E mostani csokorban is a modernebb gépek, jobban mondva, ismét az Amiga kerül előtérbe. További játékokat mutatok be a Commodore 16-bites számítógépéről. Akkor vágjunk is bele!
Mielőtt azonban bármibe is kezdenénk, gyakoroljunk (Training) egyet, habár a gépi játékosok többsége azért így sem lesz egyszerű dolog. Az irányítás kissé fura, de azért megszokható. Például tűzgomb + lefelé vagy tűzgömb + ferdén balra/jobbrával emberünk védőpajzsával üti vissza a diszkoszt. Amennyiben sikeresen visszaüti, úgy övé felette az irányítás is. A diszket a tűzgombbal hívjuk vissza, mikor felénk tart, és a mi "színünkben izzik". Ha tűzgomb + előrét nyomunk akkor sportolónk gyorsan előre elhajítja a lemezt, míg ha az előre nyomva tartjuk, úgyis előre dobja, csak egy szinttel magasabbra, és így tovább...
Az első pályákon, kezdő szintén még egyetlen diszkosszal vagy lemezzel játszunk, míg magasabb szinteken akár három diszk is röpködhet a pályán. Egy-egy meccset többféleképpen is megnyerhetünk, vagy éppen veszíthetünk el. Az egyik módja a nyerésnek, hogy több pontot halmozunk fel, mint az ellenfél a meccs ideje alatt. Az ellenfél eltalálása egy pontnak minősül. A második módja, hogy egyszerűen lebontjuk az ő térfelét. Ugyanis ez megoldható, mert a játékosok mögött lévő a platformok nyolc részre osztott tükörképei. Így ha a fal egy darabját szétverjük a lemezzel, akkor a platformnak az a része is megsemmisül. De akár megpróbálkozhatunk azzal is, hogy épp azt a platformrészt zúzzuk le, amelyen az ellenfél áll. A harmadik módja pedig az, ha annyiszor találjuk el a riválist, hogy életcsíkja nullára csökken.
Nagyon hangulatos és szórakoztató egy játék a Disc, így érdemes kipróbálni, a kezdeti hosszú töltési idők ellenére is. Hiszen manapság egy END+PAUSE/BREAK billentyűzet kombinációval a WinUAE felgyorsítható. Ráadásul a készítők, bár nem eredeti ötlettel dolgoztak, nem ragaszkodtak görcsösen ahhoz, hogy ez egy Tron-játék legyen. Bár gondolom akkor meg a "
rabszolga-kereskedő" Disney-nek [George Lucas miután volt olyan hülye, hogy eladja művét, a Csillagok Háborúja-jogokat, "a gyerekeit", ahogy nevezte, így nyilatkozott a cégről; a rabszolga-kereskedőre kattintva az ominózus interjúra ugorhatunk] perkálhattak volna jogdíjat.
 |
[A képregényborító egyben a
a játék borítója is.] |
Maradjunk a könnyedebb a játékoknál még egy programig. Mert ennek a főszereplője egy igen híres belga újságíró, valójában képregényhős, akinek apja a szintén belga Georges Prosper Remi. Valószínűleg ezen a néven nem sokan ismerik, de Hergé [ejtsd: erzsé] már valószínűleg mond valamit. De ha még így sem, akkor a Tintin [eredetileg nazálisan (orrból) úgy ejtendő, hogy Tenten] név már egészen biztosan. Tintin és kutyája, Milou, illetve az angol fordításban Snowy, remek, valós hátterű kalandokat élt át a képregényeiben. Legalábbis Hergé elég gyakorta kutatott a témákban. Sőt olykor egy-két képregényét be is tiltották [Mint például az első képregényt a Tintin Szovjetföldön/Tintin a Szovjetunióban (Tintin au pays de Soviets) a muszkák nem állhatták. Míg évekkel később a Tintin Kongóban (Tintin au Congo) került tiltólistára nem is olyan régen, rasszizmus vádjával. És valóban a feketék inkább néznek ki majomnak benne, ráadásul úgy beszélnék, viselkednek mint valami infantilis idióta.] Sajnos az új magyar változatokat – a régiekből meg nem minden rész készült el – senkinek sem ajánlom, mert a fordításuk nem elsőosztályú. [Legalábbis annak az egy-kettőnek, amelyet én olvastam.] Főleg, hogy olyan modern argó kifejezéseket használ benne Luca Anna [a fordító], amely hazavágja a korhangulatot. Mert hát elég hülyén hangzik, ha egy karakter a XX. század elején/közepén úgy beszél, mint egy tizennégy éves napjainkban. Most erre lehetne felhozni a mentséget, hogy de hát pont tizennégy éveseknek készültek az új fordítások, csak éppen a probléma ott gyökerezik, hogy pont ők nem fogják olvasni, lévén nem tudnak olvasni [persze tisztelet a kivételnek], mert a magyar közoktatás már akkor
Stukaként, szirénázva zuhant a mélybe, amikor még én "élveztem" a "gondoskodását". Igaz abban az időben még legalább a levegőben volt, nem úgy, mint manapság, amikor fúrófejként üti át a földköpeny különböző mélységű rétegeit.
Na, de elrugaszkodtunk nagyon a témától, szóval térjünk vissza Tintinre! Abból is a képregényre: a Tintin a Holdon címűre, amelyből játék is készült. A Tintin on the Moon 8- és 16-bites sláger számítógépekre egyaránt megjelent, tehát: Spectrumra, Amstrad CPC-re, C64-re, DOS-ra [CGA-s grafikájú], Atari ST-re és Amigára. Az Atari ST és az Amiga változatok a legszebbek, a leginkább képregény-rajzfilmhatásúak. Az összes gépen egyszerre jelent meg 1989-ben az Infogrames kiadásában.
 |
| [Részlet az intróból.] |
A játék elindítása amúgy roppant egyszerű, mert a WinUAE Quickstart ágán belül elég a sima A500-as [1.3 ROM, OCS, 512KB Chip + 512 KB Slow RAM (most common)] beállítást kiválasztanunk. Majd, miután kiválasztottuk a megfelelő lemezképfájlt, indíthatjuk is az emulációt. Némi töltögetés után pedig három idegennyelv közül választhatunk, amelyet három zászló szimbolizál. Utána pedig következik a kissé lassú, de látványos intró.
 |
| [Az első akciórész.] |
Miután megtekintettük az intrót, a rögtön a dolgok sűrűjében találjuk magunkat. Méghozzá a három különböző akciórész közül az elsőben. Űrrakétánkat látjuk, hátulról/alulról amint a "kép belseje felé" halad. Célunk, hogy kikerülgessük az aszteroidákat, amelyeket még könnyedén kikerülünk az első szinten. Közben pedig mind a piros, de leginkább a narancssárga [vagy lángoló?] gömböket is szedegessük össze. A pirossal haladunk, ennek mértékét a kép alján látható egyenesen követhetjük nyomon, a narancssárgával pedig üzemanyagot gyűjtünk majd a landoláshoz. A lent baloldalon található visszaszámláló mutatja, hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy elérjük a következő szintet a piros gömbök összegyűjtésével. Az első néhány szinten még eljátszogathatunk a joystickkal ebben az akciórészben, de a későbbiekben, jobban tesszük, ha átszokunk a rakéta egérrel való irányításához, lévén az érzékenyebb, gyorsabb.
 |
| [Második akciórész.] |
Ha az első szint végét elérjük, akkor jön a második akciórész. Célunk, hogy Tintinnel, Miluval, [Archibald] Haddock kapitánnyal, [Cuthbert] Calculus professzorral meg [Frank] Wolff mérnökkel [aki egyébként a képregényben csak később áll Tintin oldalára] egyben meggátoljuk Boris [Jorgen] ezredes bombái felrobbanjanak. Miközben tüzet is kell oltanunk! A tűzoltáshoz természetesen fel kell vennünk a poroltót [elég áthaladni rajta, tűzgombbal használjuk], amelyet előbb meg is kell találnunk, ha ezzel megvagyunk, akkor kezdhetjük bejárni a rakéta belsejét a bombák után. [Itt egy kissé akadályoz bennünket a színes-szagos grafika, mert a robbanószerkezetek szinte beleolvadnak a környezetükbe. Egyébként könnyedén felismerhetőek, mert a szokásos dinamitrudak-stopperórával bombákról van szó.] Ha akadna olyan pokolgép, amelyet nem tudunk elérni, mert mondjuk egy platform alján van, akkor kapcsoljuk ki a gravitációt! Ezt az F1 gombbal tehetjük meg. A súlytalanságban azonban nem tudunk mozogni! Céljainkban a szyldáviai [Kitalált ország, amely a Balkánon "terpeszkedik"] ezredes próbál megakadályozni, akivel vagy úgy bánunk el, hogy lefújjuk a poroltóval, vagy Haddock kapitányt vezetjük hozzá, aki egész egyszerűen leüti nekünk az ármánykodót. [Érdekes, hogy az ezredes fundamentalista módjára próbálja elpusztítani azt a járművet, amelyben ő maga is utazik...] Emellett az ezredes alkalomadtán foglyul ejti társainkat, a képernyő bal-felső oldalán látható szereplő képe jelzi, hogy fogoly, ha nincs ott senki akkor jó. Ha a tüzeket eloltottuk, a bombákat hatástalanítottuk, mindenki szabad, Boris pedig eszméletlen, akkor repülünk tovább. Az utolsó két feltételnek nem kell mindig teljesülnie [Legalábbis az elején...]. Ahogy az űrhajós rész, ez is időre megy, amelyet szintén a bal alsó sarokban lévő visszaszámláló jelez.
 |
| [Harmadik akciórész.] |
Az utolsó akciórész pedig landolás, egyedül a tűzgombra lesz szükségünk, hogy a Holdrakétát a letegyük a felszínre, amolyan primitív Jupiter Lander szinten. Egyébként, ha odavágjuk a gépet, akkor sincs semmi, mert úgy is megkapjuk az outrót. Amely rövid, de animált, így legalább kárpótol azért a sok szemétségért, amelyben a játék részesít bennünket. Mert, hogy az egyik legnagyobb ocsmány, utolsó, csaló program az egyszer biztos! Az irányítás, főleg a bombaszedegetős pályán, kriminális. Az utolsó szinteken alig ad időt a játék, ezért érdemes az állapotmentések (Save state) használata az emulátorban [A Host ág Miscellaneous alágában található alul]. A végén, mikor nevünket kell megadni a ponttáblázatba, ráadásul még azzal is képes kihozni az embert a sodrából, hogy billentyűzetünkre a francia AZERTY kiosztást teszi, a hagyományos QWERTY helyett.
Egyszer végigjátszható pusztán a grafikája miatt, de az élmény bicskanyitogató lesz a későbbi szinteken. És sajnos megint az történt, hogy a kifogyó ötleteket a nehézséggel próbálták ellensúlyozni...
Tintint a Holdon hagyva, azért maradjunk még a képregények világánál! Mert a belga riporter első kalandjai után majdnem egy-két évvel a tengerentúlon, egy másik képregényhős született. Ő nem riporter volt, hanem rendőrnyomozó, detektív. Ő volt Civilruhás Tracy (Plainclothes Tracy), legalábbis ezzel a névvel jelentek meg esetei legelőször a
Detroit Mirror (Detroiti Tükör) reggeli szenzációhajhász napilap [vagy bulvárlap] oldalain, hogy aztán Dick Tracyként váljon ismertté. És mivel még mindig életben volt a szesztilalom, így az ezen az alkotmánymódosításon nyerészkedő bűnözőket és gengsztereket vágta rács mögé leginkább. Ráadásul intelligensen, felhasználva a modern nyomrögzítés minden tudományát, emellett nem zárkózott el a technikai újdonságoktól. Leghíresebb ketyeréje például a karórájába épített adóvevő is. Ám akadt egyéb ismertető jele is, mint például, ha bűnügyhöz hívták, akkor mindig válaszolt az elébb említett "okosórán", hogy: "I'm on my way", azaz szó szerint: "Úton vagyok", de persze fordíthatjuk "Indulok" vagy "Jövök már"-ként is. 1990-ben pedig egy egész jó kis
film is készült a kalandjaiból, Warren Beaty, Al Pacino, Madonna meg egyéb kevésbé híres, de arcról felismerhető színészekkel a szerepekben. Habár ebben a filmben a legtöbbjüket úgy elmaszkírozták, hogy szerintem csak kevesek képesek átlátni az álarcukon.
 |
| [Játék előtt másolásvédelem.] |
Az ő egyik kalandját fogom most bemutatni, de figyelmeztetek mindenkit, hogy két Dick Tracy játék készült az Amigára. Az egyik egy ótvar lövölde, amelyet a Titus adott ki 1990-ben, a másik pedig egy igen izgalmas kalandjáték mindenféle egyéb elemekkel fűszerezve, és amelyet a Disney adott ki 1991-ben, a következő címmel: Dick Tracy: The Crime Solving Adventure (Dick Tracy Bűnmegoldó kalandja). Mindkét játék a film sikereit próbálta meglovagolni amúgy, ezért is látjuk Warren Beatty fejét mindenhol az eredeti ábrázolás helyett. Következzen hát a Dick Tracy kalandjáték, amely egyébként DOS-ra is megjelent:
 |
| [Az intró csak színezi a kockákat.] |
Akkor kezdjük is a szokásos technikai résszel! A játék ugyan elindult sima A500-as [1.3 ROM, OCS, 512KB Chip + 512 KB Slow RAM (most common)] beállítással, ha csak két floppy meghajtót állítottam be, amennyiben egyszerre hárommal akarjuk használni, akkor kiírja, hogy nincs elég chip memóra (Insufficient Chip Memory). Ezért én a játékot A500+-os modellt választottam 4 MB Fast RAM expanded konfigurációval. Ott a játék már nem közölt semmiféle igényt. Azonban készüljünk fel rá, hogy a játék imád töltögetni a lemezről. Ezért azt javaslom, hogy a Hardware ág, Floppy drives alágán belül a lemezmeghajtók emulációs sebességét állítsuk 800%-ra. Ez lényegesen lerövidíti a töltési időket, de azért még így is türelem kell, hogy megvárjuk, míg betölt, ha nem gyorsítjuk az emulátort.
 |
| [A menü jobbra lent.] |
A hangulatos digitalizált zenéjű, beszédű intró után a játék egyik menüjében találjuk magunkat, amely ötletesen képregényszerűen van megoldva, ahogy az a fenti képen is látszik, Tracy az asztala mögött ül, ugrásra készen, a rádiós óra pedig az időt mutatja. Az óra alatt található a menü, amellyel eljuthatunk bűnügyi laborba (Crime Lab), a kocsinkhoz (Squad Car), az osztagunk eligazítójába (Squad Room), illetve a bűnügyi nyilvántartóba (Rogues' galleries, szó szerint: gazember galéria). A menü mellett pedig autónk, illetve Tracy egészségi állapota látható. Mivel az elején semmi értelme nincsen a kocsiba pattanáson kívül mást is csinálni, így jobb ha bevágjuk magunkat a volán mögé.
 |
[Kocsikázás a bisztróba, elütve egy
gyalogost az átkelőn...] |
Újabb töltögetés után pedig kapunk egy egészen nyitott várost, amelyben oda mehetünk, ahová akarunk. Ha szenzációhajhász baromságokat szeretnék írni, akkor most felöklendezném a hasonlatot, hogy a Rockstar Games biztos innen lopta/inspirálódott, amikor megalkotta a GTA első részét. De ilyen agyalágyult baromságot én nem írok, szóval térjünk vissza arra, hogy a kocsiban ülünk. Elég könnyen rájövünk majd az irányításra, mert nem nehéz. A tűzgombbal lövünk, illetve kapcsoljuk be a szirénát is. A gyalogosokra figyeljünk, mert elüthetjük őket. Mondjuk nem mintha ezért érne bennünket bármi szankció is, legalábbis én nem tapasztaltam. Nézzünk szét a városban és jegyezzük meg a különböző helyek címét is, mert a nyomozás során szükségünk lehet rá. Ha valahova bemehetünk, ott felvillan a szövegbuborék elárulva, hogy mi van ott. A kép alján pedig az aktuális címet, dátumot és időt és a kocsi állapotát láthatjuk.
Persze az első alkalommal nem fogunk mindent felfedezni, mert értesítenek bennünket, hogy bankrablás történt az 5. utca 40-ben. [Ez de hülyén hangzik... Elméletileg elképzelhető nem ez lesz az első ügyünk, de 10-ből 9-szer ezt a bűntényt kaptam elsőnek.] Ilyenkor villog a karóra a jobb alsó sarokban, amelyet Tracy automatikusan "felvesz". Töltés után a jobbra látható kis jelenet fogad bennünket, illetve a digitalizált duma, amelynek minősége tényleg olyan, mintha egy ilyen speckó órán keresztül hallanánk. A kép közepén pedig megjelenik a már említett cím. Furikázzunk a helyszínre, a szirénát bekapcsolva a civilek megállnak, amely azért bizonyos esetekben inkább gond, mint előny, na de mindegy...
 |
| [Bizonyítékok begyűjtése.] |
A helyszínen egy újabb játékmódban lehet részünk, méghozzá a bizonyíték, vagy nyomgyűjtésben, illetve a szemtanúk kihallgatásában. Tracyt irányítjuk ilyenkor közvetlenül, és be kell járnunk a helyszínt, ahol pedig nyomra (Clue) akadunk, ott egyszerűen térdeljünk le [Átlósan le kell nyomni a joystickot]. Ilyenkor kisebb képen megjelenik, hogy mire leltünk. Ha megvagyunk lemehetünk a csatornába is, de én ott nem találta ki utat, szóval visszatöltve inkább visszamentem az őrsre (Headquarters). Annyit még hozzá tennék, hogy tanuljuk ki az Tracy kezelését itt, mert az akciórészek is ilyenek lesznek.
 |
| [A nyilvántartó.] |
A nyilvántartóban szereplő sittesekről amúgy a többi jómadártól is megtudhatunk infókat, amennyiben félreállítjuk a kocsijukat [lényegében inkább eléjük állunk, hogy ne tudjanak továbbmenni.] Azonban ne nagyon zaklassuk őket túl sokáig kérdéseinkkel (Grill), mert akkor könnyedén tűzpárbaj alakul ki köztünk, meg a gyanúsított illetve négy gorillája között, ugyanis ezek, miként a baj általában, nem járnak egyedül. De akár le is tartóztathatjuk őket (Arrest), már ha hagyják magukat.
Szóval a nyomozás az új zajlik, hogy járjuk a várost a bűnözőket keresve, illetve a különösebb helyekre benézve, amelyeket természetesen fel kell fedeznünk előbb. Azonban itt most már befejezem a játék bemutatását, mert lassan kisregénnyé válik. Egyébként, aki szereti a nyomozós játékokat, azoknak ajánlom, mert tényleg jó játék, remek hangokkal, kiváló grafikával, élvezhető játszhatósággal!
 |
[A kocsizás nem véletlen a
borítón...] |
Most pedig evezzünk más vizekre, sőt, kelet felé elhagyva Amerikát, majd Európán keresztül a Földközi-tenger habjai hátán keljünk át Afrika északi partjaihoz, hol egykoron az Új Város, azaz Kárthágó állt. Illetve még most is áll, de már a Tunéziaiak nemcsak, hogy "kártázsnak" nevezik, hanem bele is olvadt fővárosukba, Tuniszba. Azonban ne a jelenlegi arab lakta vidéket látogassuk meg, hanem utazzunk vissza az időben is, amikor még a föníciaiak utódai, a punok lakták! Bizony, Róma nagy ellenségei. Abba a korba utazzunk, amikor Hannibál elbukott manőverével, amikor az idősebb
Cato szenátor azzal fejezte be minden egyes felszólalását, hogy "Egyébként javaslom, hogy Karthágót le kell rombolni." Sőt egészen pontosan a harmadik pun háborúnak arra a napjára utazzunk vissza, amikor a római hadihajók megjelentek Karthágó partjai előtt. Mert innen kezdődik a Carthage című játék is.
 |
[Az intró, ismét nem véletlen az
ostorpattogtató bigás...] |
A Carthage 1990-ben jelent meg a gyönyörű, de általában nem sok észt kívánó játékokat megjelentető Psygnosis gondozásában Amigára és Atari ST-re. Ez egy árkád elemekkel bővített valósidejű stratégia. Mert a valósidejű stratégiák, mielőtt még Dűne 2-vé vagy Settlers-é forrottak volna ki, igen gyakran tartalmaztak még árkád részeket is. Nem mindegyik, de a legtöbbjük igen. Amennyiben valaki a játék részletesebb leírására kíváncsi, s nem csak bemutatására, az elolvashatja azt a Commodore Világ (CoV) 14. számában. Könnyen felismerhető, mert a borítón egy harci elefánt látható.
 |
[Így kezdünk. Mi és seregünk
Karthágóban, a római flotta pedig útban.] |
De lépjünk is tovább a technikai részre! A játékot WinUAE-ben könnyű futtatni, a már szokásos alap A500-as beállítással [1.3 ROM, OCS, 512KB Chip + 512 KB Slow RAM (most common)]. Azonban érdemes több memóriát adni hozzá, különben a térképrajzolás ideje megnő valamennyivel. Ezenkívül egyetlen hibája, a játéknak nem az emulációnak, hogy hiába állítunk be több lemezmeghajtót, a progi csak egyet ismer. De szerencsére nem kell cserélgetnünk a lemezeket, mert úgy tűnik, bootolni meg intrót nézni az első lemezről fogunk, míg maga a játék a másodikon található.
 |
| [Nyolcszoros nagyítás.] |
Carthage-ban a célunk, hogy Diogenész [nem a hordólakó szinopéi filozófusról van szó, hanem csak egy névrokonról, lévén az "őrjöngő Szókratész" már több száz éve halott a harmadik pun háború idején] bőrébe bújva, megakadályozzuk a Rómaiakat a partraszállásban, városaink elpusztításában. Ennek érdekében seregeket kell létrehoznunk, amelyhez a pénzt Diogenésszel kell elszállítanunk, az embereket meg maguk a települések adják. Az intró után közvetlen láthatjuk a pun birodalmat magát, a gyarmatai nélkül egy "3D-s fraktál generált" térképen. A zászlók városokat jelölik, a balra néző sisakok pedig sereget, a jobbra néző sisak pedig Diogenészt. Nyilván a légiós sisakok meg a rómaiakat reprezentálják.
 |
[Egy érthetetlen módon elpusztult
hadsereg, amelyet a koponya jelöl.] |
Az irányítás a térképen az egérrel történik: bal gombbal előhozzuk az előhozható ablakokat, máshova klikkelve pedig bezárjuk azokat. Az alsó sávban három gombot érhetünk el, a Carhage-ot (Karthágó), amelyet ha megnyomunk feljön a készítők listája.
A View-t (Nézet), amelyre klikkentve újabb gombok jelennek meg, melyek a következők: View, ezzel visszatérhetünk a három gombhoz; Map (Térkép), háromdimenziós domborzat helyett kétdimenziós vetületen nézhetjük a dolgainkat; Recent (Iménti), amellyel az imént használt nézetek közül válogathatunk; Back (Vissza), ezzel léphetünk vissza, ha például más nagyítást választottunk; Nyilakkal 90°-ban a megfelelő irányba forgathatjuk a terepasztalunkat; Az X2, X4, X8-cal pedig a közelítés mértékét állíthatjuk be.
 |
| [Kocsizás, lerepülő pénzzel...] |
Hősünket, aki minden egyes új játékkor Karthágóban tartózkodik, úgy tudjuk másik városba irányítani, ha megfogjuk a sisakját nyomva tartott bal gombbal, majd valamelyik közvetlen közelünkben lévő [egyszerre csak egy városhoz mehetünk át] zászlóra húzzuk. Mielőtt azonban ezt megtennénk lássuk el pénzzel, hogy legyen miből fedezni az új hadsereg zsoldját. Ezt úgy tehetjük meg, hogy hősünk sisakjára klikkelünk, majd a kis ablakban megjelenő nyilakkal beállítjuk a tranzakció összegét. Egyébként mindig kicsivel több pénzt vigyünk, mint amennyit szánni kívánunk hadseregállításra, mert az úton úgy is elhagyunk valamennyit majd, ha nem vagyunk elég ügyesek. Ezen kívül vele toborozhatunk új hadsereget is az adott városban, a New Army (Új hadsereg) gombra klikkelve.
 |
| [Századok létrehozása] |
A város zászlajára klikkelve megtudhatjuk, hogy milyen egységek állnak rendelkezésünkre, egy új hadsereg megalkotásakor. De a megfelelő haderőnem alatti plusz-mínusz gombokkal toborozhatunk még embereket is. Illetve, ha pénzérme nyomunk, akkor kijelzi, hogy mennyibe kerül a helyi erőd fenntartása (Fort Cost), illetve mennyi a helyi adó (Local Tax). Ha pedig a hadsereg sisakjára nyomunk, akkor egy vár/erőd izometrikus/axonometrikus látképét kapjuk. A bástyák felett lévő zászlók jelölik az egység fajtákat, az alattuk lévő szám pedig a rendelkezésre álló mennyiségüket. Ha a zászlóra nyomunk, akkor egy sátor jelenik meg az udvaron, amely lényegében egy századot jelent. Szószerint 99 egységet tehetünk egy sátorba. A Disband gombbal pedig feloszlathatjuk azt a századot. Tehát nem elég új sereget létrehozni, hanem fel is kell tölteni egységekkel! Ezenkívül még fontos megemlíteni, hogy hiába van egy városban elég védő, lényegében a rómaiak ellen nem fognak védekezni! Egyedül a seregek harcolnak a rómaiakkal. A seregeket pedig ugyanúgy mozgatjuk, mint hősünket. Tehát megfogjuk és ráhúzzuk a célra. Azzal a különbséggel, hogy a századokat, megfelelő nagyítás mellett, külön is irányíthatjuk.
 |
| [Harc a bigások között.] |
És akkor következzék az árkád rész: irányítás a joystickkel történetik. Ugyanis Diogenész felpattan kétlovas szekerére, latinul bigájárá, hogy római kémekkel küzdve eljusson a városba, ahová indulni szándékozott. Tűzgombbal ostorozhatjuk a lovainkat, ezáltal nagyobb sebességet érve el. Azonban vigyázzunk, mert az úton hagyott rönkök, illetve akár bukkanón való ugratáskor is hullik a pénz a szekérből [piros zacskó]. Igyekezzünk az úton maradni, ha lesodródnánk, akkor sincs semmi baj, mert nem törünk össze, csak megállunk, de az meg időveszteség. Ám utazásunk nem lesz monoton, mert az említett gaz római kémek próbálkoznak majd feltartóztatásunkkal. Ilyenkor a játék átvált felülnézeti módba. Célunk a kerékfúró tüskével, vagy igazság szerint ezek valójában kaszapengék voltak [Leonardo da Vinci kicsit tovább is gondolta ezt a fegyvert, ahogy az
koncepció rajzain látszik is...], tönkretenni az ellenfél kerekét. Sőt, akár ostorunkkal rácsaphatunk az ellenfélre, mint az intróban. Egyébként szekerünket kíméljük, mert a következő városig nincs javítás! Tehát ha leharcoljuk, akkor könnyedén pórul járhatunk.
Bár elég egyedi az egész játék, mégis kiváló grafikájú és hangulatú. Természetesen a zene is remek, habár kissé melankolikus. Mondjuk lehet azért, mert tudjuk mi történt a punokkal valójában. Azonban e játékban most megváltoztathatjuk a történelmet! Jó szórakozást hozzá!
Utolsó bemutatandó játék pedig egy nálunk, meg úgy általában Európában, kevésbé ismert sportág, amely egyébként már nagyjából a hetvenes évek óta létezik, digitalizált változata. Ez a sportág pedig a léghoki. Két ember játszhatja egyszerre, egy speciális asztalon, két sombrero-alakú ütővel meg egy koronggal. A cél pedig, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassuk. Eredetileg ezek az asztalok úgy készültek, illetve még készülnek, hogy egy szerkezettel levegőt fújnak az asztallapra alulról, így hozva létre egy alacsony légpárnát, amelyen a korong "lebegve csúszik". Ez a drága asztal, az olcsóbbakban már hiányzik a légfúvó berendezés, helyette olyan speciális műanyagokból készülnek, amelyen a súrlódás igen kismértékű, ezért remekül csúszik. Ez utóbbi ötletet dolgozza fel a Shufflepuck Café is. Annyiban csavarva meg az egészet, hogy egy elég sci-fiszerű "kávéházba", sokkal inkább bárba, kalauzol el bennünket, ahol aztán mindenféle fura, Jabba palotájába illő, figura ellen tehetjük próbára reflexeinket. Illetve annyit nehezít a játékon, hogy nem kapuba kell ütni a korongot, hanem elég az ellenfél asztalvégéhez ütni, ahol betöri a védőüveget. Hogy miért Csúszókorongnak [Illetve szó szerint: csoszogókorong] nevezik itt ezt a játékot/sportot arról csak sejtésem lehet, miszerint az Air Hockey név az védve van, szóval a használatához fizetni kellett volna. A jogdíj meg macerás dolog, még ha minden simán megy akkor is. Habár a borító hátoldalán "air hockey"-ként hivatkozik a játékra, kisbetűkkel. Szóval fogalmam sincs ez akkor miért Shufflepuck.
A Shufflepuck Café 1989-ben jelent meg Amigára, Atari ST-re, meg DOS-ra a
Brøderbund gondozásában. Egyébként a cég a mai napig létezik, nevére kattintva átjuthatunk az oldalukra. Én magam amúgy a játékot PC-n ismertem meg legelőször, ráadásul barátom számítógépén, amely akkoriban egy 286-os CGÁ-s grafikuskártyával, illetve hangokhoz Speakerrel vértezett PC volt. Amelynek felemeléséhez legalább két ember kellett. De ez most mindegy is, csak afféle érdekességképp írtam. Szóval ugorjunk a technikai részletekre!
A játék simán elfut az alap A500-as beállításon [1.3 ROM, OCS, 512KB Chip + 512 KB Slow RAM (most common)], anélkül, hogy bármi problémája lenne vele.
Némi töltögetés után pedig olyan féldigitalizált rockzene fogad, amelynek bevezetője sokkal inkább illene valamiféle horrorjátékhoz, semmint egy efféle sporthoz. Miután kigyönyörködtük magunkat a sikátorban, amelynek egyik kukájából valami lény figyel bennünket, tűzgombra a játék a "menübe" tesz bennünket, amely lényegében a kávéház, vagy inkább lebuj belseje, a játékosokkal, összesen kilenccel.
A történet szerint, merthogy ennek a játéknak van olyanja is, mi vagyunk a galaxis legjobb Krypton-3 kereskedője, azonban karrierünk legnagyobb üzletéhez útban a vadi új Nash Sombrerónk egyik kondenzátora, a reaktor szelep közelében kisült [kiváló jármű]. Így aztán a gravsztrádáról lehajtva a város rossz részébe hajtottunk. Ahol már csak egy telefont kéne találnunk és a szervizszán már érkezne is. A környék kihalt, egyedül az utca túloldalán, három kapuval lejjebb látszik valami élet egy rozzant épületben.
Kinyitván az ajtót, elindulunk lefelé a szeméttel borított lépcsőkön. Valami förmedvény iramodik el lábaink között egyenesen a lenti fény felé. Majd elismerő kiáltások közepette lép be alant a füsttel borított helyiségbe. Magunk is lebotorkálunk, azonban érkezésünket olyan némaság fogadja, amely a világűr csendjével vetekszik. Számos ellenséges szempár, illetve egy-két szemtrió tekint ránk kihívóan. Most már csak egy elavult robot meg nyolc csodabogár, illetve néhány "barátságos" menetnyi léghoki áll köztünk meg az áhított telefonhívás között. De csak nyugalom, ha veszítünk, akkor csak lekezelnek majd, de ha nyerünk, akkor megvetésükre is számíthatunk!
Szóval ez volt a történet fordítása. Most pedig lássuk a játékosokat, akikkel "megküzdhetnünk":
- DC3-ALSO, [A pincér robot, amelyik úgy csipog, mint R2D2] egy egyszerű edző robot, akinek ügyességét mi magunk állíthatjuk be, lehet béna, de nagymester is. Noha alkalomadtán meghibásodik, de legalább az emberi élet kioltására programozták.
- Skip Feeney, [A szemüveges "kissrác"] kezdőjátékos, aki a közeli mosodában dolgozik, ahol kartont húz az ingek gallérjába. Afféle kis nyúlbéla.
- Visine Orb, [Skip mögött, két hatalmas szem látszik csak belőle.] a Squalor III-ról jött. Kissé félénk alacsony termete miatt, de jó humora van. Bár már nem kezdő, de nem is mester, azonban nem szabad lebecsülni.
- Vinnie a Kocka, [Malacképű figura, Visine mögött, aki olykor a győzelem jelét mutatja ujjain.], a Xytpl egyetem végzős diákja. Mivel fizikaszakos ezért lövései igen pontosak. Általában elég kiegyensúlyozott, azonban ne dühítsük fel, mert a Bessemer galaxis Düroham [A vicc meg az eredeti szöveg kedvéért helytelen a szó...] nevezetű bolygójáról jött.
- Lexan Smythe-Worthington [A bal szélen a zöld lény] a Saurus VIII egyik előkelő családjának sarja. Havonta 2500 kreditet kap, amennyiben soha nem kerül nyolc fényévnél közelebb a szülőbolygójához. A helyi kékpezsgő rajongója.
- A Tábornok, [A malacfejű középen] más néven Eneg Doowtrop, galaxisközi forradalmárként tetszeleg. Az igazság azonban az, hogy egy este igen feltűnő katonai egyenruhában állított haza vacsorára, s mikor felesége kérdésére, miszerint Kreinir szerelmére mi az ördögöt csinált, csak annyit válaszolt: "Lázadok."; akkor az asszony beleegyezően bólintott őt pedig kidobta otthonról.
- Nerual Ttoille, [A háttal álló fehér csuhás] az egyik legjobb játékos, akivel szembenézhetünk. Ami kicsit nehéz lesz, mert hogy nincs arca. És eleddig senki sem merte megkérdezni, hogy hol hagyta. Nerualnak igen sajátságos a játékstílusa, de vigyázzunk, mert egy-egy elvesztett pont után igen érzékennyé válhat.
- Gejin hercegnőről [Egyetlen nőként nem nehéz észrevenni...] az a pletyka járja, hogy romantikus szálak kötik a "Tábornokhoz", azonban ez valószínűleg csak ábránd Eneg részéről. Bárkit képes elverni, leszámítva Biffet. A hercegnőnek ráadásul igen egyedi mentális képességei vannak, egyéb tehetsége mellett. A szervái pedig igazán látványosak!
- Biff Raunch, [A szemüveges hústömeg jobb szélen.] a jelenlegi bajnok, aki a Mennyország Ördögei nevezetű törvényen kívüli galaktimotoros kompánia helyi bandájának az elnöke is egyben. Biff aljas, szörnyű nyertes, de még rosszabb vesztes. Az egyetlen dolog, ami rosszabb annál, ha elver minket Biff, az ha legyőzzük.
A kiválasztott ellenfél fejére nyomva indul is a meccs. Ha be szeretnénk valamit állítani, akkor azt az aktuális játék közben tehetjük, méghozzá a szóköz (Space) gomb megnyomásával. Ekkor a játék szünetel, s felugrik egy menüsor, amelynek legördülő menüiben a jobb egérgomb nyomva tartásával mozgunk, illetve választjuk ki a beállítást.
- CHAMPIONS (Bajnokok) menüvel egy táblára ugrunk, ahol megnézhetjük a helyi bajnokokat, természetesen Biff van rajta alapból csak.
- A GAME (Játék) menüben kezdhetünk új játékot (New Game), válaszhatunk új ellenfelet (New opponent), illetve tölthetünk vissza a bajnokságot (Load Tournament).
- PADDLE (Ütő) menüben az ütő méretét, tulajdonságait állíthatjuk be.
- BLOCKER (Akadály) menüben pedig az asztal közepére helyezhetünk egy gátat, amely kissé új élményt hoz a játékba.
- DROID menü pedig csak akkor lesz elérhető, ha a robottal játszunk, itt pedig beállíthatjuk a viselkedését.
Ennyi lett volna hát a Shufflepuck Café bemutatása. Jó szórakozást kívánok hozzá, meg a többihez is! És egyébként remélem nálunk van nálunk hitelkártya, mert a csapos a "kávézóban" nem tud pénzt váltani...
Komputer Kalandor
Ismét kezdjük a legkorábbi masina emulátorával, amelyet itthon csak mindenki Nintendónak nevezett, holott a hivatalos mozaikszava NES (Nintendo Entertainment System - Nintendo Szórakoztató Rendszer) [Japánban ugyanez a gép Famicom néven futott]. Akárcsak a Sega Master System, illetve a mikroszámítógépek többsége, a nyolcvanas évek gépgyermeke. A programkínálat ezen a játékkonzolon is cartridge-okon jelent meg, amelyet kazettának neveztek nálunk. Gyors és amúgy nem csak agyatlan árkád játékaival hamar sikeres lett, ahol csak megjelent.
Az utolsó emulátorral pedig a Nintendo hordozható masináit tudjuk majd virtuálisan életre kelteni. Ráadásul mindegyiket egyetlen programon belül! Nem más képes erre, mint a VisualBoy. Mivel az emulátort már nem fejlesztik, ezért a nevére kattintva lehet letölteni, természetesen csak saját felelősségre.
Ismét kezdjük a legkorábbi masina emulátorával, amelyet itthon csak mindenki Nintendónak nevezett, holott a hivatalos mozaikszava NES (Nintendo Entertainment System - Nintendo Szórakoztató Rendszer) [Japánban ugyanez a gép Famicom néven futott]. Akárcsak a Sega Master System, illetve a mikroszámítógépek többsége, a nyolcvanas évek gépgyermeke. A programkínálat ezen a játékkonzolon is cartridge-okon jelent meg, amelyet kazettának neveztek nálunk. Gyors és amúgy nem csak agyatlan árkád játékaival hamar sikeres lett, ahol csak megjelent.
Az utolsó emulátorral pedig a Nintendo hordozható masináit tudjuk majd virtuálisan életre kelteni. Ráadásul mindegyiket egyetlen programon belül! Nem más képes erre, mint a VisualBoy. Mivel az emulátort már nem fejlesztik, ezért a nevére kattintva lehet letölteni, természetesen csak saját felelősségre.
