Céhünk elismert tagja

Céhünk elismert tagja

  Gaetano visszatért hát a céhbe, hogy Félkézkalmárral diskuráljon. A főtolvajnak megosztotta vágyát, hogy magasabb rangú tolvaj lehessen, magasabb polcra kerülhessen. Félkézkalmár sátáni szemöldökei alatt megbúvó szemei megcsillantak e kijelentést hallván. Mint általában az efféle főcsahosoknak neki is rögtön volt egy ajánlata, amivel e vágyát Gaetano elérhetné.

  "Szóval szeretnéd bizonyítani, hogy magasabb rangra vagy érdemes? Éppen van is egy feladatom számodra, amivel megteheted ezt! Hosszú hónapokkal ezelőtt egy hozzád hasonlatos ifjú tolvajt küldtem el, hogy keressen meg nekem egy igen értékes, aranyláncon függő amulettet. Ám nem érkezett felőle semmi hír sem azóta, így kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy elbukott.

  Sok évvel ezelőtt a papok céhének pontifexe bírta ezt a varázslatos amulettet. De az a mi céhünkhöz tartozik!

  Ha elhozod nekem ezt a varázstárgyat, nem csak hogy gazdagon megjutalmazlak, de e tetteddel bizonyítod a többi céhtag előtt is érdemességedet. Remélem, ifjú tolvaj, sikerrel jársz majd, mert ez az amulett igen fontos céhünk számára. Azt javaslom kutatásodat kezd a legközelebbi kocsmában."

  Ezzel Félkézkalmár kitessékelte az "ifjú tolvajt" kényelmes barlangjából. Gaetano pedig elhagyta a céhet, hogy a legközelebbi kocsmába siessen. Ez az említett italmérés pedig a város délkeleti csücskében volt megtalálható. [A térképen a lilával jelzett épületek a kocsmák.] A Kankus barlangja (Bugbear's Cave) név volt olvasható az ajtó fölé függesztett cégéren. A pipafüsttől, sör- és izzadságszagtól, no meg zsivaj terhes levegő fogadta a belépő tolvajt. A nagy zajban azért itt-ott suttogás siklott az ablaküveg-rezegtető regiszterek alatt. E hangtalan macskalábon surranó pusmogások érdekelték Gaetanót. Helyet foglalt egy durván ácsolt asztalnál, amely enyhén lejtett, ahogy megpróbált elhelyezkedni, a mögötte közeledő csaposnő megbotlott benne, ráöntve mindazt az italt, amely a tálcáján kupákban lötybölődött.
  Hangos röhögés volt a válasz az ivószomszédaitól a balesetre. Az egyik leghangosabb nyerítésű vendég, akinek alig voltak fogai, igazán élvezte az esetet. Gaetano már azon volt, öklével tapasztja be a dühítő asztaltárs száját, amikor hirtelen rosszullét fogta el. Ugyanis a fogatlan asztaltárs kupájának alján egy döglött rágcsáló úszkált, illetve feküdt, mint valami kő egy tó alján. Miközben az ifjú tolvaj a piát söprögette ruhájáról érdekes sustorgás ütötte meg fülét, de sajnos idegennyelven szólt a száj, így nem értette. Hanem közben felfigyelt egy másik beszédre is, amely nem volt halk, de hangos sem. [Listen to gossip]
  "Nemrég hallottam ám, hogy valami tolvaj meglovasította a papok céhéből egy amulettet. S azóta nem mer előbújni, hanem valahol a város északnyugati csatornáiban bujkál, mint valami patkány. Azonban lehet tévedek, már annyira nem emlékszem..."
  Tolvajomnak nem kellett több, megtudta, amit akart. Sietve, szeszszagúan távozott a Kankus barlangjához címzett fogadóból. Szaga miatt kivételesen elkerülték a szélhámosok, utcai árusok.
  Az északnyugati csatorna lejárat sokkal inkább hasonlított valami barlanghoz, mint ember alkotta szennyvízelvezető bejáratához. Gaetanóra öntött sör szaga, meg a csatorna bűze igen émelyítően elegyedett, már-már hányingert keltve tolvajomban. Azonban a rosszullét helyett a feladatára koncentrált.
  Két ládát is látott félhomályban, amelyek a mocskos, bokáig érő vízben álltak. Mindkettő igen öregnek, ütött-kopottnak, de leginkább szennyesnek tűnt. Az első láda zárja azonban roppant bonyolult volt. Bonyolultabb, mint amit a külseje indokolt volna. Gaetano már sejtette, hogy a kocsmában hallott pletyka igaz. Ráadásul, amint zárat zaklatni kezdte, meghallotta, amint egy szerkezet működésbe lendül. Csapda! Nem maradt sok ideje, hogy a zárcsapokat kinyitogassa. Ráadásul a második-harmadik csap igen makacsul beszorult, szinte eltörve tolvajom álkulcsát.
  Szerencsére aztán sikerült megbirkóznia az átkozott zárral, aminek köszönhetően a csapda is hatástalanítódott. Azonban Gaetano nem éppen azt találta benne, amit keresett. Mert egy kövér patkány valami ázott-szakadt papírdarabot falatozott a láda mélyében. Tolvajom megfogta a rágcsálót a farkánál fogva, majd tiszta erejéből falhoz csapta a kártevőt. Eztán alaposan szemügyre vette a megcsócsált üzenetet. Merthogy üzenet volt. Az ákombákomból a következőket tudta kisilabizálni:

Nem tudom, mi.nt sikerült ezt megcsinálnod. De jó pénzt fiz.tn.k a. amulettért. Jö.. a Sárkányfészek [Dragon's Lair] ivóba. Óvakodj! Félké....ár egy másik tolvajt is megbízott az amulett megt.l.l.sával. Ezt az üzenetet semmis...

  Gaetano, megtudván az új címet az említett ivóba sietett. A Sárkányfészek nem volt túl messze a csatornalejárattól. Egy szűk kis késelős sikátor szájából nyílt ez az inkább zugkocsmákra emlékeztető ivó. Itt már kevesebb füst szállt az éterben, hanem annál több suttogás, pusmogás, mormogás. Ide nem a patakzószavú álhősök jártak, hanem valódi züllött alakok. Tolvajok, rablók, gyilkosok. Tolvajom szerencsére nem tűnt ki a tömegből, így gyakorlatilag észre sem vették érkeztét. Elfoglalt egy kis asztalt az egyik homályos sarokban, majd rendelt magának egy kis kupica papramorgót, miközben füleit hegyezte. [Listen to gossip]

  Sok mindent lehetett hallani abból a sarokból, mintha csak direkt így építették volna. Persze a nagy része nem volt valami érdekes, mert hol ostobaságokról fecsegtek, hol tippeket, trükköket osztottak meg egymással a gazfickók arról, hogy miként lehet az aréna egyik, másik harcosát legyőzni. Ám ekkor egy afféle patkányarcú kis szerzet került ebbe sötét odúba, amit kocsmának csúfoltak. Rendelt valami cefrét, majd egy nyurga rókaképű alak mellé telepedett. Aztán ahogy megnyílt a szája, úgy dőlt belőle a szó, mintha csak valami zsilip lett volna egy gáton, ami vízrengeteget visszatartotta, amíg csukva volt.

  Szerencsére a szóáradat azért nem csak uszadékot hordott magával, hanem kincseket is: "Legutóbb egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ki ne hallgassak két fickót, akik valami amulettről diskuráltak! Az egyik meg akarta venni, a másik természetesen eladni, meg is egyeztek, hogy majd a »kunyhóban« találkoznak. Valami olyasmit is mondtak, hogy ez a »kunyhó« valahol délnyugatra fekszik Lankamesszitől..."
  A patkányképű alak aztán másról kezdett el beszélni. Gaetano várt még egy picit, majd felállt helyéről, kifizette a pokoli "italt", amit rendelt, majd az istállókhoz sietett, hogy mielébb kunyhóhoz vágtasson.
  Ezért azt a városból kivezető utat választotta, amely a kereszteződés után délnek tartott. Amely egyben egy igen veszélyes csapás is volt. Nem csak azért, mert mindenféle dolog borult az útra, de ragadozómadarak errefelé megtámadták az óvatlan lovast, mi több rablók, zsiványok lődöztek rá nyilakat. Gaetano megtapasztalta mindezt. A madarak egyike majd megskalpolta karmaival, egy pedig nyílvessző arcát súrolta, míg egy másik a karjába állt, mire megérkezett ahhoz az átkozott kunyhóhoz.
  A kunyhóban talált egy tekercset [az első ládában van], amely elárulta, hogy valamelyik kocsma pincéjében kell kutakodni. Hogy mi után, vagy miért az nem volt részletezve, de jó tolvajom sejdítette, hogy mi lehetett az. Így hát még magához vett némi értékeket, majd visszalovagolt Lankamesszibe azon az átkozottul rossz úton.
  Mivel Lankamessziben Gaetanónak nem volt szobája, hol meghúzhatta volna magát, ezért a tolvajok céhében keresett menedéket addig, amíg sebei begyógyultak. [Lényegében annyit kell csinálni, hogy a "pihensz egy ideig" (Rest for a while) menüpontot nyomogatjuk.]. Néha megpróbálkozott egy-két főzettel, de mind pocsék minőségű volt, s így alig segítettek valamit állapotán. Mikor ismét visszanyerte erejét visszatért a Kankus barlangjába, bekukkantani annak pincéjébe.
  Azonban erre nem maradt lehetősége, mert a csapos észrevette szándékát. Így hát Gaetano leült inkább, és hallgatta a többi vendég beszédét. Az egyik igen érdekes dologról beszélt. Méghozzá arról, hogy egy tolvajt megöltek a város északnyugati fertályán. Több sem kellett Gaetanónak, máris sietett az északnyugati csatornához, szerencséjére, mert néhány italtól bódult fickó dobótűkkel játszott, és átlyukasztották annak az alaknak a fülét, aki jó tolvajom mellett ült. Távoztakor a csaplárosnő integetett utána.
  Odalent, a város alatt, körülbelül a negyedik-ötödik láda átkutatása az, amely említésre méltó. Ugyanis ebben nem pénz, főzet vagy varázsgyűrű várta Gaetanót, hanem merev hulla. Olyan szagot árasztva magából, hogy az már gázcsapdának is beillet volna, ugyanis tolvajom majd' elájult a fertelmes bűztől. Ennek ellenére tolvajom átkutatta a tetemet. A halott satuként szorított valamit az egyik markában. Tolvajom nagy nehézségek árán végül felfeszítette a merevedett ujjakat, amelyek egy aranyláncot rejtettek, óvtak.
  Gaetano rájött, hogy ez csak is az amulett lánca lehet. Mivel a varázstárgyat magát nem, de ezt megtalálta, úgy döntött visszatér a céhbe, értesíteni erről a fejleményről Félkézkalmárt.
  "Jól tetted, ifjú orzó, hogy visszahoztad a láncot. Meg is jutalmazlak ezért ötszáz arannyal.
  Azonban küldetésedet még be kell fejezned. Forrásaim azt súgták, hogy az amulettet valójában sohasem lopták el a papok céhéből. [Ami valójában Tempus temploma...] Úgy értesültem, hogy az amulettet titkos, jól őrzött helyre zárták. Így neked kell azt majd ellopnod!"
  Gaetano délelőtt tíz órára ment a templomhoz, mert akkor már nem volt ott senki. Tolvajomnak pedig egyik mágikus kopogtató gyűrűjét (Knock ring) kellett felhasználnia, hogy a bonyolult zárat feltörhesse, ugyanis az egyik csaphoz nem volt megfelelő álkulcsa. [Ezt úgy lehet megcsinálni, hogy amikor a játék felkínálja, hogy megtörjük a zárat (Will you pick it?), akkor mondjuk nemet (no), ezt követően viszont megkérdezi, hogy ki akarjuk nyitni? (Will you open it?) erre pedig válaszoljunk igennel (yes). Kis töltés után egy menübe kerülünk, ahol eldönthetjük, hogy mit szeretnénk. Igyekezzünk a gyűrű használós menüpontot kiválasztani (Use a knock ring to open lock), mert az égő kanóc nem áll meg. Szóval elpazarolhatunk egy gyűrűt, miközben sebződünk...]
  Odabent Gaetano nem sok érdekeset talált, amíg el nem kezdte jobban szemügyre venni a falakat, mert ekkor egy rejtekajtóra lelt! [Ez nagyjából valahol középen, északon, talán egy kissé északkeleten volt.] Tolvajom bátran belépett a titkos helyiségbe. A benti ládák dugig voltak csengő-bongó aranyérmékkel, ám a negyedik láda mást tartalmazott! Fekete bársony párnácskán ott pihent az amulett! Gaetano nem hitte el, hogy végre rálelt a hőn áhított varázstárgya, ám örömének igen gyors véget vetett az ütés, amelyet a tarkójára mértek.
  Mikor ájultságából magához tért sajgó fővel, szinte azonnal emlékezett, hogy hol van, s mi történt. Riadt tekintete a földön azonnal észrevett egy törött üvegcsét, amelynek szilánkjaiból valamilyen fekete folyadék szivárgott a padlóra. Méreg! Hasított Gaetano agyába a felismerés épp oly fájdalmasan, mint a korábban fejére mért ütés. Nem teketóriázott, azonnal a legközelebbi vajákoshoz sietett, akinek boltja a kastélytól délnyugatra feküdt, hogy megtudja, ki főzhette a mérget.
  A vajákos a méreg szó hallatán kikelt magából, hiszen az ő mestersége a gyógyítás volt, de nyomban eszébe jutott, hogy a városon kívül lakik egy vén remete, aki alkalomadtán készítget efféle főzeteket. Gaetano homlokára csapott, hiszen korábban is járt már ott, hogy valami folyadékot ellopjon! A vajákostól azonnal az istállókhoz rohant, hogy lovát felnyergelve a remete kunyhójához vágtasson. E gyorsaságnak megvolt ugyan az az előnye, hogy az útonállók, vadmadarak mire feleszméltek, addigra tolvajom messzi járt. Azonban, ha lova megbotlott messzebbre is repült, jobban összezúzva magát. Kék-zöld foltokkal érte el a remetelakot.
  Odabent vad kutatásba kezdett, melynek során felfedezte a vén remete naplóját. Gaetano a szakadt, koszos papírra ákombákommakkal vetett gondolatokat alig bírta elolvasni. Fáradságos munkával aztán sikerült megfejtenie a legutolsó bejegyzést, amely így szólt:

  Két fickónak most adtam el néhány főzetet. Azt mondták, hogy a kastélyba szeretnének bejutni. Nem voltak túl kedvesek hozzám, így megemlítettem nekik, hogy romok között talán meglelnek majd egy különleges tolvajkulcsot, amely segítheti vállalkozásukat. Ha ha ha ha! Az ostobák... most majd megtanulják! Mert az az álkulcs, ami segít bejutni a kastélyba, az valahol a kőfejtőben fekszik.

  Ezen kívül Gaetano talált némi aranyat, gyógyító főzetet meg valamiféle utalást, hogy a kőfejtőt egy titkos úton lehet megközelíteni. Ahogy elhagyta a remetelakot, visszavágtatott a kufárok állomására, és onnan kereste meg a kőfejtőbe vezető eldugott csapást. [A remetelaktól ne is próbáljunk titkos úton, ezt általában a kérdőjel jelöli, eljutni a kőfejtőbe, mert a játék lefagy. Jobban mondva nem csinál semmit.] A kőfejtőben aztán hamar meglelte a különleges tolvajkulcsot, majd továbbállt. [Az itt lévő őrök ezidáig a legnehezebbek. Egyszer érnek csak hozzá az emberhez, és máris vége a fogócskának, ráadásul elveszik az ember összes aranyát! Szóval csak óvatosan!]
  Lankamessziben Gaetano azonnal a kastélyhoz sietett, hogy végre visszaszerezze azt az átkozott amulettet, mert már kezdte türelmét veszteni a hajszában.
  Éjjel érkezett meg a városba, a csillagok állásából úgy tűnt éjfélkor. Dühödten, de mégis hangtalanul sietett végig a sötét utcákon, mert éjfél volt mire visszaért a városba. Útközben megitta gyógyító főzeteit, hogy a lovaglás során elszenvedett sebei gyorsabban gyógyuljanak. Az utcák közepén haladt, nehogy valamelyik kapualjból váratlanul előbukkanjon valami orgyilkos, aki esetleg az erszényéért tőrét tolvajomba mártaná. Oly halkan surrant, mint az árnyék, végül elérte a kastélyt, amelynek kapuját, ha nem is könnyedén, de már fel tudta törni a frissen szerzett álkulcsával.
  Odabent felnyitott két ládát, mielőtt rálelt volna a titkos ajtóra, amely úgy tűnt, mintha az épület északnyugati szárnyában lett volna, majd bátran belépett a rejtett helyiségbe, hogy végre fellelje az amulettet, amiért annyit fáradozott már.
  A titkos folyosókon, mint valami kísértett barangolt aztán Gaetano. Az útközben feltört ládákból pedig kisebb vagyont harácsolt össze magának, de aztán úgy hatodik-hetedik ládában rálelt arra is, amit oly sokáig keresett már: az amulettre. Eszébe jutott a legutóbbi esete a varázstárggyal, ezért rögvest megfordult, hogy ezúttal legalább lássa a támadóját. Ám szerencsére nem volt ott senki. Sietve megkereste a kijáratot, majd elhagyta a kastély, s visszatért a céhébe.
  Azonnal Félkézkalmárhoz sietett, akinek átadta a varázstárgyat. A főtolvaj meglepett boldogsággal kiáltott fel: "Kiváló! Sikerrel jártál, valóban! Be kell vallanom, hogy kétségeim voltak képességeiddel kapcsolatban. Azonban e tetteddel mélyen megbecsült tagja lettél céhemnek. Fogadd el jutalmad, ezt az ötezer aranyat!" A bőrzacskó amely aranycsikóktól duzzadt egyenesen Gaetano kezeiben landolt. Tolvajom boldogan lépett ki a céh pihenőjébe, hogy kifújja magát, mert tudta, hogy legközelebbi megbízatása talán még ennél is szövevényesebb, nehezebb lesz...

A céh legújabb tagja

A céh legújabb tagja

  Viszonylag hosszú út után Gaetano előtt egy kisebb tanya körvonalai tűntek fel. A tanyáról azonban hamar kiderült, hogy valójában kufárok állomása (Trading Post). Ráadásul vérbeli, kupori kupecek gyűltek itt össze, hogy portékáikat a legmagasabb, legarcátlanabb módon árulják.

  Útbaigazításért is egy vagyont kértek bármelyik utazótól, arra hivatkozván, hogy boltjuk nem megy úgy, ahogy kéne. Habár ennek sokkal inkább mérhetetlen mohóságuk volt oka, semmint valami rajtuk kívül álló szerencsétlenség. Gaetanótól is próbáltak némi baksisra szert tenni, de a tolvaj ismerte az efféle alakokat, akik nem sokban különböztek azoktól az aljas, sunyi kofáktól, akik elorzott jószágokkal üzleteltek. [Egyébként van itt egy olyan opció, hogy visszasétálhatunk Lankamesszibe, de ha erre nyomunk, akkor megjegyzi a kereskedő, hogy ugyan minek is gyalogolnánk, ha lovagolhatunk is. Szóval nem láttam értelmét e menüpontnak, de talán a sok eséssel végezhetünk a lovunkkal, akkor meg jól jöhet ez az opció.]

  Gaetano rövid pihenés után ismét paripája hátára kapott, majd egy roppant kanyargós, kígyózó úton elindult északnak, a remetelak felé. Igen viszontagságos lovaglás után, melynek során megannyi akadályt kellett elkerülnie a silány úton, végre megérkezett. Az elhagyatott kunyhó igen tágas volt, és felette pórias. Padlóját döngölt föld adta, falai meg-megroggyantak, az ablakokon kívül a tető résein is beszűrődött a fény. Gaetano inkább rögtön neki is látott a kutakodásnak a vályogviskó falai között.

  A salétromba öltözött falak között igen hamar rálelt a ládára, amely tartalmazta azt, amit keresett. A fehéren ködlő főzet fioláját fekete selyembe pólyálva találta meg. Tolvajom azonban úgy döntött, hogy szétnéz még egy kicsit e helyütt, hátha lel némi sárgás vigaszt némelyik másik ládában.

  Szerencséjére akadt oly láda, amely aranycsikókat fialt, de ezek oly kevesen voltak, hogy kedvét nem deríthették fel. Így hamarosan távozott, ismét kanyarogva, a pocsék úton, vissza a kufárok állomásához. [Lényegében ismét megjelentek az "őrök", akiktől menekülve lehetett megtalálni a kijáratot.]

  Ezúttal a kupecek oly pimasz pénzt kértek bármiféle hírért, hogy a sokat megtapasztalt Gaetanónak is felfordult tőle a gyomra. Így hát rossz kedvűen indult is vissza Lankamesszibe. Azonban az út visszafelé még rosszabb lett, mint volt. Jó párszor leesett nyergéből, mert az akadályok oly sokasága került eléje, illetve lova lábai alá, hogy szegény állat levetette magáról lovasát. Gyakran még a könnyű vágta gyorsasága sem volt elég ahhoz, hogy közben mindenféle akadályt átugrathasson. Orzómnak fejét ragadozó madarak karmolták össze, szinte arra kárhoztatván, hogy a nyeregből a sárba huppanjon. Sőt nem sokkal Lankamesszi előtt egy nyílvessző találta el vállát, hogy Bane vigye el az összes útonállót! Gaetano, azonban nyomban felpattant a sárból, majd hangosan szisszenve, ahogy vállából kiálló nyílvessző izmaiba mart, vissza ugrott lova nyergébe, s eszeveszett vágtatásra sarkallta hátasát.

  Koszosan, csapzottan, vállából kiálló nyíllal érkezett vissza Lankamesszibe. Első útja egy vajákoshoz (Healer) vitte. Azonban vagyona igen elapadt, mióta elhagyta Phlant, így csak annyira futotta belőle, hogy egy sebgyógyító főzetet vehessen belőle. Lekuporodott hát egy kőház szegletére, majd erőt gyűjtve kihúzta a gyilkos lövedéket, amely hangosan cuppant, miközben elhagyta húsát. Gaetano felkiáltott, de ez persze nem zavart meg senkit az utcán. Sőt még valami zugárus is elakart adni neki valami hamisított portékát, de tolvajom villámokat lövellő szeme hamar elkergette. Eztán Gaetano a sebgyógyító főzetből öntött egy kicsit vérző vállára, majd kiitta az üveget. [Ezt a "P"-betű, mint Potion, megnyomásával lehet megtenni, mert ugye tarisznyánk leltárát nem lehet előhívni ebben a játékban...]

  Végül visszatért az Orzók céhébe. Ahol a mestertolvaj, Félkézkalmár színe elé járult, hogy átnyújtsa a különös, fehéren ködlő, fekete selyembe bónyált fiolát. Amit a mestertolvaj jobban szemügyre vett, hogy nem verték-e át, majd a finommívű íróasztalába rejtett. Ezt követően Félkézkalmár átható tekintetét Gaetanóra emelte, majd így szólt: "Derék munkát végeztél, ezért érdemes vagy a tagságra. Üdvözöllek hát céhemben! Hogy megjutalmazzam fáradozásaidat, ezerkétszázötven aranyat adok át neked e szütyőben." Ezzel Gaetanóhoz hajított egy szütyőnyi pénzt. Tolvajom majomügyességgel kapta el a felé hajított zsákocskát, majd bólintva távozott.
  Ugyanis még nem érezte egész jól magát. Pihent egy kicsit, majd a legközelebbi vajákos sietett. [A jobboldali képen látható, hogy a zárak, zárdíszítések vagy inkább zárpajzsok, néha változnak.] Ám a vajákos már bezárt. [A játék egy újabb hibája, hogy nem szabhatjuk meg a pihenési időnket, így össze-vissza sziesztázik emberünk, hol hat, hol hét, hol kilenc órát tesped. Azonban a pihenési idők valahogy mindig záróra után érnek véget.] Ezért körbenézett, hogy látja-e valaki, majd övéből elővonta álkulcsait, és hozzá látott, hogy kitárja Szezámot.
  Rövid próbálkozás után az ajtó feltárult előtte, belépve pedig egészen különleges látvány fogadta. Mert a vajákos boltja igen kifinomult ízlésről árulkodott. [Gyakorlatilag a boltbelső inkább emlékeztet valami velencei utca részletre, mint bármi másra. Csak a csatornák hiányoznak belőle, de a boltívek már megvannak, ahogy az a jobboldali képen is látható.] Emellett igen gazdag zsákmányra lelt odabent Gaetano, de varázsfőzetekre, amiért betört, egyre sem. Káromkodva hagyta a boltot, majd tért vissza az Orzók céhébe, hogy pihenjen. Másnap délben végre sikerült nyitva tartásra odaérnie a boltba, így vehetett egy-két főzetet, mielőtt még újabb kalandra vállalkozott volna...

Rossz kezdetek

Rossz kezdetek

  Ahogy a cím is sejteti, nem ment minden úgy, ahogy én azt elképzeltem...

  Először is a játék eredeti lemezkép fájljai valamilyen okból nem futnak a WinVice egyik olyan verziójában sem, amivel én rendelkezem. Ezért egy másik Commodore 64 emulátort kellett alkalmaznom. Ez pedig nem más volt, mint a CCS64. Az emulátor nevére kattintva elérhetjük a hivatalos oldalt, ahonnan egy nem regisztrált, ingyenes változat letölthető. Ha valaki megszeretné vásárolni a regisztráltat, akkor körülbelül harminc dollárja bánja, de cserébe tud hálózatban játszani bármelyik C64-es játékkal.

  Akkor hát kezdődjék az emulátor bemutatása!

  Ahogy a képen is látszik az én verzióm 3.9.1. Ennél feltehetőleg már van újabb is. Néha előfordulhat, hogy a CCS64 nem akar elindulni, hiába töltöttük le frissen az oldaláról. Ennek legtöbbször az az oka, hogy valamilyen ismeretlen ok miatt az emulátor nem vagy nem tud létrehozni egy konfigurációs fájlt. Ezt mi sem egyszerűbb orvosolni azonban! Egyszerűen hozzunk létre egy fájlt, mondjuk egy szöveges fájlt, amit nevezzünk el c64.cfg-nek. Semmit nem kell beleírnunk, mert ezt a CCS64 megteszi helyettünk. Ha ez kész, az emulátor futni fog.

  Először a szokásos Commodore BASIC képernyő fogad bennünket. A beállításokat pedig két módon érhetjük el, vagy használjuk az ablakon található legördülő menüket – már ha a CCS64 ablakban fut –, vagy megnyomjuk az F9-et. Ekkor a "grafikus" menübe jutunk, ahogy az a fenti képen is látszik.

  A CCS64 tud magyarul is, ezt az ablakos OPTIONS legördülő menüben lévő LANGUAGE almenü HUNGARIAN menüpont kiválasztásával érhetjük el. Ha újraindítjuk az emulátort, akkor a grafikus menü is magyarrá változik, nem csak az ablakos.

  Elsőként állítsuk be mondjuk Joysticket. Ezt a Beállítások (ALT+O) menüben lévő Bemenet... (ALT+I) opcióban tehetjük meg. Ahogy a jó öreg Commodore 64-en itt is két portba csatlakoztathatjuk a virtuális vezérlőket, mint például a forgatógombokat, amelyeket itt "pedáloknak" fordítottak. Azonban nekünk Joystick kell, tehát ezt "dugjuk" valamelyik portba. Nem baj, ha csak az egyiket állítjuk be, mert a portok ALT+F10 billentyűkombinációra felcserélhetők. Ha megvan a Joystick valamelyik Control Portban, akkor utána állítsuk be, hogy ezt a virtuális vezérlőt, mely valós eszközzel kívánjuk emulálni. A PC Játékport a számítógépünkhöz csatlakoztatott valódi gamepad, joystick használatát engedélyezi. A Billentyűzet pedig a billentyűzetet engedélyezi, azonban, hogy az Adapter port mely valós eszközt takarja, sajnos fogalmam sincs.

  Ha kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk használni, akkor lejjebb található menüpontokkal beállíthatjuk azokat. Például, ha olyan gamepadot használunk, amelyen van analóg kar, akkor érdemes azt bekalibrálni a Joystick-ok kalibrálása... menüpontban. Azonban, ha csak a billentyűzetről szeretnénk játszani, akkor a Joystick billentyűk beállítása... menüpont adja meg nekünk erre a lehetőséget.

  Ha kész vagyunk a menükből az ESC billentyű megnyomásával léphetünk ki. Azonban egyelőre maradjunk még a Beállítások... almenüben!

  A Megjelenítés...-ben (ALT+V) beállíthatjuk a teljes képernyős módot, a képernyő beállítás opció mellett. Jobbra-balra nyíllal változtathatjuk a lehetőségeket a Window 2x-3x, az ablakos mód méretét változtatja. Utána különböző felbontások következnek, amelyek a teljes képernyős mód felbontását határozzák meg, ezekből lehet 32 s 16 bites színmélységű is. Ha a grafikát szeretnénk finomabbá tenni, kevésbé pixelessé, vagy éppen régi analóg TV, illetve monitor hatásúvá, akkor azt az Ábra szűrő melletti lehetőségekkel állíthatjuk be. Ha megvagyunk, ESC-el lépjünk vissza a Beállítások... almenübe.

   Amit még érdemes itt elintézni, az a 1541 emulálása beállítás alatt látható mentés opció. Ez gyakorlatilag arra vonatkozik, hogy az emulátor miként mentsen a lemezképünkre. VIGYÁZAT! Ezzel könnyedén hazavághatjuk a lemezképeinket és/vagy játék állásunkat! Vagy úgy, hogy elfelejtjük engedélyezni az emulátornak, hogy menthet a lemezünkre, mert kilépünk a CCS64-ből, vagy úgy, hogy éppen engedélyezzük neki az írást mindenfélére. Azonban a több lemezes játékoknál érdemes ezt a beállítást Folyamatos-ra állítani.

  Rérjünk vissza a főmenübe, ahol is a játék lemezképfájlait tehetjük be a virtuális meghajtónkba. Ezt a 1541 Meghajtó 8... menübe lépéssel intézhetjük. Ha rányomtunk, akkor egy viszonylag egyszerű fájlkezelőbe jutunk, ahol megkereshetjük a lemezeket. Ha megvan a lemez, akkor több módon is eljárhatunk. Az egyik, ha történetesen több programot is tartalmaz a képfájl, hogy az Enter billentyűvel "belelépünk", majd kiválasztván az adott programot ismét Entert nyomunk. Ekkor az emulátor automatikusan betölti nekünk azt.

  Ha csak ki akarjuk választani a lemezt, de mi magunk szeretnénk különböző műveleteket végrehajtani rajta, akkor azt az F4 billentyűvel tehetjük meg.

  Ezen kívül kérhetjük az emulátort, hogy töltse be nekünk a lemez első programját Gyorsan (F2), vagy normál üzemmódban (F3).

  Bármit is választottunk töltsük be a kedvelt játékunkat! Amennyiben az emuláció állapotát kívánjuk elmenteni a CCS erre is lehetőséget ad, szintén a főmenüben (F9), Az Állapot... (ALT+T) almenüben. Akárcsak a Vice-ben itt is elmenthetjük az egészet, igen könnyedén.

  Azonban most lássuk hát Hillsfart, avagy Lankamesszit!

  Az első dolog, amivel a játék fogad, az Lankamesszi városának látványa, ahogy falai a Hold-tenger partjaira nyúlnak, tornyai pedig az égbe kapaszkodnak. Csak a képben gyönyörködhetünk, mert zene nincs. A szóköz megnyomására a kép eltűnik, majd következik az bemutató, az intro folytatása.
  Mivel itt sok látni-, vagy éppen olvasnivaló nincs, a készítők itt középkori dallamokat idéző zenével szórakoztatják a játékost, aki megtudhatja, ha még nem szerzett volna tudomást arról, hogy mely cég a készítője, a kiadója a programnak, illetve, hogy ez egy hivatalos Advanced Dungeons & Dragons, avagy leegyszerűsítve: AD&D, számítógépes termék. Meg persze, hogy a szerzői jogokat fenn tartja mind a TSR. Inc. az AD&D tulajdonosa, mind az Strategic Simulations, Inc. azaz az SSI.
  Kis töltés után pedig köszönt bennünket egy lehetőségekben igen dús menü. Akkor menjünk sorjában is ezeken:
  Az első menüponttal a jelenlegi karakterünkkel térhetünk vissza a kalandokhoz, ezt még nem használhatjuk, hiszen nem töltöttünk még be senkit.
  Karakter betöltése a Lankamesszibe lovagláshoz, ehhez persze kell egy karakter, aki készen van.
  Egy karakter generálása, lényegében ezzel hozhatjuk létre hősünket. Ebben a játékban ugyanis egyszerre csak egy embert irányítunk, nem pedig egy csapatot.
  Felülről a negyedik ponttal elmenthetjük ezt a hőst egy erre általunk kijelölt lemezre. Itt megjegyezném, hogy a WinVice-ban létrehozott lemezképeket a CCS64 is felismeri, szóval a lemezképek létrehozásának csak a tárhelyünk szab határt.
  Az ötödik ponttal eltávolíthatunk egy karaktert a lemezről. Azaz töröljük.
  A hatodik ponttal betölthetünk egy alaphőst a játék lemezéről. Három ilyen alapembernek kéne lennie a lemezen elméletben: egy tolvajnak, egy harcosnak meg egy varázslónak, vagy ahogy a játék nevezi: varázs használónak.
  A hetedik menüpont igazán érdekes, de gyakorlatilag teljesen használhatatlan... Ezzel az opcióval lehetne a Pool of Radiance-ből, vagy annak folytatásából a Curse of the Azure Bonds-ból karaktereket átkonvertálni, hogy fejlesszünk rajtunk. Azonban ez nagyon nem működik, mert ahogy elterveztem, hogy majd Phixidorous-t kicsit megedzem, kiderült, hogy a játék nem tudja lekezelni a kevert osztályú (class) karaktereket, s természetesen harcosnak érzékelte Phixidoroust, noha én, mint tolvaj szerettem volna őt képezni.Szóval ennyit arról, hogy egyik hősömet felfejlesztem...
  A nyolcadik pontban pedig létrehozhatunk egy mentési lemezt a játék számára, amelyen a karaktereinket, meg az állásunkat tárolhatjuk.

  Ha létrehozunk egy karaktert, akkor itt már jóval egyszerűbben tehetjük, mint a Fényesség Tavában. Ugyanis hősünknek csupán faját (race), nemét (gender), osztályát (class), illetve vallási/erkölcsi beállítottságát (alignment) s persze a nevét (name) szabhatjuk meg. Tulajdonságainak értékét itt nem tudjuk egyenként módosítani, mint a Fényesség Tavában. Szóval, amilyen véletlen generált értékeket elfogadunk azzal kell együtt élnünk.

  Ha létrehoztunk hősünk, akkor a kalandok is indulhatnak! Következzen hát Gaetano, a tolvaj, kalandos krónikája:

  Gaetano hosszú utat tett meg Phlan feléledő városából. Ahogy visszatért oda az élet, úgy lett egyre elviselhetetlenebb számára a légkör az őrjáratok miatt. Már nem törhetett be oly nyugodtan egy-egy kúriába, vagy módosabb polgár házába, hogy ne kelljen attól tartania, hogy elkapják. Összekuporgatott pénzecskéjéből vásárolt hát egy paripát, élelmiszert, hogy máshol próbáljon szerencsét.
  Hosszú bolyongás után tábort vert egy a tenger közeli erdőben. Az éjszaka eseménytelenül telt, majd másnak ismét útnak indult, és a rengetegből egy út vezetett kifelé. Gaetano, nem lévén különösebb célja, épp oly jónak találta ezt az egyébként igen rossz minőségű csapást, mint akármelyik más lehetőségét. Hátasának véknyájába rúgott, majd elindult ezen az úton. Egy rozoga, pudvás, korhadt tábla feküdt nem messze a csapás szélén. Ha Gaetano észrevette volna, meg persze ha az egykori írás olvasható lett volna rajta, akkor tudta volna, hogy ez az út vitt Lankamesszibe:

[A játék ilyen akció-ügyességi elemekre épül inkább, ahogy itt is látható. Minél jobb lovunk van, annál könnyebb egy-egy ilyen lovaglós rész, mert a hátas "elijszti" a madarakat, amik az akadályokon kívül nehezítik a haladást. A videó elején látható térképen választhatjuk ki, hogy merre megyünk a joystick jobbra-balra mozgatásával, a kiválasztott útvonalat pedig a mozgó csillag jelöli. A játék kezdetén természetesen kizárólag Lankamesszibe utazhatunk.]

  Hamarosan feltűntek az égbe nyújtózó tornyok sziluettjei, a város fala Gaetano előtt. A kapuk pedig hívogatóan tárva voltak. Tolvajom úgy döntött, hogy szerencsét próbál e helységben, melynek ekkor még nem tudta nevét sem.

[Itt most nem látszik, de a jobb felső
sarokból indulunk, ahol az istálló is
található.]

  Ám a város nevét hamar megtudta az őröktől, mikor lovát az istállóba vezette. Mint minden település kapujánál, itt is tolongtak a mindenféle fajú, nemű, rangú nemesek, polgárok, szabadok, parasztok, szolgák.

  Gaetanónak megtetszett Lankamesszi hangulata, s úgy döntött, hogy felkeresi a helyi Tolvajok céhét (Thieves' Guild). A saras-mocskos, kikövezetlen utcákat rótta órákon át, hogy meglelje "mesterségének" "ipartestületét".

[Ahogy látható a nyíl mutatja, hogy hol
is állunk, merre nézünk.]

  Útközben jól megnézett mindent, mindenkit magának, mert azt hitte, hogy Phlanban már látott mindent, de csak ekkor jött rá, hogy valójában milyen keveset is tapasztalt. Kiváló tájékozódási képességének köszönhetően nem veszett el a szűken kígyózó utcák rengetegében.
  Itt-ott belebotlott szélhámosokba, kereskedőkbe, kik mind aranycsikói után áhítozva kínálták szemfényvesztésüket, trükkjeiket, portékáikat. [Igen előfordul a játékban, hogy mindenfélét kínálgatnak nekünk, de azért csak óvatosan ezekkel a dolgokkal!] Gaetano lassan eljutott a város délkeleti sarkába, ahol is meglelte a tolvajok céhét. [A főbb épületeket, ahol lopáson kívül egyebet is tehetünk nem könnyű, de fel lehet ismerni, mert színűk, vagy éppen formájuk, markánsabb a többi a háznál.] Vagy, ahogy errefelé nevezték: az Orzók céhét (Rogues' Guild).
  Ám ahogy Geatano belépni kívánt különös zár akadályozta meg, hogy a kilincset lenyomja. E zárat csak a rávésett rúnák helyes felolvasásával lehetett megoldani. Azonban tolvajom értette a betűk tudományát, így ezt az akadályt könnyedén vette. [Lényegében a másolás védelemről van szó, amely éppen úgy működik, mint a Fényesség Tavában. Tekergessük a megadott két rúnát egymáshoz a kódkeréken, majd a szintén megadott vonal mentén lévő szót írjuk be.]
  Gaetanónak elég volt elrebegnie a szavakat, a zár nyelve visszahúzódott, az ajtó kinyílt. A céh, ahogy a legtöbb hasonszőrű műintézmény, kívülről igen nyomorúságosnak tűnt, ám belülről fejedelmi kényelemről, pompáról tanúskodott. Gaetano, mivel csatlakozni kívánt a céhhez, a mester elé kívánt járulni. E kívánságát nyomban teljesítették is. A mestertolvaj trónussal felérő székéből magasodott fel az újonc beléptére, mint valami bérc, mert oly égimeszelő volt. A tolvajok titkos kézfogásával üdvözölték egymást, amely parolázás után Gaetano alkarja megsajdult. A hegytermetű főtolvaj eztán így szólt:
  "Légy üdvözölve, ifjú tolvaj! Jómagamban tisztelheted Lankamesszi minden tolvajának urát, becses nevem pedig Félkézkalmár (Swipe). Úgy érzem, hogy csatlakozni szeretnél társulatunkhoz, ám ehhez bizonyítanod kell érdemességedet. Ezt megteheted azáltal, hogy elhozol számomra egy mérgezett gombát. E növény felől tudakozódj a mágusok boltjában!"
  Gaetano fejet hajtott, mert szűkszavú volt, lévén hivatása megkövetelte a némaságot is, majd elhagyta Félkézkalmár termét. Indult volna rögtön a boltba, de az ablakon át látta, hogy a nap már hanyatlóban volt. Ezért inkább a céhben pihent reggelig, mikor a boltok már nyitva voltak.
  A mágusok boltja nem volt messze az Orzók céhétől. Miként a legtöbb varázsbolt levegője, úgy ennek az étere is különös illatoktól volt terhes, de nem oly ínycsiklandóktól, mint amilyenek a fűszerpiacokon izgatják az ember orrlikát.
  Kisvártatva előkerült a bolt tulaja, egy mágus is. Az öreg gyanúsan méregette Gaetanót, de aztán megkérdezte, hogy mit parancsol. Tolvajom pedig felvilágosítást kért a különös, Mérgezett gomba nevű növényről. Az öreg mágus pedig így szólt: "Roppant ritka gombafélét keres az úr. Talán egyetlen helyen láttam efféle mikotát, mégpedig a város alatt meghúzódó szennyes-nedves csatornában."
  Gaetanónak nem kellett több hír e gombáról, máris keresni kezdte a helyet, ahol alászállhat Lankamesszi helyi Alkonymélyébe. [Underdarknak nevezik a Forgotten Realms alvilágát, amelyet én fordítottam Alkonymélynek.]
  Hamarosan rá is lelt e lejáratra, nem túl messzire az Orzók céhétől. Szerencsére az efféle helyek őrzésére nem alkalmaznak senkit, mert ugyan ki akarna bármit is elvinni egy ilyen alantas, de leginkább bűzhödt helyről.
  Gaetano orrán át a fertőzetes miazmák komoly ostromot indítottak gyomra ellen. A mondott szerv igen sokszor, erősen összerándult, de nem rontottak ki belőle a védők. Kis idő után pedig a szag elviselhetővé vált, mert tolvajom megszokta azokat. Így a rothadó élelmiszer, kisebb rágcsálók bomló tetemei, a falakat borító penész, emberi étkezések végtermékeinek vegyült bűzét már nem is érezte egy idő után.
  A csatornát igen jól építették meg, tágas is volt, így könnyedén nem lehetett eldugítani. A sötétség, a szagok viszont kiváló alkalmat nyújtottak, hogy mindenféle dolgot elrejtsenek a város alatt. Ezt meg is tették Lankamesszi jó, illetve kevésbé jó polgárai egyaránt. [A játék eléggé hülyén kezeli ezeket a részeket, mert csak addig nem lehet ilyen helyeken tartózkodni, amíg az ember szeretné, hanem úgy kezeli az egészet, mintha betörtünk volna valahova. Ezért is van egy visszaszámláló, a sárga csík a kép tetején. Ez a csík újraindul, ha elbabrálunk egy láda felnyitásával, de még a láda felnyitása is időre megy, ami bizonyos esetekben, ahogy idelent a csatornában is, teljesen értelmetlen. Sőt, még az idő letelte előtt "felfedeztek", és megtámadtak...]
  Mindenféle ládát hurcoltak le ennek érdekében, hogy a vasalt, vagy csak erős fából ácsolt doboz megőrizze az értékeiket. Azonban a legtöbbjének meg volt az a baja, hogy roppant nedves levegő megrozsdásította a zárjaikat. Emiatt volt, hogy a tolvajkulcs is nehezen járt bennük, sőt akár el is törhették e finom szerszámokat.
  Gaetano, mint minden tolvaj szintén rendelkezett egy bőrtokba csavart készlettel. Ezt minden egyes alkalommal a ládákra terítette, hogy onnan válogassa ki a megfelelő tollú szerszámocskákat. [A zártörés egészen egyszerű "logikai" játék. A zárban található csapok gyakorlatilag a nálunk lévő álkulcsok tollainak a negatívjai. Tehát a megfelelő szerszámot kiválasztjuk, majd beletoljuk a zárba (Return, illetve Enter billentyű). Ha esetleg a kulcsot forgatni szeretnék, hogy a másik végén lévő tollat használhassuk, azt a szóköz billentyűvel tehetjük meg. Amennyiben rossz álkulcsot használunk, az beletörhet a szerkezetbe. Ilyenkor érdemes visszatérni a céhbe, s venni egy új készletet. Egy zár bonyolultságát a rendelkezésünkre álló kanóc, azaz idő, illetve a csapok száma adja. Ahogy a képen is látható, ez még egy viszonylag egyszerű zár.]
  Az első ládikóban Gaetano néhány harmincöt aranycsikót lelt. Igazán remek kezdettnek találta tolvajom e z

[Piros, fehér, zöld,
fel, a magyar tör!
Bocsánat...]

sákmányt. Hanem a csatornában már nem volt olyan egyszerű a tájékozódás, mint az utcákon, mert ez a földalatti világ valóságos útvesztő volt. Gaetano nem csüggedt, mert kedvét mindig fenntartotta egy-egy láda bendőjében megbúvó kis csecse-becse. Sőt, még egy kis térképecskére is lelt, amely elárulta, hogy merre rejlenek a távkapu, azaz teleportcsapdák, melyek az óvatlan kutakodót a helyiség ismeretlen pontjába röpíthették.
  Gaetano végül rálelt arra is, amit keresett. Egy penészes, törött ládában burjánzó gombatelepre talált. Zöldes színe méregre emlékeztetett, így hát tolvajom ügyesen letört néhányat törzsükről, majd kicsiny kis szütyőbe rejtette azokat, óvatosan, nehogy a mikoták csírái kiszóródjanak kalapjaiból ki tudja milyen hatást idézve elő testében.
  Ám ekkor zajt hallott emberem, körbenézett, s látta, hogy a félhomályban rablók kutakodnak, kivont kardjaikon a folyókákból aláhulló napfény megcsillant. Gaetano nem volt éppen harcias lelkületű tolvaj, ezért nyomban tovább állt, és kisvártatva talált is egy másik kijáratot, mint amin bejött. [Ahogy említettem megjelentek ezek az "őrök". Ilyenkor a játék elszór néhány segítséget is, amivel például ezeket az őröket lebéníthatjuk. Utána meg kell találnunk a másik kijáratot, ez egy lépcső a földben, amely csak ekkor válik láthatóvá, ugyanis, ha ott próbálnánk meg kimenni, ahol bejöttünk, nem sikerülne. Mert a játék azt írja, hogy körbevették a kijáratot.]

  Odahagyva a fertőztető miazmák borús alvilágát Gaetano rögvest visszasietett az Orzók céhébe. Először nem akarták beengedni a mesterhez, mert bűzlött, mint a kanális, de lehetőséget adtak neki a tisztálkodásra. Mikor ezzel megvolt, megnyílt hát előtte a mester ajtaja, Félkézkalmár pedig imigyen szólott: "Jó! Látom elhoztad a mérgezett gombát, ahogy kívántam. Azonban most utazz el a remete lakába, mely Lankamesszi falain túl található, s hozz el nekem egy ködös, fehér folyadékot tartalmazó üvegcsét onnan! Amint megtaláltad, ne késlekedj e főzettel!".
  Gaetanónak nem tetszett, hogy az egyezség a tagságról a gombához volt kötve nem pedig újabb és újabb megbízatásokról. Ám tolvajom volt elég okos, hogy óvakodjon ily gondolatainak hangot adni. Így hát elhagyta a nyomortanyának tűnő céhet, hogy az istállóhoz menjen, felnyergelni hátasát az újabb útra...