A Fekete Kör főhadiszállása

A Fekete Kör főhadiszállása

  Vegyük most fel hát a históriánk fonalát ott, hol legutóbb álmos ujjaink közül kihullott! Ott tartottam volt, hogy embereim elindultak vissza Új Patinába, miután legyőzték a Bane papjait, kik vérgőzös indulatba jöttek, amiért partim megbolygatta a saroglyát, amelyben valamilyen szent tetemüket tartották.

  Kalandoraim amúgy akképpen határoztak, hogy nem azon a tekervényes útvesztőn mennek vissza, amelyen jöttek, hanem inkább a közeli Tudás Kútját ejtik útjukba, hogy ott egy távkapu segítségével térjenek vissza a városba. E kis kirándulásuk során aztán különös dolgokat tapasztaltak! Először arra lettek figyelmesek, hogy valamely veres forma röpült el felettük az égen. Majd miközben a düledék házak, paloták közé szorított sikátorokon át törtek előre, egyszer csak különösen kesergő nyögésre figyeltek fel, mely úgy szállt a romok között, akár egy kísértet.

  Majd midőn egy romházba értek, hol az egykori mennyezet volt a padozat, rájuk rontott a Fekete Kör egy kisebb falkányi csahos kutyája: két papjukat három harcosuk kísérte, azonban csak egyikük maradt életben. Habár az a fickó sem fog már többet rágni életében, hacsak fel nem keres valamilyen ördöngös javasembert, hogy növessze vissza kivert fogait. Ezt követően a "hazafelé" haladtukban, már nem akasztottak össze bajszot senkivel sem.

  Új Patina falai között aztán megszabadultak a sok zsákmánytól, majd a holmikért kapott csengő-pengő érméket ékkövekre váltották. Aztán a kocsma előtt tanácsot ültek. Úgy döntöttek, hogy a Fekete Kör nagyon is zavarja már őket, ezért hát itt volt az ideje, hogy azt a Kört koporsó formájúvá alakítsák a tagjaik számára. Miután ezt megtárgyalták, újfent meglátogatták a vénembert, ki eddig is már sokféle dologról mesélt nekik. Most sem állhatta meg, hogy ne kezdjen egy kurta kis adomába [Naplóbejegyzés 12]:
  "Régen volt, tán igaz sem volt, hogy valamidőn az óváros igencsak virágzó település volt. A bánya már akkor is ott volt. A népeket pedig egy olyan fickó kormányozta, ki Tyrt imádta. Mert úgy vélte, hogy a hevérek megérdemlik Tyr oltalmát. Az emberek azt beszélik, hogy az istenség temploma még mindig áll. Ám csak a bátor szívűek kíséreljék meg kifürkészni azt a templomot! Mert a régen eltemetett dolgok általában kísérteteket rejtenek, amelyek nem állhatják, ha háborgatják őket." Eztán a vénember felállt, kinyújtózott, majd előre hajolt, hogy felhúzza az egyik padlódeszkát. Alóla, a sötétségből pedig egy poros posztót kerített elő. Mikor Móg kirázta, képe felvidult, mert bizony az egy fényferdítő köpeny (Cloak of Displacement) volt, rögtön vállaira is kanyarította. Aztán a vénember megosztotta vitézeimmel, hogy miként jutott a köpeny birtokába [Naplóbejegyzés 39]:
  "Nagytatám valamikor még paladin volt, kint Cormyr közelében, még Azoun király ideje előtt. A család azóta kissé lezüllött, de ez most nem érdekel senkit sem. Szóval érte, mármint a nagytatámért, egy nemes hölgy szíve dobogott. Harcos szűz volt, névrokona Azoun lányának, Nacaciának. Nos hát, a hölgy megpróbálta elcsábítani nagytatámat, hogy végre gyökeret eresszen s így tovább. Mert akkor ugyi nem mehetett volna veszélyes küldetésekre többé.
  Nacacia ezt minden különösebb nehézség nélkül elérte és végül e köpenyt adta neki, ajándékul. Azt is hozzátette, hogy ezzel a köpennyel egyszerre lehet itt meg máshol is. Az én atyám volt az ő fiúk, ki végül rám hagyományozta e köpenyt. Úgy hiszem, ez túl értékes ahhoz, hogy csak afféle családi ereklye legyen, – meg hát egyik gyermekem sem érdemli meg igazán – szóval használjátok valami jóra!" Eztán szokásához híven elszundikált az öreg, miközben csapatom macskaléptekkel elhagyta házát.
  Visszatértek a polgármester házába, hol a távkapun keresztül a Tudás Kútjához érkeztek. Tervük az volt, hogy a Kúttól indulva érik majd el a Fekete Kör főhadiszállását. A Kút környékét az északnyugati sarkán, a nyugatra táruló ajtón keresztül hagyták el. A szűk sikátort délre hagyták el, majd követték a kutyaszorítót, először nyugatnak, majd északra. Két boltív alatt is elhaladtak, hogy végén egy ajtón átlépve, Bane vakbuzgó híveibe botoljanak. Egy főpap, egy prelátus (Banite Prelate) vezette ezeket a fanatikusokat, aki mihelyst észrevette harcosaimat, dühtől nyáladzva, köpködve űzte, gyújtogatta híveit a harcra: "Halál a Fekete Körre!" Partim számára úgy festett, hogy a Bane hívének lenni egy betegség, amelyre csak a gyilkos acél lehet gyógyír.
  Elsőnek Odo rántotta elő kardját, a mágikus acél pedig véres dalt zengett, mert egy méretes ogrével rögvest végzett is! A papok, egy őket őrző ogrével hátrább álltak a rangban, meg méltóságukban, is alattuk lévő egyszerű zelótáknál. Ezért hát Gorvenál sietve hozzájuk ugrott, hogy kézbesítse számukra a harc meghívóját. Cséphadarója új barázdákat vésett az egyik pap arcára. A másik papot Phixidorous nyílvesszeje köszöntötte. Közben a hetvenkedő hívek Acanthát próbálták körbevenni. S noha megsebezték, bekerítése mégsem sikerült, köszönhetően annak az ogrénak, kivel Seneph birkózott. Móg eközben megpróbálta a két papot meg testőr-ogréjukat egy mennykővel agyoncsapni, ám az egyik pap kitért előle, de a villám halálra sújtotta az ogrét, a prelátust pedig alaposan megrázta. Aztán odáig fajult a helyzet, hogy a prelátus gyilkos igéket kezdett mormolni, mellé a levegőbe pedig halálos jeleket rajzolt. A Seneph és Gorvenál már nem tudta volna, mielőtt befejezi a varázslatot, így aztán a legváratlanabb helyről, Acanthától érkezett egy varázslövedék, amely rögvest végzett a főpappal. Társa közben bénító igéhez fogott, de Phixidorous nyílvesszeje örökre beléfojtotta a varázsszavakat. Utána bajnokaim végre teljes figyelemmel fordulhattak a hetvenkedő, hitvány hívek (Swashbuckler) felé. Mikor látták, hogy fölényük úgy olvadt el, mint vaj a napon, futni próbáltak, de elbuktak. A prelátusnál embereim egy varázstekercset találtak, amely mágusok igéit tartalmazta nem papok imádságait. Meg találtak egy-két varázsfegyvert, az ostoba hívekről pedig lehúzták ördöngös bőrpáncéljaikat. A többi csak kacatnak volt jó, így hát otthagyták.
  Ezt követően sietve ellátták sebeiket, újratanulták igéiket, majd tovább is álltak a hátsó udvarról, ahová jutottak. Poros, düledék kis házba léptek be, amelyet el is hagytak volna, ám az ajtóban egy rakás szörny rontott rájuk: néhány minotaurosz meg egy otyugh. Embereim még azelőtt legyőzték ezt a hitvány népséget, mielőtt azok még rájöttek volna, hogy egyáltalán a harcba kerültek. Ám ennek ellenére, az egyik bikafejű kissé meghorzsolta fegyverével az én tarfejű papomat.
  A csata után ellátták sebét, majd pihentek volna egyet, hogy igéket tanuljanak, ám ejtőzésüket egy újabb adag lény zavarta meg! Három ogre meg egy dombháti óriás próbálta eltiporni őket, de ezek még csak meg sem tudták sebezni csapatom egyetlen tagját sem! Ezekkel a mosdatlan, ostoba teremtményekkel hamar leszámoltak kalandoraim. De legalább ezeknél nem kacatok voltak, hanem némi platinapénz. Miután elosztották egymás között a csatafiát, visszatértek pihenni. Nyugalmukat ezúttal már nem zavarta meg semmi és senki.
  A házból a már jól ismert fajtájú udvarra léptek, arra amelyet három boltív oszt fel. Ezúttal a délkeleti udvarrészben kötöttek, honnét egy boltíven keresztül kiléptek a nagyobb fertályba. Innét a három boltíven kívül, még egy ajtó nyílt, nyugat felé. Ezen kiléptek, egy délre nyújtózkodó sikátorba. Végigmentek hát rajta, hogy egy újabb romházba jussanak, hol egy nyíl volt az egyik roggyant falra rajzolva krétával, s amely nyugat felé mutatott. Miként a másik kijárat is arra nyílt. Újabb méretes udvaron kötöttek ki vitézeim, melyet a déli ajtón át hagytak el. Tekergőző sikátorba jutottak, amelyet addig követtek boltívek alatt, ajtókon át. Jobban mondva, csak követték volna, mert igen népes deputáció fogadta partimat.
  Hat darab mosdatlan ogre, kik házi kedvenceinket is hozták magukkal: két darab óriás krokodilust (Giant Crocodile). Régen esett már, hogy harcosaimnak ily egzotikus hüllőkkel volt dolga. Azonban nem ijedtek meg a különlegességektől. Gorvenál csapott először... a levegőbe. Mert az ogre, kit megcélzott cséphadarójával félreugrott előle. Ez a gyorsaság még Odót is meglepte, és az egyik ogre ezt megpróbálta kihasználni. Azonban paladinom macskaügyességgel kitért csapása elől, majd kardjával sietve támadója felé döfött. Az meg rögvest holtan rogyott össze. Seneph, titokzatos papom, alabárdjával egy másik bamba szörnyre támadt, sikeresen, mert az is porba csókolt menten. Phixidorous elé beállt egy mosdatlan rémség, így kénytelen volt íját hátára venni, s kardot rántani. Ogrét ugyan nem, de egy krokodilt leszúrt vele, azonban a másik hidegvérű hüllő eközben megharapta. Közben pedig papjaim legyőztek a maradék ogrét, akik túlélték Móg mennykőcsapását, de Ridefort pedig a krokodilussal végzett.
  Miután ellátták Phixidorous sebét, meg az elhasznált varázslatokat újra tanulták, követték tovább a sikátort, egészen addig, míg elérték a bánya lejáratát. Egy mélységes aknát, amely fölé egy állványzat volt emelve, melyről kötelek lógtak alá. Az egyik ilyen kötélen pedig vesszőből font kosár himbálózott. Azonban sokáig nem nézelődhetett csapatom, mert a Fekete Kör tagjai jöttek fogadásukra, mezítelen karddal a kezükben.
  Bajnokaim sem tétováztak ám, fegyvert rántottak hát ők is, majd véres ölelkezésbe kezdtek az ellenséggel. Három edzett hadfi (BC Veteran) rontott rájuk először, mögöttük pedig két halottidéző (BC Necromancer), meg két minotaurosz érkezett. Gorvenál mérte szokás szerint az első ütés, amellyel sikerült is kivernie az előtte álló nekromantának a fogait. Közben oldalát Seneph meg Odó védte. Phixidorous közben gondoskodott arról, hogy a másik halottidéző ne mormolhasson igéket, mert nyila célba talált. Közben az egyik minotaurosz megkerült mindenkit, és paladinomnak rontott. Azonban Acantha vágott rá néhány újabb testnyílást varázstőrével. A csetepaté végére az egyik minotaurosz meg két hadfi megadta magát, a nekromanták pedig mind ott pusztultak. Persze embereim úszták meg sértetlenül, de ebcsont hamar beforr! Zsákmányul néhány varázspajzs jutott, meg nyilak Móg számszeríjába, a többi csak kacat volt.
  Szokásos csatát követő pihenésük után, tovább indultak, délnek. Egy boltív alatt elhaladva, két ajtó tárult eléjük. Egyik keletre, a másik nyugatra vezetett. A nyugatit választották. Majd mögötte lévő sikátorban északnak haladva elértek egy kicsiny viskót. Ebből a viskóból aztán ismét a már megszokott három felé osztott udvarra jutottak. Ennek az udvarnak aztán a délkeleti kutyaszorítójában, egy ajtón át egy házba jutottak. Amint beléptek a nyikorgó ajtón át, rögvest siető tappancsok zaja verte fel a csendet, aztán a félhomályból előkerült egy falka pokolkutya (Hell Hound), mögöttük pedig dombháti óriások verték fel a port dübörgő lépteikkel. Kalandoraim vérre szomjas acéllal várták a bestiákat!
  Seneph volt az első, ki az egyik korcsra csapást mért alabárdjával, súlyosan megsebesítve az állatot. [Figyeljünk, mert a pokolkutyák tudnak tüzet okádni, persze nem olyan súlyos sebzéssel járót, mint egy sárkány.] Odo viszont rögtön végzett is e kutyával, majd üstöllést az óriások előtt termett, nehogy azok használni tudják súlyos sziklákat hajító parittyáikat. Aztán Móg hajított egy tűzlabdát az ellenfél mögé, amellyel alaposan megperzselte őket. Gorvenálnak már csak le kellett csapnia a bestiákat. Az egyik óriással pedig Odó végzett. Egy másik kutya közben Mógra támadt, Seneph próbálta védeni több-kevesebb sikerrel. Mikor pedig a második óriást is leszúrta paladinom, tarfejű papom végzett az utolsó bestiával. Nem maradt más utánuk, csak rengeteg platina érme.
  Verekedés utáni fájrontjukat követően felkerekedtek ismét. A házból, délfelé, egy kis udvarra jutottak, amely egy nagyobbra nyílt. Három ajtón haladhattak innen tovább: azon amelyen bejöttek, egy délin meg egy nyugatin. A nyugatit választották. Hosszú sikátoron haladtak keresztül, mígnem elértek két délnek nyíló ajtót. A nyugatibbat választották. Az egy rövidebb kutyaszorítóba nyílt, amelynek végén ott magasodott a régi írnoksági ház (Administration Building). Beléptek hát, mert itt orrontották a Fekete Kör főhadiszállását... a legközelebbi bejegyzésben pedig kiderül, hogy mire is leltek ott!

Komputer Kalandor