Játékcsokor #002
Elnézést kérek a késésért, de sok minden közbejött, ám itt az újabb bejegyzés!
Ezidáig szinte csak a Commodore nyolcbites mikrószámítógépeiről esett szó az oldalon. Azonban most egy kicsit előrébb lépünk a haladásban. Ám még mindig Commodore termékre írt dolgokról lesz szó. Méghozzá néhány Commodore Amiga játékról. Hanem előtte ismerkedjünk meg a Commodore Amiga emulálásaval!
Hogy ezt a "barátnőt" [az Amiga jelentése spanyolul] megjeleníthessük manapság használt modern Windowsokon [Linux alatt is megtalálható, ha az olvasó ismertebb disztribúciókat használ, mint az Ubuntu vagy a Linuxmint, akkor a szoftver áruházból letölthető, de ha kevésbé ismert disztro, akkor szerintem a Synpaticban is megtalálható vmelyik UAE emulátor.], szükségünk lesz egy WinUAE nevezetű programra. A név maga a link a letöltő oldalra. A bejegyzés írásakor a legfrissebb, stabil verzió a 3.3.0. Az emulátoron kívül egyéb dolgok is letölthetőek, mint például a megjelenítés finomítását szolgáló Pixel shader szűrők, meghajtó hangok, stb. Egyelőre azonban szedjük csak az emulátort. Ha nem akarjuk telepíteni, akkor válasszuk a "zip-archive" vagy 64bites Windows esetén a "zip-archive-64bit version" lehetőséget.
Azonban a nyolcbites gépekkel ellentétben az Amigához szükségünk lesz több ROM fájlra is. Ha rányomunk a Read Only Memory mozaikszavára, akkor az említett fájlokat letölthetjük. Azonban ez maradjon köztünk, ne reklámozzuk, hogy innen e fájlok letölthetőek!
Ha elindítottuk az emulátort, akkor az automatikusan lefuttat egy keresést, mely során ezeket a romokat keresi. Ha befejezte, akkor utána a bal oldalon látható, úgynevezett fán, keressük meg a tetejénél lévő "Paths", azaz útvonalak ágat. Ha rányomunk, akkor a baloldalon látható helyre jutunk. A romokat tegyük az emulátor könyvtárán belüli, tetszőleges nevű mappába; csak hogy együtt legyenek. Ha ezzel megvagyunk, akkor az útvonalat, vagy beírjuk kézzel, vagy a System ROMs szövegdoboz jobb szélén látható "..." gombbal megkeressük magunk. Itt állíthatjuk be azt is, hogy a saját beállításainkat (Configurations), képlopásainkat (Screenshots), állapotmentéseinket (State files), hová mentse az emulátor. Ha megkerestük/beírtuk a romfájlok útvonalát, akkor a szövegdobozok alatt található egy "Rescan ROMs" feliratú gomb, amit nyomjunk is meg. Ezzel az emulátor újra ellenőrzi a romfájlokat, majd egy külön ablakban kiírja, hogy melyeket találta. Ezt nyugodtan leokézhatjuk.
Ezek után nincs más hátra, mint hogy a baloldali fán a "Quickstart" ágra kattintsunk. Ahogy a jobboldali képen is látszik, az alapból beállított Amiga modell az Amiga 500-as, 1.3-as Kickstart Rommal, 512 kb-os chippel és ugyanennyi lassú RAM-mal. Ha "Model" legördülő menüre nyomunk, akkor természetesen más Amiga típus is kiválaszható. Az alatta lévő "Configuration" menüből pedig egy hardware konfiguráció is.
Aztán azt állíthatjuk be a csúszka segítségével, hogy az emuláció mennyire legyen kompatibilis [ez gyakorlatilag a gyorsaságot befolyásolja].
Újabb konfigurációs beállítást választhatunk, amennyiben mi saját magunk csináltunk ilyet. Végül pedig beállíthatjuk a lemezmeghajtók tartalmát. Ha bepipáljuk a "DF1:"-ot, akkor két lemezegységet fogunk emulálni. Ez többlemezes játékoknál igen praktikus tud lenni. A "Select image file" nevezetű gombbal pedig megkereshetjük a lemezképeket, akárcsak a korábbi Commodore számítógép-emulátorok esetében is. Ha ezzel is megvagyunk, akkor a jobb alsó sarokban található "Start"-tal indul is az emuláció. Ha visszaszeretnénk térni ehhez a beállító ablakhoz, akkor azt az F12 megnyomásával tehetjük meg. És miért akarnánk ide visszatérni, ha már egyszer fut a játék? Például, hogy ne csak ablakban, hanem teljes képernyőn élvezhessük az emulációt.
Tehát, ha elindult a játék, akkor F12, ha még nem, akkor is be lehet állítani a teljesképernyős módot. Ezt pedig az oldalsó fa Host ágának, Display nevezetű alágára kattintva tehetjük meg. Rögtön rengeteg beállítás jelenik meg, de ez ne ijesszen meg senkit! Kezdjük akkor a legtetején: a "Screen" alatt található első legördülő menüben beállíthatjuk, hogy hol jelenítse meg a WinUAE az emulációt, mármint, ha több monitorral rendelkezünk, akkor ezzel külön megadhatjuk neki. Az ez alatt lévő legördülő menüben a teljesképernyős mód felbontását, illetve a mellette lévő menüben pedig a színmélységét (16-32 bit), adhatjuk meg. Az alatt lévő két szövegdobozban pedig az ablakos mód felbontását állíthatjuk be. A fenti jobboldali menüvel beállíthatjuk az alapértelmezett frissítési rátát, illetve az alatta lévő menüvel pedig a pufferelés (Triple Buffering) mértékét. Ezzel a beállítással növelhetjük a másodpercenkénti képkocka megjelenítést, azaz gyorsabbnak, simábbnak fog tűnni a mozgás [Ha függőleges szinkronizáció (Vsync) is be van kapcsolva, de arról mindjárt]; legalábbis dióhéjban, nagyjából ezt jelenti. Utána a "Settings" alatt található első legördülő menüben megadhatjuk, hogy az emuláció teljesképernyős (Fullscreen), ablakos (Windowed), vagy teljesablakos (Full-window) [Ha esetleg gépünk nem elég erős, akkor ajánlott a teljes ablakos mód használata] módban üzemeljen. Emellett egy legördülő menüben a függőleges szinkronizációt (Vsync) állíthatjuk be, amely a puffereléssel együtt idéz[het]i elő a finomabb mozgást. Az RTG, valószínűleg beállíthatatlan, hiszen nem állítottunk be ilyen speciális kártyát a fa Hardware ágának RTG board nevű alágán. Ezt egyszerű játékok futtatásához nem is kell megtennünk, így ugorjunk is tovább. Van öt darab pipálható opció: Blacker than black (Feketébb a feketénél), Remove interlace artifacts (Interlace "hibák" eltávolítása), Monochrome video out (Egyszínű, monokróm megjelenítés), Filtered low resolution (Alacsony felbontáson alkalmazott szűrők), VGA mode resolution autoswitch (VGA-mód felbontásának automatikus váltása). Ezeket hagyhatjuk úgy ahogy van, hacsak nem értünk hozzájuk jobban. Ezek alatt van még egy szélesebb legördülő menü, ami mellé a Resolution (Felbontás) van írva, és három beállítása van: Lowres, Hires (normal), SuperHires. Ha SuperHires-re tesszük gyönyörű lesz minden, de persze ezt nem biztos, hogy a processzorunk bírni fogja. Ez alatt a Resolution autoswitch (Felbontás automata átváltása) van, ezt hagyhatjuk kikapcsolva (Disabled). Ez alatt pedig a videónorma beállítás legördülő menüje látható. PAL meg NTSC-t ismer. A mellette lévő csúszkával szabályozhatjuk a képfrissítést (Refresh). Ha alatta bepipáljuk, akkor pedig kézileg beállíthatunk egy tetszőleges másodpercenkénti képkocka (FPS) értéket.
A jobb oldalon fent láthatjuk a "Centering"-et, azaz a középre helyezés beállításait. Ha esetleg az emulált kép nem középen lenne, akkor a megfelelő vonalat, vízszintes (Horizontal), függőleges (Vertical) kiválasztva az emulátor korrigálja azt.
Ez alatt található a "Line Mode", amelyet érdemes alapbeállításon hagyni. Végül pedig az "Interlaced line mode" beállításai láthatóak, amelyeket érdemes szintén alapértéken hagyni.
Mindezek alatt egy legördülő menü, illetve csúszka segítségével állíthatjuk be fénnyerőt (Brightness), élességet (Contrast), Gammát, akár színenként is.
A legalsó gombbal pedig mindent alaphelyzetbe állíthatunk, ha esetleg valami hibát követtünk el, csak már nem emlékszünk rá, hogy hol.
Az utolsó dolog, amiről még szólnom kell a játékok ismertetése előtt, az az állapot mentés. Amivel olyan játékokban is menthetünk, amelyek erre nem adnak lehetőséget. Erre a fa Host ágának, Miscellaneous alágában van lehetőségünk. A jobb oldalon, alul van két gomb, a Load State (Állapot Betöltése) és a Save State (Állapot Mentése). Ezeket a mentéseket pedig oda helyezi, illetve onnan tölti be alapból, ahová azt korábban megadtuk.
A legeslegutolsó dolog pedig, hogy a WinUAE is felgyorsítható, akárcsak a Vice vagy a CCS64, ha nincs türelmünk, időnk kivárni a töltögetést. Ezt pedig a END + PAUSE/BREAK gombok egyszerre való lenyomásával érhetjük el. Azonban, ha úgy tűnne, hogy lefagyott az emuláció, lehet, hogy véletlenül előbb nyomtuk le a PAUSE/BREAK gombot. Ilyenkor ismételt megnyomásra az emuláció folytatódik.
Nos, most, hogy ezzel megvolnánk, lássunk néhány játékot!
Az első egy filmadaptáció, amely film viszont egy könyvadaptáció volt. Ez pedig nem más, mint a Navy Seals című, könyv. Itthon Elit kommandó címmel vetítették a mozikban, TV-ben, illetve ezzel a címmel jelent meg a könyv is. Az Egyesült Államok haditengerészetének különleges katonai egységének, a Navy S.E.A.L.-nek, azaz a SEa, Air and Land Teams-nek, egy fiktív bevetéséről szól mind a film, mind a könyv. A filmben Charlie Sheenen kívül Michael Biehn, Bill Paxton is játszik, és amúgy a nyolcvanas évek akciófilmjeibe illeszthető alkotás, noha már 1990-ben készült. A könyvet könnyen be lehet szerezni antikváriumból, vagy megtalálható a neten is, PDF-ben, igen könnyedén.
A játék, akárcsak írott, illetve vetített elődje arról szól, hogy egy terrorista csoport amerikai Stinger rakétákra tesz szert, majd a haditengerészet beküldi a különleges egységét, hogy semmisítse meg ezeket a fegyvereket, mielőtt azokat bevethetnék. A játékot az Ocean Software készítette, adta ki 1990-ben, Commodore 64-re, Amigára, Atari ST-re, Amstrad CPC-re, illetve a ZX Spectrumra. Én úgy vélem, hogy meglepő módon a C64-es szebb, mint bármelyik másik változat, noha az Atari, illetve az Amiga többre voltak képesek. Ugyanis C64-en egészen komolyan vették az egész játékot, míg Amigán és Atarin viszonylag nevetséges, hogy vörös színű, felhúzós vekkereket kell elhelyezni a csillagos-sávos ládákon, [amelyek a piros orrú rakétákat rejtik, mert ilyen banálisan van ábrázolva a tömegpusztító fegyver] arról nem beszélve, hogy a főszereplők arca is inkább a karikatúra, mint rendes portré. Ráadásul teljesen értelmetlenül van benne, mert míg C64-en a portré mutatja az "életerőnk" mértékét, itt az arckép melletti, részekre osztott oszlop.
Na, de lássuk a játékot! Minden pálya elején kapunk egy szép képet, hogy jobban beleélhessük magunkat a paródiába, az egészbe. Az életerőről, energiánkról már volt szó; az életek számát a kommandós egység tagjai jelentik, tehát, ha megölik az összes főhőst [5 darab embert], akkor vége a játéknak. Kommandósaink a szürke mackónadrágba öltözött alkoholista borostával bíró postásoknak tűnő fickók, míg a terroristák szürke ruhát, meg keffijét, viselő "arabok". A "Weapon" feliratú vörös ládákból szerezhetünk nagyobb tűzgyorsaságú, végleges lőszermennyiséggel rendelkező fegyvert, mint az alap, s kifogyhatatlan pisztolyunk. Illetve szert tehetünk egy lángszóróra is, amely azonnal ropogósra süti fejkendős ellenségeinket.
Küldetésünk időre megy, tehát igyekezzünk felfedezni a rakétákat tartalmazó ládákat, minél előbb. Az ellenségen, időn kívül a gravitáció is nehezíti a játékmenetet, mert túl magasról leesve bele is halhatunk a zuhanásba, illetve magasról, olykor egy ládányi magasságból is, leugorva sebződünk.
A játék nehéz; elsőre biztos nem visszük végig, hacsak nem szerzünk be valamilyen traineres, azaz csalásokkal ellátott, változatot belőle. Ettől függetlenül a Navy Seals nyújt annyit, mint maga a film, talán valamivel kevesebbet, de cserébe csak egylemezes. Ha pedig komolyan akarjuk venni a játékot, akkor inkább játszunk a C64-es változattal, ne pedig ezzel a karikírozott változattal. Az Amiga változat, a Quickstart ágban beállított A500-as [Amiga 500] alapbeállításaival simán elindul.
A következő játék a csokorban, amely 1991-ben készült, pedig egy olyan program, amely hódolattal adózik az ötvenes évek, illetve inkább a korábbi évtizedek amerikai horrorfilmjeinek, amikben hazánkfiát, Lugosi Bélát, vagy épp az oroszos művésznevű, de egyébként totálisan brit Boris Karloffot, esetleg Lon Chaney jr-t láthattuk viszont, mint Drakula grófot; mint múmiaként visszatért Imhotepet vagy Frankenstein teremtményét; vagy végül mint a Farkasembert. Jó magam nem ismerem Lon Chaney Jr-t, de a Lugosi Drakula grófját, illetve Karloff múmiáját meg még néhány filmjét láttam, és valóban igen hangulatos alkotások, még ha nem is feltétlenül rémisztőek, de alkalomadtán mindenképp nyugtalanító hatást tudnak kiváltani az emberből.
Ez a játék a Horror Zombies from the Crypt című nevet kapta a keresztségében, ami nagyjából annyit tesz magyarul, már ha érdekel valakit is a fordítás, hogy: Rémholtak a kriptából [A zombi szót elég elcsépeltnek találtam...]. Ahogy jobb oldalon is látszik, a borító az említett filmek plakátjainak stílusát idézi, holdfénnyel, nővel, zöld zombival, fiktív nevű, szójátékokra épült alkotókkal. Így stílusosan az intró is olyan, mintha valamilyen régi moziban, ahol még függönnyel takarták el a vásznat, várnánk a filmet. Előttünk pedig láthatjuk a lejjebbi sorokban ülők fejének a sziluettjét [Ki az a kültelki, műveletlen suttyó, aki úgy megy moziba, hogy a fején hagyja a kalapját?].
Az intró után a menübe jutunk, ahol az "s" megnyomásával hangeffektusokat is beállíthatunk az ismétlődő zene mellé. Tűzgomb megnyomására felkínálja a lehetőséget számunkra a program, hogy beírjunk egy pályakódot, ha ezt nem vagy rosszul tesszük meg az első pályán kezdünk. Összesen hat pálya van, de nagyjából több mint száz "szoba", vagy nem is tudom, hogy miként nevezzem... Szóval elleszünk vele egy darabig. Ha megnyomtuk az entert, töltődik is az első pálya intrója. A játék történetéhez igazítva, ami illeszkedik a hangulathoz. E szerint főhősünk egy bizonyos Frederick Valdemar báró, aki a szokásos jóképű fickó [így áll a játék eredeti kézikönyvében!], aki azért merészkedik a Mészár-házba, hogy az ott lévő koponyákat összegyűjtse, s tisztességgel eltemettesse. Ezáltal akadályozván meg, hogy az egykori porhüvelyekben lakó lelkek visszajárjanak kísérteni. Vajon sikerrel jár majd? Micsoda ocsmányságokkal fog majd ott találkozni? Micsoda titkokról hull majd le a fátyol? Micsoda Csehszlovákia fővárosa? [Ez így benne volt a kézikönyvben...] Szóval, ahogy hősünk túlhalad a Valdemar birtok omladozó kapuján, valamilyen ismeretlen, rettenetes dolog jelenlétét érzi meg. Sietve a kúria menedékébe menekül, amelynek vénséges tölgyajtaja hangosan csapódik be mögötte......
Ahogy az korábban meg lett említve, a cél a koponyák összegyűjtése. Na, most az ember azt hinné, hogy ez afféle darálós játék lesz, mint mondjuk a kor konzoljaira, de számítógépeire is, megjelent Castlevania. Azonban nagyot fog csalódni, aki erre számít. Ugyan itt is kell majd zombikat gyilkolni, de a játékban nagy hangsúlyt kap a problémák, a rejtélyek megoldása. Így a földöntúli lények sírba való visszaküldése kissé háttérbe szorul, de azért így is lesz ilyesmire lehetőségünk bőven.
Fegyverből két félével bírhatunk majd, amelyek között a SHIFTel válthatunk. A különböző tárgyak között, amelyek segíthetnek előre haladásunkban, a nyilakkal válogathatunk, a SPACE-szel, SZÓKÖZzel pedig aktiválhatjuk a kiválasztott tárgyat. A kulcscsomóval a bezárt ajtókat nyithatjuk ki, a zöld kulccsal pedig a ládákat. Valdemar portréja alatt pedig életeink száma látható. Amennyiben hozzáérünk bármelyik lényhez is, annak véresen véges következményei lesznek, ahogy az a jobb oldali képen látszik is.
Az alsó, választható ikonok a következők:
Ezeknek a tárgyaknak általában van egy felhasználási idejük is, amelyet a fegyver alatti kis vékony mérőben megjelenő fogyatkozó csík fog jelezni.
A harmadik egyben utolsó játék a csokorban pedig gyakorlatilag egy folytatás. Az előzményt, amely a C64-esre készült el, még nem ismertettem, de majd a következő játékcsokorba beleteszem. Ez a játék pedig nem más, mint a Spindizzy Worlds. Egy izometrikus, vagy matematikai-építészmérnöki nyelven szólva: axonometrikus perspektívájú 1989-es logikai-ügyességi játék. Amelyekben általában nem a feladvány okoz nehézséget, hanem a megfejtés megvalósítása, lévén "főhősünk" egy pörgettyű, egy giroszkóp, így igen érzékenyen reagál bármiféle mozgatásra. A grafika igen sokat javult az elődhöz képest, amelynek kiváló hangulata volt ettől függetlenül. Hogy a grafikát teljesen élvezhessük azt javaslom, hogy a Quickstart A500-as beállítása után a Hardware ág Chipset alágán állítsuk be a Full ECS opciót, majd indíthatjuk az emulációt.
A játéknak egyébként van egy minimális története, miszerint: miután sikerült feltérképezni a Spin Dizzy világát [ha az első játékot végigvitted...], kapsz egy újabb küldetést, hogy ezúttal egy felújított GERALD-dal [Ez egy mozaikszó, amely GEOGRAPHICAL ENVIROMENTAL RECONNAISSANCE AND LAND MAPPING DEVICE, amely nagyjából annak felel meg, hogy Földrajz Környezeti Felderítő És (fel)Térképező Készülék], hogy ezúttal az űrben lebegő "fürtvilágokat" fedezd fel a Mark IV-es GERALD-dal, amelyben már továbbfejlesztett tápegység s motorok lapulnak.
Ahogy az előző részben, itt is lehet forgatni nézetet az "R" és "T" gombok megnyomásával. "P" betűvel szüneteltethetjük a játékot, míg az "M" megnyomására elénk tárul a térkép. A space-szel, avagy szóközzel pedig megállíthatjuk GERALD-ot, ha esetleg nagyon bevadítottuk volna. Tűzgombbal GERALD extra gyorsulást ér el, amely jól jöhet ha át kell ugratni egy rámpán, stb.
A játék felettébb szórakoztató tud lenni és igen színes is, így a szemnek is kedvező. Mindegyik világhoz tizenöt pálya tartozik, szóval el lehet vele lenni sokáig. Természetesen a cél az összes pálya teljesítése.
Ennyi fért hát a mostani játékcsokorba. Legközelebb már visszatérünk kis csapatom kalandjaihoz az AD&D Forgotten Realms világában.
Jó szórakozást a fentiekhez!
Komputer Kalandor
Tehát, ha elindult a játék, akkor F12, ha még nem, akkor is be lehet állítani a teljesképernyős módot. Ezt pedig az oldalsó fa Host ágának, Display nevezetű alágára kattintva tehetjük meg. Rögtön rengeteg beállítás jelenik meg, de ez ne ijesszen meg senkit! Kezdjük akkor a legtetején: a "Screen" alatt található első legördülő menüben beállíthatjuk, hogy hol jelenítse meg a WinUAE az emulációt, mármint, ha több monitorral rendelkezünk, akkor ezzel külön megadhatjuk neki. Az ez alatt lévő legördülő menüben a teljesképernyős mód felbontását, illetve a mellette lévő menüben pedig a színmélységét (16-32 bit), adhatjuk meg. Az alatt lévő két szövegdobozban pedig az ablakos mód felbontását állíthatjuk be. A fenti jobboldali menüvel beállíthatjuk az alapértelmezett frissítési rátát, illetve az alatta lévő menüvel pedig a pufferelés (Triple Buffering) mértékét. Ezzel a beállítással növelhetjük a másodpercenkénti képkocka megjelenítést, azaz gyorsabbnak, simábbnak fog tűnni a mozgás [Ha függőleges szinkronizáció (Vsync) is be van kapcsolva, de arról mindjárt]; legalábbis dióhéjban, nagyjából ezt jelenti. Utána a "Settings" alatt található első legördülő menüben megadhatjuk, hogy az emuláció teljesképernyős (Fullscreen), ablakos (Windowed), vagy teljesablakos (Full-window) [Ha esetleg gépünk nem elég erős, akkor ajánlott a teljes ablakos mód használata] módban üzemeljen. Emellett egy legördülő menüben a függőleges szinkronizációt (Vsync) állíthatjuk be, amely a puffereléssel együtt idéz[het]i elő a finomabb mozgást. Az RTG, valószínűleg beállíthatatlan, hiszen nem állítottunk be ilyen speciális kártyát a fa Hardware ágának RTG board nevű alágán. Ezt egyszerű játékok futtatásához nem is kell megtennünk, így ugorjunk is tovább. Van öt darab pipálható opció: Blacker than black (Feketébb a feketénél), Remove interlace artifacts (Interlace "hibák" eltávolítása), Monochrome video out (Egyszínű, monokróm megjelenítés), Filtered low resolution (Alacsony felbontáson alkalmazott szűrők), VGA mode resolution autoswitch (VGA-mód felbontásának automatikus váltása). Ezeket hagyhatjuk úgy ahogy van, hacsak nem értünk hozzájuk jobban. Ezek alatt van még egy szélesebb legördülő menü, ami mellé a Resolution (Felbontás) van írva, és három beállítása van: Lowres, Hires (normal), SuperHires. Ha SuperHires-re tesszük gyönyörű lesz minden, de persze ezt nem biztos, hogy a processzorunk bírni fogja. Ez alatt a Resolution autoswitch (Felbontás automata átváltása) van, ezt hagyhatjuk kikapcsolva (Disabled). Ez alatt pedig a videónorma beállítás legördülő menüje látható. PAL meg NTSC-t ismer. A mellette lévő csúszkával szabályozhatjuk a képfrissítést (Refresh). Ha alatta bepipáljuk, akkor pedig kézileg beállíthatunk egy tetszőleges másodpercenkénti képkocka (FPS) értéket.A jobb oldalon fent láthatjuk a "Centering"-et, azaz a középre helyezés beállításait. Ha esetleg az emulált kép nem középen lenne, akkor a megfelelő vonalat, vízszintes (Horizontal), függőleges (Vertical) kiválasztva az emulátor korrigálja azt.
Ez alatt található a "Line Mode", amelyet érdemes alapbeállításon hagyni. Végül pedig az "Interlaced line mode" beállításai láthatóak, amelyeket érdemes szintén alapértéken hagyni.
Mindezek alatt egy legördülő menü, illetve csúszka segítségével állíthatjuk be fénnyerőt (Brightness), élességet (Contrast), Gammát, akár színenként is.
A legalsó gombbal pedig mindent alaphelyzetbe állíthatunk, ha esetleg valami hibát követtünk el, csak már nem emlékszünk rá, hogy hol.
Az utolsó dolog, amiről még szólnom kell a játékok ismertetése előtt, az az állapot mentés. Amivel olyan játékokban is menthetünk, amelyek erre nem adnak lehetőséget. Erre a fa Host ágának, Miscellaneous alágában van lehetőségünk. A jobb oldalon, alul van két gomb, a Load State (Állapot Betöltése) és a Save State (Állapot Mentése). Ezeket a mentéseket pedig oda helyezi, illetve onnan tölti be alapból, ahová azt korábban megadtuk.
A legeslegutolsó dolog pedig, hogy a WinUAE is felgyorsítható, akárcsak a Vice vagy a CCS64, ha nincs türelmünk, időnk kivárni a töltögetést. Ezt pedig a END + PAUSE/BREAK gombok egyszerre való lenyomásával érhetjük el. Azonban, ha úgy tűnne, hogy lefagyott az emuláció, lehet, hogy véletlenül előbb nyomtuk le a PAUSE/BREAK gombot. Ilyenkor ismételt megnyomásra az emuláció folytatódik.
Nos, most, hogy ezzel megvolnánk, lássunk néhány játékot!
Az első egy filmadaptáció, amely film viszont egy könyvadaptáció volt. Ez pedig nem más, mint a Navy Seals című, könyv. Itthon Elit kommandó címmel vetítették a mozikban, TV-ben, illetve ezzel a címmel jelent meg a könyv is. Az Egyesült Államok haditengerészetének különleges katonai egységének, a Navy S.E.A.L.-nek, azaz a SEa, Air and Land Teams-nek, egy fiktív bevetéséről szól mind a film, mind a könyv. A filmben Charlie Sheenen kívül Michael Biehn, Bill Paxton is játszik, és amúgy a nyolcvanas évek akciófilmjeibe illeszthető alkotás, noha már 1990-ben készült. A könyvet könnyen be lehet szerezni antikváriumból, vagy megtalálható a neten is, PDF-ben, igen könnyedén. |
| [Ez már magának a játéknak az intro képe] |
Na, de lássuk a játékot! Minden pálya elején kapunk egy szép képet, hogy jobban beleélhessük magunkat 
Küldetésünk időre megy, tehát igyekezzünk felfedezni a rakétákat tartalmazó ládákat, minél előbb. Az ellenségen, időn kívül a gravitáció is nehezíti a játékmenetet, mert túl magasról leesve bele is halhatunk a zuhanásba, illetve magasról, olykor egy ládányi magasságból is, leugorva sebződünk.A játék nehéz; elsőre biztos nem visszük végig, hacsak nem szerzünk be valamilyen traineres, azaz csalásokkal ellátott, változatot belőle. Ettől függetlenül a Navy Seals nyújt annyit, mint maga a film, talán valamivel kevesebbet, de cserébe csak egylemezes. Ha pedig komolyan akarjuk venni a játékot, akkor inkább játszunk a C64-es változattal, ne pedig ezzel a karikírozott változattal. Az Amiga változat, a Quickstart ágban beállított A500-as [Amiga 500] alapbeállításaival simán elindul.
A következő játék a csokorban, amely 1991-ben készült, pedig egy olyan program, amely hódolattal adózik az ötvenes évek, illetve inkább a korábbi évtizedek amerikai horrorfilmjeinek, amikben hazánkfiát, Lugosi Bélát, vagy épp az oroszos művésznevű, de egyébként totálisan brit Boris Karloffot, esetleg Lon Chaney jr-t láthattuk viszont, mint Drakula grófot; mint múmiaként visszatért Imhotepet vagy Frankenstein teremtményét; vagy végül mint a Farkasembert. Jó magam nem ismerem Lon Chaney Jr-t, de a Lugosi Drakula grófját, illetve Karloff múmiáját meg még néhány filmjét láttam, és valóban igen hangulatos alkotások, még ha nem is feltétlenül rémisztőek, de alkalomadtán mindenképp nyugtalanító hatást tudnak kiváltani az emberből.
Ez a játék a Horror Zombies from the Crypt című nevet kapta a keresztségében, ami nagyjából annyit tesz magyarul, már ha érdekel valakit is a fordítás, hogy: Rémholtak a kriptából [A zombi szót elég elcsépeltnek találtam...]. Ahogy jobb oldalon is látszik, a borító az említett filmek plakátjainak stílusát idézi, holdfénnyel, nővel, zöld zombival, fiktív nevű, szójátékokra épült alkotókkal. Így stílusosan az intró is olyan, mintha valamilyen régi moziban, ahol még függönnyel takarták el a vásznat, várnánk a filmet. Előttünk pedig láthatjuk a lejjebbi sorokban ülők fejének a sziluettjét [Ki az a kültelki, műveletlen suttyó, aki úgy megy moziba, hogy a fején hagyja a kalapját?].
Az intró után a menübe jutunk, ahol az "s" megnyomásával hangeffektusokat is beállíthatunk az ismétlődő zene mellé. Tűzgomb megnyomására felkínálja a lehetőséget számunkra a program, hogy beírjunk egy pályakódot, ha ezt nem vagy rosszul tesszük meg az első pályán kezdünk. Összesen hat pálya van, de nagyjából több mint száz "szoba", vagy nem is tudom, hogy miként nevezzem... Szóval elleszünk vele egy darabig. Ha megnyomtuk az entert, töltődik is az első pálya intrója. A játék történetéhez igazítva, ami illeszkedik a hangulathoz. E szerint főhősünk egy bizonyos Frederick Valdemar báró, aki a szokásos jóképű fickó [így áll a játék eredeti kézikönyvében!], aki azért merészkedik a Mészár-házba, hogy az ott lévő koponyákat összegyűjtse, s tisztességgel eltemettesse. Ezáltal akadályozván meg, hogy az egykori porhüvelyekben lakó lelkek visszajárjanak kísérteni. Vajon sikerrel jár majd? Micsoda ocsmányságokkal fog majd ott találkozni? Micsoda titkokról hull majd le a fátyol? Micsoda Csehszlovákia fővárosa? [Ez így benne volt a kézikönyvben...] Szóval, ahogy hősünk túlhalad a Valdemar birtok omladozó kapuján, valamilyen ismeretlen, rettenetes dolog jelenlétét érzi meg. Sietve a kúria menedékébe menekül, amelynek vénséges tölgyajtaja hangosan csapódik be mögötte...... |
| [Béla festett képe tekint alá tevékenykedéseinkre.] |
Fegyverből két félével bírhatunk majd, amelyek között a SHIFTel válthatunk. A különböző tárgyak között, amelyek segíthetnek előre haladásunkban, a nyilakkal válogathatunk, a SPACE-szel, SZÓKÖZzel pedig aktiválhatjuk a kiválasztott tárgyat. A kulcscsomóval a bezárt ajtókat nyithatjuk ki, a zöld kulccsal pedig a ládákat. Valdemar portréja alatt pedig életeink száma látható. Amennyiben hozzáérünk bármelyik lényhez is, annak véresen véges következményei lesznek, ahogy az a jobb oldali képen látszik is.Az alsó, választható ikonok a következők:
- Csizmák: Segítségével Valdemar báró elosonhat a szörnyek előtt. Már amennyiben nem fogja kard, és át sem ugorhatjuk az adott lényt.
- Mászás: Segítségével a báró elkúszhat a repülő rémségek alatt, illetve olyan járatokon is, ahol alacsony mennyezet
- Főzet: Ahogy főhősünk felhajtja a kotyvalékot, maga is egy lesz a Mészár-házat kísértő élőholtakkal, így azok nem bántják.
- Feszület: Az aranyfeszület a játék egyik legfontosabb kelléke, így bölcsen kell majd döntenünk felhasználásáról, ha egyszer megtaláltuk.
Ezeknek a tárgyaknak általában van egy felhasználási idejük is, amelyet a fegyver alatti kis vékony mérőben megjelenő fogyatkozó csík fog jelezni.
Nagyon nehéz, de igazán szórakoztató játék, ha valaki szereti a fakó, sötét színeket, illetve a klasszikus horror műfajt. Annyi tippet még adnék a játékhoz, hogy a második békaember alatt lehet tovább jutni, mégpedig úgy, hogy elé osonva, felugrunk, amitől majd beomlik alattunk a talaj. Odalentre pedig egy kis újabb segítség: az egyik festmény mögött találunk néhány hasznos dolgot.
A harmadik egyben utolsó játék a csokorban pedig gyakorlatilag egy folytatás. Az előzményt, amely a C64-esre készült el, még nem ismertettem, de majd a következő játékcsokorba beleteszem. Ez a játék pedig nem más, mint a Spindizzy Worlds. Egy izometrikus, vagy matematikai-építészmérnöki nyelven szólva: axonometrikus perspektívájú 1989-es logikai-ügyességi játék. Amelyekben általában nem a feladvány okoz nehézséget, hanem a megfejtés megvalósítása, lévén "főhősünk" egy pörgettyű, egy giroszkóp, így igen érzékenyen reagál bármiféle mozgatásra. A grafika igen sokat javult az elődhöz képest, amelynek kiváló hangulata volt ettől függetlenül. Hogy a grafikát teljesen élvezhessük azt javaslom, hogy a Quickstart A500-as beállítása után a Hardware ág Chipset alágán állítsuk be a Full ECS opciót, majd indíthatjuk az emulációt.
Ahogy az előző részben, itt is lehet forgatni nézetet az "R" és "T" gombok megnyomásával. "P" betűvel szüneteltethetjük a játékot, míg az "M" megnyomására elénk tárul a térkép. A space-szel, avagy szóközzel pedig megállíthatjuk GERALD-ot, ha esetleg nagyon bevadítottuk volna. Tűzgombbal GERALD extra gyorsulást ér el, amely jól jöhet ha át kell ugratni egy rámpán, stb.A játék felettébb szórakoztató tud lenni és igen színes is, így a szemnek is kedvező. Mindegyik világhoz tizenöt pálya tartozik, szóval el lehet vele lenni sokáig. Természetesen a cél az összes pálya teljesítése.
Ennyi fért hát a mostani játékcsokorba. Legközelebb már visszatérünk kis csapatom kalandjaihoz az AD&D Forgotten Realms világában.
Jó szórakozást a fentiekhez!
Komputer Kalandor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése