Játékcsokor #063

 Játékcsokor #063

  Ebben a játékcsokorban elhagyjuk most a Zilog processzorokkal működő mikroszámítógépeket, hogy elővegyük a metál-oxid félvezető technológiát, azaz a MOS Technology által gyártott processzorokat használó gépecskéket. Méghozzá a Commodore első sikergépével kezdjük ezt a sort, a VIC20-assal, vagy ahogy itthon és német nyelvterületen ismert volt: VC20-assal. Ismét lesznek friss és klasszikus programok e csokorban, de lássuk végre őket!

  Most is kezdjük a frissebbekkel és majd haladunk vissza az idő(rend)ben, akár egy DeLorean. Az első játékszál tavalyi, azaz 2020 júliusi. A címe pedig: Overthrown (kb. Megbuktatva). A szerzője pedig egy bizonyos Erik J. Hooijmeijer. És egyébként ctrl-alt-Development néven is ügyködik, illetve e néven rendelkezik egy saját oldallal is. Műfaját tekintve pedig ügyességi-lövölde-féleség, mert ezek a meghatározások kissé lekorlátozóak vagy beskatulyázóak. Hogy az olvasó is értse miért írtam ezt, elmondom, hogy a játék megjelenésekor az egyik retrooldal már a címbe is beleírta, hogy VIC20-ra készült egy játék, melyben GTA-hangulatú elemeket kapunk. S mondhatjuk, így van. Mert kell benne lövöldöznünk, autót vezetnünk, ha autónk lerobban, akkor újat kell lopnunk [ezt a játék automatikusan adja]. De ugye a Commodore e mikroszámítógépe azért nem egy erőmű, szóval ezek valóban inkább olyan hangulati elemek, amelyek hasonlítanak az említett és méltán nagy sikerű PC-s program vonásaira. Azonban most lássuk is miről szól az Overthrown! Illetve a keletkezésének hátteréről is írni fogok kicsit, mert a története nem túl hosszú.

[Híradás az elnöki palota környékéről.]

  Talán túl sokáig ragaszkodtál a hatalmadhoz. Azonban most, hogy tüntetések zajlanak az utcán, a hadsereg pedig átállt az ellenzék oldalára, itt az idő, hogy felmarkold a pénzt és fuss! Menekülj gyalog, autóval és repülővel egy trópusi szigetre, hogy békében visszavonulhass, már ha sikerül oda eljutnod élve! Igazán ádáz ellenállásra számíts ebben a VIC20-as akciójátékban, ahol ezúttal te a rossz fiút [nem Mr. T-t] alakítod! Ennyi lett volna hát a játék története, amely talán hamarosan hazánkban is megvalósul a főszereplőnek szintén game overrel! Az Overthrown valójában Erik J. Hooijmeijer újévi fogadalmának gyümölcse, mert e szerint egy VIC20-as játékot kellett megalkotnia cartridge-re. Eredetileg egy Falcon Patrol (Sólyom Őrjárat) jellegű [ahogy pedig az Őrjárat esetében megemlítettem már VIC20/VC20-on és C16 meg Plus/4-en ez a játék 3D Raid (3D rajtaütés) s  Skyhawk (Mennyei v. Égi Héja) néven ismert] játékot szeretett volna létrehozni. Ám időközben meneer Hooijmeijer elolvasta a Diktátorok kézikönyvét, és hát az Overthrown lett a vége. Azonban most lássuk a program elemzését!

[1.2-szeresére gyorsított és "vágott"
GIF, hogy látszódjanak a játék főbb
vonásai, elemei.]

  Az Overthrown grafikája az egyszerűbb, [talán átrajzolt karakteres] már-már piktogramos grafikájú játékok közé tartozik, de mivel gépi kódban íródott, természetesen a megjelenítés nagyon gyors, amely előnyére válik. A hangrészlege sajnos kimerül csak nagyon egyszerű hanghatásokban, zenét nem kapunk. Az irányítás roppant egyszerű és természetesen joystickkel történik. A játékélmény pedig nagyon jó. Elsőként a pénzünket kell összeszednünk az elnöki palotában, ahová egyre több tiltakozó érkezik, akiknek viselkedése nagyban függ a mi viselkedésünktől. Ha rájuk lövünk, akkor ők is hamarabb kezdenek el lőni és agresszívebbek lesznek. Miután összegyűjtöttük a zsákmányt, be kell ugranunk az autónkba, amelyekkel az utakon lévő tüntetőket üthetjük el, illetve kerülgetnünk kell majd az akadályokat meg ránk dobált bombákat is. Amennyiben kifogyunk a benzinből, vagy más okból, tűzgombbal hagyhatjuk el a járművet. Lőni csak gyalog tudunk, és lőszerünk igen kevés. A végső játékrész a reptér elérésével kezdődik, ahol is gépünkre és gépünkkel felszállva a vadászrepülőket és helikoptereket elől kell majd menekülnünk. A szigetre való leszálláshoz pedig addig mérsékeljük a sebességünk, míg a futóművek automatikusan kinyílnak. A játék letölthető a szerző oldaláról mind program azaz PRG és Cartridge formátumban is. [És érdemes is letölteni, mert remek szórakozás.] Emulátorban [WinVice esetében] természetesen előbb állítsuk be, hogy 8 kilobájtnyi memóriával bírjon a virtuális VIC20-sunk a Beállítások->VIC20 settings->8K módon.

  A következő szálunk szintén egy XXI. századi, egészen pontosan tavalyi program. És emellett egy verseny résztvevője, amely megmérettetés a THEC64 Winter Game Development Competition 2020 (THEC64 Téli Játékfejlesztési Verseny 2020) névre hallgatott. A THEC64 a nemrégiben megjelent C64-re hasonlító, de valójában csak emuláló számítógép, amely egyébként támogat modern megoldásokat már, mint a HDMI, SD-kártya stb. De mégiscsak egy hardware emulátor, amely a C64-es mellett képes VIC20-at is emulálni. Szóval erre a versenyre készítette el Andy Hewitt alias Hewco, akinek van saját oldala is. És gyakorlatilag holtversenyben egy C64-es játék készítőjével első helyezést ért el, így megkapta a THEC64 gépet meg egy joysticket hozzá. A játék címe pedig Cheesy Trials (kb. Sajtpróbák). Műfaját tekintve pedig ügyességi, egy ugrálda, idegenszóval platformjáték. A játék történetének ezúttal nem szentelnék külön bekezdést, mert kb. egy mondatba belefér. Az Echo névre hallgató egeret irányítjuk, akinek különböző kísérletekben kell részt vennie, amelyek sikeres teljesítése esetén egy darabka sajt vár rá. A kísérletek pedig arra irányulnak, hogy képes-e egy egér a megismerés (kognitív) tudományát mutatni.

  És akkor következzen most a Cheesy Trials elemzése! A játék grafikája az egyszerűbb stílust követi, cserébe viszont az egyik legfinomabb mozgást kapjuk, amelyet a VIC20-ason valaha is láthattunk. A hangrészleg kissé vékony, mert csak hanghatásokat kapunk, amelyek kissé az idegesítő fajtából valóak, de nem rosszak. Az irányítás roppant egyszerű joystickkal vezéreljük Echo egeret, a tűzgombbal "ugratjuk". A játékélmény pedig egészen kivételes. Mert egyébként roppant egyszerű, de van benne valami, ami függővé teszi az embert. A pályák, azaz a kísérletek – amelyekből 36 db van amúgy – időre mennek, de életünk nincs. Amennyiben elrontanánk a kísérletet, csak az elejéről kell kezdenünk. Ezenkívül van még benne "zuhanási sérülés" (fall damage), de ez csak azzal jár, hogy időt vesztünk, mert miután Echo kiméltatlankodta magát, máris rohanhatunk vele tovább. Ahogy borítón is látszik, a játékhoz 24 kilobájtnyi memória kell. Ezt az emulátorunkban, már WinVice-t használva, a Beállítások->VIC20 settings->24K módon állíthatjuk be. A játék egyébként innen letölthető, de akár fizikai formában, kazettán is megvásárolhatjuk. De mindenképpen próbáljuk ki, mert érdemes.

  Csokrunk harmadik szála is XXI. századi, ám ennek az új korszaknak a hajnalán született. Alkotója leginkább a Commodore-os demonstrációs programok színpadának egyik ismertebb figurája: Aleksi Eeben. E finn úriember ugyan leginkább zenészként ismeretes, de nem idegen tőle a programozás sem. Készített már demókat, de zenei programokat, sőt még 512 bites játékokat is a Commodore 64-re. Ám 2002-ben úgy döntött, hogy a korábbi kenyértartó dobozú mikroszámítógépre, a VIC20-ra készít egy egyszerűbb játékot. Ez lett a Dragonwing (Sárkányszárny). Műfaját tekintve egy ügyességi, elkerülős árkádjáték. Története nincs, úgyhogy rögtön az elemzésére is térnék.

[Emulátorban nem látszódik ez a
mozgó "keret".]

  Általában a szoftverszerzők erősségei kitűnnek a programjaikon. Ez erről a játékról is elmondható. A Dragonwing grafikája, természetesen VIC20-as programokhoz hasonlítva, hihetetlenül jó és színes. Látványosnak nem nevezném, de azért kényezteti a látóidegeinket a színeivel. Meg persze a megjelenítés gördülékenységével is, mert nagyon finoman mozog a sprite, ahogy az egy árkádjátéktól elvárható. A hangrészleg szinte csak zenéből áll. Egyetlen hanghatásunk járművünk elpusztulásának robaja. A zenéje ugyan nem az én ízlésem, de remekül szól. Az irányítás roppant egyszerű, [de szándékosan furcsa, bizonytalan] és csak a joystickre lesz szükségünk vagy az I,J,L,M gombokra, az F1-el pedig indítjuk a mókát. A játékélmény pedig nagyon árkád, sajnos nincs lehetőség elmenteni a pontszámunkat, így ez inkább afféle partijátékként is felfogható, vagy csak saját ügyességünket mérhetjük le vele. Egyébként játékmenetben kicsit talán az Flappy Bird mérhető hozzá, de azért nem teljesen. Ráadásul a Dragonwing elindul egy bővítetlen VIC20-ason. Egyszer mindenképpen érdemes betölteni!

  Az utolsó program csokrunk egyetlen játéka, amely a XX. században készült, méghozzá a VIC20-as hőskorában. A Riddle of the Sphinx (A szfinx talánya v. rejtvénye) 1983-ban jelent a Lyversoft gondozásában. Ennek a kiadónak-fejlesztőnek eddigre már volt öt másik programja VIC20-ra és ZX Spectrumra is. A játék címe pedig utalás Szophoklész drámájára, amely a Thébai mondakörön alapszik és amelynek címe: Oidipus király vagy latinosan: Oedipus király [egyébként Oidipus görögül dagadtlábút jelent]. És igen ez az az Oidipus király, aki megöli apját és feleségül veszi saját anyját. Szóval Szophoklész drámájában van egy rész, ahol Oidipus úgy menti meg Théba [eredeti óegyiptomi nyelven Uaszetnek hívták amúgy] városát a Szfinxtől, hogy megválaszolja annak a találós kérdését. Itt ilyesmire nem lesz igazán szükségünk, mert nem találós kérdéseket fogunk a Riddle of the Sphinxben megválaszolni. Vagy nem csak azokat. E játék műfaját talán egy nagy magyar klasszikushoz, az Időlabirintushoz tudnám hasonlítani. Ha valakinek kimaradt a magyar klasszikus, akkor a Commodore PET-klasszikushoz, amely Androidra is letölthető, a Nightmare Parkhoz tudnám hasonlítani. Szóval egy kalandjáték, amelyben kisebb minijátékokat kell majd játszanunk. A Riddle of the Sphinxnek nincs igazán története, vagy legalábbis én nem találtam, de azért beillesztem ide az elején elolvasható leírást.

[A Szfinx mellett ott van még két
piramis (?) is, csak alig látszik a
színek miatt.]

  Feladatod átverekedni magad az útvesztőn, hogy elérd a Szfinx sírkamráját, ahol is helyes választ adj talányos kérdésére és elnyerd a Szfinx kincsét. Ahogy átkelsz az útvesztőn, elkerülsz majd más helyekre is, ahol különböző feladatokat kell majd teljesítened. Ha lehetőséged adódik rá, gyűjts kincseket e helyeken is! Mert legalább 500 egységnyi kinccsel kell bírnod, hogy beléphess a Szfinx sírkamrájába. Ám előtte még a szent kulcsot is meg kell találnod, mely a sírkamrát nyitja. Az útvesztőben a következő gombokkal mozogsz: Y [fel], G [balra], J [jobbra], N [le]. [Mellesleg nem csak az útvesztőben, hanem a minijátékokban is ezekkel a gombokkal mozgunk, már ahol mozoghatunk...] Most pedig akkor térjünk át az elemzésére!

[A GIF kétszeresére van gyorsítva,
viszont láthatóak a változatos mini-
játékok.]

  A Riddle of the Sphinx grafikája nagyon egyszerű, kezdetleges, mint a legtöbb kora nyolcvanas évekbeli játéké. Sajnos a megjelenítése sem a legjobb. Egyrészt lassan, néhol szinte zavaróan akadozva mozog, mintha BASIC-ben írták volna. Másrészről a készítője nem gondolt bele, hogy fehér háttéren sárgával írni, illetve bizonyos minijátékok esetén sárga háttéren, sárga sprite-ok nem feltétlenül fognak látszódni. Biztos vagyok benne, hogy ez még TV-n is roppant zavaró volt a maga idejében. A hangrészleg szintén kezdetleges, kapunk néhány effektust ugyan, bár ezek kissé fülsértőek, de még azért elviselhetőek. Állandó zenét nem kapunk, csak a játék kezdetén hallunk valami rövidebb muzsikát, meg a végén [gondolom]. Az irányítás kizárólag billentyűzetről történik, de ezzel nincs különösebb baj. A játékélmény a kezdetleges grafika meg hang ellenére, viszont roppant szórakoztató még úgyis, hogy bizonyos minijátékok nagyban a szerencsénktől függenek semmint az ügyességünktől. Mint például, amikor egy és öt között kell megadnunk egy számot, hogy főhősünk mely sávba álljon annak érdekében, hogy a vágtató tevék ne tiporják el. De vannak fogócskás, ahol nekünk kell menekülnünk, meg egyéb ügyességi minijátékok is. Talán úgy tíz-tizenkétféle, amellyel egész jól el lehet szórakozni. Csak azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza, hogy saját fantáziájukkal egészítsék ki a Riddle of the Sphinx hiányosságait. Lehet, hogy sokaknak még így sem fog tetszeni, de szerintem ez egy nagyon jó VIC20-as játék, amelyet érdemes kipróbálni. A Riddle of the Sphinxnek, amint a borítón is látható 16 kilobájtnyi extra memória kell, ezt a WinVice-ban a Beállítások->VIC20 settings->16K bekapcsolásával érhetjük el.

  Ennyi lett volna hát a 63. játékcsokor, legközelebb is egy Commodore masina játékaival jelentkezem, de addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor

Játékcsokor #051

 Játékcsokor #051

  Ahogy legutóbb ígértem ezúttal a C64 elődjét, a VIC20-as, vagy idehaza meg Németországban VC20-as néven ismert gépre írt játékokat vágtam a csokorba. Ezúttal nem csak az újabb, hanem fele-fele arányban beválogattam régebbi játékokat. Akkor hát lássuk, melyek ezek!

 

[A játékhoz nem találtam borítót.
De még magáról a cartridge-ről sem
leltem fotót.]

Első szálnak egy elveszettnek hitt játékot kötöttem e csokorba. A címe pedig Key Quest vagy Key-Quest; elméletileg 1983-ban jelent meg kizárólag a tengerentúlon a Micro-Ware, Inc. gondozásában, amelyet a Computer Applications, Inc, egészen pontosan egy bizonyos Randy Ubillos fejlesztett. Ugyanebben az évben, a Compute!'s Gazette című számítógépes, óh pardon: komputer magazinban is megjelent egy cikk a játékról [A 104. oldalig kell lepörgetni, hogy megtaláljuk a Key-Questről szóló két-három-négy hasábot]. Ez a magazin egyébként leginkább a Commodore gépeit használókat célozta meg. És aztán gyakorlatilag senki nem hallott a játékról semmit. Később, mármint a XXI. században az a hír járta, hogy mindössze egyetlen példányban, egyetlen cartridge-on létezik csak a Key-Quest. Állítólag később valaki talált E-bay-en egy másodikat is. Mindenesetre, a játékot sikerült dumpolni, úgyhogy most már bárki hozzáférhet. Főleg, hogy az Archive.orgra is feltöltötték már egy TOSEC (The Old School Emulation Center) csomagon belül [címre nyomva elérhetjük a csomagot]. Szóval sokáig a Key-Quest afféle VIC20-as Szent Grálnak számított, amely kikerülhetett a nagy pecséten túlra. Ezenkívül a játéknak van még története is, mely következzék most, a fentebb említett magazinból:

  Sok-sok évvel ezelőtt egy varázslómester kincseket gyűjtögetve járta a vidéket. Erődje mélyén egy kazamatát építtetett, hogy ott rejtse el javait. Vagyonának őrzésére létrehozta a gorbokat (Gorbs) is; hatalmas teremtményeket, kik képesek igen gyorsan regenerálódni. Ám a gorbok még teremtőjüknél, a varázslónál is erősebbnek bizonyultak. Így mikor a kazamatába szállt, hogy gyönyörködjék kincseiben, saját őrei végeztek vele. A varázsló halálának hírére aztán a vidék királya kalandorokat hívatott, hogy ők szerezzék vissza mindazt a rabolt holmit, amelytől a királyságot és alattvalóit megfosztották. Azzal, hogy a VIC20-asodba nyomtad a cartridge-ot, kifejezted hajlandóságod: készen állsz a kihívásra, hajlandó vagy visszajuttatni a kincseket. A joystickeddel vagy a billentyűzettel felfegyverkezve pedig alá szállsz a kazamatákba. A kazamaták minden szintjén elrejtetett egy kulcs, amely következő szint kapuját nyitja. A kulcs helyét pedig csak akkor találhatod meg, ha már összegyűjtöttél legalább tizenkét kincset. Amint megvan a kulcs, és siess a kapuhoz! Mert a gorbok, kik az örökké gomolygó felhőből, mely az odújukat rejti, folyamatosan törnek elő, hogy megnehezítsék a dolgodat. Ennyi lett volna hát a történet, lássuk az elemzést! 

  A játék grafikája látványban nem fog senkit arra késztetni, hogy tátott szájjal próbálja magába szívni a vizuális élményt. Ellenben a megjelenítés nagyon gyors, igazi árkád-benyomást nyújt. Mondjuk a játék műfaja is leginkább az árkád gyűjtőkategóriába sorolható. Hangügyileg sem rossz. Ropogós kis zörejeket kapunk, ám az avatatlan vagy az olyan fülek, melyek az ilyesmihez nem szoktak hozzá, igen rövid időn belül bosszantó lehet. Az irányítás roppant egyszerű, ahogy a történetben is olvashattuk, billentyűzet [Space (Szóköz): tűz, A: föl, Y: le, CRSR↕️: balra, CRSR↔️: jobbra; emulátoron az utóbbi két gomb felcserélődik] vagy joystick áll a rendelkezésünkre. Az irányokon kívül, csak a tűzgombra lesz szükségünk. A játékélmény pedig nagyon jó! Azt hinné az ember, hogy túl egyszerű. Azonban lőni csak vízszintes irányban lehet! Föl-le egyáltalán nem. Ez ad egy fajta kihívást is a játékhoz, amellett, hogy a gorbok változtatják a gyorsaságukat. De segítségünkre vannak az alkóvok, amelyek a kincseket rejtegetik, mert ezekbe bebújhatunk, a gorbok nem jönnek utánunk. Nagyon jól el lehet vele lövöldözni, és akár ketten is játszhatjuk! Sajnos nem egyszerre, de így sem rossz. Az egyetlen szívfájdalmam, hogy sajnos a pontszámokat nem menti el. Ennek ellenére mindenképpen próbáljuk ki, ha szeretjük az árkád lövöldözéseket! Azt pedig elfelejtettem megemlíteni, hogy a játék NTSC-s, szóval a Vice-on belül a Beállítások->VIC20 Modell settings-en a géptípust szintén állítsuk be NTSC-re. 

 

Csokrunk második szálának szintén egy ügyességi lövöldét választottam. A Scorpion szintén 1983-ban készült, amelyet a Jimmy Huey által alapított Dragonfly fejlesztői csapat készített és a Tronix Publishing, Inc. gondozta a kiadását. Ez utóbbi egy fontos információ, mert létezik egy másik Scorpion című játék a VIC20-ra, amely valójában egy Centipede-klón csak. Ellenben a Tronix Skorpiója sokkal érdekesebb, egyedibb. Célunk ugyanis nem csak a lövöldözés! Persze nyilván azzal töltjük majd az időnk nagy részét ebben a programban, de van benne egy kis extra dolog, egy plusz teendő, amely miatt nekem megtetszett. Célunk ugyanis, hogy túléljünk, ehhez pedig élelmet kell gyűjtenünk, méghozzá békák, illetve "tojásaik" formájában. A kikelt békákat könnyedén elkábíthatjuk lövésünkkel majd vissza kell őket hurcolnunk a fészkünkbe, amely egy fekete négyzet. Persze mindeközben majd ránk tör ezernyi másik dolog is. Mert hát egy skorpió élete nem móka és kacagás, hanem kőkemény harc a túlélésért, amelyben minden, még maga a környezet is az életére tör! Szóval lövöldözésben nem lesz hiány. Miközben találkozunk majd mindenféle kártevővel. [Egyébként Törökországban, Isztambulban volt szerencsém skorpiókhoz. Egy reggel, egy példány a cipő alatt bújt meg, jól összehúzta magát. És akkor nem is tűnt skorpiónak, némi noszogatásra aztán felébredt, és megmutatta valóját. Aztán egy pohárral elfogtam s kidobtam a kertbe, merthogy az ázsiai oldalon, afféle kertvárosi részben akadtam össze vele. Aztán pedig minden este levendula illatú olcsó kölnivel spréztem be a bejárati ajtó alját-küszöbét, mert kb. csak ott jöhetett be. Egyébként azért levendulás pacsulit használtam, mert annak az illatát, mint sok más ízeltlábú, rovar meg bogár, ki nem állhatják... állítólag.]

  Azonban most lássuk mit írtak a dobozának hátuljára! A skorpiók világa ragadozókkal teli világ. Gyilkos férgek, sárkányok, cserkészők, gubók meg légycsapók [itt a Vénusz légycsapója nevezetű növényről van szó] állnak lesben minden sarkon. És ahogy a skorpió élelméért portyázik, ölnie kell vagy őt ölik meg. [Angolban van ez a kifejezés, hogy kill or be killed, amelyet már nem tudom ki, úgy fordított magyarra, hogy: ölj vagy dögölj. S szerintem találó a kifejezés csak hát a stílusa nem éppen irodalmi...] Még a békák is, amelyek az eleségét jelentik, akár azonnali halált jelenthetnek számára. Hacsak nem ő sújt le előbb! Ám ha még mindez nem lenne elég, még a levegőből is csak véges mennyiség áll rendelkezésére. Mint a skorpiónak, neked kell gyűjtögetned és harcolnod – egyszerre mindkettőt – a legkegyetlenebb, leggyilkosabb környezetben! S minél tovább maradsz életben, az útvesztő annál veszélyesebbé válik. Még több és még alávalóbb ragadozók várják majd, hogy TE légy a vacsorájuk. A skorpió sorsa a te kezedben van. Képes leszel a túlélni?

  A játék grafikája nagyon egyszerű, bár némileg fejlettebb, mint a Key-Questté, de azért ettől sem fogjuk keresgélni az állunkat a padlón. Ezért cserébe viszont a megjelenítés nagyon gyors. A felhasznált színek pedig szerintem jók, hangulatosak, illenek egy ízeltlábú környezethez. A hanghatások egy külső szemlélőnek itt is idegesítőek lehetnek, viszont a játékosnak egyáltalán nem. Ropogós-zúzós effekteket kapunk. Zenét sajnos nem. Az irányítás roppant egyszerű, ugyan kizárólag joystickről vezérelhető a Scorpion, de a billentyűzetre is szükségünk lesz, legalábbis, ha nehézségi szintet szeretnénk állítani, mert azt a "menüben" F3-mal tehetjük meg. Ez után viszont mindenhez a botkormány szükségeltetik csak. A játékélmény pedig nagyon intenzív, mert tényleg minden az életünkre tör, emiatt folyamatos a háttérzörej is, amely növelheti ezt a nyomást. És bár bizonyos ellenfelek nem tűnnek nagyon veszélyesnek, de elég hamar megtapasztalhatjuk, hogy a legjobb elkerülni és lőni is mindenre, akár mozog, akár áll. Amúgy nem rossz ügyességi lövölde, mert a nyomást folyamatosan adagolja, ugyanakkor az elsők pályák nem lehetetlenek. Aki szereti a szokatlan lövöldéket, annak érdemes kipróbálnia mindenképpen. De mindenki másnak is. Elméletileg a Scorpionnak 32 pályája van, szóval elég sokáig el lehet vele lenni.

  E csokor harmadik szálával pedig átlépünk a modernebb VIC20-as játékok világába. Habár ez a kijelentés kicsit félrevezető. Mert ugyan a most bemutatandó program még 2013-ban készült, de valójában egy 1975-ből származó forráskód alapján. Ezt a játékot eredetileg három minnesotai tanár alkotta meg még 1971-ben, azzal a céllal, hogy telexen, vagy hivatalos nevén: géptávírón is játszani lehessen. A program címe pedig az volt, hogy Oregon. Később ez a cím The Oregon Trailre (Az oregoni út) módosult. Az Egyesült Államokban pedig lassacskán minden iskolában játszani lehetett vele a nyolcvanas és kilencvenes években egyaránt. Sőt talán még ma is... [Egyébként manapság Nintendo Switch-en is lehet játszani vele, természetesen kissé más formájában már...] Azonban a Commodore gépeit teljesen elkerülte. Ezért gondolta úgy Kweepa, – akinek a remek The Tower című játékát már bemutattam itt a bloggon korábban – hogy fogja a forráskód egyik változatát és konvertálja a VIC20-ra. Ám lássuk, hogy miről is van szó, mert nyilván itt európai meg magyar fejjel nem sokat mond a cím.

  Szóval a játék, vagy hát inkább szórakoktató (edutainment) program abba a korszakba helyez bennünket, amelyet a Nyugati terjeszkedés (Westward Expansion) vagy Nyugati költözés/mozgás (Westward Movement) néven neveznek az angol ajkú történészek. Az egész időszakot 1803-1910 közöttre teszik, szóval elég lassú és hosszadalmas folyamatról van szó, amely azzal kezdődött, hogy a franciák eladták az amerikaiaknak Louisianát. Ebben az időszakban több esemény is történt, amely sok-sok telepest csábított a Csendes-óceán irányába. Mint például, hogy az amerikaiak az 1812-es háborúban legyőzték az őslakosokat, amellyel megszilárdították az Államok határait egészen a Mississippi folyóig. Aztán később, a XIX. század negyvenes éveinek vége felé, kitört a kaliforniai aranyláz, amely szintén sokakat csábított nyugat felé. Szóval, ahogy azt régi westernfilmekben is látni lehetett, családok meg mindenféle emberek indultak útnak ekhós szekereikkel egy jobb élet reményében. Mi pedig szintén egy ilyen, öttagú családot irányítunk az Oregon Trailben. Célunk, hogy a missourii Independence-ből az oregoni Oregon városába jussunk. Amely úgy kb. 2000 mérföld [3200 kilométer] és öt-hat hónap áll rendelkezésünkre, mert a tél beállta előtt meg kell érkeznünk. Természetesen ehhez a küldetésünkhöz kezdetben nincs semmink csak tőkénk. Szóval ebből kell majd ökröket, lőszert, gyógyszert, élelmet, stb. vásárolnunk, hogy kalandos úton elérjük majd célunkat. Ellátmányt, lőszert, stb. az utunkba eső erődökben vásárolhatunk, csakhogy ezekben minden drágább! Kezünket pedig tartsuk majd mindig a billentyűzeten, mert minél gyorsabban írjuk majd be, hogy "Bang" (Bumm, a fegyver hangját imitálva), annál jobb esélyünk lesz a lelövendő dolgokkal szemben.

[Ezt a kérdést sokszor látjuk majd.]

  Mivel ez egy szöveges szórakoktató program, nincs grafikája. A megjelenített szöveg, zöld, fekete háttéren, amellyel gondolom az eredeti nagyszámítógépes (mainframe) időket akarta megidézni Kweepa. De más nem mondható el a "látványról", ezért át is ugranám. Miként a hangrészlegével sem bíbelődnék, lévén, hogy nincs. :) Az irányítás teljesen billentyű-vezérelt, a megjelenő opciókat kell beírnunk. Úgy mint a Hunt (Vadászat), vagy Cont (Continue rövidítése, azaz utunk folytatása). Meg persze majd a "Bang"-ot kell majd sokszor bepötyögnünk. A játékélmény, annak ellenére, hogy gyakorlatilag se hangot, se látványt nem kapunk egészen jó. Mert elég komoly kihívással állít szembe bennünket. Óvnunk kell családtagjainkat, felszerelésünket, egészségünket, miközben meg kell küzdenünk a természettel, útonállókkal és vadállatokkal is. Szóval ha szeretjük a saját fantáziánkat használni, vonzódunk a vadnyugathoz meg persze beszélünk angolul, akkor érdemes kipróbálni, mert jó móka! A játékot emulátorban 8 kilobyte-os memóriabővítéssel [WinVice-ban: Beállítások->VIC20 settings->8K] indítsuk!

  Csokrunk utolsó VIC20-as virága pedig egészen "friss". Ugyanis a Fire című játék 2019-ben jelent meg a Double Sided Games gondozásában, akiknek az oldaláról elméletileg ingyenesen letölthető a COVID-járvány miatt még [de ehhez szinte még a vértípusunkat is meg kell adni a 0 eurós számlához], és amelyet Rainer Kappler írt. Elméletileg több, mint kétezer assembly nyelvű, azaz gépi kódú sorból áll a játék. Mi több, ha az oldalról szedjük le a hivatalos játékot, akkor a lemezen kapunk még további két játékot, amelyet szintén Kappler úr írt. A játék, műfaját tekintve, igen vegyes képet fest, mert részben árkád-ügyességi-féleség, részben pedig a kvarcjátékok egyszerűségét idézi. Méghozzá a játéknak különböző részekre bontva nyújtja mindezt, egyébként nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy anno a Commodore 64-en a Szellemirtók (Ghostbusters) játék tette ezt. Először kapunk egy térképet, amelyen a tűz helyszínéhez kell sietnünk. Utána következik egy ügyességi rész, ahol tűzoltókocsinkkal a forgalmon kell "áttörnünk", jobban mondva kerülgetnünk mindenkit. Végül pedig megkapjuk a kvarcjátékokat idéző fázist. A játéknak nincs története, így ezt át is ugranám.

  A játék grafikájával nincs különösebb gond, mert változatos, [habár használ szerintem egy-két átvariált, de alapvetően lopott sprite-ot] viszont a megjelenítés sebessége nagyon lassú, akadós. És nem hiszem, hogy ennek a memória limitáció az oka. Emellett a hanghatások, a zenék is elég primitívek, olyan mintha valaki most ismerkedne a VIC20-as ebbéli képességeivel. A játékélmény meg szerintem átlagon aluli. Főleg, amiatt, mert nem érződik, hogy a Fire-t valóban gépi kódban írták volna. Akad, süketít és mindennek a tetejébe, még a bevitelt is mintha alig érzékelné. [Rosszmájúan megjegyezném: nem csodálkozom, hogy ezt ingyen adja a Double Sided Games...] A két extra játék a lemezen, vagy hát lemezképen pedig szintén olyan érzést kelt, mintha ezeket valaki egy magazin programlistájából pötyögte volna a gépbe. Vagy éppen most ismerkedne a VIC20-as programozásával. Mondjuk lehet, hogy Rainer Kappler valóban most ismerkedik a programozással és akkor ezt ennek fényében is kéne értékelni. Bár én ezért meg nem mernék pénzt kérni. De a legkiakasztóbb vonása az összes játéknak a lemezen: az irányítás.

  Ennyi lett volna hát az 51. játékcsokor. Legközelebb is Commodore gépre írt progikkal jelentkezem. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor

Emulált szimuláció #008

Emulált szimuláció #008

  A most bemutatásra kerülő, immáron rendes repülőgép-szimulátor a C64-en legalább olyan híres és kedvelt, mint a Gunship. Habár annyira nem ragaszkodtak a készítők a valósághoz, mint az említett helikopter-szimulátor esetében. De ettől függetlenül ez egy remek játék, amely megérdemelte és mai napig megérdemli a figyelmet. Sokaknak egyébként ez volt életük első szimulátora. [Habár inkább kissé az árkádjátékok felé hajlik.] Mi több, akár ketten is játszható! Annak ellenére is sikeres szimulátor lett, hogy valójában csak egy kitalált vadászrepülőgépet vezetünk. [Szerencsére a készítője nem egy szimulátornak álcázott sci-fi lövöldét alkotott meg, mint amilyen az általam is ismertetett, közel játszhatatlan, Mastertronic-os Prowler volt.] De akkor most lássuk végre, hogy mely legendáról is van szó!


  Az ACE: Air Combat Emulator (Légi Harc Emulátor, az ACE pedig "ász") 1985-ben jelent meg kazettán, egy évre rá pedig lemezen. Legelsőként a Commodore gépeire, így ebben az évben mind a VIC20 vagy VC20, mind C16 és Plus/4, mind pedig a C64-es tulajok örülhettek ennek. Egyébként a korabeli "szaksajtó" is igen kedvezően fogadta az ACE-t, nem csak a játékosok. Egy évre rá pedig az Amstrad CPC meg a ZX Spectrum, de még a PC tulajok is élvezhették ezt a remek szimulátort. Az ACE-t egyébként Ian Martin, Nigel Stevens és Guy Wilhelmy tervezte, de egyedül Ian Holm programozta. A kiadásáért pedig a Cascade Games, Ltd. volt felelős, akik később két folytatást is készítettek a játékhoz. A tengerentúlon már természetesen egy ottani cég, az UXB gondozta a kiadását e remek programnak. Ahogy már az olvasók megszokhatták, most is a C64-es változatot fogom ismertetni, de azért majd vetek néhány pillantást a többi verzióra is. De most akkor tekintsük meg a csomagolást, legelőször is a kazettás változatét. Bal oldalon a kazettaborító eleje látható.
  Jobb oldalon pedig a hátulja, részletesebben leírva, hogy mi is ez a játék, illetve képek a C64-es változatból. A többi platformon nem tudom, hogy mely képek kerültek a hátuljára, de sejteni lehet, hogy az adott gépnek megfelelőek. Ugyanis a VIC20-as kiadáson sem trükköztek azzal, hogy a képek csak illusztrációk. Úgy tűnik, a tisztességesebb cégek nem próbálkoztak megtéveszteni a vásárlókat, mert bíztak a saját termékükben annyira, hogy a valódi képekkel is el tudják adni azt. A képek mellett a szokásos hangulatkeltő ismertetésen kívül a másolásvédelem egy formája is megtalálható a színes négyzettáblázat alakjában. Arra is figyelmeztet bennünket, hogy a borító másik oldalán találhatóak a instrukciók. A legalján pedig azt is megtudhatjuk, hogy a borítót megtervezte és legyártotta Michael Cater és Tsai, illetve elhelyezték még a saját telefonszámukat is ott. Arra gondolván, hogy esetleg más kiadóktól is szereznek megbízásokat. Azonban most már lássuk, hogy mi is az a szokásos hangulatkeltő szöveg!


 Az AIR COMBAT EMULATOR messze a leggyorsabb, legélethűbb repülőszimulátor, amely a rendelkezésünkre áll, telve izgalmas sajátosságokkal. Most először az otthoni számítógépeken átélheted, hogy milyen is valójában egy nagy teljesítményű katonai sugárhajtású repülőgép! Szállj harcba tankokkal, rakétákkal, hajókkal, harci helikopterekkel és kétféle fortélyos, intelligens ellenséges repülőkkel.
  Több, mint 300 sprite-képpel, az ACE bír a legfinomabban mozgó, legrészletesebb pilótafülke nézettel. A fák s egyéb tereptárgyak a különleges fejlesztésű Dinamikus Grafikai Technikának (Dynamic Graphics Technique – D.E.T.™) köszönhetőek, amely nagy sebességű, látványos és megbízható 3D-s grafikát képes megjeleníteni.
  A fejlett avionika segítségével – amelyhez radar és visszapillantó kamera is tartozik – fogsz majd fejedet forgatva küzdeni, hogy legalább addig életben maradhass, míg az ellenségben némi kárt teszel.
  Az egyedi kétüléses beállítás (pilóta,navigátor/fegyverkezelő) és a SYNCHRO SPEECH™, – amely a legénységgel létfontosságú fedélzeti információkat közöl anélkül, hogy az akciót félbeszakítaná – meg a valós időben változó taktikai térkép, a felszállások s leszállások, a téli, nyári s esti repülések, na meg a valósághű légi utántöltés lehetősége teszi az ACE-t a legjobb LÉGI HARC EMULÁTORRÁ!
  Íme Raymond Baxter, tévés műsorvezető és második világháborús vadászpilóta véleménye az ACE-ről:
  "Repültem már Harrierekkel, Tornadókkal, Spitfire-ekkel és biztosíthatlak róla: ahogy az ACE reagál az irányításra, meg amilyen harci helyzetekbe helyez téged, az mind nagyon valósághű. Tulajdonképpen, az ACE-szel repülve már egy kis idő után is érzi az ember ugyanazt az adrenalinlöketet, amelyet általában a valódi légi harcokhoz társít."

AZ ACE VILÁGA

  Hazád déli partjaihoz egy hatalmas megszállóflotta érkezett és tömegével hajózza ki a tankokat, amelyeket harci helikopterekkel támogat s önjáró föld-levegő rakétákkal véd. Az ellenséges földi haderőt pedig az ellenséges repülőszázadok fedezik. Könyörtelen előrenyomulással foglalják el hazád, anélkül, hogy ellenállásba ütköznének.
  Te vagy hazád utolsó vadászpilótája, akinek már csak az utolsó három darab Mark 2.1 Összterep, Összidőjárású (All Weather All Terrain - AWAT™) vadászrepülőgép áll rendelkezésére. Egy szövetséges légibázison állomásozva a Te feladatod, hogy szembeszállj és elpusztítsd a számbeli fölénnyel bíró ellenséges földi és légi haderőt, kiszorítva őket hazád partjairól. A harc végső szakaszában pedig, miután az ellenséges haderő nagy része megsemmisült, a visszavonuló egységeket szállító megszállóflotta elsüllyesztése a célod.

  Az ACE a következőket igényli: egy Commodore 64-est, egy TV-t, egy tápegységet, egy fő és egy másodlagos joysticket (az utóbbi nem kötelező). Ezeken kívül el kell távolítanod minden szükségtelen perifériai eszközt a Commodore-ból, beleértve a ROM-kártyákat, lemezmeghajtókat és nyomtatókat is! Különben az ACE nem fog elindulni. A töltési idő körülbelül 3 perc, de megérni kivárni! A töltőprogramunk gyorsabb, mint a lemez és kalózbiztos [ilyen rossz dumát...]. Hangosítsd hát a TV-d maximumra, sötétítsd el a szobád és sok szerencsét!

Vadászgéped teljesen felfegyverezve és feltöltve várakozik a futópályán. Az ellenség pozíciója pedig látható a térképen. Most már csak rajtad áll!

Az ellenséges vadászgépekhez emelkedve, föld-levegő rakétákkal (surface to air missile - S.A.M.) és gépágyú tűzzel támadnak rád. A megfelelő fegyvereket kiválasztva, minden ügyességedre szükséged lesz, hogy elkerüld a megsemmisülést!

Ahogy az éj leszáll, a csata folytatódik. Szemeid helyett a radarral látsz majd. A feszültség és a fáradtság mutatkozni kezdenek, de te nem mersz elbukni!





Figyelem, kevés az üzemanyag! Válts a fedélzeti számítógépre, hogy egy pillantást vess a Műholdas Felderítés Térképére (Satellite Intelligence Map - S.I.M.). Lokalizáld a légi utántöltő repülőgépet, de vigyázz! Egyetlen tévedés és összeütközhettek! 




  Az amerikai lemezborító már egy, szerintem roppant gyenge, fotómontázzsal jelent meg a tengerentúlon. Ráadásul némi képregényes érzetet ad a pilóta káromkodó szövegbuborékja. Ellenben a hátulján egy hangulatosabb reklámszöveg található:
  "Az ACE legalább olyan valósághű, mint bármi, amit Korea feletti bevetéseim közben láttam. Legjobb móka, amelyet a földön átélhettem!"
  Ahogy a hajnal hasadni kezd, a légvédelmi szirénák is feljajdulnak. Beülsz a vadászgépedbe, és végig fut a hátadon a hideg, mert ráébredsz, hogy a szabad világ sorsa most a tét.
  Másodpercekkel később már a levegőt hasítod, arra pillanatra várva, amelyre egész életedben készültél. A fedélzeti számítógép figyelmeztet, hogy ellenséges vadászgép 5000 láb magasságban van feletted. Ahogy könnyedén a emeled, majd az összecsapás felé irányítod a géped, meghallod a föld-levegő rakéták robbanását. A földi haderő rád talált!
  Az utolsó esélyed a kitérő manőverek! Hirtelen megszabadulsz a tankoktól. Amikor váratlanul áttöröd a felhőtakarót, három ellenséges deltaszárnyú vadászgépet lepsz meg. A fegyverzeted nyomban levegő-levegő rakétákra állítod. Könnyedén kimanőverezed az ellenséget, majd a célkeresztedbe illeszted őket: Ólmot beléd te $?*&!

  A legjobb móka, amelyet a földön átélhetsz:

• Egy vagy két pilótával
• Más és más mindig különböző küldetésekkel
• Óriási hangzással
• Különböző fegyverrendszerekkel
• Könnyen kezelhető vezérlőpulttal
• Valósidejű műholdas térképpel
• Valósághű digitalizált emberi beszéddel

  A játék kazettatokjában értelemszerűen csak a kazi volt. A lemezes változat dobozában sem volt sokkal több a lemeznél. Csak egy nyomtatott fehér füzetkét tartalmazott, amelybe gyakorlatilag ugyanaz volt írva, mint az eredeti kazettás változat borítójának a hátoldalára. Erre, mármint az utóbbira, akkor most vessünk egy pillantásnál többet is, mert gyakorlatilag a játék részletes leírása. Bal oldalon látható a teljes nagy scanje ennek a "dokumentumnak". A közepén lévő "törés" annak köszönhető, hogy ugye a kazetta köré volt hajtogatva, ez pedig az évek során nyomot hagyott rajta. Azonban azt még el kell mondanom, hogy a leírás kissé sántít. Mert nem egészen úgy találkozunk a beállításokkal, ahogyan ezt a leírás közli. Én a játékhoz igazítottam a leírás(oma)t, következzen hát akkor a félig saját, félig hivatalos kézikönyv:

  A játék betöltése után rögtön a jobb oldalon látható főképernyőre jutunk. Ahol a címen, a készítő meg a tervezők nevein kívül láthatjuk még a jogtulajdonos nevét, illetve a kiadás évét is. Ezek alatt fehérrel pedig azt tudhatjuk meg, hogy ha bármit megnyomunk továbblépünk, illetve, hogy a játékban elpusztítható egységek hány pontot érnek. Ezek a következők: Fegyvertelen föld-levegő rakétavető szerkezet (Unarmed SAM - Surface-to-Air Missile), felfegyverzett föld-levegő rakétavető szerkezet (Armed SAM), tank, helikopter, kétféle vadászgép végül pedig, a legtöbb pontot érő egység a hadihajó. Ha végignéztük, vagy nem is érdekel bennünket ez, akkor nyomjuk meg bármelyik gombot!

  Ha ezt megtettük, akkor átkerülünk a főmenübe. A menüelemek melletti számokkal tudunk a beállításokon változtatni, illetve további almenükbe jutni. Lássuk, akkor a jelentésüket:

1. Start Game (Játék indítása) - Ha erre nyomunk egy további almenübe jutunk, ahol a vadászgépünk fegyverzetét állíthatjuk be. Ezek a következők:
   1. Multirole (Többcélú) - Amennyiben egyszerre akarunk földi és légi célpontokat támadni. Vízi célpontok megsemmisítéséhez szükséges fegyvereket ebben az esetben nem kapunk.
   2. Air Superiority (Légi fölény) - Kizárólag levegő-levegő rakétákkal szerelik fel vadászgépünk. Természetesen a gépágyú meg rakétacsali mennyiség nem változik.
   3. Ground Attack (Földi támadás) - A légi fölény kiosztással szemben nem csak levegő-föld rakétákat kapunk, hanem két darab levegő-levegő rakétát is.
   4. Naval Attack (Vízi támadás) - Kizárólag levegő-víz rakétákkal szerelik fel a vadászgépünket, de természetesen, ahogy minden fegyverzetfajtánál, így itt is a gépágyú és rakétacsali szám a szokásos.
2. Skill Level (Nehézségi szint) - Természetesen az ellenfelek nehézségi szintjére vonatkozik ez a beállítás, amelyek közül az első a gyakorlást (Training) jelöli.
3. Crew (Legénység) - Gyakorlatilag a játékosok számát adhatjuk itt meg. Alapból az egy pilóta (Single Pilot) van beállítva, amelyet egy pilóta és egy fegyverkezelőre (Pilot and Weapons Man) változtathatunk. Ebben az esetben a pilóta csak a gépágyút tudja kezelni meg természetesen a repülőgépet irányíthatja, míg a fegyverkezelő ilyenkor a célkeresztet is irányítani tudja és a gépágyún kívül minden mással lőhet, illetve kivetheti a rakétacsalikat. Az egyes joystick portban irányíthatja a célkeresztet, vagy billentyűzetről is megteheti. A gombok kiosztásáról majd később lesz szó.
4. AWAT Setting (Összterep, Összidőjárás beállítás) - Itt állíthatjuk be, hogy mikor szeretnénk repülni: Nyáron (Summer), Télen (Winter) vagy Éjszaka (Night)
5. Load High Scores (Mentett legmagasabb pontszámok betöltése) - Ennek leginkább akkor van értelme, ha a pontszámainkat lemezre mentettük. Ezt tudja a kazettás változat is, de akkor ugye a játékot előbb kazettáról kell betölteni, míg a pontszámokat lemezről.
6. Display High Scores (Legmagasabb pontszámok megjelenítése) - Összesen az öt legmagasabb pontszámot jeleníti meg a játék.
7. Demonstration Mode (Bemutató mód) - A játék bemutatja a cselekmény dúsabb pillanatait, azaz demózik.

  És akkor itt az ideje, hogy a fentebb bemutatott leírásba visszamélyedjünk. Kezdjük akkor a nagyobb képekkel, hiszen úgyis azok ragadják meg az olvasó tekintetét legelőször:

AWAT RADAR (Összterep, Összidőjárás rádiólokátor [ezt a szót egyszer le akartam írni :)]): A repülőgéped középen helyezkedik el, felülről nézve. A fehér felfelé mutató nyíl azt jelöli, hogy az ellenséges vadászgép feletted van. A lefelé mutató nyíl pedig azt jelöli, hogy az ellenséges vadászgép alattad van. A nyílfej nélküli fehér radarjel (blip) azt mutatja, hogy egy repülőgép a te magasságodhoz képest 1000 lábon belül repül. A szürke radarjel pedig földi célpontot mutat, pl. egy tankot.

A KÜLÖNLEGES FEJLESZTÉSŰ REPÜLÉSVEZÉRLŐ RENDSZER:

REPÜLŐELEKTRONIKA ÉS A MŰSZERFAL (AVIONICS. THE INSTRUMENT PANEL):

• THRUST (HAJTÓERŐ): A hajtómű teljesítményét mutatja
• FUEL (ÜZEMANYAG): Üzemanyag kijelző
• ALT (MAGASSÁG): A repülőgép magassága lábban (foot/feet) megadva. A maximális magasság 75 000 láb (feet) [22860 méter].
• VEL: A repülőgép sebessége csomóban (knots) megadva; Átesési (Stall) sebesség: 140 csomó [Ez azt jelenti, hogyha a repülőgép 141 csomónál lassabban repül, akkor nincs elég felhajtóereje és zuhanni kezd]; MAXIMÁLIS SEBESSÉG: 960 csomó tengerszint magasságában, 1590 csomó 70 000 láb magasságban.
• UC (UNDERCARRIAGE - FUTÓMŰ): Futómű nyitását/zárást jelölő indikátor
• SC (SCORE - PONTSZÁM): A pontszámainkat mutatja
• IRÁNYTŰ (COMPASS): A repülőgép haladási irányát mutatja
• CSŰRÉS & BÓLINTÁS (ROLL & PITCH): Ez a két kijelző mutatja meg a repülőgép csűrő szögét és emelkedési vagy ereszkedési fokát.
• SZÁMÍTÓGÉP KIJELZŐ (COMPUTER OUTPUT PANEL): A repülőgép fedélzeti számítógépe ezen a kijelzőn közli az információkat, veszélyeket, stb. A fontos üzeneteket szintetizált hang formájában is megkapjuk, a kiírás mellé. [A remek bikkfanyelvet sikerült megőrizni! :) Ez azt jelenti, a fontosabb üzeneteket felolvasták és bedigizték, ezeket pedig lejátssza a játék.]
• HÁTSÓ KAMERA (REAR VIEW CAMERA): A farokrészre telepített széles látószögű kamera az üldöző rakétákat és vadászgépeket mutatja.
• MÓD ÉS FEGYVERZET KIJELZŐ (MODE INDICATOR): A repülési módot mutatja. Harc közben ez a kijelző mutatja a kiválasztott fegyvert és mennyiségét.

IRÁNYÍTÁS (CONTROLS):

• A PILÓTA a kettes portba, aljzatba dugott botkormánnyal vezérli a repülőgépet: ELŐRE - Ereszkedés; HÁTRA - Emelkedés; BALRA - Balra fordulás; JOBBRA - Jobbra fordulás.
• SZÓKÖZ (SPACE) - Hajtóerő növelése; C= [Commodore gomb] - Hajtóerő csökkentése
• U - Futómű nyitása/zárása; Maximális sebesség nyitott futóművel: 280 csomó
• F1 - Fegyverváltás
• M - Váltás a térképre (SIM) és a pilótafülkenézet között
• Q - Kilépés és újraindítás (Tartsuk 5 másodpercig nyomva)
• S - Beszéd ki/be
• RUN/STOP - Szünet be/ki
• E - Katapult
• A FEGYVERKEZELŐ, aki csak a kétjátékos módban kap szerepet, az egyes portba, aljzatba dugott botkormánnyal vesz részt a játékban, de erre nincs szüksége, mert billentyűzettel is vezérelheti a rendszereket, az alábbi gombokkal:
• F1 - Fegyverváltás
• F3 - Tűz
• F5 - Célkereszt fel
• F7 - Célkereszt le
• CRSR (KURZOR GOMBOK) - Célkereszt balra/jobbra
• Kétjátékos módban a pilóta a gépágyút meg a repülőgépet kezeli csak!

FELSZÁLLÁS (TAKING OFF): Gyorsítsunk legalább 150 csomóra, majd gyengéden húzzuk hátra a botkormányt, és a magasba emelkedünk. Húzzuk, zárjuk be a futóművet.

SIM (SATELLITE INTELLIGENCE MAP - MŰHOLDAS FELDERÍTÉS TÉRKÉPE): A Műholdas Felderítés Térképével meghatározhatod az ellenség haderők, a légibázisaid és légi utántöltők pozícióját. A SIM azonban csak az ellenség csoportjait mutatja, nem az egyéni tankokat, vadászgépeket, stb. A te vadászgéped helyzetét a fehér, villogó repülő jelzi. A zöld szövetséges, míg a vörös az ellenség által megszállt terület.

[A játék lemezén található hivatalos
kép.]

FEGYVEREK HASZNÁLATA (USE OF WEAPONS): Minden fegyvert vizuális kell a célra vezetni, legalábbis addig, amíg a rakéta be nem fogja a célpontot. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a célpontot a célkeresztben tartjuk, amikor tüzelünk. Kétjátékos módban a célkeresztet mozgathatjuk, hogy a rakéták célzását és befogását segítsük. A célpontok megsemmisítéséhez a megfelelő típusú fegyvert kell használnunk (LEVEGŐ-LEVEGŐ, LEVEGŐ-FÖLD, LEVEGŐ-VÍZ) és ezenkívül a célpontnak felismerhetőnek kell lennie, azaz többnek, mint egy pontnak a látóhatáron. Gépágyú használata esetén, amely 6000-es tűzgyorsasággal lő, a célpontokat számos alkalommal el kell találnunk. Használjunk rakétacsalikat is, amelyeket hátrafelé tüzelhetünk, hogy az üldöző rakétákat megtévesszük.

FÖLDI HADERŐ MEGTÁMADÁSA (ATTACKING GROUND FORCES): Ereszkedjünk 3000 láb magasság alá és lassuljunk 500 csomós vagy még lassabb sebességre. Azonban minél kisebb a sebességünk, annál sebezhetőbbek vagyunk az ellenséges tűztől és rakétáktól, de a célpontok megsemmisítése is könnyebb. Amennyiben vadászgépünket befogták és már egy rakéta üldözi, akkor próbáljuk meg kimanőverezni, vagy egy rakétacsalival eltéríteni.

LÉGI HADERŐ MEGTÁMADÁSA (ATTACKING AIRCRAFT): Mielőtt az ellenséges vadászgépeket megtámadnánk a gépágyúnkkal vagy levegő-levegő rakétáinkkal, próbáljunk meg föléjük és mögéjük kerülni. Használjuk a radart és a hátsó kamerát, figyelvén, hogy elkerüljük a mögénk manőverező ellenséges vadászgépeket. Gyors reakcióidőre lesz szükségünk, hogy lelőhessük őket. A deltaszárnyú vadászgépek lassabbak és manőverező képességük is gyengébb, mint az egyenesszárnyúaké.

VÍZI HADERŐ MEGTÁMADÁSA (ATTACKING SHIPS): Emelkedjünk 2500 lábra nagyjából 300 csomós sebességgel. Használjunk levegő-víz rakétákat, miközben a légvédelmi tüzet és a föld-levegő rakétákat megpróbáljuk elkerülni.

SÉRÜLÉS (DAMAGE): Ha a vadászgépünk súlyos sérüléseket szenvedett, a túlélés érdekében katapultálnunk kell majd. Igyekezzünk ezt szövetséges légtérben megtenni. Ugyanis kizárólag csak ebben az esetben repülhetünk ismét a megmaradt vadászgépeinkkel. Amennyiben a vadászgépünk bármilyen okból lezuhan vagy megsemmisül, mielőtt katapultálhatnánk, vagy ellenséges légtérben katapultálunk, a játék [és kalandunk] véget ér, attól függetlenül, hogy hány vadászgépünk maradt a bázisainkon.

LÉGI UTÁNTÖLTÉS (AIR TO AIR REFUELLING): A fedélzeti számítógép segítségével emelkedjünk és gyorsuljunk a légi utántöltő repülőgép magasságára és sebességére, amennyiben egy a közelünkben van. Óvatosan közelítsük meg az utántöltőt, folyamatosan figyelve a sebességünket. Amennyiben elég közel kerülünk, az utántöltő gép személyzete kienged számunkra egy kosaras csövet. Mikor pedig az utántöltő legénysége közeledési parancsokat ad nekünk, manőverezzük a vadászgépünk üzemanyag szondáját a kosár közepébe és tartsuk is ott, amíg feltöltjük teljesen az üzemanyag készletünket.

LESZÁLLÁS (LANDING): Navigáljunk egy szövetséges légibázishoz, majd közelítsük meg 3000 láb alatt. Mikor feltűnik a futópálya a láthatáron lassuljunk 200 csomóra és nyissuk ki/engedjük le a futóművet. Gépünk orrát enyhén bólintsuk előre/lefelé mikor a futópálya fölé értünk. Szálljunk le és csökkentsük a hajtóművek teljesítményét. Figyeljünk oda, hogy a futópályán maradjon elég távolság a felszállásunkhoz  is! [Mert ultramodern gépre telik, de rendes futópályára nem, így nem is lehet rajta megfordulni, kiszolgáló személyzet meg nem tudja megfordítani a gépünket.] Mikor a vadászgépünk megáll a földi személyzet újratölti, újrafegyverzi és megjavítja a repülőgépen esett károkat is, így újabb küldetésre indulhatunk.

Csak néhány kiválasztott fogja túlélni ezt a konfliktust. És ahhoz, hogy LÉGI ÁSZ lehess, egyedül kell elpusztítanod az egész megszállóerő minden egyes egységét a legnehezebb fokozaton, amely valódi hadi állapotokat szimulál már. Hihetetlenül ritka alkalom lesz az ilyen, de bizonyíthatod, hogy valódi ÁSZ vagy azzal, hogy elmented a pontszámaidat a lemezre. 

A legmagasabb pontszámodat pedig küldd el a kedvenc magazinodnak, hogy lásd, vajon valóban te vagy-e az ÁSZ!

[A VIC20-as változat]

  Érdemes megemlíteni, hogy a korai vagy gyengébb mikroszámítógépeken, mint amilyen a VIC20/VC20 és a C16, az ACE inkább egy árkád lövölde, amelyben szabályozhatjuk a sebességünket. Ezekben a változatokban se leszállni, se felszállni nem tudunk, légi utántöltés, de még térképünk sincs. Miként se földi, se vízi célpontok sincsenek. A memóriakorlátozások miatt pedig a látvány sem ugyanaz, mint mondjuk a többi Commodore gépen vagy éppen akár Spectrumon meg Amstrad CPC-n. Illetve a műszarfal némileg módosult is, hiszen a futómű állapotát jelző indikátorra sem volt szükség. És ha már memóriánál tartunk: a VIC20-on különösmód 8 kilobyte-os memóriabővítő is kell, hogy a játék egyáltalán elinduljon.

[Ez pedig a C16-os.]

  Mondjuk érdekes, hogy a C16-os változatnak viszont van zenéje, bár az későbbi gép is, meg hát alapból több memóriával is bírt. De szerintem VIC20-on is kicsit bővíthették volna a játék képességeit, még akár úgy is, hogy még több memóriát igényelt volna. Az viszont mindkettőről elmondható, hogy a joystick irányítás elég érzékeny. Legalábbis az X-koordináta mentén, mert csűrés-kanyarodás után kissé bonyolult ismét egyenesbe állítani a repülőgépünket. Továbbá a már említett limitációk miatt kétjátékos mód sem létezik ezeken a platformokon.



  A másik két, de nem Commodore mikroszámítógépen, az Amstrad CPC-n meg a ZX Spectrumon azonban a játék megőrizte szimulátorszerű jellegét. Ezeken a platformokon természetesen ugyanúgy ügyelnünk mindarra, mint a C64-es meg a Plus/4-es verziókban. Azonban a billentyűzet kiosztás természetesen különbözik ezeken. Ezért alant látható egy táblázat, több füllel vagy linkkel az alján, a megfelelő változatra kattintva pedig megtudhatjuk, hogy mely gombhoz milyen funkció társul:

[Amennyiben a "Q" billentyűnél még mindig úgy néz ki, mintha igénytelenül nem lenne kerete a cellának, illetve mintha kilógna az oszlopból az egész sor, akkor az nem az én hibám. Egyszerűen ilyen ótvar a gugli blogger/táblázatok beágyazása, hogy valamiféle ezeréves piszkozatot jelenít meg, és nem hajlandó frissíteni az aktuális fájlra...]

[A Plus/4 változat.]

  Ahogy korábban már említettem, a játék C64-en és Plus/4-en a leginkább élvezetes. Szinte azonos a két program. Ezeken a verziókon kapunk mindent, ami csak kellhet: látványt, digidumát meg egyéb hangélményt, az irányítás is nagyszerű, egyszóval ez a két változat a legjobb.
  Amennyiben csak lövöldözni vágyunk, mint mondjuk egy modern Ace Combatban, úgy a VIC20/VC20-as vagy C16-os változatokat emuláljuk. Mert alapvetően ezek sem rosszak. Csak hát nem igazán szimulátorok. Meg leginkább csak légi harcot lehet vívni bennük. És természetesen a kétjátékos mód meg a pontszámmentés sem lehetséges.

[A Spectrum változat.]

  A ZX Spectrumos változat eredeti kiadása a korábban, az Emulált szimuláció #006-ban, a Tomahawk kapcsán említett Lenslok védelmet használja. Amennyiben van türelmünk hozzá, hogy ezzel bajmolódjunk, úgy használjuk, a fentebb említett bejegyzésben már ismertetett Simon Owne LensKey [a linkre kattintva átkerülünk az ő oldalára]. Ám, ha nincs türelmünk ezzel piszmogni, akkor egyszerűen csak töltsük le valamelyik újra kiadását a játéknak. Lévén ez 1986 után többször is megtörtént.
  A grafikával még nem is lenne gond, noha felszállásnál-leszállásnál kissé úgy tűnhet, hogy nem bírja a gép a nagyon egyszerű látványt. Azonban a játék, a gépágyú lövésektől meg a lezuhanáson kívül, teljesen néma! Igaz cserébe elfut egy 48K-s Spectrumon is. Ez a kvázi hangtalanság elég sokat ront az élményen, de azért még így is bőven játszható.

[Az akadós CPC változat...]

  Az Amstrad CPC változat viszont különösen furcsa élmény volt. Ez a játék szabályszerűen akadt. Folyamatosság érzését egyáltalán nem nyújtotta. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a grafikája némileg gyengébb, mint a ZX Spectrumé, hiába bír több színt megjeleníteni. A grafika szegénysége mellé viszont kapunk hanghatásokat is. Az irányítás is a képi megjelenítéshez viszonyul és néha olyan, mint ha nem is reagálna. Az egész egyébként olyannak tűnik, mintha nem is gépi kódban írták volna.
  Mindkét változatról még elmondható, hogy a radar iszonyat lassan működik bármelyik Commodore verzióhoz képest. Emiatt pedig gyakran arra fogunk várni, hogy végre jöjjön már a pásztázó csík, amely frissíti, hogy hol is lehet éppen az ellenséges egység hozzánk képest. Emiatt én azt javaslom, hogy valamelyik Commodore változattal játszunk inkább. Bár ez alól a VIC20-as kivétel, mert ott viszonylag lassú szintén a pásztázócsík. De a többi platformon nagyon eltalálták a játékot. Gyors, hangulatos és remek élmény.

  Ennyi lett volna hát a 8. emulált szimuláció. Hogy e rovatban legközelebb mivel jelentkezem, még nem tudom, de az biztos, hogy repülőgépszimulátor lesz ismét a téma. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor

Játékcsokor #042

Játékcsokor #042

  Elég régóta nem foglalkoztam már Commodore VIC20-as játékokkal, így hát ebben a bejegyzésben ezt a csorbát fogom kiköszörülni. Még hozzátenném, hogy modern VIC20-as játékokat kötöttem e bokrétába, amelyek már az új évszázadban készültek, nem pedig az előzőben. A végső program pedig egy híres-neves játékon alapul majd. Akkor most lássuk ezeket a játékvirágokat!

[A Cronosoft oldalán,
5 fontért megvehetjük
kazin is.]

  2004-ben a Cosine nevezetű democsapat egyik tagja, Matt alias 4-Mat, megalkotott egy olyan játékot, amely ugyan műfaját tekintve egyáltalán nem volt új. Lényegében egy Jet Set Willy-féle platform-kaland v. mászkálós-gyűjtögetős-ügyességi-ugráldát programozott meg. Azonban, amely miatt érdekes ez az Astro Nell nevezetű játék az az, hogy elfut egy bővítetlen VIC20-ason is! Magyarán az egész progi, sprite-ostul, térképestől, hangostul belefért 5 kilobyte-nyi memóriába! A játék minőségét elnézve, ez már teljesítmény. Persze itt most ne gondoljunk valami extra látványos programra, de kicsiny mérete ellenére is igen minőségi szórakozást tud nyújtani. Azonban most lássuk a történetét, amely afféle "hivatalos" ismertetőként funkciónál leginkább.

[Még egy kis főképernyőt is kapunk.]

  Nelli űrhajós (Astronaut Nell) egy a földtől távoli aszteroidán landolt űrhajójával. Segíts neki bejárni az aszteroida felszínét, elkerülvén a különböző élőlényeket rajta, és összeszedni a csillagformájú ásványi anyagokat, amelyekkel megjavíthatja űrhajóját. 9999 egységnyi oxigén áll rendelkezésedre, hogy teljesítsd ezt a küldetést. Azonban vigyázz, nehogy Nellit tüskékbe vagy az élőlények valamelyikébe vezesd, mert akkor pihennie kell, és eközben 1000 egységnyi oxigént használ el. [Magyarul az idő is az életünk, illetve az életünk az idő...] A fedélzeti radar 88 darab ásványi anyag jelenlétét jelzi a felszínen. Ám mi nem bíznánk benne, mert BIZTOSAK vagyunk benne, hogy eggyel több található odakint...
  Az Astro Nell grafikája még VIC20-as környezetben sem a legjobb. Kissé csúnyácska ugyan, mondhatnánk úgyis, hogy látványban igen fénytelen, viszont cserébe nagyon finoman mozog minden. Beleértve ebbe az animálódó pályaelemeket is. Erre a finom mozgásra pedig egy ilyen ügyességi játéknál szükség is van. A hangrészlege sajnos kimerül néhány egyszerűbb, a VIC20-asra jellemző hanghatásban. Az irányítás is egyszerű: joystickünkkel mozgunk, tűzgombbal ugrunk. A játékélmény viszont remek. Már ha szeretjük a Jet Set Willy-féle platformjátékokat. Amelyben gyakorlatilag el kell vesznünk ahhoz, hogy mindent megtaláljunk. A játékot emulátorban memóriabővítés nélkül [WinVice-ban: Beállítások->VIC20 settings->Nincs memóriabővítés] indítsuk!

[Mini intró.]

  Csokrunkba kötött második játékszál, a Ghost (Szellem), 2007-ben készült el, de cím ne tévesszen meg senkit, nincs köze szerencsére az 1990-es Patrick Swayze filmhez. Sőt még a TVC-s Ghos(t)busters-hez sincs szerencsére. Igazság szerint sok köze magához a játékhoz sincs, mert hogy kísértetek helyett sokkal több élőholttal, azaz a haiti kreol nyelvből sokkal ismertebb nevükön: zombikkal. A játékot egyébként Jeffrey Daniels készítette, ráadásul BASIC-ben! Ennek köszönhetően egy bővítetlen VIC20-on is simán elfut. A Ghost műfaját tekintve egy egyszerű ügyességi, mondhatnánk, hogy lényegében fogócska. Ám lássuk a történetét, amelyet kiegészítettem a hivatalos leírással is.

[A második éjszaka, azaz pálya.]

  A legendák úgy tartják, hogy faludat övező temetőket éjszakánként gúlok [ezt igazság szerint az arabok húlnak ejtik, de valahogy az európai nyelvekbe "g"-vel került át. Ebben a szövegben a gúl afféle szinonimája csak a zombinak] kísértik. Minden éjfélkor egy seregnyi zombi kel ki, hogy az élőkre vadásszanak. Meg kell állítanod őket! Vagy legalábbis meg kell próbálnod, akár életed árán is! A játék célja, hogy éjszakánként öt zombit elpusztítsunk... Az élőholtak emberi hús utáni vágya kiengesztelhetetlen. Lassan csoszogva, együttműködve próbálnak majd sarokba szorítani téged. Használd a botkormányt, hogy kicselezd őket. Vadászatuk közben kerüld el őket, mert fertőző harapásuk azonnali halállal ér fel. Ezenkívül arra is képesek, hogy gonosz lelkeket hívjanak segítségükre. Ezek pedig életerődet szívják majd míg bele nem pusztulsz. Életerődet a játékmező bal oldalán található vörös csík jelöli. Ha eléri a nullát meghalsz. Azonban mikor a zombi az életerődet szívja [az előbb még a gonosz lelkek tették ezt], akkor vörössé válik és egy transszerű állapotba kerül. Ez az egyetlen pillanat, mikor sebezhetővé válik. Ilyenkor a helyére állva támadhatod meg. Az ember pedig elképzelheti, hogy mennyi ideig tart egy holttest szétverése. A játékos ilyenkor átmenetileg sebezhetővé válik a zombik támadásaival szemben [alapból is az volt]. Kötélideg (meg néhány másodperc) szükségeltetik a feladat teljesítéséhez. Alkalomadtán esetleg menekülnöd kell, mielőtt még végezhetnél. Ahhoz, hogy túléld az éjszakát öt zombit kell legyőznöd. Siker esetén visszakapsz valamennyit az életerődből, és továbbjuthatsz a következő gúloktól hemzsegő temetőbe a következő éjszaka. Azonban nem csak farkaséhű zombikkal kell majd szembenézned. Szellemek, kísérteties jelenések bukkannak majd elő véletlenszerűen az éjszakában, hogy megijesszenek és eltereljék a figyelmedet. Ugyan a szellemek nem tudnak megtámadni, de ne fuss közvetlenül bele a halálos képükbe. Alkalomadtán egy aranykulcs is megjelenik majd. Gyűjts össze ötöt egy új életért, és hogy azért hogy továbbjuss!

[És ilyen, ha összeszedünk 5 kulcsot.]

  A Ghost grafikája felettébb funkcionális, roppant egyszerű sprite-okat használ. Viszont cserébe gyors is. A játék hangrészlege, annak ellenére, hogy az egész programot BASIC-ben írták meglepően jó. Kapunk egy kurta kis intródalocskát is, illetve folyamatos a zajongás játék közben is. Halálunkkor meg afféle kiáltásszerű hanghatás is felhangzik. A játék irányítása egyszerű, a joystickkel mozgunk, a tűzgombra nem lesz szükségünk. A játékélmény mégis nagyszerű, mert remek kihívást nyújt. Nem lesz könnyű dolgunk, de azért nem fogjuk a TV-t sem szétrúgni. Szóval érdemes kipróbálni, ha már bekapcsoltuk a VIC20-unkat, vagy éppen emuláljuk azt.

[A digitális változat borítója.]

  Csokrunk harmadik VIC20 illatú programvirága a 2009-ben megjelent Carling the Spider (Carling a pók). A játék egy ügyességi-gyűjtögetős-ugrálda, szakszerűbben szólva egyképes v. váltóképes platform. Carlingot a pókot Joe Dixon "Polygon" tervezte meg majd hozta létre. A borítójáért pedig Trevor Storey "Smila" tehető felelőssé, míg a csomagolásért Jason Mackenzie "Kenz". A kiadását pedig a Psytronik Software gondozta, akiknek weboldaláról egyébként a játék teljesen ingyenesen letölthető, csak a fizikai változatokért kell fizetnünk. Amúgy a játéknak készült egy folytatása C64-re is, Super Carling the Spider címmel. Mindkét játékban amúgy a célunk a gyémántok összegyűjtése, amelyben egy vagy később több acélgolyó fog bennünket megakadályozni. De hogy ezek a dolgok miként függenek össze? Arra a történet ad választ:

[Introképernyő, amely alatt zene is
szól.]

  A pókok szeretik a sötét zugokat, ez alól Carling a pók sem volt kivétel. Sőt, még nagyon büszke is volt arra a tágas és elhagyatott bányára, amelyet otthonának nevezhetett. Ahol oly sok éven át élt boldogan, háborítatlanul. Most, hogy mindezt tudjuk, képzeljük el meglepetését, mikor egy reggel (vagy éjszaka, a föld alatt ezt nehéz megállapítani) arra ébredt, hogy otthonát egy magas biztonságú gyémánt páncélteremmé alakították, teli csapdákkal, amelyet baljós, önműködő ACÉLGOLYÓK őriztek. Carling tudta, ahhoz, hogy otthonát ismét sötétségbe borítsa ki kell kapcsolnia a biztonsági rendszert, méghozzá úgy, hogy a páncélterem minden egyes helyiségéből ellopja a csillogó gyémántokat. Azonban minden egyes kifosztott helyiséggel a az ACÉLGOLYÓK egyre gyorsabbak, egyre többen lettek. Ám ez az egész, sohasem ígérkezett könnyű feladatnak...

[Második pálya.]

  A játék grafikája elég egyszerű, bővítetlensége okán, akárcsak fentebbi játékok, színütközésekkel is bír, akárcsak egy ZX Spectrum játék. Azonban ennek ellenére nagyon finoman és gyorsan mozog, amely növeli a játékélményt. A hangrészlege sem rossz egyáltalán! Az 5 KB-nyi memóriába ugyanis befért némi zene meg zörej is. Az irányítása pedig roppant egyszerű, a joystickkel mozgunk, a tűzgombbal pedig ugrunk. A játékélmény pedig igen szórakoztató. Az egyre nehezedő pályáktól sem kapunk dührohamot, de az tény: türelmünkre szükség lesz, hogy elkerüljük az "ACÉLGOLYÓKAT". Szóval, aki nagy barátja az efféle ugráldáknak, annak érdemes kipróbálnia.

[A főképernyő alatt muzsika szól.]

  Csokrétánk utolsó szála, ahogy a bevezetőben ígértem, egy igen híres játék mondhatnánk, hogy afféle kvázi átirata. A 80-as években ugyanis megszületett a Boulder Dash című logikai-ügyességi játék, amelyben hősünkkel ékköveket vagy gyémántokat kellett gyűjtögetnünk egy bányában vigyázva, hogy fejünkre ne essen egy szikla vagy éppen a gyémánt, miközben a mélyben lakozó különböző lényeket is el kellett kerülnünk. Ennek a játéknak a konverziójára tett kísérletet már láthattunk a Videoton TVC-n is, azonos névvel, én is [bár nem túl hízelgően] megemlékeztem róla.

[Ez a szint választás.]

  Szóval 2013-ban Mika Keränen alias Misfit, akinek mellesleg néhány egészen szórakoztató C64-es játékot is köszönhetünk, gondolt egyet és átírta a játékot bővítetlen VIC20-asokra Boulder Dan néven! És azt kell mondjam, hogy remekül sikerült neki. Ugyan az időkorlát kikerült a játékmechanikából, de így egy még szórakoztatóbb programot sikerült Misfitnek alkotnia. Sőt többféle pályát is megalkotott a játékhoz. Sajnos ezek nem nagyon különböznek kinézetre, gondolom a szűkös memória miatt, de nehézségben már annál inkább!

[A Mély Verem (Deep Pit) 2. pályája.]

  A Boulder Dan grafikája ettől függetlenül remek. Kissé akadósnak tűnhet elsőre, de ez nem hiba, hanem a játékmechanikából fakad. Az általunk vájt üres tárnákban például Dan egészen gyorsan halad. A hangrészlegre sem lehet panasz, mert az elején kapunk zenét, az akció közben pedig egyszerű zörejeket. Bár a nagy elődből ismert remek hanghatások elmaradnak. Az irányítást szokni kell játék már ismertetett vonása miatt. Merthogy a föld "kiásása" két fázisban történik. Először ritkítja Dan, majd eltünteti földet. A játékélmény pedig pedig nagyon hasonlít az eredetihez, így remek szórakozást nyújthat bárkinek.




  Ennyi lett volna hát a 42. játékcsokor, legközelebb Plus/4-es játékokkal jelentkezem. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor