Riválisok
Gaetano a korábbi két megbízatása után harmadjára is felkereste Félkézkalmárt, valamilyen jól fizető kis komissióért. A céhmester igen megörült látogatásának, mert úgy vélte, hogy Gaetano egyik legtehetségesebb embere.
"Áh, ifjú tolvaj, éppen jókor kerestél fel! Területeinket orzók egy új csoportja fenyegeti, amellyel céhünket nagy bajba keverték. Mert nem elég, hogy ellopják előlünk az ellophatót, de tetteikkel alaposan meghizlalták a város bűneinek számát, amiért a Vöröstollas őrök rajtaütésszerűen csapnak le embereinkre. Sőt még a végén kiüldöznek bennünket a városból!
Ráadásul ezek az áruló tolvajok roppant agyafúrtak is, azonban, ha rájövök a terveikre, akkor én űzhetem ki őket ebből a városból. Menj hát, deríts némi világosságot céljaikra! Legutóbbi törvényszegésüket a varázsboltban követték el."
Gaetano a legközelebbi varázsbolthoz ment, zárás után, természetesen. Miután rávette a zárat, hogy kinyíljon belépett a sötét helyiségbe, s azonnal munkához látott. Mármint, hogy kicsit lopott, kicsit inspektálta is a boltot a riválisok nyomai után. A boltosnak rengeteg ládikája volt, de többségében alig akadt némi pénz, vagy valami mágikus dolog. Gaetano csak egyetlen gyógyító főzetet talált. [Kb. az utolsó ládában találtam meg azt, amit kerestem.] Azonban kitartása meghozta gyümölcsét. Kétszázhetvenkilenc aranycsikóval gazdagabban, egy órányi idővel szegényebben, orzóm felnyitott egy ládát, ami üres volt, ám fedelén valami különös dolog cirógatta meg Gaetano ügyes kezét.
Megtapogatta, megnézte, és látta, hogy szürke bundadarabra lelt. Ez a furcsaság felkeltette érdeklődését, így alaposabban átvizsgálta a ládát. A zárban talált is egy törött tolvajkulcsot, melynek egyik végébe egy farkasfejet véstek. Tolvajom úgy vélte, hogy ideje lenne ismét meglátogatnia az egyik közeli ivót, hogy híreket szerezzen.
A szűk utcák pedig ismét a Kankus Barlangjába (Bugbear's cave) vitték. Ahol Gaetano egy uszadékfából készült, durván ácsolt asztalhoz ülve hallgatózott (Listen to gossip), úgy téve, mint, aki italjába mered. Hamarosan a következőknek lett fültanúja: "...megint belefutottam a kufárok állomásán azokba a prémvadászokba, akik csak szürke farkasok bundáját nyúzzák."
Tolvajom következő útja így a kufárok állomásához vitte azokon az átkozottul pocsék utakon, amelyek e vidékeken kanyarogtak, mint kígyók a fészkükben, s amelyeknek partjain bestiák meg útonállók állnak lesben.
A kufár sajnálkozott először, hogy boltja mily rosszul megy manapság, ám Gaetano értette a célzást, így odahajított az arcátlan kalmárnak kilenc aranycsikót, hogy megolajozza nyelvét. A tőzsér elkarattyolta, hogy ismeri ezeket a prémvadászokat, kik napnyugat felől érkeznek Lankamesszibe, azonban még egyet sem látott távozni. Holott igen gyakorta szítanak bajt a helyi kocsmákban. Tolvajom magában átkozva ezeket a prémvadászokat, amiért állandóan lovaglásra kényszerítik, visszaindult a városba.
Lankamesszi falai között Gaetano megkereste az istállókhoz legközelebb eső kocsmát, ami a Patkányfészek néven hirdette magát cégérén. A földre szórt forgács, a falakba ivódott dohány- s cefreszag, a berendezések mocska, illetve a vendégek rossz arca valóban olyanná tette ezt a helyet, mint amilyen nevet viselt. Tolvajom egy székre ült, amely megnyikordult alatta, ezért inkább az asztalra könyökölt, hogy megtarthassa magát, ha az ülőalkalmatosság összetörne súlyától. Ám az sem volt éppen oly megingathatatlan a paladinok bátorsága.
Sokáig nem hallott semmi érdekeset a bűzös ájerű ivóban. Így aztán inkább szemét legeltette kocsmárosnő dús halmú keblein. Odáig ment, hogy meghívta e kocsmatündért egy kis itókára, amellyel igen megnyerte a tetszését e fehérszemélynek. Az pedig viszonozta kedvességét azzal, hogy hírrel bíró szavakat búgott tolvajom kissé tépett fülébe: "Wak Rathar pusztán káprázat (illusion)..." Orzóm eztán egy mágust látott a kocsma végében, ki éppen maga is efféle káprázatokkal szórakoztatta asztaltársait, meg az ivó többi vendégét.
A vendégek gátlásai kezdtek idővel feloldódni, miként nyelvük meg-megakadt, de szavaik árjának már nem állhatták útját. Először csak fél füllel hallgatta, hogy valami új kihívó került az arénába, bizonyos Ottis, egy ostoba ork, akit tolvajlásai miatt ítéltek gladiátorjátékra. Ez már annál érdekesebb hír volt Gaetano számára, hiszen a céhben nem voltak orkok. Egyetlen lopásért pedig nem ítélnek senkit sem efféle büntetésre. Tolvajom még meghallgatta, hogy ennek az orknak volt egy nem túl bonyolult jobbos-balos csele, de ettől még veszélyes ellenfélnek tűnt.
Gaetano következő útja az arénába vezetett, ahol úgy döntött, hogy az ügy érdekében most az egyszer próbára teszi az erejét, hadiszerencséjét. Ugyanis tolvajom nem szerette az efféle "játékokat", ő jobban szerette alattomosabban legyőzni ellenfeleit.
Tolvajom első ellenfele ugyan egy disznófejű ork volt, azonban nem Ottis-nak hívták. Az aréna homokján a szabadok, nemtelenek az efféle lényekkel botvívásban mérhették össze erejüket. Gaetano ügyesen küzdött, így le is győzte az orkot. A következő kihívó egy veres minótaurusz volt, aki már jobb harcosnak tűnt. Sikerült is tolvajomat megsebeznie szarvaival, amikor ahelyett hogy ütött volna botjával, inkább öklelt, mint egy bika. De meg is bánt, mert véres fejjel vitték le a homokról. Orzóm felhörpintet egy-két főzetet, miközben várta a következő ellenfelét, így gyógyultan állhatott elé. A harmadik játékos egy gyíkember volt. Szerencsére igen lassú harcos volt, és bot helyett ökleit, farkát használta. Azonban orzóm igen ügyesen püfölte a fejét addig, amíg elájult.
A gyík után egy bátor lovag, bizonyos Morin következett. Ő már igen nehéz párbajosnak bizonyult. Ügyesen elkerülte, védte Gaetano ütéseit. Saját támadásai azonban csontropogtatóan erősek voltak. Egy pillanatra meg is szállta tolvajomat a csüggedés, de aztán újult erővel oly sűrűn osztogatta csapásait, hogy Morin nem védhette mindet. Végül ő is elbukott. Elérkezett hát Ottis ideje, hogy a megvívjon orzómmal. Az ork viszonylag erős volt, de ügyetlen. Így Gaetano, ha nem is könnyedén, de letudta győzni. Úgy tűnt kivert fogai afféle gátként működhettek, mert a porban igen csak megáradtak szavai:
"Nagyon jó' küzdötté'! Valaha enmagam is tagja vótam a Szürke Farkasok Odújána', s tudom, ho' mindég keresne' olyanoka', akikne' gyors a kezü'. Ha érdekee, akkó megtalálod űket a Kankus Barlangjánal". Tolvajom majdnem széttörte pálcáját az ork fején, hogy állandóan ugyanoda jár, mint azok akiket keres, de soha nem találja őt őket...
A mondott "Barlangban", Gaetano elfogyasztott valamit, amit ott sörnek neveztek, miközben macskafülekkel hallgatózott. Néha magához intette a csaplárnőt évődni (Speak to barmaid), de valahogy a levegő szálltak oly hírek, amelyek orzómat érdekelték volna. Közben az ivó vendégei is élték a maguk életét. Időmúlatásként néha kizsebelte (Pick pockets) a részeg vendégeket, illetve volt, hogy a kocsma egy homályosabb (Hide in darkness) részébe húzódott, de még így se hallott olyat, ami érdekelte volna, csak hencegést, kérkedést arról, hogy ki, kit vert meg az arénában, és hogyan.
Újfent az árnyékba bújt, mikor egy patkányképű alak vette észre. Egy italért cserébe pedig híreket kínált. Gaetano egyik kezét pénzes zacskójára helyezte, mert nem bízott patkányarcúban. A patkányarcú pedig elsutyorogta tolvajnyelven, hogy Tanna új alkalmazottakat keres, de csak olyanokat, kik jártasak különböző fegyverforgatásban. Márpedig, ha Tanna alkalmasnak találja rá az embert, akkor azt is elmondja, hogy hol találkozhat a bandájával az újonc.
Tolvajom elhagyta a kocsmát, majd azon tanakodott, hogy hol is tehetne szert még több tapasztalatra, hiszen az arénát már megjárta. Azonban az íjászpályán még nem fordult meg soha, mióta Lankamesszibe érkezett. Így hát felkereste ezt is, ami város északkeleti csücskében helyezkedett el, éppen az istállóktól délre, egy sikátorban.
Az íjászpályán Gaetano igen hamar felhívta magára a figyelmet, mert úgy lőtt, mint egy mesterlövész, s rövid idő alatt a pálya bajnoka lett. [Ez azt jelenti, hogy legalább öt versenyen kell részt vennünk. Azaz, amikor ötven aranyat fizetünk nevezési díjként. Odáig eljutni azonban igen nehéz, lévén céltáblák csak kevés pontot érnek. Összesen tíz lövedékkel rendelkezünk, legalábbis íj esetén, a többit nem próbáltam. A legtöbb pontot a patkány/egér éri, ami 2500, de persze nem mindig áll meg, futás közben pedig, mintha nem érzékelné a találatot a játék, hiába trafáljuk el. A madár mintha csak 500 pontot ért volna. Amikor már mozgó céltáblákra lövünk, akkor 200 pontot érnek, kivétel a sárga fej, ami előre-hátra hintázik, mert az 500 pontot ér. Néha azonban ez is kevés, ezért kell mindenképpen rámenni a pátkonyokra/egerekre.] Ekkor végre Tanna, a pálya tulaja odalépett hozzá, s így szólt: "Nohát, egészen ügyes vagy! Ismerek néhány embert, akiket érdekelne egy ilyen kiváló íjász. Ha kíváncsi vagy az ajánlatukra, légy a templom bejáratánál pontban éjfélkor, s nyisd ki a szemed!". [Ennek az éjféli találkozónak nem kell bedőlni, hanem rögtön menjünk Tempus templomához, de ne lépjünk be, hanem nyomjuk meg a tűzgombot, amire emberünk keresni kezd, és gyakorlatilag ezzel aktiváljuk a küldetés következő részét.]
Tempus templomának bejárata előtt, az árnyékból egy fickó bújt elő, kinek arcát farkasbőr csuklya fedte, majd így szólt Gaetanóhoz: "Én vagyok a Szürke Farkasok Odújának vezére. Úgy hallottam Tannától, hogy jól forgatod a fegyvert s mesterien célba is találsz. Ám, ki az Odúhoz akar tartozni, bizonyítania kell, hogy tolvajként is épp oly rátermett.
Beszélik, hogy a Varázslók Tornyában egy misztikus tan ősi kötetét rejtették el. Ha pedig egy tolvaj képes azt ellopni, azt a tolvajt szívesen látjuk a Szürke Farkasok Odújában.
Ha megszerezted a kötetet, légy a Sárkányfészek kocsmával szemközti ajtó előtt pontban hajnali négy órakor!" [Ez már megint nem igaz, amint megvan a könyv, mehetünk is oda. Akárcsak a templomnál itt is álljunk a mondott helyre, majd tűzgomb] Mielőtt tolvajom válaszolhatott volna a fickó a sötétségbe olvadt.
A varázslók tornya egy kőhajításnyinál is közelebb volt a Tolvajok céhéhez. Gaetano sejtette, hogy a mágusok tornyát nem lesz egyszerű feltörni, ezért egyik kopogtató gyűrűjét használta, amellyel a kapuk kinyíltak, mint a mágikus Szezám. Odabent orzóm teljesen figyelmen kívül hagyta a sok ládát, mert minél előbb meg akarta találni a titkos helyiséget, ahová könyvet rejtették. Hosszas bolyongás után sikerrel járt. [Körülbelül az épület északkeleti részében van.] A titkos helyiségben a sokadik ládikóban lelt Gaetano egy fekete bársony csomagocskára. Kibontotta, egy vénséges szinte szétporló fóliáns feküdt a csomagolásban tábláján ősi írásjelekkel, amelyeket tolvajom nem tudott elolvasni. Úgy vélte, ez a könyv, amelyet a Szürke Farkasok keresnek, így hát visszacsomagolta, eltette a kötetet, majd távozott a toronyból.
Azonnal a Sárkányfészekkel szemközti kapualjhoz sietett. Ahogy a kapualjhoz ért, az ajtó kitárult s megjelent benne két hatalmas, szürke farkasköpönyeget viselő alak, akik beljebb kísérték Gaetanót.
Odabent a főcsahos tizenkét másik társával várakozott ifjú tolvajomra. Orzóm átnyújtotta a bársonycsomagocskát, amit a Szürke Farkasok vezére mohón mosolyogva ragadt ki Gaetano kezéből. "Kiváló munkát végeztél." Szólt a vezér. "Ez egy Szürke Farkashoz méltó tett volt." Ezzel lehúzta magáról farkasbőrből készült köpenyét, majd átnyújtotta. Gaetano visszahőkölt a felbukkanó sebhelyes, randa arctól. Figyelmen kívül hagyva tolvajom borzadályát, újfent megbízta valamivel: "A napokban lezajlott királyi esküvő miatt a kastély gazdagsággal teli. Ám a gond az, hogy a kastély kapuit csak egy bizonyos fajta tolvajkulccsal, méghozzá egy karmos álkulccsal lehet csak kinyitni. Azt akarom, hogy találj nekem egy ilyen tolvajkulcsot!" Ezzel a főcsahos, ahogy korábban, ismét az árnyakba burkolózott.
Gaetano pedig úgy vélte, hogy eleget megtudott már, hogy beszámoljon Félkézkalmárnak, így hát elhagyva az "odút", visszatért a tolvajok céhébe.
Félkézkalmár figyelmesen hallgatta a beszámolót, itt-ott bólintva, majd így szólt: "Szóval a jó öreg Bridakk áll az egész mögött, mi? Remek munkát végeztél ifjú tolvajom! Mindent megtettél, amire kértelek. Azt hiszem el tudok bánni Bridakkal, de időt kell nyerned számomra. Menj, kutakodj az után a karmos tolvajkulcs után; talán Bridakk rajtad tartatja valamelyik távoli szemét. Remélhetőleg mire megtalálod azt az álkulcsot, addigra már nem lesz senki az »odúban«, aki ajtót nyisson számodra."
Gaetano tehát elindult, hogy találjon egy karmos álkulcsot. Első útja így a legközelebbi kocsmába vezetett, ahol gyakorta felzubog a híreknek forrása. A Kankus Barlangjában pedig nem is kellett sokáig időznie, hogy kihallgasson egy beszélgetést. "Ej, egy igazi tolvaj az eszére, ügyességére támaszkodik, nem pedig a szerszámaira! Már unom, hogy Kaden folyton arról lamentál, hogy elveszítette azt a különleges karmos tolvajkulcsot, amikor a Sárkánytetemnél kincsre vadászott; mintha a két karját hagyta volna ott!"
Tolvajom az ivóból rögvest az istállókhoz sietett, hogy azonnal a Sárkánytetemhez vágtasson, ott pedig az álkulcs után kutathasson. Azonban az út roppant hosszú a Sárkánytetemig, főleg, ha olyan hitvány, mint e vidéken. Gaetanónak először el kellett érnie azt a vén megfeneklett hajóroncsot, amely a tenger partján feküdt, mint valami partra sodort vízihulla. Miután elérte ezt a roncsot, onnan az utat követve már könnyedén elérte bárki a Sárkánytetemet, sőt a roncstól, tiszta időben már látni is lehetett a sárkány fehérlő csontjait a távolban. [A Sárkánytetemhez csak "titkos úton" lehet eljutni, ami azt jelenti, hogy előbb ellovaglunk a roncshoz, onnan pedig a "kérdőjelet" választjuk a térképen.]
Gaetano a második ládához közelített a Sárkánytetem bordái alatt, amikor észrevette, hogy a porban valami különös fémdarab fekszik. Furcsa, karomszerű tolla volt, szárába pedig egy K-betű volt vésve. Tolvajom rájött, hogy ez az az álkulcs, amiért jött, és amit az a bizonyos Kaden nevezetű tolvaj vesztett el.
Megörülvén, hogy viszonylag simán előkerítette azt, amiért jött, azonnal nyeregbe szállt, majd visszavágtatott Lankamesszibe.
Mivel nem tudta hova is menjen, ezért elébb megpróbálkozott a Szürke Farkasok Odújával. Az utcákon átsietett, mert már kezdett nagyon elege lenni ebből az egész küldetésből. Mikor pedig elérte az "odút", legnagyobb meglepetésére nem egy Szürke Farkas nyitott neki ajtót, hanem egy céhtársa, aki mosolyogva így szólt: "Farkasodú örökre bezárt. Félkézkalmár elégedett a munkáddal, s csak te rád vár a céhünkben!"
Gaetano örömmel hallotta, hogy a céhmester már várja, a riválisok pedig többé már nem rontják Lankamesszi levegőjét.
A céhnél szinte azonnal bevezették tolvajomat Félkézkalmárhoz, aki elismerően végigmérte, majd így szólt: "Többé már nem kell aggódnunk Bridakk és Szürke Farkasai miatt. Tudtam, hogy számíthatok rád gond megoldásában! Fogadd hát el ezt a húszezer aranyat, nagyrabecsülésem jelül! Emellett Kívánsággyűrűmmel meghosszabbítom éltedet. [Lényegében megnöveli az életerőnket.]" Ezt követően a céhmester suttogóra fogta: "Tudd, hogy az Ezüstholdasok s az Ezüsthárfások, vagy más néven csak Hárfások, segítségedre lesznek jövőbeli kalandjaid során, ha esetleg elhagynád Lankamesszit."
Kalandunk itt véget ért, persze folytathatjuk a játékot, ha akarjuk. De a magam részéről nem akarom... :) Ez volt hát a Hillsfar, amely hogyha úgy működött volna, ahogy a készítői gondolják, akkor esetleg jó játék lett volna. Ám a Hillsfar sajnos olyan lett, mint egy Microsoft termék: jól néz ki, de tele van hibával és nem hogy más programokkal, de önmagával sem kompatibilis. Mindemellett lett volna még benne rengeteg ötlet, amit egyszerűen nem fejlesztettek tovább. A lovaglások unalmasak, illetve rengeteg bennük a csalás; a betöréses részek roppant ostoba módon lettek megoldva; a zártörés néha embertelen, vagy egyenesen lehetetlen; az íjászat, az aréna pedig szintén olyan érzést kelt az emberben, hogy ezt jobban is meg lehetett volna oldani.
Azonban ezzel legalább vége ennek a játéknak is, amely a Fényesség Tava sorozat egy amolyan mellékvágánya volt. Legközelebb ismét egy játékcsokorral jelentkezem!
Komputer Kalandor
A kufár sajnálkozott először, hogy boltja mily rosszul megy manapság, ám Gaetano értette a célzást, így odahajított az arcátlan kalmárnak kilenc aranycsikót, hogy megolajozza nyelvét. A tőzsér elkarattyolta, hogy ismeri ezeket a prémvadászokat, kik napnyugat felől érkeznek Lankamesszibe, azonban még egyet sem látott távozni. Holott igen gyakorta szítanak bajt a helyi kocsmákban. Tolvajom magában átkozva ezeket a prémvadászokat, amiért állandóan lovaglásra kényszerítik, visszaindult a városba.Lankamesszi falai között Gaetano megkereste az istállókhoz legközelebb eső kocsmát, ami a Patkányfészek néven hirdette magát cégérén. A földre szórt forgács, a falakba ivódott dohány- s cefreszag, a berendezések mocska, illetve a vendégek rossz arca valóban olyanná tette ezt a helyet, mint amilyen nevet viselt. Tolvajom egy székre ült, amely megnyikordult alatta, ezért inkább az asztalra könyökölt, hogy megtarthassa magát, ha az ülőalkalmatosság összetörne súlyától. Ám az sem volt éppen oly megingathatatlan a paladinok bátorsága.
Sokáig nem hallott semmi érdekeset a bűzös ájerű ivóban. Így aztán inkább szemét legeltette kocsmárosnő dús halmú keblein. Odáig ment, hogy meghívta e kocsmatündért egy kis itókára, amellyel igen megnyerte a tetszését e fehérszemélynek. Az pedig viszonozta kedvességét azzal, hogy hírrel bíró szavakat búgott tolvajom kissé tépett fülébe: "Wak Rathar pusztán káprázat (illusion)..." Orzóm eztán egy mágust látott a kocsma végében, ki éppen maga is efféle káprázatokkal szórakoztatta asztaltársait, meg az ivó többi vendégét.
A vendégek gátlásai kezdtek idővel feloldódni, miként nyelvük meg-megakadt, de szavaik árjának már nem állhatták útját. Először csak fél füllel hallgatta, hogy valami új kihívó került az arénába, bizonyos Ottis, egy ostoba ork, akit tolvajlásai miatt ítéltek gladiátorjátékra. Ez már annál érdekesebb hír volt Gaetano számára, hiszen a céhben nem voltak orkok. Egyetlen lopásért pedig nem ítélnek senkit sem efféle büntetésre. Tolvajom még meghallgatta, hogy ennek az orknak volt egy nem túl bonyolult jobbos-balos csele, de ettől még veszélyes ellenfélnek tűnt.Gaetano következő útja az arénába vezetett, ahol úgy döntött, hogy az ügy érdekében most az egyszer próbára teszi az erejét, hadiszerencséjét. Ugyanis tolvajom nem szerette az efféle "játékokat", ő jobban szerette alattomosabban legyőzni ellenfeleit.
Tolvajom első ellenfele ugyan egy disznófejű ork volt, azonban nem Ottis-nak hívták. Az aréna homokján a szabadok, nemtelenek az efféle lényekkel botvívásban mérhették össze erejüket. Gaetano ügyesen küzdött, így le is győzte az orkot. A következő kihívó egy veres minótaurusz volt, aki már jobb harcosnak tűnt. Sikerült is tolvajomat megsebeznie szarvaival, amikor ahelyett hogy ütött volna botjával, inkább öklelt, mint egy bika. De meg is bánt, mert véres fejjel vitték le a homokról. Orzóm felhörpintet egy-két főzetet, miközben várta a következő ellenfelét, így gyógyultan állhatott elé. A harmadik játékos egy gyíkember volt. Szerencsére igen lassú harcos volt, és bot helyett ökleit, farkát használta. Azonban orzóm igen ügyesen püfölte a fejét addig, amíg elájult.
A gyík után egy bátor lovag, bizonyos Morin következett. Ő már igen nehéz párbajosnak bizonyult. Ügyesen elkerülte, védte Gaetano ütéseit. Saját támadásai azonban csontropogtatóan erősek voltak. Egy pillanatra meg is szállta tolvajomat a csüggedés, de aztán újult erővel oly sűrűn osztogatta csapásait, hogy Morin nem védhette mindet. Végül ő is elbukott. Elérkezett hát Ottis ideje, hogy a megvívjon orzómmal. Az ork viszonylag erős volt, de ügyetlen. Így Gaetano, ha nem is könnyedén, de letudta győzni. Úgy tűnt kivert fogai afféle gátként működhettek, mert a porban igen csak megáradtak szavai:"Nagyon jó' küzdötté'! Valaha enmagam is tagja vótam a Szürke Farkasok Odújána', s tudom, ho' mindég keresne' olyanoka', akikne' gyors a kezü'. Ha érdekee, akkó megtalálod űket a Kankus Barlangjánal". Tolvajom majdnem széttörte pálcáját az ork fején, hogy állandóan ugyanoda jár, mint azok akiket keres, de soha nem találja őt őket...
A mondott "Barlangban", Gaetano elfogyasztott valamit, amit ott sörnek neveztek, miközben macskafülekkel hallgatózott. Néha magához intette a csaplárnőt évődni (Speak to barmaid), de valahogy a levegő szálltak oly hírek, amelyek orzómat érdekelték volna. Közben az ivó vendégei is élték a maguk életét. Időmúlatásként néha kizsebelte (Pick pockets) a részeg vendégeket, illetve volt, hogy a kocsma egy homályosabb (Hide in darkness) részébe húzódott, de még így se hallott olyat, ami érdekelte volna, csak hencegést, kérkedést arról, hogy ki, kit vert meg az arénában, és hogyan.
Újfent az árnyékba bújt, mikor egy patkányképű alak vette észre. Egy italért cserébe pedig híreket kínált. Gaetano egyik kezét pénzes zacskójára helyezte, mert nem bízott patkányarcúban. A patkányarcú pedig elsutyorogta tolvajnyelven, hogy Tanna új alkalmazottakat keres, de csak olyanokat, kik jártasak különböző fegyverforgatásban. Márpedig, ha Tanna alkalmasnak találja rá az embert, akkor azt is elmondja, hogy hol találkozhat a bandájával az újonc.Tolvajom elhagyta a kocsmát, majd azon tanakodott, hogy hol is tehetne szert még több tapasztalatra, hiszen az arénát már megjárta. Azonban az íjászpályán még nem fordult meg soha, mióta Lankamesszibe érkezett. Így hát felkereste ezt is, ami város északkeleti csücskében helyezkedett el, éppen az istállóktól délre, egy sikátorban.
Az íjászpályán Gaetano igen hamar felhívta magára a figyelmet, mert úgy lőtt, mint egy mesterlövész, s rövid idő alatt a pálya bajnoka lett. [Ez azt jelenti, hogy legalább öt versenyen kell részt vennünk. Azaz, amikor ötven aranyat fizetünk nevezési díjként. Odáig eljutni azonban igen nehéz, lévén céltáblák csak kevés pontot érnek. Összesen tíz lövedékkel rendelkezünk, legalábbis íj esetén, a többit nem próbáltam. A legtöbb pontot a patkány/egér éri, ami 2500, de persze nem mindig áll meg, futás közben pedig, mintha nem érzékelné a találatot a játék, hiába trafáljuk el. A madár mintha csak 500 pontot ért volna. Amikor már mozgó céltáblákra lövünk, akkor 200 pontot érnek, kivétel a sárga fej, ami előre-hátra hintázik, mert az 500 pontot ér. Néha azonban ez is kevés, ezért kell mindenképpen rámenni a pátkonyokra/egerekre.] Ekkor végre Tanna, a pálya tulaja odalépett hozzá, s így szólt: "Nohát, egészen ügyes vagy! Ismerek néhány embert, akiket érdekelne egy ilyen kiváló íjász. Ha kíváncsi vagy az ajánlatukra, légy a templom bejáratánál pontban éjfélkor, s nyisd ki a szemed!". [Ennek az éjféli találkozónak nem kell bedőlni, hanem rögtön menjünk Tempus templomához, de ne lépjünk be, hanem nyomjuk meg a tűzgombot, amire emberünk keresni kezd, és gyakorlatilag ezzel aktiváljuk a küldetés következő részét.] |
| [Délután háromkor olyan árnyék, amiben bujkálni lehet?] |
Beszélik, hogy a Varázslók Tornyában egy misztikus tan ősi kötetét rejtették el. Ha pedig egy tolvaj képes azt ellopni, azt a tolvajt szívesen látjuk a Szürke Farkasok Odújában.
Ha megszerezted a kötetet, légy a Sárkányfészek kocsmával szemközti ajtó előtt pontban hajnali négy órakor!" [Ez már megint nem igaz, amint megvan a könyv, mehetünk is oda. Akárcsak a templomnál itt is álljunk a mondott helyre, majd tűzgomb] Mielőtt tolvajom válaszolhatott volna a fickó a sötétségbe olvadt.
A varázslók tornya egy kőhajításnyinál is közelebb volt a Tolvajok céhéhez. Gaetano sejtette, hogy a mágusok tornyát nem lesz egyszerű feltörni, ezért egyik kopogtató gyűrűjét használta, amellyel a kapuk kinyíltak, mint a mágikus Szezám. Odabent orzóm teljesen figyelmen kívül hagyta a sok ládát, mert minél előbb meg akarta találni a titkos helyiséget, ahová könyvet rejtették. Hosszas bolyongás után sikerrel járt. [Körülbelül az épület északkeleti részében van.] A titkos helyiségben a sokadik ládikóban lelt Gaetano egy fekete bársony csomagocskára. Kibontotta, egy vénséges szinte szétporló fóliáns feküdt a csomagolásban tábláján ősi írásjelekkel, amelyeket tolvajom nem tudott elolvasni. Úgy vélte, ez a könyv, amelyet a Szürke Farkasok keresnek, így hát visszacsomagolta, eltette a kötetet, majd távozott a toronyból.
Azonnal a Sárkányfészekkel szemközti kapualjhoz sietett. Ahogy a kapualjhoz ért, az ajtó kitárult s megjelent benne két hatalmas, szürke farkasköpönyeget viselő alak, akik beljebb kísérték Gaetanót.Odabent a főcsahos tizenkét másik társával várakozott ifjú tolvajomra. Orzóm átnyújtotta a bársonycsomagocskát, amit a Szürke Farkasok vezére mohón mosolyogva ragadt ki Gaetano kezéből. "Kiváló munkát végeztél." Szólt a vezér. "Ez egy Szürke Farkashoz méltó tett volt." Ezzel lehúzta magáról farkasbőrből készült köpenyét, majd átnyújtotta. Gaetano visszahőkölt a felbukkanó sebhelyes, randa arctól. Figyelmen kívül hagyva tolvajom borzadályát, újfent megbízta valamivel: "A napokban lezajlott királyi esküvő miatt a kastély gazdagsággal teli. Ám a gond az, hogy a kastély kapuit csak egy bizonyos fajta tolvajkulccsal, méghozzá egy karmos álkulccsal lehet csak kinyitni. Azt akarom, hogy találj nekem egy ilyen tolvajkulcsot!" Ezzel a főcsahos, ahogy korábban, ismét az árnyakba burkolózott.
Gaetano pedig úgy vélte, hogy eleget megtudott már, hogy beszámoljon Félkézkalmárnak, így hát elhagyva az "odút", visszatért a tolvajok céhébe.Félkézkalmár figyelmesen hallgatta a beszámolót, itt-ott bólintva, majd így szólt: "Szóval a jó öreg Bridakk áll az egész mögött, mi? Remek munkát végeztél ifjú tolvajom! Mindent megtettél, amire kértelek. Azt hiszem el tudok bánni Bridakkal, de időt kell nyerned számomra. Menj, kutakodj az után a karmos tolvajkulcs után; talán Bridakk rajtad tartatja valamelyik távoli szemét. Remélhetőleg mire megtalálod azt az álkulcsot, addigra már nem lesz senki az »odúban«, aki ajtót nyisson számodra."
Gaetano tehát elindult, hogy találjon egy karmos álkulcsot. Első útja így a legközelebbi kocsmába vezetett, ahol gyakorta felzubog a híreknek forrása. A Kankus Barlangjában pedig nem is kellett sokáig időznie, hogy kihallgasson egy beszélgetést. "Ej, egy igazi tolvaj az eszére, ügyességére támaszkodik, nem pedig a szerszámaira! Már unom, hogy Kaden folyton arról lamentál, hogy elveszítette azt a különleges karmos tolvajkulcsot, amikor a Sárkánytetemnél kincsre vadászott; mintha a két karját hagyta volna ott!"
Tolvajom az ivóból rögvest az istállókhoz sietett, hogy azonnal a Sárkánytetemhez vágtasson, ott pedig az álkulcs után kutathasson. Azonban az út roppant hosszú a Sárkánytetemig, főleg, ha olyan hitvány, mint e vidéken. Gaetanónak először el kellett érnie azt a vén megfeneklett hajóroncsot, amely a tenger partján feküdt, mint valami partra sodort vízihulla. Miután elérte ezt a roncsot, onnan az utat követve már könnyedén elérte bárki a Sárkánytetemet, sőt a roncstól, tiszta időben már látni is lehetett a sárkány fehérlő csontjait a távolban. [A Sárkánytetemhez csak "titkos úton" lehet eljutni, ami azt jelenti, hogy előbb ellovaglunk a roncshoz, onnan pedig a "kérdőjelet" választjuk a térképen.]
Gaetano a második ládához közelített a Sárkánytetem bordái alatt, amikor észrevette, hogy a porban valami különös fémdarab fekszik. Furcsa, karomszerű tolla volt, szárába pedig egy K-betű volt vésve. Tolvajom rájött, hogy ez az az álkulcs, amiért jött, és amit az a bizonyos Kaden nevezetű tolvaj vesztett el.Megörülvén, hogy viszonylag simán előkerítette azt, amiért jött, azonnal nyeregbe szállt, majd visszavágtatott Lankamesszibe.
Mivel nem tudta hova is menjen, ezért elébb megpróbálkozott a Szürke Farkasok Odújával. Az utcákon átsietett, mert már kezdett nagyon elege lenni ebből az egész küldetésből. Mikor pedig elérte az "odút", legnagyobb meglepetésére nem egy Szürke Farkas nyitott neki ajtót, hanem egy céhtársa, aki mosolyogva így szólt: "Farkasodú örökre bezárt. Félkézkalmár elégedett a munkáddal, s csak te rád vár a céhünkben!"Gaetano örömmel hallotta, hogy a céhmester már várja, a riválisok pedig többé már nem rontják Lankamesszi levegőjét.
A céhnél szinte azonnal bevezették tolvajomat Félkézkalmárhoz, aki elismerően végigmérte, majd így szólt: "Többé már nem kell aggódnunk Bridakk és Szürke Farkasai miatt. Tudtam, hogy számíthatok rád gond megoldásában! Fogadd hát el ezt a húszezer aranyat, nagyrabecsülésem jelül! Emellett Kívánsággyűrűmmel meghosszabbítom éltedet. [Lényegében megnöveli az életerőnket.]" Ezt követően a céhmester suttogóra fogta: "Tudd, hogy az Ezüstholdasok s az Ezüsthárfások, vagy más néven csak Hárfások, segítségedre lesznek jövőbeli kalandjaid során, ha esetleg elhagynád Lankamesszit."
Híres lettél, keress új kalandokat Tilvertonban!
Azonban ezzel legalább vége ennek a játéknak is, amely a Fényesség Tava sorozat egy amolyan mellékvágánya volt. Legközelebb ismét egy játékcsokorral jelentkezem!
Komputer Kalandor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése