Játékcsokor #008

Játékcsokor #008

  Ahogy ígértem ezúttal fejlettebb gépekre írt progikkal jelentkezem. Igaz most csak egyféle platformra, az Amigára írt játékok közül mutatok be párat. Akkor hát lássuk is őket!

  Az első bemutatandó játék már a maga korában, 1991-ben, legendává vált. Idehaza még az 576 Kbyte nevezetű éppen korai hőskorát élő számítógépes magazin/újság is kétoldalas cikkben [1992-es, 5. számban található az említett cikk, amelyet Martin jegyzett] áradozott a grafikáról, az élményről, amelyet ez a játék, a Moonstone - A hard days knight [Holdkő - Kemény napok lovagja; egyébként holdkő egy drágakőnek számító földpátféleség, már a rómaiak ismerték s persze használták is ékszerekben. Az alcím pedig, gondolom én, humoros ferdítése a Beatles Hard day's night, kemény nap éjszakája, című dalának; vagy volt egy ilyen című filmjük is. Azt hozzátenném, hogy a játék valóban nehéz.] nyújtott. Régebben egyszer magam is végigvittem, és a játékot beburkoló jó szagú tömjénfüst, sőt mai napig tartó tömjénezése bizony megalapozott. Valóban kiváló szórakozást nyújt azoknak, akik szeretik a némi szerepjáték elemekkel fűszerezett pergő cselekményt, a fantasyt. Mi több akár négyen is játszhatjuk! Sőt, ha valaki szereti, ha hektoliternyi vér folyik, az is örömét leli e játékban, de akit taszít az ilyesmi, az is. Lévén a vérengzés (Gore) kikapcsolható. Amúgy véresen erőszakos volta miatt Németországban állítólag anno betiltották, az Államokban meg ahol lehetett elítélték, de persze az ilyesmivel sokakat nem hatottak meg. Sőt, szerintem még hozzájárultak a játék népszerűsítéséhez.
  Akkor hát lássuk is a Moonstone-t előbb a technikai részét! A játék három lemezképet emészt fel [a valóságban két lemezen jelent meg], így a WinUAE-ben érdemes hozzáadnunk két másik lemezmeghajtót. Érdemes továbbá Amiga 500-as gépet választanunk a Quickstarton belül. Egyébként a játék OCS és ECS grafikus chipekkel működik, de van olyan tört változat, amely működik az AGÁ-val is, de ennek már 2Mb-os RAM chipre van szüksége. Kipróbáltam ezt a változatot is, de ez visszadobott a Workbenchre, az Amiga oprendszerébe.

[Részlet az intróból.]

  Most akkor pedig indítsuk a játékot! Sejtelmes intróval kezdődik, amelyben druidákat láthatunk, amint vén tölgyek sötét lombjai alatt haladva a Stonehenge-nél összegyűlnek, hogy egy lovagot fogadhassanak. Aztán jön is a sovány főmenü, ahol, miután beállítottuk a játékosok számát [Players], a vérfürdő engedélyezését [Gore], gyakorolhatjuk a harcot [Practice; nem hülyeség ezzel kezdeni], vagy rögvest ugorhatunk is a kalandba a lovagunk kiválasztásával [Select Knight]. Miután kiválasztottuk a nekünk tetsző színű lovagot, akár újrakeresztelhetjük is. Ez után pedig jöhet a kaland!

[A lovagok.]

  Célunk, hogy minket válasszanak a druidák a Holdkő lovagjának. Ehhez persze először is meg kell szereznünk azt. Ezért mindenféle barlangot [a térképen ezek a dolmenszerű pontok], fészket kell átkutatnunk, ahol bizony nem csak kincsekre akadunk, hanem a helyi fauna, illetve intelligensebb szörnyek képviselőivel kell összeakasztanunk a bajuszt. A harc egyébként olyan, mint amilyen az életben volna: kegyetlen. Ha tétovázunk, nem figyelünk bizony komoly sebeket szerzünk, de a halál sem kizárt. Sőt van egy olyan érzésem, hogy a legtöbb kezdő játékos ez utóbbit fogja megtapasztalni először a győzelem helyett. Ugyanis nem csak annyiból áll a harc, hogy kardunkat suhogtatjuk! Hanem minden ellenfélnek megvannak a maga mozdulatai, szokásai, amelyeket ki kell ismernünk annak érdekében, hogy győzedelmeskedhessünk fölöttük. Ha ez megvan, vár minket a zsákmány!

[Egy sikertelen küzdelem.]

  Ez lehet mindenféle varázstárgy, fegyver, páncél és pénz is! De figyeljünk, mert a pénzt általában egy zsák jelzi közvetlen a nyitott láda mellett, amely azért a kezdők figyelmét elkerülheti. Habár alatta ki van írva, hogy hány aranyat tartalmaz. Aztán, ha megvagyunk, akkor nyomjunk az oszlopokra. Halál esetén szintén a leltárunkat látjuk, ahonnan szintén az oszlopokra való klikkentéssel mehetünk tovább. Ha győztünk, akkor vége a mi körünknek. Jönnek a Fekete Lovagok! Ők a Tisztaság Sötét Csarnokának a lovagjai; fanatikus hívők, akik szerint a druidák istenkáromlók. A négy vidéket róják maguk is, a druidák hívei után kutatva, hogy felkoncolják őket. Valamennyire tanulnak, amúgy a harcokból, de azért nem kell megijedni, mert azért nálunk nem lehetnek jobbak. Azt persze hozzá kell tennem, hogy a Fekete Lovagok is vannak olyan vadak, mint a vidék lényei. Ha őket legyőzzük, legtöbbször csak a pénzüket vehetjük el, egyszerűen csak nyomjunk az aranyaikra (Gold).

[És egy sikeres küzdelem.]

  Van Egészségpontunk [HP - Healthpoint], meg külön számított életünk [ezeket a lovagok figuráinak száma jelöli]. Az előbbit a játékban megtalálható két városban Kőszálrengetegben [Highwood] és Vízmélyében [Deepwater] található javasokkal (Healer) tudjuk gyógyítani. De pihenhetünk is a vadonban, ha a saját körünk alatt megnyomjuk az "E" betűt a billentyűzeten. Míg életet akkor kapunk, ha bizonyos időközönként hazatérünk. A városban vásárolhatunk jobb felszerelést a kalmárnál (Merchant), vagy akár pénzt is nyerhetünk [vagy éppen el is verhetjük] a kocsmában (Tavern) kockajátékkal. Varázstárgyakat, főzeteket (Potion) pedig a főtemplomban (High Temple) szerezhetünk be. Érdemes már az elején beszerezni egy Óvó Gyűrűt (Ring of Protection), mert az megduplázza egészségpontjaink számát. Itt beszerezhetők továbbá különböző tekercsek is, amelyek szintén segítenek bennünket küldetésünkben.

[Javasember.]

  A játék célja pedig az volna, hogy összegyűjtsünk négy kulcsot az Istenek Völgyéhez, ahol is a Stonehenge található, majd ott leküzdve a Holdkő őrzőjét megkapjuk tőle a négy kő egyikét. A Hold négy állásának megfelelő (Újhold, telihold, első és utolsó negyed) követ. Ezt a követ pedig a megfelelő holdfáziskor kell bemutatni Danunak, a Holdistennek, ugyanitt a Stonehenge-nél. A Hold épp adott állását pedig a nap végén láthatjuk. A Fekete Lovagokon, játszótársainkon meg persze a vidékek lényein kívül felbukkan egy sárkány is. Őt igazság szerint nem szükséges legyőzni. Ha mégis sárkányölésre adjuk fejünk, akkor kössük fel jól a vértünket, mert a sárkány az egyik legnehezebb ellenfél. Igaz legyőzése is a leggazdagabb zsákmányt adja jutalmul.

[Kőszálrengeteg.]

  A harchoz még adnék egy jó tanácsot is: folyamatosan mozogjunk! Habár a legundorítóbb ellenfél ellen, a sárember (Mudman) ez sem ér sokat. Az a rohadék ugyanis így képes lerántani bennünket az ingoványba. Ő a legidegesítőbb ellenfél az egész játékban szerintem. Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy hősünk tud tőrt is hajítani. Ezt egy kissé bonyolult előhozni, mert tűz+srégen/átlósan hátra egyszerre, tehát nem előbb fel aztán hátra, mert azzal lovagunk csak felfelé szúr majd.
  Zárszóként még idézném a borítón lévő szlogent: "Annyira szórakoztató, hogy bele lehet halni!"

[Jól vagyunk, élünk, de
még nem vagyunk otthon!
Hirdeti a borító...]

  A második bemutatásra kerülő program a játékost a fülledt vietnami őserdőkbe viszi el, 1965. júniusába, hogy egy helikopter balesetet túlélve, kicsiny raját, hét embert, átvezesse a dzsungelen, vissza a bázisához. Amely majd' száz kilométerre fekszik a baleset helyszínétől. Ráadásul a vadon nyüzsög az ellenségtől és csapdáiktól. Ez a története a The Lost Patrol című minijátékokkal fűszerezett stratégiának.

[Az intró.]

  A játék 1990-ben jelent meg az Ocean gondozásában Amigán kívül még DOS-ra meg Atari ST-re. Ahogy a Moonstone, úgy ez is igen híres lett a digitalizált archív felvételek, meg az animációi, képei miatt leginkább. Persze a játék élmény se rossz! [Erről is írt Martin az akkori 576 Kbyte, 1990-es 9-es számában, szintén kétoldalas cikkben áradozva róla.] Viszonylag könnyű emulálni WinUAE-ben, mert sima A500-as alapbeállítással [1.3 ROM, OCS, 512KB Chip + 512 KB Slow RAM (most common)] a Quickstarton belül kitűnően elfut a játék. Jómagam a PDX csapat által tört változattal játszottam, mert az volt meg, de ha valaki megvette anno az EVM - Ezt Vedd Meg szoftver sorozatból az Amiga Collection 2-t, akkor azon is megtalálja. Természetesen nem az L-betűnél, mert ugye észlények dolgoztak ennek a kollekciónak az összeállításánál is, hanem T-betűs könyvtárban, mert ugye a teljes cím The Lost Patrol, viszont művelt emberünk nem tudta, hogy a névelőket nem tekintjük a cím részének. Na de elég is ennyi pedáns nyavalygás!

[A túlélők tablója, középen az őrmivel.]

  Akkor indítsuk is a játékot! Az intró egészen némán telik, leszámítva a helikopter duruzsolást. Amint feltűnik a címképernyő azonban beindul a remek zene, amely szinte az egész játék alatt hallható. Mindenféle menü nélkül indul is a játék, rögtön a dzsungel közepére vágva bennünket. Egy térképet látunk, rajta a szokásos domborzati jelzéseken meg egyéb jeleken kívül még láthatjuk a helikopter helyét, mellette a rajunkat kis piros X-ként. A fehér X-ek a falvakat jelölik. A fegyverek pedig az ismert vietnami őrhelyeket, amelyek általában aknamezőkkel, bunkerekkel vannak védve. Ezeket jobb elkerülni, és a túlélésre koncentrálni. E térkép felett látható az idő: hányadik napja (Day) "kirándulunk", illetve, hogy az adott napon éppen hány óra van. Embereink amúgy morognak, ha este nem alhatnak.

  A térkép alatt középen látható az értesítési "sáv". Innen tudjuk meg, hogy éppen mi történik, mit vesztettünk vagy éppen mit nyertünk. Jobbra a sávtól egy szélrózsa található, amellyel lényegében mozgunk. A sávtól balra négy gomb látható. A nyilakkal a térképet tekergethetjük. Alattuk lévő négyzetrácsos gombbal küldhetjük ki a felderítőinket. Az M-betűs [Morál] gombbal pedig belépünk a csapatkezelésbe. Itt vannak a baleset túlélői: Charlie WEAVER őrmester, William BLOM, Harvery MOORE, Richard BACHMAN, David CAIN és Juan GOMEZ közlegények. A képeik mellett megtudhatjuk, hogy ha van valamiféle bajuk, például kisebb sérülések (Superficial cuts), stb. E státusz sorok felett található az erejüket és moráljukat jelző S (Strenght) és M (Moral) százalékban megadva. Nyilván a kedvük minden egyes balul sikerült akcióval romlik, illetve, akkor is, ha erejük fogytán van. Továbbá itt jelölhetjük ki a felderítőinket is, maximum kettőt a SCOUT gombra nyomva. A LEAD gombbal pedig kijelölhetjük, hogy ki vezesse a rajt.
  Visszatérve a térképre, ha a jobb egérgombot nyomva tartjuk az értesítései sáv felett, akkor a tetején megjelenik egy menüsor a következő opciókkal:

• GAME (Játék) [Kb. a File menü, ahol RAM-ba/-ból menthetünk/tölthetünk (RAM SAVE/LOAD) ez azt jelenti, hogy újraindításkor ezek a mentések elvesznek! Illetve kiléphetünk (QUIT), meg újrakezdhetjük (RESTART) megpróbáltatásainkat.]
• ACTION (Cselekvés) [Itt adhatunk parancsot embereinknek, hogy mit tegyenek, már a mozgáson kívül: például kutassák át a területet (SEARCH AREA), mert így találhatnak lőszert és élelmet; pihenjenek (REST) az adott perceket a bal egérgombbal növelhetjük; illetve, hogy ássák be magukat (DIG IN), ez amúgy szintén pihenés, de ez elméletileg éjszaka használatos, az órák számát pedig úgy változtathatjuk, ahogy a pihenését. Mindkettő az erőt és a morált is növeli.]
• FOOD (Étel) [Ezen belül adhatjuk meg, hogy milyen mennyiségben fogyasszanak embereink az ellátmányukból. Normál, féladagokban (HALF RATION), "éhező" adag (STARVING RATION), illetve legalul a rendelkezésünkre álló fejadagok mennyisége látható.]; TRAPS (Csapdák) [Ebben a menüben tehetünk le csapdákat, amennyiben az ellenség üldözőbe venne. Kétfélét tehetünk le, az egyik az úgynevezett Claymore-akna, a másik pedig gránátos (GRENADE). A DISPLAY INFO pedig ismerteti ezeknek a csapdáknak a működési elvét, afféle érdekességként.]
• Az utolsó menüpont pedig az EXTRAS (Extrák) [Itt ki-be kapcsolgathatjuk a képeket, animációkat és a zenéket. De megnézhetjük a készítők listáját is.].

[Pusztán érdekesség: csapdakészítés.]

  Na, most, hogy már tudjuk a főképernyőn való navigálást, nézzük a progit magát! Bár nagyon szép, meg hangulatos, illetve kiváló zene szól, de a játék nehézsége is igen kemény! Sokan akadtak már akkoriban is, akik az első térképrészletnél sem jutottak tovább. Mert aknára léptek, lerohanta őket a vietkong stb. Ezen kívül a játék igencsak türelem igényes, mert a haladás elég lassú. Habár ezt hivatott a képeknek, animációknak oldaniuk. De még így sem lehet egy gyors játéknak nevezni.
  Viszont nagyon hangulatos! Aki szerette a nyolcvanas évek vietnami háborús filmjeit, annak ez biztos tetszeni fog, bármelyikről is legyen szó. De leginkább szerintem azok fogják élvezni, akik az Apokalipszis most! című, véleményem szerint, csodálatosan vontatott filmet. A képek, illetve az archív felvételek remekül visszaadják ennek a háborúnak az atmoszféráját: a fullasztó hőt lehelő dzsungelt, az elcsigázott katonákat, sőt olykor a tehetetlenség érzését is, amikor az idióta őrmester kb. háromszor egymás után lép csapdába, hogy harmadjára végre meghaljon, ezzel idézve elő számunkra a játék végét.
  Ez volt hát a The Lost Patrol című hangulatos, minijátékokkal tarkított stratégiaszerűség. Aki nem kedveli a sok szöszmötölést igénylő hadászati játékokat azoknak is érdemes kipróbálni, már csak a minijátékok okán is.


  A harmadik Amiga-játék pedig egy egyszerűbb lövölde lesz, de azért nem annyira egyszerű, mint a SEUCK szemle résztvevői. Habár elég zsigeri lövöldözésről van szó, amely a legendás Commando meg Ikari Warriors játékmechanikájára épít, mégis egyedi ez a program, mert ez előbbiek igen komolyan vették magukat, míg ez inkább parodizál. Méghozzá a nyolcvanas évek különböző meghatározó filmjeit, divatjait, irányzatait.

[Az intró.]

  Ezt könnyedén teszi a New York Warriors, mert 1990-ben jelent meg a Virgin Mastertronic gondozásában Amigára, és meglepő módon még két 8-bites gépre: a Spectrumra és az Amstradra. Illetve 1991-ben már DOS-ra is. A játék Amigán 2 lemezt foglal el, de nem támogatja a többmeghajtós megoldást, így egyszer biztosan cserélni kell a disket, vagy az emulátorban a képfájlt. Ez persze nem gond, mert nem az a lemezcserélgetős játék. Sőt a "főmenüben" is csak a nehézségi szintet választhatjuk ki.
  Az emulációs részéhez annyit, hogy ez is elfut a sima A500-as beállítással [1.3 ROM, OCS, 512KB Chip + 512 KB Slow RAM (most common)] minden gond nélkül.

[Vajon Stallone tud(ott) ezekről?]

  A New York Warriors-ban a lövöldözés egészen más élményt nyújt, mint a SEUCK-okban való öldöklés. Már csak azért is, mert sokkal nagyobb a pálya minden irányban. Legalábbis a legtöbbje, illetve nem csak egyenesen egyetlen irányba kell menni olykor. Ezen kívül ez a játék afféle előfutára volt az úgynevezett "bullet helleknek". Ezek azok a lövöldék, ahol általában a főellenfelek annyi lövedékkel árasztják el a képernyőt, hogy gyakorlatilag lavírozni kell köztük. Szerencsére a N. Y. Warriors azért ennyire még nem volt fejlett, de itt is sokat fogunk manőverezni a lövedékek elől.
  Amit még szeretnék említeni az a paródia része a játéknak. Az alapelve a program igen erősen hajaz az 1979-es A harcosok (The Warriors) [Habár nem vagyok biztos benne, hogy ennek volt magyar szinkronos változata. Például a borítón látható baseballjátékosnak öltözött "harcost" is e film inspirálhatta] és az 1981-es Menekülés New Yorkból (Escape from New York) című filmekre [Innen pedig az apokalipszis utáni alapötlet származik]. Habár ebben a játékban nem kell senkit sem megmentenünk, mint az utóbbi Carpenter-filmben, de át kell verekednünk magunkat a New yorki bandákon a [ma már nem létező] Világkereskedelmi Központ tornyaihoz, hogy hatástalanítsunk egy nukleáris bombát.

[Maga a játék.]

  Ezt a nem túl komoly célt pedig nem túl komoly ellenfelek próbálják megakadályozni, mint például a Ramboidok bandája. Akik nem meglepő módon hasonlítanak Sylvester Stallonéra, és akik a leírásuk szerint agyafúrtak [Ez egy utalás Stallone becenevére a Sly-ra, amely ravaszt, agyafúrtat jelent.]. De találkozhatunk a Sammie-kkel is, akik nem tudnak 55-tel vezetni [Ez utalás Sammy Hagar - I can't drive 55 című dalára, amelynek videoklippje már önmagában egy paródia].
  Szóval, aki szereti próbára tenni ügyességét, miközben lövöldözve mosolyog a nyolcvanas évekre utaló poénokon, azoknak ez a játék remek szórakozást fog nyújtani.


    Ennyi volt egyelőre ez a csokor, még fogalmam sincs, hogy mi lesz a következő bejegyzés, de addig is jó szórakozást!

Komputer Kalandor