Játékcsokor #031

Játékcsokor #031

  Mostani csokrunkban maradunk a konzolok világába, ahogy ígértem, a kora kilencvenes évek 16-bites érájába kirándulva. Egy maroknyi Sega Mega Drive játékot fogunk górcső alá venni. Időrendi sorrendben haladva a legrégebbitől a legújabbig. Itt a "legújabb" persze nem azt jelenti, hogy a XXI. században készült már a játék. Akkor hát vágjunk is bele!

  Csokrunk első játékszála egy lövölde, egy shoot'em up lesz. Európában Gynoug néven, míg a tengerentúlon Wings of Wor [semmi köze a Wizard of Wor című klasszikus, szintén lövöldözős sikerjátékhoz] címen jelent meg. Az NCS Corporation fejlesztette, s természetesen a SEGA adta ki, 1991-ben. Megemlítendő még, hogy az amerikai kiadás borítóját maga Boris Vallejo készítette, amint az látszik a jobboldalon is. Vallejo mester a nyolcvanas években készített híresebb képeket, illetve filmeknek is vállalt posztermunkákat. Például a Chevy Chase-féle Vakáció filmeknek. Szerintem az amerikai borító jobban is néz ki, mint az európai, de ez már csak ízlés kérdése. Azonban most lássuk a történetét!
  Légy üdvözölve az Ikkusz (Iccus) bolygón, a szárnyas emberek hazájában! Te vagy Wor, a szárnyas hadmester, aki nem csak a energiacsapásokat tud osztani, de képes uralkodni a természet mágikus erő felett is.

[Úgy igazi intrója nincs a játéknak.]

  Bolygódat megtámadta egy gonosz vírus, és a legförtelmesebb lények csordájává mutálódott, amelyek valaha is összenyálazhatták a földalatti járatokat. Ők Ikkusz mutánsai, kiket a szörnyű Pusztító vezet. Sok próbálkoztak már előtted is a mutánsok legyőzésével... de elbuktak. Ikkusz legmélyebb barlangjainak mélyéből egyenesen a szörny zsigereibe kell repülnöd, otthonod fennmaradásáért küzdve. Nem lesz könnyű... de a küzdelmek sohasem azok! Pusztítsd el a Pusztítót és Ikkusz megmenekül, égboltja ismét szabad lesz. De, ha elbuksz, szárnyaid lemetszettnek... örökre! [Mondjuk azt nem értem, hogy miért a bolygó ege lesz szabad, mikor a történet többször is megemlíti, hogy ezek a mutánsok a föld alatt élnek...]

[Lokomotív Lehelet/Mozdonyszufla
(Locomotiv Breath)
nevű főellenség az első pálya végén, és
a második pálya eleje.]

  A játék grafikája nagyon szép, folyamatos, gyors. A hangrészlege egészen átlagos, de ezzel nincs is baj. A zene mellé kapunk hanghatásokat is néha, amelyek jelzik a találatainkat, illetve azt is, ha támadásunk nincs hatással az ellenfélre. Az irányítás könnyű, csak három gombot használ, és ezek is átkonfigurálhatók. Lövéshez sem kell nyomkodnunk őket, elég nyomva tartani a tűzgombot. A pályákon természetesen felvehetünk potencianövelőket (power up), amelyek nem csak támadásunk erejét, de formáját is meghatározzák [ékkövek]. Sőt vannak olyanok is, amelyek felgyorsítanak [tollak]. A varázslatok, amelyeket el lehet lőni pedig tekercseken érkeznek. A játék nehéz, de ameddig én eljutottam benne, az egyáltalán nem volt dühítő élmény. Viszont például sok dolog van, amely tovább nehezíti a dolgokat: például a potencianövelők kristályokban érkeznek, és ha a kristályt nem szétlőjük, hanem hozzájuk érünk, akkor életet, illetve sebességet és képességeket is vesztünk. Mindenesetre a grafikája miatt érdemes egyszer kipróbálni.


  Második bemutatásra kerülő Mega Drive-játék pedig egy igen hosszú platform-ügyességi ugrálda, amelyet a SEGA fejlesztett és adott is ki természetesen, amelynek címe: Kid Chameleon (Kaméleonkölyök). A progi különlegessége abban rejlik, hogy a borítón látható alakokat, illetve álarcokat, mind fel tudjuk ölteni. Természetesen ezek mindegyike egyedi képességeket ad főhősünknek, Kaméleonkölyöknek, a napszemüveges "menő srácnak", HVCS-nek, stb. Aki napszemüveges formájában csak ugrálni tud. Az első, igen hosszú mondatban pedig megemlítettem, hogy a játék sem rövid. Ugyanis elméletileg több, mint 100 pályája van. Ámde a készítőknek lehetett valamiféle elmebajuk, mert úgy vélték, hogy ezt egy ültő helyünkben kéne végigvinni, lévén nincs se pályakód, se mentésre lehetőség. Ez mondjuk az emuláció világában már egyáltalán nem probléma, de képzelem, hogy a maga idejében gyerek és szülő között elég komoly vitákra adott okot, hogy a Mega Drive-ot miért nem szabad kikapcsolni. Azonban most lássuk a történetét:

[Hangulatos intró.]

  Egy új játék érkezett a játékterembe, amelyet úgy hívtak, hogy a Veszett Világ (Wild Side). Hologramja a miénk eltérő valóságot képes alkotni. Amint belépsz, már be is záródik mögötted az ajtaja és senki sem tudja, mi történik odabent. Ugyanis még senki sem jött ki belőle! A progi főmuftija, Heady Metal pedig megszökött és gyerekeket rabol, méghozzá úgy, hogy saját játékaikban veri meg őket. Hamarosan nem marad senki, aki legyűrhetné ezt sötét pusztítót! De feltűnt egy srác a színen, aki nem hagyja, hogy megverjék. Ő legkeményebb és legmenőbb a városban, mert ő a Kaméleonkölyök! Segítsd hát Kaméleonkölyköt a Veszett Világban, és adj kóstolót Heady Metalnak meg rémítő szolgáinak a saját aszpirinjükből. Mert Kaméleonkölyök készen áll, hogy kínzó fejfájást okozzon nekik.

[Valahol a 3. pályán. Sajnos 12
képkockaszámra kellett csökkentenem
a gif sebességét, hogy beférjen 10
mega alá a mérete. :/]

  A játék grafikája igen szép, és gyors. Már amennyiben emulátorunk automatikusan amerikai v. NTSC TV szabványra áll át automatikusan. Ugyanis a Kid Chameleon nem lett európai v. PAL TV szabványra optimalizálva, így itt lassabban fut. A hangok szintén egész jók, bár a zene, a kissé sötét tónusú grafikával igen altató tud lenni. Az irányítás egyszerű, és az beállításokban bármikor átállítható. Négy gombra lesz szükségünk: a Stratra [ez természetesen nem konfigurálható], ugrásra, futásra, illetve a különleges képességek használatának tűzgombjára. Az álarcok mellé kapunk gyémántképességeket is, amelyeket a Start+Futás gombkombinációval hívhatunk elő. A gyémántokat  és az álarcokat a "P" jelű kockákból szedhetjük össze. A képernyő jobb felső sarkában láthatjuk életeink [egy forgó, szürke ankh, más néven egyiptomi kereszt, jelöli], és gyémántjaink számát. A játékélmény kissé fura, bár itt-ott felidézte bennem a Gianna Sisters-t, de nem a legjobb pillanatait. Kaméleonkölyök mozgása kissé holdbéli, olykor pedig igen nehéz pontosan mozogni vele, lévén főhősünk csúszik. Ellenben a játék precíz irányítást igényel itt-ott. Kipróbálni érdemes mindettől függetlenül, mert elég sok féle maszk van a játékban. Ezek a következők:

• Vaslovag (Iron Knight) álarc: Páncélos lovag kinézetet kapunk tőle, de kissé hasonlít a Csillagok Háborújából arra a páncélzatra, amelyet Leia viselt, mikor elment megmenteni Han Solót Jabba palotájába. Ezt viselve fel tudunk mászni a falakon [különleges képességek tűzgombját nyomkodni kell], illetve bizonyos platformokat, ha rájuk zuhanunk, összetörhetünk. 20 gyémántért aktiválhatjuk a Végzet Körét (Circle of Doom), amely bárkit megöl, amihez csak hozzáér. Illetve 50 gyémántért nyerhetünk egy ráadás életpontot.
• Vörös Settenkedő (Red Stealth) álarc: Lényegében egy szamurájpáncél, amelyhez kard is jár, így az ellenségeket lekaszabolhatjuk. Ha ugrásközben a különleges tűzgombot megnyomjuk, akkor maga alá tartja a kardját, így érkezéskor is sebezhetjük az ellent. 20 gyémántért pedig elsüthetjük a Szamurájhomályt (Samurai Haze), amely lelassítja az ellenfeleket. Illetve 50 gyémántért szabadjára engedhetünk egy Halálkígyót (Death Snake), amely felkutatja és megöli az ellenfeleket.
• Dühöngő (Berserker) [A skandinávoknál, vikingek között, hívták így azokat a harcosokat, akik őrjöngve küzdöttek nem törődve semmivel, saját testi épségükkel sem. Feltehetőleg valamilyen drog hatása alatt álltak ilyenkor. Bár egyes vélemények azt mondják, hogy ezek a harcosok inkább epilepsziában szenvedtek, mondjuk szerintem eskórosan v. nyavalyatörésesen – így nevezték régen az epilepsziát – nem hogy harcolni, de gondolkodni sem lehet. Márpedig az utóbbira talán szükség lehet, hogy az ellenfelet támadják ne a barátaikat] álarc: Szarvas motokrossz sisakra hasonlító álarcunkkal bizonyos falakat tudunk lerontani, áttörni. 20 gyémántért sebezhetetlenné válhatunk, 50 gyémántért pedig megidézhetjük a Halál falát (Wall of Death), amely összezúz minden akadályt és ellenfelet az útjában.
• Bomlott bárdos (Maniaxe) [Az eredeti nagyon jó szójáték...] álarc: A hokimaszkkal [természetesen] a bárddobálás képességét kapjuk meg. 20 gyémántért a megidzhetjük a Halálkört (Circle of Death), illetve 50 gyémántért extra életet kaphatunk.
• Acélszekér (Juggernaut) [Általában a szótárban ez a szanszkrit szó, mint "mindent elsöprő erő"-ként van fordítva, mert az angolok így is használják. Olykor pedig egy hatalmas szekérféle járműre értik. Maga a szó egyébként Dzsaganát hindu isten nevéből származik. Az elsődleges jelentése pedig valószínűleg a Pordenonei Boldog Odoric, XIV. századi ferencesrendi szerzetes indiai útleírásából ered, ahol megemlíti, hogy a hinduk az említett feldíszített, szobrokat szállító óriásszekérnek a kerekei alá vetik magukat. Elméletileg ilyet soha nem tettek, legfeljebb véletlenül kerültek a hívek a kerék alá, mindenesetre a későbbi "utazók" – kik mellesleg gyakorta nem is jártak a földrészen, amelyről írtak, hanem mások munkáit dolgozták fel és adták ki saját nevükön – ezt tovább terjesztették.] álarc: Kaméleonkölyök lényegében egy tankká változik és koponyákat lődözhetünk vele az ellenfelekre. 5 gyémántért cserébe pedig ötirányú lövés adhatunk le.
• Mikromax (Micromax) [Ez most vagy utalás Voltaire Micromégas című művére, bár kétlem, hogy ilyen műveltek lettek volna a készítők, vagy csak nem túl eredeti ötlet, hogy paránytitánnak vagy törpeóriásnak hívjanak valakit/valamit.] álarc: A maszk maga valamilyen bogárnak, vagy gyapotpamacsnak tűnik, hatására Kaméleonkölyök pedig afféle antropomorf légyszerűséggé változik és sok helyre képes befurakodni, ahová más maszkkal nem tudna. Különleges képessége, hogy tud falra mászni. 20 gyémántért egy minikígyót tud szabadjára engedni, amely felkutatja az ellenfeleket és érintésével megöli őket. 50 gyémántért pedig fürge minikígyót bocsájt ki, amely még gyorsabban végez az áldozataival. [Azt hiszem itt már kezdtek a készítők kifogyni az ötletekből...]
• SzemKlopsz (EyeClops) álarc: Ez inkább egy szemüveg [kicsit olyan, mint az X-men képregényből ismert Küklopsz nevezetű karakternek a szemüvege]. Segítségével pedig Kaméleonkölyök egy rövid időre láthatóvá teheti a láthatatlan kockákat. 2 gyémántért pedig halálos sugarat képes lőni, amely megsebez bárkit, akire rávetül.
• Égdeszkás (Skycutter) álarc: Ezzel a bukósisak kinézetű álarccal főhősünk egy sugárhajtóműves légdeszkára tesz szert, amelynek segítségével tud fejjel lefelé is repülni akár. Az ugrás+különleges tűz gombkombinációra tud fejjel lefelé repülni, ha ekkor megnyomjuk a különleges tüzet ismét, akkor rendesen repül tovább. 20 gyémántért sebezhetetlenné válik, 50 gyémántért pedig Halálkígyót enged szabadon [mondom, már kifogytak az ötletekből].
• Ciklon (Cyclone) álarc: Ez egy szárnyas sisak, mint Asterixé, amelynek segítségével Kaméleonkölyök forgószéllé tud változni lényegében. Ugrás gomb megnyomása után a különleges tüzet nyomkodva pörög be főhősünk. 20 gyémántért Hasító esőt, azaz pengezuhatagot idéz, míg 50 gyémántért ugyanezt, de olyat, hogy követi az ellent.

  Nekem kissé a játék amúgy altatónak tűnt, valahogy hiányzott belőle számomra az a pezsgés, amely általában a korabeli platform-ügyességi-ugráldákat jellemezte. Hát ennyi lett volna a Kid Chameleon, kissé hosszúra sikeredett bemutatása. Sőt ez már majdnem inkább leírás...

  Csokrunk harmadik szála szintén egy platform ügyességi-ugrálda, de logikai elemekkel bővítve, mint egykoron a Lost Vikings című játék volt. Ez utóbbiban vikingjeink különböző alapképességekkel bírtak, így a különböző feladatokhoz mindig egyiküket kellett használni, de csak együttes tudtak továbbjutni a pályákról is. A most bemutatandó játékban is hasonló elv uralkodik majd. Ám ezúttal főhőseink nem sorsukat tréfásan viselő emberek, hanem állatok lesznek. A Rolo to the Rescue 1992-ben jelent meg és a Vectordean Ltd. fejlesztette, és az azóta óriássá nőtt cég, az Electronic Arts adta ki. Amint pedig a baloldali borítóból látszik, Rolo, a címszereplő egy elefánt. Társai, barátai pedig különböző, kevésbé egzotikus állatkák, mint például: mókus, hód, vakond meg egy kék nyúl. Ezek az állatok pedig mind egyedi képességekkel bírnak majd a játékban. Ha pedig az Amigásoknak ismerősek lehetnek ezek a nagy kerek szemek, akkor az azért van, mert a Rolo to the rescue-t ugyanazok készítették, mint a James Pond-féle játékokat. Na, de most akkor lássuk a történetet!

[Az "intró".]

  Rolo-t, a kis elefántot elrabolta McSmiley cirkusza, elszakítva őt anyjától, pusztán azért, hogy a porondon trükköket mutasson be. Azonban Rolo ügyesen megszökött, és most meg kell találnia az utat haza. Útközben sok más rabságba taszított állatkával is találkozott, azonban nem tudta őket kiszabadítani, mert ketrecük zárva volt. Ezért hát előbb McSmiley-t kereste fel, miután megszerezte a kulcsokat, felszabadította az állatkákat, akik barátai lettek. Azonban Rolo előtt még hosszú át áll, mert magas fákon kell túljutnia, barlangokba kell leereszkednie, sötét bányák nyirkos tárnáin kell átjutnia és rohanó folyókon kell majd átlábolnia. Négy vidéken visz majd hazafelé vezető útja: az erdőkön, a sivatagon, a kanyonokon és a cirkusz területén át. Van még egy vidék, de az legyen meglepetés! Mikor pedig Rolo felszabadította az összes barátját és megoldott minden rejtvényt, akkor végre hazaér majd. [Némely díszítő elemet én szőttem a történetbe, de egyébként portugálból lett lefordítva, Google-fordító segítségével. Szóval hülyeségek, bár átolvastam, még így is akadhatnak benne.]

[Ez egy 15 megás gif... sajnos már
bezártam a szerkesztőt, így újra
kellett volna rögzítenem mindent.
Ehhez meg már nem volt türelmem.]

  A játék grafikája szép és rettentő gyors is, nagyon finoman mozog az egész, valóban élvezet nézni. A zene hangulatos és elég pozitív kisugárzású, barátságos. Az irányítás pedig egyszerű, A Startra, illetve a három gombra lesz szükségünk. Ezeket elméletileg nem lehet átkonfigurálni, mert beállítási menüpont, illetve menü egyáltalán nincs a játékban. Én legalábbis nem találtam. Az "intróból" rögvest a játékba kerülünk. A-val futni tudunk, B-vel ugrani, C pedig a különleges tűz. Starttal a társválasztó menüt hívhatjuk elő, illetve a térképen ezzel válthatunk Rolóról a madárra, körberepkedve a térképet. Ha pályán vagyunk, akkor a társválasztó menüben választhatunk társat, illetve, váltogathatjuk, hogy mely állatkákat visszük magunkkal. Ugyanis többet is magunkkal vihetünk, de nem biztos, hogy éppen a jó állatok lesznek velünk, így olykor majd szelektálnunk kell közöttük. Illetve itt adhatjuk meg azt is, hogy társaink Roló hátára álljanak. Természetesen az állatoknak megvannak a képességeik, mert például mindegyikük tud ugrani, de a nyúl tud a legmagasabbra, viszont csak a hód tud úszni. Bár ő is inkább az úszógumijába kapaszkodik közben, stb. Az állatok kiszabadításához pedig McSmiley-tól kell elvenni a kulcsot. McSmiley magas és egy ilyen sárga, cilinderszerű kalapot visel, meg elég rossz arcú, innen lehet megkülönböztetni a többi embertől. A játékélmény egyébként elég szórakoztató, miután hozzászoktunk az irányítás érzékenységéhez. Emellett pedig a Rolo to the rescue minden korosztálynak ajánlható.


  Csokrunk utolsó játékszála pedig egy igazi csemege azoknak, akik szeretik a kevésbé ismert, idegenszóval nevezhetnénk akár obskúrus mászkálós, ügyességi kalandokat. Mert itt is egy afféle platform-kalandjátékkal van dolgunk, amelyet általában a Flashbackhez, Another Worldhöz, illetve a Blackthornhoz szoktak hasonlítani. De egyesek szerint inkább a C64-en, meg persze a többi mikroszámítógépen elhíresült Sacred Armour of Antiriadre hasonlít inkább. Szerintem valahol ezek között a játékok között ingadozik a Generations Lost (Elveszett nemzedékek). Mert van benne egy kicsi mind az elébb említettekből, azonban mégis más. Lassabb a játékmenete szerintem, viszont némileg szebb is a nagy a sprite-ok miatt. Mondjuk kicsit furának is tűnhet főhősünk mozgása. A játék egyébként 1994-ben jelent meg a Time Warner Interactive gondozásában, de egy bizonyos Pacific Softscape fejlesztette. Vélhetőleg a játék nem volt egy nagy siker, mert mást az utóbbi cég nem is készített. Pedig a játéknak volt saját TV-s reklámja is, itt megnézhető. De lássuk a történetét! Mivel a játéknak nem találtam meg a kézikönyvét, ezért több helyről férceltem össze azt, amit tudni lehet a játék történetéről:

[Inkább bejelentkezés, mint intró.]

  Monobe mindig is érdeklődött népének múltja iránt. Többet akart tudni őseiről, sorsukról, melyekről így is sokat faggatta törzsének bölcs öregjét, ki végül a vén meséken kívül mást is átadott neki. Egy technikailag igen kifinomult vértezetet és a hozzátartozó páncélkesztyűt, amely különös energiát volt képes sugározni. Így hát maga mögött hagyja népét, hogy veszélyes őserdőkön és ki tudja még miféle veszedelmeken felfedezze ősei, illetve saját népének múltját. Felszerelésének köszönhetően pedig bizonyosan képes túljutni minden akadályon, amely csak útjába kerülhet.

[Így kell a pajzsunkat feltölteni...
majd egy bizonytalan ugrással
rögtön csökkenteni is azt.
Annak meg külön örülök, hogy a tetű
videoszerkesztő megint benne hagyta
az első képkockát...]

  A játék grafikája szerintem nagyszerű. Szép és elég folyékonyak/folyamatosak az animációk is, bár néha kissé furán mozog a főhősünk, ahogy korábban már említettem. Zeneileg, hangilag  a játék viszont roppant átlagos, legalábbis ameddig én eljutottam benne, ott nem voltak dúdolható melódiák, vagy amelyek jobban megmaradtak volna emlékezetemben. Az irányítás szokásos háromgombos, azonban eléggé trükkösen lehet csak átállítani, ugyanis az intró után kapunk egy menüt, amelyen nem igazán látszik, hogy egy menü. Ugyanis főhősünk a kép közepén található, így tekintetünket megragadja, viszont a "Start" és "Options" pontok szinte beleolvadnak környezetükbe. Így a játék indítása után, miután megnyomtuk a start-gombot és megjelenik Monobe alakja közepén, nyomjuk meg a jobbrát. Ekkor az "Options" menüpont fog kivilágosodni, és itt már átállíthatjuk a gombokat a "Controller" (Irányítás) menüpont alatt. A játékélmény igen hasonló, mint a korábban felhozott példákban, beleértve a szemétségeket is. Mégis van egy nagyon erős és különleges, 90-es évek sci-fi hangulata az egésznek, amely miatt megéri játszani vele. Vagy legalábbis kipróbálni.


  Legközelebbi játékcsokorban még mindig maradunk a konzolok világánál. Bár még nem tudom, hogy melyiknek a repertoárjából fogok válogatni. Ám addig is jó játékot!

Komputer Kalandor