Emulált szimuláció #003
Megszületett hát a harmadik bejegyzés az Emulált szimuláció "rovatból", amelyben most a Super Huey II-t fogom részletesebben ismertetni. Szóval egy újabb helikopterszimulátor következik most. Akkor hát lássuk!
A Super Huey II 1986-ban jelent meg és akárcsak az első részt, ezt is Paul Norman készítette, a Cosmi gondozásában, egy-két hónappal a Gunship megjelenése előtt, amely aztán lesöpörte az összes konkurens helikopterszimulációt a piacról. És elnézve ezt a kiadást, hozzá kell tennem, hogy nem is volt oly nehéz. Mert sajnos a Super Huey II valójában inkább afféle "patchelt" küldetéslemez, mint valódi második rész. Ez meglátszik azon is, hogy csupán két platformra, a C64-re meg DOS-ra jelentették meg. Ráadásul DOS-ra két évvel később 1988-ban jött ki. Most a C64-es változatot fogom megnézni.
A játék kétféle csomagolásban látott napvilágot. Az 1986-as eredeti kiadásra valóban egy Huey helikopter képét helyezték, ahogy az baloldalt látható. Habár mi nem egy valós, hanem egy kitalált Huey változattal fogunk majd repülni. Míg az 1988-as kiadáson már egy Sikorsky H-53-as helikoptercsaládra feltűnően hasonlító gép látható tüzelés közben, ahogy azt a jobboldali borító ábrázolja. Feltételezem valami masszívabb, brutálisabb kinézetű géppel akarták tetszetősebbé tenni a játékot. Meg a pilótafülke is vörös fényben úszik.
De most akkor fordítsunk a dobozon, és lássuk mi áll rajta! Ahogy az első résznél, itt is van egy kis információ a játékról, jobban mondva a küldetésekről, majd egy lakonikus leírás, hogy mit kapunk a dobozban, illetve, hogy mi szükséges a játékhoz, hogy játszhassunk vele. Tehát kapunk hozzá egy lemezt, [ez mondjuk érdekes, mert a GB64 azt írja három lemezes, azaz három lemezoldalas. Viszont furcsamód a törések csak egy lemezoldalasok...] meg egy kézikönyvet. És ahhoz, hogy játszhassunk vele kell hozzá egy joystick, meg egy lemezmeghajtó. Na, de most szemünket emeljük vissza a képekre. A képek kivételesen olyasmit mutatnak, amelyekkel valóban találkozhatunk játék közben is. Most ez vagy azért van, mert a Cosminál rendes emberek dolgoztak, és nem akarták átverni a vásárlót, vagy csak azért, mert szerintem DOS alatt gyengébb a játék grafikája [bár 3D-s], amellyel valószínűleg nem foghattak volna meg sokkal több vásárlót. Szóval ennek a játéknak a dobozáról már elmaradt a szokásos hangulatkeltő leírás, hogy micsoda szuper és ultramodern gépet vezethetünk. Az 1988-as kiadásnak a hátoldalán ugyan rajta van, de nem tűnik ki a környezetéből, ugyanolyan betűvel van írva, mint az összes többi információ, semmi figyelemfelkeltés. Azt hiszem ebből is sejthető, hogy úgy gondolták, ezt már inkább azok veszik, akik játszottak az első résszel is.
És akkor most bontsuk fel a dobozt, hogy lássuk mi van benne! Egy fehér kis lap, mindenféle gyors infóval, mint a felszállási procedúra ismertetésével, billentyűkiosztással és a radarkijelző diagramjával. Azt egy kis fehér füzetke, amely a játék kézikönyve, nagyjából huszonnégy oldalas. Végül pedig természetesen a Super Huey II-t tartalmazó fekete, hajlékonylemez.
Akkor most lapozzunk bele a kézikönyvbe! Az első részhez képest semmiféle információt nem kapunk, hogy miféle helikoptert vezetünk. Sőt már a helikopteres repülés elmélete sincs benne, hanem a betöltési útmutató után rögtön a lényegre tér. Az irányítással kezdi, amely valamennyire eltér az első rész irányításától. Sőt rögtön a közepébe vág, elmagyarázva, miként szálljunk is fel [ha valakit nem érdekel a saját fordításom, akkor innen letöltheti az eredeti dokumentumokat]:
Először is indítsuk el a motort és kapcsoljuk be az elektronikus rendszereket a RUN/STOP [emulátorban ez az ESC] gombbal [Lám már nem kell külön gombokat nyomkodni meg parancsokat írogatni, legalábbis ehhez]. Majd gyorsítsuk fel a motor fordulatszámát (RPM) 500 és 600 közé az F7-tel. Ha netán lelkesedésünkben kissé nagyobb gázfröccsöt adtunk neki, akkor az F5-tel tudjuk mérsékelni a fordulatszámot. A rotor ez után automatikusan rákapcsolódik majd a motorra és lassan felveszi a motor sebességét [1:10 arányban mutatja a kijelző ezt]. Az előző részben ugye nekünk kellett külön rákapcsolni. Na, de lássuk tovább!
Aztán gyorsítsunk kb. 2000 RPM-re az F7-tel, és várjuk meg míg a rotor is utoléri. Majd, ha ez megtörtént gyorsítsuk tovább a motort 3000-3500-as fordulatszámra. És szintén várjuk meg míg a rotor felpörög hozzá. Ezekre a lépesekre azért van szükség, hogy elkerüljük a motor és a rotor fordulatszáma közti nagy különbséget, amely túlzott "rotorkopáshoz" vezethet.
És akkor most jön ám a nagy különbség, mert az első részben a kollektív kar, amellyel emelkedünk és süllyedtünk ugye a joystickre volt konfigurálva. Itt viszont már nincs, hanem az F1-el emelkedhetünk. Tegyük is meg most, és közben figyeljük középen az UH2X [ami VH2X-nek néz ki inkább] felirat fölötti három hasábos kijelző közül a fehér színűt. Ha vízszintes csík túllép a közepén, akkor a helikopter emelkedni kezdi. Amelyet láthatunk is a magasságmérőn (ALT). Ha szintben akarjuk tartani a helikoptert, mert elég magasra emelkedtünk, akkor F3-mal csökkenthetjük a rotorlapátok dőlési szögét (Pitch) [más néven a lapátok támadási szöge]. Ha süllyedni szeretnénk, akkor természetesen nyomjuk tovább az F3-at. Az emelkedés és süllyedés egyensúlyi pontját a variométer (VSI) [lényegében függőleges sebességmérő] kijelző mutatja. Ha 000 áll, akkor a gép egy helyben lebeg, ha mínuszban van, akkor süllyed, ha pluszban, akkor emelkedik.
Ha a helikopterünkkel előre indulnánk, akkor a joystickunkat elég előre nyomni, mert az megmaradt a ciklikus karnak. Ennek hatására természetesen a sebességmérőn (SPD) és növekedni kezdenek a számok, és ha eddig a magasságunk fix volt, akkor most esni kezd. Ez azért van, mert a ciklikus vezérlés, azaz a joystick, ilyenkor előre dönti a rotort, tehát a függőleges emelő erő egy részét a gyorsulásra fordítja. Ha szinten akarjuk tartani a gépet, akkor értelemszerűen növelni kell ismét a lapátok dőlési szögét az F1-el. Azonban, ha előre mozgunk, akkor ennek az erőnek egy része mindig a gyorsulásra fordítódik majd. Tehát ha teljes előre toljuk a ciklikust, miközben a rotorlapátok dőlésszögét maximumra állítottuk, a helikopter akkor is süllyedni fog. Hogy mégis elérjük a maximális sebességet, állítsuk a rotorlapátok dőlésszögét maximumra, majd addig toljuk előre a ciklikust, ameddig a gép még emelkedik, ha süllyedni kezd húzzuk visszább. Ezenkívül a haladási sebességünk függ még a motor fordulatszámától is. Tehát ha ezt növeljük, akkor növelhetjük a sebességünket is.
A helikopter fordulására két általános módszer létezik. A legközvetlenebb és leggyorsabb módszer, ha joysticket, azaz a ciklikus kart, az adott irányba döntjük. Ahhoz, hogy a helikopter szintben maradjon, félfordulatot kell tennünk, a joystick átlós használatával tudunk ilyet csinálni, pl: átlósan előre és balra. Ám ez lassabb fordulást eredményez.
A másik módszer pedig az ellennyomaték pedálok használata, amelyekkel a farok-rotorlapátok dőlési szögét állíthatjuk. Ennek a kollektív fehér hasáb melletti világoskék/cián hasáb a kijelzője, a pedálokat pedig a "kacsacsőrökkel" [emulátorban és magyar billentyűzeten ezek a , és .] irányíthatjuk. Ez a kijelző mutatja meg, hogy milyen mértékben fog a helikopter fordulni az adott irányba.
Mindezek után a irányításról szóló rész kitér arra, hogy célunk ugye a helikopter optimális vezérlése. És elmagyarázza a kijelzőket. Ezt én nem teszem meg itt, mert van rá diagram, amelyen le van írva, hogy mi mit jelent. Illetve még figyelmeztet bennünket arra, hogy túl magas értékek esetén a motor automatikusan kikapcsol, hogy megelőzze a sérüléseket. És, hogy ilyenkor a lehető legalacsonyabb függőleges sebesség mellett célszerű a landolás. Ezenkívül még kitér arra is, hogy mi a különbség egy valódi ciklikus kar és a C64-es joystickja között. Mivel a C64-es joystick lényegében egy digitális vezérlő [tehát valójában olyan, mint egy kapcsoló vagy ad jelet vagy nem] nem pedig analóg [azaz nem csak két végletet "ismer"], ezért a játékban ezt úgy oldották meg, hogy amikor elengedjük a joyt, akkor a helikopter az adott szögben marad.
Aztán a játék kitér az új helikopterünkre az UH2X képességeire, hiszen most már egy az első részben megismertnél fejlettebb helikopterrel repülhetünk. Tehát az UH2X rendelkezik két darab 9 milliméteres gépágyúval, mindkettőhöz 1000-1000 tölténnyel. A fegyvert a felfelé nyíllal (↑) [WinVice alatt PC billentyűzettel ezt a DELETE gomb megnyomása helyettesíti] élesítjük, a joystick tűzgombjával pedig elsüthetjük. A gépágyút csak a bázison tölthetjük fel a számítógépbe írható egyik paranccsal, amelyekről majd lentebb írok. Ha a gépágyút élesítjük, akkor a levegő-levegő rakétákat deaktiváljuk.
A levegő-levegő rakétákat pedig a visszafele nyíllal (←), azaz a Commodore ESC-gombjával [WinVice-ban, magyar billentyűzettel, ez a "0"] élesíthetjük. És természetesen a joystickunk tűzgombjával lőhetjük ki őket. Helikopterünk összesen 20 darab rakétát hordoz, amelyeket csak a bázison szerezhetünk be ismét, ha már ellövöldöztük őket. A rakéták rövid hatótávúak és 5 mérföld után automatikusan felrobbannak, de természetesen becsapódáskor is robbannak. Ha a rakétákat élesítjük, akkor a gépágyúkat deaktiváljuk.
A fegyvereken kívül az UH2X még fel van szerelve egy széndioxid tartállyal is, tűzoltás céljából. A tartályt kinyitni a per jellel (/) tudjuk [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ez a kötőjel (-) gomb, közvetlen a jobb SHIFT mellett]. Utána pedig a széndioxidot a SPACE-szel, vagyis a szóközzel engedhetjük a tűzre. Mint a fegyverek esetében is, a széndioxidot kizárólag a bázis áll módunkban újratölteni.
De ez még nem minden, mert a gépünkön megtalálható egy csörlő is, amelyet a kurzor gombokkal tudunk leengedni-felhúzni [WinVice alatt a kurzor gombok a PC-s nyilakkal megegyeznek, noha C64-en ugye erre csak két gombot szántak]. Ilyenkor a számítógép kijelzőjén megjelenik egy kép, amely segít a csörlő használatában.
A radarképernyő, amely a műszerfal legtetején, középen látható [és lila], automatikusan bekapcsol, ha egy repülő objektum a hatótávolságán belülre ér. A képernyő közepe az UH2X-et jelöli, a kép alsó fele pedig a kopter mögötti részt szimbolizálja.
A komputer kijelzője alatt közvetlenül pedig egy 12-órás digitális óra látható, amely ugye az adott időt mutatja, de beállítható még a küldetés legelején. És akkor onnantól méri az időt.
Újabb oldalt lapozva a játék kitér a navigációra. A játékban berepülhető terület mérete 200 négyzetmérföld. A főbázis ennek pontos mértani közepén helyezkedik el (00,00-ás parcella). És rajta kívül még van négy darab másodlagos bázis egy-egy kvadráns közepén (50,50-es parcella). Ám mindegyiken van lehetőségünk a helikopterünk újratöltésére, újrafegyverzésére és javítására is.
A műszerfalon található egy távolságmérő is, amely nem csak a megtett utat mutatja, hanem az irányunkat is. Ez a csodaműszer ráadásul azt is megmutatja, ha megnyomjuk az egyenlőség jelet (=) [WinVice-ban, magyar billentyűzettel ez az ű], hogy mekkora visszautat kell majd megtennünk és milyen irányba, de persze csak akkor, ha a navigációs rendszert a megfelelő jelre hangoltuk.
A navigációs rendszert pedig három különböző típusú bejövő jelre állíthatjuk be a hangoló billentyűkkel. Ezek a billentyűk a plusz (+) és mínusz (-) gombok [WinVice-ban, magyar billentyűzeten "ü" és "ó" betűk]. A legelső indításnál a napi VOR [ha nem tudjuk mit jelent, csak kattintsuk rá!] frekvenciát a főbázis állapítja meg és sugározza. 000 és 999 között végig pörgetve a jelfogadó kijelző kigyúl a megfelelő frekvencián [igen ez azt jelenti, hogy nekünk kell szarakodnunk a megtalálásával]. A követő frekvenciát (Homing) mindig akkor kell megadni, miután beírtuk a fedélzeti komputerbe a HOM parancsot. A mentési (Rescue) frekvenciát pedig mindig a küldő határozza meg. Előfordulhat, hogy mindhárom frekvencia sugároz, de mi csak az egyikre tudunk ráhangolódni [nesze neked csúcstechnika]!
A földi radar [a zöld négyzetrács a műszerfal jobb felső sarkában] akkor aktiválódik, ha ráhangolódtunk az egyik bejövő jelre. A jelforrások mindegyik fajtája megjeleníthető a radaron, amennyiben a megfelelő gombot megnyomjuk. Ezek a következők: Bázis: CLR/HOME [WinVice alatt, PC billentyűzeten HOME gomb]; Nyomkövető (HOM): @ [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ez az "ő"]; Mentési (Rescue): * [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ez az "ú"].
Ezenkívül a radarrácsnak két működési módja van: Ha az UH2X a jelforrástól öt mérfölden belül jár, akkor a rács zöld színű, és egy négyzet egy mérföldnek megfelelő távolságot jelent. Az öt mérföldön kívüli távolság esetén a radarrács piros színű, és egy négyzet tíz mérföldnek megfelelő távolságot szimbolizál. Ha a jelforrásnál járunk, akkor a radarrács zöld színű, és a radarjel nagyjából a közepén fog villogni. A négyzetrács közepe pedig az UH2X-et jelöli. A teteje pedig északnak, alja délnek, baloldala nyugatnak, jobboldala pedig keletnek felel meg.
A műszerfal legjobboldalán a középső számsor jelöli a szélsebességet és -irányt, amelynek segítségével korrekciókat végezhetünk a pályánkban, ha esetleg a szél miatt eltérnénk róla. Például: ha 10 mérföldes szél fúj nyugatról, és az UH2X északnak tart, akkor az aktuális repülési pálya óránkénti 10 mérfölddel északnyugatra módosult. Ez az eltérés ugyan nem mutatkozik majd az iránykeresőn [tájolón], ám végül a navigációs rendszeren megmutatkozik majd.
Akkor most nézzünk egy példát a navigációs rendszer használatára:
Az UH2X felszáll és egyenesen északnak repül, a tájoló 000-át mutat. A VOR navigációs jel először a főbázisra van állítva, amely a felszállási pont is egyben. Hangoljunk a megfelelő frekvenciára. A jelfogadó kijelző hamarosan felvillan, és a radarrács, amely zöld, működésbe lép. A távolságmérő pedig hamarosan egy mérföldet mutat majd. A radarjel nem villog tovább. Mikor a távolságmérőn két mérföldet mutat majd, a radarjel egy négyzetnyit lejjebb kúszik; három mérföldnél, még egy négyzetet süllyed.
Akkor most forduljunk nyugatnak, irány 270. Egy újabb mérföld után a radarjel egy négyzetnyit jobbra ugrik. A radarjel mindig ellenkező irányba mozdul, mint az UH2X, hiszen a jelforrást mutatja, amelytől, vagy amely felé a helikopter mozog. Hat mérföld után a radarrács pirosra vált és a radarjel ismét középre kerül, mert ugye egy négyzet mostantól már tíz mérföldnek felel meg.
Bázis irányának, amelyet a fedélzeti komputer bal oldalán látható legalsó számsor jelöl, valahol 130 és 140-es értékek között kéne lennie. Most nyomjuk meg az egyenlőség jelet (=) ["ű"], és egy pillanatra a távolságmérő most majd a jelforrás irányát és távolságát mutatja majd.
Ha most a helikopter a VOR kijelzőn látható irányba fordul, amelyet szintén a fedélzeti komputer bal oldalán látható legalsó számsor jelöl, és követi ennek a változásait, akkor a radarrács hamarosan ismét zöldre váltana, mert az UH2X akkor ismét a jelforrástól számított öt mérföldes távolságra kerülne. Ha pedig elérjük a jelforrást, akkor a radarjel újfent villogni kezd.
A radar pedig mindig ekképpen fog viselkedni mindenféle jelre, amelyre ráhangolódunk a megfelelő gombok megnyomásával.
Ezenkívül gépünk még képes automata pályakorrekcióra is. A tájoló v. iránykereső értékét, amelyet a fedélzeti komputer baloldalán látható középső számsor jelez, megadhatjuk a kettőspont (:) és pontosvessző (;) [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ezek az "é" és "á" betűk]. Majd ha a jobb oldali SHIFT-et megnyomjuk, akkor az UH2X, ebbe az irányba fordul automatikusan. Ez is egy módja annak, hogy elérjünk egy egzakt értéket, habár a gépi kanyarodás kevésbé hatékony. És valahányszor megnyomjuk a jobb SHIFT-et, abban az esetben a gép mindig a korábban beállított értékre fordul.
Most akkor következzenek hát a fedélzeti komputer parancsai. Ezeket a billentyűzeten írhatjuk be, és RETURN-nel, vagy PC-n az ENTER-rel érvényesíthetjük. Ezenkívül a számítógép kijelzőjét még a font (£) jellel [WinVice alatt, PC billentyűzeten ez az INSERT gombra van osztva] törölhetjük, anélkül, hogy bármi mást végrehajtana a számítógép.
Állapot parancsnok:
A Super Huey II 1986-ban jelent meg és akárcsak az első részt, ezt is Paul Norman készítette, a Cosmi gondozásában, egy-két hónappal a Gunship megjelenése előtt, amely aztán lesöpörte az összes konkurens helikopterszimulációt a piacról. És elnézve ezt a kiadást, hozzá kell tennem, hogy nem is volt oly nehéz. Mert sajnos a Super Huey II valójában inkább afféle "patchelt" küldetéslemez, mint valódi második rész. Ez meglátszik azon is, hogy csupán két platformra, a C64-re meg DOS-ra jelentették meg. Ráadásul DOS-ra két évvel később 1988-ban jött ki. Most a C64-es változatot fogom megnézni.
A játék kétféle csomagolásban látott napvilágot. Az 1986-as eredeti kiadásra valóban egy Huey helikopter képét helyezték, ahogy az baloldalt látható. Habár mi nem egy valós, hanem egy kitalált Huey változattal fogunk majd repülni. Míg az 1988-as kiadáson már egy Sikorsky H-53-as helikoptercsaládra feltűnően hasonlító gép látható tüzelés közben, ahogy azt a jobboldali borító ábrázolja. Feltételezem valami masszívabb, brutálisabb kinézetű géppel akarták tetszetősebbé tenni a játékot. Meg a pilótafülke is vörös fényben úszik.
De most akkor fordítsunk a dobozon, és lássuk mi áll rajta! Ahogy az első résznél, itt is van egy kis információ a játékról, jobban mondva a küldetésekről, majd egy lakonikus leírás, hogy mit kapunk a dobozban, illetve, hogy mi szükséges a játékhoz, hogy játszhassunk vele. Tehát kapunk hozzá egy lemezt, [ez mondjuk érdekes, mert a GB64 azt írja három lemezes, azaz három lemezoldalas. Viszont furcsamód a törések csak egy lemezoldalasok...] meg egy kézikönyvet. És ahhoz, hogy játszhassunk vele kell hozzá egy joystick, meg egy lemezmeghajtó. Na, de most szemünket emeljük vissza a képekre. A képek kivételesen olyasmit mutatnak, amelyekkel valóban találkozhatunk játék közben is. Most ez vagy azért van, mert a Cosminál rendes emberek dolgoztak, és nem akarták átverni a vásárlót, vagy csak azért, mert szerintem DOS alatt gyengébb a játék grafikája [bár 3D-s], amellyel valószínűleg nem foghattak volna meg sokkal több vásárlót. Szóval ennek a játéknak a dobozáról már elmaradt a szokásos hangulatkeltő leírás, hogy micsoda szuper és ultramodern gépet vezethetünk. Az 1988-as kiadásnak a hátoldalán ugyan rajta van, de nem tűnik ki a környezetéből, ugyanolyan betűvel van írva, mint az összes többi információ, semmi figyelemfelkeltés. Azt hiszem ebből is sejthető, hogy úgy gondolták, ezt már inkább azok veszik, akik játszottak az első résszel is.
És akkor most bontsuk fel a dobozt, hogy lássuk mi van benne! Egy fehér kis lap, mindenféle gyors infóval, mint a felszállási procedúra ismertetésével, billentyűkiosztással és a radarkijelző diagramjával. Azt egy kis fehér füzetke, amely a játék kézikönyve, nagyjából huszonnégy oldalas. Végül pedig természetesen a Super Huey II-t tartalmazó fekete, hajlékonylemez.
[A kézikönyv első oldala] |
Először is indítsuk el a motort és kapcsoljuk be az elektronikus rendszereket a RUN/STOP [emulátorban ez az ESC] gombbal [Lám már nem kell külön gombokat nyomkodni meg parancsokat írogatni, legalábbis ehhez]. Majd gyorsítsuk fel a motor fordulatszámát (RPM) 500 és 600 közé az F7-tel. Ha netán lelkesedésünkben kissé nagyobb gázfröccsöt adtunk neki, akkor az F5-tel tudjuk mérsékelni a fordulatszámot. A rotor ez után automatikusan rákapcsolódik majd a motorra és lassan felveszi a motor sebességét [1:10 arányban mutatja a kijelző ezt]. Az előző részben ugye nekünk kellett külön rákapcsolni. Na, de lássuk tovább!
[A továbbküldhetetlen intró] |
És akkor most jön ám a nagy különbség, mert az első részben a kollektív kar, amellyel emelkedünk és süllyedtünk ugye a joystickre volt konfigurálva. Itt viszont már nincs, hanem az F1-el emelkedhetünk. Tegyük is meg most, és közben figyeljük középen az UH2X [ami VH2X-nek néz ki inkább] felirat fölötti három hasábos kijelző közül a fehér színűt. Ha vízszintes csík túllép a közepén, akkor a helikopter emelkedni kezdi. Amelyet láthatunk is a magasságmérőn (ALT). Ha szintben akarjuk tartani a helikoptert, mert elég magasra emelkedtünk, akkor F3-mal csökkenthetjük a rotorlapátok dőlési szögét (Pitch) [más néven a lapátok támadási szöge]. Ha süllyedni szeretnénk, akkor természetesen nyomjuk tovább az F3-at. Az emelkedés és süllyedés egyensúlyi pontját a variométer (VSI) [lényegében függőleges sebességmérő] kijelző mutatja. Ha 000 áll, akkor a gép egy helyben lebeg, ha mínuszban van, akkor süllyed, ha pluszban, akkor emelkedik.
[Akárcsak az első rész ingerszegény főmenüje...] |
A helikopter fordulására két általános módszer létezik. A legközvetlenebb és leggyorsabb módszer, ha joysticket, azaz a ciklikus kart, az adott irányba döntjük. Ahhoz, hogy a helikopter szintben maradjon, félfordulatot kell tennünk, a joystick átlós használatával tudunk ilyet csinálni, pl: átlósan előre és balra. Ám ez lassabb fordulást eredményez.
[Felszállás!] |
Mindezek után a irányításról szóló rész kitér arra, hogy célunk ugye a helikopter optimális vezérlése. És elmagyarázza a kijelzőket. Ezt én nem teszem meg itt, mert van rá diagram, amelyen le van írva, hogy mi mit jelent. Illetve még figyelmeztet bennünket arra, hogy túl magas értékek esetén a motor automatikusan kikapcsol, hogy megelőzze a sérüléseket. És, hogy ilyenkor a lehető legalacsonyabb függőleges sebesség mellett célszerű a landolás. Ezenkívül még kitér arra is, hogy mi a különbség egy valódi ciklikus kar és a C64-es joystickja között. Mivel a C64-es joystick lényegében egy digitális vezérlő [tehát valójában olyan, mint egy kapcsoló vagy ad jelet vagy nem] nem pedig analóg [azaz nem csak két végletet "ismer"], ezért a játékban ezt úgy oldották meg, hogy amikor elengedjük a joyt, akkor a helikopter az adott szögben marad.
Aztán a játék kitér az új helikopterünkre az UH2X képességeire, hiszen most már egy az első részben megismertnél fejlettebb helikopterrel repülhetünk. Tehát az UH2X rendelkezik két darab 9 milliméteres gépágyúval, mindkettőhöz 1000-1000 tölténnyel. A fegyvert a felfelé nyíllal (↑) [WinVice alatt PC billentyűzettel ezt a DELETE gomb megnyomása helyettesíti] élesítjük, a joystick tűzgombjával pedig elsüthetjük. A gépágyút csak a bázison tölthetjük fel a számítógépbe írható egyik paranccsal, amelyekről majd lentebb írok. Ha a gépágyút élesítjük, akkor a levegő-levegő rakétákat deaktiváljuk.
A levegő-levegő rakétákat pedig a visszafele nyíllal (←), azaz a Commodore ESC-gombjával [WinVice-ban, magyar billentyűzettel, ez a "0"] élesíthetjük. És természetesen a joystickunk tűzgombjával lőhetjük ki őket. Helikopterünk összesen 20 darab rakétát hordoz, amelyeket csak a bázison szerezhetünk be ismét, ha már ellövöldöztük őket. A rakéták rövid hatótávúak és 5 mérföld után automatikusan felrobbannak, de természetesen becsapódáskor is robbannak. Ha a rakétákat élesítjük, akkor a gépágyúkat deaktiváljuk.
A fegyvereken kívül az UH2X még fel van szerelve egy széndioxid tartállyal is, tűzoltás céljából. A tartályt kinyitni a per jellel (/) tudjuk [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ez a kötőjel (-) gomb, közvetlen a jobb SHIFT mellett]. Utána pedig a széndioxidot a SPACE-szel, vagyis a szóközzel engedhetjük a tűzre. Mint a fegyverek esetében is, a széndioxidot kizárólag a bázis áll módunkban újratölteni.
De ez még nem minden, mert a gépünkön megtalálható egy csörlő is, amelyet a kurzor gombokkal tudunk leengedni-felhúzni [WinVice alatt a kurzor gombok a PC-s nyilakkal megegyeznek, noha C64-en ugye erre csak két gombot szántak]. Ilyenkor a számítógép kijelzőjén megjelenik egy kép, amely segít a csörlő használatában.
A radarképernyő, amely a műszerfal legtetején, középen látható [és lila], automatikusan bekapcsol, ha egy repülő objektum a hatótávolságán belülre ér. A képernyő közepe az UH2X-et jelöli, a kép alsó fele pedig a kopter mögötti részt szimbolizálja.
A komputer kijelzője alatt közvetlenül pedig egy 12-órás digitális óra látható, amely ugye az adott időt mutatja, de beállítható még a küldetés legelején. És akkor onnantól méri az időt.
Újabb oldalt lapozva a játék kitér a navigációra. A játékban berepülhető terület mérete 200 négyzetmérföld. A főbázis ennek pontos mértani közepén helyezkedik el (00,00-ás parcella). És rajta kívül még van négy darab másodlagos bázis egy-egy kvadráns közepén (50,50-es parcella). Ám mindegyiken van lehetőségünk a helikopterünk újratöltésére, újrafegyverzésére és javítására is.
A műszerfalon található egy távolságmérő is, amely nem csak a megtett utat mutatja, hanem az irányunkat is. Ez a csodaműszer ráadásul azt is megmutatja, ha megnyomjuk az egyenlőség jelet (=) [WinVice-ban, magyar billentyűzettel ez az ű], hogy mekkora visszautat kell majd megtennünk és milyen irányba, de persze csak akkor, ha a navigációs rendszert a megfelelő jelre hangoltuk.
A navigációs rendszert pedig három különböző típusú bejövő jelre állíthatjuk be a hangoló billentyűkkel. Ezek a billentyűk a plusz (+) és mínusz (-) gombok [WinVice-ban, magyar billentyűzeten "ü" és "ó" betűk]. A legelső indításnál a napi VOR [ha nem tudjuk mit jelent, csak kattintsuk rá!] frekvenciát a főbázis állapítja meg és sugározza. 000 és 999 között végig pörgetve a jelfogadó kijelző kigyúl a megfelelő frekvencián [igen ez azt jelenti, hogy nekünk kell szarakodnunk a megtalálásával]. A követő frekvenciát (Homing) mindig akkor kell megadni, miután beírtuk a fedélzeti komputerbe a HOM parancsot. A mentési (Rescue) frekvenciát pedig mindig a küldő határozza meg. Előfordulhat, hogy mindhárom frekvencia sugároz, de mi csak az egyikre tudunk ráhangolódni [nesze neked csúcstechnika]!
A földi radar [a zöld négyzetrács a műszerfal jobb felső sarkában] akkor aktiválódik, ha ráhangolódtunk az egyik bejövő jelre. A jelforrások mindegyik fajtája megjeleníthető a radaron, amennyiben a megfelelő gombot megnyomjuk. Ezek a következők: Bázis: CLR/HOME [WinVice alatt, PC billentyűzeten HOME gomb]; Nyomkövető (HOM): @ [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ez az "ő"]; Mentési (Rescue): * [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ez az "ú"].
Ezenkívül a radarrácsnak két működési módja van: Ha az UH2X a jelforrástól öt mérfölden belül jár, akkor a rács zöld színű, és egy négyzet egy mérföldnek megfelelő távolságot jelent. Az öt mérföldön kívüli távolság esetén a radarrács piros színű, és egy négyzet tíz mérföldnek megfelelő távolságot szimbolizál. Ha a jelforrásnál járunk, akkor a radarrács zöld színű, és a radarjel nagyjából a közepén fog villogni. A négyzetrács közepe pedig az UH2X-et jelöli. A teteje pedig északnak, alja délnek, baloldala nyugatnak, jobboldala pedig keletnek felel meg.
A műszerfal legjobboldalán a középső számsor jelöli a szélsebességet és -irányt, amelynek segítségével korrekciókat végezhetünk a pályánkban, ha esetleg a szél miatt eltérnénk róla. Például: ha 10 mérföldes szél fúj nyugatról, és az UH2X északnak tart, akkor az aktuális repülési pálya óránkénti 10 mérfölddel északnyugatra módosult. Ez az eltérés ugyan nem mutatkozik majd az iránykeresőn [tájolón], ám végül a navigációs rendszeren megmutatkozik majd.
Akkor most nézzünk egy példát a navigációs rendszer használatára:
Az UH2X felszáll és egyenesen északnak repül, a tájoló 000-át mutat. A VOR navigációs jel először a főbázisra van állítva, amely a felszállási pont is egyben. Hangoljunk a megfelelő frekvenciára. A jelfogadó kijelző hamarosan felvillan, és a radarrács, amely zöld, működésbe lép. A távolságmérő pedig hamarosan egy mérföldet mutat majd. A radarjel nem villog tovább. Mikor a távolságmérőn két mérföldet mutat majd, a radarjel egy négyzetnyit lejjebb kúszik; három mérföldnél, még egy négyzetet süllyed.
Akkor most forduljunk nyugatnak, irány 270. Egy újabb mérföld után a radarjel egy négyzetnyit jobbra ugrik. A radarjel mindig ellenkező irányba mozdul, mint az UH2X, hiszen a jelforrást mutatja, amelytől, vagy amely felé a helikopter mozog. Hat mérföld után a radarrács pirosra vált és a radarjel ismét középre kerül, mert ugye egy négyzet mostantól már tíz mérföldnek felel meg.
Bázis irányának, amelyet a fedélzeti komputer bal oldalán látható legalsó számsor jelöl, valahol 130 és 140-es értékek között kéne lennie. Most nyomjuk meg az egyenlőség jelet (=) ["ű"], és egy pillanatra a távolságmérő most majd a jelforrás irányát és távolságát mutatja majd.
Ha most a helikopter a VOR kijelzőn látható irányba fordul, amelyet szintén a fedélzeti komputer bal oldalán látható legalsó számsor jelöl, és követi ennek a változásait, akkor a radarrács hamarosan ismét zöldre váltana, mert az UH2X akkor ismét a jelforrástól számított öt mérföldes távolságra kerülne. Ha pedig elérjük a jelforrást, akkor a radarjel újfent villogni kezd.
A radar pedig mindig ekképpen fog viselkedni mindenféle jelre, amelyre ráhangolódunk a megfelelő gombok megnyomásával.
Ezenkívül gépünk még képes automata pályakorrekcióra is. A tájoló v. iránykereső értékét, amelyet a fedélzeti komputer baloldalán látható középső számsor jelez, megadhatjuk a kettőspont (:) és pontosvessző (;) [WinVice alatt, magyar billentyűzeten ezek az "é" és "á" betűk]. Majd ha a jobb oldali SHIFT-et megnyomjuk, akkor az UH2X, ebbe az irányba fordul automatikusan. Ez is egy módja annak, hogy elérjünk egy egzakt értéket, habár a gépi kanyarodás kevésbé hatékony. És valahányszor megnyomjuk a jobb SHIFT-et, abban az esetben a gép mindig a korábban beállított értékre fordul.
Most akkor következzenek hát a fedélzeti komputer parancsai. Ezeket a billentyűzeten írhatjuk be, és RETURN-nel, vagy PC-n az ENTER-rel érvényesíthetjük. Ezenkívül a számítógép kijelzőjét még a font (£) jellel [WinVice alatt, PC billentyűzeten ez az INSERT gombra van osztva] törölhetjük, anélkül, hogy bármi mást végrehajtana a számítógép.
Állapot parancsnok:
- PLOT – Megjeleníti az adott helyzetünket mérföldtávolságban. Pl: 10 mérföld (Mile) északnak (North) / 25 mérföld keletnek (East).
- GRAD – Megmutatja, hogy éppen mely navigációs jelet követi a földi radar.
- FUEL – Üzemanyagszintet mutatja meg.
- BASE – Az összes terület bázisáról ad jelentést.
- FIRE – A tűzveszélyek pozíciójáról ad jelentést.
- STAT – A lehetséges ellenséges hajók, repülők és egyéb járművek számáról ad jelentsét.
- ERTM – A helikopter sérüléseiből kiszámít egy lehetséges hátralévő időt, mielőtt a gép végleg leállna.
- CLIM – Időjárási viszonyokról ad jelentést.
Funkció parancsnok:
- HOM – Ledob egy nyomkövető eszközt (Homing device). Ezzel megnyit egy új frekvenciát és törli a korábbi nyomkövető eszközök jelforrását.
- GRID – Egy landoló rácsot jelenít meg, ha koordinációs jelek foghatóak. Mint például hordozóhajóra való leszálláskor.
- TARGET – Megjeleníti a célzó rácsot a fegyverek számára. A rács villogni kezd, ha a cél megfelelő pozícióba került.
- THERM – Megjelenít egy hőradar (Thermal r.) képet, hogy a tűzfészkek közelében engedhessük ki a széndioxidunkat.
- REPAIR – Ha bázison tartózkodunk, akkor ezzel adhatjuk a javítási parancsot. A parancs kiadása után először a javításokhoz szükséges időt mutatja meg.
- CANCEL – A javítások félbeszakítása, ha azok több időt vesznek igénybe, mint amennyi az adott helyzetben rendelkezésünkre áll.
- LATA – Rakéták újratöltése. Csak bázison adható ki.
- L9MM – Gépágyúk újratöltése. Csak bázison adható ki.
- LC02 – Széndioxid tartály újratöltése. Csak a bázison adható ki.
A fedélzeti számítógép, ha nem adunk semmilyen parancsot, akkor következőket jeleníti meg automatikusan:
- Rendszerellenőrző állapot
- Meghibásodási jelentések
- Légi radar érzékelés
- Érkező rakéta jelzése
- Csörlő képernyő
- Bejövő mentési jel üzenete
Most akkor jöjjenek hát diagramok! A műszerfalon adódhatnak eltérések, ugyanis bizonyos számok különböznek a kézikönyvben meg a referenciakártyán:
És akkor ahogy az előző résszel is tettem, álljon itt egy tömör leírása a felszállás és landolás procedúrájának:
Felszállás:
Felszállás:
- Indítsuk be a motort (RUN/STOP) [ESC] és növeljük fordulatszámot (RPM) F7-tel 500-ra.
- Várjuk, míg a rotor is rákapcsolódik a motorra és eléri az 50-es fordulatszámot.
- Növeljük a motor fordulatszámát tovább 3000-3500-ra; várjuk meg míg a rotor utoléri.
- Húzzuk fel a kollektív kart az F1-el, míg a gép elemelkedik a talajtól és emelkedjünk vele 200 lábra (Feet).
- Nyomjuk előre a ciklikus kart [a joysticket], hogy gyorsuljunk, és közben emelkedjünk is az F1-el, ha esetleg vesztenénk a magasságunkból.
- A kívánt sebesség és magasság elérésekor állítsuk a kollektívot 75%-ra és a ciklikust döntsük annyira előre v. hátra, ahol már a magasságunk nem változik.
- További manőverekhez használjuk a ciklikus kart, hacsak nincs szükség a kollektív kar és teljesítmény változtatására [ennek a pontnak én sem látom értelmét].
- További sebességet érhetünk el, ha növeljük a motor fordulatszámát az F7-tel. Ehhez előfordulhat, hogy a kollektív és ciklikus karral további módosításokat kell végeznünk.
Leszállás:
- Toljuk előre a ciklikus kart annyira, hogy a függőleges sebességünk -15 legyen.
- 200 láb magasságban húzzuk vissza annyira, hogy stabilizálódjunk.
- Toljuk le a kollektív kart az F3-mal, ha szükséges használjuk a ciklikus kart is.
- Állítsuk be a kolletív kart az F1 és F3 gombbal úgy, hogy függőleges sebességünk -5 legyen.
- Lassuljunk és álljunk meg a ciklikus kar és a műhorizont segítségével, hogy egyenesbe hozzuk a gépet [Szerintem erről szólt már a 2. pont is].
- Ereszkedjünk minimális függőleges sebességgel a kollektív kar segítségével.
A kézikönyv ezek után kitér arra, hogy milyen meghibásodások fordulhatnak elő a helikopteren. Amelyek ismertetésének nem látom sok értelmét, lévén a legtöbbnek a nevéből ki lehet következtetni, hogy mivel jár. Szóval ugorjunk tovább a hat küldetés ismertetésére:
- RENEGÁT (RENEGADE): Egy őrült ellopott egy UH1X-et, és most azzal fenyegetőzik, hogy elpusztítja a terület bázisait. Csak az UH2X-nek van esélye megállítani. Kihívásként az őrült még üzenetet is küldött, hogy egy négyzet-alakú pályán járja majd be a bázisokat, a főbázist utolsónak hagyva. Azonban azt nem közölte, hogy milyen irányba halad majd. Próbáld elfogni! Sajnos ez csak úgy lehet egyre könnyebb, ha már több bázist is elpusztított. Azt se feledd, hogy az UH1X szintén fel van szerelve gépágyúkkal és rakétákkal! A bázisok meg vannak számozva, egytől négyig, az északkeleti kvadránsból indulva. A főbázis a nullás bázis (Base Zero). Használd a "BASE" parancsot, hogy jelentést kapj az állapotukról. Ha már két bázist elpusztított az őrült, akkor már tudni fogod, hogy milyen irányba halad majd. És azt is vedd figyelembe, hogy lehet éppen azért küldte az üzenetet, mert tudta, hogy majd üldözőbe veszed!
- BOZÓTTŰZ (BUSH FIRE): Kalifornia dimbes-dombos tájai ismét fellángoltak. Az UH2X új tűzoltó képességeivel pedig te is segíthetsz most! Kérd le a komputerrel a tűzfészkekről szóló jelentéseket, és repülj oda mielőbb! Minél tovább tart az utad, annál nagyobb a kár. Az UH2X-szel a tűzoltás olyan, mint egy bombavetési rárepülés [magyarul így nevezik a "bombing run"-t hivatalosan]. Repülj a tűzfészek fölé a hőkép segítségével, és ereszd ki a széndioxidot, ha pontosan a közepe felett vagy már. Ezzel a módszerrel ugyan gyorsabban elolthatod a tüzeket, ugyanakkor a helikopter külső hőmérséklete is gyorsabban fog emelkedni! [48. pont a műszerfalon a hőmérő.] Azonban rád van bízva, hogy miként oltod el a tüzet. De a széndioxid tartály újratöltéséhez mindenképpen vissza kell repülnöd az egyik bázisra. Ezenkívül még segélyhívásokat is kaphatsz, hogy ments ki más tűzoltókat is. Tegyél meg mindent, amit csak tudsz!
- TERROR-ÖBÖL (GULF OF TERROR): A Földközi-tengeren teljesítesz éppen szolgálatot egy hordozóhajón. Feladatod a hajómozgások felderítése és a lehetséges terrorista tevékenységek jelentése a körzetben. Tengeralattjárók és ágyúnaszádok járőröznek a partok közelében, így gyorsan eszkalálódhatnak az események. Nem tanácsos nem ellenséges hajókra lövöldözni, de ha kell bármikor megvétheted magad! [Fantasztikus tanács...] Sok szerencsét! Mindannyian számítunk rád.
- OLAJTŰZ (OIL FIRE): Egy amerikai olajfúró cég telephelyét a földközi térségben ellenséges behatolók támadták meg. A fúrótornyot felgyújtották, az amerikai személyzet pedig veszélybe került. Az UH2X tudná a legjobban kezelni ezt a helyzetet a támadó, védekező és mentési képességeivel. A koordinátákat később küldjük. Sok szerencsét! Mind annyian számítunk rád!
- BERMUDA-HÁROMSZÖG (BERMUDA TRIANGLE): A hurrikánszezon megérkezett Florida partjaihoz [és valóban most van ennek ideje :)]. Az UH2X-et pedig időjárási felderítésre osztották be a hírhedt Bermuda-háromszögbe. És semmilyen egyéb információ nem áll rendelkezésedre, hiszen senki nem tudja, mi fog történni az "Ördög háromszögében".
- SARKI MENTÉS (ARCTIC RESCUE): Az UH2X a legszélsőségesebb időjárási viszonyokkal találkozik majd a sarki [északi v. déli, nem az utcasarki] tudományos kutatóbázis környékén. A kutatók eltévedhetnek a hóviharban, vagy a folyamatosan mozgó jég szakadékaiba zuhanhatnak [ebből arra következtetek, hogy északi sarkról van szó, lévén, délen van kontinens a jég alatt, amely miatt feltételezem kevésbé mozoghat]. Vagy éppen a többi mentőhelikoptert rántja a földre az orkánerejű szél. A Sark pedig megzavarhatja az iránykeresőt (tájolót). Természetesen lehet, hogy semmi sem fog történni, de azért erre ne számíts!
Minden küldetésben a négy bázis, és a főbázis ugyanazon a koordinátán található meg. De például a Terror-öbölben nem bázisok vannak az adott helyeken, hanem hordozóhajók. A Bermuda-háromszögben pedig ezek a bázis szigeteken fekszenek. A küldetések alatt különböző üzeneteket kaphatsz majd, de semmi sem kötelez arra, hogy a célokat egy bizonyos módon teljesítsd.
Ennyi volt hát a Super Huey II kézikönyve. [Jobban mondva, még van néhány utolsó lap, amelyen a küldetések leírása-megoldása olvasható.] A játék, ahogy az első része is, inkább egy helikoptervezetés élményére helyezi a hangsúlyt, mint a harcra. Ugyan kell benne lövöldöznünk, de lényegesen kevesebbet, mint mondjuk egy Gunshipben v. hasonlóban.
A legközelebb emulált szimulációban szintén egy C64-es helikopterszimulátort fogok bemutatni, amelynek Prowler a címe, és a pilótafülke szintén nagyon hasonlít a Thunderchopper-Super Huey széria pilótafülkéire. Addig is jó játékot!
A legközelebb emulált szimulációban szintén egy C64-es helikopterszimulátort fogok bemutatni, amelynek Prowler a címe, és a pilótafülke szintén nagyon hasonlít a Thunderchopper-Super Huey széria pilótafülkéire. Addig is jó játékot!
Komputer Kalandor