Játékcsokor #11
Nem gondoltam volna, hogy pont karácsonyra, jobban mondva szentestére, illetve ennek napjára, esik majd az egyik bejegyzésem megjelenése, de előre is boldog karácsonyt meg újévet mindenkinek!
Mivel a legutóbbi játékcsokorban a SEGA 8 és 16-bites konzoljainak játékaiból szemezgettem, akkor ezúttal jöjjenek a rivális, a Nintendo cuccai. Szintén két-két játékkal. Ám ahogy a legutóbb is, a nagyon ismert címek [Super Mario, Contra stb.] itt is kimaradnak, mert még mindig nem látom értelmét, hogy ezekről írjak. Megtették már sokan mások helyettem.
Mivel a legutóbbi játékcsokorban a SEGA 8 és 16-bites konzoljainak játékaiból szemezgettem, akkor ezúttal jöjjenek a rivális, a Nintendo cuccai. Szintén két-két játékkal. Ám ahogy a legutóbb is, a nagyon ismert címek [Super Mario, Contra stb.] itt is kimaradnak, mert még mindig nem látom értelmét, hogy ezekről írjak. Megtették már sokan mások helyettem.
Amúgy érdekes dolog, hogy míg a SEGÁ-nak az volt a fixa ideája, hogy árkádjátékokat kell gyártani a piacra, addig a Nintendónak nem volt ilyen rögeszméje. Ő másként szúrt ki a játékosokkal, mégpedig az embertelen nehézséggel. Szerintem a maga korában egészen biztosan volt olyan tévéképernyő, amelyet azért zúztak be, mert a játék nemcsak, hogy csalt és félreszámolt, de még ráadásul marha nehéz is volt. Persze, mint ahogy a SEGA sem csak árkádjátékokat gyártott, úgy a Nintendo gépein is előfordultak élvezhető, nem pedig tébolydába illő, kényszerzubbonyt letépő dühre gerjesztő szemétségű gámák.
 |
| [Micsoda napszemüveg!] |
A Shatterhand [Semmi köze Karl May apacsbarát hőséhez, de itt is "zúzókezet" jelent] 1991-ben jelent meg a Jaleco gondozásában, és viszonylag ismeretlen is maradt. Ahogy fentebb írtam ez egy akció-platform játék, amely hősünket oldalról mutatja. Hogy megértsük miért pusztakézzel harcol hősünk, jöjjön a történet:
 |
| [Az intró.] |
 |
| [A játék eleje.] |
 |
| [Válasszunk pályát!] |
Ennyi duma után jöhet szó a játékról is. Mivel már a kilencvenes években készült, ezért a Shatterhand alaposan kihasználja a NES képességeit. A grafika látványos, gyors, persze a szokásos stroboszkopikus sprite-villogtatás mellett. A zenéje a szokásos akciójátékokra jellemző pergő tempójú nagyon is élvezhető chipmuzsika. A játékmenet pedig nem könnyű. Igaz eddig nem találkoztam benne olyan dolgokkal, amelyektől az ember bezúzná a képernyőt. Ám ilyesmire a Nintendo játékainál számítani kell. De ha meghalunk akkor csak az adott pályát kell elölről kezdenünk.
 |
| [Hangulatos borító.] |
Ezekkel az élményekkel pedig az 1987-es Star Voyager (Csillagutazó) című játékban találkozhatunk, amelyet az Acclaim adott ki, de az ASCII Corporation készített. A progi egyébként hasonlít a C64-es Star Commando lövöldéhez, amelyról a Játékcsokor #003-ban írtam, bár annál egy hajszálnyit összetettebb. De előtte lássuk a történetet!
 |
| [Intró a játék kezelőfelületével.] |
 |
| [Térhajlítás.] |
Akkor lássuk az irányítást! Állítólag két irányító/gamepad/kontroller kell a játékhoz, de erről később. Az irányokkal mozgunk, azonban nem a hagyományos repülőgép elven [ahol a függőleges irány fel van cserélve], hanem a szokásosan. Tehát, ha lefelé húzzuk, akkor űrhajónk lefelé indul meg, felfelé nyomva meg felfelé mozdul.
- Az A-gombbal a lézerágyúkkal tudunk lőni, és miközben a térkép/sérülés képernyőn vagyunk, ezzel kapcsoljuk ki-be a védőpajzsot is.
- A B-gombot nyomva tartva gyorsul a hajónk. Ha addig nyomjuk, míg feltölt a térhajlító-hajtómű (warp drive), akkor azzal kerülhetünk át a hipertérbe. Ha már mozgunk és egyszer gyorsan megnyomjuk, akkor leállítja a hagyományos hajtóművünket. [Úgy tűnik a csúcstechnológiájú hajónk nem tud rendesen lassítani...]
- A START-tal kezdünk új játékot, illetve szüneteltethetjük azt.
- A SELECT-tel léphetünk át a térkép/sérülés képernyőre, amelyet a játék alképernyőnek nevez.
Akkor most jöjjön a második kontroller célja: elméletileg a játékban a fegyver és hajtómű fejlesztéseken kívül össze lehet szedni egy úgynevezett Csillagbombát (Star Bomb) is. Elméletileg ezt a fekete monolitról [ajjajjaj... Űrodüsszeia] tudjuk felszedni, amire úgy kell bedokkolnunk, akárcsak egy űrbázissal tennénk. Ha megvan a bomba, akkor elméletileg a második kontrollerről tudjuk aktiválni azt bármelyik gomb [gondolom A vagy B] megnyomásával. A monolitot pedig úgy tudjuk megtalálni, ha a csillagtérképünkön azokat a szektorokat kutatjuk át, ahová soha nem "lép" semmi. Amennyiben a jó szektorba érkezünk, akkor Ádám közli velünk, hogy egy "gyenge üzenetet" kaptunk (Faint message received). Itt kutakodva lelhetünk a monolitra, amely amúgy kezdetben csak egy vonalnak látszik. Ha megvan, akkor csak be kell rá "dokkolni", mint egy bázisra állítólag. Na, most hogy az irányítással végeztünk jöjjön a "főképernyő", ahogy a játék nevezi:
- Térhajlítás-mérő, ha hajónkat felgyorsítjuk egészen addig, hogy már csak egy vagy két egységnyi sebesség hiányzik a maximális értékhez, akkor ebben a kijelzőben vöröslő négyzetek fognak töltődni, amelyek azt hivatottak mutatni, hogy hány egységnyi távolságot fogunk meghajlítani.
- Üzemanyag kijelző, ez mutatja mennyi üzemanyagunk van még hátra összesen. Ha egy ilyen vöröslő pötty eltűnik, akkor hajónk energiakészlete újratöltődik. A játék amúgy ezt Létfenntartó Rendszernek (Life Support System) nevezi valami miatt.
- Üzenetablak. Ádám itt kommunikál velünk. Ide írja ki, ha van valami a közelben. Vagy amikor belépünk-kilépünk a hipertérbe/-ből.
- Sebességmérő. Ha ezt maximálisra növeljük, akkor a hajónk automatikusan egy egységnyi teret hajlít. Ám, ha úgy járunk el, ahogy az első pontban leírtuk, akkor mi állíthatjuk be, hogy mennyi egységnyi távolságot akarunk megtenni, meghajlítani.
- Energia kijelző. Lényegében mindenért fogy: ha sebességet növelünk, ha teret hajlítunk, ha eltalálnak, stb.
- Tájoló. Ha a térképen, vagy más néven az "alképernyőn", beállítjuk a célt, akkor hajónk automatikusan célra fordul.
- Radar. Ha valami van a közelben, akkor ez kijelzi, legyen az ellenség, bolygó, űrállomás.
- Céltávolságmérő. Ez mutatja meg, hogy a térképen kijelölt úti cél milyen távolságra helyezkedik el tőlünk.
A középen lévő két darab, kék forma a "célkeresztünk. Ha esetleg lenne valaki, aki hiányolná annak számozását. Bármiféle tárgy, legyen az akár bolygó, űrállomás, ellenség, ha még nem látható távolságban van, akkor egy kék kör fogja jelezni, amelynek bal felső szeletében egy T-betű látható (Target - Cél). Akkor most lássuk az "alképernyőt"!
A jobb oldalon hajónk egyszerűsített diagramja látható. Ha zöld színben világít, azt jelzi, hogy pajzsunk be van kapcsolva. Ha sötétpiros, akkor nincs pajzs. Az egyes elemek vörösen való villogása pedig az adott berendezés sérülését jelöli.
A bal oldalon, egy 10x10-es kis négyzetben látható a térkép.
- A fehér üres négyzet jelöli helyzetünket.
- A beleillő narancsszínű kisebb négyzettel jelölhetjük úti célunkat. És ahogy fentebb említettem a tájoló automatikusan e cél irányába fordítja hajónkat, mire visszalépünk a "főképernyőre".
- A kék "gömb" jelöli a Kozmo-Állomást; amennyiben az ellenfelek bekerítik, akkor vége van.
- A zöld "gömb" jelöli a bolygókat, amelyekre alászállhatunk cuccokat keresni. Roppant egyszerű a leszállás rájuk, elég megközelíteni őket, utána a játék automatikusan levisz bennünket.
- A szürke "csészealjak" az űrállomások, ahol üzemanyagot vételezhetünk.
- A szürke négyesével elhelyezkedő négyzetek aszteroidamezőt jelölnek, kerüljük el messzire!
- A rózsaszínes-pirosas kereszt fekete lyukat jelöl, érdemes elkerülni ezt is.
- A villogó pirosas X-ek pedig a Molok Hadhajtók.
Mivel lassan ez a leírás kezd átmenni Emulált Szimulációba ezért itt most be is fejezem. Azonban még azt leírom, hogy a Molokok az űrállomásokat is megsemmisíthetik, illetve flottájukhoz újabb egységek csatlakozhatnak. Ezért kéne igyekezni végezni velük. Azonban a játék elég nehéz, mert nem mindegyik bolygón kapunk fejlesztéseket. Ráadásul minden egyes újrakezdéskor generálja a térképet, ezzel növelve nem csak a nehézséget, de az újrajátszhatóságot is. Sokat nem játszottam vele, mert az irányítását nem tudtam megszokni, ezért különösebb stratégiát sem tudok ajánlani hozzá. Így hát most e bejegyzésben végeztünk is a NES-játékokkal, jöjjenek hát a Super Nintendóra készített gámák!
Mivel a SNES-en szintén túltengtek a platform-ügyességi játékok, ezért nehéz olyat találni, ami nem az. Így az első bemutatásra kerülő játék is ezt a stílust képviseli, ahogy fentebb a Shatterhand, de az átlagnál látványosabban, jobban. Ez pedig nem más, mint a Hagane: Final Conflict (Végső Viszály). Elméletileg a Hagane szó japánul acélt vagy fémet jelent. A játék anno csak egyetlen boltláncban volt kapható az Államokban, így nagyjából elég ismeretlen maradt. Illetve azok, akik ismerték azok nagy része is csak videotékákból kölcsönözte ki [lévén akkoriban nem csak filmeket lehetett onnan kibérelni. Ilyen volt itthon is; legalábbis anno a XV. kerben, Rákospalotán volt egy ilyen videotéka, ahol Nintendo játékokat is ki lehetett bérelni a videokazik mellé]. Persze ez az ismeretlenség az internettel együtt elmúlt... valamennyire. Mikor sok évvel ezelőtt emulálva végigvittem, akkor nagyon jó szórakozás emlékét hagyta bennem. De nézzük meg, hogy valóban jó volt, vagy csak az emlékeim szépültek meg. Akkor hát lássuk a Hagane történetét:
"A Fuma-klán hihetetlen fizikai és mentális hatalommal rendelkezik. Ők azok a nindzsák, kik nem csak saját tudásukat, de fekete mágiát is használni tudják kényük-kedvük szerint. Küldetésük pedig nem más, mint a Szent Grál védelme [Ez így van benne a kézikönyvben. Mondjuk a japánoknál ilyen szintű szinkretizmus – egyesek szerint inkább csak simán "kreténizmus" – nem szokatlan]. Úgy tartják, hogy oly hatalommal bír, amely elpusztíthatja a világot. Réges régtől fogva fondorkodik a Koma-klán, hogy elpusztítsa a világot a Szent Grál ártó erejével. Így váratlanul megtámadták a Fuma-klánt és elorozták tőlük a Szent Grált. Azonban figyelmüket elkerülte, hogy a holtak között ott feküdt egy ember, ki életben maradt, bár súlyosan megsérült. A halálküszöbén járt már ez az ember, akit Haganeként ismertek, mikor egy titokzatos vénember, bizonyos Momocsi (Momochi), fejlett kibertechnológiai eljárásokkal visszafordította a haldoklót a túlvilágra vezető útról. Ám Hagane testéből már csak agyát lehetett megmenteni... tapasztalt nindzsaként, meglévő képességei mellé egy emberi kiborg erejével és gyorsaságával is felvérteződött hát. Ekképpen esküdött bosszút a Koma-klán ellen.
A Fuma- s Koma-klánok, kik leginkább az éjsötétjében éltek, a nindzsatanok és a fekete mágia mestereivé váltak. Habár úgy néznek ki, mint bármely más ember, erejük s lelki hatalmuk nagyobb bármely földi halandóénál. Mindkét klán számos csoportból tevődik össze, akiket gyülekezetnek neveznek [Az eredeti szövegben "factions" van, amely – nem feltétlenül politikai – pártot, frakciót jelent. Azonban ez szerintem hülyén hangzik, és mivel úgyis elég vallásos hévvel rendelkező klánokról van szó, ezért inkább gyülekezetnek neveztem őket, amely jobban is hangzik]. A Fuma-klán oly gyülekezetekből áll, amelyek a kínai állatövi jegyekről kapták nevüket, mint például: a bivaly, a tigris és a sárkány. A Koma-klán pedig gyülekezeteit leginkább különböző színű sárkányokról nevezte el, mint pl.: a fehér, az arany vagy a vörös sárkány. A Fuma-klán esetében a tagok szinte semmit sem tudnak a különböző gyülekezetekről, azon kívül, hogy léteznek. Vérvonalaikat elkülönítették a külvilágtól, így sorsuk a hanyatlás maradt."
Ez volt hát a teljesen értelmetlen, roppant gyenge minőségű angolsággal megírt háttértörténet a játék kézikönyvében. De azért megtettem, amit tudtam, hogy valamennyire magyarul is "élvezhető" legyen. Akkor most lássuk az irányítást!
Egyébként érdekesség, hogy szünet közben is tudunk fegyvert váltani. Továbbá a kézen átfordulásokkal növelhetjük a támadásunk erejét. Ha legalább egyszer átfordulunk, majd megnyomjuk az Y-t, akkor egy Sárkány Ütést mér maga elé Hagane. Ha Y helyett B-t nyomunk, akkor Hagane egy Repülő Rúgást produkál nekünk. Minél többször fordulunk át, támadásunk annál erősebb lesz, de maximum értéket azt hiszem három átfordulás után érjük el. Közben hősünk azért villogni kezd különböző színekben. A harmadik szintű Sárkány Ütés egész kellemes sebzést gyakorol az ellenfelekre, de ugye a bevetése elég hosszas. A harmadik szintű Repülő Rúgás pedig függőlegesen hajtja Hagane támadását.
 |
| [Gőzhajtású kibernindzsa kalandjai...] |
 |
| [A sötétség idején megnyílik az út a világvége felé.] |
 |
| [A fenti bölcsesség után jön az intró.] |
Ez volt hát a teljesen értelmetlen, roppant gyenge minőségű angolsággal megírt háttértörténet a játék kézikönyvében. De azért megtettem, amit tudtam, hogy valamennyire magyarul is "élvezhető" legyen. Akkor most lássuk az irányítást!
- B - Ugrás / Guggolás közben nyomva tartva: becsúszás abba az irányba, amerre Hagane néz / Levegőben megnyomva pedig Hagane lenyom akár több szaltót is, amíg lenyomva tartjuk a gombot. Azonban ez a szaltó csak akkor működik, ha még az ugrás csúcspontja előtt nyomjuk meg még egyszer a gombot.
- A - Különleges fegyver v. varázslat elsütése
- Y - Támadás
- X - Fegyverváltás előre
- L - Kézen átfordulás [Fóder tornaszaknyelven szólva...] balra, ha Hagane jobbra néz, akkor ebből kézen átfordulás hátra lesz [Flick vagy flick-flack tornaszaknyelven szólva.]
- R - Kézen átfordulás jobbra, ha Hagane balra, akkor ebből kézen átfordulás hátra lesz.
- START - Szünet
- SELECT - Fegyverváltás hátra
- Felfelé - Ezzel tudunk a mennyezetbe vagy olyan helyre kapaszkodni, ahol ez lehetséges.
- Lefelé - Guggolás / Ha ugrás közben megnyomjuk a lefele + Y-t, akkor Hagane a lábával végzi a támadást, pontosan maga alá.
- Balra-Jobbra: Meglepő módon ezekkel az adott irányba mozgunk Haganeval/-vel.
Egyébként érdekesség, hogy szünet közben is tudunk fegyvert váltani. Továbbá a kézen átfordulásokkal növelhetjük a támadásunk erejét. Ha legalább egyszer átfordulunk, majd megnyomjuk az Y-t, akkor egy Sárkány Ütést mér maga elé Hagane. Ha Y helyett B-t nyomunk, akkor Hagane egy Repülő Rúgást produkál nekünk. Minél többször fordulunk át, támadásunk annál erősebb lesz, de maximum értéket azt hiszem három átfordulás után érjük el. Közben hősünk azért villogni kezd különböző színekben. A harmadik szintű Sárkány Ütés egész kellemes sebzést gyakorol az ellenfelekre, de ugye a bevetése elég hosszas. A harmadik szintű Repülő Rúgás pedig függőlegesen hajtja Hagane támadását.
Akkor most lássuk nindzsánk fegyvereit:
- Az alapfegyver a kard. Gyors és egyszerű, azonban nem ér túl messzire.
- A dobótőrök, más néven kunai, nagyon jól jönnek távoli ellenfelek kiiktatásához. Összesen 99 darab lehet nálunk.
- A gránátok valamivel erősebbek a dobótőröknél, azonban ezeket Hagane csak ívelten tudja hajigálni. Ezekből is csak 99 db lehet nálunk maximum.
- A csáklya nem túl erős fegyverként, azonban a későbbi pályákon remek szerszámnak bizonyul majd, mert felhúzhatjuk magunkat vele bizonyos helyekre.
- A különleges fegyver/varázslatot érdemes a fő ellenfelekre hagyni, hogy megkönnyítsük a magunk dolgát.
Most, hogy a fegyvereket is részletesen leírtam, itt az ideje, hogy a játékról is szóljak néhány szót. Grafikailag, mind látványban, mind gyorsaságban remek a Hagane, habár itt is előjön olykor a Nintendo gépek rákfenéje: a sprite villogtatás. A zene, az effektusok is jók. Azonban nem emlékeztem, hogy ez ilyen rohadt nehéz egy játék! Szóval érdemes benne sűrűn állást mentegetni. Főleg az újratermelődő ellenfelek miatt is. Azonban meglepő módon a nehézség mellé nem párosul rövidség! A játéknak ugyanis 25 pályája van, öt szintes bontásban. Minden szint végén természetesen főellenséggel. Akiket beleszámoltam a pályákba. Ahogy a későbbi szintekre eljutunk ezek nehézsége is úgy növekszik természetesen. Illetve előfordulnak kisebb főnökök is a pályákon.
A második játékról már biztosan kevesebben hallottak még a neten is, mert csak Europában jelent meg. Ez pedig nem más, mint a The Firemen, azaz A tűzoltók. 1994-ben jelent meg a Supernintendóra, a Human Entertainment Inc. gondozásában, és egyébként ők maguk is fejlesztették. Ebben a játékban egészen kivételesen az élet megóvása, nem pedig kioltása a célunk. Tehát akár még nevelőcélzatú is lehet. Hősünk pedig egy tűzoltó. Nézzük meg jól, mert, ha Magyarországról olvassuk e bejegyzést, már nem biztos, hogy a jövőben látni fogunk ilyen fickókat, ugyanis a fizetésüket ellopják, papírtologatással terhelik meg őket, miközben dilettáns hülyéket [valakinek a valakijének a valakijét] raknak föléjük. Ezért ne csodálkozzunk, ha a jövőben se tűzoltó, se mentő, se orvos nem lesz...
Na, de térjünk vissza a Firemenhez! Sajnos a játékhoz külön kézikönyvet nem találtam, de nem gond, mert nem egy bonyolult progi, ráadásul a történetét is elmeséli, amint alant látható. Lássuk hát:
"Eljött 2010, ám a civilizáció keveset fejlődött az elmúlt 20 évben. New Yorkban pedig tél van. A szokásos karácsonyi ünnepségre készülődnek a Metrotech Vegyi Vállalatnál. Az idő: este hat óra. Egy aprócska tűz kel életre a konyhában, amelyet felügyelet nélkül hagytak. A lángok pedig, köszönhetően a rengeteg vegyszernek, gyorsan elterjednek az épületben. A D-szektor tűzoltóbrigádját értesítik, akik rögvest egy egységet vezényelnek a helyszínre. Pete és Daniel egyike a legjobb tűzoltóknak, akiket már kétszer is kitüntettek bátorságukért. Pete a kapitány az ötemberes egységében. Daniel, a társa, pedig a helyettese. Max, Walter és Winona az egység többi tagjai. Mivelhogy Pete csapata ért elsőként a helyszínre, így ők beszéltek először a vállalat mérnökeivel a lehetséges veszélyekről. Kiderült, hogy az épület alagsorában nagy mennyiségű MDL vegyszert [nem tudom, hogy ez létező cucc-e, vagy csak kitalálták, mert a gugli mindenfélét kiadott rá, habár a keresőmotor is egyre ócskább találatokat ad manapság....] halmoztak fel. Ha a tűz eléri akkor egy hatalmas robbanásra lehet számítani. Az egység ezért két további csoportra oszlott, hogy megkíséreljék az MDL-t a tetőre juttatni, amely felrobbanva kárt tenne a víztartályban és remélhetőleg eloltaná a tüzet. Pete és Daniel a keleti bejáratnál hatol az épületbe..."
Látom Super Nintendóra már csak ilyen ótvar minőségű háttértörténetek jutottak. Na, de mindegy, térjünk inkább át a játék irányítására! A gombokat kivételesen nem előre megadott profilok alapján választhatjuk ki, hanem mi magunk is testre szabhatjuk azokat. Éppen emiatt csak a fordítás közlöm:
Van még egy fontos gomb, amelyet ugyan az opciókban nem lehet átállítani, de nagyon fontos. Ez pedig a SELECT. Ugyanis a Nintendo-játékokhoz híven ez is, olykor egy kisregényt kíván leközölni két sorban. Azonban a SELECT-tel átugorhatjuk ezeket. Most akkor lássuk a játékot!
Mi a csapat fejét irányítjuk, Pete-et, egy bajszos, védőruhába öltözött tűzoltót, akinek kezében ott a tömlő, hátán pedig palackot visel. Célunk pedig egyszerűnek tűnik: eloltani a tüzet. Azonban ez persze nem olyan könnyű, mint leírni. Vannak kis lángok, amelyeket a földre permetezéssel olthatunk el, míg a nagy lángok gyorsan terjednek, sőt olykor szó szerinti futó tüzeket indítanak felénk. Mert a lángokon kívül különféle akadályokba is ütközünk majd. Mint például kigyulladt robotokba, amelyeket jobb a távolból "levizezni", mert mindenképpen felrobbannak. Meg persze hagyományos akadályok is akadnak, mint például csövek, amelyek alatt el kell másznunk, stb. Mindemellett túlélőket is meg kell mentenünk. Egy helyszínen érdemes eloltani a kis tüzeket is, mert alkalomadtán bónusz pyrofugát kapunk cserébe.
Ennyi lett volna hát a 11. játékcsokor, a Nintendo gépeire írt játékokkal. Jó szórakozást a következő bejegyzésig, amely már csak jövőre érkezik!
Komputer Kalandor
A második játékról már biztosan kevesebben hallottak még a neten is, mert csak Europában jelent meg. Ez pedig nem más, mint a The Firemen, azaz A tűzoltók. 1994-ben jelent meg a Supernintendóra, a Human Entertainment Inc. gondozásában, és egyébként ők maguk is fejlesztették. Ebben a játékban egészen kivételesen az élet megóvása, nem pedig kioltása a célunk. Tehát akár még nevelőcélzatú is lehet. Hősünk pedig egy tűzoltó. Nézzük meg jól, mert, ha Magyarországról olvassuk e bejegyzést, már nem biztos, hogy a jövőben látni fogunk ilyen fickókat, ugyanis a fizetésüket ellopják, papírtologatással terhelik meg őket, miközben dilettáns hülyéket [valakinek a valakijének a valakijét] raknak föléjük. Ezért ne csodálkozzunk, ha a jövőben se tűzoltó, se mentő, se orvos nem lesz...
Na, de térjünk vissza a Firemenhez! Sajnos a játékhoz külön kézikönyvet nem találtam, de nem gond, mert nem egy bonyolult progi, ráadásul a történetét is elmeséli, amint alant látható. Lássuk hát: |
| [A csodálatos intró gyorsítva.] |
Látom Super Nintendóra már csak ilyen ótvar minőségű háttértörténetek jutottak. Na, de mindegy, térjünk inkább át a játék irányítására! A gombokat kivételesen nem előre megadott profilok alapján választhatjuk ki, hanem mi magunk is testre szabhatjuk azokat. Éppen emiatt csak a fordítás közlöm:
- Upward spray - "Felfelé" permetezés. Ez valójában annyit jelent, hogy a tömlővel Pete maga elé zúdítja a vizet.
- Downward spray - "Lefelé" permetezés. Ezzel Pete a földön lévő apróbb lángokat tudja eloltani.
- Extinguish bomb - Pirofuga v. pyrofuga. Van egy sejtésem, hogy sokan nem tudják mi ez, de lényegében oltóbomba. Szerintem ma már ilyesmit nem használnak, de régebben ezek ilyen tűzoltó gránátok voltak, amelyek egy gömbfejből meg nyélből álltak. Eredetileg meg kellett gyújtani a kanócát, majd a papírból készült fejet – amely valamilyen oltóanyagot tartalmazott, általában port – egy kisebb robbanószerkezet felrobbantotta. Talán tűzoltó múzeumban látni még ilyesmit, de én is csak egy tengerész könyvében olvastam erről.
- Crawl - Kúszás.
- Set direction of spray - Permet irányának beállítása. Ezt nem egészen értem mi ez. Mert nem a vállgombokkal tesszük ezt, ahogy a kis animáció mutatja, hanem az egyszerű jobbra-balrával. Bár lehet másról van szó, amelyet nem fedeztem fel...
Mi a csapat fejét irányítjuk, Pete-et, egy bajszos, védőruhába öltözött tűzoltót, akinek kezében ott a tömlő, hátán pedig palackot visel. Célunk pedig egyszerűnek tűnik: eloltani a tüzet. Azonban ez persze nem olyan könnyű, mint leírni. Vannak kis lángok, amelyeket a földre permetezéssel olthatunk el, míg a nagy lángok gyorsan terjednek, sőt olykor szó szerinti futó tüzeket indítanak felénk. Mert a lángokon kívül különféle akadályokba is ütközünk majd. Mint például kigyulladt robotokba, amelyeket jobb a távolból "levizezni", mert mindenképpen felrobbannak. Meg persze hagyományos akadályok is akadnak, mint például csövek, amelyek alatt el kell másznunk, stb. Mindemellett túlélőket is meg kell mentenünk. Egy helyszínen érdemes eloltani a kis tüzeket is, mert alkalomadtán bónusz pyrofugát kapunk cserébe.
Ennyi lett volna hát a 11. játékcsokor, a Nintendo gépeire írt játékokkal. Jó szórakozást a következő bejegyzésig, amely már csak jövőre érkezik!
Komputer Kalandor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése