Yulash

Yûlash

  [Eredetileg ilyen tetős u betűvel kell írni e város nevét, csak hát ugye ilyet az angol billentyűzeteken nem lehetett anno. Illetve most sem lehet, meg a legtöbb angol anyanyelvűnek az efféle ékezetek legtöbbször csak egzotikusak, jelentéssel nem bírnak. Legjobb példa erre a Mötley Crüe nevezetű metál banda, ahol az ékezetek szintén csak menőségi faktornak számítanak, nem pedig valódi ékezetnek.]

  Partim megérkezett hát Yulash [én is így használom, mert ez egyszerűbb] romos falai alá, amelyek mögül füstkígyó tekergőzött a mennyek felé. A düledékek mögül pedig csatazaj zengett. A valaha úrral bíró vár most a Zhentarim meg Vöröstollasok hadszínterévé silányult. Ekkor éppen a Vöröstollasok voltak romok között.
  Habár embereim nem szenvedhették egyik pártot sem, úgy vélték talán kevesebb erőfeszítésükbe kerül majd, ha engedélyt kérnek  (Ask Permission) Lankamesszi katonáitól, mintha beosonnának (Sneak in).
  Éppen ezért csapatom megpróbált rendes mód bejutni a városba, de ekkor egy átkozott lovas kirontott és elsodorta Phixidorous-t. A lovas meg sem állt, de vele utazó, lilába öltözött nő bocsánatot kiáltott, ahogy elvágtattak.
  Kalandoraim végül sikeresen átjutottak a bejáraton, hol rögtön megállította őket egy Vöröstollas őrjárat. Embereim megpróbáltak beszélni velük (Parlay), de az őrök parancsnokukhoz akarták kísérni partimat. Vitézeim beleegyeztek (Go with guards), így a parancsnokukhoz kísérték őket. Jobban mondva csak annak előszobájához, hogy sorukra várjanak, míg szólítják őket. Persze rajtuk kívül nem volt ott senki más [ha az ajtó közelébe megyünk, akkor aktiváljuk a "jelenetet"].
  Ezért egy idő föl-alá sétáltak embereim, s ekkor a parancsnok ajtaja kivágódott, amelyen át egy nagy rakás fickó próbált kirohanni. Odabentről pedig egy kiáltást hallatszott: "Megállítani őket! Ezek Zhentil kémek!" Mivel hőseimnek soha nem tetszett a Zhentarim, ezért úgy gondolták, hogy végül is közbeléphetnek (Fight the men).
  A kémek között akadt egy pár mágus meg pap is ám. Így aztán e csetepaté nem untathatta bajnokaimat, de nem is bosszanthatta őket úgy, mint a drauukkal való bajusz összeakasztás. Legalábbis így vélték embereim, de tévedtek. [A mágusokra hajított varázslatok egyike sem működött, a kémek pedig olyan többszörös sebzéseket osztogatnak, hogy az már a csalás határát súrolja.] Ám azért legyűrte a kémeket a csapatom.
  Ezt követően meglepő gyorsasággal fogadta kalandoraimat a parancsnok. Katonásan, rögtön a dolgok közepébe csapott, felszólítván vitézeimet, hogy közöljék szándékaikat. Mivel kissé fenyegetően hangon dörögte ezt, Odo lépett elé, de azért mézédes (Nice) szavakkal közölt valamit arról, hogy mi járatban voltak. Erre csak annyit szólt:
  "Látom, van véletek egy Hattyúhajadon. Ez jó." Aztán néhány szó után elégedett kifejezést öltött arca, majd így folytatta [Naplóbejegyzés 22]:

[Lefordítottam a térképet is]

  "Nem tudom mi okból kívántok ti alászállani Moander Vermébe (Moander's Pit), [A történet szerint azért térnének ide hőseink, mert az a hír járja, hogy Moander ismét eljön e világra, s mikor legutóbb megjelent, akkor e vermet látogatta meg elsőnek. S mivel még az egyik pecsét Moander jelére hasonlít...] de biztosíthatom, hogy a Vöröstollasok ne zaklassanak benneteket. Azonban ne feledjétek, hogy ez még mindig egy ostromlott város, így nem állhatok jót a biztonságért. Úgy hírlik, hogy a Zhentil Toronyból zsebrákokat [az eredeti szövegben Terror Team néven emlegetik ezeket, amely gondolom arra utal, hogy ezek ilyen garázda bandák, ezért én inkább a XV. századi cseh rablóbandák megnevezését használtam] küldtek ide. Ezeken kívül Cammogó Hantok (Shambling Mounds) [ezek valójában afféle "eleven" növények a Forgotten Realms világában, amelyek néha ragadozó hajlamokkal bírnak] jelenlétét jelentették valahol keleten.
  Tessék egy térkép az ellenőrző pontjainkról. Nyugodtan találhattok szállást a kaszárnyáinkban meg élelmet kantinjainkban. Ezeket szintén feltüntettem e térképen. Óh, s legyetek óvatosak, mert Yulash városának falai, miképpen kövezete is megsínylette az ostromot. Ezek szilárdságáért szintén nem állhatok jót." Ezt követően pedig a parancsnok kivezette vitézeimet irodájának oldalsó ajtaján.

  Hőseim ezt követően menten felkeresték a kaszárnyát, mert összecsapásuk a kémekkel igen erőszakos volt, így szükségük volt a pihenésre. A kaszárnya félig tele volt a Vöröstollas katonákkal, kik maguk is pihentek. Néhányuk aztán, egy üres helyre mutatva, jelezte csapatomnak a szabad fekhelyeket. Ezeket bajnokaim elfoglalták, majd hozzáfogtak pihenésükhöz.
  Csapatom újult erővel, friss igékkel elméik tarisznyájában hagyták el a kaszárnyát. Innét a kantinba mentek, hol egyetlen platina tallérért kaptak valamit, amit a Vöröstollasok ételnek, italnak neveztek. Miközben ezeket fogyasztották hallották a katonákat beszélgetni [Kocsmapletyka 13] arról, hogy a környéken Zhentil zsebrákok garázdálkodnak. Miután gyomruk tele, torkuk pedig nedves volt, tovább álltak. Odakint a parancsnoktól kapott térképet tanulmányozták, mielőtt a biztonságot jelentő Vöröstollas főhadiszállást elhagyták volna. Úgy döntöttek, hogy elébb megnézik maguknak a régi istállókat, majd aztán eldöntik.

  A biztos, védett falak mögött, öreg, düledék, romos épületek szenvedtek, füstöltek, omladoztak. Partim pedig körbenézett a régi istállóknál, de ódzkodtak attól, hogy egy bármelyik rozzant épületbe belépjenek. Azt is felfedezték, hogy a térkép hibás, mert romfalon egy kapunyílt dél felé. Odo bőszen szidta a Vöröstollasok felderítőit, miközben elindultak hát délnek.
  Embereim a sikátort követve, a falakat figyelve, hogy épp melyik akar rájuk omlani, haladtak délnek. Mígnem egy újabb kapunyíláshoz érkeztek, mely valamikor egy ellenőrző pont lehetett, de azóta elpusztították. A tettesek pedig a zsebrákok lehettek, mert a falra vérrel festették fel a Zhentil jelét. Nem tetszett kalandoraim közül senkinek az efféle ómen. Ezért úgy döntöttek, hogy most kivételesen elhagyják az utcát.
  A kapunyílás mellett egy ajtó volt, amely egy rozoga hajlékba vezetett, ám ahogy odafordultak, a zsákutca mélyéről hirtelen előkerült néhány igen gyanúsan kinéző Vöröstollas. Ruhájuk szakadt, koszos volt, tekintetük sunyi, szemeik alattomos tűzben égtek. Vitézeim megvárták míg e szedett-vedett bagázs a közelükbe ér, mert hát mégiscsak Vöröstollasoknak néztek ki.

Mielőtt azonban jó paladinom szóra nyithatta volna száját, a főcsahos a következőket morogta felé: "Minket senki nem vesz rá, hogy a visszatérjünk Moander Vermébe!" Majd penge villant kezükben. Szóval katonaszökevények akartak bajuszt akasztani!
  Phixidorous, lévén puzdrája üres, mint ünnepség után a sereshordó, varázskardjával rontott az ellenfélre. Majd Acantha dobott egy tűzlabdát a dezertőrök mögé. Seneph pedig elátkozta mindegyiküket. Noha előtte sem voltak elég ügyesek ahhoz, hogy eltalálják embereimet. Miután soraikat alaposan megritkították hőseim, a két utolsó katonaszökevény tovább szökött, mielőtt partim fegyverei lesújthattak volna reájuk. Phixidorous végre feltölthette a dezertőrök nyilaival tegezét, de fegyvereik meg sínpáncéljaik (Splint Armour) [Ez nem vasúti sínből készül, hanem olyan páncélzatot neveznek így, amely fémcsíkokból áll nem pedig pikkelyekből, lamellákból, stb.] nem bírtak semmiféle értékkel csapatom szemében, így hát folytatták útjukat.
  Miután behúzódtak az épületbe, amelynek bejáratát betörtét, megpihentek a falak a romos falak között, az ég alatt, lévén nem volt mennyezet. Pihenésük esemény nélkül telt.
  A következő szobába, kelet felé, ismét egy ajtó felfeszítésével jutottak be. Már épp a következő helyiségbe akartak átlépni, midőn a padozat romjai alól növényi kacsok, folyondárok kúsztak elő, hogy egy különös, zöldellő halommá álljanak össze.
  Cammogó halmok! Villant bajnokaim agyába a félelmetes felismerés. E növényi ellenfél igen veszélyes lehetett, mert a fegyverek alig sebezték, az ördöngös igék alig hatottak reá. Csapásától pedig ezernyi kis ágacska csavarodott az ember lábára, hogy mozdulni sem bírt.
  Embereim úgy ítélték meg, hogy efféle ellenfél még túl nagy falat lenne számukra, ezért elfutottak (Flee).
  Szerencséjükre ügyesen kicselezték a hantok így a szobából kijuthattak kelet felé, miután az ajtón alaposan szétverték, mert nem akart nyílni. Egy folyosóra jutottak, ahol viszont rögtön egy kisebb szakasznyi zsebrákba botlottak.
  A Zhentil söpredék természetesen azonnal rájuk rontott. Igen veszélyes egy bagázs volt ez a csürhényi zsebrák, de azért kalandoraim betörték ezeknek is a fejét. Miután végeztek e véres munkával, vitézeim elhagyták e folyosót is, észak felé. Egy romos sikátorba jutottak. A szűk utcából pedig kelet felé egy szélesebb térségbe jutottak, ahonnan északnak fordultak.
  Ahogy egyre haladtak, az egyik épületből egy maroknyi zöld köpenyes alak bukkant elő. Kezükön pedig ott volt Moander jele: egy tenyéren ásítozó agyarakkal teli száj. Hőseim úgy vélték, hogy hozzájárulnak a Moander kultusz meggyengítéséhez, ezeknek a lemészárlásával.
  És a szó "mészárlás" valóban nem túlzás, mert bajnokaim ügyesen felaprítottak az átkozott fanatikusokat. Az utolsó ugyan még rácsapott egyet Mógra, de ezzel is csak kis zúzódást okozott a varázslómon.
  Csapatom átkutatta a holtakat, kik mindannyian gyűrűpáncélt viseltek a csuhájuk alatt, cséphadarókkal felszerelkezve. Némelyik vértezet mágikus tűzzel csillogott, ám a fegyverekből csak az egyik tűnt ördöngösnek. Ezt Gorvenál magához vette, majd embereim folytatták útjukat észak felé.
  Egy kisebb térre érvén azonban különös dologra figyeltek fel. Két cammogó hant egy pap holtteste körül álldogált, láthatólag óvakodva, hogy megérintsék azt. Partim rögtön tudta, hogy van ott valami, amely még hasznukra válhat, ha ezek az eleven bokrok így irtóznak tőle. Így hát nyomban meg is támadták őket, habár azért tudták, hogy igen vakmerő tettre vállalkoztak.
  Szerencséjükre Móg megbűvölte az egyik hantot, így az a társára támadott embereim helyett. Ez után Seneph megáldott mindenkit a hantokat pedig elátkozta. Végül ügyesen végeztek mindkét bokorszerű lénnyel.
  Ez után megvizsgálták a pap holttestét. A hulla egy csontpálcát szorongatott. Gorvenál felismerte, hogy ez egy lombritkító pálca. Tehát ezért féltek a hantok ettől a varázstárgytól! Halálos veszedelmet jelentett rájuk nézve. Ezen kívül volt még nála egy másik pálca is, mindkettőt Acantha vette magához.
  Észak felé folytatták útjukat a sikátorhoz, hogy Moander vermébe szálljanak alá. Azonban előtte sikerült egy másik lyukba csúszniuk. Mert az ostromlott város pincéi, úgy tűnik, már nem bírták a megpróbáltatásokat. Mindenki így-úgy, de megütötte magát a csapatomból. Aztán lassan kievickéltek a lyukból, hogy az első ajtón át egy épületbe húzódva pihenjenek.
  Ám az ajtóból még látták, hogy nem is oly távol előttük egy ellenőrző pont emelkedett, ahol Vöröstollas katonák szolgáltak.
  Az ajtót bezúzták, hogy a négy fal között menedékre lelve töltekezhessenek erőből, mágiából. Ám úgy tűnt, hogy ezt a helyet már valakik használják. Egy csapatnyi vörös tollas rejtőzött itt, de úgy tűnt koszos viseletük meg barátságtalan arckifejezésük miatt, hogy ezek újabb katonaszökevények.
  Kalandoraim így azonnal harcba szálltak a dezertőrökkel. A rövid csetepaté után partim pihent. végre.
  Erejükkel, igéikkel telvén aztán embereim elérték Moander Vermét, mert a Vöröstollasok udvariasan átengedték őket. Ott ásítozott hát előttük a grotta, amelyet maga Moander alkotott, mikoron legutóbb testet öltött. Vitézeim bátran szálltak hát alá e setét isteni uradalomba...