Játékcsokor #001
Ezzel a bejegyzéssel egy új "rovatot" kívánok indítani, amelyben bemutatok néhány, könnyedebb lélegzetvételű játékot. Aztán persze eljön majd az az idő is, amikor bizonyos zsánereket ismeretek majd platformtól függetlenül. Azonban addig is álljon itt ez az ajánló, némi történelemmel, érdekességgel, no meg persze a játék bemutatásával is.
Az első játék fajtája, amit itt most bemutatok, a későbbi számítógépes flipperek (pinball) őse volt, és amely gyakorlatilag külön zsánerré nőtte ki magát. Hivatalosan az első efféle játékokat még pinballnak nevezték, noha igazából sok közük nem volt azokhoz a "szekrényekhez", amelyekkel az ember a játéktermekben, illetve idehaza leginkább a büfékben, kifőzdékben, kocsmákban találkozhatott. Az új zsáner pedig a faltörő lett. |
| A cartridge |
Íme hát a Pinball Spectacular, ami futott csak sima Pinball néven is. A Commodore VIC20-as [Itthon esetleg a német VC20 néven volt ismert inkább, mert a VIC-et "fik"-nek kellene németül ejteni, amely meg "baszás"-t jelent.] mikroszámítógépére jelent meg először, aztán később a 64-esen is elérhető volt. [Az eredetileg a nyolcvanas években VIC20-asra kiadott játékok a TOSEC (The Old School Emulation Center) gyűjteményben elérhetőek, amelyet az archive.org-ról lehet letölteni; innen egészen pontosan.] Azonban a VIC20-on csak is kizárólag cartridge-on volt kapható. Mi több a játékot egyedül forgatógombbal, angolul paddle(s)-el lehetett csak irányítani. Ez a játékvezérlő olyan találmány volt, amit eredetileg a Pong [Kismilliárd másolat, klón készült belőle, egyik magyar másolata például a Videoton TV játék volt.] című ősjáték irányításához használtak, de a nyolcvanas évekre gyakorlatilag már kiöregedett, mert helyét átvette a botkormány avagy a joystick, amivel már nem csak egyféle játékot lehetett vezérelni. Ellenben az akkori joystickok digitálisak voltak, tehát olyan finom mozgatásra, mint egy forgatógomb nem volt képes. Már pedig finom mozgásra szükség volt, ezt később természetesen a programozók már megtudták oldani, így a faltörők, pongok s leszármazottaik játszhatóvá váltak joystickkel is.
Na, de lássuk magát a játékot! Commodore VIC20-at egészen könnyedén tudunk manapság emulálni a WinVice nevezetű emulátorcsomaggal. Mert bizony nem csak a C64-et, hanem nagyjából az összes 8 bites Commodore gépnek megírták az emulátorát. A VIC20 emulálásához indítsuk el az xvic.exe fájlt!
Ha ezt megcselekedtük, akkor a baloldalon látható kép fogad majd bennünket. Megemlíteném, hogy ez az emulátor ugyanaz a verziószámú, mint, amit a Pool of Radiance-hez használtam, tehát egy 2.4.24 rev30448M instabil nightly build. Csak azért említem ezt meg, mert a stabil változat beállítása némileg eltérhet az itt leírtaktól. Legalábbis a menük megtalálása mindenképpen.
A nyelvet a felső menüsorban a Nyelv (Language), majd Magyar (Hungarian) kiválasztásával állíthatjuk át. Ha ezzel megvagyunk, akkor a Beállítások menüpontban lesz egy olyan elem, hogy Control Port Settings... Ha ezt megnyomjuk, akkor felugrik egy másik ablak, amelyen az első mondat az lesz, hogy Control port device. Az e melletti legördülő menüből pedig válasszuk ki a Botkormány helyett a Paddles-t. Ha ezzel megvagyunk, akkor nyomjunk OK-t.
Nos, ezzel most a virtuális VIC20-asunkba bedugtuk a virtuális forgatógombot. Ez a virtuális forgatógombunk pedig gyakorlatilag az egerünk lesz. Ha ezzel megvagyunk, nyomjuk most bele a virtuális cartridge-unkat. Azonban ez már nem olyan egyszerű, ugyanis valami miatt kissé megbonyolították a Vice készítői ezt a folyamatot. Ha kiszedtük a Pinball Spectacular című játékot a TOSEC gyűjteményből, akkor láthatjuk a fájlnevében van egy 6000-es szám. Ez jelöli a memóriaterületet, ahová csatlakoztatni kell. A képen, jobbra, látható a módszer. Ha ezzel megvagyunk, akkor a játék el is indult, feltehetőleg. Azonban, ahogy említettem feljebb az egerünk lett a virtuális forgatógombunk. Hogy "elkapassuk" az emulátorral az egerünk mozgását, nyomjuk meg az ALT+Q billentyű-kombinációt. Ha ezzel megvagyunk a kurzor eltűnik, ha nem kívánjuk végigolvasni az instrukciókat, akkor az F1 megnyomásával átugorhatjuk, hogy a "főmenübe" érkezzünk. Itt kiválaszthatjuk az egy illetve két játékos módot a megfelelő funkció gomb lenyomásával, és kezdődhet is a móka, valahogy így ("szerválni" az egérgomb megnyomásával lehet, azaz ezzel indítjuk a "golyót" a ketrecéből):Mint látható a videó elején, a szöveg görgetése valami miatt nem egészen tökéletes. Ez valószínűleg nem az emulátor hibája, vagy a rögzítésé, hanem sokkal inkább magáé a programé. Azonban ettől függetlenül élvezhető a játék. A forgatógombos, azaz egeres, irányítás pedig egészen új élményt nyújt(hat).
Amennyiben úgy véli a játékos, hogy azért ez nem egészen folyamatos így, megpróbálhatja az emulátort átállítani NTSC videoszabványra is, azonban ekkor az NTSC-s cartridge-ot csatlakoztassuk! A videonormát pedig a Beállítások (Settings) Videoszabvány (Video Standard) almenüben váltsuk NTSC-re. Ezzel minden eladdig futó program elveszik! Ám utána a már leírt módon csatlakoztathatjuk az NTSC-s cartridge-ot. Ahogy itt a baloldali képen is látható, kissé más színek s felbontás jellemzik ezt a leginkább észak-amerikai videorendszert, cserébe viszont gyorsabb a képmegjelenítés is.Ha pedig legközelebb is szeretnénk a beállítgatások bajlódása nélkül csak simán játszani, akkor a Beállítások (Settings) menüpont legalján klikkeljünk a beállítások mentésére (Save Settings).
A következő játék is a Commodore egyik gépére készült, méghozzá a C= 64-re [Persze megjelent VIC20-ra is, csak ott nem olyan szép]. Anno kapható volt, vagy éppen egyenesen a gép mellé adták, cartridge-on, később pedig kazettán s lemezen is megjelent. Ahogy a jobboldali borító képen is látszik, ez a Star Post című árkád lövöldözős játék. A borító már önmaga is roppant érdekes, lévén, hogy egy olyan űrhajó látható rajta, ami igen erősen hasonlít a Csillagok Háborújából megismert X-szárnyúra, avagy X-wingre. Persze azért a művész gondoskodott arról, hogy ezt ne lehessen perre vinni. Ráadásul a borító e jelenettel akarta eladni azt a játékot, ami szintén látható a háttérben, s persze aminek semmi köze ilyen helyzetekhez. |
| A C64-es cartridge-ok, másként néztek ki, mint a VIC20-asok. |
Ettől függetlenül egy nagyon élvezetes játék, már ha valaki szereti alkalomadtán próbára tenni a reflexeit. Ugyanis minél magasabb szintre jutunk a Star Postban, annál jobb reakcióidőre, helyzetfelismerésre lesz szükségünk. Ám előbb lássuk a történetet, mert hogy van olyan is, a kézikönyv szerint:
Galaxisunk egyik kietlen szektorában lévő csillaghajó helyőrségének Te vagy az egyetlen védelmezője. Háromdimenziós megszállók buknak alá és zuhannak a helyőrség felé, hogy elpusztítsanak! A Te küldetésed megvédeni a bázist a megszállóktól, akik nyolc csatornából támadnak a Csillag Helyőrség (Star Post) két oldalán. Emellett védekezned kell a Szuperidegen ellen is, amelyik megzavarja a képernyőt örvénylően közeledő mozgásával. Három játék mód áll rendelkezésedre: Kezdő (Beginner), Haladó (Advanced) és Túlzó (Hyper). Lézerágyúdat körkörösen vagy előre-
hátra kell mozgatnod, ahogy az idegen megszállókra lövöldözöl. Emellett a helyőrséged fel van szerelve egy különleges SzuperZizzentő (SuperZap) lézerrel is, amely minden ellenséges létformát megsemmisít a képernyőn. Minden egyes sikeres szintlépés után kapsz egy SzuperZizzentőt; a fel nem használt Zizzentők pedig eltárolódnak későbbi használatra. A Csillag Helyőrséged hét, azaz 7, ellenséges találatnak bír ellenállni. Minden egyes új színt a találatok számát nullára, azaz 0-ra, állítja vissza. De ha nyolc találat ér, a Csillag Helyőrség megsemmisül!
Nos, mivel én azelőtt soha nem olvastam a játék kézikönyvét, a SzuperZizzentőről nem tudtam. Ám néhány nappal ezelőtt felfedeztem egy véletlen folytán. Nagyon egyszerűen lehet használni: TŰZ + LE. Ahogy nagyjából egy-két napja jöttem rá arra is, hogy van ám Kezdő nehézségi szint is, de ez a nyolcadik szintnél nem megy feljebb. Valóban könnyebb rajta játszani, mint az alapból beállított Haladó nehézségi szinten. Ahol az eddigi rekordom a baloldali képen látszik, miként az is, ahogy a Helyőrségem éppen megsemmisül, ugyanis a Haladó nehézségi szinten nem csak az ellenfelek gyorsasága, mennyisége van megemelve, hanem az irányítás is nehezebb, mivelhogy kevésbé reagál a parancsunkra. Túlzó nehézségi szinten nem próbáltam még. |
| Íme a VIC20-as változat. Ami nem olyan szép, de gyorsabb játékmenetet ígér |
Ha kedves olvasó valaha látta a Jedi visszatér című sci-fi alapművet, akkor még nagyobb élvezettel játszhatja majd e bejegyzés, harmadik és egyben utolsó játékát. Az említett filmben, ugyanis van egy olyan jelenet, ahol a főszereplők az Endor kóbor holdon, a birodalom felderítőit üldözik afféle siklómotorokon (swoop/speeder bike). Nos, ha mi is át szeretnénk élni milyen száguldani a fák között lövöldözve, akkor a baloldalon látható játékkal kipróbálhatjuk.Ez a játék (vagy inkább maga az ötlet) eredetileg ZX Spectrumra jelent meg először, Deatchchase néven, ahol is a hangot leszámítva, igazán jó élményt tud nyújtani, ami egy Spectrum játéktól azért ritka dolog. ;) A Zagan Warriort pedig a Commodore cég egyik kevésbé sikeres termékére, a Commodore Plus/4-re adták ki 1986-ban. Azonban 2011-ben egy német úriember, bizonyos Jörg Heyltjes átírta a Commdore 64-esre is. Ez utóbbi változat elérhető itt, s Hell Racer néven fut. Ezek mellett a játék megjelent a magyar Videoton TVC-re is, Ördögmotor néven, innen letölthető. Azonban, ha valaki bővíteni szeretné emulációs ismereteit, azoknak ajánlom a Zagan Warriort, mert most megmutatom, hogy miként is kell Commodore Plus/4-et emulálni.
Ha nincs kedvünk újabb emulátort leszedni, akkor a Vice csomagban megtalálhatjuk a Plus/4-es emulátort is, xplus4.exe néven. Ennek a beállítása, lévén a felülete hasonló, mint a C64, illetve VIC20-as emulátoré, már könnyedén mehet. Ám ha valami újat szeretnénk kipróbálni, akkor ott van még számunkra a YAPE emulátor, amely szintén hasonlít a Vice-ra, csak nincsen benne magyar nyelv, de a gyorsbillentyűk használata nagyjából azonos.
Először is állítsuk be a joysticket, amit a Settings menü, Input Setup pontján tehetünk meg. Ekkor felugrik egy ablak, amelynek alsó részében, a Joystick Setup nevezetűben, állíthatjuk be a nekünk megfelelő irányítási metódust, amit testre is szabhatunk a Define gombbal. Ekkor felugrik egy újabb ablak, ahol a négy irányt, középen pedig a tűzgombot állíthatjuk be, ahogy az a jobboldali képen is látható. Ha ezzel megvagyunk, akkor a Settings legördülő menü alján mentsük el a beállításunkat a Save Settings-zel.Ezt követően indíthatjuk is a játékot, a File legördülő menüben található Autostart Image opcióval. Ahogy a Vice-ban itt is felgyorsíthatjuk az emulálást, ezzel csökkentve a töltési időt, az ALT+W billentyűkombináció lenyomásával. Ha pedig a játék betöltött, ugyan e kombinációval visszaállhatunk a normál sebességre, és kezdődhet a játék. Ha esetleg nem a megfelelő portban van a joystick, akkor azt az ALT+J kombinációval cserélhetjük fel. Ha pedig megvagyunk, indulhat is a száguldozás a fák, illetve oszlopok között, valahogy így:
A Commodore Plus/4-re kiadott változatokat a Plus/4 Worldről lehet könnyedén letölteni. Azonban az ott lévő verziók egyike sem rendelkezik úgy nevezett Hi-Score Saving, azaz a pontszám mentés lehetőségével, tehát elért rekordjaink csak addig maradnak meg, amíg ki nem lépünk az emulátorból. Ezért itt az olvasó elérhet egy olyan cracket, törést a játékból, ami már rendelkezik ezzel a hasznos funkcióval.
Ha a játék elnyerte az olvasó tetszését, és esetleg kissé több látványra vágyna, mint amire a Commodore Plus/4 volt képes, akkor sincsen semmi baj. Ugyanis 2008-ban egy online versenyre, a RetroRemakes Competitionre, bizonyos James Kett, elkészítette az eredeti ötletnek egy újabb változatát, amely már-már szinte egészen a Jedi visszatért idézi. Legalábbis a siklómotor kinézete egészen biztosan, ahogyan az a baloldali képen is látható. Ez volt a 3D Deathchase, amelyet innen tölthet le a kedves olvasó, természetesen csakis saját felelősségére, mert én ugyan leellenőriztem, hogy nincs-e benne vírus, de senki, meg egy vírusirtó sem lehet tökéletes.
E 2008-as változatnál is született egy újabb reinkarnációja az eredeti játéknak, azonban ezt csak Androidon lehet élvezni, és amely a Play Store-ból letölthető ingyenesen. Ez a változat ugyan nem néz ki olyan jól, mint a PC-s, ellenben van benne egy újítás: lehet ugra(t)ni, ugyanis kidőlt fatörzsek felett lehet így az utolsó pillanatban átlibbenni. A jobboldalon látható ez utóbbi változatnak egy képe.
Egyelőre ennyi fért e heti bejegyzésbe, s nem maradt más hátra, mint: jó szórakozást kívánjak!
Komputer Kalandor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése