Zsebmulatság #003

 Zsebmulatság #003

  Úgy döntöttem, hogy mégsem egy újabb Játékcsokor következik most. Hiszen az előző bejegyzésem előtt ismertettem néhány emulátort. Többségükben hordozható konzolokét, így úgy véltem, hogy végül is szólhatna ez a bejegyzés azokról a játékokról, amelyeket az ismertetett emulátorokkal futtatni lehet. Lássuk hát őket!

  Akkor kezdjük elsőként a Nintendo DS játékokkal! Méghozzá a Második Világháború repülős élményeit felelevenítő B-17: Fortress in the Sky (kb. Erőd a fellegekben) című játékkal. A játék 2007-ben jelent meg és a fejlesztését Skyworks Technologies végezte, a kiadását pedig a Destination Software gondozta. A repüléstörténetben jártasabbak már a címből megállapíthatták, hogy ezúttal nem egy vadászgép kabinjában kell majd a játékosnak ügyködnie, hanem egy bombázó fedélzetén. Méghozzá egykoron a Boeing által gyártott, amerikai nehézbombázó fedélzetén, amelyet még jóval a világháború előtt fejlesztettek ki. A játék alcíme, e repülőgép becenevére, azaz a Flying Fortress-re (Repülő Erőd) utal. Lévén a gépet 11 vagy később, bizonyos változatait már 13 gépfegyverrel szerelték fel. Sőt arra is rájöttek, hogyha bizonyos formációban repülnek ezekkel a bombázókkal, akkor megnehezítik a Luftwaffe pilóták dolgát, mert a bombázók képesek voltak egymást is fedezni, így is növelve a biztonságukat. Egyébként 1990-ben készült egy film is a szövetségesek, vagy hát inkább az amerikaiaknál leghíresebb B-17-esről a Memphis Belle-ről. Mivel a játéknak nincs története, lássuk akkor hát a dobozának a hátulját! 

[Intro nincs...]

  A B-17-es Flying Fortress [már elnézést, de az egy, illetve két másik játék, és inkább szimulátorok] 1944 őszének Németország és a megszállt területei feletti légi háborúba repít. 25 izgalmas küldetést teljesíthetsz Franciaország, Hollandia és Németország felett! [Igen, ezt már az első mondatból is megtudtuk...] Ülj át bármelyik lövészpozícióba, kerüld el a halálos repeszrobbanásokat és bombázz pontosan... ha pedig megvagy repülj haza a már rád váró távírószalag (ticker-tape) parádéra! [Néha már az ilyen "remek" leírásokból megállapíthatjuk, hogy nem feltétlenül éri meg a program a pénzét.] Egyébként van egy olyan "története" is, miszerint a B-17-es, Lucky 25 (Szerencsés huszonötös) már huszonnégy küldetést repült sikerrel, azonban hazatérése nem lesz egyszerű, mert még huszonöt küldetést kell repülnie, mielőtt visszatérhetne az Államokba. [A fentebb említett Memphis Belle repült összesen 25 küldetést...]

[17 megás gifben látható
a játék egy részlete...]

  A játék nagyon ígéretesnek tűnik, de minél többet játszunk vele, annál inkább rájövünk, hogy azért elég sekélyes az egész. Grafikailag nincs vele probléma igazán, mert kapunk 3D-s részeket, illetve 2D-seket is. A hangrészlege sem hagy semmi kivetni valót maga után. Hanghatásokat külön kiemelném, mert egész jó hangulatot ad, hogy miközben lövünk, halljuk, ahogy a gép padlójára potyognak a hüvelyek. Az irányítása egyszerű, a ceruzára vagy hát emulálva az egérre leginkább csak a menükben lesz szükség. A játékélmény viszont nagyon átlagon aluli. Nagyon sok lövészpozíció van a gépen, ezek között váltogathatunk a ceruzával/egérrel, de vállgombokkal is. Egyébként a lövöldözésre nem is lehet panasz, de egy idő után roppant zavaró, hogy ugyan halljuk a "többieket" kiáltani: "Jönnek a vadászok!", csak éppen ritkán mondják, hogy merről. Alkalomadtán benyögik, hogy 11 óránál, stb. A játék sekélységéhez még hozzájárul, hogy mindenből öröklőszer van, illetve, hogy a B-17-es az egyik minijátékban, mikor a légvédelmi repeszfelhőket kell kerülgetnünk, olyan jól mozog, mint egy Bf-109-es. A játék nem lenne rossz, de szerintem nem is túl jó. Azt mondanám, hogy kissé átlagon aluli, főleg, hogy a küldetések zömében nagyjából rendre ugyanazt csináljuk.

  Akkor hát zsebünkből húzzuk elő a második DS-kártyát, hogy lássuk mi az! Ez bizony a B Team: Cartoon Metal Squad című játék, amely 2009-ben jelent meg. A Most Wanted Entertainment Kft. fejlesztette, akik igen, magyarok és itt Budapesten indult pályafutások. A játék kiadását pedig V.2 Play gondozta. B Team címe egyébként egy utalás az A-Team című filmsorozatra, amely idehaza, mint A szupercsapat került a TV-k műsoraira. Ahogy a filmsorozatban, úgy a játékban is egy csapat zsoldosé a főszerep. Természetesen ezek a legkülönfélébb és talán legkülöncebb figurák, hogy még inkább emelkedjék a komikumi hatása a játéknak. Például a csapatban van sombrerót viselő revolveres mexikói pisztolyhős, nyilakkal lövöldöző eszkimó/inuit meg vörös csillagos usankát hordó orosz, stb. Szóval a társaság elég vegyes. A játéknak nincs története – vagy legalábbis én nem találtam róla semmit – ezért rögtön az ismertetésére is térnék.

  Ismertetés előtt még elmondanám, hogy a B Team igen erősen hasonlít egy régi Amigás játékra, a Cannon Fodderre. Ahol szintén egy maroknyi katonát kellett hasonló módon irányítanunk [és amelynek az volt az alcíme vagy mottója, hogy: "War has never been so much fun" (A háború még soha sem volt ilyen jó móka)]. A játék grafikája eléggé rajzfilmes, de egyszerű 2D-s, azaz leginkább sprite-okat használ. Ezt viszont gyorsan teszi. Nekem mondjuk a rajzstílusa nem tetszett, de hát ez egyéni ízlés kérdése. Miként a hanghatásokra, úgy a zenére sem lehet panasz. Az irányítás azonban kissé zavaró. Ugyanis az egészet nem csak a ceruzával/egérrel irányítjuk kizárólag, hanem megosztva a DS játékvezérlő részével. Szóval emulálva szükség lesz legalább két beviteli eszközre is. Ez némileg elvesz az játékélményből ugyan, de nem sokat. Egy egészen tűrhető kis Cannon Fodder-klónt kapunk a B Team "személyében" a Nintendo kézikonzoljára. Ha másért nem is, ezért érdemes kipróbálni. Természetesen nem teljesen azonos a két játék, mert például ebben különlegesebb fegyverek nélkül is elpusztíthatunk házakat, illetve ha társainkat eltalálják, akkor nem halnak meg. Illetve többféle küldetéstípust is kell teljesítenünk. Azonban a B Teamben csak 30 pálya van. Azt még hozzátenném, hogy lehet ketten, együttműködve is játszani, természetesen két külön DS-en vagy emulátorban.

 

  Ezzel pedig most összecsukjuk a Nintendo DS-t, és elővesszük a tokjából a Sony Playstation Portable-t. Lássuk akkor az első PSP játékot, amely szintén magyar vonatkozású és valójában legelőször iPhone-ra jelent meg, nem hagyományos konzolokra. Ez pedig nem más, mint a 4x4 Jam. A játék PSP-re egy évvel a telefonos megjelenés után, 2010-ben készült el. A fejlesztését két cég végezte, az Intuitive Computers és a veterán játékosoknak ismerősen csengő Invictus Games. Amelyet Kozák Tamás és Diviánszky Ákos alapított még 1992-ben. Ezzel meg is van a magyar szál. A 4x4 Jam kiadását szintén az Invictus gondozta. És hogy miféle játékról is beszélünk? Ehhez el kell mondanom, hogy az Invictus egyik leghíresebb/legsikeresebb játéka az 1NSANE volt. És akkor ebből már rögtön kikövetkeztethetjük, hogy bizony a 4x4 Jam is valójában egy hasonló játék. Méghozzá egy szabad pályás, terepverseny, ahol a járműveinket minél ügyesebben irányítva kell elsőként beérnünk a megadott kapukba, hogy minél előbb, minél több kaput összegyűjtsünk. További érdekesség még, hogy a 4x4 Jam még megjelent Dreamcastra is később. A játékot valójában soha nem adták ki UMD-lemezen, hanem a Playstation Store-ból volt letölthető.

  Mivel nincs igazán története 4x4 Jamnek, ezért rá is térnék az ismertetésére. A játék alapvetően egy butított 1NSANE. Akinek kimaradt az a játék, dióhéjban összefoglalva: terepverseny, amelyben mindenen átvágva kell elérnünk a kijelölt kapukat. Többféle verseny van, van ahol köröket kell futnunk, van ahol minél hamarabb kell összegyűjtenünk az összes kaput. A játék grafikája szép, a megjelenítés pedig nagyon gyors. A hangrészlegre szintén nem lehet egy rossz szót sem szólni, mert hangulatos, horzsolós metál szól a versenyek alatt, a kocsink pedig zörög-csörög-nyekereg-nyöszörög attól függően, hogy éppen miként esünk, karambolozunk, stb. Az irányítás roppant egyszerű, ha már Playstationön játszottunk bármiféle autóversenyt hamar ráérzünk a kezelésére. A játékélményre pedig nem lehet panasz, mert hangulatos és remek. Szerintem azért PSP többre is képes volt, mint egy iPhone, viszont ez annyira nem látszik magán a játékon. Gondolom így egyszerűbb volt a portolása. Mindenesetre, ha szeretjük a terepversenyeket, márpedig ilyen játékból nem sok akad, akkor mindenképpen próbáljuk ki! Akkor is, ha még nem játszottunk hasonlóval sem!

 

Zsebünkben lévő utolsó játék következik most, mely az előző PSP-programmal ellentétben megjelent fizikai formában, UMD-lemezen is. És amely nem más, mint az Archer Maclean's Mercury. Ez a játék 2005-ben jelent meg és az Awesome Studios fejlesztette, míg a kiadásáért az Ignition Entertainment Ltd. USA felelt. A tapasztalt retrojátékosoknak pedig a címben található név ismerősen csenghet, ha máshonnan nem is, hát a 1992-ben Amigára megjelent Archer Maclean's Pool című játékról, ahol a "címszereplő" játéktervező már megcsillogtatta tudását. [Mondjuk nekem a játék sehol nem futott normálisan, mert állandóan lefagyott, mind Amigán, mind DOS-on, de még GBA-n is!] Szóval a brit fejlesztő még visszatért a nevével fémjelzett logikai-ügyességi játékkal. Merthogy a Mercury valójában az, méghozzá egy igen szellemes gáma. Többféle cél létezik benne, valamely pályán csak az idő számít majd, máson pedig, hogy minél nagyobb higanygombócot takarítsunk meg a végére, de lesz olyan is, ahol célunk nem lesz más, minthogy megadott színben juttassuk a folyékony fémünket a célba. Szóval ötletekben nem lesz hiány! Ennek a játéknak sincs története, szóval lássuk is rögtön az elemzést inkább! 

[Az egyik bonyolultabb gyakorló
pálya.]

  A játék grafikája szerint remek. Nem csak látványos, de gyors is! Emellett elég sok átvezető videót is kapunk. A hangrészlegre sem lehet panasz, bár igazán nincs benne semmi kiemelkedő sem. Ugyan van némi visszajelzés funkciója a hanghatásoknak, ezek azért nem túl szenvedélyesek, inkább csak szigorúan a funkciójukat látják el, mindenféle cifrázat nélkül. Az irányítás nem egyszerű, de megszokható, hogy melyik gombbal éppen miként mozgathatjuk a kamerát, mert bizony erre igen gyakran szükségünk lesz. A játékélmény viszont pazar. Annak ellenére, hogy logikai-ügyességi műfajú a Mercury, van benne némi árkád hatás is, amely sokat emel rajta. A feladatok természetesen egyre nehezednek, de a játék egy igen kimerítő tanuló szinttel is rendelkezik. Ezt érdemes végigcsinálnunk, mert tényleg megtanít bennünket mindenre, noha nem éppen a legrövidebb oktatószint, amellyel valaha is játszhattunk. Ha PSP-t emulálunk mondjuk telefonunkon, akkor nagy valószínűséggel ez egy remek választás lehet majd oda, mert a pályák elég gyorsan megoldhatóak, néhány megálló között. De ha nem ilyen céllal szeretnénk betölteni, csak valamilyen könnyedebb és vérmentes játék céljából, akkor is érdemes kipróbálni Archer Maclean Higanyát! Azt még hozzátenném, hogy van benne kétjátékos mód is! Habár ezt nem próbáltam.

  Ennyi lett volna hát ez a Zsebmulatság, hogy legközelebb mivel jelentkezem, még magam sem tudom, de addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor