Ahogy ígértem, csokrunkba ezúttal a SEGA 8 bites gépének játékai közül válogattam a szálakat. Most hát ideje "megszagolni" őket! :)
Kezdjük akkor a szagolgatást a csokor legöregebb szálával! A Pit Pot: The Magical Castle 1985. alkonyán jelent meg a SEGA Master Systemre. A fejlesztésért és kiadásért, no meg a marketing hiányáért is a SEGA volt felelős. Ugyanis a játék különösebben nem lett híres. Sőt Európába is ilyen "osztott" kazettán került. Ez alatt azt értem, hogy a kazettán két játék volt, a Pit Pot pedig egy lövöldével érkezett. Ez azért annyira nem meglepő, mert a Pit Pot is egyfajta árkádjáték, de némi, vagy inkább minimális, kaland elemekkel vegyítve. Kizárólag japánban terpeszkedhetett egyedül egy kártyán, lévén ott inkább kártyán nem pedig kazettán/cartridge-on jöttek ki a játékok a Master System ottani változatára.
 |
| [Intróféleség.] |
A játéknak nincs igazán története. Illetve hát elég banális az is, ami van. Elrabolták a hercegnőt, te neked pedig, mint hős lovagnak meg kell mentened őt a gonosz karmai közül. Segítségedre lesz a boszorkány, aki egy varázspörölyt adományoz neked, hogy segítsen küldetéseden.
Ezzel kb. le is írtam a történetet. A játék grafikája roppant egyszerű, nem szép, de nem is ronda. Viszont nagyon folyamatos, gyors. Főhősünk sprite-ja kissé emlékeztet engem a C64-en és Spectrumon is futott
Finders Keepers sorozat lovagjára. A játék hangrészlege kiváló szerintem. Kapunk remek hanghatásokat és nagyon jó zene is szól. Az irányítás pedig roppant egyszerű, könnyedén elsajátíthatja bárki. A játékélmény is kiváló szerintem. Ahogy említettem az ügyességi árkád elem mellett van benne egy leheletnyi kaland is, mert a különböző helyiségekben felszedhetünk kulcsokat is, amelyekkel aztán zárt ajtókat nyithatunk ki, hogy tovább bolyongjunk a kastélyban. Szerintem ez egy nagyon jó játék, érdemes kipróbálni!
Csokrunk második szála egy lényegében egy feldolgozás. Az eredeti Penguin Land, vagy akkor még Doki Doki Penguin Land, még a SEGA egy a Master System előtti játékkonzoljára, az SG-1000-re jelent meg először. Aztán két évvel később megérkezett a "Mesterrendszerre" is, 1987-ben. Mind a fejlesztője, mind pedig a kiadója a SEGA volt. A játék lényegében egy roppant egyszerű árkád-ügyességi. Célunk, hogy a pingvinünk tojását minél hamarabb eljuttassuk a pálya legaljára egy szuper komputerhez, vagy vmi hasonló szerkezethez, megadott idő alatt, elkerülvén, hogy tojásunk összetörjön vagy a különböző pályán található dolgok pusztítsák el azt, mint például csapdák, vagy jegesmedvék. A játék története is van, már ha ezt annak lehet nevezni, de jöjjön akkor most az!
 |
| [Intróféleség...] |
Egy kozmikus expedíció tagja vagy, amely csupa cselekmény és kaland. Na de kitalálod, hogy az expedíció vezetője? Így van, Mélyharapó, a Különleges Pingvin Különítmény parancsnoka. Küldetésed pedig: hozd haza épségben a törékeny tojásokat! Küldetésed során mély barlangokba szállsz majd alá, hol veszélyes állatok lesnek majd, hogy megtámadják és elpusztítsák a tojásodat. Ne feledd, hogy az űrhajódnak s legénységének is szüksége van rád! De vigyázz, "ne főjön" sokat a fejed, mert az idő telik, ám a hősök tojástól az almáig viszik az ügyüket! [Az utolsó mondat rendes fordításban nem sokat jelentett volna, tekintve, hogy kifejezésekkel próbál vicceskedni. A "tojástól az almáig" kifejezést pedig a latinból kölcsönöztem (Ab ovo usque ad mala), és azt jelenti, hogy elejétől a végéig.]
 |
| [Bénázásom látható...] |
A játék grafikája egyszerű, de mégis kidolgozott és gyors. Itt-ott néha ugyan előfordul némi sprite-villogtatás, de ez nem jellemző. A Penguin Land hangrészlege is nagyon jó. A hanghatások követik a rajzfilmes látványvilágot, miként a zene is vidámabb, gyerekeknek való dallamokból áll, és fülbemászó. Szóval azt vesszük észre, hogy magunk is hamarosan dúdoljuk, fütyüljük. A játék irányítása egyszerű, hiszen csak két gombot kell használnunk. Az egyikkel ugrunk, a másikkal pedig "ásunk". A játékélmény is elég jó. Némi előrelátásra meg logikára tanít bennünket a játék, hasonlóan, mint a sakk, csak ez sokkal cselekmény dúsabb. Viszont ebből adódóan leginkább friss elmeállapotban játszunk vele, ne pedig a kánikulában, mint ahogy szerény személyem tette. Különben hamar bosszantani bennünket a játék. Érdemes kipróbálni, ha Master Systemet emulálunk.
A harmadik játék a csokrunkban pedig kissé komolyabban veszi magát, mint az első kettő. És már idősebb korosztályokhoz is szól inkább, emiatt a játékmenete is összetettebb már. A Cyborg Hunter (Kiborgvadász) 1988-ban jelent meg a SEGA fejlesztésében és gondozásában. A játék egyébként csak az európai meg amerikai piacon jelent meg Cyborg Hunter címmel, mert valójában egy japán rajzfilmsorozat, vagy más néven anime, feldolgozása, amelynek eredeti címe: Chôon senshi Borgman, angolul meg Sonic Soldier Borgmannek fordítják általában. Ebben egy maroknyi tizenéves kiborg harcol egy másik dimenzióból érkezett fajjal, a yōmákkal v. magyarosan írva: jómákkal [A szó maga japánul 'szörny' v. 'szellem' jelentéssel bír. Kínaiaknál is megvan ez a szó, de ott azt hiszem démont jelent, meg persze másként is ejtik]. Az európai változatnak, mivelhogy itt nem jelent meg az említett sorozat, ezért átírták még a történetét is, amely a következő:
2242. évet írjuk. Te vagy Paladin a galaxis legkeményebb fejvadásza. A szörnyű kiborgok gonosz vezérük, Vipron vezetésével próbálják uralmuk alá hajtani az egész galaxist! Küldetésed fő célja, hogy behatolj Vipron rejtekébe és elpusztítsd őt. Könnyűnek hangzik? Hát nem lesz az. Ha már bejutottál a Kiborgok erődjébe, hét különböző kiborgoktól hemzsegő területen kell átküzdened magad. E területek mindegyike pedig öt szinttel bír. Térgörbítő (Warp) liftekkel közlekedhetsz majd a szintek között [valami eszement hülyeséget kellett már kitalálni, mert a sima felvonó nem volt elég sci-fi]. A vadászat kezdetén csak ökleidre, állóképességedre és leleményességedre támaszkodhatsz, amellyel túljárhatsz a kiborg őrök eszén. További fegyvereket s felszereléseket a területeken vehetsz majd fel. Hogy eszedet további próbáknak vessék alá, azonosító kártyákat kell majd összeszedned, hogy bizonyos helyekre bejuthass. Szerencsére azonban nem kell mindezt egyedül végigcsinálnod! Adina, kapcsolatod a főhadiszállással, fontos nyomokkal szolgálhat, amelyek akár az életedet is megmenthetik. Az osztott képernyős technológia pedig majd időben figyelmeztet az előtted lapuló ellenfelekről. [A játékban valóban van egy kijelző, amely kissé olyan, mint a
Xtro 2 című videotéka töltelék sci-fi/horrorban is látható volt, habár én még a TV3-on láttam az említett filmet. :)]
 |
["Jó" a sprite-érzékelés, mikor hátulról
ütöm a kiborgot...] |
A játék grafikája egész jó, mert látványos, gyorsan mozog, azonban sok sprite esetén már villogtatja őket. Illetve némelyik sprite ilyenkor szét is esik. A hangrészlege közepes, mert a zenéje még elmenne, de az állandó csipogás, ha ellenfél jár a közelünkben elég idegesítő tud lenni egy idő után. Az irányítása, hiába volt a Master System kontrollerjén csak két gomb, elég bonyolult tud lenni olykor. Például a liftekben. Ott ugyanis először lefelé kell nyomnunk, hogy bezárjuk az ajtót, ha ez nem történt meg magától, majd mikor felfelét nyomunk, akkor kiválaszthatjuk az emeletet, és a támadásgombbal indíthatjuk a felvonót, csak mindezt a kabin jobb szélén tehetjük meg csak. Kiszállni pedig szintén a kabin jobb szélén tudunk, ha jobbra nyomjuk. Vannak felvehető dolgok is, mint például időzített bombák, amelyek megsemmisítik a képen látható ellenfeleket alkalmazásuk esetén. Ezeket a felfelével tehetjük le. Természetesen könnyedén ellőhetjük őket figyelmetlenségünkben. Emellett a játék iszonyat nehéz. Az elején érdemes kerülni a konfrontációt, mert hamar lenyomnak bennünket. A játékot csak a nehézséget kedvelőknek ajánlom, illetve azoknak is, akik szerették az Impossible Missiont, mert némi játékmechanika a Cyborg Hunterben is megtalálható belőle. Itt persze a liftezésre és a bolyongásra gondolok. :)
 |
| [Remek borító festmény.] |
Csokrunk utolsó szemlézett játéka pedig már nem a 80-as, hanem a 90-es évek terméke. Egyben a megjelenésekor már egy éve nem gyártott Sega Master System egyik utolsó hattyúdala vagy inkább hattyújátéka, bármekkora képzavar is legyen ez. :) A Buggy Run (Homokfutó futam) 1993-ban jelent meg és a SIMS Co. Ltd. fejlesztette, a kiadását természetesen a SEGA gondozta. A játék lényegében egy izometrikus, vagy matematikai nyelven: axonometrikus, autóverseny. De nem hagyományos autókkal, hanem homokfutókkal, angolul: buggykkal. A versenyzés mellett természetesen kezelnünk kell némi pénzalapot is, amelynek segítségével járművünket fejleszthetjük. Sőt ezenfelül, akár ketten is játszhatjuk egyszerre! És nem csak egy-egy versenyen, hanem rendes bajnokságon is játszhatunk együtt! Mivel a játéknak nincs története, ezért ezt most ki is hagyom, hanem lássuk a játékot magát!
 |
[A pálya minden környezetben
"saras" v. "homokos".] |
A játék grafikáját szépnek nem nevezném, de gyorsnak és egyszerűbbnek igen. Különlegesebb látványelemekkel sem fogunk találkozni, a homokfutók pedig csak színeikben különböznek láthatólag. A pályák pedig mind nagyjából ugyanolyan látvánnyal bírnak. A hangrészleg elfogadható, noha mindenhol ugyanazokat a zenéket fogjuk hallani, a hanghatásokban sincs semmi extra. Az irányítás, mind a menüvezérlés, mind a járművezetés egyszerű, és nagyon könnyű. A játékélmény pedig mindezek ellenére nagyon jó és szórakoztató. Habár nekem kissé sekélyesnek tűnik úgy is, hogy van benne bajnokság.
 |
| [A "csata mód".] |
Ha ketten játszunk a progi grafikája is megváltozik, mert akkor nagyjából a C64-en, Amigán megszokott versenyekhez lesz hasonlatos, ahol a sprite-ok is kisebbek, hogy ne kelljen a képernyőt kettéosztani. Mint például az említett gépeken a
Badlands vagy az
Ivan 'Ironman' Stewart Super Off Road esetében, csak ezeknél jóval egyszerűbb, már-már gagyiba hajló grafikával. Ha egymás ellen játszunk "csata módot" (Battle mode), akkor szintén ilyen grafikát kapunk. A csata meg kimerül annyiban, hogy le kell löknünk a többieket a lávába. Szóval hiába gondoltak a második játékosra, a Buggy Run ebben az esetben elveszti varázsát és átlagosra, vagy már-már inkább átlag alatti minőségre süllyed. Rontva nemcsak a látványt, hanem szerintem a játszhatóságot és -élményt is. Azonban egy játékos módban nagyon szórakoztató, mint írtam. Érdemes kipróbálni amiatt.
Ennyi lett volna hát a 33. csokrunk. Legközelebb is maradunk még mindig a 8 bites konzolvilágban, de ezúttal a nagy rivális, a Nintendo gépére készült játékokat fogok szemlézni. Addig is jó játékot!
Komputer Kalandor
Kezdjük akkor a szagolgatást a csokor legöregebb szálával! A Pit Pot: The Magical Castle 1985. alkonyán jelent meg a SEGA Master Systemre. A fejlesztésért és kiadásért, no meg a marketing hiányáért is a SEGA volt felelős. Ugyanis a játék különösebben nem lett híres. Sőt Európába is ilyen "osztott" kazettán került. Ez alatt azt értem, hogy a kazettán két játék volt, a Pit Pot pedig egy lövöldével érkezett. Ez azért annyira nem meglepő, mert a Pit Pot is egyfajta árkádjáték, de némi, vagy inkább minimális, kaland elemekkel vegyítve. Kizárólag japánban terpeszkedhetett egyedül egy kártyán, lévén ott inkább kártyán nem pedig kazettán/cartridge-on jöttek ki a játékok a Master System ottani változatára.
Ezzel kb. le is írtam a történetet. A játék grafikája roppant egyszerű, nem szép, de nem is ronda. Viszont nagyon folyamatos, gyors. Főhősünk sprite-ja kissé emlékeztet engem a C64-en és Spectrumon is futott Finders Keepers sorozat lovagjára. A játék hangrészlege kiváló szerintem. Kapunk remek hanghatásokat és nagyon jó zene is szól. Az irányítás pedig roppant egyszerű, könnyedén elsajátíthatja bárki. A játékélmény is kiváló szerintem. Ahogy említettem az ügyességi árkád elem mellett van benne egy leheletnyi kaland is, mert a különböző helyiségekben felszedhetünk kulcsokat is, amelyekkel aztán zárt ajtókat nyithatunk ki, hogy tovább bolyongjunk a kastélyban. Szerintem ez egy nagyon jó játék, érdemes kipróbálni!
Csokrunk második szála egy lényegében egy feldolgozás. Az eredeti Penguin Land, vagy akkor még Doki Doki Penguin Land, még a SEGA egy a Master System előtti játékkonzoljára, az SG-1000-re jelent meg először. Aztán két évvel később megérkezett a "Mesterrendszerre" is, 1987-ben. Mind a fejlesztője, mind pedig a kiadója a SEGA volt. A játék lényegében egy roppant egyszerű árkád-ügyességi. Célunk, hogy a pingvinünk tojását minél hamarabb eljuttassuk a pálya legaljára egy szuper komputerhez, vagy vmi hasonló szerkezethez, megadott idő alatt, elkerülvén, hogy tojásunk összetörjön vagy a különböző pályán található dolgok pusztítsák el azt, mint például csapdák, vagy jegesmedvék. A játék története is van, már ha ezt annak lehet nevezni, de jöjjön akkor most az!
A harmadik játék a csokrunkban pedig kissé komolyabban veszi magát, mint az első kettő. És már idősebb korosztályokhoz is szól inkább, emiatt a játékmenete is összetettebb már. A Cyborg Hunter (Kiborgvadász) 1988-ban jelent meg a SEGA fejlesztésében és gondozásában. A játék egyébként csak az európai meg amerikai piacon jelent meg Cyborg Hunter címmel, mert valójában egy japán rajzfilmsorozat, vagy más néven anime, feldolgozása, amelynek eredeti címe: Chôon senshi Borgman, angolul meg Sonic Soldier Borgmannek fordítják általában. Ebben egy maroknyi tizenéves kiborg harcol egy másik dimenzióból érkezett fajjal, a yōmákkal v. magyarosan írva: jómákkal [A szó maga japánul 'szörny' v. 'szellem' jelentéssel bír. Kínaiaknál is megvan ez a szó, de ott azt hiszem démont jelent, meg persze másként is ejtik]. Az európai változatnak, mivelhogy itt nem jelent meg az említett sorozat, ezért átírták még a történetét is, amely a következő:
2242. évet írjuk. Te vagy Paladin a galaxis legkeményebb fejvadásza. A szörnyű kiborgok gonosz vezérük, Vipron vezetésével próbálják uralmuk alá hajtani az egész galaxist! Küldetésed fő célja, hogy behatolj Vipron rejtekébe és elpusztítsd őt. Könnyűnek hangzik? Hát nem lesz az. Ha már bejutottál a Kiborgok erődjébe, hét különböző kiborgoktól hemzsegő területen kell átküzdened magad. E területek mindegyike pedig öt szinttel bír. Térgörbítő (Warp) liftekkel közlekedhetsz majd a szintek között [valami eszement hülyeséget kellett már kitalálni, mert a sima felvonó nem volt elég sci-fi]. A vadászat kezdetén csak ökleidre, állóképességedre és leleményességedre támaszkodhatsz, amellyel túljárhatsz a kiborg őrök eszén. További fegyvereket s felszereléseket a területeken vehetsz majd fel. Hogy eszedet további próbáknak vessék alá, azonosító kártyákat kell majd összeszedned, hogy bizonyos helyekre bejuthass. Szerencsére azonban nem kell mindezt egyedül végigcsinálnod! Adina, kapcsolatod a főhadiszállással, fontos nyomokkal szolgálhat, amelyek akár az életedet is megmenthetik. Az osztott képernyős technológia pedig majd időben figyelmeztet az előtted lapuló ellenfelekről. [A játékban valóban van egy kijelző, amely kissé olyan, mint a Xtro 2 című videotéka töltelék sci-fi/horrorban is látható volt, habár én még a TV3-on láttam az említett filmet. :)]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése