Pár emulátorral többért

Pár emulátorral többért

  Most pedig jöjjön néhány újabb emulátornak a bemutatása! Mivel nem is oly rég ismertettem a SEGA gépeit, itt az ideje, hogy áttérjünk a talán még idegesítőbb cég, a Nintendo gépeire. Akkor hát lássuk:

  Nintendo / NES
  Ismét kezdjük a legkorábbi masina emulátorával, amelyet itthon csak mindenki Nintendónak nevezett, holott a hivatalos mozaikszava NES (Nintendo Entertainment System - Nintendo Szórakoztató Rendszer) [Japánban ugyanez a gép Famicom néven futott]. Akárcsak a Sega Master System, illetve a mikroszámítógépek többsége, a nyolcvanas évek gépgyermeke. A programkínálat ezen a játékkonzolon is cartridge-okon jelent meg, amelyet kazettának neveztek nálunk. Gyors és amúgy nem csak agyatlan árkád játékaival hamar sikeres lett, ahol csak megjelent.
  Bár megannyi emulátor létezik, én a VirtualNES-t, használom, amelyben ugyan megvan minden beállítási lehetőség, de ezek babrálása nélkül is rendesen teszi a dolgát. Sőt olyan extrákkal bír, mint a hálózati játék, kép- és hangrögzítés, lemez emulálás [a NES japán verziójához volt lemezmeghajtó is.], 4-játékos adapter emulálása, stb.
  Szóval a VirtuaNes bár komplex dolgokat képes csinálni, mégis elég egyszerű a kezelése, ha nem vágyunk másra, mint játszani. Sajnos nincs magyar változat belőle csak angol. Innen letölthetjük, de ne aggódjunk, ha bizonyos betűk/karakterek nem jelennek meg az oldalon, ugyanis a program alapból, ahogy a weboldala is, japán.
  A romokat, azaz a kazetták képfájljait, a file legördülő menüben az Open (Megnyitás) paranccsal tölthetjük be. A gamepad/kontroller beállítást pedig az Options (Beállítások), Controller menüponton belül állíthatjuk be. Ha gyorsan akarunk állapotot menteni azt az ALT+Valamelyik numerikus gomb megnyomásával tehetjük meg, míg a visszatöltés a CTRL+Valamelyik numerikus gombkombinációval történhet. Egyébként az Edit (Szerkesztés) legördülő menüben találjuk.


  Super Nintendo / SNES

[A havazás külön beállítható...]

  Másodiknak pedig álljon itt egy 16-bites konzol, amely a maga idejében, főleg azok között, akik rendelkeztek vele, nagy legendának számított. Ez pedig nem más, mint amit itthon csak Super Nintendónak neveztek. Emlékszem még az 576 boltjaiban ingyen lehetett rajtuk játszani a Super Mario Worlddel már amikor nem a kiszolgáló személyzet szórakozott rajta, elhanyagolva egyéb feladatait. Másért egyébként ritkán járt oda bárki is, lévén a legtöbb ember a szép múltú PECSÁ-ból szerezte be a játékait.
  Na, de elég a nosztalgiából, és térjünk vissza e gép emulálásához. Ehhez én az esetek nagy többségében a ZSNES nevezetű emulátort használom, amely szintén olyan sokoldalúan egyszerű, mint a VirtuaNES. Azonban ezt az emulátort nem fejlesztik 2007 óta, mondjuk a patchelt/fordított játékokon kívül elméletileg minden eredeti SNES játékot képes futtatni.
  Ennek sincs magyar változata tudtommal, de ettől függetlenül könnyű kiismerni. A Game (Játék) legördülő menüben a Load (Betöltés) menüponttal tudjuk kiválasztani a romot, amelyet használni szeretnénk. A Config legördülő menün belül az Input (Bevitel) menüponton belül állíthatjuk be a gamepadjainkat, a Video menüponton belül pedig beállíthatjuk a felbontást, illetve itt alkalmazhatjuk a szűrőket (Filters) is, amelyekkel elmoshatjuk a pixeleket, vagy éppen képernyőcsíkokat állíthatunk be. Az emulátor alapból az F2-vel menti az állapotot a tíz hely egyikére, amelyek között F3-mal válogathatunk, F4-el pedig visszatölthetünk. De mindegyik helyre rendelhetünk külön egy gombot is akár a Config menün belül a Saves (Mentések) menüpontban.
  Innen tölthetjük le a ZSNES-t, Windows-on kívül még DOS-ra, és Linuxra is!


  GameBoy / GameBoy Color / GameBoy Advance
  Az utolsó emulátorral pedig a Nintendo hordozható masináit tudjuk majd virtuálisan életre kelteni. Ráadásul mindegyiket egyetlen programon belül! Nem más képes erre, mint a VisualBoy. Mivel az emulátort már nem fejlesztik, ezért a nevére kattintva lehet letölteni, természetesen csak saját felelősségre.
  Ahogy a fenti emuk, ez is sok mindenre képes, de egyszerűen teszi mindezt. Olyan extrákra is tud, mint a sima GameBoy alap 4 színének egyéni kikeverése, szűrők használata, stb. Ráadásul ismeri magyar nyelvet is! Ezt a képességét az Options (Beállítások) legördülő menüben a Language (Nyelv) menüponton belül az Other (Egyéb)-re klikkelve felugrik egy ablak, amelybe be kell írni, hogy HUN. Innentől kezdve az angolul nem beszélőké is a pálya.

  Ennyi lett volna a mostani emulátor ismertető! Legközelebbi bejegyzésben pedig egy ma már majdnem kihalt kategóriának indítok újabb rovatot, méghozzá a jármű szimulációknak!

Komputer Kalandor

Újabb maroknyi emulátor

Újabb maroknyi emulátor

  Mivel a legutóbbi konverzióküzdelemben két újabb platformot is bemutattam, így hát itt az idő, hogy emulálásuknak módját is eláruljam.

  Atari ST
  Ez egy 1985-ben megjelent személyi számítógép volt, amely lényegében nevében hordozta képességeit. Az ST ugyanis az angol Sixteen/Thirty-two szavak rövidítése volt, amely annyit jelent, hogy Tizenhat/Harminckettő. Ezzel utaltak a benne lévő Motorola 68000 mikrochip jellemzőire, amelynek a külső buszai/sínjei 16, míg a belsők 32 bitesek voltak. A gép viszonylag sikeres volt, főleg a zenészek köreiben, a beépített MIDI portoknak, meg persze az elmaradhatatlan zenei szoftvereknek köszönhetően. Színes és monokróm monitorral árulták, az utóbbi nagyobb felbontást bírt. Memóriája pedig 512 kilobyte-tól 4 megáig terjedhetett.

  Emulálni több programmal is lehet, mint például a Hatarival. Ellenben én a Steem 3.2-es változatát használtam, mindkettőnek van amúgy Linuxos változata is. A Steem a szükséges, úgynevezett TOS fájlokkal [az Atari oprendszerével] innen elérhető. Azonban ennek az emulátornak a fejlesztése 2004-ben megállt, de egy "Steven Seagal" nevezetű egyén [a színész nagy rajongója] folytatta a program javítgatását, amelyet a mai napig frissítget. Ez a Steem SSE [Steven Seagal Edition], a nevére kattintva letölthetjük azt is, ha vmi frissebbre vágyunk. Mivel ez is majdnem annyira testre szabható, mint a WinUAE, ezért majd az adott játéknál fogom leírni a részletes beállításokat. Egyébként a program igen könnyen kezelhető, de odáig nem merültem el benne, hogy kívülről ismerjem a gyorsbillentyűit.


  Sega Konzolok
  Ismeretes úgyis, mint simán csak Fusion. Amely elsődlegesen egy Sega Mega Drive [vagy a tengerentúlon Sega Genesis] játékkonzol emulátora, de emellett még képes virtuálisan életre kelteni a Sega Master System, a Game Gear, a SegaCD, a 32X játékokat is. Szóval valóban afféle fúziós emulátorral van dolgunk. Amely Steve Snake, az alkotó, korábbi emulátorait fogja össze. Kiváló, egyszerű beállíthatóság jellemzi az egész programot, és eleddig egyetlen játékkal inkompatibilis a 3.64-es, az utolsó, végső változat. Ez pedig az Ax Battler: A Legend of Golden Axe cíművel, amely a Golden Axe sorozat afféle Zeldásított változata az elemzabáló hordozható kézikonzolra, a Game Gearre. Ehhez érdemes egy régebbi Kega Fusion verziót használni. Előnye még ennek az emulátornak, hogy mind Windows, mind Linux alá elkészült, mindkettő innen tölthető le.
  Használata is roppant egyszerű, csak rányomunk a File legördülő menüre, az első sorokból pedig kiválasztjuk, hogy éppen mely gép kazettáját/CD-jét szeretnénk betölteni, aztán indulhat is a móka. Az irányítást pedig az Options legördülő menün belül a Set config elemre nyomva, majd a Controllers fülön állíthatjuk be. Majd miután kiválasztottuk, hogy miként [hat vagy háromgombos gamepad, egér, pisztoly, stb.] használja, az általunk kiválasztott valós vezérlőnket, a Define gombbal konfigurálhatjuk be azt.
  Ezen kívül az emulátorban állapotot is menthetünk, így adva magunknak esélyt a legszemetebb játék ellen is. Sőt támogat hálózati játékot is, bár ezt nem próbáltam.


  Játékszekrények
  A következő emulátort nem fogom részletesen bemutatni, mert elég bonyolult lenne, és felérne egy kézikönyv megírásával. A program amelyről szó van a MAME [Multiple Arcade Machine Emulator (Többszörös Játékszekrény Emulátor)]. Ez gyakorlatilag képes majdnem az összes játékgépet emulálni, amelyet valaha forgalomba állítottak. Persze önmagában használhatatlan, ezért minden egyes gép, azaz játék romjára szükség van, amellyel megpróbáljuk feleleveníteni a pénznyelő gépekkel kapcsolatos nosztalgikus élményeinket. Gyakorta nem is egy, hanem számos ROM fájlra van szükségünk, hogy működjön is az adott játék. Ezeket a fájlokat a program saját könyvtárán belül megtalálható "roms" mappába kell bemásolni. Elindításkor pedig automatikusan felismeri, aztán majd tájékoztat, hogy mi futtatható, mi nem. Emellett még borítókat, képernyőmentéseket, egyéb képekkel dobhatjuk fel a kinézetét a játékoknak.
  A probléma nem is ezzel van, hanem a beállításokkal. Egyszerűen túl sok van belőlük, lévén ezek a gépek majdnem mindegyike különbözött. Éppen emiatt csak annyit javaslok, hogy a játék elindítása után nyomjuk meg a TAB-ot a billentyűzetünkön, mert azzal hozzuk be az adott szekrény beállítási lehetőségeit. Illetve alapból az 1, 2 gombokkal "dobunk pénzt a gépbe", az 5-ös gomb pedig afféle start gombként funkcionál.
  Egyébként az egész akkora trehányság, hogy ha eszembe jut már elmegy tőle a kedvem, hogy bármivel is szenvedjek rajta. Még képernyőképet sem tudtam róla, ezért van szemléltetésnek itt egy Mac-es illusztráció még a 0.173-as verzióból.

  Ennyi fért hát mostani emulátor ismertetőmbe. Legközelebb ismét egy játékcsokorral jelentkezem!

Komputer Kalandor

Egy maroknyi emulátor

Egy maroknyi emulátor

  Ahogy ígértem, itt most majd bemutatok egy-két emulátort és – alapvető kezelésüket –  amelyeket a játékok futtatása érdekében használok. Természetesen ez a lista nem lesz teljes, de ha új platformra/gépre írt játék lesz megemlítve ezen a blogon, akkor az adott emulátort is bemutatom.

  ZX Spectrum
 Ehhez a mikroszámítógéphez Marat Fayzullin [Windows alá] ingyenes programját használom, a Speccy-t. Azon felül, hogy a legtöbb Spectrum változatot ismeri, bámulatosan egyszerű a kezelése is. Elindításkor rögtön az "autorun" ablakkal indít, így csak a megfelelő fájlt kell kiválasztanunk az indításhoz. Ugyanis automatikusan be is tölti nekünk azt, amire rányomunk. Szóval nem kell feltétlenül ismernünk a Spectrum parancsait, ahhoz, hogy játszunk egyet, Persze ha akarjuk, kézileg is vezérelhetjük az egész folyamatot, mert erre is lehetőség van.
  Az emuláció állapotát természetesen elmenthetjük [F7], akár egyetlen gombbal is, hogy később visszatérjünk [F6] hozzá. Ha pedig nincs türelmünk kivárni, míg valami betölt a kazetta/lemez képfájlról, akkor fel is gyorsíthatjuk [F9, Page Up], ehhez azonban nyomva kell tartanunk a gombot, mert nem "beragadó billentyű" elven működik. Sajnos nyelvet nem lehet benne választani, de különösebben nem bonyolult beállítani. Főleg azoknak, akiknek már volt ZX Spectrumuk az életben. Teljes képernyőre pedig az ALT + ENTER gombokkal válthatunk.
  Mindezek mellett az emulátor hordozható is, így telepítést nem igényel. Mi több, roppant kompatibilis is. Legalábbis én még nem találtam olyan programot, amelyet ne indított volna el. Igaz, olyan mélyen nem is kerestem ilyet. Letölthető a program nevére kattintva.

  Amstrad CPC
  Hazánkban kevésbé ismert nyolc bites számítógéphez a Richard Wilson által készített Windows Amstrad Plus Emulatort, avagy a WinAPE-et szoktam használni. Azért használom ezt, mert úgy tűnt ennek a legjobb a kompatibilitása. Azonban a program még béta állapotában van, így készüljünk fel, hogy néha meglep minket valami hibával, vagy más, háttérben futó programokkal való összeférhetetlenséggel.
  Sajnos a WinAPE már nem olyan egyszerű, mint a fentebb említett Spectrum emulátor. Kezelése is kissé körülményes, de még a tűrhető határon belül helyezkedik el. Ám az egyik legnagyobb hibája a programnak, hogy nincs benne "autorun" vagy "autoload" funkció, így nekünk kell nem csak betenni a virtuális kazettát/lemezt, de beírnunk a BASIC parancsokat is, hogy futtassuk a kívánt játékot. A két különböző meghajtóhoz [lemezhez és kazettához] két különböző parancs dukál, de ezeket mindjárt ismertetem is.
  A File legördülő menün belül választhatunk lemez [DRIVE A/B:], illetve kazetta képfájl [TAPE - INSERT TAPE IMAGE] között. Miután megkerestük a megfelelő virtuális adathordozót a következő parancsokat használhatjuk:

Kazettához a következő parancsokat kell beírnunk:

|tape
run"

A TAPE szó előtt látható függőleges vonalat magyar billentyűzeten a SHIFT + Ő kombinációval írhatjuk be. Amennyiben nem magyar billentyűzetet használunk, akkor nyomogassuk végig a billentyűzetet, és amelyik gomb "kukacot", avagy @-t ír az emulátorba, akkor azt a gombot kell a SHIFT billentyűvel lenyomnunk.

Lemezhez pedig a következő parancsokat használhatjuk:

A fájl listázáshoz:

cat
vagy
|dir

Amennyiben megvan a kívánt fájl, akkor egyszerűen írjuk be:
run"fájlnév"

De ha csak az első fájlt kívánjuk betölteni, mert tudjuk, hogy az kell nekünk akkor simán csak:
run"

  Ebben az emulátorban is le tudjuk rövidíteni a töltési időt, a SHIFT + F4 gombok megnyomásával, de a normális sebességhez való visszatéréshez már a SHIFT + F3 kombinációt kell használni. Teljes képernyőre pedig az F10-es funkció billentyűvel tudunk váltani.

  Videoton TVC (TV Computer)
  Szokásosan (fény)évekkel lemaradva a hanyatló Nyugattól, kis hazánkban is megkezdődött a számítógépépítési láz. Ennek egyik eredménye a Videoton által kb. 1986 körül gyártott, de egyébként a brit Intelligent Software nevű cég által tervezett mikroszámítógép. A TVC agya egy Z80-as processzor volt, akárcsak a fentebb említett programok által emulált gépeké is. Ez a Zilog 80-as processzor 3,125 megahertzen "duruzsolt", a gépnek pedig volt 32 illetve 64 kilobyte-os változata is. Mivel "magyar" volt, ezért ennek megfelelően magyar ékezetes betűkkel is bírt a billentyűzete, sőt a beépített BASIC is támogatta ezeket a karaktereket. A legtöbb gépet természetesen iskoláknak passzolták le, mert a lakosság nagy része eddigre már rendelkezett feltehetően valamilyen Spectrummal vagy Commodore géppel.
   Persze vélhetően akadt néhány szerencsés, aki ezt a gépet választotta a külföldi márkák helyett. Nekik az emlékezetében, vagy éppen a szekrényük alján, még mindig díszes nosztalgiával él a masina. Illetve mintha az Angyalbőrben című, hát erősen kétes minőségű bakasorozat egyik részében [Komputer hadművelet címűben] is feltűnt volna. A gépről itt lehet megtudni még többet, illetve innen beszerezhetünk több programot, játékot is hozzá: tvc.homeserver.hu
  Mivel a gépet is Magyarországra és Magyarországon gyártották, ezért az emulátor is magyar, méghozzá Grósz Attila alkotása. A neve pedig WinTVC. A nevére kattintva átkerülhetünk a letöltési oldalra.
  Olvassuk el a szöveget alatta, hogy minden működjön! Mivel anyanyelvünkön kommunikál, így sok dolgot nem lehet már róla említeni. Az emulátor, akárcsak a WinVICE, az ALT+W kombinációval gyorsítható fénysebességre. A tűzgomb, illetve joystick irányítás pedig a Numerikus billentyűzetre (Numpad) van kiosztva. És bár rendelkezik az emulátor autostart funkcióval, azért a futtatás (RUN) parancsot még nekünk kell kézileg beírni. Ettől függetlenül nekem úgy tűnt, hogy a program éppen olyan egyszerű és nagyszerű, mint a Speccy. Könnyen kezelhető, gyors, s tudja amit kell. Szóval élmény használni még a magamfajta kezdők számára is.

  Egyelőre ennyi lett volna ez a bejegyzés, legközelebb valószínűleg ismét egy konverzió küzdelemmel jelentkezem.