SEUCK szemle III.

SEUCK szemle III.

  Elérkezett hát a harmadik SEUCK szemle is. Ezúttal is inkább modernebb alkotásokat fogok szemlézni. Amelyeknek többsége nem is oly régen készült. Sőt, némelyiket már modifikált SEUCK-kal készítették. Tehát a játékmotor kicsit többet is tud, mint egyszerűbb lövöldéket futtatni.

  Kezdjük ezt a szemlét is egy trilógiával, ahogy a SEUCK szemle II-t! Azonban e sorozat alkotója ezúttal nem Alf Yngve, hanem egy bizonyos Eleanor Burns, a Wales-i Cardiffból. Első SEUCK-játéka pedig a Night of the Valkyrie (Valkűr éje) címet viseli. A címében rejlő valkűr nem tudom, hogy mire utalhat, ugyanis a főhősnőnk egy vámpír. Én meg nem tudok arról, hogy bármelyik legenda is említené, hogy egy valkűr vért ivott. Ugyan van olyan történet, amelyben a ruháik vérben ázottak, de ez nem egyenlő a vérivással. Na, de mindegy is!
  A 2016-ban megjelent játéknak történetet is írt Eleanor Burns. Vajon van valamiféle köze Anthony Burns-höz, aki az Escape from Metropolis című SEUCK-játék elkövetője? Ezt egyelőre nem tudjuk. Azonban térjünk vissza a játék történetéhez, íme:

  1942. a Tengelyhatalmak által megszállt Erdély.
  Egyetlen bátor Szövetséges katona [Harker őrmester] arra vállalkozik, hogy vakmerő támadást intézzen egy egész  S.S. páncélos zászlóalj ellen. E feladatában egyedül jó öreg karabélyában és saját leleményességére támaszkodhat. Ugyan mi baj lehet ebből? Ahogy később kiderült, elég nagy...
  Mielőtt e katonát elhurcolták volna hadifogságba, vérét ontotta egy kriptában. Mariska hercegnő kriptája volt ez, akit századokkal korábban a Szent Inkvizíció égetett meg vámpirizmus vádjával. Amint az éj leszállt a romos kriptára egy kísérteties alak kel ki a sírból. És ez az alak megérzi az ember kiontott véréből annak sorsát. A vérből, amely őt is "feltámasztotta". Vad ösztöntől hajtva, megindul, hogy "kóbor lovagját" kiszabadítsa a megszállók karmai közül. Sikerrel jár küldetésében a felszabadító? Vagy a modern hadviselés veszélyei többnek bizonyulnak majd az élőhalottak hatalmánál?


  Ez egyébként csak a rövidített változat, ugyanis Eleanor írt hozza egy szabályos kis novellát, amelyet itt, az angolul tudók elolvashatnak. Ha csak átfutjuk a szöveget, akkor is észrevehetőek a klasszikus vámpírtörténetekre utaló nevek [Harker, Carmilla, stb.] De most már nézzük a játékot is!
  A legtöbb SEUCK-játékkal ellentétben a Night of the Vampire-t csak egyedül játszhatjuk. Sőt, elméletileg mindkét portba joystickot kell csatlakoztatnunk. Én ugyan olyan sokáig nem jutottam el benne, elméletileg a végén lesz erre szükség.
  Addig meg még sok mindenen kell majd átverekednünk magunkat. Például a játék saját "motoros" intrójával, ahol láthatjuk Harker őrmestert, amint vérét ontja [inkább úgy tűnik, mint aki a kripta elé hány...]. Meg főhősnőnk, Mariska hercegnő életre kelését. Aki természetesen vérvörös dresszben kerül elő a szarkofágból. Aztán irthatjuk a nácikat. Két módon is! A tűzgomb megnyomására egy erőteljes varázsgolyót dobunk.
  Ebből a képernyőn egyszerre maximum három lehet, de azok elég erősek is. Ezt akkor használjuk inkább, ha járműveket kell elpusztítanunk, illetve olyan tiszteket, akik fegyver helyett keresztet forgatnak. Ők ugyanis érintésre ölnek. A többi katonát vérszívással öljük meg, mert ebben az esetben a képernyő alsó részén látható pontok közül a barna fog növekedni. Minden 10 000 pont elérése esetén pedig kapunk egy barna körtét [életet, de gondolom vércseppet szimbolizál]. Ennek a végén lesz jelentősége, amikor majd denevérré változva üldözzük majd a parancsnokot, ki időközben elmenekül.
  A vérszíváshoz elég hozzáérnünk az ellenfelekhez, kivétel a járművekhez és a keresztes tisztekhez. Továbbá azt is megjegyezném, hogy a későbbi pályarészeken a katonák már lőni is fognak, amely szintén a halálunkat okozhatja. Elhalálozás esetén pedig vörös körtét vesztünk, amelyeknek megszerzésére nem találtam módot.
  Az "átvezető jelenetek" meg úgy az egész játék nagyon hangulatos. Sajnos azonban az ellenfelek nem túl változatosak. Főellenségből, ha nem számoljuk a parancsnok repülőgépét, is csak kétféle van. A játék első pályáján pedig találkozunk szinte az össze ellenféllel. Illetve főellenségnél ugyanazt a villogtatós technikát használja, mint egy Nintendo játék, hogy ne lassuljon le a megjelenítés. Ahogy ez látható is az utolsó gifen.
  Mégis úgy vélem érdemes végigvinni, mert élvezetes kis SEUCK. És kis gyakorlással könnyen végigjátszható, mert hát nem is igazán hosszú. Sőt, ha nagyon jól teljesítünk a végén egész komoly animációt is kapunk! Vagy betölthetjük külön is azt, kilistázva a lemez tartalmát még BASIC-ben.


  Akkor jöjjön hát a Valkyrie-trilógia második része! A Valkyrie 2 - The Templar 2017-ben jelent meg, és az ugyanebben az évben megrendezett spanyol SEUCK compót is megnyerte. Lássuk, hát ez miként volt lehetséges! Hozzá kell tennem, hogy megérdemelten, mert nagyon jó minőségű kis lövölde lett, egészen új ötletekkel, amelyeket máshol, mármint másik SEUCK-ban, még nem is láttam előtte.
  Kezdjük ismét először a történettel, illetve annak rövidített változatával [A teljes változat, amely egyben a játék kézikönyve (Manual) is, innen letölthető/elolvasható PDF formátumban. Érdemes rászánni némi időt amúgy, mert akárcsak a játékba, ebben is egész komoly energiát fektetett Eleanor]:

  1944. Erdély

[A külön betölthető prológus.]

  Pásztor Romána fejedelemasszonyt [itt ez nem világi, hanem egyházi rang, szóval itt csak annyit jelent, hogy ő a főapáca] letartóztatja az S.S., amiért menekült gyerekeket rejteget zárdájában [Monostort ír a rövidített intróban a játék, de angolban annyira nem tesznek különbséget monostor meg zárda között, legalábbis köznyelvben, mert a szavuk megvolna rá. Viszont a játék máshol említi, hogy a vărateci kolostorról van szó. Amely tényleg létezik, csak azt nem tudom, hogy az most zárda apácarenddel, vagy kolostor szerzetesrenddel]. A gyermekeket pedig elragadják tőle, hogy egy olyan rettegett koncentrációs táborba hurcolják őket, amelyet egy kísérleti egység vezet. Kétségbeesésében a szentanya imádkozni kezd, hogy történjen valami, akármi, csak a gyerekeket megmenthesse. Így szembesül aztán hirtelen egy különös, sápadt, vörös szemű asszonnyal, ki középkori ruhát visel. Ekképpen indult hát útjára a szent és a szentségtelen legkülönösebb szövetsége...

  Igen, az a középkori ruhába öltözött vörös szemű nő pedig nem más, mint Mariska hercegnő. Azaz egész pontosan ecsedi Báthory Mariska hercegnő (Mariska Báthory de Ecsed) [Ma már Nagyecsednek hívják a települést... további észrevétel, hogy magánhangzóval kezdődő helységnevek előtt a "de" átváltozik "d'"-re. :) Na, de elég a szőrszálhasogatásból!] Ha a játékot a szokásos LOAD"*",8,1 paranccsal indítanánk, akkor valójában a prológust töltenénk be. Amelyet érdemes végignézni, mert olyan jó, mint az első rész epilógusa. Ahogy az látható is itt a gifben. De nézzük meg rendesen is, mert jó zene szól alatta.

  A játékot tehát úgy indíthatjuk, ha kilistázzuk a lemeztartalmat, aztán a "/game" végződésű fájlt töltjük be. Ha ez megtörtént, akkor ezúttal a szokásos SEUCK-os, de zenés főképernyő fogad majd bennünket, ahogy az a legelső gifen is látható. Tűzgombra pedig indul a játék. Ahogy az előző rész, úgy ez is csak egy játékos.
  Mindezért cserébe viszont kárpótol majd bennünket a játék grafikája. Mert az remek lett. Kiváló, nagyobbacska sprite-okkal, amelyek sok fázisú animációkból állnak. Ráadásul elég sokféle van már belőlük, köztük több jármű is.

[Az egyik főellenség.]

  Emellett új játékmechanika is került ebbe a részbe. Ugyanis Pásztor Romána nem egy varázslónő, hanem csak egy apáca, így aztán neki fegyver kell. Amelyet a pályán elszórva találhatunk, és amelyeknek különböző tulajdonságaik is vannak. Először egy egyszerű Lugger pisztoly tulajdonosai lehetünk, de aztán szert tehetünk karabélyra, géppisztolyra, meg a kísérleti StG 44-es gépkarabélyra is. Vért szívni azonban vele is tudunk, ugyanúgy, mint az első részben: csak érjünk hozzá a katonákhoz. Már, akinél nincs kereszt. Illetve figyeljünk a zsákokra, mert azokban vannak a gyerekek. Vegyük fel ezeket, és kiszabadítjuk őket. Viszont a dinamitra kötött szenteltvizet kerüljük el. Bele lőhetünk, és ellenfeleket semmisíthetünk meg vele, de ne érjünk hozzá!
  A hangrészleg pedig ezúttal remek, mert jó kis zene szól kalandunk alatt. Így sajnos azonban hangeffektusokkal nem szolgálhat a játék, de ez nem is baj.
  Szóval az első részt nagyszerűen felülmúlta Eleanor Burns a folytatással. És ha megmentettünk minden gyermeket, akkor megkapjuk a kódot az epilógus megnézéséhez, akárcsak az első részben.


  Akkor most nézzük meg a trilógia harmadik, befejező részét! A Valkyrie 3 - The Night Witch (Az éjjeli boszorkány) már idén, 2018-ban készült el. Nem is olyan régen. Ezúttal már csak az outrót kell betöltenünk külön, ha végigvittük. Már amennyiben jól vittük végig és megvan a kódunk hozzá. Ehhez a küldetés elején megadott célokat kell teljesítenünk, lényegében megadott dolgokat kell mindenképpen szétlőnünk. Szóval inkább azokra koncentráljunk, ha esetleg nagyon besűrűsödnének az események. Bár ez nem jellemző. Ahogy az előző részeknél itt is az élményen van a hangsúly, nem a nehézségen. Na, de lássuk akkor a harmadik rész dióhéjnyi történetét [a rendeset meg itt tessék elolvasni/letölteni]:

  1945. Erdély
  Katasztrófa! A vámpírok elszörnyedve, szégyenkezve értesültek róla, hogy Oberstrumführer von Hellman, kit magukfélévé változtattak, sikeresen megszökött a saját bunkeréből, amelyet örök büntetésként rárobbantottak. De nem csak megszökött, hanem természetfeletti képességeinek is mesterévé lett. És ezenkívül egy új kutatási programot is melynek célja, hogy őt a halandók és halhatatlanok megkérdőjelezhetetlen urává tegye. Ezért hőseinknek azonnal légitámadást kell intézni von Hellman V2-es rakétái ellen. Mivel azonban ők erre képtelenek lennének, segítségül hívják Alyona Orlov hadnagyot, a fiatal, rámenős és bosszúszomjas pilótanőt a szovjet 588. éjjeli bombázó ezredből. Akiket a német haderő lekicsinylően csak az "Éjjeli boszorkányoknak" nevez...

  Nahát, akkor vágjuk be magunkat a Polikarpov-2 típusú kétfedeles csodaszovjet repülőgépünkbe, és induljunk el vakmerő küldetésünkre, hogy szembeszálljunk az élőhalott Oberstrumführerrel! Ezúttal  [is] három küldetésben lesz részünk, különböző ellenfelek ellen. Ha pedig a küldetéseket rendesen teljesítjük, akkor megkapjuk az outróhoz szükséges kódot is.
  Természetesen Burns most is hozza a formáját, így a grafika fantasztikus. Parallax scroll, látványos és változatos ellenfelek, minden mi szem-szájnak ingere. Sajnos azonban a főellenségeknél, illetve sok ellenfélnél azonban már a SEUCK-motor annyira nem bírja a megjelenítést, ezért érezhetően belassul meg villogtatja a sprite-okat.
  A játékmechanika klasszikus, csak megyünk és lövünk, olykor felvehetünk egy-egy fegyverfejlesztőt. Illetve, ha elérünk egy bizonyos pontot, akkor a géppuska tüzünk mellé kapunk természetfeletti lövedékeket is.
  A hangrészleg viszont nagyon sovány, egyszerű effektusok szólnak csak játék közben. Csak a főképernyőn hallani valami zenét.
  Noha a második részt már nem múlja felül, de az átlag SEUCK-lövöldék felett magas repül a Po-2-vel ez a Valkyrie 3. Érdemes végigvinni, de számítsunk már olyan ötletekre, mint a kettőnél.


  Most pedig a misztikum birodalmából térjünk át a jövő és a tudományos fantasztikum világába! A sci-fi első képviselője pedig egy 2017-es Alf Yngve játék, a Vortex Crystals, amely kivételesen nem gördülő képernyőjű lövölde, hanem "váltóképernyős" ügyességi-platform-lövölde. A játék valójában már megjelent 2016-ban is, de az még nem a teljes, csak egy 16 kilobyte-os verzió volt. És a Vortex Crystals egy újabb bizonyítéka annak, hogy mi mindenre lehet átalakítani a SEUCK-ot.
  De a szemle előtt lássuk a történetet! Merthogy van ilyenje is e játéknak. E szerint a jövőben a tudósok felfedezték az energiakristályok egy bizonyos formáját a Vektor bolygón. Úgy vélték, hogy e kristályokkal az idegenlények invázió megállítható lenne. Így aztán a Vektor-kristályokat összegyűjtötték, majd a Földre szállították. Azonban a szállítóhajon dolgozó egyik tudóst megmarta egy idegenlény, így ő maga is egy ilyen emberformájú létformává változott.
  A Földön pedig egy 16 szintes épületkomplexumot építettek, hogy ott tárolják a kristályokat. Ezt az épületet, a Vortex Komplexumot biztonsági erők védték, ám később megjelent felette egy idegen anyahajó, majd egy nyálkás, zöld űrlény vette át az irányítást a biztonsági rendszer felett. Ezt követően pedig minden szintre idegen lényeket sugároztak le, hogy védjék a kristályokat. Hogy így majd az invázió megkezdődhessen.
  A miniszterelnök, Ed Masters pedig a TE segítségedet kérte az ügyben. Ezért fekete védőruhát húztál, felfegyverkeztél egy erős lézerfegyverrel, majd egy kulcskártyával az épületbe léptél. Ekkor jöttél rá, hogy az épület többé már nem olyan, mint amilyenre emlékeztél, és nyüzsögnek benne az idegenlények. Pusztításra készen és boldogan, hogy végre cselekedhetsz megjött az étvágyat a romboláshoz végre!
  A játék nagyon egyszerű, de azért van benne némi kihívás, lévén új életet nem sikerült szereznem benne. Így aztán a 16 pályára van öt életünk. Ez elég sima menetnek hangzik, de nem az. Főleg, hogy az ellenfelek, ha lelőttük őket, akár rajtunk is újrateremhetnek, ha éppen a megszabott pályájukon állunk. Ezen kívül a lőszerünk is véges, mert csak ötven lövésre elegendő. Lőszert az ellenfelekből szerezhetünk, A, mint Ammo (Lőszer) feliratú dobozból. A pályákat szintén csak akkor hagyhatjuk el, ha lelövünk egy olyan ellenfelet, amelynél egy E mint Exit (Kijárat) esik ki. Ezt felvéve nyílik a "zsilip". Csakhogy ezek a dobozok elég rövid ideig elérhetőek, mert utána eltűnnek, szóval igyekezzünk kell felszedni minél hamarabb. És még van egy időzítőnk is, amely visszafelé számlál.
  A pályák amúgy igen változatosak, és szórakoztatóak is. Az irányítás is roppant egyszerű, gyors. Ez a SEUCK egész remek kis kikapcsolódást tud nyújtani húsz perc-negyedórára, mert azért nem olyan nehéz, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzünk a monitor képernyőjének bezúzására. A zenéjéért pedig ismét Richard Bayliss a felelős, s remek kis dallamokat csikart elő a SID-chipből ismét. De az elején választhatunk, hogy a muzsikát, vagy a hangeffektusokat szeretnénk hallani az akció alatt. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni a Vortex Crystals-t!


  Most pedig hagyjuk el bolygónkat, hogy az űr fekete mélységeiben vesszünk el egy remek  grafikájú oldalgördülős lövöldében! Amelynek címe: Starfysh. Habár elméletileg ez nem egy SEUCK, de nekem mégis annak tűnik. Legalábbis, mintha Richard Bayliss lényegesen módosította volna az alap szerkesztőt, majd gyönyörű sprite-okkal ruházta fel az egészet. Akárhogyan is, nagyon nem különbözik a rovat többi tagjától... Na de a technikai kérdésekről térjünk vissza a játékra! A Starfysh 2017 karácsonyán jelent meg, nagy részét pedig Richard Bayliss alkotta meg és saját oldalán a TND-n tette közzé. A játék maga egy balról jobbra gördülős, viszonylag egyszerű lövölde [az ellenfél egyszerű támadási mintái is azt sugallják nekem, hogy ez bizony SEUCK]. És ahogy a legtöbb minőségi lövöldének ennek is van története, íme:
  2195-öt írunk. A Földet súlyosan megrongálták az galaxisközi idegen lázadó erők. Háború tört ki a galaxisban. A Föld pedig lakhatatlan lett. Csak néhány ember és állat maradt életben. Az emberi és a kutya fajt az RB2017-es mentő-űrállomásra szállították, amelyet szintén megtámadtak a lázadó idegen erők. Azonban ezúttal színre lép egy bátor pilóta is. Ez természetesen TE vagy!
  Hát nem túl jól megírt, még kevésbé eredeti, de azért egy shoot'em upnak nem is igazán kell ennél több. De nézzük tovább! A grafika egészen jó, ahogy már fentebb is említettem. Szépen, gyorsan mozog sprite-villogtatás meg egyéb bűvészkedést nem lehet tapasztalni benne, igaz a képen nincs is sok ellenfél egyszerre.

[Jön minden: űrfóka, űrpincsi, csészealj.]

  Az irányítás könnyű, joystickkel a kettes portban mozgunk és lövünk. Különleges fegyverrel én nem találkoztam, így más gombra nem is lesz szükségünk. Öt élettel kezdünk, azaz öt Starfysh-sel, és minden élethez, hajóhoz három energiacsík tartozik, tehát ennyiszer találhatnak el. De úgy tűnt, hogy minden pálya végén kapunk egy életet is. Azonban elég könnyű meghalni benne, főleg a későbbi szinteken, mert az ellenségek olyan sűrűn jönnek egymás után, és néhol a pálya is szűk.
  A zenéjét természetesen Richard Bayliss szerezte, de szerintem ez a muzsika nem ehhez a játékhoz illik, ettől függetlenül nagyon is jó minőségű. A hangeffektusok ugyan választhatóak az elején, én mégsem
  Szóval, ha valaki hosszabb, de valamivel egyszerűbb lövöldözésre vágyik, annak ajánlható a Starfysh.

[Remek izzó hatású hajtóműsugarak.]

  És akkor jöjjön még egy Richard Bayliss játék, amely szintén afféle kakukktojás, mert elméletileg ez is saját motorral működik. De ahogy a Starfyshnél, ennél is úgy vélem, hogy ez csak egy módosított SEUCK-motor, noha ezen érezni a legkevésbé. Ettől persze nem lesz nem lesz kevesebb az X-force, mert ez a játék címe.
  Az X-force 2014-ben jelent meg, mint fizetős játék a Psytronik gondozásában, azóta a digitális letöltése ingyenes, a Binary Zone-nál, meg az itch.io-ról is. Két évre rá pedig a Laxity csapat "feltörte" és ellátta trénerekkel, azaz csalásokkal meg Hi-saverrel, azaz pontszám elmentési lehetőséggel, illetve "beépített" dokumentumokkal.
  3064-et írunk. A Földről küldött nagy hatótávú szondák felfedezték a Darx bolygót, amely látszólag kietlen, de ásványi anyagokban gazdagnak tűnt. Ezekre az ásványokra nagyon nagy szükségünk van, hogy egy lehetséges idegen inváziótól megvédhessük magunkat. Az X-osztag (X-force) egyik hajóját, elküldték a Darx bolygóra. Parancsnokát, azaz téged, a hosszú útra hiperálomba szenderítették. Küldetésed: kibányászni, majd visszahozni a szükséges ásványokat Földre.
  Hát a története elég gagyi, mind úgy egészében, mind pedig stílusában [Nekem meg most nincs kedvem kijavítva lefordítani]. Az irányítás roppant egyszerű, szót sem érdemel. Mindenre lőjünk, ami mozog, a szürke fejlesztőgömböt pedig kerüljük el, mert azonnali halált okoz. A sárga pedig felgyorsítja priaposz-formájú hajónkat. A többi színű mind különböző fegyvert ad. Ezenkívül az X-force szerintem a most bemutatott játékok közül a legnehezebb. Főleg mivel a játéktér elég szűk, viszont ellenfeleinket nem gátolja úgy, ahogy bennünket.
  Aki szereti a nehezebb shoot'em upokat azoknak ajánlható. Mert nekem amúgy a játék elég monotonnak tűnt, a második pályán se nagyon változott a háttér, és bár a zene remek, valahogy mégsem tudta feldobni a hangulatot.


  Akkor most térjünk át egy olyan világba, amelynek alapjául az 1979-es A nyolcadik utas a halál  eredetileg Alien című film szolgált. Bár kétlem, hogy az olvasó még nem látta, de azért leírom, hogy ebben a filmben az idegenlény eredetileg egy olyan parazita, amely az emberi szervezetet használja inkubátorként, azaz hogy abban fejlődik ki. A parazita formáját pedig egy úgynevezett arctámadó (Facehugger) [szó szerint: arcölelő] juttatja az emberi v. állati szervezetbe. Ezek az arctámadók pedig egészen pókszerűek, hosszú farokkal, amelyek tojásszerű organikus tokban rejtőznek, míg alkalmuk nem nyílik egy új gazdatestbe juttatni a parazita embriót. A most bemutatandó, 2018-as SEUCK compóra készült játék pedig egy ehhez hasonló arctámadó életébe és kalandjaiba enged betekintést. Gondolom jogi problémák elkerülése végett Richard Bayliss inkább kreált valami hasonlót, de nem ugyanazt! Így született meg a The Last Hugger című játéka.
  Amelynek elkészülte után rögtön lett is RX, azaz Redux változata, némileg módosított látvánnyal. Én most az RX változatot néztem meg. Mindkét változatnak ugyanaz a története természetesen, íme:
  Te vagy az utolsó arctámadó! Fajtád legeslegutolsó példánya. De már nem sokáig! Az űrállomást, hol eddig éltél, elözönlötték az emberek zsoldosai, és kifosztották. Buzgón gyűjtik a tojásaidat, hogy aztán a Földre szállítva elpusztítsák őket. Ráadásul csalitojásokat is elrejtettek az űrállomáson!
  Szóval célunk túlélni és kiirtani mindenkit. Arctámadónk savas köpettel bír, amellyel véget vethetünk az embereknek meg gépeiknek. Továbbá extra pontokért tojásokat is kikelthetünk. Lényegében csak rájuk kell állni. Egy tojásért 2000 pontot kapunk, 10 000 pontonként pedig kapunk egy új életet, amelyre szükségünk is lesz, mert a játék elég nehéz. Az ellenfelek elég kemények, a leggyakoribb a világoskék katona, aki nagyon gyorsan mozog. De vannak álló ellenfelek is, akik viszont szinte minden irányba tudnak lőni. Aztán vannak még úgynevezett lézerkapuk is, amelyeken nem tudom, hogy miként lehet átjutni elhalálozás nélkül.
  A játék grafikája sajnos az egyszerűbb kategóriába tartozik, miként a hangjai is, alap SEUCK effektek. Kivétel a főképernyőn, mert ott Bayliss zenéje szól. A nehézségi foka pedig közelít a dühítő szinthez, főleg azokkal a lézerkapukkal, amelyeken nem lehet elég gyorsan áthaladni. Mindenesetre a játék megér egy próbát.


 Az űrt elhagyhatjuk, de a filmek világát még ne! Ugyanis következő játékunk alapja is egy film, méghozzá a Terminátor 2 című. Ez is elég híres és közkedvelt lett annyira, hogy számos játék készüljön belőle. 1991-ben meg is jelent egy játéktermi masina, egy játékszekrény Terminator 2 Arcade néven. Ebben az Operation Wolf című játékhoz hasonlóan első személyben lőhettük a gépeket, miközben a mozgásunkról is a gép gondoskodott, nekünk csak a lövésre volt gondunk.
  Az Operation Metalstorm pedig ezt a játékot próbálja meg utánozni, a SEUCK motor segítségével. Alf Yngve, kinek már van gyakorlata az ilyen játékok elkészítésében, áll emögött is. A játék története, meg zenéje is igazán hasonlatos a Terminátoréhoz, de azért természetesen más. Célunk, hogy elpusztítsuk a főszámítógépet, amely a robotokat vezérli. Ezért minket, a legjobbak legjobbját választották erre a feladatra. A játék egyébként a Reset magazin 11. számához járó lemezmellékleten jelent meg először, ebben az évben, nem is oly régen.

[Csak a gifen villog ennyire a
célkereszt.]

  A játék fantasztikus hangulatú és grafikájú. Alf Yngve ismét bizonyította, hogy remek érzéke van a SEUCK-okhoz. Nagyszerű ötletekkel van tele a játék a látványt illetően. Mert olykor bizony sötétben kell lövöldöznünk, ahol ha elvesztjük a lámpánkat, akkor csak a robotok szeme villan fel egy-egy pillanatra. Vagy amikor romházak szobáinak sötétjéből lőnek ránk, akkor csak fegyvereik torkolattüze látszik.
  Mindez alatt pedig Richard Bayliss illő zenéje szól, amely egyszerre hősies, kissé búskomor, de mégis valamennyire lelkesítő. A játék nem könnyű, de azért nem is irritálóan nehéz. Mindenképpen próbáljuk ki ezt a SEUCK-ot mert az egyik legjobb!


  Most pedig a komolyságokról térjünk át a hülyeségek, poénok világába! Kezdjük is egy újabb Alf Yngve játékkal, akinek agyveleje fékezhetetlen, ha SEUCK-ról van szó. Már a címe se rossz: Panzer Patty's Pink Tank Adventure [Kb. Páncélos Pati Pink Tankaladja. Nem elírtam, de ez így van akkora hülyeség, mint a története. A Patty angolul a Patrícia becézett alakja.] A játék idei, és Yngve mester be is nevezte a 2018-as SEUCK compóra. Lássuk, akkor a történetet:

  Kb. mint a közeljövőben...
  Patty Patovsky szülei megadták lányuknak 16. születésnapjára azt, amelyen minden amerikai középiskolás gyerek akart: A saját személyes páncélozott tankját!
  Sietve rózsaszínre festette tankját, másnap pedig már azzal ment iskolába – és azonnal a legnépszerűbb lány lett! De a Sötétség Erői Leányegyesület lányai irigykedve tekintettek Patty újonnan jött népszerűségére...
  Először így hát elnevezték "Páncélos Pattynek". Majd megpróbáltak kárt tenni a tankjában. Aztán kitört a teljes háború Patty és a Sötétség Erői Leányegyesület tagjai között. Tisztára olyan volt, mint egy zendülés a külvárosban... és közben mindenki marhajó szelfiket lőtt!

  A remek történet után nézzük a játékot! Két részből áll[na], az egyik mikor a tankunkat irányítjuk, a másik amikor célkereszttel lövöldözünk. Nos, nekem a problémám az volt a második résszel, hogy nem volt célkeresztem, de lőni tudtam, és így is megnyertem! Szóval a játék jelen állapotában még hibás, de legalább a játékos javára.
  Grafikája egyszerűbb, ami viszont érdekessé teszi, azok a nagy sprite-ok. Mivel egészen egyediek, bármennyire is egyszerűek, szerintem jól néznek ki. Zenéje a játéknak csak a főképernyőn élvezhető, különben csak effektusokat élvezhetjük.
  A Panzer Patty's Pink Tank Adventure a szokásos SEUCK-okkal ellentétben ráadásul hosszabbnak is tűnik, de lehet azért, mert tankunk igazán lassan halad. Ez egyébként a játék egyik nehezítése is, de azért néha már-már a tűréshatárra kerül kihívási szintje. Főleg, hogy néha olyan helyzetekbe kerülünk, amelyekből éppen hogy csak ki tudunk szabadulni, ha rendelkezünk a megfelelő reflexekkel. A nagy sprite-ok miatt érdemes vetni rá egy pillantást. Itt pedig kivételesen megnézhető a vége a játéknak, ha valakit érdekel [meg ha működik ez a fantasztikus rontóc-gomb a bloggeren]: 

  És akkor következzék mostani szemlénk utolsó játéka! Amely viszonylag "régi", már három éves, tehát 2015-ben jelent meg, ha jól emlékszem már akkor is egy SEUCK compóra. És akárcsak a Panzer Patty's Pink Tank Adventure ez is szép, nagy kövér sprite-okat használ. S most először a SEUCK-szemle történetében egy nem angol nyelvű játék következik, hanem spanyol. Persze egy lövöldében a legkevésbé számít a nyelv. Következzen hát a Retro Reto Pan című játék!

  Ahogy a fentebb szemlézett Eleanor Burns-féle Valkyrie-okban, úgy itt is az intró egy külön fájlban van. Ha kazettán játszunk, akkor külön kazettaoldalon. A lemezen az intró az első fájl, tehát, ha csillaggal indítjuk a töltést, akkor azt töltjük be a játék helyett. Az intrónak valamennyi köze van az élelmiszerhez (Alimentos), de többet a sok szövegből már nem sikerült kihámoznom, lévén latin nyelvekből én a franciát meg az olaszt ismerem jobban. Úgyhogy ezt most hagynám is. Annyit mintha megtudtam volna, hogy a csillogó fejű főgonosz, mintha ellopná az élelmiszereket vagy a videojátékokat. Vagy valami ilyesmi... :)

[Összevágott "jelenetek"
vannak e gifben]

  Egyébként a Retro Reto Pan elég látványos hála a nagy sprite-oknak, meg az alkalmazott ötleteknek. Már a legelején kiderül, hogy miért is áll a címben a retro szó. Ugyanis a főgonosz tőrbe csal bennünket, majd átteleportál bennünket egy másik világba, ahol nyomtatott áramkörön rohangálva kell megküzdenünk a ránk támadó régi játékszereplőkkel. Úgy mint Pac-mannel meg a szellemeivel, a Space Invaders-ből ismert "megszállókkal", stb.

  Sokáig nem jutottam el benne, mert hősünk "lövedéke" a saját ökle. Ám volt néhány ellenfél, akiket leütve még "ellőtték" saját öklüket, megsebezve/megölve engem. Így aztán a kevés életemmel messzire már nem juthattam. De addig is elég jól szórakoztam, mert a játék grafikájára nem lehet panasz, miként a játszhatóságra sem, leszámítva azokat az ököllövő ellenfeleket, de a legjobb kitérni előlük. A játék zenéje nekem nem tetszett, mert túlságosan is melankolikusnak tetszett. A játékban pedig az alap SEUCK effektusok hallhatóak. Csak annak ajánlanám ezt a játékot, aki szereti a nagy sprite-okat meg ezeket a nosztalgia-fűtötte utalásokat.

Ez volt hát a harmadik SEUCK szemle, de még nem tudom, hogy mivel jelentkezek legközelebb. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor