Játékcsokor #071

 Játékcsokor #071

  Üdvözlet minden kedves olvasónak újra a legújabb blogbejegyzésben! Az érdeklődésre való tekintettel folytatódik a "műsor". Kissé sokáig tartott a pihenő, meg valószínűleg módosulni fog a tartalom is később, de persze nem a téma. Még magam sem tudom miként.

  Ezúttal a nem is oly régen elhunyt Sir Clive Sinclair által megalkotott mikroszámítógép repertoárjából válogattam klasszikus és modern programokból egy csokorra valót. Lássuk hát őket!

[Az ember azt hinné,
hogy ez valamilyen
horror játék inkább.]

  Csokrunk illatozását talán kezdjük elsőként is egy a gép megjelenési évében készült és kiadott szoftverszállal! Ez az év pedig nem más, mint 1982, a cím pedig: Embassy Assault (Követségi ostrom/roham). Most sokakban felmerülhet, hogy ez talán valamiféle utalás a két évvel korábbi, 1980-as terrorcselekmény eseményeire, amikor is Irán londoni nagykövetségét hat fegyveres elfoglalta. Ennek köszönhetően huszonhat túszt is ejtettek. Kezdetben egy iráni tartomány autonómiáját követelték, majd bebörtönzött társaik szabadon engedését. A hatodik napra a terroristák elvesztették a türelmüket, hogy követeléseiknek nem tesznek eleget, ezért megölték az egyik túszt, majd kidobták a holttestét a bejáraton. Ennek hatására negyed órával később a brit hadsereg egyik különleges alakulata, az SAS (Special Air Service - Különleges Légi Szolgálat) megrohamozta az épületet. És az akció nem tartott tovább tizenhét percnél.  Mindez a TV-kamerák előtt történt. Az eseménnyel több film, könyv meg persze játék is foglalkozott. Azonban csokrunk első szálának a fenti történelmi eseményekhez semmi köze nincsen! Az Embassy Assaultot az International Computers Limited avagy ICL írta és a Sinclair Research Ltd. gondozta a kiadását.

  A történet, amely valójában a játék rövid leírása, szerint a következő a helyzet:

  Te vagy hazánk egyik legjobb ügynöke és téged bíztak meg a feladattal, hogy néhány kódot megszerezz a külföldi nagykövetség páncélterméből. Sajnos azonban a nagykövetség részletes tervrajza nem áll rendelkezésre. Azonban a következőket tudod:

• Egy négyemeletes épület (habár nem minden emeletre juthatsz be)
• Azonban mértanilag úgy lett megtervezve, hogy minden emelete egy 35 méteres négyzet. Te pedig minden egyes lépéseddel öt métert teszel meg.

[Ingerszegény töltőkép...]

  Éppen most hatoltál be a nagykövetségre a földszinten [Floor 1 (Első emelet), angol nyelvterületen általában a földszint számít első emeletnek], az egyetlen bejáraton, amely az épület déli oldalán helyezkedik el. Ettől a ponttól mutatja a TV a nézetet, amelyet innentől kezdve látsz majd. Észak felé nézel, s egy iránytűvel vagy felszerelkezve (amelyet a képernyő alján láthatsz) [szerintem azért ez még a legjobb ügynököknek is kevés felszerelés, hiába is képezték ki, hogy "olyasmiket egyen, amitől egy kecske is elokádná magát"...] Most pedig meg kell találnod és be kell hatolnod a kódterembe [amely fentebb még páncélterem volt], ahonnan a kódokat el kell hoznod, majd távozz azon az ajtón, amelyen behatoltál! Mindezt pedig olyan gyorsan kell megtenned, amilyen gyorsan csak tudod.

[A játék nem ilyen gyors valójában.
Csak négyszeresére gyorsítottam a
GIF-et. Mert majd' 5 perc lett a
játékmenet. Nem pedig 58 másodperc,
mint ahogy azt a progi saját számlálója
mutatja, mely csak akkor működik, ha
már megjelenítette a pályát.]

  Mivel most már a program történetét ismerjük, ezért rátérnék az elemzésére. A játék grafikája elég egyszerű, mert a nagykövetség különös színekre festett, zöld és lila, falait látjuk. Viszont ezek kirajzolása-megjelenítése iszonyat lassú. Látszik, hogy az Embassy Assault még a Spectrumra elsőként megjelent programok között volt még. Ezenkívül a játékban nincsenek hangok se. Az irányítás is roppant primitív, habár állítólag támogat joysticket, én nekem nem sikerült egyik beállítással sem normális működésre bírni a botkormányt. De ez lehet az én, illetve az emulátor hibája is. Billentyűzetről már jobb volt. Bár így is az általános irányítás kissé fura. Ugyanis forduláskor nem csak fordulunk, hanem egy négyzetnyit lépünk is, ha erre van lehetőségünk. 5 & 8-ra balra illetve jobbra fordulunk és lépünk. 6-tal megfordulunk. 7-tel előre mozdulunk. Lépcsőn felfelé az U gombbal megyünk, míg lefelé a D gombbal. A falon található térképeket pedig az M-mel tekinthetjük meg. A villogó plusz jel bennünket jelöl, míg a csillag a kódszobát. A játékélmény mai szemmel nézve elég gyatra. Van benne lehetőség, de sajnos a megjelenítés sokat ront az egészen. Főleg, hogy már más útvesztős játékok is gyorsabb élményt nyújtottak, sokkal korábban. Így aztán csak, mint érdekességet tudom ajánlani, mert mint szórakozás szerintem elbukott.

[Nem annyira Béla,
mint inkább Willem
Dafoe jut eszembe
erről a Drakuláról.]

  Csokrunk második szála klasszikus rémtörtének élőhalott szereplőihez nyúl vissza, méghozzá a vámpírokhoz. Egészen pontosan egy, név szerint, igen jól ismert vérszívóhoz: Drakula grófhoz. Őt kell majd legyőznünk The Last Vampire (Az utolsó vámpír) című mászkálós-ügyességi-lövöldözős-kalandban, amelyet 1990-ben adott ki az Atlantis Software Ltd. és amelyet a Shaw fivérek (The Shaw Brothers) készítettek. Három testvérről van amúgy szó; Graham D. Shaw írta a játékot, David A. Shaw a látványért felelt, míg Adrian R. Shaw a zenebonát szolgáltatta a programhoz. Azt is tudni kell e három fivérről, hogy ők alapították az Atlantis Software Ltd.-t is. Azonban nem azzal az önző céllal, hogy saját alkotásaikkal árasszák el a brit Sinclair Spectrum, BBC Micro meg Acorn Electron piacot, lévén az utóbbi két gépre is készítetek programokat. Hanem, hogy fellengzősen fejezzem ki magam: szoftverportfóliójuk igen változatos volt, amelynek egyébként csak egy egészen kis részét készítették ők maguk. De lássuk, mit ír a borító hátoldala, azaz önmagáról a játék: Drakula gróf és vámpírdenevér serege rettegést hozott egy olyan part menti városkába, melynek lakóit már így is irgalmatlan kalózok bandái sanyargatták. [Érdekesség, hogy van az eredeti szövegben egy elírás, amely szerint Drakula és vérszívó bőregerei nem hozták (have bRought), hanem vették,vásárolták ("have bought") a rettegést a városkában.] Elkeseredettségükben Whitley Bay lakói hozzád fordultak, hogy vess véget ennek, hogy végezz Az Utolsó Vámpirral. [Ezek szerint a kalózok annyira nem zavarják őket.]

[Itt már megvan a Béla-stílus, de
szerintem inkább Krapulaxra
emlékeztet...]

  Azonban lássuk a "hivatalos" történetet, illetve a borítóban található rövid ismertetést a játékról: Drakula grófot csak egy módon lehet megölni: szívébe karót kell döfni míg koporsójában szunnyad. Azonban előtte meg kell találnod őt! De hogyan védekezz ellene, míg ébren van? Hol találod az elpusztításához szükséges karót és ezüstöt? [Azt hittem a farkasemberhez kell ezüst, de mindegy...] Ezekre és még sok más hasonló kérdésre kell majd választ találnod küldetésed során, hogy megöld Az Utolsó Vámpírt! Fegyvereidet azok a kések jelentik, amelyekkel megóvhatod magad a kalózoktól meg a vámpírdenevérektől. Ezek mellett sok hasznos dolgot lehet vásárolni, de előbb pénzhez kell jutnod. [Az mindig jól indul, hogy megbíznak valamivel, de amúgy nem sok segítséget nem kapsz hozzá...] Gyűjtsd össze az arany meg ezüst pénzeket, melyeket a kalózok dobtak el. A boltokba belépvén az eladó áruk listáját láthatod majd. Az Enter billentyűt használva mozgatható a Kiválasztó Ikon egy szabad pozícióba és ha van elég pénzed, akkor megvásárolhatod a tárgyat a megfelelő gomb lenyomásával. Az Enter billentyű arra is alkalmas, hogy egy tárgyat eldobj vagy használj, esetleg felszedj, ha a megfelelő pozíció van kiválasztva. Ám egyszerre csak két dolgot tarthatsz magadnál. És mindig válaszd újra a kést, mielőtt használnád! Az alábbi dolgok kínáltatnak megvásárlásra:

• A halottásház kulcsa (Mortuary key) – A halottasházat nyitja. [Ki gondolta volna?]
• Nagy karó (Larga stake) – Ezt kell majd Drakula szívébe döfni, mikor a koporsójában szunnyad.
• Metszőszagú fokhagyma (Pungent Garlic) – Használata távol tartja Drakulát (újra válaszható).
• Ezüst kalapács (Silver hammer) – A karóval együtt használatos (tegyük le mindkettőt a halottasházban, mikor Drakula a koporsójában található).
• Elviselhetetlen kereszt (Unbearable cross) – Elűzi Drakulát, ha akkor használjuk, mikor a közelünkbe kerül.
• Málnás táska (Raspberry bun) – Élettel tölt fel.
• Két kurta deszka (Two short planks) – Önmaguktól hidat képeznek a csermely felett.

  Mindezzel a segítséggel, [ez segítség?] vajh miként is bukhatnál el... könnyedén?

[Ha leszáll az éj, akkor eljön
Drakula. Akihez semmiképpen
se érjünk hozzá, mert azonnali
Game Over.]

  Ennyi háttértörténet meg leírás után térjünk át a játék elemzésre! The Last Vampire megpróbálja hangulatában megidézni a harmincas évek Lugosi Béla-féle Drakula filmjét már az intrójában is, ahol felgördülő színházi függöny mögött ismerhetjük meg a kiadót meg a készítőket. Ennek megjelenítése, akárcsak a többi grafikai elemé gyors, gördülékeny. A sprite-ok ugyan aprók, de egészen kidolgozottak, miként a pályaelemek is. Illetve stílusukban illeszkednek egymáshoz. Emellett maga az állapotkijelzők is hangulatosak, például a kések/kardok jelölik életünket, középen pedig láthatjuk, hogy éppen milyen napszak van. Szóval a grafikára nem lehet panasz. A hangrészleg viszont elég primitív. Noha kapunk hanghatásokat, illetve a főmenü alatt zenét is, de ezek mind igen fülsértőek, noha azért a ZX Spectrum többre volt ennél képes. Szóval erős jóindulattal is elégséges minősítést érdemel. Ezt is pusztán azért, mert van hanghatás meg zene is, noha köszönet az nincs benne. Az irányítás egyszerű, nincs túlbonyolítva és több beviteli módot is támogat. Két joystick típust [Kempstont meg Sinclairt], illetve természetesen a billentyűzetet [Q - felfelé; A - Lefelé; O - balra; P - jobbra; Space (szóköz) - Tűz; Enter - Felszedés/letevés, választás]. A játékélmény nem rossz, de úgy vélem, hogy a klasszikus receptet követi: azaz nehéz, mert nem túl hosszú. A nehézséghez hozzáad még a fegyverünk által leírt röppálya is, lévén a késeket nem egyenesen, hanem ívelten hajigáljuk. Továbbá az ellenfelek újratermelődnek, akár elhagytuk a képernyőt, akár nem. Érdemes térképet is rajzolni, mert kissé szövevényes Whitley Bay, azonban nem tűnik túl nagy településnek. Az élményt talán a Treasure Islandhez (Kincses sziget) tudnám hasonlítani, csak olyan zsebpénzre optimalizált budget-kategóriában. Így akinek tetszett a Treasure Island, annak érdemes ezt is kipróbálnia.

  Harmadik szoftverszálként a XXI. század hajnaláról választottam egy programot. Az Órajáték, igen magyar nyelvű alkotásról van szó, 2003-ban jelent meg az igen termékeny NyitraSOFT gondozásában. Amely valójában Nyitrai Lászlót takarja. Aki egyébként önmagára játékgyárosként is hivatkozik olykor. És nem is túloz igazán, mert 1996-tól egészen 2005-ig harminckilenc programot alkotott a Spectrumra. Utána feltételezem közbeszólt neki az élet, és más rendszerekre vitték a számok, programozói tudásával együtt. Úgy gondoltam azért az efféle nem éppen névtelen hazai hősöket is érdemes megemlíteni a brit mikroszámítógép mai napig tartó történetében. Még ha ez a, lényegében kvízjátéka 10 éveseknek készült is... feladatunk roppant egyszerű: kiválasztani azt a számlapot, amely a program által megadott időt mutatja. Mindezt tízszer. Az Órajáték nem értékel, csak a végén kiírja az eredményünket.

  Mivel a játék természetéből fakadóan nincs története, hiszen nincs is szükség rá, ezért inkább térjünk is rá a rövid elemzésére! A program grafikája funkcionális, viszonylag megfelelő színeket használ, bár valahogy nekem gondot okozott először, hogy alul középre írja ki szürke alapon, milyen időpontot mutató számlapot kell megtalálnunk. Nem tudom miért, noha pontosan tudtam, hogy hova írja ki, mégis arra számítottam, rögtön a kérdés után jeleníti meg. A második körben ez már nem okozott problémát, mert megszoktam. Az Órajátékban hangként rövid melódia hallható, ha helyesen válaszolunk, és afféle lövésszerű hanghatás, ha helytelenül. Az irányítás roppant egyszerű, mert összesen négy gombot használ: A, B, C és a szóköz billentyűkkel vezéreljük. Illetve kezdéskor megkérdezi a nevünket is. A játékélmény pedig hát olyan, mint egy tízéveseknek készült kvízjátéké. Ha gyors sikerélményre vágyunk, akkor töltsük be. Persze nem árt, ha ismerjük a "mutatós" azaz analóg óra számlapját is...

  Végezetül pedig jöjjön egy igazán modern játék tavalyról! Habár eredetileg magát a "prototípust" már 1997-ben vagy mások szerint 1998-ban megalkotta Oleg Origin. Azonban 2021-ben a Zosya Entertainment újra elővette és feljavította valamennyire a programot, amelynek az a címe, hogy The Dark. Redux (A sötétség). Ez ugyanaz a Zosya Entertainment, aki(k)nek a Drift! meg a Travel Through Time Volume 1: Northern Lights című autós játékokat köszönhetjük. Csakhogy The Dark. Redux egyáltalán nem verseny. [Hacsak az életben maradást nem tekintjük annak.] Hanem egy egészen más stílust képvisel, amelyet az eredeti címe is sugall: Quake. Igen, FPS, az az első személyes lövöldéről, vagy ahogy kezdetben nevezték: emberszimulátorról lesz szó. Azóta egyébként a Zosya Entertainment elkészítette a folytatást is, amely lényegében egy előzmény történet, 9 új térképpel. De egyelőre maradjunk az eredeti történetnél! Lássuk is hát:

  Sok-sok évvel ezelőtt a sötétség seregei átkeltek a Fuvallatok Vidékének (Land of Winds) határán. Az ott élő népek sokaságát ölték meg; másoknak sikerült elmenekülniük az Északi Vidékekre (Northern Lands). Köztük volt egy lány, kit Jane-nek hívtak. Hamarosan egy fiúgyermeknek adott életet, kit Alexandernek nevezett el. Jane sokszor elmesélte neki ezt a szomorú történetet. Mikor pedig a fiú férfivé érett, útra kelt a szülőföldjére, hogy felszabadítsa hazáját. [Vettem némi szabadságot a történet lefordításakor, mert különben elég snassz lett volna.] Ennyi a játék története, négy mondat. Többet nem tudunk meg a háttérről. Szóval, ahogy Alexander, úgy mi is vágjunk a sűrűjébe, illetve hát esetünkben a program elemzésébe!

  The Dark. Redux grafikájára nem igazán lehet rosszat mondani. A megjelenítés nem rossz, a sprite-ok kidolgozottak. Sőt olykor az égen még egy sárkányt is láthatunk átrepülni, amelynek két-három fázisos animációja is van. A hang részleg elég primitív, de legalább van. Néhány hanghatásnál többet nem igazán kapunk. Gondolom ennek oka, hogy a játékot úgy írták meg, hogy fusson 48K-s Spectrumokon is. [Elméletileg.] Az irányítás egyszerű, szokásosan többféle lehetőséggel, úgymint Sinclair, Kempston és Cursor joystickek, illetve natúr billentyűzet irányítás. Habár a billentyűzetre így is, úgy is szükségünk lesz a térkép megjelenítéséhez. És akkor következzék a játékélmény! Én nem számítottam semmi jóra azok után, hogy az első betöltéskor kissé hagyományos Doomosként mentem előre és próbáltam öldökölni az ellent. Egyébként egészen messzire jutottam így is, hogy csak az alapfegyvert használtam. Sándornak Alexandernek az alapfegyvere egy háromágú szigony, amellyel egyébként egészen messzire el lehet érni. Viszont gyors gyilkolászásra nem alkalmas. Azonban, miután másodjára nekiugrottam a játéknak, és megtaláltam a lőszert a pisztolyhoz [ezzel alapból rendelkezik hősünk], akkor egy egészen más élményt nyújtott már The Dark. Redux! Persze ha Amigán, PC-n vagy akárcsak 16-bites konzolokon edződtünk az FPS-ekhez, akkor szokatlan lehet elsőre, hogy Alexander nem tud oldalazni. A pályák viszonylag kihaltak, elhagyatottak, de ettől függetlenül remek élményt nyújt a játék, akármilyen primitív még a legkezdetlegesebb PC-s FPS-hez képest is! Ezért ajánlom a kipróbálását! A játékhoz itt lehet hozzáférni [a kép alatt, a "FREE DOWNLOAD" kiírás alatt láthatjuk felkínálásra a kazettaképet (Tape image) letöltésre]. Ezen a hivatkozáson pedig az előzmény játékra lelünk.

  A legközelebbi csokorba Videoton TVC-s szoftverszálak lesznek kötve, addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor