 |
[Áttűnő látványhatásokkal dolgozó
intróféleség, amely a menüben köt ki.] |
Csokrunk első játéka tavaly, azaz 2019-ben látott napvilágot, a címe pedig Lapi. A műfaját tekintve ügyességi-logikai, árkád játék. Célunk, hogy a pattogó golyókat, a velük azonos színnel keretezett pályarészre juttassuk a lyuk segítségével, amelyet mi vezérlünk. Szerintem egészen eredeti ötlet, legalábbis én még nem találkoztam hasonló játékkal számítógépen. Régen léteztek hasonló fizikai játékok, ahol a fém golyókat afféle fészkekbe kellett ügyeskednünk, azáltal, hogy a játék műanyag házát döntögettük, fordítgattuk, stb. Mellesleg a Lapit Nagy Károly írta, aki igen szellemesen a Charlemagne bece-/álnevet választotta magának, ezzel is utalva a történelmi frank királyra, Nagy vagy
I. Károlyra, latinosan Carolus Magnus-ra. Szerzőnk egyébként aktív tagja Plus/4-es közösségnek. Illetve rengeteg egyéb, programozással kapcsolatos hobbival is bír. Mondhatnánk, hogy művészi szintre emelve a számítógépes programok alkotását. Ennek eklatáns példája a
saját weboldala is, amely a Commodore Amiga operációs rendszerét, a workbenchet idézi. Arra is érdemes egy pillantást vetni és elveszni az ikonok meg ablakok között, de ne lepődjünk meg, ha valamire klikkelve a böngészőnk teljes képernyős módra vált. Ám a játékra visszatérve: mivel ez egy vegytiszta ügyességi árkád, ezért története sincs igazán. Így hát rögtön az elemzésével folytatnám.
 |
| [Két pálya, két golyóval.] |
A játék grafikája műfajából adódóan elég funkcionális. Szóval nem fog leesni az állunk a gyönyörtől, viszont nagyon jól mozog! Még abban az esetben is, ha egyszerre több golyó mozog a képernyőn. A játék hangrészlege nem igazán létezik. Egyetlen hanghatást kapunk, ez is egy fogyást vagy csökkenést kifejező búgás, amennyiben sikerült a golyókat a saját színű keretükbe juttatni. És természetesen a hanghatás hossza függ attól is, hogy mennyi időnk maradt. A játék irányítása roppant egyszerű: joystick az egyes aljzatban vagy portban. A játékélmény pedig elég széles skálán mozog. Természetesen az első sikerélmények után úgy érezhetjük, hogy ellaposodik, amennyiben előre meghatározott számú golyókkal játszunk. Azonban, ha Plus/4-re bízzuk, azaz véletlenszerűsítjük, [ha eddig nem létezett, akkor most már létezik ilyen szó...] randomizáljuk, akkor bizony jó ideig el lehetünk vele. Főleg, hogy ilyenkor a golyók egymás mozgását is befolyásolják. Egyedül azt sajnálom a Lapival kapcsolatban, hogy nincs benne pontszám mentés. De könnyedén elüthetünk vele néhány percet vagy több golyó esetén, akár hosszabb időt is.
 |
| [Novotrade borító...] |
Csokrétánk második szála két névvel is bír, az egyik: Faltenisz; a másik pedig: Digital Ball. Sőt, ezenkívül nem is egy, hanem két játékot tartalmazott a kazettája! De erről majd később. Amint az ingerszegény borítóból már sejthetjük, ha nem látnánk rajta a logót is, ennek a játéknak a kiadását a Novotrade gondozta. A Faltenisz pedig Kosir Attila "The Mad" (Az őrült) fejében fogant meg és hozta világra még 1989-ben.
 |
[Remek töltő- és introkép. Amelynek
szerepe lesz a "játékválasztásban".] |
A szerzőről egyébként többet is megtudhatunk, méghozzá a saját szájából, ugyanis szerepelt a Kölyökidő című gyerek és ifjúsági műsorban is [És
Gaskó Balázs, ő volt a műsorvezető, nazális orgánumától nem csak gyerekként, de még most is képes vagyok elaludni]. Ott mondjuk éppen egy Amigás játék, a Mess-up kapcsán [sajnos ezt a játékát sehol nem lehet megtalálni, noha nagyon jól néz ki] beszél magáról.
Ide kattintva megtekinthető ez a részlet a műsorból. Azonban +4-es játékára visszatérve: a magyar cím rögtön elárulja, hogy faltörőféle programmal van dolgunk, és abból is a jobb minőségű változatból. Egyébként Falteniszt/Digital Ballt a maga korában 400 forintért árulta a Novotrade. Mivel azonban a játéknak nincs története, ezért inkább először a faltörős részt ismertetem, aztán pedig a rejtett második játékot.
A Faltenisz/Digital Ball grafikája egyébként egész jó, habár szerintem kicsit túl sötét, tompa. Úgy gondolom, hogy egy ilyen játékhoz inkább élénkebb színek valók. Azonban ez elég szubjektív kérdés. Remekül szól minden effektus, a zenék is nagyon "horzsolnak", jó ötlet volt The Madtől, hogy Amiga 500-on készítette a játékhoz a hangrészleget. Az irányítás roppant egyszerű: kurzor gombokkal mozgunk, a RUN/STOP-pal [YAPE-en: TAB; Vice-on: ESC] indítjuk a golyót, a szóközzel vagy space-szel pedig az "asztalt rugdossuk". Az utóbbi funkcióval a golyó sebesség befolyásolhatjuk. A játékélmény remek, habár a folyamatosan növekvő sebességet szokni kell. A hangulaton sokat dobnak a már említett digitalizált hangok. A játékmechanika pedig az egy évvel korábban megjelent TVC-s
TV Ballra emlékeztet. Abban voltak a pálya oldalán található teleport kapuk, illetve ott is a potencianövelőket egy öbölből "vehettük fel", nem pedig lehullottak a téglákból, mint más faltörők esetében. Meg az egésznek volt egy enyhe flipper hangulata is. Szóval ezt mindenképpen érdemes Plus/4-en kipróbálni, ha szeretjük a faltörőket! Főleg mivel elég sokáig el lehetünk mind a 32 pályáján, amelyeket véletlenszerűen választ ki nekünk a játék.
 |
| [Az első pálya megoldása.] |
Most pedig következzen a második, rejtett játék ismertetése, elemzése. Kezdjük először is a "behívásával". Ezt úgy tehetjük, hogy mikor a fentebb, jobb oldalon látható, töltő- és introkép végleg bejött [fekete a keret és "zene" is szól alatta], akkor a C+4-et meleg reseteljük. YAPE-en ezt az F11-el tehetjük meg, Vice-on pedig az Alt+R billentyűkombinációval. Amint ez megtörténik máris bejutunk a rejtett játékba. Mondjuk nevezzük el azt alkotójáról, The Madnek. Ez a játék egyébként egy egyszerű elkerülős-ügyességi: labdánkkal úgy kell pattognunk, hogy lehetőleg ne a tüskéket érintsük, miközben valamiféle "hogyishívjákokat" gyűjtünk össze. E rejtett program grafikája nem ér fel a főattrakció látványával, de egyáltalán nem rossz. Finoman és gyorsan mozog. A hangrészlege is jó, mert szintén digitalizált effekteket használ, amelyeket úgy tűnik csak YAPE-en élvezhetünk, mert Vice-on teljesen néma. Az irányítás egyszerű: csak kurzornyilakra lesz szükségünk. Azonban a játékélmény már nem az igazi. Már az első pályán rengeteg életet veszíthetünk, a második pálya pedig lényegében hibás, mert egyik része ugyanúgy érinthetetlen, mint egy tüske. A nehézsége, feltételezem abból fakad, hogy a The Mad, ahogy elneveztem, lényegesen rövidebb. Bár így is kellemes meglepetés lehetett annak, aki megtalálta, hogy egy játék áráért kettőt kapott.
 |
[Főhősünk egyáltalán nem így
néz ki...] |
A harmadik +4 illatú szálat igazság szerint utolsónak szántam bemutatni, de az időrend ebben meggátol. Dudaorrú Patric 1989-ben látta meg a napvilágot, a borítóból ismét sejthető, hogy a Novotrade gondozásában jelent meg. Azonban a játékot magát Mutschler Péter "Mucsi", Sági Géza "Batya" írta, míg a grafikáért Sarosácz Iván "Jeva". Róluk annyit érdemes tudni, hogy mindhárman oszlopos tagjai voltak a Muffbusters nevű Plus/4-es democsapatnak, amelynek lényegében Mucsi volt a feje. Állítólag sok +4-tulaj és demokészítő nézett fel rájuk. Egyébként a csapat rövid fennállása alatt egészen sok demót, számos felhasználói programot meg játékkonverziót készített. Szóval volt oka az elismerésüknek. Viszont a Dudaorrú Patric nem igazán képviseli a tudásukat. Sőt mondhatnánk, hogy ez inkább afféle paródiának tűnik. Noha a játékot pénzért, 366 forintért árulták a maga idejében! Egyébként egy egyszerű egyképes v. egyképernyős ügyességi, platformjátékról van szó. Azonban a karakter egészen biztos másként kezdte, mint amivé lett. Ez az introképernyőn jól látható, főleg az orrán, amelyről nem a duda jut eszébe senkinek sem. Ráadásul Patric roppant hasonlít egy olasz animátorpáros, Bruno Bozzetto és Guido Manuli karakterére,
Stripyre. De arra az orra még mindig várjuk a magyarázatot! :) Szóval lássuk inkább a "történetét", amely egyébként a kazettaborítóra volt nyomtatva, természetesen a saját megjegyzéseim nélkül:
 |
[Hanem így. Próbáljunk ne az orrára
összpontosítani...] |
Patric péntek este szokása szerint elindult a szomszéd utcában lévő vendéglőbe és leült megszokott asztaltársaságához. Az erdő közepén álló várra terelődött a szó. Mr. Behemót – aki ismerte a várat – azt állította, hogy onnan élő emberfia ki nem jut. Patric viszont meg volt győződve ennek ellenkezőjéről. [Mondjuk ő nem is ember, de még nem láttam embert, aki ilyen
lényt természetes úton világra hozott volna...]
Barátai unszolására fogadott Mr. Behemóttal, hogy még alkonyat előtt kijut onnan, és megérinti a vár előtt álló útjelzőtáblát [Ilyen "remek" halálba csábító barátok mellé ellenség már nem is kell.] A történetet követően még megtudhatjuk, hogy Mr. Behemót milyen tanácsokat adott Dudaorrú barátunknak. Dióhéjben: kerülj el mindent, mert megöl.
 |
| [Bónuszélet meg ugrándozás...] |
A játék grafikája egyébként annyira nem rossz, mint amit az introképtől várnánk. Bár tény, hogy érdekes színeket használ, de nincs vele különösebb baj. Mi több, a megjelenítés kiváló, a sprite-ok jól és finoman mozognak, animálódnak. Bármely platformjáték megirigyelhetné ezt. A hangrészlegre csak az a panasz érkezhet, hogy túl sok. Alapból kapunk némi TED-chipes zenét, de a kép túlsó felére érve ezt mindig megszakítja egy a siker örömét kifejező melódia. Hanghatások nincsenek, de nem is kellenek igazán. Az irányítás roppant egyszerű, joystickkel, tűzgomb nélkül, vagy a Z, X meg Shift gombokkal történik. A játékélményre sem lehet panasz. A szobák, amelyekből 50-en kell átkelnünk, fokozatosan nehezednek és minden tizedik teljesítése után kapunk egy bónuszéletet. Szóval, akármilyen kinézetű is a főhős, a Dudaorrú Patric egy jó Plus/4-es játék, amelyet érdemes kipróbálni!
E csokor utolsó szára ugyan angol nyelven kommunikál többnyire, de mégis egy magyar készítette, Billy Yards álnéven. Valódi neve G. Attila, a teljes nevét nem sikerült kiderítenem. A kiadás éve ismeretlen, azonban a publikációt [feltételezem nem hivatalosan] a Silver Ghost Software Co. csapat "gondozta". [Melynek a szerző is tagja volt.] A játék neve pedig Labyrinthitis vagy magyarul: Útvesztőkór. A címből sejthetjük, hogy egy, régiesen szólva: tévkertben kell addig bolyonganunk, míg ki nem jutunk belőle. Mellesleg a játék egyszerre kommunikál magyarul és angolul. A fő szövegek angolul jelennek meg, de a kép alján magyar feliratot kapunk hozzá, kb. úgy mint egy filmen. Mivel a játéknak nincs története, ezért rögtön az elemzésére térnék.
A Labirinthitis grafikája valami elképesztően jó! Nagyon szépen néz ki, a mozgásoknak rendes animációja van, és még némi térérzetet is ad a látvány. Sőt kapunk kis leereszkedő pók animációt is, ha sokáig egy helyben állunk. A hangrészleg nem legjobb, mert a "zene" egy idő után az ember idegeire megy a sípolásával. Az irányítás szintén remek, játszhatjuk joystickkel vagy billentyűzeten is, amelyet akár saját szájízünk szerint is átkonfigurálhatunk. A játékélmény pedig attól függően változik, hogy melyik labirintust választjuk.
Coxyx doktor gyógymódja (Dr. Coxyx's Therapy) egy hagyományos útvesztő, amelyben az ajtókat logikai, jobban mondva szoliterfeladványokkal [mármint a táblás logikai játékról van szó, nem pasziánszról] nyitjuk ki, illetve ezek megoldásáért cserébe kulcsokat kapunk, amelyeket nem tudom, hogy mire lehet használni, mert a feladványokat nem válthatjuk ki vele. Talán a kijáratot csak megfelelő mennyiségű kulccsal nyithatjuk ki. Egyébként valahányszor betöltöttem a játékot, annyiszor új labirintust adott, szóval valószínűleg a program generálja azt, így növelve az újrajátszás lehetőségét. Viszont az
Észvesztő Útvesztő (The Maze of Tricks) valóban tébolyító. Ugyanis az egy varázslabirintus, egy olyan tévkert, amely nagyjából velünk együtt mozog. A türelmetlenebbeknek nem ajánlom, mert körülbelül a második fordulat után fogják elhelyezni öklüket Dr. Coxyx portréján, átütve a monitor képernyőjét is. Mindkét játékmód ráadásul időre megy! 50 perc áll rendelkezésünkre, hogy kijussunk az útvesztőkből. Az
Észvesztő Útvesztő ellenére ajánlom a játékot, mert tényleg remek szórakozást tud nyújtani. Már azoknak, akik szeretnek bolyongani.
Ennyi lett volna hát a 43. játékcsokor! Legközelebb egy újabb emulált szimulációval jelentkezem, amelyben ezúttal egy rendes repülőgép szimulátort ismertetek, amely a maga korában igen ismert és elismert volt. Addig is jó játékot!
Komputer Kalandor
A Faltenisz/Digital Ball grafikája egyébként egész jó, habár szerintem kicsit túl sötét, tompa. Úgy gondolom, hogy egy ilyen játékhoz inkább élénkebb színek valók. Azonban ez elég szubjektív kérdés. Remekül szól minden effektus, a zenék is nagyon "horzsolnak", jó ötlet volt The Madtől, hogy Amiga 500-on készítette a játékhoz a hangrészleget. Az irányítás roppant egyszerű: kurzor gombokkal mozgunk, a RUN/STOP-pal [YAPE-en: TAB; Vice-on: ESC] indítjuk a golyót, a szóközzel vagy space-szel pedig az "asztalt rugdossuk". Az utóbbi funkcióval a golyó sebesség befolyásolhatjuk. A játékélmény remek, habár a folyamatosan növekvő sebességet szokni kell. A hangulaton sokat dobnak a már említett digitalizált hangok. A játékmechanika pedig az egy évvel korábban megjelent TVC-s TV Ballra emlékeztet. Abban voltak a pálya oldalán található teleport kapuk, illetve ott is a potencianövelőket egy öbölből "vehettük fel", nem pedig lehullottak a téglákból, mint más faltörők esetében. Meg az egésznek volt egy enyhe flipper hangulata is. Szóval ezt mindenképpen érdemes Plus/4-en kipróbálni, ha szeretjük a faltörőket! Főleg mivel elég sokáig el lehetünk mind a 32 pályáján, amelyeket véletlenszerűen választ ki nekünk a játék.
E csokor utolsó szára ugyan angol nyelven kommunikál többnyire, de mégis egy magyar készítette, Billy Yards álnéven. Valódi neve G. Attila, a teljes nevét nem sikerült kiderítenem. A kiadás éve ismeretlen, azonban a publikációt [feltételezem nem hivatalosan] a Silver Ghost Software Co. csapat "gondozta". [Melynek a szerző is tagja volt.] A játék neve pedig Labyrinthitis vagy magyarul: Útvesztőkór. A címből sejthetjük, hogy egy, régiesen szólva: tévkertben kell addig bolyonganunk, míg ki nem jutunk belőle. Mellesleg a játék egyszerre kommunikál magyarul és angolul. A fő szövegek angolul jelennek meg, de a kép alján magyar feliratot kapunk hozzá, kb. úgy mint egy filmen. Mivel a játéknak nincs története, ezért rögtön az elemzésére térnék.
A Labirinthitis grafikája valami elképesztően jó! Nagyon szépen néz ki, a mozgásoknak rendes animációja van, és még némi térérzetet is ad a látvány. Sőt kapunk kis leereszkedő pók animációt is, ha sokáig egy helyben állunk. A hangrészleg nem legjobb, mert a "zene" egy idő után az ember idegeire megy a sípolásával. Az irányítás szintén remek, játszhatjuk joystickkel vagy billentyűzeten is, amelyet akár saját szájízünk szerint is átkonfigurálhatunk. A játékélmény pedig attól függően változik, hogy melyik labirintust választjuk. Coxyx doktor gyógymódja (Dr. Coxyx's Therapy) egy hagyományos útvesztő, amelyben az ajtókat logikai, jobban mondva szoliterfeladványokkal [mármint a táblás logikai játékról van szó, nem pasziánszról] nyitjuk ki, illetve ezek megoldásáért cserébe kulcsokat kapunk, amelyeket nem tudom, hogy mire lehet használni, mert a feladványokat nem válthatjuk ki vele. Talán a kijáratot csak megfelelő mennyiségű kulccsal nyithatjuk ki. Egyébként valahányszor betöltöttem a játékot, annyiszor új labirintust adott, szóval valószínűleg a program generálja azt, így növelve az újrajátszás lehetőségét. Viszont az Észvesztő Útvesztő (The Maze of Tricks) valóban tébolyító. Ugyanis az egy varázslabirintus, egy olyan tévkert, amely nagyjából velünk együtt mozog. A türelmetlenebbeknek nem ajánlom, mert körülbelül a második fordulat után fogják elhelyezni öklüket Dr. Coxyx portréján, átütve a monitor képernyőjét is. Mindkét játékmód ráadásul időre megy! 50 perc áll rendelkezésünkre, hogy kijussunk az útvesztőkből. Az Észvesztő Útvesztő ellenére ajánlom a játékot, mert tényleg remek szórakozást tud nyújtani. Már azoknak, akik szeretnek bolyongani.