2025. október 23., csütörtök

Játékcsokor #091

 Játékcsokor #091



  Ahogy legutóbb ígértem, jöjjön akkor most egy maroknyi Amstrad CPC-s játék, melyekkel úgy 4 éve nem foglalkoztam, ahogy elnézem a blogot. Feltételezem, e bejegyzések átlagon aluli olvasottságának köszönehetően én sem vettem a fáradtságot, hogy írjak és GIF-eket készítsek ezekről a játékokról. Azonban lassan túl sok Amstrad CPC játék lesz a letöltés könyvtáramban melyeket meg sem néztem még. Ezért úgy gondoltam, nézzünk meg hármat együtt!


[Lanzarote kissé olyan
dühös Donald kacsa fejű.]
  Ezúttal úgy gondoltam, hogy időrendi sorrendbe haladok majd a bemutatandó programokkal. Kezdem is a "legrégebbivel", de persze ez is, akárcsak a többi, már XXI. századi játék. A Frog Alot eredetileg a CPCRetroDev 2015 nevezetű fejlesztőversenyre készített alkotója nem meglepő módon 2015-ben, és a nosztalgikus megmérettetésen a második helyezést ért el, maga mögé utasítva 34 másik programot és kapott egy különdíjat is a legjobb technikai teljesítményért (Best technical achievemnet). Egyébként nem teljesen értem, hogy miért nem lett első, de mindegy is. A játék szerzője a CNGSoft, amely valójában egy igencsak tapasztalt és számomra úgy tűnik, hogy a CPC programozásában felettébb jártas César Nicolás González-t takarja [spanyolban a Z-betű "sz"-hangként viselkedik, ezért kapott kötőjeles tárgyragot]. Egyébként azóta számos hasonló szoftverrel örvendeztette meg a CPC-s közösséget, egyik játékát, mely szerintem kevésbé sikerült jól, már itt a blogon is bemutattam: az Adventures of Timothy Gunnt, úgy hat évvel ezelőtt a Játékcsokor #036-ban. [Persze vegyük figyelembe azt is, hogy ezeket a játékokat González úr egyedül alkotja meg általában!] De térjünk vissza a Frog Alotra! Műfaját tekintve egy ügyességi játék, melynek mechanikái ismerősek lehetnek sokak számára egy jóval régebbi, de annál híresebb programból a Nebulus-ból vagy amerikai címén: a Tower Topplerből [GameBoy-on Castelian néven futott]. Ám most lássuk a játék történetét!
  A bátor Tavi Lanzarote [Lancelot spanyol megfelelője] ördögi ellenségének, Morgana boszorkánynak esett áldozatául. Ezért most a Kerekasztal nemes lovagja apró, védtelen békává töpörödik, amint leszáll az éj. Az egyetlen dolog, mely átmenetileg megtörheti az átkot az igaz szerelem csókja. Azonban a lovag szeretett Ginebráját [jól sejti az olvasó, ez is Guinevra/Guinevere spanyol megfelelője, ejtsd: Hinebra] a Senyvedő Őrség várában vetették börtönbe. [Az eredeti szövegben la Guardia Dolorosa szerepel, ami fájdalmasat vagy szomorút jelent, de gondoltam így jobban hangzik. Egyébként a dolorosa spanyolul jelenthet még számlát is, szóval úgy tűnik arrafelé sem szeretnek fizetni az emberek... :)]
  Vajon Lanzarote visszanyeri emberi alakját, még idejének lejárta előtt? Vajh túlélheti-e a számos fenyegetést, mely a Senyvedő Őrség várában leselkedik reá? És vajon Ginebra szerelme elég erős-e, hogy megtörje Morgana boszorkányságának hatalmát?
[A legelején egy teleportot látunk,
nem hibát a GIF-ben.]
  Ezekre a kérdésekre természetesen csak akkor kapunk választ, ha betöltjük a Frog Alotot és játszunk vele. Így hát rá is térnék a program elemzésére. A játék grafikai megvalósítása nagyon jól sikerült a CPC-s lehetőségeket tekintve! Nagyon hasonló a korábban említett remek elődökhöz, és majdnem olyan élvezetes is. Méltán érdemelte ki a különdíjat a játék. A hangrészlegére sem lehet semmilyen panasz kapunk zenét és hanghatásokat egyszerre. A muzsika a C64-es The Human Race című játék 4. "alzenéje" (subtune), melyet Rob Hubbard szerzett és az egyike a legtöbbet feldolgozott muzsikáinak [Íme egy a capella változat, a svéd a capella együttes a Visa Röster előadásában]. Az irányítása egyszerű billentyűzetről és joystickről vezérelhető, hamar "ráérezhető". A játékélmény pedig kiváló! Már csak azért is, mert az időnk egyáltalán nem szűkös, mint a Nebulus-ban. Viszont a Nebulus-szal ellentétben nincs is vége. Sajnos csak 8 torony van a programban, utána végtelenül ismétlődnek újra, újra és újra... illetve, nem tudom, hogy még benne van-e a hiba, de az első verzióban, ha a játékos elérte a 999900-as pontszámot, akkor a számláló lenullázódott. Ennek ellenére, ha van az embernek ideje, érdemes "végigvinnie", mert így is szórakoztató tud lenni.


[Hangulatos borító.]
  E csokor második szoftverszála igen különleges e csokorban, mert rögtön két változatát is bemutatom. A Nita című játék eredeti változata a CPCRetroDev 2023 nevezetű fejlesztői versenyre készült el, 2023-ban. Éppen csak lecsúszott a dobogóról, mert a 30 "pályamű" közül a 4. lett. Azonban The Sugars! 2023–2024-es videojáték-show-ban a jelölték legjobb platformjátéknak. Ez a változat, az eredeti, mely az Amstrad CPC Mode 1 nevezetű megjelenítési metódusát használja, négy azaz 4 darab színnel, de nagyobb felbontással [320x200]. Ám tavaly elkészült a Nita egy olyan változata, mely a CPC Mode 0 megjelenítését használja, tizenhat azaz 16 színnel, de kisebb felbontással [160x200]. A játékot Alfonso Carmona Medina írta és kiadója a Matranet vagy Matra Computer Automations nevezetű cég volt, illetve most is az. Ha esetleg valakit érdekelne a fizikai kiadás, kazettán elérheti ezen a hivatkozáson. Bár amint látom, ez a kazetta, feltételezésem szerint csak az eredeti, Mode 1-es verziót tartalmazza. Azonban egy ismertetés után, lássuk a játék történetét!
  Hangyaföld békés világában, baljós veszedelem leselkedik a hangyabolyra. A Hangy-ár (Antsplash) nevű galád hadsereg megszállta a területüket és elrabolta tojásaikat. E zűrzavarban, Nita, a repülés hihetetlen képességével megáldott hangya lett a boly egyetlen reménysége.
  Nita bártan bemerészkedik a Hangy-ár főhadiszállásaira, ahol minden sarkon halálos veszélyek lesnek rá. Hogy sikerrel járjon, ügyesen félre kell ugrania a hegyes tövisek elől, melyek átnyársalhatnák őt, és még az ellenséges katonákat is el kell kerülnie.
  A játék egy kihívásokkal teli platformkörnyezetben zajlik, ahol Nita minden ügyességére és mozgékonyságára szükség lesz minden egyes ugrásánál, lépésénél. A Hangy-ár tövisei és katonái oly akadályok, melyeken furfangjával és a repülési képességével 
kell átjutnia Nitának.
  Készen állsz, hogy elfogadd e kihívást és végigvezesd Nitát e halálos veszedelmektől hemzsegő világban? Mutasd meg milyen ügyesen vezérled Nitát, hogy szembenézhessen a katonákkal és elkerülje a töviseket bátor küldetése során! Hangyaföld sorsa és a boly reménye a te kezedben van. Menj hát, szárnyas hős! Ennyi katona és tövis elkerülés után egy szövegben, azt hiszem áttérhetünk a program mindkét változatának elemzésére. [Amúgy érdekességkép még megjegyezném, hogy az játék kézikönyve tele van elég sok félrefordítással, feltételezem spanyolból. Például a program betöltését részletező oldalon a készítő a "charge" szót használta, amely valóban jelenthet töltést is, de inkább egy akkumulátor feltöltése esetén használatos.]
  Kezdeném először az eredeti 4 színű, Mode 1-es változattal: Grafikailag a játék nagyon hangulatos, mondhatnánk, hogy látványos, noha különlegesebb effektusokat nem igazán használ. Viszont minden, ami a képen látható, annak a megjelenítése gyors, még akkor is, ha több sprite mozog egyszerre a képen. Akadás-lassulás, csak halálkor tapasztalható, de nem jöttem rá, hogy ez szándékos, vagy éppen a halál animáció az mely már megterheli a[z emulált] hardvert. A játék hangrészleggel nem rendelkezik, de abszolúte semmilyen zörejt, dallamot nem kapunk, csak szép grafikát. A Nita irányítása roppant egyszerű, mert főképernyőn megkapjuk a gombok kiosztását, de játszhatunk kurzornyilakkal is, tűzgombra nem is lesz szükségünk. A némaságától eltekintve, a játékélmény szórakoztató, és bár valóban kínál kihívást, nem azt a fajtát, amely kiváltaná az emberből, hogy egy körbepörgő rúgást demonstráljon a monitor felé. Érdemes tehát kipróbálni!
  A Mode 0-ás változat grafikája is nagyon szép, habár szenved a CPC-s játékok bajától: a betűk, a színhasználat miatt alig olvashatók. A megjelenítés bár érezhetően nem annyira gördülékeny, mint a 4 színes változatnál, azért a mozgásra itt sem lehet panasz, akár több sprite egyszerre való mozgása közben sem. Nem tudom, hogy Medina úr különleges effektusnak szánta, vagy valami más ok miatt, de életvesztéskor a kép kissé szokatlanul megrezzen, amely elsőre meglepő lehet egy kicsit, de egyáltalán nem zavaró. A 16 szín mellé ezúttal kapunk zenét és hanghatásokat is. Azonban egyszerre csak az egyiket. Legalábbis a főképernyőn hallható a zene, az effektusokat pedig játék közben kapjuk meg. Egyik sem különösebben kiemelkedő, de azért jó, hogy végre van! Az irányítás nem változott: a kiosztást láthatjuk a főképernyőn, de ugyanúgy nyomhatjuk a kurzorgombokat a repülőhangya irányításához. A játékélmény kicsit különbözik az eredetitől, de inkább a pozitív irányba hajlik szerintem. Szóval érdemes ezt is kipróbálni! Már csak azért is, mert a pálya sem változott.


  Csokrunk utolsó szála pedig egy igazi kis csemege azoknak kik, mint jómagam is, rajongói voltak a Cybernoid és hasonló ügyességi lövöldözős játékoknak, mint például a Taskforce, Shark meg ezek és amelyekről még nagyon régen, nyolc évvel ezelőtt írtam a Játékcsokor #004-ben! A Hypernoid Zero ugyanis egy igen tiszteletteljes CPC-s főhajtás a nagy és klasszikus előd, a Cybernoid előtt, mint ahogy azt a címből sejteni lehet. A játékot Paul Kooistra alias Axelay alkotta meg Harris Kladis alias rexbeng grafikai és Herve Monchatre alias Tom et Jerry du GPA zenei segítségével. A játék intróját pedig Toms készítette. Műfaját tekintve pedig egy ügyességi lövöldéről van szó, amelyben sokat számít az időzítés,  az ügyesség, illetve a megfelelő fegyverek vagy védelmi eszközök használata. A játék egyébként a németországi 2024-es Revision Demo Party versenyén, a "Játék" kategóriában a harmadik helyet szerezte meg. [Az első helyet egy Amigás logikai játék, a Glubble, míg a másodikat egy PC-s kb. a 3DRealms 2.5D-s motorjára erősen hasonlító grafikus látványt használó ügyességi FPS játék, a Skilander vitte el.]
  Mivel története nincs a Hypernoid Zero-nak ezért rátérnék az elemzésére. A látvány valami fantasztikus. Teljesen kihasználja a CPC képességeit, sőt emellett még az egész program megjelenítése is kiváló sebesség mellett történik. A hangrészlegre pedig egyáltalán nem lehet panasz. Kapunk hangulatos zenét és megfelelő hanghatásokat is. Az irányítás többféle módon történhet: billentyűzetről, kurzorgombokkal, meg különféle joystickekkel. Kissé szokni kell ugyan, de hamar elsajátítható azért az egész játék. A játékélmény viszonyt kiváló... lehetne, ha valójában nem csak egy technológiai demóhoz erősen hasonlító programot készítettek volna a készítők. Ugyanis, legnagyobb sajnálatomra a Hypernoid Zero kizárólag kettő azaz 2 pályával rendelkezik. Ezek ugyan elég hosszúak és nehezek, főleg, ha az ellenséges tüzet (Enemy Fire) a játék elején sűrűre (Heavy) állítjuk. Mondjuk akkor a nehézségi szinte közelít az agyrémhez. Ennek ellenére azt mondom, ha valaki szereti a szép és gyors grafikát és/vagy Cybernoid rajongó, akkor érdemes kipróbálnia mindenképpen!



Ennyi fért hát ebbe a Játékcsokorba, legközelebb szerintem, ZX Spectrumos csokorral jelentkezem, mert azoknak is van egy külön könyvtára a letöltéseim között, melyeket szintén át kéne néznem. De addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor