Játékcsokor #063

 Játékcsokor #063

  Ebben a játékcsokorban elhagyjuk most a Zilog processzorokkal működő mikroszámítógépeket, hogy elővegyük a metál-oxid félvezető technológiát, azaz a MOS Technology által gyártott processzorokat használó gépecskéket. Méghozzá a Commodore első sikergépével kezdjük ezt a sort, a VIC20-assal, vagy ahogy itthon és német nyelvterületen ismert volt: VC20-assal. Ismét lesznek friss és klasszikus programok e csokorban, de lássuk végre őket!

  Most is kezdjük a frissebbekkel és majd haladunk vissza az idő(rend)ben, akár egy DeLorean. Az első játékszál tavalyi, azaz 2020 júliusi. A címe pedig: Overthrown (kb. Megbuktatva). A szerzője pedig egy bizonyos Erik J. Hooijmeijer. És egyébként ctrl-alt-Development néven is ügyködik, illetve e néven rendelkezik egy saját oldallal is. Műfaját tekintve pedig ügyességi-lövölde-féleség, mert ezek a meghatározások kissé lekorlátozóak vagy beskatulyázóak. Hogy az olvasó is értse miért írtam ezt, elmondom, hogy a játék megjelenésekor az egyik retrooldal már a címbe is beleírta, hogy VIC20-ra készült egy játék, melyben GTA-hangulatú elemeket kapunk. S mondhatjuk, így van. Mert kell benne lövöldöznünk, autót vezetnünk, ha autónk lerobban, akkor újat kell lopnunk [ezt a játék automatikusan adja]. De ugye a Commodore e mikroszámítógépe azért nem egy erőmű, szóval ezek valóban inkább olyan hangulati elemek, amelyek hasonlítanak az említett és méltán nagy sikerű PC-s program vonásaira. Azonban most lássuk is miről szól az Overthrown! Illetve a keletkezésének hátteréről is írni fogok kicsit, mert a története nem túl hosszú.

[Híradás az elnöki palota környékéről.]

  Talán túl sokáig ragaszkodtál a hatalmadhoz. Azonban most, hogy tüntetések zajlanak az utcán, a hadsereg pedig átállt az ellenzék oldalára, itt az idő, hogy felmarkold a pénzt és fuss! Menekülj gyalog, autóval és repülővel egy trópusi szigetre, hogy békében visszavonulhass, már ha sikerül oda eljutnod élve! Igazán ádáz ellenállásra számíts ebben a VIC20-as akciójátékban, ahol ezúttal te a rossz fiút [nem Mr. T-t] alakítod! Ennyi lett volna hát a játék története, amely talán hamarosan hazánkban is megvalósul a főszereplőnek szintén game overrel! Az Overthrown valójában Erik J. Hooijmeijer újévi fogadalmának gyümölcse, mert e szerint egy VIC20-as játékot kellett megalkotnia cartridge-re. Eredetileg egy Falcon Patrol (Sólyom Őrjárat) jellegű [ahogy pedig az Őrjárat esetében megemlítettem már VIC20/VC20-on és C16 meg Plus/4-en ez a játék 3D Raid (3D rajtaütés) s  Skyhawk (Mennyei v. Égi Héja) néven ismert] játékot szeretett volna létrehozni. Ám időközben meneer Hooijmeijer elolvasta a Diktátorok kézikönyvét, és hát az Overthrown lett a vége. Azonban most lássuk a program elemzését!

[1.2-szeresére gyorsított és "vágott"
GIF, hogy látszódjanak a játék főbb
vonásai, elemei.]

  Az Overthrown grafikája az egyszerűbb, [talán átrajzolt karakteres] már-már piktogramos grafikájú játékok közé tartozik, de mivel gépi kódban íródott, természetesen a megjelenítés nagyon gyors, amely előnyére válik. A hangrészlege sajnos kimerül csak nagyon egyszerű hanghatásokban, zenét nem kapunk. Az irányítás roppant egyszerű és természetesen joystickkel történik. A játékélmény pedig nagyon jó. Elsőként a pénzünket kell összeszednünk az elnöki palotában, ahová egyre több tiltakozó érkezik, akiknek viselkedése nagyban függ a mi viselkedésünktől. Ha rájuk lövünk, akkor ők is hamarabb kezdenek el lőni és agresszívebbek lesznek. Miután összegyűjtöttük a zsákmányt, be kell ugranunk az autónkba, amelyekkel az utakon lévő tüntetőket üthetjük el, illetve kerülgetnünk kell majd az akadályokat meg ránk dobált bombákat is. Amennyiben kifogyunk a benzinből, vagy más okból, tűzgombbal hagyhatjuk el a járművet. Lőni csak gyalog tudunk, és lőszerünk igen kevés. A végső játékrész a reptér elérésével kezdődik, ahol is gépünkre és gépünkkel felszállva a vadászrepülőket és helikoptereket elől kell majd menekülnünk. A szigetre való leszálláshoz pedig addig mérsékeljük a sebességünk, míg a futóművek automatikusan kinyílnak. A játék letölthető a szerző oldaláról mind program azaz PRG és Cartridge formátumban is. [És érdemes is letölteni, mert remek szórakozás.] Emulátorban [WinVice esetében] természetesen előbb állítsuk be, hogy 8 kilobájtnyi memóriával bírjon a virtuális VIC20-sunk a Beállítások->VIC20 settings->8K módon.

  A következő szálunk szintén egy XXI. századi, egészen pontosan tavalyi program. És emellett egy verseny résztvevője, amely megmérettetés a THEC64 Winter Game Development Competition 2020 (THEC64 Téli Játékfejlesztési Verseny 2020) névre hallgatott. A THEC64 a nemrégiben megjelent C64-re hasonlító, de valójában csak emuláló számítógép, amely egyébként támogat modern megoldásokat már, mint a HDMI, SD-kártya stb. De mégiscsak egy hardware emulátor, amely a C64-es mellett képes VIC20-at is emulálni. Szóval erre a versenyre készítette el Andy Hewitt alias Hewco, akinek van saját oldala is. És gyakorlatilag holtversenyben egy C64-es játék készítőjével első helyezést ért el, így megkapta a THEC64 gépet meg egy joysticket hozzá. A játék címe pedig Cheesy Trials (kb. Sajtpróbák). Műfaját tekintve pedig ügyességi, egy ugrálda, idegenszóval platformjáték. A játék történetének ezúttal nem szentelnék külön bekezdést, mert kb. egy mondatba belefér. Az Echo névre hallgató egeret irányítjuk, akinek különböző kísérletekben kell részt vennie, amelyek sikeres teljesítése esetén egy darabka sajt vár rá. A kísérletek pedig arra irányulnak, hogy képes-e egy egér a megismerés (kognitív) tudományát mutatni.

  És akkor következzen most a Cheesy Trials elemzése! A játék grafikája az egyszerűbb stílust követi, cserébe viszont az egyik legfinomabb mozgást kapjuk, amelyet a VIC20-ason valaha is láthattunk. A hangrészleg kissé vékony, mert csak hanghatásokat kapunk, amelyek kissé az idegesítő fajtából valóak, de nem rosszak. Az irányítás roppant egyszerű joystickkal vezéreljük Echo egeret, a tűzgombbal "ugratjuk". A játékélmény pedig egészen kivételes. Mert egyébként roppant egyszerű, de van benne valami, ami függővé teszi az embert. A pályák, azaz a kísérletek – amelyekből 36 db van amúgy – időre mennek, de életünk nincs. Amennyiben elrontanánk a kísérletet, csak az elejéről kell kezdenünk. Ezenkívül van még benne "zuhanási sérülés" (fall damage), de ez csak azzal jár, hogy időt vesztünk, mert miután Echo kiméltatlankodta magát, máris rohanhatunk vele tovább. Ahogy borítón is látszik, a játékhoz 24 kilobájtnyi memória kell. Ezt az emulátorunkban, már WinVice-t használva, a Beállítások->VIC20 settings->24K módon állíthatjuk be. A játék egyébként innen letölthető, de akár fizikai formában, kazettán is megvásárolhatjuk. De mindenképpen próbáljuk ki, mert érdemes.

  Csokrunk harmadik szála is XXI. századi, ám ennek az új korszaknak a hajnalán született. Alkotója leginkább a Commodore-os demonstrációs programok színpadának egyik ismertebb figurája: Aleksi Eeben. E finn úriember ugyan leginkább zenészként ismeretes, de nem idegen tőle a programozás sem. Készített már demókat, de zenei programokat, sőt még 512 bites játékokat is a Commodore 64-re. Ám 2002-ben úgy döntött, hogy a korábbi kenyértartó dobozú mikroszámítógépre, a VIC20-ra készít egy egyszerűbb játékot. Ez lett a Dragonwing (Sárkányszárny). Műfaját tekintve egy ügyességi, elkerülős árkádjáték. Története nincs, úgyhogy rögtön az elemzésére is térnék.

[Emulátorban nem látszódik ez a
mozgó "keret".]

  Általában a szoftverszerzők erősségei kitűnnek a programjaikon. Ez erről a játékról is elmondható. A Dragonwing grafikája, természetesen VIC20-as programokhoz hasonlítva, hihetetlenül jó és színes. Látványosnak nem nevezném, de azért kényezteti a látóidegeinket a színeivel. Meg persze a megjelenítés gördülékenységével is, mert nagyon finoman mozog a sprite, ahogy az egy árkádjátéktól elvárható. A hangrészleg szinte csak zenéből áll. Egyetlen hanghatásunk járművünk elpusztulásának robaja. A zenéje ugyan nem az én ízlésem, de remekül szól. Az irányítás roppant egyszerű, [de szándékosan furcsa, bizonytalan] és csak a joystickre lesz szükségünk vagy az I,J,L,M gombokra, az F1-el pedig indítjuk a mókát. A játékélmény pedig nagyon árkád, sajnos nincs lehetőség elmenteni a pontszámunkat, így ez inkább afféle partijátékként is felfogható, vagy csak saját ügyességünket mérhetjük le vele. Egyébként játékmenetben kicsit talán az Flappy Bird mérhető hozzá, de azért nem teljesen. Ráadásul a Dragonwing elindul egy bővítetlen VIC20-ason. Egyszer mindenképpen érdemes betölteni!

  Az utolsó program csokrunk egyetlen játéka, amely a XX. században készült, méghozzá a VIC20-as hőskorában. A Riddle of the Sphinx (A szfinx talánya v. rejtvénye) 1983-ban jelent a Lyversoft gondozásában. Ennek a kiadónak-fejlesztőnek eddigre már volt öt másik programja VIC20-ra és ZX Spectrumra is. A játék címe pedig utalás Szophoklész drámájára, amely a Thébai mondakörön alapszik és amelynek címe: Oidipus király vagy latinosan: Oedipus király [egyébként Oidipus görögül dagadtlábút jelent]. És igen ez az az Oidipus király, aki megöli apját és feleségül veszi saját anyját. Szóval Szophoklész drámájában van egy rész, ahol Oidipus úgy menti meg Théba [eredeti óegyiptomi nyelven Uaszetnek hívták amúgy] városát a Szfinxtől, hogy megválaszolja annak a találós kérdését. Itt ilyesmire nem lesz igazán szükségünk, mert nem találós kérdéseket fogunk a Riddle of the Sphinxben megválaszolni. Vagy nem csak azokat. E játék műfaját talán egy nagy magyar klasszikushoz, az Időlabirintushoz tudnám hasonlítani. Ha valakinek kimaradt a magyar klasszikus, akkor a Commodore PET-klasszikushoz, amely Androidra is letölthető, a Nightmare Parkhoz tudnám hasonlítani. Szóval egy kalandjáték, amelyben kisebb minijátékokat kell majd játszanunk. A Riddle of the Sphinxnek nincs igazán története, vagy legalábbis én nem találtam, de azért beillesztem ide az elején elolvasható leírást.

[A Szfinx mellett ott van még két
piramis (?) is, csak alig látszik a
színek miatt.]

  Feladatod átverekedni magad az útvesztőn, hogy elérd a Szfinx sírkamráját, ahol is helyes választ adj talányos kérdésére és elnyerd a Szfinx kincsét. Ahogy átkelsz az útvesztőn, elkerülsz majd más helyekre is, ahol különböző feladatokat kell majd teljesítened. Ha lehetőséged adódik rá, gyűjts kincseket e helyeken is! Mert legalább 500 egységnyi kinccsel kell bírnod, hogy beléphess a Szfinx sírkamrájába. Ám előtte még a szent kulcsot is meg kell találnod, mely a sírkamrát nyitja. Az útvesztőben a következő gombokkal mozogsz: Y [fel], G [balra], J [jobbra], N [le]. [Mellesleg nem csak az útvesztőben, hanem a minijátékokban is ezekkel a gombokkal mozgunk, már ahol mozoghatunk...] Most pedig akkor térjünk át az elemzésére!

[A GIF kétszeresére van gyorsítva,
viszont láthatóak a változatos mini-
játékok.]

  A Riddle of the Sphinx grafikája nagyon egyszerű, kezdetleges, mint a legtöbb kora nyolcvanas évekbeli játéké. Sajnos a megjelenítése sem a legjobb. Egyrészt lassan, néhol szinte zavaróan akadozva mozog, mintha BASIC-ben írták volna. Másrészről a készítője nem gondolt bele, hogy fehér háttéren sárgával írni, illetve bizonyos minijátékok esetén sárga háttéren, sárga sprite-ok nem feltétlenül fognak látszódni. Biztos vagyok benne, hogy ez még TV-n is roppant zavaró volt a maga idejében. A hangrészleg szintén kezdetleges, kapunk néhány effektust ugyan, bár ezek kissé fülsértőek, de még azért elviselhetőek. Állandó zenét nem kapunk, csak a játék kezdetén hallunk valami rövidebb muzsikát, meg a végén [gondolom]. Az irányítás kizárólag billentyűzetről történik, de ezzel nincs különösebb baj. A játékélmény a kezdetleges grafika meg hang ellenére, viszont roppant szórakoztató még úgyis, hogy bizonyos minijátékok nagyban a szerencsénktől függenek semmint az ügyességünktől. Mint például, amikor egy és öt között kell megadnunk egy számot, hogy főhősünk mely sávba álljon annak érdekében, hogy a vágtató tevék ne tiporják el. De vannak fogócskás, ahol nekünk kell menekülnünk, meg egyéb ügyességi minijátékok is. Talán úgy tíz-tizenkétféle, amellyel egész jól el lehet szórakozni. Csak azoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza, hogy saját fantáziájukkal egészítsék ki a Riddle of the Sphinx hiányosságait. Lehet, hogy sokaknak még így sem fog tetszeni, de szerintem ez egy nagyon jó VIC20-as játék, amelyet érdemes kipróbálni. A Riddle of the Sphinxnek, amint a borítón is látható 16 kilobájtnyi extra memória kell, ezt a WinVice-ban a Beállítások->VIC20 settings->16K bekapcsolásával érhetjük el.

  Ennyi lett volna hát a 63. játékcsokor, legközelebb is egy Commodore masina játékaival jelentkezem, de addig is jó játékot mindenkinek!

Komputer Kalandor