Rossz kezdetek
Ahogy a cím is sejteti, nem ment minden úgy, ahogy én azt elképzeltem...
Először is a játék eredeti lemezkép fájljai valamilyen okból nem futnak a WinVice egyik olyan verziójában sem, amivel én rendelkezem. Ezért egy másik Commodore 64 emulátort kellett alkalmaznom. Ez pedig nem más volt, mint a CCS64. Az emulátor nevére kattintva elérhetjük a hivatalos oldalt, ahonnan egy nem regisztrált, ingyenes változat letölthető. Ha valaki megszeretné vásárolni a regisztráltat, akkor körülbelül harminc dollárja bánja, de cserébe tud hálózatban játszani bármelyik C64-es játékkal.
Akkor hát kezdődjék az emulátor bemutatása!
Ahogy a képen is látszik az én verzióm 3.9.1. Ennél feltehetőleg már van újabb is. Néha előfordulhat, hogy a CCS64 nem akar elindulni, hiába töltöttük le frissen az oldaláról. Ennek legtöbbször az az oka, hogy valamilyen ismeretlen ok miatt az emulátor nem vagy nem tud létrehozni egy konfigurációs fájlt. Ezt mi sem egyszerűbb orvosolni azonban! Egyszerűen hozzunk létre egy fájlt, mondjuk egy szöveges fájlt, amit nevezzünk el c64.cfg-nek. Semmit nem kell beleírnunk, mert ezt a CCS64 megteszi helyettünk. Ha ez kész, az emulátor futni fog.
Először a szokásos Commodore BASIC képernyő fogad bennünket. A beállításokat pedig két módon érhetjük el, vagy használjuk az ablakon található legördülő menüket – már ha a CCS64 ablakban fut –, vagy megnyomjuk az F9-et. Ekkor a "grafikus" menübe jutunk, ahogy az a fenti képen is látszik.
A CCS64 tud magyarul is, ezt az ablakos OPTIONS legördülő menüben lévő LANGUAGE almenü HUNGARIAN menüpont kiválasztásával érhetjük el. Ha újraindítjuk az emulátort, akkor a grafikus menü is magyarrá változik, nem csak az ablakos.
Elsőként állítsuk be mondjuk Joysticket. Ezt a Beállítások (ALT+O) menüben lévő Bemenet... (ALT+I) opcióban tehetjük meg. Ahogy a jó öreg Commodore 64-en itt is két portba csatlakoztathatjuk a virtuális vezérlőket, mint például a forgatógombokat, amelyeket itt "pedáloknak" fordítottak. Azonban nekünk Joystick kell, tehát ezt "dugjuk" valamelyik portba. Nem baj, ha csak az egyiket állítjuk be, mert a portok ALT+F10 billentyűkombinációra felcserélhetők. Ha megvan a Joystick valamelyik Control Portban, akkor utána állítsuk be, hogy ezt a virtuális vezérlőt, mely valós eszközzel kívánjuk emulálni. A PC Játékport a számítógépünkhöz csatlakoztatott valódi gamepad, joystick használatát engedélyezi. A Billentyűzet pedig a billentyűzetet engedélyezi, azonban, hogy az Adapter port mely valós eszközt takarja, sajnos fogalmam sincs.
Ha kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk használni, akkor lejjebb található menüpontokkal beállíthatjuk azokat. Például, ha olyan gamepadot használunk, amelyen van analóg kar, akkor érdemes azt bekalibrálni a Joystick-ok kalibrálása... menüpontban. Azonban, ha csak a billentyűzetről szeretnénk játszani, akkor a Joystick billentyűk beállítása... menüpont adja meg nekünk erre a lehetőséget.
Ha kész vagyunk a menükből az ESC billentyű megnyomásával léphetünk ki. Azonban egyelőre maradjunk még a Beállítások... almenüben!
A Megjelenítés...-ben (ALT+V) beállíthatjuk a teljes képernyős módot, a képernyő beállítás opció mellett. Jobbra-balra nyíllal változtathatjuk a lehetőségeket a Window 2x-3x, az ablakos mód méretét változtatja. Utána különböző felbontások következnek, amelyek a teljes képernyős mód felbontását határozzák meg, ezekből lehet 32 s 16 bites színmélységű is. Ha a grafikát szeretnénk finomabbá tenni, kevésbé pixelessé, vagy éppen régi analóg TV, illetve monitor hatásúvá, akkor azt az Ábra szűrő melletti lehetőségekkel állíthatjuk be. Ha megvagyunk, ESC-el lépjünk vissza a Beállítások... almenübe.
Amit még érdemes itt elintézni, az a 1541 emulálása beállítás alatt látható mentés opció. Ez gyakorlatilag arra vonatkozik, hogy az emulátor miként mentsen a lemezképünkre. VIGYÁZAT! Ezzel könnyedén hazavághatjuk a lemezképeinket és/vagy játék állásunkat! Vagy úgy, hogy elfelejtjük engedélyezni az emulátornak, hogy menthet a lemezünkre, mert kilépünk a CCS64-ből, vagy úgy, hogy éppen engedélyezzük neki az írást mindenfélére. Azonban a több lemezes játékoknál érdemes ezt a beállítást Folyamatos-ra állítani.
Rérjünk vissza a főmenübe, ahol is a játék lemezképfájlait tehetjük be a virtuális meghajtónkba. Ezt a 1541 Meghajtó 8... menübe lépéssel intézhetjük. Ha rányomtunk, akkor egy viszonylag egyszerű fájlkezelőbe jutunk, ahol megkereshetjük a lemezeket. Ha megvan a lemez, akkor több módon is eljárhatunk. Az egyik, ha történetesen több programot is tartalmaz a képfájl, hogy az Enter billentyűvel "belelépünk", majd kiválasztván az adott programot ismét Entert nyomunk. Ekkor az emulátor automatikusan betölti nekünk azt.
Ha csak ki akarjuk választani a lemezt, de mi magunk szeretnénk különböző műveleteket végrehajtani rajta, akkor azt az F4 billentyűvel tehetjük meg.
Ezen kívül kérhetjük az emulátort, hogy töltse be nekünk a lemez első programját Gyorsan (F2), vagy normál üzemmódban (F3).
Bármit is választottunk töltsük be a kedvelt játékunkat! Amennyiben az emuláció állapotát kívánjuk elmenteni a CCS erre is lehetőséget ad, szintén a főmenüben (F9), Az Állapot... (ALT+T) almenüben. Akárcsak a Vice-ben itt is elmenthetjük az egészet, igen könnyedén.
Azonban most lássuk hát Hillsfart, avagy Lankamesszit!
Az első dolog, amivel a játék fogad, az Lankamesszi városának látványa, ahogy falai a Hold-tenger partjaira nyúlnak, tornyai pedig az égbe kapaszkodnak. Csak a képben gyönyörködhetünk, mert zene nincs. A szóköz megnyomására a kép eltűnik, majd következik az bemutató, az intro folytatása.
Mivel itt sok látni-, vagy éppen olvasnivaló nincs, a készítők itt középkori dallamokat idéző zenével szórakoztatják a játékost, aki megtudhatja, ha még nem szerzett volna tudomást arról, hogy mely cég a készítője, a kiadója a programnak, illetve, hogy ez egy hivatalos Advanced Dungeons & Dragons, avagy leegyszerűsítve: AD&D, számítógépes termék. Meg persze, hogy a szerzői jogokat fenn tartja mind a TSR. Inc. az AD&D tulajdonosa, mind az Strategic Simulations, Inc. azaz az SSI.
Kis töltés után pedig köszönt bennünket egy lehetőségekben igen dús menü. Akkor menjünk sorjában is ezeken:
Az első menüponttal a jelenlegi karakterünkkel térhetünk vissza a kalandokhoz, ezt még nem használhatjuk, hiszen nem töltöttünk még be senkit.
Karakter betöltése a Lankamesszibe lovagláshoz, ehhez persze kell egy karakter, aki készen van.
Egy karakter generálása, lényegében ezzel hozhatjuk létre hősünket. Ebben a játékban ugyanis egyszerre csak egy embert irányítunk, nem pedig egy csapatot.
Felülről a negyedik ponttal elmenthetjük ezt a hőst egy erre általunk kijelölt lemezre. Itt megjegyezném, hogy a WinVice-ban létrehozott lemezképeket a CCS64 is felismeri, szóval a lemezképek létrehozásának csak a tárhelyünk szab határt.
Az ötödik ponttal eltávolíthatunk egy karaktert a lemezről. Azaz töröljük.
A hatodik ponttal betölthetünk egy alaphőst a játék lemezéről. Három ilyen alapembernek kéne lennie a lemezen elméletben: egy tolvajnak, egy harcosnak meg egy varázslónak, vagy ahogy a játék nevezi: varázs használónak.
A hetedik menüpont igazán érdekes, de gyakorlatilag teljesen használhatatlan... Ezzel az opcióval lehetne a Pool of Radiance-ből, vagy annak folytatásából a Curse of the Azure Bonds-ból karaktereket átkonvertálni, hogy fejlesszünk rajtunk. Azonban ez nagyon nem működik, mert ahogy elterveztem, hogy majd Phixidorous-t kicsit megedzem, kiderült, hogy a játék nem tudja lekezelni a kevert osztályú (class) karaktereket, s természetesen harcosnak érzékelte Phixidoroust, noha én, mint tolvaj szerettem volna őt képezni.Szóval ennyit arról, hogy egyik hősömet felfejlesztem...
A nyolcadik pontban pedig létrehozhatunk egy mentési lemezt a játék számára, amelyen a karaktereinket, meg az állásunkat tárolhatjuk.
Ha létrehozunk egy karaktert, akkor itt már jóval egyszerűbben tehetjük, mint a Fényesség Tavában. Ugyanis hősünknek csupán faját (race), nemét (gender), osztályát (class), illetve vallási/erkölcsi beállítottságát (alignment) s persze a nevét (name) szabhatjuk meg. Tulajdonságainak értékét itt nem tudjuk egyenként módosítani, mint a Fényesség Tavában. Szóval, amilyen véletlen generált értékeket elfogadunk azzal kell együtt élnünk.
Ha létrehoztunk hősünk, akkor a kalandok is indulhatnak! Következzen hát Gaetano, a tolvaj, kalandos krónikája:
Gaetano hosszú utat tett meg Phlan feléledő városából. Ahogy visszatért oda az élet, úgy lett egyre elviselhetetlenebb számára a légkör az őrjáratok miatt. Már nem törhetett be oly nyugodtan egy-egy kúriába, vagy módosabb polgár házába, hogy ne kelljen attól tartania, hogy elkapják. Összekuporgatott pénzecskéjéből vásárolt hát egy paripát, élelmiszert, hogy máshol próbáljon szerencsét.
Hosszú bolyongás után tábort vert egy a tenger közeli erdőben. Az éjszaka eseménytelenül telt, majd másnak ismét útnak indult, és a rengetegből egy út vezetett kifelé. Gaetano, nem lévén különösebb célja, épp oly jónak találta ezt az egyébként igen rossz minőségű csapást, mint akármelyik más lehetőségét. Hátasának véknyájába rúgott, majd elindult ezen az úton. Egy rozoga, pudvás, korhadt tábla feküdt nem messze a csapás szélén. Ha Gaetano észrevette volna, meg persze ha az egykori írás olvasható lett volna rajta, akkor tudta volna, hogy ez az út vitt Lankamesszibe:
Hamarosan feltűntek az égbe nyújtózó tornyok sziluettjei, a város fala Gaetano előtt. A kapuk pedig hívogatóan tárva voltak. Tolvajom úgy döntött, hogy szerencsét próbál e helységben, melynek ekkor még nem tudta nevét sem.
Ám a város nevét hamar megtudta az őröktől, mikor lovát az istállóba vezette. Mint minden település kapujánál, itt is tolongtak a mindenféle fajú, nemű, rangú nemesek, polgárok, szabadok, parasztok, szolgák.
Gaetanónak megtetszett Lankamesszi hangulata, s úgy döntött, hogy felkeresi a helyi Tolvajok céhét (Thieves' Guild). A saras-mocskos, kikövezetlen utcákat rótta órákon át, hogy meglelje "mesterségének" "ipartestületét".
Útközben jól megnézett mindent, mindenkit magának, mert azt hitte, hogy Phlanban már látott mindent, de csak ekkor jött rá, hogy valójában milyen keveset is tapasztalt. Kiváló tájékozódási képességének köszönhetően nem veszett el a szűken kígyózó utcák rengetegében.
Itt-ott belebotlott szélhámosokba, kereskedőkbe, kik mind aranycsikói után áhítozva kínálták szemfényvesztésüket, trükkjeiket, portékáikat. [Igen előfordul a játékban, hogy mindenfélét kínálgatnak nekünk, de azért csak óvatosan ezekkel a dolgokkal!] Gaetano lassan eljutott a város délkeleti sarkába, ahol is meglelte a tolvajok céhét. [A főbb épületeket, ahol lopáson kívül egyebet is tehetünk nem könnyű, de fel lehet ismerni, mert színűk, vagy éppen formájuk, markánsabb a többi a háznál.] Vagy, ahogy errefelé nevezték: az Orzók céhét (Rogues' Guild).
Ám ahogy Geatano belépni kívánt különös zár akadályozta meg, hogy a kilincset lenyomja. E zárat csak a rávésett rúnák helyes felolvasásával lehetett megoldani. Azonban tolvajom értette a betűk tudományát, így ezt az akadályt könnyedén vette. [Lényegében a másolás védelemről van szó, amely éppen úgy működik, mint a Fényesség Tavában. Tekergessük a megadott két rúnát egymáshoz a kódkeréken, majd a szintén megadott vonal mentén lévő szót írjuk be.]
Gaetanónak elég volt elrebegnie a szavakat, a zár nyelve visszahúzódott, az ajtó kinyílt. A céh, ahogy a legtöbb hasonszőrű műintézmény, kívülről igen nyomorúságosnak tűnt, ám belülről fejedelmi kényelemről, pompáról tanúskodott. Gaetano, mivel csatlakozni kívánt a céhhez, a mester elé kívánt járulni. E kívánságát nyomban teljesítették is. A mestertolvaj trónussal felérő székéből magasodott fel az újonc beléptére, mint valami bérc, mert oly égimeszelő volt. A tolvajok titkos kézfogásával üdvözölték egymást, amely parolázás után Gaetano alkarja megsajdult. A hegytermetű főtolvaj eztán így szólt:
"Légy üdvözölve, ifjú tolvaj! Jómagamban tisztelheted Lankamesszi minden tolvajának urát, becses nevem pedig Félkézkalmár (Swipe). Úgy érzem, hogy csatlakozni szeretnél társulatunkhoz, ám ehhez bizonyítanod kell érdemességedet. Ezt megteheted azáltal, hogy elhozol számomra egy mérgezett gombát. E növény felől tudakozódj a mágusok boltjában!"
Gaetano fejet hajtott, mert szűkszavú volt, lévén hivatása megkövetelte a némaságot is, majd elhagyta Félkézkalmár termét. Indult volna rögtön a boltba, de az ablakon át látta, hogy a nap már hanyatlóban volt. Ezért inkább a céhben pihent reggelig, mikor a boltok már nyitva voltak.
A mágusok boltja nem volt messze az Orzók céhétől. Miként a legtöbb varázsbolt levegője, úgy ennek az étere is különös illatoktól volt terhes, de nem oly ínycsiklandóktól, mint amilyenek a fűszerpiacokon izgatják az ember orrlikát.
Kisvártatva előkerült a bolt tulaja, egy mágus is. Az öreg gyanúsan méregette Gaetanót, de aztán megkérdezte, hogy mit parancsol. Tolvajom pedig felvilágosítást kért a különös, Mérgezett gomba nevű növényről. Az öreg mágus pedig így szólt: "Roppant ritka gombafélét keres az úr. Talán egyetlen helyen láttam efféle mikotát, mégpedig a város alatt meghúzódó szennyes-nedves csatornában."
Gaetanónak nem kellett több hír e gombáról, máris keresni kezdte a helyet, ahol alászállhat Lankamesszi helyi Alkonymélyébe. [Underdarknak nevezik a Forgotten Realms alvilágát, amelyet én fordítottam Alkonymélynek.]
Hamarosan rá is lelt e lejáratra, nem túl messzire az Orzók céhétől. Szerencsére az efféle helyek őrzésére nem alkalmaznak senkit, mert ugyan ki akarna bármit is elvinni egy ilyen alantas, de leginkább bűzhödt helyről.
Gaetano orrán át a fertőzetes miazmák komoly ostromot indítottak gyomra ellen. A mondott szerv igen sokszor, erősen összerándult, de nem rontottak ki belőle a védők. Kis idő után pedig a szag elviselhetővé vált, mert tolvajom megszokta azokat. Így a rothadó élelmiszer, kisebb rágcsálók bomló tetemei, a falakat borító penész, emberi étkezések végtermékeinek vegyült bűzét már nem is érezte egy idő után.
A csatornát igen jól építették meg, tágas is volt, így könnyedén nem lehetett eldugítani. A sötétség, a szagok viszont kiváló alkalmat nyújtottak, hogy mindenféle dolgot elrejtsenek a város alatt. Ezt meg is tették Lankamesszi jó, illetve kevésbé jó polgárai egyaránt. [A játék eléggé hülyén kezeli ezeket a részeket, mert csak addig nem lehet ilyen helyeken tartózkodni, amíg az ember szeretné, hanem úgy kezeli az egészet, mintha betörtünk volna valahova. Ezért is van egy visszaszámláló, a sárga csík a kép tetején. Ez a csík újraindul, ha elbabrálunk egy láda felnyitásával, de még a láda felnyitása is időre megy, ami bizonyos esetekben, ahogy idelent a csatornában is, teljesen értelmetlen. Sőt, még az idő letelte előtt "felfedeztek", és megtámadtak...]
Mindenféle ládát hurcoltak le ennek érdekében, hogy a vasalt, vagy csak erős fából ácsolt doboz megőrizze az értékeiket. Azonban a legtöbbjének meg volt az a baja, hogy roppant nedves levegő megrozsdásította a zárjaikat. Emiatt volt, hogy a tolvajkulcs is nehezen járt bennük, sőt akár el is törhették e finom szerszámokat.
Gaetano, mint minden tolvaj szintén rendelkezett egy bőrtokba csavart készlettel. Ezt minden egyes alkalommal a ládákra terítette, hogy onnan válogassa ki a megfelelő tollú szerszámocskákat. [A zártörés egészen egyszerű "logikai" játék. A zárban található csapok gyakorlatilag a nálunk lévő álkulcsok tollainak a negatívjai. Tehát a megfelelő szerszámot kiválasztjuk, majd beletoljuk a zárba (Return, illetve Enter billentyű). Ha esetleg a kulcsot forgatni szeretnék, hogy a másik végén lévő tollat használhassuk, azt a szóköz billentyűvel tehetjük meg. Amennyiben rossz álkulcsot használunk, az beletörhet a szerkezetbe. Ilyenkor érdemes visszatérni a céhbe, s venni egy új készletet. Egy zár bonyolultságát a rendelkezésünkre álló kanóc, azaz idő, illetve a csapok száma adja. Ahogy a képen is látható, ez még egy viszonylag egyszerű zár.]
Az első ládikóban Gaetano néhány harmincöt aranycsikót lelt. Igazán remek kezdettnek találta tolvajom e z
sákmányt. Hanem a csatornában már nem volt olyan egyszerű a tájékozódás, mint az utcákon, mert ez a földalatti világ valóságos útvesztő volt. Gaetano nem csüggedt, mert kedvét mindig fenntartotta egy-egy láda bendőjében megbúvó kis csecse-becse. Sőt, még egy kis térképecskére is lelt, amely elárulta, hogy merre rejlenek a távkapu, azaz teleportcsapdák, melyek az óvatlan kutakodót a helyiség ismeretlen pontjába röpíthették.
Gaetano végül rálelt arra is, amit keresett. Egy penészes, törött ládában burjánzó gombatelepre talált. Zöldes színe méregre emlékeztetett, így hát tolvajom ügyesen letört néhányat törzsükről, majd kicsiny kis szütyőbe rejtette azokat, óvatosan, nehogy a mikoták csírái kiszóródjanak kalapjaiból ki tudja milyen hatást idézve elő testében.
Ám ekkor zajt hallott emberem, körbenézett, s látta, hogy a félhomályban rablók kutakodnak, kivont kardjaikon a folyókákból aláhulló napfény megcsillant. Gaetano nem volt éppen harcias lelkületű tolvaj, ezért nyomban tovább állt, és kisvártatva talált is egy másik kijáratot, mint amin bejött. [Ahogy említettem megjelentek ezek az "őrök". Ilyenkor a játék elszór néhány segítséget is, amivel például ezeket az őröket lebéníthatjuk. Utána meg kell találnunk a másik kijáratot, ez egy lépcső a földben, amely csak ekkor válik láthatóvá, ugyanis, ha ott próbálnánk meg kimenni, ahol bejöttünk, nem sikerülne. Mert a játék azt írja, hogy körbevették a kijáratot.]
Odahagyva a fertőztető miazmák borús alvilágát Gaetano rögvest visszasietett az Orzók céhébe. Először nem akarták beengedni a mesterhez, mert bűzlött, mint a kanális, de lehetőséget adtak neki a tisztálkodásra. Mikor ezzel megvolt, megnyílt hát előtte a mester ajtaja, Félkézkalmár pedig imigyen szólott: "Jó! Látom elhoztad a mérgezett gombát, ahogy kívántam. Azonban most utazz el a remete lakába, mely Lankamesszi falain túl található, s hozz el nekem egy ködös, fehér folyadékot tartalmazó üvegcsét onnan! Amint megtaláltad, ne késlekedj e főzettel!".
Gaetanónak nem tetszett, hogy az egyezség a tagságról a gombához volt kötve nem pedig újabb és újabb megbízatásokról. Ám tolvajom volt elég okos, hogy óvakodjon ily gondolatainak hangot adni. Így hát elhagyta a nyomortanyának tűnő céhet, hogy az istállóhoz menjen, felnyergelni hátasát az újabb útra...
Mivel itt sok látni-, vagy éppen olvasnivaló nincs, a készítők itt középkori dallamokat idéző zenével szórakoztatják a játékost, aki megtudhatja, ha még nem szerzett volna tudomást arról, hogy mely cég a készítője, a kiadója a programnak, illetve, hogy ez egy hivatalos Advanced Dungeons & Dragons, avagy leegyszerűsítve: AD&D, számítógépes termék. Meg persze, hogy a szerzői jogokat fenn tartja mind a TSR. Inc. az AD&D tulajdonosa, mind az Strategic Simulations, Inc. azaz az SSI.
Kis töltés után pedig köszönt bennünket egy lehetőségekben igen dús menü. Akkor menjünk sorjában is ezeken:Az első menüponttal a jelenlegi karakterünkkel térhetünk vissza a kalandokhoz, ezt még nem használhatjuk, hiszen nem töltöttünk még be senkit.
Karakter betöltése a Lankamesszibe lovagláshoz, ehhez persze kell egy karakter, aki készen van.
Egy karakter generálása, lényegében ezzel hozhatjuk létre hősünket. Ebben a játékban ugyanis egyszerre csak egy embert irányítunk, nem pedig egy csapatot.
Felülről a negyedik ponttal elmenthetjük ezt a hőst egy erre általunk kijelölt lemezre. Itt megjegyezném, hogy a WinVice-ban létrehozott lemezképeket a CCS64 is felismeri, szóval a lemezképek létrehozásának csak a tárhelyünk szab határt.
Az ötödik ponttal eltávolíthatunk egy karaktert a lemezről. Azaz töröljük.
A hatodik ponttal betölthetünk egy alaphőst a játék lemezéről. Három ilyen alapembernek kéne lennie a lemezen elméletben: egy tolvajnak, egy harcosnak meg egy varázslónak, vagy ahogy a játék nevezi: varázs használónak.
A hetedik menüpont igazán érdekes, de gyakorlatilag teljesen használhatatlan... Ezzel az opcióval lehetne a Pool of Radiance-ből, vagy annak folytatásából a Curse of the Azure Bonds-ból karaktereket átkonvertálni, hogy fejlesszünk rajtunk. Azonban ez nagyon nem működik, mert ahogy elterveztem, hogy majd Phixidorous-t kicsit megedzem, kiderült, hogy a játék nem tudja lekezelni a kevert osztályú (class) karaktereket, s természetesen harcosnak érzékelte Phixidoroust, noha én, mint tolvaj szerettem volna őt képezni.Szóval ennyit arról, hogy egyik hősömet felfejlesztem...
A nyolcadik pontban pedig létrehozhatunk egy mentési lemezt a játék számára, amelyen a karaktereinket, meg az állásunkat tárolhatjuk.
Ha létrehozunk egy karaktert, akkor itt már jóval egyszerűbben tehetjük, mint a Fényesség Tavában. Ugyanis hősünknek csupán faját (race), nemét (gender), osztályát (class), illetve vallási/erkölcsi beállítottságát (alignment) s persze a nevét (name) szabhatjuk meg. Tulajdonságainak értékét itt nem tudjuk egyenként módosítani, mint a Fényesség Tavában. Szóval, amilyen véletlen generált értékeket elfogadunk azzal kell együtt élnünk.
Ha létrehoztunk hősünk, akkor a kalandok is indulhatnak! Következzen hát Gaetano, a tolvaj, kalandos krónikája:
Gaetano hosszú utat tett meg Phlan feléledő városából. Ahogy visszatért oda az élet, úgy lett egyre elviselhetetlenebb számára a légkör az őrjáratok miatt. Már nem törhetett be oly nyugodtan egy-egy kúriába, vagy módosabb polgár házába, hogy ne kelljen attól tartania, hogy elkapják. Összekuporgatott pénzecskéjéből vásárolt hát egy paripát, élelmiszert, hogy máshol próbáljon szerencsét.
Hosszú bolyongás után tábort vert egy a tenger közeli erdőben. Az éjszaka eseménytelenül telt, majd másnak ismét útnak indult, és a rengetegből egy út vezetett kifelé. Gaetano, nem lévén különösebb célja, épp oly jónak találta ezt az egyébként igen rossz minőségű csapást, mint akármelyik más lehetőségét. Hátasának véknyájába rúgott, majd elindult ezen az úton. Egy rozoga, pudvás, korhadt tábla feküdt nem messze a csapás szélén. Ha Gaetano észrevette volna, meg persze ha az egykori írás olvasható lett volna rajta, akkor tudta volna, hogy ez az út vitt Lankamesszibe:
[A játék ilyen akció-ügyességi elemekre épül inkább, ahogy itt is látható. Minél jobb lovunk van, annál könnyebb egy-egy ilyen lovaglós rész, mert a hátas "elijszti" a madarakat, amik az akadályokon kívül nehezítik a haladást. A videó elején látható térképen választhatjuk ki, hogy merre megyünk a joystick jobbra-balra mozgatásával, a kiválasztott útvonalat pedig a mozgó csillag jelöli. A játék kezdetén természetesen kizárólag Lankamesszibe utazhatunk.]
Hamarosan feltűntek az égbe nyújtózó tornyok sziluettjei, a város fala Gaetano előtt. A kapuk pedig hívogatóan tárva voltak. Tolvajom úgy döntött, hogy szerencsét próbál e helységben, melynek ekkor még nem tudta nevét sem.
 |
| [Itt most nem látszik, de a jobb felső sarokból indulunk, ahol az istálló is található.] |
 |
| [Ahogy látható a nyíl mutatja, hogy hol is állunk, merre nézünk.] |
Itt-ott belebotlott szélhámosokba, kereskedőkbe, kik mind aranycsikói után áhítozva kínálták szemfényvesztésüket, trükkjeiket, portékáikat. [Igen előfordul a játékban, hogy mindenfélét kínálgatnak nekünk, de azért csak óvatosan ezekkel a dolgokkal!] Gaetano lassan eljutott a város délkeleti sarkába, ahol is meglelte a tolvajok céhét. [A főbb épületeket, ahol lopáson kívül egyebet is tehetünk nem könnyű, de fel lehet ismerni, mert színűk, vagy éppen formájuk, markánsabb a többi a háznál.] Vagy, ahogy errefelé nevezték: az Orzók céhét (Rogues' Guild).
Ám ahogy Geatano belépni kívánt különös zár akadályozta meg, hogy a kilincset lenyomja. E zárat csak a rávésett rúnák helyes felolvasásával lehetett megoldani. Azonban tolvajom értette a betűk tudományát, így ezt az akadályt könnyedén vette. [Lényegében a másolás védelemről van szó, amely éppen úgy működik, mint a Fényesség Tavában. Tekergessük a megadott két rúnát egymáshoz a kódkeréken, majd a szintén megadott vonal mentén lévő szót írjuk be.]
Gaetanónak elég volt elrebegnie a szavakat, a zár nyelve visszahúzódott, az ajtó kinyílt. A céh, ahogy a legtöbb hasonszőrű műintézmény, kívülről igen nyomorúságosnak tűnt, ám belülről fejedelmi kényelemről, pompáról tanúskodott. Gaetano, mivel csatlakozni kívánt a céhhez, a mester elé kívánt járulni. E kívánságát nyomban teljesítették is. A mestertolvaj trónussal felérő székéből magasodott fel az újonc beléptére, mint valami bérc, mert oly égimeszelő volt. A tolvajok titkos kézfogásával üdvözölték egymást, amely parolázás után Gaetano alkarja megsajdult. A hegytermetű főtolvaj eztán így szólt:"Légy üdvözölve, ifjú tolvaj! Jómagamban tisztelheted Lankamesszi minden tolvajának urát, becses nevem pedig Félkézkalmár (Swipe). Úgy érzem, hogy csatlakozni szeretnél társulatunkhoz, ám ehhez bizonyítanod kell érdemességedet. Ezt megteheted azáltal, hogy elhozol számomra egy mérgezett gombát. E növény felől tudakozódj a mágusok boltjában!"
Gaetano fejet hajtott, mert szűkszavú volt, lévén hivatása megkövetelte a némaságot is, majd elhagyta Félkézkalmár termét. Indult volna rögtön a boltba, de az ablakon át látta, hogy a nap már hanyatlóban volt. Ezért inkább a céhben pihent reggelig, mikor a boltok már nyitva voltak.A mágusok boltja nem volt messze az Orzók céhétől. Miként a legtöbb varázsbolt levegője, úgy ennek az étere is különös illatoktól volt terhes, de nem oly ínycsiklandóktól, mint amilyenek a fűszerpiacokon izgatják az ember orrlikát.
Kisvártatva előkerült a bolt tulaja, egy mágus is. Az öreg gyanúsan méregette Gaetanót, de aztán megkérdezte, hogy mit parancsol. Tolvajom pedig felvilágosítást kért a különös, Mérgezett gomba nevű növényről. Az öreg mágus pedig így szólt: "Roppant ritka gombafélét keres az úr. Talán egyetlen helyen láttam efféle mikotát, mégpedig a város alatt meghúzódó szennyes-nedves csatornában."Gaetanónak nem kellett több hír e gombáról, máris keresni kezdte a helyet, ahol alászállhat Lankamesszi helyi Alkonymélyébe. [Underdarknak nevezik a Forgotten Realms alvilágát, amelyet én fordítottam Alkonymélynek.]
Hamarosan rá is lelt e lejáratra, nem túl messzire az Orzók céhétől. Szerencsére az efféle helyek őrzésére nem alkalmaznak senkit, mert ugyan ki akarna bármit is elvinni egy ilyen alantas, de leginkább bűzhödt helyről.Gaetano orrán át a fertőzetes miazmák komoly ostromot indítottak gyomra ellen. A mondott szerv igen sokszor, erősen összerándult, de nem rontottak ki belőle a védők. Kis idő után pedig a szag elviselhetővé vált, mert tolvajom megszokta azokat. Így a rothadó élelmiszer, kisebb rágcsálók bomló tetemei, a falakat borító penész, emberi étkezések végtermékeinek vegyült bűzét már nem is érezte egy idő után.
A csatornát igen jól építették meg, tágas is volt, így könnyedén nem lehetett eldugítani. A sötétség, a szagok viszont kiváló alkalmat nyújtottak, hogy mindenféle dolgot elrejtsenek a város alatt. Ezt meg is tették Lankamesszi jó, illetve kevésbé jó polgárai egyaránt. [A játék eléggé hülyén kezeli ezeket a részeket, mert csak addig nem lehet ilyen helyeken tartózkodni, amíg az ember szeretné, hanem úgy kezeli az egészet, mintha betörtünk volna valahova. Ezért is van egy visszaszámláló, a sárga csík a kép tetején. Ez a csík újraindul, ha elbabrálunk egy láda felnyitásával, de még a láda felnyitása is időre megy, ami bizonyos esetekben, ahogy idelent a csatornában is, teljesen értelmetlen. Sőt, még az idő letelte előtt "felfedeztek", és megtámadtak...]
Mindenféle ládát hurcoltak le ennek érdekében, hogy a vasalt, vagy csak erős fából ácsolt doboz megőrizze az értékeiket. Azonban a legtöbbjének meg volt az a baja, hogy roppant nedves levegő megrozsdásította a zárjaikat. Emiatt volt, hogy a tolvajkulcs is nehezen járt bennük, sőt akár el is törhették e finom szerszámokat.Gaetano, mint minden tolvaj szintén rendelkezett egy bőrtokba csavart készlettel. Ezt minden egyes alkalommal a ládákra terítette, hogy onnan válogassa ki a megfelelő tollú szerszámocskákat. [A zártörés egészen egyszerű "logikai" játék. A zárban található csapok gyakorlatilag a nálunk lévő álkulcsok tollainak a negatívjai. Tehát a megfelelő szerszámot kiválasztjuk, majd beletoljuk a zárba (Return, illetve Enter billentyű). Ha esetleg a kulcsot forgatni szeretnék, hogy a másik végén lévő tollat használhassuk, azt a szóköz billentyűvel tehetjük meg. Amennyiben rossz álkulcsot használunk, az beletörhet a szerkezetbe. Ilyenkor érdemes visszatérni a céhbe, s venni egy új készletet. Egy zár bonyolultságát a rendelkezésünkre álló kanóc, azaz idő, illetve a csapok száma adja. Ahogy a képen is látható, ez még egy viszonylag egyszerű zár.]
Az első ládikóban Gaetano néhány harmincöt aranycsikót lelt. Igazán remek kezdettnek találta tolvajom e z
 |
| [Piros, fehér, zöld, fel, a magyar tör! Bocsánat...] |
Gaetano végül rálelt arra is, amit keresett. Egy penészes, törött ládában burjánzó gombatelepre talált. Zöldes színe méregre emlékeztetett, így hát tolvajom ügyesen letört néhányat törzsükről, majd kicsiny kis szütyőbe rejtette azokat, óvatosan, nehogy a mikoták csírái kiszóródjanak kalapjaiból ki tudja milyen hatást idézve elő testében.Ám ekkor zajt hallott emberem, körbenézett, s látta, hogy a félhomályban rablók kutakodnak, kivont kardjaikon a folyókákból aláhulló napfény megcsillant. Gaetano nem volt éppen harcias lelkületű tolvaj, ezért nyomban tovább állt, és kisvártatva talált is egy másik kijáratot, mint amin bejött. [Ahogy említettem megjelentek ezek az "őrök". Ilyenkor a játék elszór néhány segítséget is, amivel például ezeket az őröket lebéníthatjuk. Utána meg kell találnunk a másik kijáratot, ez egy lépcső a földben, amely csak ekkor válik láthatóvá, ugyanis, ha ott próbálnánk meg kimenni, ahol bejöttünk, nem sikerülne. Mert a játék azt írja, hogy körbevették a kijáratot.]
Gaetanónak nem tetszett, hogy az egyezség a tagságról a gombához volt kötve nem pedig újabb és újabb megbízatásokról. Ám tolvajom volt elég okos, hogy óvakodjon ily gondolatainak hangot adni. Így hát elhagyta a nyomortanyának tűnő céhet, hogy az istállóhoz menjen, felnyergelni hátasát az újabb útra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése