Tárna helyett Tyr temploma

Tárna helyett Tyr temploma

  Embereim a kerekes felvonóval a mélybe ereszkedtek hát. Az első szintre érkezvén érdekes helyre jutottak ám. [A játék ezt a templomszintnek nevezi, szóval elméletileg ez nem a bánya első szintje még...] Az akna amelyben a felvonó közlekedett éppen egy kereszteződés közepében volt. A négy járat ugyanúgy nézett ki, mintha csak egy labirintus részei lettek volna. Csapatom éppen a keletre nyúló járatba tekintett. Így hát kiszálltak a felvonóból, majd elindultak erre. Azonban zsákutcába jutottak. Így hát megpróbálkoztak a maradék három járattal is. Egyedül a déli járattal volt szerencséjük.

  Hamarosan rájöttek, hogy még nem jutottak le a bányába, hanem valamilyen templomi szintre ereszkedtek csak. Ám mielőtt még ezt felismerhették volna, útjukat egy csapat szörnyeteg állta, akik úgy tűntek, mintha a Fekete Kört szolgálták volna. Kalandoraimnak a pedig teli volt már a csizmája a Fekete Körrel meg a követőikkel. Még Tyranthraxus talpnyalói sem volt számukra ennyire dühítőek! Ezért hát rögvest megtámadták őket (Attack).
  Az őrség nyolc minótauroszból és nyolc fényferdítő fenevadból (Displacer Beast) állt. De partim ezúttal a fehér bábukkal játszott, azaz náluk volt a kezdeményezés. Fegyverforgatóim rögvest az élre álltak, falanxot alkotva. Mögöttük pedig ott voltak a varázslóim meg az íjászom. Phixidorous mérte az első csapást, mert amint Gorvenál mögé állt a szörnyek közé eresztett egy vesszőt. Ám a fényferdítők ügyesen elugrottak előle. Aztán rájuk rontottak. Papjaim ügyesen védekeztek, sőt Odónak még az egyik vakmerő minótauroszt is sikerült rögvest leszúrnia. Erre a szörnyek megdühödtek olyannyira, hogy egyetlen áradattal próbálták elsöpörni vitézeimet. Ám ahogy a habok is csak hosszú évszázadok sora alatt tudják a sziklákat lerontani, amelyeknek csapódnak, úgy a bestiák rohama is megtört csapatom falanxán. Aztán Acantha, majd Móg hajított mögéjük egy-egy tűzlabdát, amellyel elapasztották az ellenség számait. A maradékkal pedig könnyedén leszámoltak.
  Egyedül a minótauroszok után maradt rengeteg kacat, de ezekre senki még csak rá sem nézett, oly hitványak voltak.
  Az őrségen túl terebélyessé tárult a tért, a déli falon pedig egy kétszárnyú kapu terpeszkedett. Beléptek hát rajta (Enter). Egy templom pitvarába jutottak, hol a mennyezet kísérteties fényt árasztott. Azonban bajnokaimra mégis különösen hatott. Jóérzéssel, jósággal töltötte el őket a hely szelleme.
  Így aztán úgy döntöttek, hogy a pitvarból a templom hajójába lépnek. A hajó végében lévő kápolna igen takaros kis kápolna emelkedett. Előtte két oszlopban, padok sorakoztak egymás mögött. Aztán embereim átsétáltak a hajón, és elérték az oltárt. Hatalmas volt, rajta pedig ott feküdt egy kiegyensúlyozott serpenyőjű mérleg, amely egy pöröly fején állt.
  Már tudták Tyr templomába érkeztek, mert ez volt az igazság istenének szimbóluma [Tyr, a "megcsonkított isten", egy főbb istenség Faerûn, azaz Elfeledett Királyságok (Forgotten Realms) földjén. Azért nevezik megcsonkított istennek is, mert jobb kézfejét leharapta Kezef, egy ősi masztiff kinézetű istenség, szemeit pedig Lord Ao {ejtsd: éjó} nyomta ki.  – Lord Ao amolyan istenek istene. – Azért vakította meg Tyrt, mert az kétségbe vonta azt a döntését, hogy minden isten büntetést érdemel, amiért nem sikerült megakadályozniuk Bane-t, hogy ellopja a Sors Kőtábláit.]. Kalandoraim körbejárták az oltárt, sasszemeiket nyitva tartva [kapcsoljuk be a kutatást (Search), ha még nem tettük volna]. Ekkor vették észre, hogy az egyik ólomüveg, mely az oltár mögött magasodott, valójában nemcsak egy ékítő ablak, hanem ajtó is.
  Ám hiába feszültek neki, nyílni nem akart. Vonakodtak Tyr templomában fegyvert rántani, ezért inkább Acantha egy zárnyitó igét (Knock) mormolt el. S lám a titkos ajtó kinyílt. Szűk, rejtett folyosóra érkeztek, amelynek nyugati meg keleti végében egy-egy ajtó állt. Először benéztek hát a nyugati mögé. Lévén az esett közelebb hozzájuk. Azonban csak kegytárgyak szertárául szolgált a kamra, amelyet az ajtó mögött leltek. Így hát odahagyták, hogy a keleti ajtóval próbálkozzanak.
  Az már érdekesebb egy helyiség volt. Mert a templom kincstára volt. Mivel eleddig senkivel sem találkoztak, úgy gondolták, hogy a templom elhagyatott. Éppen emiatt úgy találták, hogy az 50 ékkőre meg 200 csecsebecse ékszerre nekik nagyobb szükségük van, mint egy elhagyatott templomnak. Ezért hát elosztották maguk között a talált jószágot.
  Miután erszényeiket megtömték, visszatértek a titkos folyosóra, onnan pedig a templomhajóba. Ekkor vették észre, hogy a hajónak a dél részén is nyílik egy-egy ajtó, keletre meg nyugatra. Vitézeim a nyugati ajtót választották először újfent, hiszen ismét az esett a közelükbe. Ahogy megközelítették, hallották amint zárja hangosan kattant. Habár másra számítottak, a kilincs mégis engedett.
  Egy folyosóra léptek, amelynek nyugati falán számos ajtó sorakozott. Rájöttek, hogy a templom paplakába jutottak. Azonban az is feltűnt nekik, hogy túlságosan is jó állapotban volt minden ahhoz, hogy elhagyatott legyen. Kezeiket hát fegyvereik markolatára helyezték majd úgy indultak el felfedező útjukra, északnak a folyosón.
  Az első ajtó mögött, amely legközelebb volt hozzájuk, egy kicsiny előtérbe jutottak, honnét további öt ajtó nyílt. Mind zárva volt. Azonban Odo mindegyiket berúgta (Bash). Annyira már nem feszélyezte, hogy templomban van. Négy mögött kicsiny cella helyezkedett el, olyasféle, amelyben az akolitusok avagy az oltárszolgák szoktak lakni. Az egyikben egy ládára is leltek, amelyben egy ékszer volt, meg húsz drágakő. Ezeket elosztották maguk között, majd tovább kutakodtak. Az ötödik ajtó mögött egy paplak volt. Lényegesen nagyobb, mint az oltárszolgák cellái.

  Így hát a hosszú folyosón tovább mentek északra. Benéztek a második ajtón, ahol szintén egy előtérbe jutottak, szintén négy cellával meg egy paplakkal, de semmi érdekeset nem leltek. Hanem az utolsó, legészakibb ajtó mögött, az északnyugati cellába lépve különös dologra figyeltek fel. Mintha az a szobácska teljesen új lett volna, mintha soha senki nem használta volna. Körbenéztek hát alaposan, majd véletlenül egyikük nekidőlt az északi falnak és felfedezett egy rejtett átjárót, amelyen át aztán egy titkos gyűlésteremre meg fegyverraktárra leltek. Azonban csak üres falikarok árulkodtak arról, hogy egykor vérteket, fegyvereket fogtak. Mindegyik üres volt, úgy tűnt ezeket elvitték.

  A helyiség északkeleti végében azonban egy kémlelőnyílásos ajtóra leltek. Belenéztek hát a nyílásba (Use). Azt látták, hogy úgy tíz minótaurosz kutakodik egy teremben. Majd az egyikük megszólalt: "Láttam őket bejőni ide." Erre vezére körbenézett, majd válaszolt: "No, én nem látom őket... szóval megpihenek inkább." Ezzel rögtönzött tábort vertek, majd egyiküket kinevezték őrnek, hogy figyelje az ajtót, amely a helyiségből kivezetett.
  Hőseim csak erre vártak. Benyitottak az ajtón, amelyen a kémlelőnyílás is volt. E tettükkel aztán alaposan meglepték a minótauroszokat, akik nem győztek csodálkozni, hogy csapatom miként került elő a fal mögül.
  A tíz bikafejű bestiának Phixidorous nyila sziszegte el bajnokaim üdvözletét. Rögtön bele egyikük fülébe, átütve azt. Aztán Odo ugrott oda egyikükhöz, és egyetlen kardcsapással megfelezte a minótauroszt. Acantha egy tűzgolyót hajított közéjük. Az izzó lánglabda aztán halálra perzselt vagy hat szörnyeteget. Papjaim levágtak még kettőt, az utolsó szívét Phixidorous nyila járta át.

  Embereim ügyet sem vetettek a kacatokra, amelyek a bikafejűek után maradtak, mentek is volna vissza paplakba, ám ekkor a semmiből két éterszolgáló (Aerial Servant) [Ezek valójában ilyen félig intelligens levegő elementálok, akiket papok szoktak megidézni] tűnt fel a semmiből, majd miután eltakarították a hullákat, ugyanúgy el is tűntek.
  Partim megpróbált visszatérni oda, ahonnan jöttek, azonban úgy tűnt a rejtekajtót csak a másik oldaláról lehetett kinyitni. Így hát visszatértek a hajóba, majd onnan a paplak folyosójára ismét. Mivel északnak már végignézték az összes termet, ezúttal délre fordultak. A paplak nyugati falán már csak egy ajtó maradt, amely mögé még nem néztek be.
  E mögött is a szokásos elrendezés előszoba fogadta őket. Az első cellában, amely a délkeleti volt nem találtak semmit. A másodikban a főakolitus tágasabb cellájára leltek. Más egyéb említésre méltó felfedezést azonban nem tettek. Így visszatértek a folyosóra. Amely, csak most vették észre, körül ölelte a templom hajóját. Déli falán is sorban ajtók álltak. Ezért aztán rögtön benyitottak az elsőn.
  A főpap szobájába léptek be. Minden rendezett és kifogástalan állapotban volt. A szoba délnyugati sarkából egy újabb ajtó nyílt. E mögé is benéztek. Egy távkapu ásított odabent. Átléptek rajta, mert sejtették, hogy a Tudás Kútjához vezeti majd őket, így helyreállíthattak egy újabb járatot a Kút megannyi teleportja között. Ám utána rögvest vissza is tértek a templomba.
  A folyosóra visszatérve, a következő ajtóhoz mentek. Ez egy kétszárnyú ajtó volt. Beléptek hát rajta. A templom refektóriumába léptek. Széles padok, hosszú asztalok helyezkedtek el benne, azonban mindezt leszámítva üres volt. Kaladoraim nem haboztak, visszaléptek hát a folyosóra, majd sétáltak tovább keletnek. A következő helyiség a konyha volt. Ezt is elhagyták, majd követték a folyosót. De legnagyobb meglepetésükre nem találtak több ajtót.
  A folyosó kanyarulatában viszont észrevették, hogy mintha a keleti fal furán izzott volna. Megtapogatták, s egy titkos ajtóra leltek. Átléptek hát rajta. Újabb folyosóra jutottak. Jobbjukon, délnek, rögtön egy ajtó állt. Először ezen léptek át. Tágas edzőterembe léptek be. Amelynek északkeleti sarkában, az északi fal különösen festett. Legalábbis Acantha számára, így ezt is megtapogatták. Egy újabb titkos rejtekhelyre leltek. Gorvenál meg is jegyezte, hogy ez a templom egy kész talány, amelynek titkos magvát rejtély palástolja [Ezt így Churchill után szabadon...]. A kis kamra valójában egy rejtett fegyvertár volt. Miután magukhoz vették az ördöngös fegyvereket, vérteket meg főzeteket, visszatértek a rejtett folyosóra.
  A folyosó északnak kanyarodott, két oldalán öt-öt ajtóval. Az ajtók mögött tágas szobák nyíltak, de ezek mind üresen kongtak. Ahogy a benyitottak minden ajtón, és mindenhol ugyanezt lelték, félúton a folyosón, fojtott zajok ütötték meg füleiket. A folyosó végéből jöttek. Azonban nem rohantak rögtön oda, elébb még végignézték a szobákat, de semmi említésre méltót nem találtak egyikben sem. Mikor elég közel jártak már a folyosó északi végéhez, úgy erősödött a zaj is. Hamarosan vitézeim rájöttek, hogy az folyosó végében lévő ajtó mögött valaki beszél, azt hallják, hallották. Még közelebb mentek, és feltűnt nekik, hogy a szavak róluk szólnak. Mikor pedig az ajtóhoz léptek, a hang így szólt: "Na végre, épp időben..." Ez meglepte őket. De aztán a hang folytatta: "Mire vártok még? Talán írott meghívóra? Lépjetek be!"
  A felszólításnak eleget téve hőseim benyitottak az ajtón. Mögötte pedig egy "vén" [nem értem, hogy az eredeti szövegben miért van idézőjelek között] törp fogadta őket, papok öltözetében. Bajnokaim szóba álltak vele (Talk), mert a törpe sem fegyverrel rontott rájuk. Alighogy csapatom üdvözölte őt, nyelvén feloldotta a kötőféket: "Végre, hogy ide értetek! Azóta várok rátok mióta megérkeztetek Patinába. Talán ólomból van a lábatok, hogy ilyen sokáig tartott? Ráadásul elég siralmas egy bagázs vagytok. Eh, de mindegy, be kell érnünk veletek..." Ekkor egy pillanatra elapadtak szavai, mert még a legnagyobb folyamok is olykor kénytelenek lelassulni medrükben. Odo szólni akart, de Gorvenál vállára tette a kezét, hogy ne szakítsa félbe a törpöt (No). Az pedig folytatta: "Markos Derf a nevem, én vagyok a templom gondnoka. Sok dolog van itt, melyről tudnotok kell." [Naplóbejegyzés 18]: Derf hátradőlt székében, majd folytatta: "Háromszáz évvel ezelőtt élt két fivér errefelé: Oswulf a paladin és Eldamar a mágus. Mindketten igen hatalmasak volt és Tyrt, az igazság istenét imádták. Ahogy Eldamar öregedett, egyre jobban megszállottja lett a halhatatlanságnak, mert Tyr szolgálata már nem elégítette ki igényeit. Megtébolyodott, majd elbarikádozta magát az Ikrek Kastélyának felsőbb szintjein. Ott pedig aztán lassan kikísérletezte a titkos varázslatot, amely ahhoz kellett, hogy liccsé válhasson. Oswulf ugyan rájött erre, de már nem tudta testvérét eltántorítani tébolyától.
  Előrelátván, hogy a lics mire lesz majd képes, Oswulf elhagyta a várat és tizenkét hős felkutatására indult. Ezeket aztán egy kompániába kovácsolta, s az Ezüst Pengéknek nevezte el őket. Mire Oswulf visszatérhetett e völgybe, Eldamar is befejezte a varázslatot, és újjászületett, mint lics, kit az Iszonyatúrnak neveztek. Az Ezüst Pengék számára ádáz küzdelem vette kezdetét Patina házai között. A város elpusztult s sok hős is elesett. Akik megmaradtunk, visszaszorítottuk gonosz hordát a kastély kapujáig.
  Oswulf nem akart tovább nyomulni, hogy saját testévérét lemészárolja. Helyette mágusaink és varázslóink oly igét mondtak, amely véglegesen befagyasztotta a völgyet egy gleccserrel. Az Iszonyatúr hadai azonban ellentámadtak, miközben az igét elmondták s Oswulf bennünket óvva esett el. Teste a fölöttünk lévő szinten nyugszik, de lelke még mindig a kastélyt őrzi, hogy meggátolja az Iszonyatúr ébredését. Mint az utolsó Ezüst Penge, úgy döntöttem, hogy itt maradok, óvni a templomot meg őrt állni.
  Most azonban az Iszonyatúr hívei visszatértek. A Fekete Kör sikeresen szétfoszlatja a varázslatunkat. Sajnos már a templomhoz vagyok kötve, így nem szállhatok szembe velük. Gyűljetek hát az Ezüst Pengék lobogója alá és vessetek véget az Iszonyatúr fenyegetésének egyszer s mindenkorra!
  Az Iszonyaturat meg kell állítani, de előtte még bizonyítanotok kell, méltóak vagytok, hogy Ezüst Pengévé emelkedjetek. Mielőtt Oswulf meghalt, pálcáját nyolc darabra törte, és elrejtette e darabokat e bánya első nyolc szintjén. Hozzátok el nekem e darabokat, ezzel bizonyítva, hogy méltóak vagytok."
  Ez után a törp kötekedően partimra tekintetét, majd megszólalt: "Na, mi az? Talán írásba is adjam?" Majd pálcájával embereimet az ajtó felé lökdöste. Majd miközben kinyitotta az ajtót, ismét megszólalt: "Az első szinten haladjatok nyugatnak! S itt van ez is." Mondta, miközben Senpeh kezébe nyomott egy gyűrűt, amelyen Tyr szimbóluma volt látható. "Ez majd világít, ha az egyik darabnak a közelébe kerültök." Ezzel a vén törpe kizavarta kalandoraimat a folyosóra.
  Azonban mielőtt vitézeim a bánya első szintjére ereszkedtek volna, visszatértek Új Patinába megvizsgáltatni a fegyvereket, s eladni azt amelyre nem volt szükségük. Azonban ez már egy másik bejegyzés története...

Komputer Kalandor