Játékcsokor #018
Ebben a csokorban ezúttal új, 2018-ban megjelent Amigás játékokat fogok bemutatni.
Elsőként kezdjük is egy néhány napja [illetve amikor ez a játékcsokor közzététetik, akkor már egy hete] elkészült felújítással, a Barbarian+-szal vagy Barbarian Plus-szal. Amely a Barbarian: Ultimate Warrior című játéknak egy modernizált változata. Az eredeti játék a maga korában igazán nagy sikernek örvendett, mert hamar felhívta magára a figyelmet az akkor igencsak véresnek és erőszakosnak számító játékmenetével. Az első játék volt lényegében, amelyben lefejezhettük ellenfelünket, akinek fejvesztett torz torzójából még vér is spriccelt, a csonkolt testrész pedig elgurult a földön. Természetesen ennek meglett a maga következménye, mert a kiadónál rengetegen tiltakoztak emiatt. Már nem a játékosok, hanem vallásos szervezetek, erkölcscsőszök stb. De Angliában például nem is a játék erőszakossága, véressége ellen emeltek szót, hanem a borítója miatt, amelyen kivételesen nem festett kompozíció volt, hanem egy a játék hangulatát idéző fénykép: egy szegényes öltözetű hústorony meg persze egy női modell is, akinek szintén szegényes öltözete egyenes arányban állt a mellméretével. Sőt elméletileg az NSZK-ban be is tiltották a játékot. [Németországban talán a mai napig van erre egy szerv, amely elméletileg csak akkor engedélyezi az efféle játékok megjelentetését, ha vér kikapcsolható, vagy színe zölddé változtatható.] Természetesen ezzel a felhajtással a tiltakozók, betiltók csak azt érték el, hogy mindenki a Barbariant akarta megvenni.
Egyébként a játék nagyon jó minőségű volt a maga korában, mert a készítője például egy videokamerával felvette saját magát, amint az általa kitalált mozgásokat gyakorolja. Majd ezeket a TV-képernyőről átlátszó műanyag fóliákra másolták, hogy meglegyenek a mozgásanimációk fázisai. A játékot a legelejétől fogva Robert E. Howard szintén barbár hőse, Conan ihlette. De természetesen a Schwarzenegger filmek is kölcsönöztek a játéknak különböző árnyalatokat, mint például a kardpörgetést. Vagy a zenét, amely Basil Poledouris [Ő szerezte a Robotzsaru zenéjét is például] nagy zenekaros melódiáit idézi. Szóval a minőség, meg az ingyen reklám miatt a játék hatalmas siker lett a végén. És állítólag C64-en olyan nehéz volt, hogy elméletileg csak húsz évvel később 2005-ben vitte végig valaki először. Ez utóbbi mondjuk elég legendaszagú, de elméletileg az első végigjátszás videó akkor került fel a frissen megalapított YouTube-ra.
Ennyi volt hát a történelem, de most nézzük végre a játékot! Első szembetűnő dolog a Barbarian+-szal kapcsolatban, hogy hat lemez. Az eredeti csak egy volt Amigán. Viszont ennek a játéknak a grafikája már sokkal fejlettebb és szebb is. Az ellenfelek bár ugyanazon sprite-ból épülnek fel, mégis változatosak, mert különböző ruhákat hordanak, bőrszínük is más, szóval sok apró részlet teszi változatossá a látványt. A remek digihangokról már nem is beszélve! Van narrátor, akinek mély hanga figyelmeztet bennünket, hogy készüljünk a halálra; a húsba harapó kardnak is van hangja, habár nem túl izgalmas; s a küzdők is ordítanak, ha megsebzik őket. Ha lefejeztünk valakit, akkor az eredeti játékból ismert kis kreatúra is visszatér, hogy az ellenfél fejét elrugdossa, illetve nevessen egyet. Sajnos a zene halk, illetve inkább sejtelmes, mint lázító. Ettől függetlenül a játék nagyon élvezetes tud lenni, noha én a verekedős játékokban az időlimitet nagyon nem kedvelem. Érdemes kipróbálni!
Azonban ez nem lesz olyan egyszerű. Ugyanis a második legszembetűnőbb dolog az lesz, ha mondjuk Amiga 1200-on elindítjuk a játékot, hogy felettébb lassú. Ezt természetesen úgy küszöbölhetjük ki, ha miután a "Quickstart" ágban beállítjuk az A1200-as modellt, majd átmegyünk "Hardware" ág alatt található "CPU and FPU" beállításokban CPU-t 68040 v. 68060-ra állítjuk. Ez után "Chipset" ágra rálépve beállíthatjuk az AGA videó chipsetet is. Majd a "RAM" ágon belül pedig a Z2 Fast beállítást felhúzzuk 8 MB-ra. Ezekkel a beállításokkal látványos sebességnövelés érhető el, amellyel már igazán játszhatóvá válik a Barbarian+! A játéknak azért ilyen nagy a "gépigénye", mert AMOS-ban fejlesztették, ami lényegében a BASIC egyik változata, szóval nem éppen gépi kód, hogy villámként száguldjon. Azt még hozzá kell tennem, hogy nekem egy régebbi WinUAE-m volt, amely a fentebb leírt beállításokkal nem akart működni. De miután újraindítottam az emulátort már nem volt vele baja.
Második játékunkhoz már nem virtuális izmainkra lesz szükség, hanem sokkal inkább valós eszünkre, logikánkra. Ugyanis egy egészen jó kis Tetris-klónt fogunk górcső alá venni, amely szintén még az idén készült el, és a RetroKomp 2018-as versenyen a 9. helyezett lett. Lássuk hát a Choctris-t!
A játékról sokat nem lehet írni, hiszen, ha játszottunk már Tetris-t életünkben, akkor tudjuk, hogy mi a teendő: úgy pakolni egymásra az elemeket, hogy ne legyen közöttük folytonossági hiány, nagyjából így kötve össze a játéktér két oldalát. Nem meglepő módon itt is ez a célunk. Azonban Choctris-t azt teszi némiképp különlegessé, hogy a szokásos síkidomokon, vagy hivatalosan ezeket tetrominónak kéne hívni, kívül még két további egyedi síkidom is megtalálható. Az egyik egy öt négyzetből, egységből álló keresztforma, a másik pedig szintén öt négyzetből, egységből álló "kukac" vagy ferde W-forma.
Grafikailag a játék igen kellemes a szemnek, mert szépek a színek, no meg az idomok is finoman mozognak. Azt nem tudom, hogy hiba, vagy a Choctris szándékos sajátossága, hogy a tetrominók zuhanása enyhe "szellemképességgel" jár. Tehát egy rövid pillanatig a lezuhanó elem után látunk egy sötétebb színű szellemelemet. A játék közben kellemes, nyugtató zene szól. Az irányítása pedig roppant egyszerű, divatosan szólva: intuitív. Magyarul a nyilakkal mozgunk, az Enterrel azaz a Returnnel pedig azonnal ledobjuk a tetrominókat. A játék főmenüjében ugyan van két játékos mód, de nem jelenített meg egyszerre két játékteret, és még csak nem is egymás után jönne a két játékos. Ugyanis egyszer szándékosan elveszítettem a játékot azért, hogy ezt kiderítsem. Így azt feltételezem, hogy a készítő(k) már nem implementálták ezt a játék módot.
Egyébként a Choctris nem egy nagy gépigényű játék. Az alap Amiga 500+ beállítással könnyedén elindult.
A következő játék is kicsit félkész vagy inkább afféle előzetes, preview érzetű. Erre utalhat egyébként a verziószáma is. Azonban a játszhatóságából, meg a grafikájából ez nem von le semmit. Főleg azoknak, akik szeretik a Csillagok Háborúját meg a lövöldéket, azaz a Shoot'em Up-okat. Mert ebben a játékban X-szárnyúval fogjuk lőni a birodalom ellenünk küldött Tie-vadászait. A Star Dust Wars-ról sokat nem tudtam meg, csak azt hogy idén készült, és hogy egy magyar srác készítette.
Grafikailag a játék nagyon szép, a színek, meg a sprite-ok mozgása egészen olyan, mintha nem is idén, hanem még a 80-as évek végén vagy a 90-es évek elején készült volna. A sprite-ok egyébként egészen részletesek, igazán jó rájuk nézni. Hangja sajnos [feltételezem még] nincs sok, jobban mondva nincs semmiféle hangeffektus. De, gondolom majd idővel lesz, mert a tyiüüü... baing hanghatások sokat dobnának rajta. Helyette van ugyan választható zene, azonban ez meg nincs végtelenítve, így aztán, ha lement a track, akkor némán lövöldözhetünk tovább.
Akárcsak a Barbarian+-t ezt is AMOS-ban írták, így WinUAE alatt érdemes beállítani egy Amiga 1200-t, hogy az élmény folyamatos legyen.
A negyedik játék azonban már teljesen készen van, mert egy remek kis otthoni v. "garázs"-fejlesztett ügyességi játék. Ez pedig nem más, mint az Alco-Copter. Ez a játék egyébként egy érdekes elegye a Cybernoidnak meg talán az Airwolfnak, ez utóbbi játékban a sorozatból ismert hiperfejlett helikopterrel kellett egy földalatti labirintusban repkedve embereket kimentenünk, meg egyszerűbb logikai feladványokat megoldanunk. Mert előfordul, hogy lövöldöznünk kell, de előferdül ügyességünkre sokkal nagyobb szükségünk lesz. A játék címéből pedig kikövetkeztethetjük, hogy nem minden pályán ugyan, de alkoholos flaskákat kell összeszednünk.
Grafikailag nem egy szépség, de azért nem is rossz. Noha néha a szürke betontömbök, összeolvadnak a szintén szürke háttérrel, ám nem oly zavaróan. A sprite-ok egyszerűek, funkcionálisak inkább, de azért mégis van bennük némi részlet. Zenéje nincs ugyan a játéknak, de hanghatások szerintem jó minőségűek, amely kárpótolhatnak bennünket a muzsika hiányáért. Az irányítás kissé szokatlan lehet először, de hamar elsajátítható. Ugyanakkor a játék néha kíméletlen tud lenni, ha valamit elbénázunk.
Az Alco-Copter érdekessége még, hogy csupán egyetlen fájlból, amely csak 128 Kilobyte méretű! Ennek köszönhetően a játék ugyanolyan jól elfut egy Amiga 500-ason, mint egy 1200-ason.
Ötödik, egyben e csokor utolsó játéka pedig egy platformjáték, amely a Trap Runner címet viseli. A Trap Runner egy platform játék, mint amilyen a Giana Sisters vagy a Super Mario, szóval újdonságot nem tartogat nekünk, de mégis remek szórakozást tud nyújtani, mert nagyon jó minőségű. És van története is, noha ez a történet maga is tréfásan megjegyzi, hogy nem túl eredeti. De lássuk is miről szól!
[Itt lett volna a történet gif-animációban is, de a guglinak valami nem tetszik, és amikor már harmadjára kellett végiggörgetnem a blogban fellelhető összes képet, hogy letöröljem a gugli által hibásnak vélt képet, mert a hülye barmok nem tudtak egy normális fájlkezelő felületet berakni az összes kép ömlesztése helyett, akkor végleg feladtam, hogy betegyem a történet animációját ide...] Egy gyönyörű vasárnap délután Jay, és bájos barátnője kirándultak egyet az erdőben. Később, miközben kedvenc édességét, fekete eper túrótortát, fogyasztotta, észre sem vette, hogy az ég egészen váratlan beborult. Ólmos fellegek sűrű, sötét szőnyeget szőttek az egekre. Ám amint Jay észrevette, hangosan felkiáltott: "Oh, istenem, mi történt...?!" Hirtelen aztán, Jay és May mögött megjelent egy különös teremtmény, kísérteties barna köpenybe burkolva, amely alól csak rózsaszínűen parázsló szemei látszottak ki. Majd ördögi villámok csaptak egy sziklába. "Ha, ha! Tényleg azt hitted, hogy egy olyan szánalmas fehér alaknak, amilyen te vagy, lehet olyan barátnője, mint May? Ő hozzám tartozik! Ha, ha! Ha igazán szereted, akár megpróbálkozhatsz a megmentésével is. De úgysem fog sikerülni... ha ha!" Aztán egy utolsó, vakító villanással e lény meg May eltűntek. "May, hol vagy?" Kérdezte Jay, miközben észrevette, hogy egy végtelenségig terpeszkedő sötét erdőbe került. "Esküszöm, hogy megmentelek!" Így indult neki nagy kalandjának, miközben erre gondolt: "Ha ez egy számítógépes játék lenne a nyolcvanas évekből, hát roppant silány és nem túl eredeti történet lenne..."
Ez volt a történet, most pedig vessük elemző tekintetünket magára a játékra! Grafikailag elég szép játék, és mozgása is finom, gördülékeny. A sprite-ok remekül néznek ki, illetve nem csak hátterek, hanem előterek is vannak a játékban, amelyek kitakarhatják Jayt vagy éppen az ellenfelet, ezért ezeknél legyünk elővigyázatosak! Mert ha nem vagyunk, akkor máris "élvezhetjük" Jay velőtrázó halálsikolyát. Legalábbis amikor én először hallottam megrezzentem, mert nem számítottam ilyen hangos kiáltásra. Amely egyébként hangerejét leszámítva nagyon jó minőségű, miként minden egyéb hanghatás és a zene is. Az irányítás, ha nem Commodore vagy más régi számítógépes játékokon nőttünk fel, hanem Nintendo termékeken, akkor szokatlan lehet, hogy Jay a fölfelével ugrik. Egyébként meg a játszhatósága kiváló. Így, aki szereti az efféle játékokat, az biztosan kitűnőnek fogja találni ezt is. A Trap Runner pedig remekül megírt kis játék, ezért már egy sima Amiga 500-ason is remekül fut.
Ennyi lett volna hát a Játékcsokor #018! Ezúttal sem tudom, hogy legközelebb mivel jelentkezem majd. De addig is jó játékot!
Komputer Kalandor
[Az introszöveg hátterében Howard világának térképével.] |
[68040-es procival meg 8 Mega gyors RAM-mal száguld így a játék.] |
[68030-as CPU-val csak így fut.] |
Azonban ez nem lesz olyan egyszerű. Ugyanis a második legszembetűnőbb dolog az lesz, ha mondjuk Amiga 1200-on elindítjuk a játékot, hogy felettébb lassú. Ezt természetesen úgy küszöbölhetjük ki, ha miután a "Quickstart" ágban beállítjuk az A1200-as modellt, majd átmegyünk "Hardware" ág alatt található "CPU and FPU" beállításokban CPU-t 68040 v. 68060-ra állítjuk. Ez után "Chipset" ágra rálépve beállíthatjuk az AGA videó chipsetet is. Majd a "RAM" ágon belül pedig a Z2 Fast beállítást felhúzzuk 8 MB-ra. Ezekkel a beállításokkal látványos sebességnövelés érhető el, amellyel már igazán játszhatóvá válik a Barbarian+! A játéknak azért ilyen nagy a "gépigénye", mert AMOS-ban fejlesztették, ami lényegében a BASIC egyik változata, szóval nem éppen gépi kód, hogy villámként száguldjon. Azt még hozzá kell tennem, hogy nekem egy régebbi WinUAE-m volt, amely a fentebb leírt beállításokkal nem akart működni. De miután újraindítottam az emulátort már nem volt vele baja.
[A töltő képernyő.] |
A játékról sokat nem lehet írni, hiszen, ha játszottunk már Tetris-t életünkben, akkor tudjuk, hogy mi a teendő: úgy pakolni egymásra az elemeket, hogy ne legyen közöttük folytonossági hiány, nagyjából így kötve össze a játéktér két oldalát. Nem meglepő módon itt is ez a célunk. Azonban Choctris-t azt teszi némiképp különlegessé, hogy a szokásos síkidomokon, vagy hivatalosan ezeket tetrominónak kéne hívni, kívül még két további egyedi síkidom is megtalálható. Az egyik egy öt négyzetből, egységből álló keresztforma, a másik pedig szintén öt négyzetből, egységből álló "kukac" vagy ferde W-forma.
Grafikailag a játék igen kellemes a szemnek, mert szépek a színek, no meg az idomok is finoman mozognak. Azt nem tudom, hogy hiba, vagy a Choctris szándékos sajátossága, hogy a tetrominók zuhanása enyhe "szellemképességgel" jár. Tehát egy rövid pillanatig a lezuhanó elem után látunk egy sötétebb színű szellemelemet. A játék közben kellemes, nyugtató zene szól. Az irányítása pedig roppant egyszerű, divatosan szólva: intuitív. Magyarul a nyilakkal mozgunk, az Enterrel azaz a Returnnel pedig azonnal ledobjuk a tetrominókat. A játék főmenüjében ugyan van két játékos mód, de nem jelenített meg egyszerre két játékteret, és még csak nem is egymás után jönne a két játékos. Ugyanis egyszer szándékosan elveszítettem a játékot azért, hogy ezt kiderítsem. Így azt feltételezem, hogy a készítő(k) már nem implementálták ezt a játék módot.
Egyébként a Choctris nem egy nagy gépigényű játék. Az alap Amiga 500+ beállítással könnyedén elindult.
A következő játék is kicsit félkész vagy inkább afféle előzetes, preview érzetű. Erre utalhat egyébként a verziószáma is. Azonban a játszhatóságából, meg a grafikájából ez nem von le semmit. Főleg azoknak, akik szeretik a Csillagok Háborúját meg a lövöldéket, azaz a Shoot'em Up-okat. Mert ebben a játékban X-szárnyúval fogjuk lőni a birodalom ellenünk küldött Tie-vadászait. A Star Dust Wars-ról sokat nem tudtam meg, csak azt hogy idén készült, és hogy egy magyar srác készítette.
[Mikor először játszottam vele, nem villogtak ott a robbanás maradványok.] |
Akárcsak a Barbarian+-t ezt is AMOS-ban írták, így WinUAE alatt érdemes beállítani egy Amiga 1200-t, hogy az élmény folyamatos legyen.
A negyedik játék azonban már teljesen készen van, mert egy remek kis otthoni v. "garázs"-fejlesztett ügyességi játék. Ez pedig nem más, mint az Alco-Copter. Ez a játék egyébként egy érdekes elegye a Cybernoidnak meg talán az Airwolfnak, ez utóbbi játékban a sorozatból ismert hiperfejlett helikopterrel kellett egy földalatti labirintusban repkedve embereket kimentenünk, meg egyszerűbb logikai feladványokat megoldanunk. Mert előfordul, hogy lövöldöznünk kell, de előferdül ügyességünkre sokkal nagyobb szükségünk lesz. A játék címéből pedig kikövetkeztethetjük, hogy nem minden pályán ugyan, de alkoholos flaskákat kell összeszednünk.
Grafikailag nem egy szépség, de azért nem is rossz. Noha néha a szürke betontömbök, összeolvadnak a szintén szürke háttérrel, ám nem oly zavaróan. A sprite-ok egyszerűek, funkcionálisak inkább, de azért mégis van bennük némi részlet. Zenéje nincs ugyan a játéknak, de hanghatások szerintem jó minőségűek, amely kárpótolhatnak bennünket a muzsika hiányáért. Az irányítás kissé szokatlan lehet először, de hamar elsajátítható. Ugyanakkor a játék néha kíméletlen tud lenni, ha valamit elbénázunk.
Az Alco-Copter érdekessége még, hogy csupán egyetlen fájlból, amely csak 128 Kilobyte méretű! Ennek köszönhetően a játék ugyanolyan jól elfut egy Amiga 500-ason, mint egy 1200-ason.
Ötödik, egyben e csokor utolsó játéka pedig egy platformjáték, amely a Trap Runner címet viseli. A Trap Runner egy platform játék, mint amilyen a Giana Sisters vagy a Super Mario, szóval újdonságot nem tartogat nekünk, de mégis remek szórakozást tud nyújtani, mert nagyon jó minőségű. És van története is, noha ez a történet maga is tréfásan megjegyzi, hogy nem túl eredeti. De lássuk is miről szól!
[Itt lett volna a történet gif-animációban is, de a guglinak valami nem tetszik, és amikor már harmadjára kellett végiggörgetnem a blogban fellelhető összes képet, hogy letöröljem a gugli által hibásnak vélt képet, mert a hülye barmok nem tudtak egy normális fájlkezelő felületet berakni az összes kép ömlesztése helyett, akkor végleg feladtam, hogy betegyem a történet animációját ide...] Egy gyönyörű vasárnap délután Jay, és bájos barátnője kirándultak egyet az erdőben. Később, miközben kedvenc édességét, fekete eper túrótortát, fogyasztotta, észre sem vette, hogy az ég egészen váratlan beborult. Ólmos fellegek sűrű, sötét szőnyeget szőttek az egekre. Ám amint Jay észrevette, hangosan felkiáltott: "Oh, istenem, mi történt...?!" Hirtelen aztán, Jay és May mögött megjelent egy különös teremtmény, kísérteties barna köpenybe burkolva, amely alól csak rózsaszínűen parázsló szemei látszottak ki. Majd ördögi villámok csaptak egy sziklába. "Ha, ha! Tényleg azt hitted, hogy egy olyan szánalmas fehér alaknak, amilyen te vagy, lehet olyan barátnője, mint May? Ő hozzám tartozik! Ha, ha! Ha igazán szereted, akár megpróbálkozhatsz a megmentésével is. De úgysem fog sikerülni... ha ha!" Aztán egy utolsó, vakító villanással e lény meg May eltűntek. "May, hol vagy?" Kérdezte Jay, miközben észrevette, hogy egy végtelenségig terpeszkedő sötét erdőbe került. "Esküszöm, hogy megmentelek!" Így indult neki nagy kalandjának, miközben erre gondolt: "Ha ez egy számítógépes játék lenne a nyolcvanas évekből, hát roppant silány és nem túl eredeti történet lenne..."
Ez volt a történet, most pedig vessük elemző tekintetünket magára a játékra! Grafikailag elég szép játék, és mozgása is finom, gördülékeny. A sprite-ok remekül néznek ki, illetve nem csak hátterek, hanem előterek is vannak a játékban, amelyek kitakarhatják Jayt vagy éppen az ellenfelet, ezért ezeknél legyünk elővigyázatosak! Mert ha nem vagyunk, akkor máris "élvezhetjük" Jay velőtrázó halálsikolyát. Legalábbis amikor én először hallottam megrezzentem, mert nem számítottam ilyen hangos kiáltásra. Amely egyébként hangerejét leszámítva nagyon jó minőségű, miként minden egyéb hanghatás és a zene is. Az irányítás, ha nem Commodore vagy más régi számítógépes játékokon nőttünk fel, hanem Nintendo termékeken, akkor szokatlan lehet, hogy Jay a fölfelével ugrik. Egyébként meg a játszhatósága kiváló. Így, aki szereti az efféle játékokat, az biztosan kitűnőnek fogja találni ezt is. A Trap Runner pedig remekül megírt kis játék, ezért már egy sima Amiga 500-ason is remekül fut.
Ennyi lett volna hát a Játékcsokor #018! Ezúttal sem tudom, hogy legközelebb mivel jelentkezem majd. De addig is jó játékot!
Komputer Kalandor