Zsebmulatság #002

Zsebmulatság #002

  Ha már legutóbb tetszhalotti állapotában felébresztettem egy rovatot, akkor úgy véltem, hogy itt az ideje megtenni ezt egy másikkal is. Méghozzá a hordozható gépekre írt játékok rovatával, a Zsebmulatsággal! [Ám a blogger fejlesztését, azaz tönkretételét még nem fejezték be a guglinál, így aztán előfordulhat, hogy a kedves olvasó csodákat láthat!]

  

  A zsebünkből előkerülő első kazetta ezúttal is egy GameBoy játék lesz. Ebben kivételesen nem valamiféle anyagi hőst alakítunk, hanem egy szellemit. Lévén egy szellemmel kell majd gonosztevőket megszállnunk, akiket aztán saját bűntársaik ellen fordítunk. Ezt a spirituális élményt pedig az Avenging Spirit (Bosszúálló Szellem) [Japánban: Phantasm (Jelenés)] című játék nyújtja majd nekünk. Ez az 1992-ben megjelent, és a C. P. Brain által fejlesztett, illetve a Jaleco által kiadott játék valójában egy átirat, egy konverzió. Ugyanis 1991-ben az Avenging Angel már megjelent, méghozzá játékszekrény formájában, és természetesen színesben. Egyébként, nyolc évvel később e játék alapötlete – mármint, hogy valamiféle természetfeletti lénnyel embereket szálljunk meg annak érdekében, hogy céljainkat teljesítsük – egy "nézd a hátam", angolul third person shooter vagy röviden TPS, új testet öltöt a Messiah című játékban, ahol is Bob nevű angyallal kellett ügyködnünk. Azonban most a PC-játékról térjünk vissza a GameBoy-kazettára! Lássuk hát az Avenging Spirit történetét.

  Hé, te! Ide! Mi az, hogy nem látsz? Na... mindegy, Csak figyelj! Nem fogod elhinni a sztorim! Én sem hinném, ha nem velem történt volna meg. Nem viccelek, tényleg megtörtént. Az egész egyébként a barátnőmről Genniferről, az apjáról (ő egy tudós) meg ezekről a gengszterekről szól... és a szellemenergiáról! Ja, azt mondtam "szellem", mint a rajzfilmeken. Mindegy, szóval a segítségedre volna szükségem. Mondjuk a legjobb, ha az elején kezdem.

[Fel kellett gyorsítanom
az intrót, mert nagyon
lassú volt.]

  Az egész tegnap történt. Gennifer meg én sétálgattunk, közben meg az apja szellemenergiával folytatott kísérleteiről beszélgettünk. Rájött, miként léphet kapcsolatba velük, és még az energiájukat is egyik testből a másikba át tudta vinni. Ez elég fontos dolog, szóval félt az öreg, hogy a kutatásai esetleg rossz kezekbe kerülhetnek.

  Aztán hirtelen a semmiből becsapott a baj... Az utca végén ott volt ez a két gorilla. Nagy, randa képű fickók, napszemüvegben meg borzalmas öltönyben. Mikor az egyikük fegyvert rántott, rögtön gondoltam, hogy nem útbaigazítást kérnek majd. "Gyorsan, hozd a lányt! Ez a professzor lánya. Te pedig kölyök állj hátrébb, ha jót akarsz! Elvisszük a lányt, és semmit sem tehetsz ellene!"

  A fegyveres gorillának ugrottam, hogy kicsavarjam kezéből a pisztolyát. Aztán hirtelen, mielőtt még felfoghattam volna, hogy mi történt... BUMM! Aztán elsötétült előttem minden. Az utolsó dolog, amit még hallottam Gennifer hangja volt. Segítségért kiáltott, de egyre távolabbról, egyre gyengébben hallatszott a hangja...

  Szóval így állunk. A gengszterek elrabolták Gennifert, hogy a Professzortól kicsikarják a szellemenergiával kapcsolatos eredményeit. Azt mondta, hogy soha nem fog engedni ezeknek a gengsztereknek, és arra kért, hogy találjam meg a lányát s szabadítsam ki. A segítségeddel, tudom, hogy megcsinálhatjuk! Egyébként... említettem, hogy én már szellem vagyok?

  Ja, tök fura. A szellemek valójában eléggé tehetetlenek. Még a formánkat sem tudjuk sokáig megtartani... az energiánk egyszerűen elszökik. Szóval, hogy szabadítjuk ki Gennifert? Kölcsön veszünk egy testet természetesen. Majd belejössz... de akkor szálld meg őket, ha nem figyelnek. Ne feledkezz meg az állóképességedről (Stamina) sem! Mert bizony sérülsz majd, mint bárki más. Ha állóképességed cserben hagy, akkor csak néhány másodperced marad, hogy testet válts. Oké srácok, ideje kezdeni... Gennifer már vár, ez szellem pedig bevetésre kész.

[A "megszállás" pillanata.]

 Nos a hosszas történet után, lássuk magát a játékot! Grafikájáról el lehet mondani, hogy nem sokat villogtatja a sprite-okat, a megjelenítés általában véve elég gyors. A hangrészlegére sem lehet panasz, mert elég minőségi zene szól működésünk közben, illetve van néhány hanghatás is. Az irányítás roppant egyszerű, mint bármely GameBoy-játéknál. A játszhatóság viszont átlagon felüli, köszönhetően ennek a "megszállós" ötletnek. Amennyiben az általunk megszállt gonosztevővel végeznek a társai, rögtön ugorhatunk is a következőbe. Természetesen a különböző ellenfelek, különböző képességekkel bírnak, ezekre olykor szükség is van a pályán összeszedhető élet meg energia növelők eléréséhez. A főellenségek, legalábbis az első kettő, egyáltalán nem nehezek. Persze türelem meg idő kell hozzájuk,de nem indukálnak vadállati dühöt a játékosban. Az egyetlen zavaró dolog, hogy az ellenfelek nagyon hamar "újraélednek" elég csak egy-két millimétert arrébb mennünk, s mire visszafordulunk, az imént legyőzött fickó/nő már ismét ott van.

 

  S akkor most ugorjunk is egy GameBoy generációt, méghozzá a GameBoy Colorra! Egy olyan játékot választottam, amely nagyon is kihasználja a színes gép képességeit, mert elég pompázatos árnyalatokban bővelkedik. Emellett a program főhősét már egyszer bemutattam itt a blogon, a 38. játékcsokorban, és aki nem más, mint: Kirikou! Miként a Playstationös/Windows-os, úgy a GBC-s is változat is 2001-ben jelent meg. Természetesen a kiadásáért, akárcsak a többi változat esetében is, a Wanadoo felelt, a játékot pedig a Planet Interactive Entertainment fejlesztette, akik leginkább a Nintendo színes zsebgépére fejlesztettek különböző gámákat, elég jó minőségben.

[Nagyon minimalista intró.]

  A GBC-s Kirikou története, akárcsak a többi változaté, megegyezik a rajzfilm történetével. Azonban, ha az olvasó ezt nem látta, s még a korábbi bejegyzésemet sem olvasta akkor álljon itt ismét, dióhéjben a történet: Egy ismeretlen afrikai faluban megszületik Kirikou a csodagyerek. Csodasága abban rejlik, hogy már rögtön születése után is képes tagoltan beszélni, elméje pedig fiatal kora ellenére igen fejlett, arról nem is beszélve, hogy már tud járni, futni, stb. Ám élete egyáltalán nem idilli, mert faluját egy gonosz boszorkány tartja rettegésben, akiről azt beszélik, hogy felfalja mindazokat, kik romlott akarata ellen lázadni merészelnek. Ez az egyik oka annak, hogy a faluban szinte nincs is már férfi, mert megpróbálták legyőzni, de egy sem tért vissza közülük. Így hát a település kénytelen eltűrni Karabának, a boszorkánynak, aljas dolgait.

[1. és 2. pálya részletei. Csak
az áttűnés az én művem, mikor
Kirikou a házba/-ból be-/kimegy, az
a játék saját effektje.]

  A játék grafikailag szerintem nagyon szép. Igen látványosan használja a GBC színeit, s mindezt akadás, meg villogtatás nélkül finoman jeleníti meg. A sprite-ok is elég kidolgozottak, Kirikou könnyedén felismerhető, miként a fétisek is [ezek a fekete-szürke, vörös szemű eleven szoborféleségek, amelyekkel majd többségében meg kell küzdenünk]. Illetve alkalmaz a program néhány egyszerű effektust is, például, ha bemegyünk egy kunyhóba. Hangügyileg sincs baj vele, kapunk hanghatásokat és zenét is, noha ezek néha nem a legkellemesebben csengenek össze. Az irányítás elég egyszerű, lévén mégiscsak egy olyan gépre írták, amelyen összesen négy gomb volt. A játszhatósága pedig szintén kitűnő, lévén gyerekeknek írták, szóval Kirikou nem szívatja a játékost lépten-nyomon. Habár, akárcsak a PC-s/Playstationös változatnál, itt is vannak dolgok, amelyeket fogalmam sincs, hogy miként lehetne összeszedni. Mindenesetre, ha GBC-t emulálunk, s szeretnénk valamiféle jó kis platform-ügyességivel játszani, akkor mindenképpen töltsük be, mert érdemes.

 

  Ha már a filmhősöknél tartunk, akkor jöjjön még egy, aki eredetileg egy képregényfigura volt. És akárcsak Kirikou, szintén afrikai felmenőkkel bír. Habár történetei egyáltalán nem gyerekbarát elbeszélések, valahogy mégis egy leginkább gyerekeknek tervezett gépen találta magát, az egykor Wesley Snipes által alakított Penge. A Blade 2000-ben jelent meg az Activision gondozásában, amelyet az Avit Inc. meg a HAL Corporation fejlesztett. Az első Penge-film még 1998-ban jelent meg, szóval a játék leginkább csak Wesley Snipes formáját emelte át, de valójában saját egyedi történettel bír, nem pedig a film cselekményét próbálja feldolgozni. [A második rész 2002-ben érkezett a mozikba, amely, véleményem szerint, a harmadikkal együtt egy igen pocsék film lett, noha egyszer megnézhetőek.] Műfaját tekintve elég vegyes, mert kell benne lőnünk, verekednünk és mászkálnunk is. Habár a játék a filmből ismert Wesley Snipes meg Kris Kristofferson képeit használja a szereplők megjelenítésére. Mármint az "átvezető" részeken, egyébként saját sprite-jaik vannak. Azonban most lássuk is azt az egyedi történetet, amelyről beszéltem!

[Részlet az intróból.]

  Penge nem is oly rég olyan vámpírokkal találkozott, akiknek klántetoválását azelőtt még sohasem látta. Penge mentora, Whistler megtudta, hogy ez az eddig ismeretlen klán szövetségben áll úgynevezett "Friss Vér" vámpírokkal, azaz olyan emberekkel, kiket nem is oly rég a vérszívók megharaptak. Úgy tűnik, hogy ezek a csoportok valamiféle titkos tervet szőnek. Penge és Whistler pedig úgy gondolja, ideje meglátogatni őket, hogy kiderítsék mire készülnek.

[Olykor M. Bison-szerű
ellenségek támadnak ránk.]

  A játék grafikája egyébként remek. Színes és gyors is. Nem lehet rá panasz. Még Snipes meg Kristofferson képei egészen tűrhetően lettek átkonvertálva. A hangrészleg pazar, remek hanghatások és zene kísér el bennünket. A főmenüben ráadásul a film elejéről [amely szerintem a mai napig az egyik leghatásosabb kezdő jelenet] ismert New Order - Confusion (Pump Panel Reconstruction Mix) chipzenésített változata szól. [Habár szerintem nem éppen a legjobb minőségű feldolgozása az említett dalnak.] A játék irányítása természetesen szintén egyszerű. A játszhatósága pedig kiváló! Bár az is igaz, hogy amilyen könnyűnek indul, olyan gyorsan nehezedik is a játék. Ennek ellenére, ha GBC-t akarunk emulálni, mindenképpen töltsük be, mert tényleg megéri.

 

Zsebünkben már csak egyetlen kazetta maradt. Méghozzá egy GameBoy Advance program kazettája! A Star X című játékot a Graphic State Limited nevű cég fejlesztette, a kiadását pedig a BAM! Entertainment, Inc. gondozta. Mindez 18 évvel ezelőtt, 2002-ben történt. A Star X műfaját tekintve egy háromdimenziós lövölde, amely a korábban Supernintendóra kiadott Star Foxra hasonlít. Rengeteg GBA-játékos is felfedezte a párhuzamot, nem csak a címben, hanem a grafikai megjelenítésben. Azonban történetben teljesen eltér a két program. Viszont a Star Fox-rajongóknak igazi csemege lehet, meg az olyanoknak is, akik például szerették a Panzer Dragoon meg hasonló háromdimenziós lövöldéket. Azonban most lássuk a történetét!

[Részlet az intróból, részben a játék
saját
grafikus motorjával.]

  Te [meg igazság szerint a rádiósod/navigátorod/másodpilótád/fegyverkezelőd] vagy az egyetlen túlélője annak a diplomáciai küldöttségnek, amelyet egy új idegen fajhoz indítottak, annak érdekében, hogy barátságos tárgyalásokba kezdjetek. Azonban ezek a béketárgyalások igen rövidek voltak, mert karanszkokat (Karansk) nem az együttélés érdekelte, hanem az eleven, "kézzelfogható áru": azaz rabszolgák. Haza kell jutnod, hogy figyelmeztesd az emberiséget a Karaszk-veszélyre, mielőtt túl késő lenne! Ugyan a Karaszkok foglyul ejtettek, de vakmerő szökésed sikerrel járt, menj hát!

  A játék grafikája a GBA-n ritkaságszámba menő térbeli megjelenítés egyik példája. Látványban talán a DOS-os Frontier - Elite II-höz, vagy az Epic-hez lehet hasonlítani. Sajnos a gép adottságai miatt a megjelenítés nem mindig folyamatos, itt-ott érezni, hogy csökken a képkockaszám. Ezenkívül a háromdimenziós modellek sem éppen nagy poligonszámúak. Azért mindezek ellenére elég látványos a Star X. Hangügyileg viszont már nem lehet rá semmilyen panasz, mert kapunk hangulatos zenét, illetve effektusokat is. Az irányítása is roppant egyszerű. A játszhatósága pedig remek, tényleg egy élmény vele játszani! Miközben ezt a bejegyzést írtam, azon kaptam magam, hogy egészen belemerültem. Szóval, ha az olvasó régen szerette az Epic-et, vagy az ahhoz hasonló árkád-lövöldözős játékokat, ezt is mindenképpen érdemes kipróbálnia!

  Ennyi lett volna hát a második Zsebmulatság rovat, legközelebb emulátorismertetővel jelentkezem, addig is jó játékot!

Komputer Kalandor

Konverzióküzdelem #004

Konverzióküzdelem #004

  Amint az olvasó láthatja, ezúttal egy évek óta háttérbe szorult rovatot állítottam ismét a blogom "rivaldafényébe". Tettem mindezt azért, hogy egy gyerekkori kedvencemet összehasonlíthassam önmagával csak más és más platformokon. A játék témájához nem kapcsolódik sok erőszak, szóval akik parázs lövöldözésekre, véres kardozásokra, csontrepesztő tusakodásokra számítottak, azok most csalódni fognak. Azért a készítőknek sikerült sikerült némi izgalmat és "küzdelmet" is csempészniük a programba, noha általánosságban egy igen jámbor tevékenységet kell végeznünk benne. Ez a tevékenység a gombászás. A játék pedig nem más, mint a Csavargás a gombák birodalmában:

  Mielőtt rátérnénk a különböző konverziók kivesézésére, álljon itt némi információ a játékról. A Csavargás a gombák birodalmában 1988-ban jelent meg Sinclair ZX Spectrumra, Videoton TV-Computerre, Commodore Plus/4-re és Commodore 64-re. Az is biztosra mondható, hogy a kiadásáért a Novotrade tehető felelőssé. Sőt az is elmondható, hogy a Green Soft. készítette. Azonban, hogy ez utóbbi kiből vagy kikből állt eredetileg, az számomra teljesen zavaros. [Ráadásul a 91-es CoV Évkönyv, Plus4 Sarok rovatában Dr. Greensoft néven van(nak) megjelölve a készítő(k).] Mert nagyjából a különböző platformokra írt változatokat különböző emberek készítették. Például a Spectrumos változat bizonyos Vajda Zsolt nevével "fémjelzett". Ezzel szemben mondjuk a Commodore-os változatoknál Laczi András alias Brazil a biztos pont, mint programozó. Elméletileg a játékhoz köze van még az Octasoftnak, mint a Novotrade programjainak egy részéhez is, de fogalmam sincs, hogy milyen módon. Bizonyos helyeken úgy írják, hogy az Octasoft "producerálta". Magyarul ők adták a pénzt, vezették a gyártást. Mondjuk, ha ennyi kézen-közön átment, akkor nem valószínű, hogy az eredeti készítő számára ez egy nyereséges termék volt.

  A játéknak ugyan nem volt különösebb története, hacsak az nem, hogy gombászásból meggazdagodva megvegyük álmaink számítógépét. Viszont volt afféle kedvcsináló ismertetője. Ez a szokásos [ingerszegény] Novotrade-es borítóról leolvasható. De természetesen ide is átmásoltam:

  Ez a program egyszerre izgalmas grafikus kalandjáték és egyben a természeti környezet megismerését szolgálja. Tudomásunk szerint ez az első tudományos ismeretterjesztő játékprogram Magyarországon.

  Hatalmas erdőlabirintus veszi körül a gombavadászt, akinek a feladata minél több ehető gomba megtalálása közben eljutni a csodálatos szarvasgombához, melynek megszerzése komoly teljesítmény. Közben életerejét mérges gombák veszélyeztetik. A tájékozódást iránytű és más szöveges vagy grafikus információk segítik.

  A program kezelése joystickkel illetve az adott géptípus kurzormozgató billentyűivel történik, de ennek módjáról a program elején tájékoztatót láthatunk. A szakmai helyességet a Kalmár-Makara féle szakirodalom pontos felhasználása garantálja.

Kellemes szórakozást, jó játékot kíván Greensoft.

 

[A Novotrade-nél nem gondolták úgy,
hogy a változatosság gyönyörködtet.]

Ez alapján úgy tűnik, hogy a készítő(k) valóban némi oktatást-nevelést kívántak a programjukkal átadni a gép előtt ülő generációknak. Szóval a gombákat, illetve leírásaikat nem csak kitalálták. Az már persze más kérdés, hogy CSAK a játék alapján azért nem ildomos az erdőben, kertben talált gombákból ételeket készíteni. Ajánlatos mindig elvinni azt gombaszakértőknek, akik ingyen megvizsgálják nekünk. Legnagyobb meglepetésemre, ilyen szakemberek a mai napig végzik munkájukat a piacokon. Legalábbis a budapesti Lehel téri piacon biztos. S nagyjából úgy, ahogy elképzelünk egy kutatót: fehér köpenyben. Mondjuk ez a fajta elővigyázatosság, mármint a köpenyviselés, nem tudom miért kell, lévén olykor már ránézésre megmondják, hogy melyik gomba ehető. Jobban mondva, melyik nem mérgező, mert hát minden gomba ehető... legalább egyszer. Ám most már kanyarodjunk vissza a játékhoz, és lássuk a különböző változatokat!

Kezdődjék hát a konverzióküzdelem, a ZX Spectrumos változattal:

[Elnézést a képek nem rendes elhelyezéséért, de a Blogger nem tudja másként megoldani. Én meg akármit csinálok egyszerűen nem hajlandó úgy elrendezni.]

  Grafikailag talán a leggyengébb változat [meg valószínűleg minden egyébben is]. Már ami a látványt illeti, mert ez engem inkább emlékeztet valami hányásra, mint erdőre. Ennek a kavalkádnak viszont a megjelenítésével is van némi gond, mert minél több fát látunk magunk előtt, annál lassabb lesz. Márpedig egy erdőben igen sok fa is van... Annyi pozitívum azért elmondható róla, hogy a gombák vagy éppen kalandelemek leírásakor nem az egész képernyő kerül kitakarásra. Már, ha ez számít valamit...

  Hangügyileg is a leggyengébb ez a változat. Lévén nincs benne egy zörrenésnyi hang sem. Olyan némaságot élvezhetünk alatta, mintha nem is az erdőben, hanem egy elveszett ókori sírkamrában járnánk.

  Játszhatóságára viszont nem lehet panasz. A gombák megtalálásához könnyedén hozzászoktathatjuk szemünket, amelyek szerencsére mindig feketék, ezért kis gyakorlással hamar kiszúrjuk őket. A játékot játszhatjuk billentyűzetről, de joystickról is. Utóbbi esetben a főmenüben valami érthetetlen oknál fogva az Y-koordináta megfordul, mintha egy repülőgépet irányítanánk, nem pedig egy kurzort. Tehát ha előre toljuk a kart, akkor a nyíl lefelé megy. Viszont játék közben visszaáll az irányítás.

  A következő változatnak egy szintén Z80-as processzort használó gépet választottam. Méghozzá a hazai tervezésű és gyártású Videoton TV-Computer konverzióját: [A játék nálam a TVC emulátorban csak akkor volt hajlandó rendesen futni, ha a 64 Kilobyte-os, 1.2-es BASIC-et használó TVC-típust választottam.]

 

[Azért is szeretem a bloggert, mert következetes. Ezek a képek ugyanúgy vannak beállítva, mégis működik az elrendezésük...]

  Grafikailag már sokkal fejlettebb, mint a Spectrum változat. Sőt a szemnek kellemesebb színeket is használ, még ha emiatt nem is igazi erdőben, hanem inkább egy dzsungelben érezzük magunkat. Emellett már alkalmaz olyan látványelemeket, mint a kép "rázása", ha éppen verekszünk. Sajnos viszont a megjelenítés úgy általában lassú, ha sok fát látunk, jobban mondva sok fatörzset, akkor ez még inkább belassul. A kurzor mozgatásával viszont nem volt gond.

  Hangrészlege már sokkal jobb, mint a Spectrumos változatnak, már csak azért is, mert van hangja. Kapunk zörejeket, ha verekszünk, – jobban mondva: ha éppen vernek – de a játékélményt tovább mélyítik s színesítik azok a kis hanghatások, amelyek egy erdő madarait próbálják utánozni több-kevesebb sikerrel. A probléma csak ott kezdődik, hogy amíg ezeket a gép lejátssza, addig nem tudunk mozogni. S amikor egymás után több madár szólal meg, akkor ez roppant bosszantó tud lenni, mert "megbénulunk".

  Játszhatósága, már pusztán a hangok miatt, lényegesen jobb élményt nyújt, mint a Spectrumosé. Azonban az általános lassúság, számomra legalábbis, elég zavaró volt. Ráadásul ez a változat szerintem túlságosan is élethűre sikerült. Nagyon sokat kell járnunk az erdőt, hogy találjunk egy gombát, amelyet azért könnyen észrevehetünk. Vagy lehet TVC-n a legtöbb gombát nem az esős, meleg, szeptemberi időben találjuk, mint a többi változatnál.

  Ezzel el is érkeztünk talán a legtöbb, magyarországi iskolákba juttatott oktatógép típushoz, a Commodore +4-hez. Lássuk hát, hogy ide milyen lett a Csavargás a gombák birodalmában!

[Az szintén jó ebben az új bloggerben, hogy kétszer ugyanazt nem lehet megcsinálni vele. És remekül elherdálja a szabadidőnket. Innen kívánom a kedves készítőknek és édesanyjuknak, hogy szakadjon rájuk egy mázsa szar!]

  Grafikailag eddig a legjobb minőségű. A színek kavalkádja valóban egy kora őszi erdő benyomását nyújtja. Emellett a játéknak van egy megjelenítési sebessége, amely csak akkor változik, – gyorsul – ha értelemszerűen minél kevesebb fát látunk. Azonban az alap megjelenítési sebesség is sokkal gyorsabb, mint az előző két gépen. Természetesen olyan látványelemek, mint a kép rázása, itt is tapasztalható.

  Hangvilága sajnos nem a legjobb, bár a korábbi két változatnál lényegesen fejlettebb. A madárcsicsergés az elején még szórakoztató, de utána inkább afféle lánctalp csikorgássá válik, mert szinte folyamatosan szól. S mivel a TED-chip szolgáltatja ezt az effektust, ezért a minősége nem a legjobb.

  Játszhatósága viszont messze kimagaslik az előzőek közül. A gombák könnyedén megtalálhatóak, anélkül, hogy félórát kéne rónunk az erdőt. S a korábbi változatokkal ellentétben nem állandóan csak a mérgező fajtákat dobálja elénk. Szóval sikerélményekben sem fukarkodik a program. Az irányítása is hamar elsajátítható, és billentyűzetről is működik.

  Végül pedig álljon itt a Commodore sikergépére, a C64-re írt Csavargás a gombák birodalmában!

[Ezzel a négy képpel egy órát kellett szenvednem, hogy középre, egyenlő távolságra rendezze végre őket a Blogger, abban a sorrendben, ahogy én szerettem volna ezt. A Spectrumos képekhez meg nincs kedvem nyúlni már, mert így is őrjítő az egész. A régi Blogger felület ugyan elavult volt, de úgy-ahogy működött.]

  Grafikailag ez a változat a legfejlettebb. Ugyan ennél is érzékelhető némi lassulás több fatörzs esetén, de itt is úgy, hogy egy bizonyos alapsebesség alá nem csökken a megjelenítés gyorsasága. Természetesen itt is kapunk olyan látvány elemeket, mint a kép rázása. Azonban az egyetlen hibája e változatnak, hogy a C64 csak 16 színt ismert. Így a játék elég életszerű lesz, miközben a gombákra kell vadásznunk az avarban, lévén alig látszanak. Természetesen, ha hozzászoktatjuk a szemünket, akkor hamarabb megtalálhatjuk a gombákat.

  Hangügyileg pedig a legkellemesebb. A madárszó nem hangmintákból van, de így is sokkal hihetőbb élményt nyújt, mint bármelyik másik változat által generált effektus. És természetesen közben nem áll meg a játék sem. Szóval a SID-chip megint bebizonyította, hogy korának egyik legjobb hangchipje volt.

  Játszhatósága az említett színszegénységnek köszönhetően ugyan nem a legjobb, de egyébként nincs baj vele. Ha már hozzászoktattuk a szemünket, akkor könnyedén megy a gombászás. A megfelelő beállításokkal pedig nagyon sok és különböző gombára lelhetünk, szóval már a legelején is lehet sikerélményünk. Emellett elmondható az is, hogy szintén támogat joystick és billentyűzettel való vezérlést is.

  Ezzel elérkeztünk a negyedik konverzióküzdelem végéhez, ahol a korábbiakkal ellentétben azt hiszem most győztest fogok hirdetni. Jobban mondva győzteseket, mert a két Commodore gépre írt változat, úgy vélem messze a legjobb. Mindkettőnek vannak ugyan kisebb hibái, de mindkettő ugyanolyan remek élményt tud nyújtani. Tehát, ha ki szeretnénk próbálni ezt a játékok töltsük be vagy a C64-es vagy a C+4-es változatot, a többit viszont felejtsük el.

  Ezzel hát a küzdelem véget ért! További jó játékot!

Komputer Kalandor