A Fekete Kör négyszögesítése... I.

A Fekete Kör négyszögesítése... I.

  Embereim érkezése nem maradt észrevétlen. Rögvest üdvözlésükre sietett az őrség, kivont fegyvereikkel. Vagy egy tucat harcedzett kardforgató mögött három boszorkánymester (Warlock) is érkezett. Csapatom sem tétovázott, hanem fegyvert rántott, és ádáz küzdelem kezdődött a felek között. Phixidorous nyila indította a csatát, amely az egyik boszorkánymesterbe fúródott. Majd Odo fojtotta, kardgombjának ugyanannak a boszorkánymesternek arcába csapásával. Gorvenál cséphadaróját pedig egy másik varázsló fején járatta meg, no de a harmadikat nem érhette el senki, így az egy igét mormolt, majd mennykövet hajított kalandoraimra: titkozatos papomra, meg mókás íjászomra. A villám ráadásul a mögöttük lévő falról visszapattant, így kétszer perzselte meg őket. Ám aztán Móg következett, mert kihasználta, hogy rá éppen senki sem figyelt. Ő is villámot hajított, oldalba kapva az ellenséget. Acantha is ügyesen állta a helyét, tőre pedig halk, de veszélyes nótát suhogott. Odó pedig, szokásához híven ötszörös túlerőnek feszült neki, s mégis megúszta a dolgot. Azonban el kell mondanom, hogy partim minden egyes tagja derekasan kivette részét a küzdelemből, ezért hát győztek is. Ám közben oly haragra gerjedtek, hogy nem mindenkivel végeztek, még mielőtt bárkinek is eszébe jutott volna, hogy megfusson vagy fegyverét eldobva kegyelmükért rimánkodjon. A zabra értékes részei csak varázspajzsok voltak, a többi mind kacatnak bizonyult.

  Hanem még az is meglepő volt, hogy a küzdelem zajára nem özönlött elő még több ellenfél, mi több, csata utáni pihenőjüket sem háborította senki sem.
  Amint készen álltak, folytatták hát a főhadiszállás átkutatását. Az öles oszlopok között, melyek a csarnok mennyezetét tartották, balra, azaz keletnek fordultak. Amint átléptek az előttük nyíló ajtón, rögvest újabb őrök állták útjukat. Nagyjából annyian voltak, mint azok kik a főbejáratot őrizték. Ám ezekkel nem boszorkánymesterek, hanem halottidézők (Necromancer) tartottak. Ezekkel az őrökkel a küzdelem már igen vérpezsdítő volt. Odo maga is csak meglepetten nézett, ahogy egy-egy veterán kitért a csapásai elől. Közben pedig Phixidorous ellövöldözte összes nyílvesszejét. Így hát íját hátára kapta, honnét cserébe a pajzsát rántotta le, majd varázspengéjét előrántotta. Ezen, hogy íjászunk tegeze ürülvén a véres csata förgetegébe veti magát igen elcsodálkoztak az őrök, mert arra számítottak, hogy könnyű préda lesz majd. Azonban nagyot tévedtek. A hadakozás hőse, mégis Móg volt: varázslataival megfelelően támogatta vitézeim botladozó asszóját. Emellett ő volt az egyetlen kit nem sebeztek meg.
  Mielőtt csapatom megpihent volna, úgy döntött, hogy elkotródik a folyosóról, ahová jutottak, mert érkezésük bizony nagy zajjal járt. Mielőtt a folyosó elkanyarodott volna, négy ajtó is menedékkel kecsegtetett... vagy éppen még nagyobb veszéllyel. Paladinom sietve, döntött, a távolabbi északi ajtón át rontottak be egy terembe, kezükben fegyverrel, arcukon tébolyult grimasszal. Omladozó ólba értek, amely valaha biztos egy iroda lehetett. Most azonban írnokok helyett, csak az őrök egy tisztje volt itt, az sem túl bátor, mert amint meglátta elvetemült arcú bajnokaimat, rögtön felkiáltott: "Itt vannak! Vigyél el most!" Ezzel eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
  Embereim nem törődtek vele, hanem pihenni tértek. Nem zavarta meg őket senki sem. Így aztán felfrissülve úgy döntöttek, hogy benéznek a másik ajtó mögé is, amelyik még kivezetett e helyiségből. Szűk szobába jutottak, mely éppen olyan lepusztult volt, mint az előző, ráadásul ez még szűkebb is volt. De hamar rájöttek, hogy valójában ez a Fekete Kör egy tisztjének a saját szobája. A sok személyes holmi mellett hevert benne egy ágy, egy szék meg egy láda. Úgy döntöttek felfeszítik (Open Trunk). Azonban a ládafia nem volt egyéb, mint kacat. Talán a tisztnek értek valamit, de bajnokaimnak semmit se. Ám találtak egy levelet is. A Fekete Körnek szólt, a villásnyelvű Marcus-tól, Ópatina varázslójától, ki emelt áron akart varázstárgyakat elsózni. Így szóltak sorai [Naplóbejegyzés 43]:

  Az új bagázs, akit a polgármester felbérelt jobbnak tűnik, mint az előző. A városiaknak ugyanis sikerült elérniük a Kutat, még a vörös sárkány előtt. Ők KÍVÁNTÁK a bajnokokat, akik majd megvédik őket.
  Szerencsénkre a kívánság szó szerint teljesült s csak az alakok érkeztek meg. A polgármesternek kellett felruháznia, megetetnie meg felszerelnie őket. Mit ne mondjak, pompás látvány volt ezt a maroknyi meztelen, dühödt fickót ott látni a városi gyűlés közepén! Azonban nem hiszem, hogy gondot jelentenének majd.

  Ezt olvasván, embereimben már megfogant a terv, hogy Ópatinába visszatérvén meglátogatják majd ismét a varázslót... Ám egyelőre még itt voltak a Fekete Kör fészkében. A levelet eltették, majd visszatértek a folyosóra, és követték tekergését. A folyosó kettőt fordult, így most már nyugat felé néztek, és újabb ajtókat láttak. Kettőt. Először az beléptek az elsőn. A fegyvertárra leltek, meg az őreire. Újabb csata kezdődött hát!
  A harcosok falanxa mögött álltak a halottidéző varázslók, akik könnyedén súlyos kárt tehettek volna partim tagjaiban. Azonban Phixidorous sietve megkerülte a harcosokat, és rögvest a varázslókra támadt. Móg pedig az oldalukba vágott varázslataival. Míg a többiek szemből rontottak nekik, így aztán hamar vége is lett e csetepaténak, és senki sem menekült az ellenségből.
  A szokásos kacat után, maradt itt még egy mágikus bot (Quarterstaff), egy varázstőr (Dagger), meg egy ördöngös dobótű (Dart) is. Az ellenségtől még kalandoriam összeszedtek néhány varázslatos alkarvédőt, aztán ellátták sebeiket, majd tovább álltak.
  Rögtön benyitottak a következő ajtón, amely a folyosóról nyílt. Odabent aztán különös látvány fogadta őket. Az őrök parancsnoka, láthatólag csak úgy a levegőbe beszélt: "...úgy tűnik könnyűszerrel behatoltak köreinkbe. Azt hiszem... már itt is vannak, most majd én gondoskodom róluk!"
  Valóban így is cselekedett. Egyet kiáltott, a termet pedig elözönlötték harcosai. Elsőre soknak tűntek, de valójában csak annyian voltak, mint a korábbi őrjáratok. Azonban soraikban igen edzett, sokat tapasztalt katonák meg boszorkánymesterek voltak. Fürgén, alattomosan, ügyesen harcoltak. Szegény Acantha annyi sebet kapott, hogy hátrébb kellett vonulnia a csetepatétól. Móg pedig hiába szórt villámot, dobott tűzlabdát az ellenség soraira, azok mégis tovább küzdöttek. Noha mikor Seneph elátkozta őket titokzatos nyelvén, a legtöbbjüknek inába szállt a bátorsága s megadták magukat. Ekkor már csak egy maradt, aki ellenállt, de harcosaim sietve legyőzték őt is.
  A zsákmány egészen érdekes volt, mert kivételesen akadt néhány maréknyi drágakő, három-négy ékszer is. De mágustekercsekkel is gazdagabbak lettek bajnokaim. Miután kipihenték a csatát, felkerekedtek, és benéztek a másik ajtó mögé, amely e helyiségből nyílt.
  A parancsnok saját szobájára leltek vitézeim. Az íróasztalán egy parancs volt lekörmölve, meg egy térkép, amely a Tudás Kútjának környékét ábrázolta [Naplóbejegyzés 45]. Gorvenál olvasta fel a parancsot, amely így szólt [Naplóbejegyzés 16]:

  Készen állunk. A belső szentélyt jól elrejtettük, és a keltetőmedence övezi. Reméljük, hogy a vén Vörös Sárkány nem hiányolja majd fiókáit, ugyanis kiváló védelmet nyújtanak majd. Hamarosan azonban meg kell találnunk a módját, hogy hasznosabb méretre érleljük őket.
  Használd a térképet a Kút elleni támadásnál. Rendszeres helyzetjelentést várunk majd el.
  Ha elbuksz, akkor az egyik alacsonyabb rangú tag javaslata alapján járunk majd el. Úgy hiszi, hogy a Sárkány szófogadó lesz, ha emberáldozatot mutatunk be neki. A phlani hivatalnok feláldozható, így őt vetjük majd a tűzokádó elé először. Így vagy úgy, de a Bane híveinek meg a Sárkánynak buknia kell, a Kút miénk kell hogy legyen!

  Ezen kívül még egy nagy kulcsra is lelt Phixidorous, ki igen szeretett kutakodni. Csak ez után vették észre bajnokaim, hogy a szoba túlsó felébe egy távkapu áll. Ezen átléptek, de csak azért, hogy összekössék a járatot a Kúttal. Mikor ezzel megvoltak, visszatértek az egykori őrparancsnok szobájába, majd onnan a folyosóra. Követték hát, ismét fordulván, ezúttal északnak. A végében egy ajtó állt, alighogy odaértek, rögtön egy csapat őr törte azt be. A szokásos összetételű csapat volt, de ezúttal csak öt harcossal, meg két darab boszorkánymesterrel.
  Amint varázslóim végeztek a boszorkánymesterekkel, a csata menten könnyebbé vált. Sőt, miután az őrjárat egyetlen tapasztalt katonája is a porba hullott, a többiek megadták magukat. Így hát embereim átléptek az ajtónyíláson, mert az ellenfél már az ajtót már szétverte. És ugyanoda jutottak vissza, ahonnan indultak: a négyoszlopos csarnokba. Itt megpihentek.
  Míg a társai pihentek, addig Acantha tanult, mert lemásolta [Scribe] a varázstekercsekről a különböző igéket, hogy később használni tudja azokat. [Itt érdemes megjegyezni, hogy ehhez elméletileg a Read Magic (Varázslat olvasás) nevezetű igét kell megtanulnunk majd elmondanunk (Cast). A Read Magic mindig arra a karakterre érvényes, akivel elmondtuk. Utána lehet elméletileg csak a lemásolnunk, de FIGYELEM! Ha a tekercsen olyan varázslat van, amelyet karakterünk nem ért, mert mondjuk nem elég fejlett még, és azt próbáljuk lemásolni, akkor az ugyanúgy elveszik a tekercsről, mintha megtanultuk volna! Ekkora szemétséget már régen láttam mondjuk... szóval érdemes menteni előtte.]
  Mikor végre felszedelőzködtek, akkor úgy gondolták, hogy megpróbálkoznak a mellettük, nyugatra lévő ajtóval. Azonban ahogy megindultak felé, a nagy kulcs, amelyet az őrparancsnok szobájában szedtek össze felizzott. Mivel kalandoraim fürkésző szemekkel jártak [be volt kapcsolva a Search funkció], ezért észrevették, hogy a két ajtó között, délre egy rejtekajtó bújt meg. Ezen átléptek. Egy déli irányú folyosóra jutottak, amelynek végében egy újabb ajtó várt rájuk.
  Azonban az zárva volt, így hát ügyesen feltörték a zárját, majd átléptek rajta. [Az őrparancsnoknál talált térkép lényegében ezt a titkos helyet ábrázolja. Az egyetlen északi ajtótól indulunk.] Ebben a pillanatban fülsüketítő riadó zengett fel érkezésükre. A folyosóról sietve tovább álltak a következő helyiségbe, amely egy igen tágas terem volt.
  Odabent pedig régi ismerőssel találkoztak. Az a hivatalnok volt ott, akitől még régebben a küldetéseiket kapták Phlanban. A nő egyik kezével papírokat hányt egy romos kandalló tüzébe, amely mohón kapott az éltető étke után.  Másik kezében pedig egy levelet olvasott. Vitézeim éppen megszólították volna, amikor megfordult, s felkiáltott: "Itt vannak! Gyorsan!" Csak úgy a levegőbe. Majd miközben kirohant a másik, a déli ajtón, így folytatta: "Ezt már nem bírom elviselni!"
  Bajnokaim felvették a levelét, amelyet az imént olvasgatott, mielőtt elrohant volna. Ez állt benne [Naplóbejegyzés 69]:

  Kedves Sasha,

  Sajnálattal értesülök arról, hogy aggodalmaid vannak a Fekete Körrel kapcsolatban. Azonban jó cselekedeteik folytatása létfontosságú. Mert uralmuk a patinai bánya felett biztosítja számunkra a szükséges ékkő mennyiséget, méghozzá méltányos áron. Míg e szállítmányok pontosan érkeznek, nem indítunk semmiféle mélyrehatóbb vizsgálódást irányukban.
  Közölheted velük, hogy a Vörös Varázslókkal való tárgyalásaim remekül haladnak. Néhányuk már éppen úton is lehet. Amennyiben ez az ügy is jól végződik, úgy számíthatsz rá, hogy személyes írnokommá emellek.

  Legbizakodóbb jókívánságaimmal,

  Gragnak Ulfrim
  Új Phlan tanácsosa

  Jó kis politikai játszmába kerültek hát embereim ismét! Azonban ezzel nem akartak törődni, hanem követték volna a hivatalnokot. Ám ekkor megjelent előttük egy mágus, aki így kiáltott hozzájuk: "El innét! Menjetek vissza oda honnét jöttetek! Ez az ügy nem rátok tartozik!" Mielőtt hőseim kifejthették volna nem éppen baráti véleményüket, a mágus eltűnt, mint a kámfor. Úgy tűnik a Fekete Kör hívei nagyon értenek az ilyesmihez. Úgy hogy partim határozottabban hagyta el a termet a déli ajtón, követve a hivatalnokot.
  Amint kiléptek az ajtón a folyosón egy mágus állt. Egy varázsige utolsó szavait rebegte el éppen. Majd diadalmasan felkiáltott, mikor a tűzgömb indult meg csapatom felé. Gorvenál megpróbálta hatástalanítani, de nem sikerült neki [Lényegében aki betanult egy Dispel Magic-et, az hajtja végre]. A tűzgömb aztán átgurult három kalandoromon: Gorvenálon, Acanthán meg Phixidorous-on. Társaik követték volna az átkozott varázslót, de az már eliszkolt.
  Míg ellátták sebeiket, addig Tarfejű újra imádkozott a Hatastalanító igéért [ne feledjük újra tanulni, különben amikor kéne, akkor pont nem lesz...] Aztán követték a folyosót.

  A folyosó egy kisebb szobába vezette őket, ahonnét egy újabb folyosóra jutottak, amely újabb szobába torkollott. E szobában ismét összetalálkoztak a hivatalnoknővel. Kezében dacosan egy tekercset tartott. Majd így kiáltott fel: "Várjuk csak egy percet! Én itt dolgozom! Csak a munkámat végzem, úgyhogy ne is lóbáljátok azokat az ostoba fegyvereiteket itt előttem!" Bár vitézeim szívesen leteremtették volna, Odo mégis megnyugtatta (Soothe her), így a nő elmondta nekik történetét [Naplóbejegyzés 55]: "Tudjátok a Phlan városának főhivatalnoka voltam.
  A város visszafoglalásának ideje alatt különböző feladatokkal bíztam a hősöket, kik felszabadították Phlant." Úgy tűnik nem emlékezett hőseimre. "A Fekete Körrel már akkor is kapcsolatban álltam, mert már akkor is ők szolgáltatták városunk számára a drágaköveket a patinai bányákból. Azokban az időkben sok ilyen ékkőtől váltunk meg, mert ilyesmivel fizettünk a hősöknek. [Én mondjuk úgy emlékszem, hogy leginkább pénzt kaptak...] Miután a város felszabadult, a Tanács úgy döntött, hogy a Kör közvetítőivé válnak. Ugyanis segítségünkért cserébe, a Kör vállalta, hogy feltölti a kincstárainkat. Engem, mint összekötőt bíztak meg és küldtek ide, míg a Tanács kidolgozza a Fekete Kör meg a Vörös Varázslók közti szövetség részleteit.
  Ám elég sokáig voltam itt ahhoz, hogy tudjam: ezek a mágusok veszélyesek! Ez a tekercs a Kör belső szentélyének a térképe. Tessék, vigyétek! Én távozom még mielőtt a Kör tervei sikerülnének. További jó napot néktek!"
  Ezzel a nő kiviharzott a teremből, dölyfös méltósággal. Maga mögött becsapta a szoba ajtaját, sietős léptei pedig sietve elhaltak a folyosón. [A térkép, amit adott a Naplóbejegyzés 49 alatt található, lényegében ugyanaz, mint a tisztté...]
  Bajnokaim mielőtt követték volna példáját, szétnéztek. A sok irat között találtak egy főkönyvet is:

  Hágónap havának második tíze, Új Patinai Bánya:

1. 250
2. 300
3. 75 (Dombháti óriás támadása)
4. 350
5. 50 (Medúza támadás)
6. 100 (Sárkánygyík támadás)
7. Általános munkabeszüntetés - munkavégzés nem történt
8. Általános munkabeszüntetés - munkavégzés nem történt
9. Általános munkabeszüntetés - munkavégzés nem történt
10. Általános munkabeszüntetés - munkavégzés nem történt

  Honnan jönnek ezek a szörnyek? Így nem lehet dolgozni!

  Miután átlapozták embereim a főkönyvet, tovább álltak, követve a hivatalnoknőt, hogy végre leszámoljanak a Fekete Körrel...

Komputer Kalandor

A Fekete Kör főhadiszállása

A Fekete Kör főhadiszállása

  Vegyük most fel hát a históriánk fonalát ott, hol legutóbb álmos ujjaink közül kihullott! Ott tartottam volt, hogy embereim elindultak vissza Új Patinába, miután legyőzték a Bane papjait, kik vérgőzös indulatba jöttek, amiért partim megbolygatta a saroglyát, amelyben valamilyen szent tetemüket tartották.

  Kalandoraim amúgy akképpen határoztak, hogy nem azon a tekervényes útvesztőn mennek vissza, amelyen jöttek, hanem inkább a közeli Tudás Kútját ejtik útjukba, hogy ott egy távkapu segítségével térjenek vissza a városba. E kis kirándulásuk során aztán különös dolgokat tapasztaltak! Először arra lettek figyelmesek, hogy valamely veres forma röpült el felettük az égen. Majd miközben a düledék házak, paloták közé szorított sikátorokon át törtek előre, egyszer csak különösen kesergő nyögésre figyeltek fel, mely úgy szállt a romok között, akár egy kísértet.

  Majd midőn egy romházba értek, hol az egykori mennyezet volt a padozat, rájuk rontott a Fekete Kör egy kisebb falkányi csahos kutyája: két papjukat három harcosuk kísérte, azonban csak egyikük maradt életben. Habár az a fickó sem fog már többet rágni életében, hacsak fel nem keres valamilyen ördöngös javasembert, hogy növessze vissza kivert fogait. Ezt követően a "hazafelé" haladtukban, már nem akasztottak össze bajszot senkivel sem.

  Új Patina falai között aztán megszabadultak a sok zsákmánytól, majd a holmikért kapott csengő-pengő érméket ékkövekre váltották. Aztán a kocsma előtt tanácsot ültek. Úgy döntöttek, hogy a Fekete Kör nagyon is zavarja már őket, ezért hát itt volt az ideje, hogy azt a Kört koporsó formájúvá alakítsák a tagjaik számára. Miután ezt megtárgyalták, újfent meglátogatták a vénembert, ki eddig is már sokféle dologról mesélt nekik. Most sem állhatta meg, hogy ne kezdjen egy kurta kis adomába [Naplóbejegyzés 12]:
  "Régen volt, tán igaz sem volt, hogy valamidőn az óváros igencsak virágzó település volt. A bánya már akkor is ott volt. A népeket pedig egy olyan fickó kormányozta, ki Tyrt imádta. Mert úgy vélte, hogy a hevérek megérdemlik Tyr oltalmát. Az emberek azt beszélik, hogy az istenség temploma még mindig áll. Ám csak a bátor szívűek kíséreljék meg kifürkészni azt a templomot! Mert a régen eltemetett dolgok általában kísérteteket rejtenek, amelyek nem állhatják, ha háborgatják őket." Eztán a vénember felállt, kinyújtózott, majd előre hajolt, hogy felhúzza az egyik padlódeszkát. Alóla, a sötétségből pedig egy poros posztót kerített elő. Mikor Móg kirázta, képe felvidult, mert bizony az egy fényferdítő köpeny (Cloak of Displacement) volt, rögtön vállaira is kanyarította. Aztán a vénember megosztotta vitézeimmel, hogy miként jutott a köpeny birtokába [Naplóbejegyzés 39]:
  "Nagytatám valamikor még paladin volt, kint Cormyr közelében, még Azoun király ideje előtt. A család azóta kissé lezüllött, de ez most nem érdekel senkit sem. Szóval érte, mármint a nagytatámért, egy nemes hölgy szíve dobogott. Harcos szűz volt, névrokona Azoun lányának, Nacaciának. Nos hát, a hölgy megpróbálta elcsábítani nagytatámat, hogy végre gyökeret eresszen s így tovább. Mert akkor ugyi nem mehetett volna veszélyes küldetésekre többé.
  Nacacia ezt minden különösebb nehézség nélkül elérte és végül e köpenyt adta neki, ajándékul. Azt is hozzátette, hogy ezzel a köpennyel egyszerre lehet itt meg máshol is. Az én atyám volt az ő fiúk, ki végül rám hagyományozta e köpenyt. Úgy hiszem, ez túl értékes ahhoz, hogy csak afféle családi ereklye legyen, – meg hát egyik gyermekem sem érdemli meg igazán – szóval használjátok valami jóra!" Eztán szokásához híven elszundikált az öreg, miközben csapatom macskaléptekkel elhagyta házát.
  Visszatértek a polgármester házába, hol a távkapun keresztül a Tudás Kútjához érkeztek. Tervük az volt, hogy a Kúttól indulva érik majd el a Fekete Kör főhadiszállását. A Kút környékét az északnyugati sarkán, a nyugatra táruló ajtón keresztül hagyták el. A szűk sikátort délre hagyták el, majd követték a kutyaszorítót, először nyugatnak, majd északra. Két boltív alatt is elhaladtak, hogy végén egy ajtón átlépve, Bane vakbuzgó híveibe botoljanak. Egy főpap, egy prelátus (Banite Prelate) vezette ezeket a fanatikusokat, aki mihelyst észrevette harcosaimat, dühtől nyáladzva, köpködve űzte, gyújtogatta híveit a harcra: "Halál a Fekete Körre!" Partim számára úgy festett, hogy a Bane hívének lenni egy betegség, amelyre csak a gyilkos acél lehet gyógyír.
  Elsőnek Odo rántotta elő kardját, a mágikus acél pedig véres dalt zengett, mert egy méretes ogrével rögvest végzett is! A papok, egy őket őrző ogrével hátrább álltak a rangban, meg méltóságukban, is alattuk lévő egyszerű zelótáknál. Ezért hát Gorvenál sietve hozzájuk ugrott, hogy kézbesítse számukra a harc meghívóját. Cséphadarója új barázdákat vésett az egyik pap arcára. A másik papot Phixidorous nyílvesszeje köszöntötte. Közben a hetvenkedő hívek Acanthát próbálták körbevenni. S noha megsebezték, bekerítése mégsem sikerült, köszönhetően annak az ogrénak, kivel Seneph birkózott. Móg eközben megpróbálta a két papot meg testőr-ogréjukat egy mennykővel agyoncsapni, ám az egyik pap kitért előle, de a villám halálra sújtotta az ogrét, a prelátust pedig alaposan megrázta. Aztán odáig fajult a helyzet, hogy a prelátus gyilkos igéket kezdett mormolni, mellé a levegőbe pedig halálos jeleket rajzolt. A Seneph és Gorvenál már nem tudta volna, mielőtt befejezi a varázslatot, így aztán a legváratlanabb helyről, Acanthától érkezett egy varázslövedék, amely rögvest végzett a főpappal. Társa közben bénító igéhez fogott, de Phixidorous nyílvesszeje örökre beléfojtotta a varázsszavakat. Utána bajnokaim végre teljes figyelemmel fordulhattak a hetvenkedő, hitvány hívek (Swashbuckler) felé. Mikor látták, hogy fölényük úgy olvadt el, mint vaj a napon, futni próbáltak, de elbuktak. A prelátusnál embereim egy varázstekercset találtak, amely mágusok igéit tartalmazta nem papok imádságait. Meg találtak egy-két varázsfegyvert, az ostoba hívekről pedig lehúzták ördöngös bőrpáncéljaikat. A többi csak kacatnak volt jó, így hát otthagyták.
  Ezt követően sietve ellátták sebeiket, újratanulták igéiket, majd tovább is álltak a hátsó udvarról, ahová jutottak. Poros, düledék kis házba léptek be, amelyet el is hagytak volna, ám az ajtóban egy rakás szörny rontott rájuk: néhány minotaurosz meg egy otyugh. Embereim még azelőtt legyőzték ezt a hitvány népséget, mielőtt azok még rájöttek volna, hogy egyáltalán a harcba kerültek. Ám ennek ellenére, az egyik bikafejű kissé meghorzsolta fegyverével az én tarfejű papomat.
  A csata után ellátták sebét, majd pihentek volna egyet, hogy igéket tanuljanak, ám ejtőzésüket egy újabb adag lény zavarta meg! Három ogre meg egy dombháti óriás próbálta eltiporni őket, de ezek még csak meg sem tudták sebezni csapatom egyetlen tagját sem! Ezekkel a mosdatlan, ostoba teremtményekkel hamar leszámoltak kalandoraim. De legalább ezeknél nem kacatok voltak, hanem némi platinapénz. Miután elosztották egymás között a csatafiát, visszatértek pihenni. Nyugalmukat ezúttal már nem zavarta meg semmi és senki.
  A házból a már jól ismert fajtájú udvarra léptek, arra amelyet három boltív oszt fel. Ezúttal a délkeleti udvarrészben kötöttek, honnét egy boltíven keresztül kiléptek a nagyobb fertályba. Innét a három boltíven kívül, még egy ajtó nyílt, nyugat felé. Ezen kiléptek, egy délre nyújtózkodó sikátorba. Végigmentek hát rajta, hogy egy újabb romházba jussanak, hol egy nyíl volt az egyik roggyant falra rajzolva krétával, s amely nyugat felé mutatott. Miként a másik kijárat is arra nyílt. Újabb méretes udvaron kötöttek ki vitézeim, melyet a déli ajtón át hagytak el. Tekergőző sikátorba jutottak, amelyet addig követtek boltívek alatt, ajtókon át. Jobban mondva, csak követték volna, mert igen népes deputáció fogadta partimat.
  Hat darab mosdatlan ogre, kik házi kedvenceinket is hozták magukkal: két darab óriás krokodilust (Giant Crocodile). Régen esett már, hogy harcosaimnak ily egzotikus hüllőkkel volt dolga. Azonban nem ijedtek meg a különlegességektől. Gorvenál csapott először... a levegőbe. Mert az ogre, kit megcélzott cséphadarójával félreugrott előle. Ez a gyorsaság még Odót is meglepte, és az egyik ogre ezt megpróbálta kihasználni. Azonban paladinom macskaügyességgel kitért csapása elől, majd kardjával sietve támadója felé döfött. Az meg rögvest holtan rogyott össze. Seneph, titokzatos papom, alabárdjával egy másik bamba szörnyre támadt, sikeresen, mert az is porba csókolt menten. Phixidorous elé beállt egy mosdatlan rémség, így kénytelen volt íját hátára venni, s kardot rántani. Ogrét ugyan nem, de egy krokodilt leszúrt vele, azonban a másik hidegvérű hüllő eközben megharapta. Közben pedig papjaim legyőztek a maradék ogrét, akik túlélték Móg mennykőcsapását, de Ridefort pedig a krokodilussal végzett.
  Miután ellátták Phixidorous sebét, meg az elhasznált varázslatokat újra tanulták, követték tovább a sikátort, egészen addig, míg elérték a bánya lejáratát. Egy mélységes aknát, amely fölé egy állványzat volt emelve, melyről kötelek lógtak alá. Az egyik ilyen kötélen pedig vesszőből font kosár himbálózott. Azonban sokáig nem nézelődhetett csapatom, mert a Fekete Kör tagjai jöttek fogadásukra, mezítelen karddal a kezükben.
  Bajnokaim sem tétováztak ám, fegyvert rántottak hát ők is, majd véres ölelkezésbe kezdtek az ellenséggel. Három edzett hadfi (BC Veteran) rontott rájuk először, mögöttük pedig két halottidéző (BC Necromancer), meg két minotaurosz érkezett. Gorvenál mérte szokás szerint az első ütés, amellyel sikerült is kivernie az előtte álló nekromantának a fogait. Közben oldalát Seneph meg Odó védte. Phixidorous közben gondoskodott arról, hogy a másik halottidéző ne mormolhasson igéket, mert nyila célba talált. Közben az egyik minotaurosz megkerült mindenkit, és paladinomnak rontott. Azonban Acantha vágott rá néhány újabb testnyílást varázstőrével. A csetepaté végére az egyik minotaurosz meg két hadfi megadta magát, a nekromanták pedig mind ott pusztultak. Persze embereim úszták meg sértetlenül, de ebcsont hamar beforr! Zsákmányul néhány varázspajzs jutott, meg nyilak Móg számszeríjába, a többi csak kacat volt.
  Szokásos csatát követő pihenésük után, tovább indultak, délnek. Egy boltív alatt elhaladva, két ajtó tárult eléjük. Egyik keletre, a másik nyugatra vezetett. A nyugatit választották. Majd mögötte lévő sikátorban északnak haladva elértek egy kicsiny viskót. Ebből a viskóból aztán ismét a már megszokott három felé osztott udvarra jutottak. Ennek az udvarnak aztán a délkeleti kutyaszorítójában, egy ajtón át egy házba jutottak. Amint beléptek a nyikorgó ajtón át, rögvest siető tappancsok zaja verte fel a csendet, aztán a félhomályból előkerült egy falka pokolkutya (Hell Hound), mögöttük pedig dombháti óriások verték fel a port dübörgő lépteikkel. Kalandoraim vérre szomjas acéllal várták a bestiákat!
  Seneph volt az első, ki az egyik korcsra csapást mért alabárdjával, súlyosan megsebesítve az állatot. [Figyeljünk, mert a pokolkutyák tudnak tüzet okádni, persze nem olyan súlyos sebzéssel járót, mint egy sárkány.] Odo viszont rögtön végzett is e kutyával, majd üstöllést az óriások előtt termett, nehogy azok használni tudják súlyos sziklákat hajító parittyáikat. Aztán Móg hajított egy tűzlabdát az ellenfél mögé, amellyel alaposan megperzselte őket. Gorvenálnak már csak le kellett csapnia a bestiákat. Az egyik óriással pedig Odó végzett. Egy másik kutya közben Mógra támadt, Seneph próbálta védeni több-kevesebb sikerrel. Mikor pedig a második óriást is leszúrta paladinom, tarfejű papom végzett az utolsó bestiával. Nem maradt más utánuk, csak rengeteg platina érme.
  Verekedés utáni fájrontjukat követően felkerekedtek ismét. A házból, délfelé, egy kis udvarra jutottak, amely egy nagyobbra nyílt. Három ajtón haladhattak innen tovább: azon amelyen bejöttek, egy délin meg egy nyugatin. A nyugatit választották. Hosszú sikátoron haladtak keresztül, mígnem elértek két délnek nyíló ajtót. A nyugatibbat választották. Az egy rövidebb kutyaszorítóba nyílt, amelynek végén ott magasodott a régi írnoksági ház (Administration Building). Beléptek hát, mert itt orrontották a Fekete Kör főhadiszállását... a legközelebbi bejegyzésben pedig kiderül, hogy mire is leltek ott!

Komputer Kalandor