Vakszerencse
Vakszerencse falva igen nyomorult kicsiny település volt. [A játékhoz tartozó dokumentációk néha Haptooth-nak nevezik a falut. Azonban annak a neve csak simán Hap. A dombot, amelynek közelében alapították, nevezik Haptooth hillnek. Hapet Vakszerencsének fordítottam, mert igazság szerint nem nagyon lehet tudni, hogy mire gondolhatott "költő", amikor elnevezte. Egyes fórumokon azt feltételezik, hogy valamilyen kitalált népi ballada miatt lett ez a neve.] Ez már akkor is látszott, midőn a határában embereim megpihentek, hogy ellássák sebeiket a savokádó sárkányokkal vívott csata után.
A falu igen csöndes volt, mikoron partim megérkezett. Csupán a szél süvített át a főutcán, amelynek két oldalán deszkázott ablakú, reteszelt ajtajú házikók rettegtek, lakóikkal bendőikben. Embereim balján jobbján ablaktalan viskók gubbasztottak. Ezektől délre a baljukon, azaz kelet felé egy fogadóba tértek embereim. Odabent egy oroszlánszívű kalmárba botlottak kalandoraim: Akabar bel Akash [Vkinek az AD&D írói közül nagyon egzotikusnak számított az arab világ, hogy lépten-nyomon előkerítette azt] üdvözölte őket rögvest, mihelyst a küszöböt átlépték.
Akabar felkínálta segítségét, hogy együttes erővel fékezzék meg a "sötét hullámokat". Hőseimnek nem sok fogalma volt arról, hogy miről beszél, de azért elfogadták segítségét. Noha dühítette őket, hogy rögtön az élükre állt, mint valami vezér.
A kalmár mögött pedig a mogorva kocsmáros vetett oda néhány szót csapatomnak: "ZÁRJÁTOK BE AZ AJTÓT! A horda odakünn jár. Ha akartok maradhattok, de akkor fékezzétek zsibongástok!" Ily kedves vendéglátást elutasították embereim, hogy végére járjanak a különös eseményeknek, amelyek Vakszerencse falvát fogva tartották, miként a félelem jeges karmai az ember szívét.
Délnek indultak vitézeim meg a kalmár, midőn egy drauu, vagy sötét elf őrjáratba ütköztek [Ezúttal legalább négy őrjárattal küzdünk meg, hogy a végén kisebb létszámú csoporttal kelljen. Hogy minél több őrjáratba "ütközzünk" kapcsoljuk be a kutatást (Search). De előfordulhat, hogy ötnél többel nem találkozunk...]. A két sötét elf igen harcedzett volt, de bajnokaimmal nem vetekedhettek. Még csata előtt odakiáltották, hogy: "Hálátlan mocskok! Túl sokszor éltetek vissza türelmünkkel, de ezúttal utoljára! Örüljetek gyors halálotoknak!" Noha varázslóim meg a kalmár mágikus lövedékei szinte alig hatottak rájuk. Hanem igazán értékes zsákmányt hagyott maga után az őrjárat. Ugyanis drauu hosszúkardtól (Drow Long Sword) s ugyanilyen láncingtől (Drow Chainmail) sikerült megfosztania a sötétbőrű elfek tetemeit. [A drauu kard +3-as, míg a láncing AC 4-es; ha a falut elhagyjuk, de nem a későbbiekben felfedezendő barlangba térünk ezek, a fegyverek s vértek "elolvadnak" a napfénytől, szóval, ha tudjuk ne dobáljuk el hagyományos felszereléseinket ezekért...].
A sikátorra, mely a második volt dél felé a falu nyugati oldalán, nyílt Sune, a Rőthajú Hölgy temploma [Ő az Elfeledett Birodalmak (Forgotten Realms) szerelemistennője, akit vöröshajú, szép nőként ábrázolnak]. Belépésükre menten előkerült a pap, aki így szólt hozzájuk: "Elbújtathatunk itt bennetek, Sune templomában. Azonban, amíg a Horda odakint garázdálkodik egyebet nem tehetünk. E faluban igen gyengék vagyunk.". Kalandoraim éltek e lehetőséggel, mert Gorvenált kissé megtépték a sötét elfek. Közben felkelt a nap is, mikoron hőseim elhagyták a templomot. |
| [Lila a varázsló, piros a pap] |
Alig léptek a kapuján, újabb őrjáratba botlottak. Ám ezúttal nem csak harcosokból állt az ellenséges csapat, hanem egy drauu papból, meg egy varázslóból is. Acantha tűzlabdája, Móg jégesője, villámai szinte alig hatott a drauukra, kiknek, akárcsak más elfeknek, szinte az ereiben is mágia folyik. Ostoba Akabarnak ráadásul sikerült lebénítania Odót, de szerencsére Seneph még időben semmisé tette e varázslatot, így daliás lovagom nem veszett oda. Ám a kalmár sem tette zsebre mindazt, amit a csata után kapott a paladintól. Igaz a zsákmány csengő-pengő érméiből ő is részesült ennek ellenére. A hadi jószág között egyébként a szokásos sötét elf kardok, vértek között akadt ezúttal egy buzogány is, amelyre Seneph tartott igényt.
Embereim éppen visszaindultak volna Sune templomába pihenni, miután de Ridefort felöltött maga is egy drauu láncvértet, ám a kapuban utolérte őket egy őrjárat. Ezek a drauuk sem tudtak egyebet mondani türelmükről, mint társaik. Így hát újabb küzdelem kezdődött! Amely csata fölötte veszedelmes volt. A drauu mágus és pap kiválóan támogatta a harcosokat. Akabarral, Móggal, Acanthával kis híján végeztek. Azonban Odo, Gorvenál s persze Seneph csapásai súlyosabbak, igazabbak voltak, ezért diadalmaskodhatott a partim. Szerencsére.
Minekután a zsákmányt elosztották sietve betértek a templomba pihenni. Miután kipihenték bajaikat s varázsigékkel feltöltötték elméjük tarisznyáját, afféle banditamódra kezdtek el a falu utcáin portyázni, újabb őrjáratokra lesve. Ekkor derült ki igazán, hogy az önmagát kalmárnak hívó fűszeres inkább akadály, semmint segítség. Varázslatai a drauukra nem hatnak, ellenben embereimet többször veszélybe sodorták már. Hajítótűi (dart) meg soha nem tettek kárt az ellenségben. Egyszerűbb lett volna kidobni a csapatból, de legalább látszatra növelte partim számát.
Öt őrjárat levadászása után több nem nagyon mert előkerülni. Így aztán kalandoraim úgy döntöttek, hogy meginspektálják a falu déli felében lévő csűrt (Barn). Az ajtaját kinyitván szinte a nagy semmi tárult eléjük, amelynek közepén ott pöffeszkedett egy ifrít meg a sötét elf bandája. Amint a lángoló dzsinnszerűség észrevette vitézeimet meg a fűszerest, rögtön felmorajlott rekedtes hangja: "Nolám, a szánalmas férgek gerincet próbálnak növeszteni? Végzünk veletek, azután peniglen felégetjük ezt nyavalyás viskóhalmot! Ti hoztátok e veszedelmet saját falutokra!" Ezt követően rögvest támadásba is lendült az ifrít.
Seneph elmondott egy némító imát a dzsinnszerűségre, ám ezzel a fél csapatot is elnémította, így e viadalt nem az igék, hanem a fegyverek döntötték el. Legalábbis nagy részt, mert Móg még a harc elején úgy helyezkedett, hogy villámával minél nagyobb pusztítást tudjon véghez vinni az ellenség soraiban. Ezért őt elkerülte Seneph varázslata, így hát társait egyedül ő tudta támogatni ördöngös segítséggel. A fűszeres volt e verekedés első áldozata, mivel az egyik drauu varázsló egy mennykővel úgy eltalálta, hogy menten holtan esett össze. Bajnokaimat különösebben nem érdekelte, mert ott voltak egymásnak, inkább azzal törődtek, hogy meg is maradjanak. Mindenki derekasan harcolt, sőt Phixidorous egy idő után előrántotta drauu hosszúkardját, s pajzsa mögé bújva belevetette magát a harc fergetegébe. Ám ez a fergeteg igen rövid életű volt, hamar elült. És vitézeim diadalmaskodva kerültek ki belőle. Ekkor látta Gorvenál, hogy az ifrít testét egy térképpé torzították, amelyen a falu meg egy barlang volt látható.
A csatazaj elhalása után, kisvártatva kíváncsi, félszeg fejek tűntek fel a csűr bejáratánál. Hamarosan számuk igen nagyra hízott, majd boldogság s örömujjongás tolult az arcokra, ajkakra. Nem sokára pedig előkerült a falucska véne, vezetője, aki melegen gratulált embereim győzelméhez: "Örökre az adósaitok lettünk, ezért bármikor szívesen látott vendégek vagytok Vakszerencsében!" [A játék itt már Hapet Haptooth-nak hívja.] Majd ezt követően halkítva szavait így folytatta: "Nem akarok hálátlannak tűnni, de ezeket az elfeket a közeli Varázslótoronyból rángatták dróton. Félek, hogy csak akkor lelünk majd békességre, ha azt a veszedelmes fészket is elpusztítjátok!"
Kalandoraim elhagyták hát a csűrt végül, hogy Sune templomában feltámasztassák Akabart. Azonban erre nem volt elég pénzük [ezt már eljátszottuk a Fényesség Tavában is; úgy tűnik minden részre jut egy hulla...]. Így aztán Akabart Sune papjaira bízták [Lényegében droppultuk, ahol azt írja, hogy testet egy árokba dobják. :)], majd ellátogattak a boltba. Ahol a szatócs azonnal rohant üdvözlésükre, hogy közölje velük, mindenből lényeges árengedményt kapnak tettükért, amellyel megszabadították a falut. Azonban a kínálat igen szegényes volt, így nem maradt más hátra, minthogy búcsút vegyenek Vakszerencse falvától, hogy átkutassák a barlangot, amelyet az ifrít térképe mutatott...
 |
| [A kép mozog, de újrahasznosított a Fényesség Tavából.] |
Seneph elmondott egy némító imát a dzsinnszerűségre, ám ezzel a fél csapatot is elnémította, így e viadalt nem az igék, hanem a fegyverek döntötték el. Legalábbis nagy részt, mert Móg még a harc elején úgy helyezkedett, hogy villámával minél nagyobb pusztítást tudjon véghez vinni az ellenség soraiban. Ezért őt elkerülte Seneph varázslata, így hát társait egyedül ő tudta támogatni ördöngös segítséggel. A fűszeres volt e verekedés első áldozata, mivel az egyik drauu varázsló egy mennykővel úgy eltalálta, hogy menten holtan esett össze. Bajnokaimat különösebben nem érdekelte, mert ott voltak egymásnak, inkább azzal törődtek, hogy meg is maradjanak. Mindenki derekasan harcolt, sőt Phixidorous egy idő után előrántotta drauu hosszúkardját, s pajzsa mögé bújva belevetette magát a harc fergetegébe. Ám ez a fergeteg igen rövid életű volt, hamar elült. És vitézeim diadalmaskodva kerültek ki belőle. Ekkor látta Gorvenál, hogy az ifrít testét egy térképpé torzították, amelyen a falu meg egy barlang volt látható.
A csatazaj elhalása után, kisvártatva kíváncsi, félszeg fejek tűntek fel a csűr bejáratánál. Hamarosan számuk igen nagyra hízott, majd boldogság s örömujjongás tolult az arcokra, ajkakra. Nem sokára pedig előkerült a falucska véne, vezetője, aki melegen gratulált embereim győzelméhez: "Örökre az adósaitok lettünk, ezért bármikor szívesen látott vendégek vagytok Vakszerencsében!" [A játék itt már Hapet Haptooth-nak hívja.] Majd ezt követően halkítva szavait így folytatta: "Nem akarok hálátlannak tűnni, de ezeket az elfeket a közeli Varázslótoronyból rángatták dróton. Félek, hogy csak akkor lelünk majd békességre, ha azt a veszedelmes fészket is elpusztítjátok!"
Kalandoraim elhagyták hát a csűrt végül, hogy Sune templomában feltámasztassák Akabart. Azonban erre nem volt elég pénzük [ezt már eljátszottuk a Fényesség Tavában is; úgy tűnik minden részre jut egy hulla...]. Így aztán Akabart Sune papjaira bízták [Lényegében droppultuk, ahol azt írja, hogy testet egy árokba dobják. :)], majd ellátogattak a boltba. Ahol a szatócs azonnal rohant üdvözlésükre, hogy közölje velük, mindenből lényeges árengedményt kapnak tettükért, amellyel megszabadították a falut. Azonban a kínálat igen szegényes volt, így nem maradt más hátra, minthogy búcsút vegyenek Vakszerencse falvától, hogy átkutassák a barlangot, amelyet az ifrít térképe mutatott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése