Játékcsokor #020
Így karácsony után, de még újév előtt úgy gondoltam, hogy indítok még egy "rovatot", amely az előbbi ünnep szelleméhez kapcsolódik. Ebben a "rovatban" pedig olyan játékokat akartam bemutatni, amelyek teljesen ingyenesek, de nem felújítások (remake-ek). Aztán rájöttem, hogy ezekből igen kevés olyan létezik, amelyek nem indie-játékoknak minősülnének, és megérnének egy külön rovatot. Mert természetesen azért a minőséget is szerettem volna szem előtt tartani. Szóval új rovat helyett inkább ez év utolsó játékcsokrába tettem őket. Mert a húszas szép kerek s páros szám.
Lássuk is hát az első játékunk, amely a Solar Plexus [kb. naphálózat, napközpont; vagy éppen gyomorszájnak is fordíthatnánk, egy a gyomorszáj körüli idegdúcot jelöl valójában ez a kifejezés] címet viseli, és már tíz éves! 2008-ban alkotta meg Joakim Sandberg, és már akkor is teljesen ingyenessé tette. A weboldalán találhatunk tőle más játékokat is. Az oldaláról letölthető változat nekem el sem indult, viszont a régi, amely nekem is megvan – innen letölthető – az viszont működik. Ez sem tökéletesen, mert arra hivatkozik, hogy nem tud a temp [átmeneti] könyvtárba írni, viszont másodjára indítva már hiba nélkül fut. |
| [A gif csökkentett képkockaszáma miatt ugrálnak a színek. A játék nem ilyen ocsmány.] |
A Solar Plexus annak ellenére, hogy ingyenes játék, nagyon jó minőségű. A grafikája remek, látványos és természetesen gyors. Aki szereti a rajzfilmes, animés grafikát azoknak főleg tetszeni fog. A zenéje szintúgy kiváló, sőt Joakim Sandberg oldaláról külön is letölthető, ha valakinek tetszik annyira. A hangeffektusok pedig kiemelkedőek, úgy vélem. Az irányítás az én ízlésemnek túlságosan is érzékeny. Elég sokszor éreztem úgy, hogy Zaya nem egészen azt teszi, mint amit szeretnék. És itt most nem az egér érzékenységéről beszéltem, hanem a billentyűzetéről, amelyet azonban nem tudunk szabályozni. Ettől függetlenül remek szórakozást nyújt a játék, habár nem tűnik túl hosszúnak.
Második bemutatásra kerülő játék pedig a Which (Melyik v. Amely) [A névre kattintva a játék letölthető]. Amely címnek angol kiejtése megegyezik pontosan a witch azaz boszorkány szóval. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, hogy ezzel is mutassam: nem én rontottam el. Ugyanis erre a játékra – amely nagyjából szintén akkor jelent meg, mint a Solar Plexus – általában "horrorként" hivatkoznak. Azonban én nem tekinteném annak, hanem inkább nevezném bizarrnak [angolban erre is van külön kifejezés weird, mely kb. annyit tesz, hogy hátborzongatóan furcsa]. Bár van benne némi erőszak meg vér, meg ijesztgetés.
A játéknak nincs története, így erről nem írhatok. Viszont arra fel kell hívnom az olvasó figyelmét, hogy eredetileg Windows XP-re írták, noha Windows 7 alatt nekem mindenféle probléma nélkül elindult. Ám a Microsoft 
A játék grafikája nagyon egyszerű, és szürkeárnyalatos v. fekete-fehér [kinek melyik elnevezés tetszik]. Habár ez nyilván szándékos választás volt Mike Ineltől, a készítőtől, hogy így, afféle rémálomszerű hangulatot kölcsönözzön ennek a szokatlan kalandjátéknak. Mert valójában egy kalandjátékkal van dolgunk, ennek köszönhetően sok akcióval nem fogunk benne találkozunk, bár azért némi bizarr meglepetéssel szolgál majd számunkra a Which. Ehhez hozzátartozik még, hogy zenét sem kapunk, viszont majd lesznek benne hangeffektusok, amelyek szintén a hangulathoz igazodnak. A játék irányítása pedig pofonegyszerű, csak egér meg a billentyűzet nyilai kellenek hozzá. Még annyit elmondanék a kedves játékosnak, hogy mindent alaposan vizsgáljon át, mert könnyen elkerülheti figyelmét az egyik kulcs, már a játék elején.
Harmadiknak pedig jöjjön egy játék, amely ugyan afféle felújításnak, azaz remake-nek tűnik, de valójában teljesen új. Ez pedig nem más, mint a 2008-ban Howard Kistler által készített Devil Ronin című játék. Ez a játék még 2008-ban bekerült a 20 legjobb freeware árkád játék nevű listára, amely azonban azóta megszűnt, szóval ez így nem fog sokat mondani senkinek sem. :) Ellenben ennek a játéknak szüksége lesz legalább egy Java 1.5-re, hogy működjön. Na, de lássuk mi is a története!
A történet Japánban, a hadakozó fejedelemségek korában kezdődik. Mitikus erők ébredtek fel szendergésükből, hogy szörnyekként fonódjanak össze a vérontással és a kegyetlen polgárháborúval. E történet hőse pedig Kuruhitó, egy oni, egy démon. Aki valaha a démon sógun, a szörnyek legszörnyűbbikének szolgálatában állt. Ám több rokonszenvet érzett az emberek, mint saját természetfeletti népe iránt, ezért ura ellen fordult, így lett Ő az Ördögi Ronin. Feladatául pedig a Démon Sógun legyőzését tűzte ki, még ha ehhez egész Japánon át is kell utaznia. Lefűrészelte hát szarvait, majd kardot kovácsolt belőlük, hogy az segítse őt hosszú és veszélyes küldetésében.
Aki szereti a japán mitológiát meg a C64-es grafikát, annak biztos tetszeni fog ez a játék. Főleg, hogy ugye nem egy 1 Mhz-es gépnek kell kiszámolnia, mozgatnia mindezt. A látvány ugye korlátozott, de cserébe nagyon jól, finoman mozog. A hangokra sem lehet panasz, mert nem csak három csatornán jönnek, de mégis őrzik a SID-chip "ropogós" hangjait. A játékélmény az elején kissé primitívnek tűnhet, de ez csak azért van, hogy megismertesse a játékost a dolgokkal. Ám az első sziget végére, már az események felgyorsulnak, mert lehet addigra életünk nagy részét is elveszítjük. Illetve a lovaglós, nyíllövöldözős pályák mellett olykor kastélyban is harcolnunk kell, hogy legyőzzük az ott uralkodó daimjót, hadurat. Nem egy agyonbonyolított játék, de mégis remek szórakozást tud nyújtani.
Utolsó játékunk e csokorban pedig szintén "régi" grafikát használ, de ez már sokkal inkább a kilencvenes évek DOS-os látványvilágát kölcsönzi, mint a nyolcvanas évek nyolcbites játékaiét. Ez pedig nem más, mint a 2007-ben megjelent, Ben "Yahtzee" Croshaw által írt Trilby - The art of theft (Trilby [Ez egy kalaptípus, amelyet a főszereplő is visel] - A lopás művészete [Erről szerintem a hazai politikusok tudnának nyilatkozni...]). A játék egyébként lopakodós-ügyességi kategóriába sorolható, amely fajtából nem sok létezik ugyan, de ez az egyik. Ezenkívül a szerző egyik kalandjátékának egyik előzménye, amelyben szintén Trilby volt a főszereplő. [Yahtzee Croshaw játékai, beleértve ezt is, egyébként innen letölthetőek.]. |
| [Küldetések között kapunk némi háttér- információt is a helyről és tulajáról.] |
 |
| [Sokat kell árnyékban bujkálni.] |
Ennyi lett volna hát a Játékcsokor #020, egyben 2018 utolsó bejegyzése! Minden olvasónak Boldog Újévet kívánok!
Komputer Kalandor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése