32. játékcsokrunkat a harc indulatos szaga lengi be, mert minden egyes szála nagyjából erőszakban tocsog majd. A bemutatandó játékok pedig mind a Super Nintedóra, azaz SNES-re készültek el. Ezért nem fogunk térdig vérben gázolni ugyan, ám az agresszió ott lesz csokrunk minden egyes szálában. Azonban most már lássuk is őket!
Elsőként kezdjük egy olyan fajtájú játékkal, amelyet a 16 bites konzolokon nem lehetett megúszni: a platform ügyességivel. Hősünk azonban nem eleven mérgezőgombákra meg teknősökre fog ugrálni ebben a játékban, hanem gyilkos robotokra, lényekre, s persze emberekre. Meg persze nem fog rájuk ugrálni, különben megsebeznék, hanem helyette majd lekaszabolja őket. A Run Saber (kb. Vágtató szablya) 1993-ban jelent meg az Atlus U.S.A. gondozásában [A Playstationös keleti szerepjátékok kedvelőinek ez a cég valószínűleg ismerős lesz]. Viszont egy bizonyos Hori Electric Co. fejlesztette, amelynek még volt ugyan két kiadott játéka, de teljesen más stílusban [egy logikai meg egy horgászós]. Érdekesség még, hogy ahogy
Boris Vallejo is készített játékborítókat, úgy a felesége
Julie Bell is. Ugyanis a Run Saber borítóképét a művésznő tervezte. Azonban itt az ideje, hogy lássuk a történetét!
 |
| [Az intró.] |
2998-ban a Föld légköre annyira telítődött már mérgező szennyezéssel, hogy a bolygó a teljes ökológiai pusztuláshoz közelített. Az emberiség utolsó reménye Dr. Gordon Bruford új technológiája volt, amelyet úgy neveztek, hogy: "Földi Újjászületés Terv". Ez a forradalmi program megtisztította volna a Föld felszínét és az univerzális energiát, a Fúziót, az emberiség igájába hajtotta volna. [Nem azért a két fillérért, de az előbb a légkör volt szennyezett. Vagy ez valamiféle eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy széthidrogénbombázza a bolygót? :)] Ám ahhoz, hogy a fúziós energiára áttérhessen az emberiség, a Föld sztratoszféráját halálos mennyiségű radioaktivitásnak kellett kitenni. [Mé'?] Hogy ezt az időszakot az élet átvészelje, az embereknek el kellett volna hagyniuk a bolygót, az élővilágot pedig egy éves hibernációba kellett volna altatni. Azonban valami borzalmasan félresikerült. [Szerintem az egész terv egy elmebeteg ötlet volt már az elejétől kezdve...] Dr. Bruford, hogy az egész bolygó feletti irányítást megszerezze titokban a Földön maradt és igen komoly mennyiségű sugárzásnak tette ki magát. [Újabb példája a nem éppen józan gondolkodásnak.] A genetikai felépítése teljesen megváltozott, egy végtelenül gonosz teremtménnyé változtatta magát, kiirtva magából minden emberit. Az új "Dr. Bruford" mutánsokat kezdett klónozni, hogy hadsereget építsen belőlük, akik majd segíteni fogják őt gonosz tervei megvalósításában. A világ legnagyobb tudósai borzalommal tanulmányozták a letapogatók (scanner) képeit, amelyeket azért helyeztek el, hogy a Föld állapotát figyelhessék. A hagyományos fegyverek hatástalannak bizonyultak Bruford és mutáns klónhadseregei ellen. Így hamarosan elindították a Vágtató Szablya Projektet, amely célja az volt, hogy olyan kiborgharcosokat hozzanak létre, akik látványos fegyverzettel bírnak [ez így volt benne a kézikönyvben...] és olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekkel behatolhatnak Bruford létesítményeibe és visszavehetik a Földet. Három prototípust fejlesztettek ki, majd küldtek a Földre. Sajnos azonban Kurtz – a Lángszablya [az eredetiben "flair" szó szerepel "flare" helyett, azonban elég hülyén hangzana, hogy "hajlam v. természetes adottság, esetleg tehetség szablya".] – azonban hibás parazitavédelemmel bírt, s Bruford elfogta, hogy a Vágtató Szablya Különítmény (Run Saber Force) ellen vesse be őt. Csak ketten maradtak hát a különítményben: Allen, a Mennydörgő szablya, és Sheena, a Jégszablya. Az emberiség sorsa az ő kezükben van! Sok szerencsét, Vágtató Szablyaharcosok!
 |
[Egy "hadnagy" v. pályaközi
főellenség.] |
A játék grafikája jó, de azért más hasonló progikhoz képest a háttér sivárabb, egyszínűbb. Viszont mindezt elég gyorsan jeleníti meg, és olyan helyre nem jutottam a Run Saberben, hogy a sprite-okat villogtassa. A hangrészlege is egészen jó, bár különösebb hangeffektusokra ne számítsunk, szokásos, átlagos midi zene és hasonló hangzású hatásokat élvezhetünk játék közben. Az irányítás egyszerű, összesen három gombra lesz szükségünk: egy tűzgombra vagy inkább támadásgombra, egy ugrásra meg egy speciális tűzre. Ezek a beállításokban szájunk íze szerint testre szabhatóak. Miként életeink száma és a nehézségi fok is. A játékélmény elég átlagos, a kevés pályát pedig szokásosan a nehézség feltornászásával ellensúlyozták. Az viszont pozitívum, hogy a pályák maguk, illetve háttereik nem éppen kidolgozottak ugyan, mégis az ellenfelek elég sok változatosságot nyújtanak. Azokon úgy tűnik nem spóroltak. Minden pálya végén van egy fő ellenség, de előtte találkozunk majd néhány kisebb, egyedibb "hadnaggyal" is. Aki kedveli ezt a stílust, annak érdemes kipróbálnia, hátha neki nyújt majd valami újat vagy másfélét. Mert hősünk lézerszablyával aprítja az ellent, illetve kissé olyan, mintha a Holdon járna, nem a Földön. Az is pozitívum, hogy egyszerre ketten is játszhatjuk akár.
 |
[Sajnos csak japán
borítót találtam
hozzá.] |
Csokrunk második szála szintén a testközeli küzdelmekről, harcművészetről szól. És ugyan már a kilencvenes derekának terméke, még mindig a jól eladható japán kulturális és néprajzi elemeket, a nindzsákat hasznosítja. Noha a nyolcvanas években lehetett bármit eladni e távol-keleti orgyilkosokkal. Elég volt, ha csak a címben szerepelt a nindzsa szó, mint például a
BMX Ninja. De visszatérve csokrunk második szálához: a Shien's revenge-et, az Almanic Corp. játékát, 1994-ben jelentette meg a Vic Tokai. A progi stílusát tekintve végül is egy egészen egyedi ötletekkel fűszerezett lövölde, az
Operation Wolf stílusában. Csak ebben az esetben nem egy zöld sapkás kommandóssal kell úgy túszokat mentenünk, hogy közben szitává géppuskázunk egy egész hadsereget, hanem egy dobócsillagokat dobálva irtunk ki egy kisebb városnyi nindzsát. Az egyedi ötlet ebben az egészben az, hogy védekeznünk is kell. Mármint ez nem azt jelenti, hogy nekünk kell lőnünk először, hanem késünkkel kell aktívan elütni a felénk repülő
surikeneket, illetve felénk sújtott kardpengét is. Ám lássuk az igen történetét!
 |
| [Itt még gamepaddal próbálkoztam...] |
Sien (Shien) és Aszka (Aska) két árnyékharcos, két nindzsa [igazság szerint Aszka inkább kunoicsi, azaz női nindzsa] a polgárháborúktól tépett Japánban. A fejedelemségek egymással marakodnak, ők pedig szolgálataikkal segítik őket. Sien dobócsillagai átütnek bármit, pajzsot, vértezetet, illetve ez utóbbi bújtatott húst is. Miként kardja is egy szempillantás alatt metszi ketté mindezeket. Aszka pedig képes pusztán akaratának erejével irányítani a dobócsillagjait, így nem állhat ellen neki még a legügyesebb katona sem. Egy napon pedig mikor gyilkos szelekként csaptak le a katonákra, rájuk is lecsaptak mindenféle groteszk teremtmények. A semmiből jöttek, majd egy szempillantás alatt távoztak is... Aszkával, mert elrabolták! Oly hirtelen történt az egész, hogy Siennek arra is alig maradt ideje, hogy felocsúdjon zavarából, és megkezdje magányos küzdelmét. [A történetet én színeztem ki, mert kézikönyvét nem találtam, egyéb leírásban meg két-három mondatban mesélik el mindezt.]
 |
| [Jó a "Game Over" animáció.] |
A játék grafikája nagyon jó, és elég változatos is. Ráadásul kihasználja rendesen a Super Nintendo képességeit, főleg mikor valamiféle főellenséggel küzdünk, akinek a nagyszerűen animált sprite-ja dinamikusan növekszik vagy éppen zsugorodik, némi térhatást keltve [ezt a SNES-en úgy hívták, hogy Mode 7 scaling]. A hangok is egész jók, főleg, ha kivédünk egy-egy felénk dobott surikent vagy a felénk sújtó kardpengét. Ez utóbbi nagyon szépen csilingel. A játékirányítása elég egyszerű, de ajánlott az egér használata, mert támogatja a játék. Gamepaddal is lehet próbálkozni ugyan, de ebben az esetben iszonyatosan nehéz dolgunk lesz. Még egérrel sem könnyű játék, de hamarabb megszokható. ZSNES-ben ezt a Config -> Devices menüben állíthatjuk be az egeret (mouse). Egér esetén a védekezés-vágás elég egyszerű, mert csak áthúzzuk a képen az egeret. Lőni a bal gombbal tudunk, míg a jobban a nindzsa varázslatot tudjuk elsütni. Védekezni-vágni elég egyszerű az egérrel, mert egyszerűen csak elhúzzuk a képen a kezünk, keresztezve vagy az ellenfelet, vagy a felénk hajított surikent. Mindenképpen érdemes kipróbálni emiatt ezt a játékot, illetve a történetben van időutazás szál is, így a pályák sem egyhangúak, noha csak hét darab van belőlük, de csak az első hathoz kapunk kódot. Bár ez az emulálás világában már nem is annyira gond...
 |
[Kár, hogy főhősünk nem néz ki ilyen
jól a játékban...] |
Most hogy átléptünk a fantázia világába is egy kicsit, folytassuk akkor ezen a csapáson utunkat! Csokrunk harmadik szála egy folytatás lesz, az első részét majd a 8 bites konzoljátékok között fogom ismertetni. Az Equinox (Napéjegyenlőség) 1994-ben jelent meg és a Software Creations Ltd. fejlesztette, akiknek egyébként olyan játékokat lehet köszönni, mint a Gauntlet harmadik részét, a Double Dragon harmadik részét, vagy éppen a Mortal Kombat harmadik részét [úgy tűnik a folytatások elkészítésében volt nagy tapasztalatuk]. A játék pedig a Sony Imagesoft gondozásában került a piacra. A stílusát tekintve pedig az Equinox egy izometrikus [vagy matematikai nyelven szólva: axonometrikus] ügyességi-kaland. Ám most következzék a története:
Kedves fiam,
 |
| [Az intró is jelzi, hogy ez egy folytatás.] |
A mágiában, akárcsak a nap évszakaiban, az egyensúly a legfontosabb. Napéjegyenlőségtől napfordulóig, napfordulótól napéjegyenlőségig, a sötétség és fény egyensúlya egyre változik, körbe-körbe a végtelenség köreinek mentén. Így mi magunknak is, kik uralják a mágiát, kényes egyensúlyt kell tartanunk a hatalmunkban rejlő gonoszban és jóban.
Sok éve már, hogy Én, Shadax, az atyád, túléltem a Napforduló megpróbáltatásait. [Ez volt az első rész címe: Solstice, erre utal ez a sor.]
S ezek az évek nagy békével és jóléttel teltek el királyságunkban, Galadoniában.
Ám most – bizonyára iszonyodva értesültél már róla – a fény kora szétzúzatott, szétszóratott a négy égtáj irányába, akár egy szelíd álom, amelyet rémisztő lidércnyomás űzött el. Méghozzá nem is akárki lidércnyomása, hanem:
Szonjáé! (Sonia)
Felkeresett engem, hogy legyek mestere, oktatója. Azonban valójában az ellenségem volt.
Követőmnek fogadta magát, de most a fogva tartóm.
Azt ígérte, hogy hatalmát a világ szolgálatába állítja. De valódi célja az volt, s még most is az, hogy a világ úrnője legyen, hogy eltaposhassa, vele együtt engem és téged is, ó, fiam.
Most már a Fiú Útja – a te utad – tisztán áll előtted. Vissza-visszavezet a sötétségből a fénybe, hogy megszabadítsd atyádat, hazádat, és a világ minden népét a pestis, a járványok időtlen rémuralmától és bánatától.
Félre ne érts! A Fiú Útja hosszú és fáradságos. A mélységek sötétjén át vezet, halálos kazamatákon át, melyek a teremtés hét királysága alatt húzódnak. S minden, mind a látható világ tágas régiói, mind a széles barlangvilág alant, de mindent elárasztották Szonja mérges démonai.
Azonban erőm, és életem, miként az idő maga is, gyorsan apad, most is, miközben e levéllel hívlak küldetésedre. Kezdd hát el!
Shadax.
 |
[C64-en és Spectrumon megszokott
játékstílus.] |
A hangulatos bevezetés után lássuk a játékot magát! A grafikája nagyon színes és gyors is, remekül mozog. Bár a külvilág, köszönhetően a Mode 7-es megjelenítésnek kissé furán néz ki, azért nincs azzal se baj. A hangrészlege is nagyon minőségi, remek sztereó, amelyet a zene is kihasznál. Az irányítás egyszerű, és lényegében kihasználja az összes gombot, most nem megyek bele igazán, hogy melyik mit csinál, mert könnyedén rájön a játékos, hogy a legelején nagyjából még semmit. Ugyanis a játékélmény egyik eleme, hogy kezdetben védtelenek vagyunk, és csak ügyességünkre szorítkozhatunk. Se fegyverrel, se varázslattal nem bírunk, így aztán a harcok igyekezzünk elkerülni, amíg nem teszünk szert valamelyikre az imént ismertetett két dolog közül. Van egy hárfánk is, de nem jöttem rá, hogy mire jó egész pontosan. Még a kézikönyv is elég titokzatos e hangszerrel kapcsolatban, arra hivatkozván, hogy a készítője eltűnt. Aki szereti az efféle enigmatikus dolgokat, illetve tetszik a grafikája, meg a felfedezés élménye, annak mindenképpen érdemes kipróbálnia ezt a játékot.
 |
| [A japán borító sokkal jobb ennél.] |
Csokrunk utolsó szála is marad még a fantázia világában, de az európai mondakörben gyökeredzik. Lévén címszereplője nem más, mint Artúrt király, kiről a mai napig nem állapítható meg, hogy vajon létező személy volt-e vagy sem. Mindenesetre elég híres legenda maradt utána. A King Arthur's World (Artúr király világa) című valós idejű stratégiai játék. Bár sokakat biztos inkább a Lemmings című játékra fog emlékeztetni. Az Argonaut Software Ltd. fejlesztette, akik a nyolcvanas években inkább Amigára fejlesztettek olyanokat, mint a Starglider című remek lövöldözős játékok. De később a Super Nintendón nekik volt köszönhető a Star Fox is. De visszatérve a King Arthur's Worldhöz, a Jaleco USA gondozásában jelent meg 1993-ban. Még hozzáteszem azt is, hogy ez játék, akárcsak a fentebb bemutatott Shien's revenge, támogatja az egér használatát. Jöjjön hát e progi meséje:
 |
| [A japán borító.] |
A királyság négy mind a négy sarkában kihirdettetett: Artúr király híveket toboroz új keresztes hadjáratához! Íjászok, kardvívók (swordsmen), inzsellérek [mérnökök] és egyszerű talpasok [gyalogosok] jelentkeztek hadba szólítására. Robbanóanyagok anyagok mesterei és varázslók, kik a mágia tudományában voltak jártasok, is érkeztek velük. Artúr király egybegyűjtött e bátor férfiakat és háború művészetére tanította őket. Tudták ám, hogy igen nagy a veszély. Mert a fürkészek vad goblinokról és démonokról, szörnyűséges mutánsokról [én ilyesmire nem emlékszem az eredeti mondakörből!] és még rosszabbakról is suttogtak még...
 |
| [Saját "engine-es" introféleség.] |
Ám előtte Artúr király figyelmét még sokkal fontosabb fenyegetés kötötte le. A három környező királyság kegyetlen zsarnokai a parasztokat rabigába hajtották és elvették a földjeiket [biztos csak a kommunizmust építették :)]. Elhatározván, hogy véget vet a népe elleni kegyetlenkedéseknek, [az előbb még a környező királyságokban voltak azok a despoták; érdekesen tompítja a történet a hódítás "tényálladékát" :)] a király egybegyűjtötte seregét, majd elindult, hogy leszámoljon az ellenségeivel. Azonban ellenfelek állták a Artúr király embereinek rohamát, új és rút tőröket vetve nekik. Az elővigyázatlan áldozatok karóval teli vermekbe zuhantak, vagy forró olaj perzselte testüket. Csapóajtók nyíltak váratlanul talpaik alatt és iszonyatos sötét lovagok (Dark Knights) rontottak rájuk villogó kardjaikkal.
 |
[A hordós ember (Barrelman) alkal-
mazása.] |
Végül Artúr seregei győzedelmeskedtek, ám diadaluk rövid életű volt. Új hírek érkeztek Északról, egy szörnyűséges ogréról, amely a vidéket tartotta rettegésben, elnyelve a parasztok birkáit, nem beszélve olykor magukról a parasztokról, kiket szintén elnyelt alkalomadtán. A király elküldte legvitézebb harcosait, akik aztán rövid úton végeztek a Felföldi MacOgrével. Aztán Artúr király elhatározta, hogy megvédi birodalmát mindenféle egyéb megszállótól, ezért seregét mélyen a föld alá vezette, a tátongó barlangú Goblin Alvilágba. Az állandó éjjelnek e honában goblin hordák hevérkedtek [bányászkodtak], hogy aranyat és egyéb fémeket nyerjenek, hadigépeik építéséhez. Ördöngös mutáns békák lestek a gyanútlan áldozataikra, miközben minden hasadékból perzselő kőzetolvadék [láva] bugyogott fel s fura kinézetű gombák tornyosultak itt-ott. Erejüket összegyűjtvén, Artúr király emberei legyőztek négy Goblindémont és elpusztították a legvégső hadigépüket a Gőzkalapácsot. Ám ezzel küldetésüknek még nem értek a végére! A király ugyanis felfedezte, hogy goblinok pusztán egy felsőbb hatalom szolgái voltak... méghozzá nem is akárkié, hanem a Démon Uralkodóé (Demon Overlord), ki Fellegmindenség (Cloud World) ura volt. Félelmet nem ismervén, Artúr útnak indult ismét, hogy élete legnagyobb kihívásával nézzen farkasszemet. A király és seregei hamarosan pedig egy eleddig elképzelhetetlen világot fedeztek fel, amely telis-tele volt különös és borzalmas dolgokkal. Minden egyes Felleget (Cloud World) [én itt kicsit beleszerkesztettem az eredeti történetbe, mert különben kissé értelmetlen lett volna] egy sötét varázsló uralt, akik szörnyű igéket ismertek, melyek az embert élőholttá (zombie) vagy savköpő mutánssá változtatták. Artúr király a rettenthetetlen seregét addig vezette a csatákba, amíg az utolsó sötét varázslót is el nem tiporták. Erejének végső maradványait összegyűjtve, a király serege a legvégső ellenféllel nézett szembe: a mindenható Démon Uralkodóval. Fáradtan, de boldogan Artúr király és vitézei diadalmasan tértek meg otthonaikba nemes küldetésükről. Végre helyreállították a békét és harmóniát Artúr király világában! (King Arthur's World).
 |
[A küldetésünk sikere esetén ez a moz-
gókép fogad bennünket.] |
A hosszú történet után pedig lássuk a játékot! A játék grafikája egész szép, bár apró sprite-okkal dolgozik, de ezek nagyon szépen vannak animálva. A hátterek, meg a pálya maga is szépen ki van dolgozva. Szemeink mellé a füleinket is hangulathoz illő remek zene csiklandozza. Az irányítás egér könnyű, gamepaddal már kissé bonyolult, mert nagyjából az összes gombot kihasználja a játék. A játékélmény pedig szintén jó. Maga a játék ugyan lassúnak tűnhet elsőre, de a készítők gondoltak azokra is, akiknek nem volt a Super Nintendóhoz egerük. Néha még egérrel sem tűnik lassúnak amúgy, mert a dolgok elég gyorsan el tudnak fajulni. A játék hasonlít valamennyire a Lemmings-re, ám olykor több előrelátást igényel, mint az Amiga- és DOS-klasszikus. Ám akinek tetszett a Lemmings, az egészen biztos ebben is sok örömét leli majd, de mindenképpen érdemes kipróbálnia mindenkinek!
Ennyi lett volna a 32. játékcsokor. A következő csokorban visszatérünk a SEGA gépének repertoárjához, de nem a 16 bites, hanem a 8 biteshez, azaz a Master Systemhez. Addig is jó játékot!
Komputer Kalandor
Elsőként kezdjük egy olyan fajtájú játékkal, amelyet a 16 bites konzolokon nem lehetett megúszni: a platform ügyességivel. Hősünk azonban nem eleven mérgezőgombákra meg teknősökre fog ugrálni ebben a játékban, hanem gyilkos robotokra, lényekre, s persze emberekre. Meg persze nem fog rájuk ugrálni, különben megsebeznék, hanem helyette majd lekaszabolja őket. A Run Saber (kb. Vágtató szablya) 1993-ban jelent meg az Atlus U.S.A. gondozásában [A Playstationös keleti szerepjátékok kedvelőinek ez a cég valószínűleg ismerős lesz]. Viszont egy bizonyos Hori Electric Co. fejlesztette, amelynek még volt ugyan két kiadott játéka, de teljesen más stílusban [egy logikai meg egy horgászós]. Érdekesség még, hogy ahogy Boris Vallejo is készített játékborítókat, úgy a felesége Julie Bell is. Ugyanis a Run Saber borítóképét a művésznő tervezte. Azonban itt az ideje, hogy lássuk a történetét!
