Ahogy legutóbb említettem már, a 36. csokorban Amstrad CPC-virágokról lesz szó. Két idei s két tavalyi játékot válogattam hát virtuális csokrétánkba. Először a 2019-eseket fogom bemutatni, majd a 2018-asakat. Ám lássuk hát őket!
 |
[A színek "ugrálása" emulátorban is
látható, gondolom a CRT TV képe
ezeket elmosná.] |
Kezdjük akkor a csokrot az idei év CPC-s szenzációjával! Ez pedig nem más, mint a Pinball Dreams Amstrad konverziója. Igen, jól olvasta a kedves olvasó, nem én írtam el, valóban az Amigán és PC-n híressé vált flipper programról, a Pinball Dreams-ről van szó. Ha akadna olyan, ki nem ismerné, annak gyorsan leírnám, hogy ez a flipper eredetileg 1992-ben jelent meg Amigán először, és akkoriban mindenki el volt ájulva nem csak a szépségétől, hanem a játszhatóságától, hangulatától, zenéjétől is. Később készültek konverziók belőle Game Boyra, PSP-re, de még iPhone-ra is, 2008-ban. Eleddig még nem akadt senki, aki megpróbálkozott volna egy 8-bites átirattal. Hanem aztán a CPC-s szcéna Batman Groupja megmutatta, hogy erre is képesek. Egyébként e democsoport elég híres a jó minőségű és igen látványos demóiról is.
 |
[Természetesen a játék jobban mozog,
csak a GIF képkocka száma
csökkentett.] |
A játékot még 2018-ban kezdték el fejleszteni, konvertálni, de csak idén készültek el vele. Eredetileg amúgy afféle látványtervekből, demóból indult útjára ez a projekt még 2016-ban. Azonban a gépigénye "elég nagy". Értve ez alatt, hogy 128 KB-os Amstrad CPC-n hajlandó elindulni csak, és természetesen nincs is belőle kazettás, csak lemezes változat. Vagy egy modern kiegészítőt is használhatunk eredeti hardware esetén, az úgynevezett M4 lapot (M4 Board), amely a CPC-knek nem csak Wifi hozzáférést biztosít, hanem SD-kártyákat is képes lesz vele olvasni, háttértárként hasznosítani. Ezt csak azért írtam le, mert a készítők eredeti hardware-ek használatát javasolják a teljes élményhez. Persze azért emulálva sem kell szégyenkeznie a programnak.
A Pinball Dreams CPC-s változata hű konverziója az eredeti Amigás flippernek. Játszhatunk egy asztalnál nyolcan is, persze nem egyszerre, hanem egymás után. A flipperek pedig mind hű másai az eredetieknek. A hangeffektusokat természetesen az Amstrad képességeihez igazították, de nem csökkentették őket. Például az Acélkerék (Steel Wheel) nevezetű asztalon, ha golyónk a rámpához ér, ugyanúgy hallhatjuk a lokomotívot fújtatni, mint Amigán vagy PC-n. Továbbá a zenék is ugyanazok, csak CPC-sítve lettek. Az egyetlen, amelyben eltérés tapasztalható, az a hangulat. Ezt persze nem negatívumként írom, hanem a gép képességeiből adódik. Lévén az Amstrad CPC igen élénk színeket használt, így a játék általános atmoszféráját megváltoztatta. Nem lett egyáltalán rosszabb emiatt, csak más. Ha nagy rajongója volt az olvasó az eredetinek és szereti a 8-bites gépeket, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni ezeket.
 |
| [Van töltőkép is.] |
És ha már a friss konverzióknál tartunk, akkor jöjjön még egy! Az eredeti Scramble-t még 1981-ben a Konami jelentette meg, egy játékszekrény formájában. Hatalmas siker, legenda lett az igen egyszerű, de annál izgalmasabb lövöldözős játékból. Így aztán természetesen érkeztek a másolatok a kor mikroszámítógépeire is. Például a Commodore VIC20-ra volt belőlük egy rakás, ezek között akadt borzalmas bőven, de jó is. A játékélményhez azonban a gyors megjelenítés szükséges volt, így általában ezen a követelményen el is buktak a másolatok. Emiatt aztán voltak számítógépek, amelyekre meg sem jelent. Ilyen volt az Amstrad CPC is. Természetesen idővel érkeztek klónok rá, de ezekből is csak egy maréknyi. Valahogy a finom mozgás túl nagy kihívásnak tűnt.
Egészen 2019-ig, PuzCPC nevezetű programozó átiratának feltűnéséig. Ő ugyanis remekül megoldotta ezt a problémát. Így aztán a Scramble Amstrad CPC-s változata körülbelül egy szintre került az eredeti játéktermi gép minőségével. PuzCPC-nek még segítségére Julien Nevo alias Targhan, aki a hangokért felelt. A játék remekül sikerült. Sőt a készítők még készítettek hozzá egy olyan képet is, amely azt az illúziót kelti, mintha az Amstrad CPC-n MAME-t, azaz a játékszekrények emulátorát használná a játékos. Mindenképpen érdemes tehát egyszer betöltenünk a CPC-s Scramble-t. Persze azt hangsúlyoznom kell, hogy a nehézségi szint ugyanaz maradt kb. mint az eredeti játékszekrényé. Illetve C64-esként azt is nehéz volt megszokni, hogy több, mint egy tűzgomb áll a rendelkezésünkre.
Csokrunk harmadik szálával pedig a messzi, intergalaktikus utazások jövőjéből visszatérünk a földi múltba. Méghozzá a szesztilalmas időkbe, mikor a maffia igencsak megerősödött a tiltott alkoholcsempészetnek köszönhetően. [Egyébként a szerző éppen a Chicago's 30 című játékot is megemlíti, – mely szintén a szesztilalmas időket idézi – mint ihletének egy forrását.] Ebben az időutazásban pedig az Adventures of Timothy Gunn című játék fog bennünket részesíteni. Amelyet César Nicolás González [y Azevedo; tudom az portugál...] írt, lázas betegen, a 2018-as CPCRetroDev versenyre. A játék nem több egy szép, látványos lövöldénél igazából. De lássuk a minimalista történetét!
"Ha megmozdulnak, nyírd ki mindet!" A maffiacsaládok közti háború vérét isszák a város utcái. Mikor a polgármester Timothy Gunn szolgálatait kérte, csak erre a néhány szóra volt szüksége, hogy pontosan elmagyarázza az előtte álló feladat lényegét. [Igen, ez a "történet" pontosan olyan rövid, mint amennyire maga a játék bonyolult. Azonban egy beteg embertől nem rossz teljesítmény. Mármint maga a játék, nem ez a néhány soros háttértörténet. Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy mindösszesen négy azaz 4 hét alatt összedobta.]
 |
[A bizonyítékok, azaz a fehér lapok,
életet is adnak.] |
A játék grafikája egyébként egész jó. Szépen kidolgozott Timothy sprite-ja, illetve a maffiózóké is. Akikből egészen sok variációt kapunk, mert vannak jól öltözött bérgyilkosok, de trikóban flangáló "intellektuelek" is, akik vagy mindenféle tárgyat v. kést dobálnak ránk, vagy lőnek. De ugyanakkor a megjelenítésük elég gyors, amely emeli az élvezeti szintet. A hangrészleg már nem a legjobb. Nem azért, mert jól ismert dallamokat használ fel, mint például a Henry Mancini által szerzett
Peter Gunn című televíziós sorozat főcímzenéje [habár nálunk valószínűleg a Blues Brothers c. filmből ismerheti a kedves olvasó], vagy éppen a játék közben hallható
Jean-Michel Jarre Magnetic Fields pt. 2-je. Hanem azért nem a legjobb, mert például a Magnetic Fields feldolgozás több csatornát használ, amelyeket olykor elfoglalnak a hanghatások. Így aztán inkább egy dallamos kakofóniát hallunk zene és/vagy hangeffektusok helyett. Az irányítás roppant egyszerű, divatos [bár leginkább porhintéshez használt] szóval: intuitív. A játékélmény viszont nem rossz... de nem is jó. Persze el lehet vele lenni, mert a parázs lövöldözésen kívül bizonyítékokat is össze kell szednünk, ha tovább akarunk jutni a pályákon. Illetve ellenfeleink olykor-olykor eldobnak fegyvereket is, amelyeket aztán ellenük fordíthatunk. Ha valaki szereti az efféle gyors izgalmakat, érdemes kipróbálnia.
És ha már a piszkos 30-as években vagyunk, maradjunk is ott, csokrunk utolsó száláig. Ugyanis a Bank AcReturns is ebben a történelmi érában játszódik, természetesen szintén az Egyesült Államokban. És ez a játék is a 2018-as CPCRetroDev versenyre készült. Ám ezt már nem egyetlen ember, hanem három ember közös munkája. A grafikáért és a programozásért mindhármuk felelőssé tehető: Arturo Zambrano Perales, Batiste Samper de Diego és Daniel Gonzalez Luque. Míg a zenéért, meg a hanghatásokért csak az utolsó készítő okolható. Kissé erős a megfogalmazás, de úgy éreztem szükséges, de erről majd később. Előbb lássuk a történetet!
 |
[Szinte teljesen ingerszegény menü,
de legalább itt van zene.] |
A történet a 30-as évek Chicagójában kezdődik. Hősünk, Bob, egyetlen céllal indul útnak e városba. Méghozzá, hogy az említett városban kirabol egy bizonyos bankot. Azonban hősünk nem számolt azokkal az akadályokkal, amelyekkel majd szembe kell néznie. Ezek egyike a hírhedt chicagói maffiabanda a Talpa Software. [Ez így van benne a kézikönyvben! Nem én találtam ki, bár a srácok angoltudásán is lenne mit csiszolni még.] E bandát pedig a gonosz Roberto vezeti, aki ismerte Bob tervét, ezért is vár rá a bank egyik szintjén, hogy szemtől szemben intézzék el végre rendezetlen ügyüket.
A borzalmasan megfogalmazott történet után, lássuk akkor a játékot! A játék grafikája egyszerű, lévén a sprite-ok nem animáltak, hanem statikusan csúszkálnak, amely azért elég blőd dolog. Sőt láthatólag a gép is küzd a programmal, mert itt-ott érezhetően belassul-begyorsul. Bár azt hozzá kell tennünk, hogy az AcReturns fejlesztő csapat az Alicante-i Egyetem diákjai. Így az efféle botlások megbocsáthatóak nekik. A játékban a zenei részleg kimerül abban, hogy a főmenüben hallhatunk egy kis melódiát. Játékközben viszont csak egyszerű hanghatások vannak. A játékélmény pedig vegyes. Célunk lényegében, hogy a kulcsot megszerezvén kimenjünk az egyik ajtón. Hogy melyiken? Azt nekünk kell megtalálnunk. Mindezt úgy, hogy elkerüljük az őröket. Ha hozzájuk érünk a pálya újraindul, megint szedhetjük össze a kulcsot, és próbálgathatjuk az ajtókat. Ez így leírva nem hangzik rossznak, azonban a belassulásokat-begyorsulásokat nehéz megszokni, s bár nem túl zavaróak, de azért elég kellemetlenek tudnak lenni. Hacsak nem szerelmesedtünk bele mindenbe, ami Amstrac CPC, akkor inkább nem javasolnám a betöltését, mert hát elég amatőr az egész program.
Ennyi lett volna hát a 36. játékcsokor. Következő csokromat pedig ZX Spectrumos játékokból állítom majd össze. Addig is jó játékot!
Komputer Kalandor
Egészen 2019-ig, PuzCPC nevezetű programozó átiratának feltűnéséig. Ő ugyanis remekül megoldotta ezt a problémát. Így aztán a Scramble Amstrad CPC-s változata körülbelül egy szintre került az eredeti játéktermi gép minőségével. PuzCPC-nek még segítségére Julien Nevo alias Targhan, aki a hangokért felelt. A játék remekül sikerült. Sőt a készítők még készítettek hozzá egy olyan képet is, amely azt az illúziót kelti, mintha az Amstrad CPC-n MAME-t, azaz a játékszekrények emulátorát használná a játékos. Mindenképpen érdemes tehát egyszer betöltenünk a CPC-s Scramble-t. Persze azt hangsúlyoznom kell, hogy a nehézségi szint ugyanaz maradt kb. mint az eredeti játékszekrényé. Illetve C64-esként azt is nehéz volt megszokni, hogy több, mint egy tűzgomb áll a rendelkezésünkre.
Csokrunk harmadik szálával pedig a messzi, intergalaktikus utazások jövőjéből visszatérünk a földi múltba. Méghozzá a szesztilalmas időkbe, mikor a maffia igencsak megerősödött a tiltott alkoholcsempészetnek köszönhetően. [Egyébként a szerző éppen a Chicago's 30 című játékot is megemlíti, – mely szintén a szesztilalmas időket idézi – mint ihletének egy forrását.] Ebben az időutazásban pedig az Adventures of Timothy Gunn című játék fog bennünket részesíteni. Amelyet César Nicolás González [y Azevedo; tudom az portugál...] írt, lázas betegen, a 2018-as CPCRetroDev versenyre. A játék nem több egy szép, látványos lövöldénél igazából. De lássuk a minimalista történetét!
"Ha megmozdulnak, nyírd ki mindet!" A maffiacsaládok közti háború vérét isszák a város utcái. Mikor a polgármester Timothy Gunn szolgálatait kérte, csak erre a néhány szóra volt szüksége, hogy pontosan elmagyarázza az előtte álló feladat lényegét. [Igen, ez a "történet" pontosan olyan rövid, mint amennyire maga a játék bonyolult. Azonban egy beteg embertől nem rossz teljesítmény. Mármint maga a játék, nem ez a néhány soros háttértörténet. Főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy mindösszesen négy azaz 4 hét alatt összedobta.]
És ha már a piszkos 30-as években vagyunk, maradjunk is ott, csokrunk utolsó száláig. Ugyanis a Bank AcReturns is ebben a történelmi érában játszódik, természetesen szintén az Egyesült Államokban. És ez a játék is a 2018-as CPCRetroDev versenyre készült. Ám ezt már nem egyetlen ember, hanem három ember közös munkája. A grafikáért és a programozásért mindhármuk felelőssé tehető: Arturo Zambrano Perales, Batiste Samper de Diego és Daniel Gonzalez Luque. Míg a zenéért, meg a hanghatásokért csak az utolsó készítő okolható. Kissé erős a megfogalmazás, de úgy éreztem szükséges, de erről majd később. Előbb lássuk a történetet!
A borzalmasan megfogalmazott történet után, lássuk akkor a játékot! A játék grafikája egyszerű, lévén a sprite-ok nem animáltak, hanem statikusan csúszkálnak, amely azért elég blőd dolog. Sőt láthatólag a gép is küzd a programmal, mert itt-ott érezhetően belassul-begyorsul. Bár azt hozzá kell tennünk, hogy az AcReturns fejlesztő csapat az Alicante-i Egyetem diákjai. Így az efféle botlások megbocsáthatóak nekik. A játékban a zenei részleg kimerül abban, hogy a főmenüben hallhatunk egy kis melódiát. Játékközben viszont csak egyszerű hanghatások vannak. A játékélmény pedig vegyes. Célunk lényegében, hogy a kulcsot megszerezvén kimenjünk az egyik ajtón. Hogy melyiken? Azt nekünk kell megtalálnunk. Mindezt úgy, hogy elkerüljük az őröket. Ha hozzájuk érünk a pálya újraindul, megint szedhetjük össze a kulcsot, és próbálgathatjuk az ajtókat. Ez így leírva nem hangzik rossznak, azonban a belassulásokat-begyorsulásokat nehéz megszokni, s bár nem túl zavaróak, de azért elég kellemetlenek tudnak lenni. Hacsak nem szerelmesedtünk bele mindenbe, ami Amstrac CPC, akkor inkább nem javasolnám a betöltését, mert hát elég amatőr az egész program.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése