Játékcsokor #060
Üdvözlet ismét kedves olvasók! Úgy döntöttem, hogy e csokorba ezúttal csak olyan programvirágokat válogatok, amelyeket Sir Clive Sinclair mikroszámítógépére, a ZX Spectrumra készítettek. Legtöbbjük egészen friss lesz, de akad majd közöttük régebbi szoftver is. Akkor hát, in medias res!
Akkor hát kezdjük csokrunkat egy újabb programmal, aztán majd az időben, illetve időrendben visszafelé haladunk, akár egy sci-fi hős. Ahogy 2019-ben, úgy 2020-ban is megrendezte a Yandex, igen az a bizonyos orosz cég, a Yandex Retro Games Battle nevezetű versenyét, amelyre a ZX Spectrum mikroszámítógépekre írt játékokkal lehetett nevezni. A most bemutatandó Cosmic Payback (kb. Kozmikus revans v. Űrbéli bosszú) pedig igen előkelő helyen, a dobogó harmadik helyén végzett. Műfaját tekintve egy ügyességi útvesztős vagy idegenszóval: egy platform labirintusos játék. Habár az ügyességünkre több szükségünk lesz, mint a tájékozódási képességünkre. A Cosmic Paybacket a 2015 óta aktív John Connolly alias PROSM írta, [nem összetévesztendő az ír szerzővel, John Connollyval, aki a Charlie Parker detektív könyveket írja]. Egyébként Mr. Connolly maga a
PROSM Software is. Most pedig a száraz adatok után lássuk a történetét, mert hogy van ennek a programnak ilyenje is, hiába tűnik csak egy egyszerű ügyességinek.
I. Sz. 2562. Föld.
 |
[Az első pálya előtt kapjuk ezt a
mini-introféleséget.] |
Évszázadok háborúi és szenvedései után a béke lassan visszatért a bolygóra. Ám ahogy a civilizáció elkezdett magához térni egy újabb válsággal kellett szembenéznie. Egy földönkívüli armada kifosztotta a Földet, gyakorlatilag elrabolva az összes ismert aranykészletet. A társadalom káoszba süllyedt; a pénzügyi piacok soha nem tapasztalt recesszióba zuhantak, az elektronikagyártás teljes egészében leállt, a fogtömésekkel rendelkezők pedig nem mertek utcára lépni. Így hát egy nemzetközi különítmény alakult azzal a céllal, hogy visszaszerezzék a nemesfémet. A megmaradt igen apró mennyiségű aranyból, amelyet nem raboltak el a földönkívüliek, egy űrsiklót építettek, hogy igazságot szolgáltassanak vele. Az űrsikló tartalmazott néhány gömb alakú felderítőgondolát (exploration pods) is, amelyekkel a felszínen lehetett ugrálva közlekedni. Te felelsz e gondolák irányításáért és az összes arany visszajuttatásáért a Földre! Ha küldetésed nem jár sikerrel, akkor az emberiség visszatér a kőkorszakba. Te vagy az egyetlen reményünk!
 |
[Másfélszeresére gyorsított GIF; A
villogó sakktáblamintázat az arany.] |
A félig parodisztikus történet után pedig következzen az elemzés! A játék grafikája egészen jó, habár nem különösebben szép mert túlnyomórészt lényegében monokróm, viszont a megjelenítés és a háromdimenziós hatás már-már fantasztikus! Nagyon finoman mozog az egész, szinte masszírozza a látóidegeinket ez a fajta mozgás. Emellett a játék [128-as Spectrum alatt] remek zenével és viszonylag egyszerűbb hanghatásokkal is bír. Az irányítás egyszerű, illetve többféle módon történhet: kétféle joystickről [Kemptson és Interface II], illetve billentyűzetről, amelyet szintén átvariálhatunk kedvünk s kényelmünk szerint. A játékélmény pedig egyszerűen nagyszerű. Ráadásul kétféle módban játszhatunk: árkád és alkalmi [ezt régen, vagy talán a mai napig kazuárnak – amely szó eredetileg egy futómadárfélét jelöl – nevezi az angol casual után]. Az előbbiben meghatározott számú gondola áll rendelkezésünkre és pontokért megy a játék, az utóbbiban végtelen a gondoláink száma, ám pontokat sem kapunk. A játékban nem lehet ugyan menteni, de kapunk jelszavakat, ha esetleg valódi Spectrumon játszanánk és nem emulátorból, ahol ugye van lehetőségünk állapotmentésre. Egyébként méltán érdemelte ki a Cosmic Payback a dobogós helyezést, mert nagyon remek kis program. Szóval érdemes mindenképpen kipróbálni!
Ahogy ígértem, időrendben visszafelé haladunk, így csokrunk második szála is viszonylag új, hiszen XXI. századi és csak néhány éve készült a Spectrumra. Ez pedig nem más, mint a program, mely a Blimpgeddon (kb. Léghajógeddon v. Léghageddon) címet viseli. A játék 2017-ben meg 48K-s Spectrumra, a készítője, amint az a bal oldali borítókép alján is olvasható egy bizonyos UltraNarwhal nevezetű programozó. Emberünknek van
saját itch.io-s oldala is. Miként e nnek az alkotásának is megvan a
maga oldala, honnét ingyenesen letölthető. A Blimpgeddon műfaját tekintve egy ügyességi, egy ugrálda, idegenszóval: platformjáték. Azonban a szokásos ellenfelekre ugrálás, vagy ezek lelövése helyett másként kell megszabadulnunk tőlük. Méghozzá a gumikacsánk segítségével, amely bevetés vagy alkalmazás után néhány másodperccel megsemmisül egy vízszintes hatókörrel rendelkező robbanásban. Ezt a Blimpgeddon a szokásos zárójelszerű energiaformával jeleníti meg, és az az ellenfél, amelyik elpusztítható, ebbe beleér, annak a földi pályafutása vagy klasszikust parafrazeálva: kalandja ott véget ér. Akkor most lássuk a történetét, merthogy rendelkezik ilyesmivel is a Blimpgeddon.
 |
| [Intró nincs, csak ez a töltőkép.] |
2077-ben az okos-hűtőszekrények tudatukra ébredtek. Hans Von Deck volt az első, aki gondolkodni kezdett és így magára öltötte a legfagyosabb nagyúr palástját. [Értsd ő lett a legfagyosabb főúr a hűtőszekrények között. Nem, nem pincér!] Hans hosszú éveken át meggyűlölte a helyzetet, hogy emberi gazdái fagylaltot tároltak benne. Hans ezért gonosz tervet szőtt, amelynek segítségével leradírozhatta az összes fagylaltgyárat a föld színéről léghajóinak segítségével. Mint a 99-es ügynök, képes leszel megállítani Hans gonosz tervét? [Az utolsó mondat, eredeti nyelven, elárulja, hogy valószínűleg Ultranarwhal egy brit személyt takar, mert olyan kifejezést használ, amely leginkább az angolok szóhasználatára jellemző. Habár ez egy Spectrum-játéknál, amely szintén egy brit termék, annyira nem meglepő dolog...] Akkor most pedig lássuk végre a Blimpgeddon elemzését!
A játékról még annyit érdemes tudni, hogy ez is Jonathan Caldwell által írt Arcade Game Designer című programmal készült, akárcsak itt a bloggon a már korábban bemutatott
ROVR,
Apulija-13 és végül, de nem utolsósorban: az
Antiquity Jones. A játék grafikája nem különösebben szép, a sprite-ok ugyan nem túl kidolgozottak, de szerethetőek. A megjelenítés viszont nagyon folyamatos és gyors. A hangrészleg sajnos, feltételezem a memóriahatárok miatt, átlagon aluli. Nagyon egyszerű hanghatásokat kapunk csak, zenét egyáltalán nem. Még a főmenüben sem hallhatunk muzsikát. Az irányítás egyszerű, illetve módunkban áll többféle lehetőség közül választani. Ezek a billentyűzet s kétféle joystick: Kempston meg Sinclair. A nem túl látványos grafika meg az elégséges hangok ellenére a játékélmény nem rossz. Viszont nagyon nehéz. Gondolom nem egy hosszú játék. Szerencsére nincs időlimit, így van lehetőségünk tanulmányozni a különböző ellenfelek mozgási mintázatát, hogy elkerüljük vagy megsemmisítsük őket, ha tudjuk. Ellenben figyelnünk kell a kacsánkra is, mert bennünket is megölhet a robbanása. Viszont használhatjuk "emelőnek" is, mert ráugorva magasabb helyeket is elérhetünk. Aki szereti az efféle platform-kihívásokat azoknak érdemes mindenképpen kipróbálni, de a többiek is betölthetik, mert némi gyakorlással azért valamennyire elsajátítható a Blimpgeddon.
Csokrunk harmadik szoftvervirágszála már ugyan egy modernebb program, de még a XX. században készült a fentiekkel ellentétben. Méghozzá nem is akárhol, hanem itt a szomszédságban, Szlovákiában. [Vagy hát igazság szerint, ekkor még Csehszlovákia volt, mert valójában 1993-ban függetlenedtek a csehektől.] Ez pedig nem más, mint a Phantom F4 című játék. amely 1992-ben jelent meg az Ultrasoft gondozásában és a Microtech Systems fejlesztésében, amely valószínűleg Radoslav Marušából meg Marek Forrayból állt. A játék műfaja lényegében mászkálós vagy sokkal inkább ügyességi lövölde. Angolul talán a Run 'n Gun meghatározás illik legjobban rá. Ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor esetleg a
Green Beret [amely a legelső Konverzióküzdelmem alanya is volt] jutna eszembe, de azért annyira nem fejlett, mint ez az említett árkád legenda. Viszont cserébe rendelkezik történettel is, amely alant olvasható. A fordítás valószínűleg nem a legjobb, lévén nem beszélek szlovákul, hanem a Gugli fordító segítségére támaszkodtam, és úgy próbáltam magyarítani, de lássuk, hogy ez mennyire
nem sikerült!
Terroristák akcióban!
 |
| [A történet.] |
Hétfőn este terroristák egy csoportja betört egy ember otthonába, ahonnét erőszakkal elhurcolták a tulajdonos lányát. [A Gugli "magánlakás"-nak fordította, de az olyan nagyon hivatalosnak hangzott. Mondjuk így meg elég hülyén hangzik. :)]
Cselekedetük indítéka nem ismeretes, de feltételezhető, hogy váltságdíjat követelnek majd. A rendőrség keresi, kéri azokat a szemtanúkat, akik a mondott időben láttak egy fekete Mercedes gépkocsit, a következő rendszámmal: ABX 10-52. Nem megerősített információk szerint a terroristáknak sikerült kereket oldaniuk, és egy csendes-óceáni szigetre repültek. Az elkeseredett szülők arra kérnek mindenkit, aki nem fél, hogy mentse meg szeretett lányukat, Mónikát. Bármit megadnának, ha lányuk hazatérne... Ennyi lett volna hát a "történet", mondjuk az számomra rejtély, hogy ennek mi köze van egy F-4 Phantom vadászrepülőgéphez, amely a borítón a cigarettás figura mögött látható. Ráadásul az első helyszínen, egy Mig-29, vagy egy ilyenre nagyon hasonlító vadászgép mellől indulunk. Ám most lássuk az elemzést!
 |
[Másfélszeresére gyorsított a
GIF. A végén nagyon jó az ani-
máció szerintem.] |
A játék grafikájára nem lehet panasz. Amire a ZX Spectrum képes volt, azt a készítők maximálisan kihozták belőle szerintem. Nem csak látványban, de megjelenítésben is, mert nagyon finoman mozognak a sprite-ok. És akkor innentől kezdve pedig lassú süllyedésbe kezdünk. A hangrészleg nem a legjobb. Ugyan kapunk zenét az introkép alatt, de játék közben nem. A hanghatások kimerülnek a lövések fojtott recsegésében. Az irányítás egyszerű és többféle megoldást támogat. A játékélmény pedig sajnos nem a legjobb. Ez annak köszönhető leginkább, hogy hősünk nem igazán képes másra, mint lőni. Így amikor hátunk mögül jönnek az emberek, ahhoz külön meg kell fordulnunk, viszont lövés közben még erre sem képes. Így aztán életünk látja kárát ilyen irányú ügyetlenségének. Életünk, lőszerünk véges, miként időnk is. De nem tudom milyen hosszú a játék, mert szerintem már az elején elég korán meghaltam. Azonban úgy tűnt, hogy van benne könnyítés, mint bizonyos árkádjátékokban, ahol ennek eléréséhez előbb meg kell halnunk. Ám az is lehet, hogy az ellenfelek teljesen véletlen mintázat alapján jönnek és kifogtam egy könnyebbet. Csak azoknak ajánlanám, akik szeretik az efféle játékokat, a többiek nem.
Az utolsó szál ebben a csokorban pedig a hőskorból, a nyolcvanas évekből való. Egészen pontosan 1987-ből. A kiadásáért a Nexus Productions Ltd. felelt, míg a fejlesztését egy bizonyos Pete Cooke és elméletileg Ian Ellery végezte. A kiadóról sokat nem lehet elmondani, csak annyit, hogy 86 és 87 között volt aktív, összesen négy játékot jelentetett meg, ezek közül az egyik a Micronaut One. Pete Cooke-ról azt érdemes tudni, hogy egy eddigre már megalkotta a Tau Ceti című programját [elméletileg szintén Ian Elleryvel], amely afféle Elite/Moonfall-hoz kinézetben meg kissé játékmenetben is hasonló lövölde-kaland volt belső nézetből. A Micronaut One is egyébként egy ehhez hasonló, de a kereskedelmi rész nélkül, azaz egy belső nézetes lövölde némi taktikai elemmel. A játék a maga idejében, meg szerintem manapság is meglepően ismeretlen maradt. Noha a kevés kritika, amely megjelent róla, azok mind dicsérték. Hozzáteszem, hogy nem véletlenül. Azonban mielőtt a Micronaut One elemzéséhez fognánk, lássuk a történetét!
Légy üdvözölve a Céhben! Éljen soká ő császári fensége: IX. György (His Imperial Majesty Georgius IX.)! Figyelem! A Császár elrendelte, hogy te, mint a dicsőséges Kiegyenlítők Céhének (Guild of Equalizers) tagja, legjobb tudásod szerint tartsd karban a Birodalom Bioszámítógépeit (Biocomputers) és minden olyan kötelességednek eleget tegyél, amely Céhünk tagjaihoz illik. (Birodalmi Rendelet LXXVII. dátum: 24.5.1290 A.O.) (Imperial Decree LXXVII. dated 24.5.1290 A.O.) A biotechnikusok, mint a Kiegyenlítők Céhének tagjai, felelősek a hatalmas, aszteroidaalapú Biokomputerek karbantartásáért. A te feladatod, hogy ezeket a törékeny szerves gépeket megóvd azoktól a sérülésektől, amelyeket a paraziták vagy az egyszerű entrópia (itt romlást jelent) okoz. A kérdéses paraziták pedig nem mások mint a szkrimek (Scrim), a muslicák mutáns leszármazottai, amelyeket véletlenül behurcoltunk évszázadokkal ezelőtt. Most pedig a Bioszámítógéped járatai szkrimtojásokkal, lárvákkal és végső termékükkel a zseléléggyel fertőzöttek...
 |
[Példajáték kétszeresére gyor-
sítva, egy lárva elpusztításával.] |
Ennyi lett volna hát a "történet", amelyből megtudtuk azt is, hogy mi lesz a feladatunk. Lássuk akkor hát a Micronaut One elemzését! Grafikailag a játék a maga korában roppant egyedinek számíthatott, mert valójában háromdimenziósnak ható megjelenítést használt, amely ráadásul elég gyors is volt! Erre egyáltalán nem lehet panasz. A hangrészleg viszont nagyon sovány, még 128K-s Spectrum esetében is. Kizárólag egyszerűbb hanghatásokat vagy inkább zörejeket kapunk. Az irányítás viszont egészen érdekes. Ugyan támogatja a Kempston joysticket, de a billentyűzetre a függőleges mozgás így is szükségünk lesz. A játék kezelőfelülete egészen modern, amelyet egyébként BREAK gombbal [Speccy Emulátorban ez a Shift+Space billentyűkombináció] érhetünk el bármikor. Ekkor egy sornyi legördülő menüt kapunk, amelyek úgy működnek, mint bármelyik hasonló menü Amigán vagy manapság a Mac-eken. A játékélmény sem rossz, bár egy kicsit frusztráló, mert a tojásokon kívül minden egyéb dolog elpusztítása hihetetlenül energia igényes. Emellett folyamatosan mozognunk is kell, hogy a biokomputer úgynevezett Energia Átviteli Egységek (ETU) egységeit karbantartsuk. Ezeket a beépített térkép (Map) segítségével találhatjuk meg, amelyet szintén a legördülő menük között találunk. [A Marker menüben az ETU-t opcióra nyomva kiválaszthatjuk, hogy melyik egységet jelenítse meg nekünk.] Amennyiben egy ilyen ETU közelében vagyunk, akkor adhatunk neki energiát (Pump), illetve, ha a "hőmérője" túl sokat mutat, akkor lecsapolhatjuk (Drain) és feltölthetjük a siklónkét. [De ne nagyon játsszuk azt, hogy az ETU-kból nyerjük a fegyverünk energiáját, mert előfordulhat, hogy nekünk kell a gyengélkedő ETU-kat feltölteni.] Vannak kósza energiaszikrák, amelyeket viszont felvehetünk, illetve olykor a robotok, amelyek a járatokban közlekednek szintén adnak nekünk egy kis energiát. Emellett a program figyelmeztet bennünket, hogy a járat mely szektorában képződik éppen egy-egy háló, amely ha teljesen kifejlődik, elzárja azt a járatot. Ennek elpusztítása is energia igényes. Fegyverünk akkor talál el bármit biztosan, ha megjelenik a kijelző kis négyzetében a T betű. Ekkor biztos, hogy a célra lövünk. A szkrimeknek a következő formái vannak: a tojás, amely egy ditheres kör/gömb, ennek a közelgő lárva állapota fehér gömb; a lárva két fehér gömb, amely ugrál előlünk, a zselélégy pedig egy esernyő- vagy gombaforma, amely iszonyatosan gyors. Illetve találkozunk majd a mozgó robotokkal, meg ilyen mozdulatlan háromszögekkel/gúlákkal/piramisokkal a földön, amelyek nem tudom mire jók. Továbbá siklónk nem tud megfordulni, viszont tud hátrafelé menni. Ezt úgy érhetjük el, ha kétszer lefelé nyomjuk a joysticket, vagy visszafelé gombnak megadott billentyűt. Ekkor a kép átvált a hátsó nézetbe. [Figyelem! Ilyenkor a térképet is a menetirányunkhoz igazítja!] A Micronaut One "teljes" játékmódja nem könnyű. De, ha nagyon az agyunkra menne, a látványát élvezhetjük még a "verseny" (Race) módban is. Ezt az elején a "Setup" (Beállítás) menüben változtathatjuk meg. Ilyenkor csak köröket megyünk időre, ellenfél sajnos nincs. Mint technológiai érdekességet ajánlom mindenkinek, de mint játékot csak azoknak, akik szeretik a kihívásokat, mert a Micronaut One nagyon hamar ilyen elé állít minket.
Ennyi lett volna hát a 60. játékcsokor. Legközelebb szintén egy bizonyos mikroszámítógépre írt játékokkal jelentkezem, de még magam sem tudom, hogy melyik gép lesz ez. Viszont addig is, jó játékot!
Komputer Kalandor
em
