű fájl egy részletét:

[Helyes találat.]

  Az intro képek után,mikor megjelenik az egérkurzor,valamelyik számra  kell kattintani. Ekkor megjelenik egy lóhere a képernyôn,a színével jelezve,hogy eltaláltuk-e a számítógép által generált számokat,ezután ugyan ezzel a színnel,egy X kerül a kiválasztott négyzetbe.Összesen 6 lehetôség van. Ezután vége a játéknak,majd a képernyô tetején megjelennek a generált számok. Természetesen az újabb játékban nem a régi számok élnek... Ahogy az olvasó láthatja, itt aztán nem fog héten át ugyanazokkal a számokkal játszani, miként "gépi" számokat sem kérhet majd. Mi több, még a lottószelvény sem hasonlít a fizikai papírdarabra. Persze cserébe nem is kell legalább 300 forintot fizetnie egy lottózóban vagy telefonon/applikáción keresztül.

[Vége a "játéknak".]

  Azonban térjünk át e program elemzésére! A 6-os LOTTÓ szimulátor grafikailag egyébként nem rossz. Mármint, ha azt vesszük, hogy Pé M megcsinálhatta volna mindezt egyszerű szöveges felületen is, grafikai helyett. Sőt az intróképek kivilágosodnak, besötétednek, ahogy továbbküldjük őket. A "játéktér" pedig vidám, barátságos hangulatot áraszt. Emellett, ha van hangkártyánk, márpedig DOSBoxban olyan van, amilyet szeretnénk, akkor kapunk zenét is! [MOD-minőséget.] A "játék" irányítása roppant egyszerű, mert kizárólag egeret használ. A játékélmény, ha van benne ilyesmi, hát ö... nincsenek rá szavak. Feltehetőleg, mert a szerző sem gondolta komolyan, hogy ezzel valaha, valaki úgy igazán játszani fog. Valószínűleg ezt inkább programozói képességeinek edzésére meg persze önnönmaga szórakoztatására hozta létre. De úgy véltem, mint érdekesség nem rossz.

  Alap DOSBox beállításokkal tökéletesen futott a játék, változtatásokra nem volt szükség, még a hangkártyát alapból felismerte.

  Csokrunk második szála, egy ügyességi játék, – igen ezúttal valódi játékról lesz szó – amelyhez minden figyelmünkre, összpontosításunkra szükségünk lesz. Lévén, ha ez nincs meg, akkor csúnyán elbukunk. Az egyszerűen csak JATEk című program műfaját tekintve azok közé az ügyességi játékok közé tartozik, ahol az általunk irányított akármivel be kell járnunk/színeznünk az egész pályát, miközben egy valami/szörny/rém üldöz. A programot Kolozsi András programozó matematikus készítette, és ő is gondozta a kiadását, már ha ez valaha valóban megjelent hivatalosan és nem csak ismerősei körében terjesztette, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmet. Ugyanis a szerző közli a játékossal, hogy kicsoda, jelenleg [elméletileg 1991-ben értendő] munkanélküli, van egy AT-386-os számítógépe és leginkább grafikus szoftverekkel szeretne foglalkozni. Még a címét is közli a kép alján, hogy az esetleges érdeklődő levelet küldjön vagy személyesen is felkeresse, Szegeden a Petőfi Sándor sugárút 17-es szám alatt. Egyébként ez a cím már nem létezik [elméletileg], viszont a Gugli térkép így is megtalálja és megjelöli a Béke utca 6-os számot, Szegeden. Ahol feltehetőleg már nem lakik Kolozsi András. Ha a kedves játékos vár néhány másodpercet, akkor a képernyő vált egyet és rögtön egy ellentmondásba ütközik. Ugyanis ott Kolozsi András már mint a Cédrus Rt. Csongrád megyei kereskedelmi képviselője. Szóval, Kolozsi úr néhány másodperc alatt talált munkát. Mondjuk egy programozómatematikust nem is kell félteni, de azért ez mégiscsak rekordidő! Azonban ennyi badarság után lássuk a játékot, akarom írni: a JATEkot! 

  A program CGÁ-s grafikát használ, abból a türkiz-rózsaszínes palettát. És bár nem olyan színes, mint a lottószimulátor, a megjelenítésre nem lehet panasz, mert elég gyors, bár olykor villognak a sprite-ok. Viszont a sebesség nincs a processzorhoz kötve, szóval minden beállítással ugyanúgy fut majd a program. Emellett a hangrészleg sincs elhanyagolva! Igaz, nem SoundBlaster muzsikát kapunk, csak egyszerűbb hanghatásokat, melódiákat a speakerből, de azért ez is valami. Az irányítás természetesen billentyűzetről történik, amely azonban nem szabható saját igényeinkre, merthogy előre megadottak, amelyet a program közöl a főképernyőjén. A játékélmény pedig nagyon árkád, emiatt nagyon nehéz is. De nincs vele gond egyáltalán. Talán még híres is lehetett volna a program, ha nyolcvanas években készül el, nem pedig a kilencvenesekben.

  Alap DOSBox beállításokkal tökéletesen futott, és ahogy fentebb írtam ciklusszámtól függetlenül, ugyanolyan sebességgel. 

[Egy ma már nem létező
áruházmárka reklámja.]

  Csokrunk utolsó szála pedig egy igen régi játék, a dominónak egyik fajtája lesz. Méghozzá az a fajta, amelyet anno, mikor még a közszolgálati csatorna nem propagandát öntő csatorna volt, a TV-ben lehetett játszani, telefonon keresztül. Dominó játék volt a címe, ha a kedves olvasó ide kattint, akkor megnézhet néhány partit ebből a fajta dominózásból. A játék népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy szerintem a Magyarországon beszerezhető számítógépes platformok szinte mindegyikére elkészült: TVC-n, Commodore gépeken és természetesen az akkor még IBM PC-nek nevezett DOS-t futtató személyi számítógépekre is. Itt most természetes az utóbbiról lesz szó. Ez a Dominó című program 1990-ben jelent meg, és (ábécésorrendben) a következő emberek voltak: Barczi Imre, Gerényi Gábor és Rostás Attila. Hogy az urak közül, ki miért felelős sajnos nem sikerült kiderítenem. Mindenesetre a programot többé-kevésbé remekül átültették a TV-ről az otthoni gépre. Feltételezem az alapvető dominó szabályait mindenki ismeri, így erre nem térek ki, hanem kezdjük is a program elemzését!

[Kétszeresére gyorsított GIF.]

  A játék grafikája remek, noha a képernyő teljes felületét nem használja ki. A megjelenítéssel sincsenek különösebb problémák, noha megjelenik egy számsor a játéktér mellett, amelynek értelmére nem jöttem rá. Azonban Kolozsi András programjával ellentétben a Dominó nem ciklusfüggetlen, így minél nagyobb a ciklus, úgy annál gyorsabb a program megjelenítése is. [Meglepő módon az óra nem számol gyorsabban.] A hangrészleg viszont elég fejlett, noha csak a speakert használja, így is kapunk hanghatásokat meg melódiákat, melyek a TV-s Dominó játékot idézik. Az irányítás egyszerű és többnyire magától értetődő. Ugye előbb megnyomjuk azt a betűt, amelyik öbölből szeretnénk a dominót a játéktérre helyezni, majd beütjük a mező adott számát [ehhez használhatjuk a numpadot is, illetve beírhatjuk simán, hogy mondjuk C4 meg azt is, hogy C04, lévén mindkettőt elfogadja a program]. Az üres öblökbe szintén a betűk megnyomásával kérhetünk dominókat (de ilyenkor -100 forint a büntetés). Jokert pedig a "j" gomb megnyomásával kérünk, majd ismét a játéktér mezejének számát írjuk be. Emellett még használni fogjuk az "1"-es és "2"-es gombokat. Az egyessel a dominó alacsonyabb értékével, míg a kettessel a dominó magasabb értékével helyezi majd el a gép lapot joker mellé. A játékélmény egyébként nagyon szórakoztató. Persze az is igaz, hogy nem túl sokáig. [Egy-egy "menet" legfeljebb 2 percig tarthat.] Legalábbis azt hiszem, hogy sokak nem tudnak majd néhány többször játszani a Dominóval, mert ha nem is unalmassá, de újdonság nélkülivé válik számukra a program. De mindenesetre érdemes kipróbálni!

  Egyedül a ciklusszámot kell kézileg megadnunk DOSBoxban, hogy a program megfelelő sebességgel működjön, én nekem 800-as ciklus működött.

  Ennyi fért hát ebbe a játékcsokorba. Legközelebb ismét házi készítésű/remake játékokkal jelentkezem. Addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor

Játékcsokor #074

 Játékcsokor #074

  E játékcsokorban az olvasó már tapasztalni fogja a változást, amelyet az újraindítás után ígértem. Ez a változás pedig nem más, mint hogy a csokorba ezúttal nem négy, hanem csak három szoftverszálat fogok kötni. Ez a változás a jövőbeli csokrokat is érinti majd, szóval innentől kezdve már csak három játék ismertetését fogják tartalmazni. A 74. csokorba ezúttal Commodore Plus/4-es szoftverszálakat válogattam. Haladjunk hát időrendi sorrendben!

 

  Elsőként térjünk vissza a hőskorba, a nyolcvanas évekbe! Egészen pontosan 1986-ba. Mi történt ekkor? Elég sok minden, például az angolok és franciák megállapodtak, hogy megépítik a Csalagutat; megkezdődött a Mir űrállomás építése; Gorbacsov Magyarországra látogatott; Kádár hivatalosan is tagadja válsághelyzet lenne hazánkban; a Halley-üstökös a legközelebb járt bolygónkhoz. Emellett számos tragédia is történt: az Egyesült Államokban felrobbant a Challenger indítása után; Európában a Csernobili atomkatasztrófa történt. De voltak jó pillanatai is ennek az évnek: Isaac Asimovnak új könyve jelent meg: Alapítvány és a Föld címmel; a Queen telt házas koncertet adott Budapesten; a mozikba került a Bolygó neve: Halál (Alien), a Top Gun meg a Fantasztikus labirintus. Meghalt talán a világ egyik legnagyobb szellemi kútmérgezője: L. Ron Hubbard. Persze a szektája a mai napig velünk maradt. És még ezen felül Doug Turner, egy személyben a British Software, mely meglepő módon egy angol cég volt és csak két játékot alkotott összesen a C+4-re, elkészítette The Exploits of Fingers Malone (Fingers Malone hőstettei), vagy Fingers Malone című fogócskázós ügyességi játékát. A program kiadását nem más, mint a szintén brit, és zsebpénzbarát [leginkább kazettás] szoftverek értékesítésével foglalkozó Mastertronic gondozta. A játék természetesen elindul Commodore 16-on is, ahol hasonló szórakozást nyújt.

  De lássuk mit ír a borító e bizonyos hőstettekről, amelyeket majd a játékos irányíthat s így átélhet: Merő izgalom tizenöt szinten keresztül! Légy résen és légy gyors! Mert rajtad áll, hogy összegyűjtsd az ellopott pénzt, amely nem is oly régi bankrablásokból származik. Azonban nem leszel egyedül, mert a rablók maguk is üldözni fognak téged s megpróbálnak majd bármit, hogy megakadályozzák hogy megtaláld a szajréjukat! Amint ez a rövid leírásból is kiderül, a játék azt a kétes erkölcsi elvet követi, hogy tolvajoktól lopni nem bűn. Nyilván a tolvajok ezt nem fogják annyiban hagyni, így hát túl kell járnunk majd eszükön. És valóban nagy szükségünk lesz majd olyan képességeinkre, mint a helyzetfelismerés, helyzetudatosság. Azonban egyelőre ne szaladjunk ennyire előre, hanem térjünk rá az elemzésre!

[A sárgás oszlopokon/csöveken fel,
míg a "ragyásokon" lefelé
csúszhatunk.]

  Habár a játék színei kissé tompák, mégis a grafikája így is eléggé rajzfilmesre sikeredett. Ez leginkább a főhős, Fingers Malone, meg a rablók ábrázolási formájának köszönhető. Ugyanis egyáltalán nem emberszerűek, ahogy az a GIF-eken is látható. Azonban, ami egy jó árkádjátékhoz elengedhetetlen, az a megjelenítési sebesség. Ez pedig kiváló ebben a programban. A hangrészleg viszont elég karcsú, lévén zenét egyáltalán nem kapunk, csak hanghatásokat, azokból is egyszerűbb zörejeket, de szerencsére ezek sem szaggatják dobhártyáinkat. Az irányítás egyszerű és történhet joystickről meg természetesen billentyűzetről. Az utóbbi esetében az alábbi gombokkal: A - Balra; S - Jobbra; P- Felfelé; L - Lefelé, Szóköz (Space) - Lift aktiválása, a széf kinyitása, kapcsolók használata; H - Szünet. Ahogy az irányításból kiderült, hősünk nem tud ugrani, csak különböző oszlopokon/csöveken közlekedik a platformok között, bizonyos irányokban. A Fingers Malone játékélménye pedig egésze jó. Ugyan nem a legkönnyebb játék, de benne van az a bizonyos "Még!"-faktor. Hogy hiába rontjuk el, érezzük, hogy megoldható a dolog, csak gyorsabbnak, ügyesebbnek kell lennünk legközelebb. Szerencsére a program maga is támogatja ez, mert elég sok élettel rendelkezünk. Szóval érdemes kipróbálnia mindenkinek!

  Csokrunk következő szála pedig a kilencvenes évektől illatozik. Lévén 1995-ben készült, a címe pedig Ponk. Alkotója egy magyar programozó és grafikus, Proky. Akiről sokat nem tudtam meg, hogy csakhogy ennek a játéknak a "kiadását" a saját csapata gondozta és ez volt az utolsó játéka. Egyébként a csapatát úgy hívták, hogy Monica Ullmann and her Flying Freecorps, röviden: MUFF. Azaz Ullmann Mónika és Repülő Szabadcsapatai. De visszatérve a programra: műfaját tekintve egy logikai játék, abból a fajtából, amelyben az a célunk, hogy a különböző szimbólummal ellátott köveket/csempéket/kártyákat úgy rakjunk le egymás mellé, hogy azok színben vagy éppen figurában egyezzenek. Ez persze elég könnyűnek hangzik, de a célunk, hogy bizonyos kombinációkkal minél több pontot érjünk el. Megadott idő illetve megadott számú  Egyébként a szerző a leírásban maga is bevallja, hogy a Magic Tiles című C64-es programot "lopta". Egyébként, ha így rákeresünk, nem fogunk találni ilyen című programot, de Magic Tile-t már igen.

  Mivel logikai játék, természetesen nincs története. Ezért térjünk is rá az elemzésére! A Ponk grafikailag nagyon rendben van amúgy. Nem túl látványos, habár egy ilyen programnak nem is kell annak lennie, lévén a grafika funkcionális. A hangrészleg bizonyára a +4-es rajongók fülének nagyon kedves, de az enyémet inkább hasogatta a TED-chipes muzsika. Amely zene egyébként szerintem a C64-es játék Nibbly '92-nek a zenéjének adaptációja. Mondjuk furcsa mód második betöltésre a program felajánlotta, hogy SID vagy TED zenét szeretnék-e hallani. Természetesen a SID-chipes interpretáció már lényegesen kellemesebb volt. Az irányítás roppant egyszerű joystickkel vagy a kurzornyilakkal  és szóközzel (Space) működik. A játékélmény nem rossz, de nem is kiemelkedő. Habár a lopott zene sokat emel rajta, noha az egy sokkal akciódúsabb logikai program. De valahogy hiányzik belőle valami. Ettől függetlenül nem rossz játék, érdemes mindenképpen kipróbálni, ha éppen a Plus/4-re keresünk valamilyen könnyebb logikai játékot.

  Csokrunk utolsó szála pedig egy igen friss, idei [2022] szoftver. Méghozzá kivételesen most nem a Commodore 64-ről, hanem a Commodore VIC20-ról lett konvertálva, természetesen azért a kedves alkotó a Commodore 16 és Plus/4 képességeihez igazította a programot. Ez pedig nem más, mint a Flood vagy Flood16 című mászkálós-ügyességi játék némi logikai elemmel fűszerezve. Ugyanis a játékban az a célunk, hogy erődök falát áttörve, illetve berobbantva, a bennük található "díjakat" összeszedjük. Ezek a díjak gyümölcsök. Csakhogy közben eső is esik vagy a talajvíz tör egyre feljebb, amely emberünk életére van káros hatással. És itt van a leheletnyi logikai elem, hogy mely erőddel is kezdünk. A Floodot Javier Gonzalez írta, akinek inkább a VIC20-as az alkotói felülete, de C16-on/+4-en sem vallott szégyent. Persze azért nem ez a legtökéletesebb program, de első próbálkozásnak szerintem egyáltalán nem rossz.

  A Floodnak nincs története egyáltalán, így át is térnék az elemzésére. A játék grafikája nem rossz, de nem is igazán jó. Főhősünk sprite-jának háttere egyáltalán nem transzparens, hanem azonos színű a kerettel. Ez talán a szerző VIC20-as előélete miatt ilyen, ahol talán így tudott sporólni a memórián. Viszont ennek ellenére a megjelenítés kiváló. Nagyon gyorsan mozog a főhős, annak ellenére, hogy a képet folyamatosan árasztják a kék pontok, azaz a víz. A hangrészleg nem igazán gazdag, egy-két zörejt kapunk csak, mikor felrobbantjuk a falakat. Amúgy teljesen néma a Flood. Az irányítás ugyanilyen egyszerű: joystick és tűzgomb vagy kurzorgombok és szóköz (Space). A játékélmény szintén egyszerű, de mégis valahogy szórakoztató. Persze, ha egyszer végigvittük, nem valószínű, hogy valaha is újra betöltjük, de néhány percre el tud szórakoztatni bárkit ez az egyszerű program.

  Ennyi fért hát a 74. csokorba. Még nem tudom mivel vagy mikkel jelentkezem legközelebb, de addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor