Konverzióküzdelem #002
Mai konverzió küzdelmünk tárgya pedig az 1987-es Exolon című lövöldözős játék lesz, amelyet az a Raffelo Cecco tervezett, akinek a Cybernoidot is köszönhetjük. Illetve az Exolon egy magyar klónjához, a Firebow-hoz is lesz szerencsénk. Lássuk hát az összeállítást:
Kezdjük akkor szokásosan ZX Spectrum változattal, de abból is a 128 Kbyte memóriájú Spectrumon futtatva. Ugyanis 48 Kbyte-tal már nem fut olyan szépen a játék.
Hangban a játék a szokásos Spectrumos megoldás tapasztalható: azaz a menüben kapunk zenét, de játék alatt inkább csak hanghatások szolgálják a jobb elmélyülést, beleélést. Azonban ezek az effektusok szerintem a Spectrumhoz képest egészen jók.
Játszhatósága a Spectrumos Exelonnak szokásosan kiváló. Remekül reagál a játék minden irányítási metódusra. Nehézségi szintje pedig minden egyes "menettel" csökken, lévén nem generálja a pályákat. Még első próbálkozásra is igen messzire juthatunk vele.
Akkor folytassuk hát az Amstrad CPC változattal:
Grafikailag ez a változat a Spectrum verzióhoz képest, látványban egy nagyobb ugrásnak tűnik. Hiszen a több szín és árnyalat, no meg a finom animáció nagyon szép. Ráadásul megmutatja, hogy a CPC képes magas képkocka-számokkal is operálni. Mert egyáltalán nem akad. Persze a robbanásoknál, illetve a túl sok ellenfél megjelenítésekor ugyanúgy belassul, mint a többi konverzió, de ez inkább a kor gépeinek teljesítményéből fakad, s amint említettem, ez afféle sajátságos vonása a programnak.
Hangminőségben a CPC ugyan már fejlettebb volt a Sir Clive Sinclair gépénél, azonban e változatnak is hasonló "betegsége" van: azaz csak a menüben/főképernyőn hallhatjuk a főcímdalt. Játék közben viszont csak lövések robbanások hangjait hallhatjuk.
Játszhatósága a CPC-s Exelonnak pedig majdnem ugyanolyan kiváló, mint a többié. Talán csak azzal marad hátrányban, hogy billentyűzetről vezérelhető kizárólag. Szerencsére azonban, a gombokat úgy állíthatjuk be, ahogy nekünk a legkényelmesebb.
A szerencsés harmadik pedig a Commodore 64-es változat:
Grafikailag a C64-es Exelon a Spectrum és a CPC között helyezkedik el. Ugyanis a pálya, az ellenfelek sprite-jai az úgynevezett alacsonyabb felbontású, de színes MultiColor grafikai módot használják, míg hősünk ellenben nagy felbontású, de egyszínű fehér, HiRes sprite. Lényegében egy az egyben áthozva a Spectrumról. Ettől függetlenül a látvány s folyamatossága kiváló, akárcsak a többinél. A C64-es változat is lassul a túl sok elem megjelenítésétől, sajnos, de azért mintha egy leheletnyivel gyorsabb lenne a többi változatnál ilyen alkalmakkor. Persze ez lehet csak afféle szubjektív benyomás...
Hangminősége Commodore-hoz illően kiváló, de ahogy a többinél itt is csak a menüben/főképernyőn van zene, játék közben csak effektusok szórakoztatnak bennünket.
Játszhatósága pedig kiváló. Billentyűzetről vagy akár mindkét joystick-portból irányítható. Nehézsége pedig szinte ugyanolyan, mint a többi konverzióé. Ha kiismerjük az egyes helyszíneket, akkor egyre jobbak leszünk.
Negyediknek pedig álljon itt a legnagyobb csalódás, az Amiga verzió [a játék kizárólag sima 500-as modellel volt hajlandó rendesen futni nálam]:
Hangok terén az Amiga változat annyiban különbözik a többitől, hogy effektusok helyett csak zene szól végig a játék alatt. Egyedül az intrókép mentes a muzsikától. Ez talán az egyetlen jó része ennek a konverziónak.
Játszhatósága e változatnak katasztrofális. Irányítani csak joystickről tudjuk, ez még önmagában nem lenne gond, azonban a játék csal. Láthatóan nem törődtek semmiféle azonossággal, amikor elkészítették a programot, hanem valami újat próbáltak meg erőltetni. Ennek köszönhetően olyan is lett ez az Exolon. Emellett látványosan nem fordítottak figyelmet a méltányosságra, mert például a dupla csövű ágyú, amely a nyolcbites változatokban szint megsemmisíthetetlen, bármikor lőhet. Míg a többi változatban, ha már elég közel kerültünk hozzá a támadása abbamarad, hogy el lehessen menni mellette. Itt bármikor ránk lőhet, az irányítás reagálása pedig nem feltétlenül alkalmazkodik a mi reakcióidőnkhöz.
Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a PC-s változat, amely valójában csak egy remake, azaz felújítás-feldolgozás, mert a címe is Exolon DX. Lássuk hát Graham Goring 2005-ös remake-jét:
Grafikailag természetesen messze felülmúlja a nyolcvanas évekbeli társait. Valóságos színorgiával árasztja el monitorunkat, de jó értelemben véve. Mivel a mai számítógépeknek az efféle játékok már nem jelentenek nehézséget, ezért az ellenfelek száma, a látványos robbanások már nem lassítják le a megjelenítését. Sőt bizonyos háttérdíszítések önálló életre kelnek. Láthatunk bolygókat, amelyek körül felettébb gyorsan kering v. keringenek holdjuk v. holdjaik; felrobbanó bolygókat; meteorokat, meg hasonló galaktikus tüneményeket. Alkalomadtán valamilyen űrhajó is elrepül hősünk felett. Ezekkel a kis figyelmességekkel pedig igazán nagyot lendített a látványon John Blythe, ki a grafikáért tehető felelőssé e játékban.
Hangjai természetesen összehasonlíthatatlanul kiválóak. De azt hozzá kell tegyem, hogy remekül kiválasztott hangeffektusokat használtak fel. Infamous, avagy Chris Nunn zenéje pedig remek remix lett.
Játszhatósága pedig nem marad el a régiek mögött. Mindent beállíthatunk az opciókban, ami csak kellhet: hangerőt, irányítást, felbontást, ablakos v. teljes képernyős módot egyaránt. Emellett maga játékélmény a kiváló látványnak és hangnak köszönhető olyan fokokra emelkedik, hogy most nem is jut eszembe megfelelő melléknév rá.
Ha megtetszett a játék, akkor a címére kattintva elérhető. Van hozzá egy patch is, amely megjavítja, hogy ne 1 élettel kezdjünk, az szintén a rarban található. Ezt a patch-et a játék saját könyvtárában lévő exolon könyvtárba kell bemásolni, a régit felülírni vele. Természetesen erre a letöltésre is, mint a többire is vonatkozik a lemondó nyilatkozat v. lemondás (Disclaimer), hogy csak saját felelősségedre használd!
Ennyi változata volt hát az Exolonnak. Azonban a játék megihletett másokat is. Így például Szigeti Zsoltot is, alias Jeffrey-t, aki a magyar gyártmányú Videoton TVC-re, 1991-ben, elkészítette az Exolon klónját, a Firebow - The Planet of Death-t. Noha a szerző, meg a számítógép, amelyre íródott, magyar, a játék ettől függetlenül angolul érintkezik a játékossal. Azonban, ha kíváncsiak vagyunk a történetre magyarul, akkor csak be kell töltenünk a Firebow leírását, amely egy külön kazetta képfájlra került rá.
A történet röviden annyi, hogy mi egy kitenyésztett "kiborg" vagyunk, akinek az a feladata, hogy a "legnagyobb császárnak" megkeressük az idegenek által elrabolt tudósait. Ha a hosszabb változat érdekel nézd meg a videót:
Grafikailag amúgy a játék nem volna olyan nagyon borzalmas. Hiszen kb. úgy néz ki, mint egy Spectrumos játék. Habár a mozgás kissé szaggatott [ezen pedig az emulátorban a jobbik gép kiválasztása sem segít sokat], kissé emlékeztet amúgy az Amigás Exolonhoz. Azonban bizonyos pályarészek színeinek kiválasztása elég furcsa. Főleg a rózsaszínes-lilásakról beszélek, amelyek a DOS-os CGA videomódot juttatják eszembe.
Hang a játékban szinte egyáltalán nincsen. Ez alól egyetlen kivétel van, mégpedig a történet utáni bejelentkező képernyő, ahol a TVC nem túl erős zene képességeinek lehetünk áldozatai.
Játszhatósága mindezek ellenére közepes. Megkockáztatom, hogy jobb ezzel játszani, mint az Amigás Exolonnal. Mert ez bár nehéz játék, de nem csaló. A videón körülbelül a harmadik-negyedik próbálkozásom látható. Az irányíthatósága nagyjából megfelel az Amigás Exolonéval. Igaz, e TVC-játéknak megvan az a mentsége, hogy messze nem volt olyan jó gép, mint a Commodore "barátnője".
Ennyi fért hát a második Konverzió Küzdelembe! Legközelebb még nem tudom mivel jelentkezem... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése