A céh legújabb tagja

A céh legújabb tagja

  Viszonylag hosszú út után Gaetano előtt egy kisebb tanya körvonalai tűntek fel. A tanyáról azonban hamar kiderült, hogy valójában kufárok állomása (Trading Post). Ráadásul vérbeli, kupori kupecek gyűltek itt össze, hogy portékáikat a legmagasabb, legarcátlanabb módon árulják.

  Útbaigazításért is egy vagyont kértek bármelyik utazótól, arra hivatkozván, hogy boltjuk nem megy úgy, ahogy kéne. Habár ennek sokkal inkább mérhetetlen mohóságuk volt oka, semmint valami rajtuk kívül álló szerencsétlenség. Gaetanótól is próbáltak némi baksisra szert tenni, de a tolvaj ismerte az efféle alakokat, akik nem sokban különböztek azoktól az aljas, sunyi kofáktól, akik elorzott jószágokkal üzleteltek. [Egyébként van itt egy olyan opció, hogy visszasétálhatunk Lankamesszibe, de ha erre nyomunk, akkor megjegyzi a kereskedő, hogy ugyan minek is gyalogolnánk, ha lovagolhatunk is. Szóval nem láttam értelmét e menüpontnak, de talán a sok eséssel végezhetünk a lovunkkal, akkor meg jól jöhet ez az opció.]

  Gaetano rövid pihenés után ismét paripája hátára kapott, majd egy roppant kanyargós, kígyózó úton elindult északnak, a remetelak felé. Igen viszontagságos lovaglás után, melynek során megannyi akadályt kellett elkerülnie a silány úton, végre megérkezett. Az elhagyatott kunyhó igen tágas volt, és felette pórias. Padlóját döngölt föld adta, falai meg-megroggyantak, az ablakokon kívül a tető résein is beszűrődött a fény. Gaetano inkább rögtön neki is látott a kutakodásnak a vályogviskó falai között.

  A salétromba öltözött falak között igen hamar rálelt a ládára, amely tartalmazta azt, amit keresett. A fehéren ködlő főzet fioláját fekete selyembe pólyálva találta meg. Tolvajom azonban úgy döntött, hogy szétnéz még egy kicsit e helyütt, hátha lel némi sárgás vigaszt némelyik másik ládában.

  Szerencséjére akadt oly láda, amely aranycsikókat fialt, de ezek oly kevesen voltak, hogy kedvét nem deríthették fel. Így hamarosan távozott, ismét kanyarogva, a pocsék úton, vissza a kufárok állomásához. [Lényegében ismét megjelentek az "őrök", akiktől menekülve lehetett megtalálni a kijáratot.]

  Ezúttal a kupecek oly pimasz pénzt kértek bármiféle hírért, hogy a sokat megtapasztalt Gaetanónak is felfordult tőle a gyomra. Így hát rossz kedvűen indult is vissza Lankamesszibe. Azonban az út visszafelé még rosszabb lett, mint volt. Jó párszor leesett nyergéből, mert az akadályok oly sokasága került eléje, illetve lova lábai alá, hogy szegény állat levetette magáról lovasát. Gyakran még a könnyű vágta gyorsasága sem volt elég ahhoz, hogy közben mindenféle akadályt átugrathasson. Orzómnak fejét ragadozó madarak karmolták össze, szinte arra kárhoztatván, hogy a nyeregből a sárba huppanjon. Sőt nem sokkal Lankamesszi előtt egy nyílvessző találta el vállát, hogy Bane vigye el az összes útonállót! Gaetano, azonban nyomban felpattant a sárból, majd hangosan szisszenve, ahogy vállából kiálló nyílvessző izmaiba mart, vissza ugrott lova nyergébe, s eszeveszett vágtatásra sarkallta hátasát.

  Koszosan, csapzottan, vállából kiálló nyíllal érkezett vissza Lankamesszibe. Első útja egy vajákoshoz (Healer) vitte. Azonban vagyona igen elapadt, mióta elhagyta Phlant, így csak annyira futotta belőle, hogy egy sebgyógyító főzetet vehessen belőle. Lekuporodott hát egy kőház szegletére, majd erőt gyűjtve kihúzta a gyilkos lövedéket, amely hangosan cuppant, miközben elhagyta húsát. Gaetano felkiáltott, de ez persze nem zavart meg senkit az utcán. Sőt még valami zugárus is elakart adni neki valami hamisított portékát, de tolvajom villámokat lövellő szeme hamar elkergette. Eztán Gaetano a sebgyógyító főzetből öntött egy kicsit vérző vállára, majd kiitta az üveget. [Ezt a "P"-betű, mint Potion, megnyomásával lehet megtenni, mert ugye tarisznyánk leltárát nem lehet előhívni ebben a játékban...]

  Végül visszatért az Orzók céhébe. Ahol a mestertolvaj, Félkézkalmár színe elé járult, hogy átnyújtsa a különös, fehéren ködlő, fekete selyembe bónyált fiolát. Amit a mestertolvaj jobban szemügyre vett, hogy nem verték-e át, majd a finommívű íróasztalába rejtett. Ezt követően Félkézkalmár átható tekintetét Gaetanóra emelte, majd így szólt: "Derék munkát végeztél, ezért érdemes vagy a tagságra. Üdvözöllek hát céhemben! Hogy megjutalmazzam fáradozásaidat, ezerkétszázötven aranyat adok át neked e szütyőben." Ezzel Gaetanóhoz hajított egy szütyőnyi pénzt. Tolvajom majomügyességgel kapta el a felé hajított zsákocskát, majd bólintva távozott.
  Ugyanis még nem érezte egész jól magát. Pihent egy kicsit, majd a legközelebbi vajákos sietett. [A jobboldali képen látható, hogy a zárak, zárdíszítések vagy inkább zárpajzsok, néha változnak.] Ám a vajákos már bezárt. [A játék egy újabb hibája, hogy nem szabhatjuk meg a pihenési időnket, így össze-vissza sziesztázik emberünk, hol hat, hol hét, hol kilenc órát tesped. Azonban a pihenési idők valahogy mindig záróra után érnek véget.] Ezért körbenézett, hogy látja-e valaki, majd övéből elővonta álkulcsait, és hozzá látott, hogy kitárja Szezámot.
  Rövid próbálkozás után az ajtó feltárult előtte, belépve pedig egészen különleges látvány fogadta. Mert a vajákos boltja igen kifinomult ízlésről árulkodott. [Gyakorlatilag a boltbelső inkább emlékeztet valami velencei utca részletre, mint bármi másra. Csak a csatornák hiányoznak belőle, de a boltívek már megvannak, ahogy az a jobboldali képen is látható.] Emellett igen gazdag zsákmányra lelt odabent Gaetano, de varázsfőzetekre, amiért betört, egyre sem. Káromkodva hagyta a boltot, majd tért vissza az Orzók céhébe, hogy pihenjen. Másnap délben végre sikerült nyitva tartásra odaérnie a boltba, így vehetett egy-két főzetet, mielőtt még újabb kalandra vállalkozott volna...