Test és elme edzése

Test és elme edzése

  Mint ahogy legutóbb említettem, csapatom alászállt az egykori sárkánylics barlangjába, ahová alig tették vissza a lábukat, Silk köszöntötte őket rögvest.

  [A játék felkínálja, hogy a barlangot megkerülve visszatérhetünk a "vadonba" (Wilderness). Ha ezt választjuk, akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy kicsit kevesebb, mint tízezer tapasztalati ponthoz meg kincsekhez jussunk hozzá. Már amennyiben elloptuk a tojást Dracandros tornyából. Mi több, ha rögtön a vadonba térünk drauu páncéljaink, fegyvereink elolvadnak a napon, amennyiben nem válaszolunk igennel a következő kérdésre, miszerint visszatérünk-e Vakszerencsébe (Hap)?]

    Silk a barlang egyik árnyékából lépett közvetlen embereim elé. "Gratulálok sikereitekhez! Most peniglen alaposan megfizetnélek benneteket, ha odaadnátok azokat a fekete tojásokat. Még érdekel benneteket az ajánlatom, ugye?" Kalandoraim egy emberként bólintottak, majd elővették a tojásokat, amelyeket a Vörös Varázsló tornyában találtak. A sötét elf pedig ígéretéhez híven fizetett. Rengeteg platina tallérral, ékszerekkel meg drágakövekkel vásárolta meg a tojásokat. Szokásosan egy nagy részét kalandoraimnak ott kellett hagynia.

  Azonban mielőtt a Hattyúhajadon visszabújt volna az árnyékba, így szólt varázslónőmhöz: "Akkor hát vigyázzatok magatokra! Acantha Loraran peniglen viseld büszkeséggel jelünket! A legbiztosabb kiút a barlangból a torony titkos kijáratán át vezet!" Ezzel a drauut elnyelték az árnyak. Vitézeim pedig megfordultak, hogy akkor a titkos ajtón át elhagyják ezt a környéket. Ám előtte még megpihentek, hogy ellássák sebeiket, elméjükbe pedig igéket töltsenek.
  A barlangot elhagyván rögvest három szalamander rontott neki hőseimnek. Miután partim végzett velük elhagyták végre a torony meg a barlang környékét. Ezzel pedig búcsút mondtak vértjeik, fegyvereik egy részére, mert a sötét elf fegyverek elolvadtak a napon. Gond nélkül érték el Essembrát, de céljuk egy nagyobb város, Lankamesszi (Hillsfar) volt.
  Essembrától aztán a Menhirig vezető úton elértek egy hatalmas szakadékot, amelyen egy rozoga híd vezetett át. A híd előtt egy vénember vihogott jó előre bajnokaim láttán, majd így szólt, mikor nagy nehezen véget vetett gaudiumának:

"Válaszolnotok kell kérdéseimre mielőtt még a híd túlfelét megláthatnátok!" Csapatom minél elébb Lankamesszibe kívánt jutni ezért belementek a hídőr játékába. "Mit kutattok? (What is your quest?)" [A Gyalog galoppból átemelt vén majom két felesleges kérdést tesz fel, amelyekre bármit válaszolhatunk, a harmadik pedig a másolás védelem része...] "Mely gyümölcs húsát kedveletik? (What is your favourite fruit?)" Végül pedig ezt kérdezte: "Mit jelentsen ez?" [Ekkor pedig a játék mutat két rúnát.]
  Papjaim ügyesen megválaszolták e kérdéseket, majd miután mindannyian átkeltek a hídon, folytatták útjukat a tengerparti város felé. A Menhirnél egy szürke csuhás, csuklyába rejtett arcú férfi állt, aki a következő szavakat intézte vitézeimhez: "Még mindig három urat szolgáltok. Tépjétek le még kettő láncát, majd keressetek fel, hogy sikerrel járhassatok küldetéstekben." Hőseim megköszönték (Thank him) jóindulatát, majd tovább álltak. Mielőtt azonban elindulhattak volna, így szólt hozzájuk: "Keressétek a zöld színt északnyugaton!"
  Csapatom, emlékezvén, hogy az utakat a Tűzkések is járják, és most nem volt kedvük verekedni, inkább a rengetegen (Wilderness) át jutottak el Lankamesszi határába.
  A városba betérvén meglátogatták a boltokat, azonban ekkor derült ki számukra, hogy itt senki nem foglalkozik az ördöngös tárgyak inspekciójával, így nem tudhatták meg, hogy zsákmányolt tárgyaik milyen hatalommal is bírnak. Ezért dühödten odahagyván a várost, inkább elhajóztak Phlanba.

[Phlan eléggé provinciális lett C64-en...]

  Phlan utcáinak ismerős szaga a régi kalandjaikra emlékeztette őket, midőn még nem bírtak a billogokkal alkarjaikon. Ám révedtek sok ideig a múltba, hanem meglátogatták az első boltot. Meginspektáltatták (ID) obskúrus tárgyaikat, majd a kacatokat eladták, a javát pedig magukhoz vették. [Lényegében annyi pénzem volt már itt, hogy elszórtam nagy részét, mert a karakterek alig bírták el...]. Ezután betértek az edzőterembe (Hall), ahol mindannyian tanultak új fogásokat, igéket. Miután ezzel is megvoltak, betértek a Ragyogó Tó nevezetű fogadóba, ahol legutóbb is jártak, majd pihentek, igékkel töltekeztek. Főleg Móg, aki Dracandros tornyában rálelt a varázslat gyűrűjére, amellyel még több igét megtanulhatott. Miután erejük, ördöngös hatalmuk teljében voltak, elhagyták a várost, hogy Yulashba térjenek.
  A kikötőben hajóra szálltak, hogy visszatérjenek Lankamesszibe. Honnét is az országúton kívántak eljutni a mondott városba. Csakhogy az út felénél egy Vöröstollas őrjáratba botlottak. A cefreszagú kapitányuk, kinek szeme sem állt jól, lévén kancsal volt, ép szemgolyójával felfedezte bajnokaim alkarján a megmaradt három azúrbéklyót, majd foghíjas, fokhagyma szájából a következő szavakat vetette oda barna fogainak hegyéről: "A tetoválásitok elárulják ám, hogy Zhentarim kémek vagytok!"
  Majd ezzel a főcsahos meg kutyái számszeríjaikból annyi lövedéket lőttek embereimre, hogy szinte eltakarták vele a napot. Egyedül Senephet sikerült kissé meghorzsolniuk. A titokzatos papom éktelen haragra gerjedvén úgy rontott rájuk, mint egy áfium hatása alatt álló félőrült berszerker. A Vöröstollasok ettől, meg varázslóim tűzlabdáitól úgy megijedtek, hogy menekülni próbáltak, de mindhiába, mert csapatom lemészárolta mindegyiküket. Partim ezt követően folytatta útját Yulash városa felé, ahová hamarosan meg is érkeztek, minden további incidens nélkül. Ám mielőtt beléptek volna a falak mögé, megpihentek a határban...