Játékcsokor #046

Játékcsokor #046

  Ahogy a mostani játékcsokroktól a kedves olvasók már megszokhatták, e bokrétát is úgy állítottam össze, hogy a szálak különböző korokat, vagy hát csak évtizedeket érintsenek. Ezúttal ezt, miként korábban ígértem, Amiga-illatú programvirágokkal tettem. A kedves olvasóktól előre is elnézést kérek, ha vmi nagyon nem úgy jelenik meg, ahogy kéne, de a Google Blogger felületét éppen átszabják, és természetesen ez nem megy nekik zökkenőmentesen. Akkor hát, hogy a bevezető analógiájánál maradjak: szagoljuk meg őket!

   Ezúttal visszafelé haladunk az időrendben, így csokrunk első szála egy idei, 2020-as program, habár már korábban is létezett belőle egy demo vagy béta változat. C64-en, meg persze a kor egyéb mikroszámítógépein is, egyszerre hírhedt és legendás játék átirata ez, ami pedig nem más, mint a Raid Over Moscow! Magyarországon a népi fordítók úgy is nevezték, hogy: Bombázd le Moszkvát! Az eredeti tulajdonos, az Access Software, a maga korában megpróbálkozott a játék Amigás változatának elkészítésével, de ez nem sikerült nekik. Helyettük a munkát a Pixelglass Games fejezte be, amely társaságnak az utóbbi években már köszönhettünk néhány egyéb Amigás felújítást/átiratot.

[A "rettegett" hangár rész.
Amúgy a SzU miért lő ki
atomot egy kanadai városra?]

  A Raid Over Moscow-nak már a maga korában sem volt igazán története, de dióhéjban annyit, hogy az oroszok atomtámadást indítanak az amerikaiak ellen. Nekünk pedig, mint egy lopakodó vadászgép pilótának, aki a Stratégiai Légi Parancsnokság Főhadiszállásán tartózkodik, amely lényegében egy űrbázis, meg kell akadályoznunk az interkontinentális atomrakéták becsapódását. Méghozzá úgy, hogy elpusztítjuk azt a bázist, ahonnan kilőtték. Azonban az első pálya már kihívások elé állította az embereket. Gyakorlatlan játékosoknak ugyanis az említett űrbázis elhagyása igen nehezen sikerült, mert valóban szokni kellett a jármű irányítását, illetve leírás nélkül – ha a PECSÁ-ból vagy egyéb "nem hivatalos forrásból" érkezett a játszani való – végig kellett zongorázni az összes billentyűt, hogy az ember rájöjjön miként nyílik a bázis légzsilipe/kijárata.

[Irány Moszkva!]

  A játék grafikája, szerintem kissé egyszínű, habár pont ez ad neki némi egyediséget, ezek a hetvenes évek thrillereit idéző tompa meg ezüstös-kékes színek. A megjelenítésre nincs panasz, bár néhol akadnak úgynevezett "clipping"-hibák, ilyenkor gyakorlatilag a sprite átvillan más sprite-okon. A hangrészlegre viszont egyáltalán nem lehet panasz. Remek zene kíséri ugyanis cselekedeteinket és az effektusok is nagyszerűek! Az irányítás egyszerű, két gombos joystick esetén a másodikkal nyitjuk a légzsilipet, egy gombos esetén a C64-en megszokott F7-el. Habár a gép irányítása a hangárban még így is nehézkes, nem úgy reagál, mint 64-en. Ráadásul a szovjet bázisok elpusztításakor, nehezebb is a célpontok szintjére süllyedni-emelkedni. Ezek miatt pedig szerintem annyira nem jó, mint az eredeti mikroszámítógépes változatai. Bár az is igaz, hogy így nagyobb kihívást is nyújt, mint az eredeti. Azonban ennek ellenére is érdemes kipróbálni legalább, mert azért nem rossz játék. S könnyedén letölthető innen. Természetesen egy mezei Amiga 500-ason is elfut a program, csak sokat tölt, ha nem a CD32-es változattal játszunk.

  Egy átirat után pedig jöjjön egy feldolgozás a tavalyi évből, 2019-ből. Ez pedig nem más, mint a Bridge Strike (Hídromboló; szó szerint: Hídcsapás,  az utóbbi kifejezés eredetileg arra a balesetfajtára utal, mikor egy túl magas jármű a hídba csapódik). Természetesen itt nem egy kamionnal kell majd elkerülnünk a hidakat, hanem egy vadászrepülőgéppel kell elpusztítani azokat, feldolgozva és felidézve az árkád és remek mikroszámítógépes lövölde a River Raid, élményeit. Számos változata készült ennek a klasszikusnak, csokrunk második szála is pont egy ilyen, amelyet a lengyel Project R3D csapatnak köszönhetünk. A játékot magát Pawel Nowak programozta, a grafikáját pedig Krzysztof Matys alkotta meg, míg a zenéjéért Simone Bernacchia "JMD", a hangeffektusokért pedig Marcin Świech tehető felelőssé. A Bridge Strike egyébként gdański RetroKomp rendezvényen a második helyet érte el, nem véletlenül, mert nagyon jó móka. A Bridge Strike-nak egyébként 68000-es processzorú 14 MHz-es Amiga, OCS chipset, 1 Mb Chip, 1 Mb gyors (Fast) RAM szükséges. Szóval emulátorban válasszunk egy Amiga 500+-t legalább 2 Mb-os gyors RAM konfiggal. Ha valakit érdekel a valódi, fizikai kiadás, a dobozos változata is kapható még itt. De ha nem ragaszkodunk a fizikai formátumhoz, akkor erről az oldalról letölthető a gáma ingyenesen, a járványra való tekintettel.

[Részlet az intróból.]

  A játéknak van egy minimális története is. Amely szerint valahol egy távoli ország szomszédságában az ellenséges haderő támadásra készül. A parancsnokság gyorsan mozgó ellenséges földi egységeket észlelt. Az ország lerohanását neked kell megakadályoznod! Meg kell semmisítened a hidakat! Ebben segítségedre lesz hazád legkorszerűbb többcélű vadászrepülőgépe is. Sok sikert!

  A Bridge Strike grafikája nagyszerű, bár a megjelenítés még fejlettebb Amigákon is kissé lassú, az animációknak nincs elég fázisa. A hangzásra viszont nem lehet panasz, mert nagyszerű hanghatások és még nagyszerűbb háttérzene biztosítja a kiválóan szórakoztató hangulatot! Az irányítás nagyon egyszerű, a joystickkel mozgunk, illetve hátrahúzva lassulunk, előretolva gyorsulunk, a tűzgombjával lövünk. A játékélmény pedig remek. Bár kissé lassan indul be, de nem rossz lövöldözős játék, amely bárki számára pozitív élménnyel tud szolgálni, legyen az gyakorlott veterán vagy gyakorlatlan kezdő. Sőt a játéknak van Androidos meg iOS-es változata is, "ingyenes" azaz reklámos. Viszont ott pontok mellett érméket gyűjtögethetünk, amelyekből vehetünk különböző repülő járműveket is. Emellett a grafikán is változtattak egy picit, előnyére, sőt a megjelenítés is értelemszerűen gyorsabb. Habár szerintem ezt Amigán is feljavíthatták volna...

  Csokrunk harmadik szála pedig szintén a múltból merít inspirációt. De ez nem a hagyományos értelemben vett feldolgozás, mert nem egy másik játék ihlette, hanem egy történet, egy monda. Méghozzá igen régi történetről vagy mondáról van szó, mely a Mesés Keletről származik. S tán először írásban az Ezeregy éjszaka meséi között hallhattunk a főhős, Ali Baba történetéről. Az új évezred hajnalán, 2000-ben [noha technikailag ez még valójában az 1999. év volt, mert ugye az időszámításban nem létezik nulladik év] jelent meg az Ali Baba Amigára. Egyszemélyes alkotója Nabil Gonem, aki egyébként kezdetben maga terjesztette a játékot három lemezen, elméletileg mindenféle csomagolás nélkül, 35 német márkáért [az eurót csak 2002-ben vezették be először]. Az Ali Baba történetéről semmit sem tudtam meg, de még csak egy dokumentációt sem találtam. Habár arra rájöttem, hogy lámpákat kell gyűjtögetni.

[Mikor először betöltöttem,
nem voltak grafikai hibák...]

  A játék grafikája nem olyan, amelytől leesne az állunk. De azért nem is rossz, sőt egyedinek mondható. A megjelenítésével pedig egyáltalán nincs gond. Nagyon finoman mozog mindig, s a sprite-ok animációi igen folyamatosak. A hangrészleg az már egy másik kérdés. Ha lemezről játszunk, akkor nincs zene, de effektusok azért vannak. Viszont, ha feltelepítjük, akkor meg kb. nincs játék. Legalábbis az én 40.42-es Workbench-emen, Picassóval, egyáltalán nem indult. Ez persze nem zárja ki, hogy másnál menne, ha jobb rendszere van, vagy egyáltalán, velem ellentétben, tudja is kezelni azt a rendszert. :) De visszatérve az Ali Babára: a játék irányítása egyszerű, nekem úgy tűnt, hogy nagyjából a joysticken kívül nincs is másra szükségünk, habár dokumentáció híján ebben sem lehetünk biztosak. A játékélmény pedig jó. Bár ezzel nem mindenki fog egyet érteni, főleg azok nem, akik nem szeretnek egy pályán körbejárni, hogy megtalálják a lámpákat. Mindenesetre, aki szereti a mászkálós kalandokkal vegyített platformjátékokat, azoknak érdemes egy pillantást vetni erre a játékra is.

[A CD32-es változat
borítója, amelynek
sok köze nincs a
játékhoz.]

  Az utolsó Amiga illatú szál erejéig pedig térjünk vissza a kilencvenes évek derekára! 1995 igen mozgalmas, zsizsegő, izgalmas egy év volt. A Délszláv háború még javában dúlt, viszont az Európai Unió újabb három taggal bővült. A Java népszerű programnyelvvé avanzsált. Az év vége felé pedig megérkezett a Playstation, az Amigának pedig egy éve volt még, mielőtt a gyártása megszűnt, hiszen a PC-k lassan minden területet elfoglaltak már. De 1993 óta egy dolog nem változott: mindenki egy jobb, pöpecebb Doom-klónt akart létrehozni. Az Amiga sem volt különb, miként a PC-n kívül az összes egyéb számítógép fajta és videojátékkonzol sem. Születtek is rá a különböző minőségű klónok. Az egyik ilyen próbálkozás pedig a Fears (Félelmek) című játék volt. Mindössze két lemezen, vagy egy CD32-es korongon terpeszkedett el a Bomb Software játéka, amelyet Frederic Heintz írt. A grafikájáért pedig Stephane Elbatz, Laurent Sebire, Corentin Jaffre és Carlos Pardo voltak felelősek. A zenéjét pedig Mathieu Berthaud szerezte. A kiadásért pedig a Manyk LTD. felelt. A gépigényről pedig annyit, hogyha nem a CD32-es változattal játszunk, akkor érdemes legalább egy Amiga 1200-ast 4 MB memóriával emulálni hozzá. Az adatok után pedig következzék a története!

[Akárcsak a Doomban, itt is
van pályák közötti "térkép".]

  A régi idők Frankensteinjéhez hasonlóan, Bloodheart (Vérszív) professzor is abban hisz, [ilyesmiben Victor Frankenstein soha nem hitt] hogy génmanipulációval az élőlényekből olyan szövetségeseket formálhat, akik hozzásegíthetik a világuralomhoz. Elzárkózott sötét és bonyolult tornyába, amelynek titkos helyiségeit s járatait kísérleteinek szerencsétlen mutációi őrzik. Azonban neked sikerült a professzor gonosz karmai közül kiszabadulnod! Küldetésed, ha úgy döntesz, elvállalod, hogy átverekedd magad a gonosz mutánsokon, hogy végül leszámolj magával az őrült professzorral. Tornya telis tele van trükkökkel, csapdákkal, lépcsőkkel, folyosókkal, titkos járatokkal. Az egész építményben elszórva pedig találsz majd fegyvereket, főzeteket, (potion) [ez a történet még a fejlesztés korai fázisában íródhatott, mert a játékban inkább elsősegély csomagokkal gyógyulunk] amelyek majd küldetésed során segítségedre lesznek. De fellelhetsz majd kincseket is, amelyek pedig a pontszámaidat növelik majd!

[Ez egy 68040-es procival 
emulált A1200-assal fut
ilyen szépen.]

  A játék grafikája szerintem egy Amigától kiváló! A korai 2.5D elmés használatát láthatjuk a monitorunkon kibontakozni, ha betöltjük. A megjelenítés néhol kissé belassul, de nem azért nem az élvezhetetlenségig. Bár az opciókban ezen segíthetünk, ahol a grafika is beállítható. A hangrészleg ugyan nem fergeteges, de kiveszi a maga részét a hangulatból, amelyet a grafika elénk tár. Az irányítás történhet joystick-billentyűzetről vagy csak az utóbbiról. A játékélmény pedig egyáltalán nem rossz. Az ellenfelek kissé hülyén néznek ki, de más Amigás FPS-ekhez képest szerintem lényegesen jobb. Főleg, hogy beépített pályaszerkesztő is rendelkezésünkre áll, illetve minden egyéb, amelyet például a nagy DOS-os elődtől a Doomtól megszokhattunk. Mindenképpen érdemes betölteni és kipróbálni, ha a szeretjük a régi FPS-eket!

  Ennyi lett volna hát a 46. csokor. Legközelebb ismét DOS-játékokat fogok ismertetni. Addig is jó játékot!

Komputer Kalandor