Új kezdet, új szabályok
Ahogy a cím is jelzi, itt már változtak a dolgok az előző játékhoz képest. Emiatt karaktereimet ugyan újragenerálom, de nevük megmarad, tehát hőseink kissé megváltoznak. Erre azért is van szükség, mert az új regulák miatt régi embereim gyakorlatilag életképtelenek lennének ebben a játékban. Ugyanis hőseinket az előző játékból nem az elért szintjük szerint hozzuk át, hanem ahogy kezdtünk velük. És mivel az Azúrbéklyókban a kevert osztályú karakterekre igen súlyos büntetéseket szabtak, ez a fentebb említett változtatásra kényszerít. Ráadásul olyan dolgokat is beletettek, miszerint csak az Erdőőrök (Ranger) tudnak páncélban varázsolni... Azonban kezdjük hát el!
A játék, ahogy az előző része is, azzal indít, hogy felteszi nekünk a kérdést, hogy kikapcsolja-e a gyorstöltőt (fastloader). Majd, ha ezt megválaszoltuk, megjelenik a baloldalt is látható intrókép. Amely alatt pedig felcsendül egy [mű]pátoszos, indulós, lázítós SID-muzsika, amely illik e fantasy szerepjáték hangulatához. Mi több az előzőrészhez képest még hosszabb is. Ahogy az első részét, úgy ennek a zenéjét is Dave Warhol szerezte, ha pedig külön le szeretnénk tölteni hallgatni, akkor azt megtehetjük, ha meglátogatjuk a HVSC, azaz a High Voltage Sid Collection (Nagyfeszültségű Sid Gyűjtemény) oldalát, majd a keresőmezőbe (Searchbox) beírjuk a játék angol címét. Ha megvan a file utána már csak lejátszó kell hozzá, amelyeket szintén elérhetünk az említett oldalon, ha erre kattintunk, legyen operációs rendszerünk, Windows, valamilyen Linux disztró vagy akár MacOS.
Ha nem hallgatjuk meg a zenét, akkor felsejlik rögtön a következő kép, amelyen elolvashatjuk az alkotók nevét, illetve a tényt, hogy a játék Kate Novak & Jeff Grubb írópáros könyvén az Azure Bonds, avagy saját fordításomban, az Azúrbéklyókon alapul. E könyv egyébként a Finder's Stone (Fürkészek köve) trilógia első kötete, amelynek borítója megegyezik a játék borítójával.
A borítóval kapcsolatosan még annyit hozzátennék, hogy a magyar Commodore Világ, illetve a legtöbbek által csak CoV-ként ismert újság/magazin nyolcadik számának borítója is Clyde Caldwell eredetije alapján készült, több-kevesebb sikerrel, Kodreán Zoltán kezei által. A hölgy kissé szőrös mellű lett, a gyíkszerű lény pedig egy tőrt tart már a kezében egy igen komolytalan formájú kard helyett. Illetve a szőrös hölgy arányai kissé "furák". [Mondjuk mit vár az ember egy ötvenforintos újságtól? ;)] Azonban hagyjuk most ezt, mert nem műérteni vagyunk itt!
Ha a Play game (játék) lehetőséget választjuk, akkor elébb meg kell válaszolnunk egy másolás védelmi kérdést, ahogy az látható. Nyugodtan használjuk a kódkereket ehhez, de ahogy a korábbi bejegyzésben említettem, ezúttal a játék nem egy szóra, hanem csak egyetlen betűre kíváncsi! A képen látható kérdésre egyébként az "o" billentyű volt a válasz, ha esetleg a kedves olvasó is ezt a két rúnát kapná.Ha helyesen válaszoltunk, akkor a jól ismert három pontos menübe jutunk, amelyekkel új hősöket alkothatunk (Create New Character), a csapatunkhoz adhatunk hősöket (Add Character to Party), illetve egy mentett játékot tölthetünk vissza (Load Saved Game). Ezúttal én újra alkottam hőseimet, lévén a játék nem tudta áthozni rendesen a karaktereimet [0 XP-jük volt] amelyet itt részletesen le is írok, hogy miként:
Odo de Ridefort-ból paladint faragtam, hiszen eredetileg is lovagként említettem. Ennek az új osztálynak az az előnye, hogy már tud néhány varázslatot, így képes már gyógyítani, illetve a jelenléte megvéd a gonosztól (Protection from Evil).
Tarfejű Gorvenál, akárcsak Seneph, megmaradt papnak (Cleric).
Móg, az Áldásból, illetve Acanthából varázslók (Magic-User) lettek.
A mókás tolvajom, Phixidorous pedig tolvajból, orzóból erdőőr (Ranger) lett, ezenkívül mindenki ember lett aki azelőtt elf/tünde volt.
Szerencsére ettől a játéktól fogva megszabadultak a kínos avatárképektől, így azt ezúttal nem kell beállítanunk, ezáltal a karakterek menüjében nem kell megvárni annak betöltését sem. Igaz, a Fényesség Tavában ki lehetett kapcsolni ezt a luxust.
Ha megvagyunk hőseink generálásával, akkor adjuk hozzá őket a csapathoz (Add Character to Party), majd kezdjük meg a kalandjainkat (Begin Adventuring).
Hőseim különös álomból vagy sokkal inkább bódulatból keltek aznap. Kicsiny, jellegtelen szoba padozatán feküdtek. Ébredésük közben nem csak azt tapasztalták, hogy felszereléseiktől, de még nem is oly régi emlékeiktől is megfosztattak. Elvesztett értékeik, emlékeik okozta nyugtalanságot tovább táplálta a tudat, hogy mindnyájuk kardforgató kezére furcsa varázsmintákat tetováltak. Egy emberként ugrottak fel fektükből-ültükből, és rögvest fegyverükért tapogatták oldalukat, de ott nem volt semmi sem már. Övükön csekélyke szütyő lógott csak, amiben platinaérmék csengtek mozdulataikra. Így hát fegyver nélkül, de annál elszántabban rontottak ki a szobából, ahol ébredtek.
Dúskeblű asszonyság köszöntette őket eképpen: "Istenek hoztak benneteket Tilverton jó városában!" Azonban látván hőseim mogorva tekintetét a kocsmárosné, mert hogy az volt belekezdett embereim érkezésének a történetébe [Naplóbejegyzés (Journal Entry) 31]: "Egy csapat veresköpenyes hozott benneteket a fogadómba, akik azt mondták, hogy az útmentén találtak benneteket, és már-már inkább a túlvilágon túl, semmint innen. Kifizették a szobátokat, azok különös tetoválások már akkor is ékítették karjaitokat, de talán Filani, a bölcs asszony segíthet nektek. Fegyverekre is szert tehettek az utca túloldalán, ha arra volna szükségetek." Hőseim megköszönték az útbaigazítást, s már indultak is volna, de különös zajt hallottak az egyik szobából.
Benyitottak hát a saját szobájukkal szomszédos helyiségbe, ahol egy ágyon igen zilált fickó feküdt, akit éles fájdalmak kínoztak, rángattak fekhelyén. Nyögése sikolyba váltott hirtelen: "Lángoló óriás... Vérvörös mágus... Tőr villan... Növények, amelyek járnak... Ájjjájj!" Eztán hangja értelmetlen motyogásba halkult. Azonban fájdalomsikolyára előkerült a kocsmáros is, aki így szólt vitézeimhez: "Kérlek, hagyjátok e szerencsétlent! Ilyen nyomorult állapotban találtak rá a csatorna szájánál éppen azelőtt, hogy titeket meghoztak volna. Ej, szegény fickó!" Ezzel pedig hőseim elhagyták e baljós hangulatú fogadót.
A kijárat egy sikátor szájára nyílt, az ajtó felett pedig ott nyikorgott a cégér: Fuvalomlord Fogadója. Innen hőseim nyugatnak fordultak, az utca túloldalára, ahol meg is találták a kocsmárosné által említett boltot, hol a fegyvereket árulták. Egy szép cégér hirdette, hogy Cormyr Fegyverkészítői [Cormyr egy ország a Forgotten Realms-ben]. Miután hőseim felfegyverkeztek, elindultak megkeresni a bölcs asszonyt, hogy tanácsot kérjenek a karjukon lévő azúrpecsétekkel kapcsolatban. [Mivel partim immár csak emberből, akik egy osztálya van kizárólag, így a fegyvertípusok nagy része csak Odo által használható.]
Az utcán különös dolgokat hallottak bajnokaim: hol itt azt mondta valami polgár, hogy esküszik, hogy női sikolyt hallott a csatornából, máshol pedig egy járókelő arról beszélt, hogy a zöld köpönyeges nő tekintete a vakbuzgók tüzével lángolt. Az utca keleti oldalára visszatérve, első ajtó egy kocsmáé a volt, amelyet úgy neveztek, hogy Az Átok. Partim egyelőre a különös tetoválásaiktól kívánt megszabadulni, ezért tovább ballagtak az utcán észak felé. Így találtak rá Filani, a bölcs házára, amelyen egy cégér hirdette az asszony nevét.Beléptükre a nő azonnal előkerült, majd megkérdezte, hogy a különös jelek miatt jöttek-e. Embereim bólogattak, erre a bölcs asszony, vagy sokkal inkább útonálló, felkínálta szolgálatait vagyonuk feléért cserébe. Odo látta, hogy az asszony túl okos ahhoz, hogy átejtsék, ezért inkább ráállt az alkura. Miután a platinaérméket elnyelte az asszony feneketlennek tűnő szütyője, elmondta hát, amit tudott [Naplóbejegyzés (Journal Entry) 38]:
"Öt különböző társaság pecsétjét viselitek alkarjaitokon. Hármat felismertem, az egyiket még sohse láttam, az utolsó peniglen igen aggasztó engem. A lángok és a tőr a Tűzkések jelképe, orgyilkosok bandája, akiket utoljára a Nyugatkapunál (Westgate) láttak tevékenykedni. Ám azt a bandát már elpusztították, így aztán valószínűleg újraszerveződtek valahol másutt. Attól tartok, sajnos nem tudom megmondani, hogy most merre lehetnek.
A tenyér közepén lévő száj Moander isten szimbóluma [Az AD&D-ben Moander a rothadás és romlás istene]. Korábban elűzték ezt az istent e világról, de nemrégiben visszatért, mint egy dombnyi szenny. Mielőtt legyőzték Yulash városának egy részét még azért romba döntötte. Kultuszának színe a zöld.
Az ékes z-betű a triangulumban a Fekete Szövedék, a Zhentrim jele. Ez egy papok, mágusok s tolvajok gonosz szövetsége, akik Zhentil helyőrségből tevékenykednek. Vannak, akik úgy vélik, hogy ők a helyőrség igazi urai.
A lángoló szimbólumot még sohse láttam, erről tehát nem szólhatok.
Az utolsó jelkép, a Holdsarlóval, felkavaró hasonlóságot mutat egy igen hatalmas bölcs szimbólumával, ki az Árnyszurdokban (Shadowdale) lakik. Saját érdekemben inkább nem is szólok róla többet."
Odo legszívesebben erővel vette volna vissza pénzét, de a többiek inkább csitították. A bölcsen útonálló asszonyságtól kijövet puffogott még egy ideig paladinom, majd abbahagyta. Hőseim kissé letörten az utca túloldalára tértek, miközben tanácskoztak, így jutottak el a Gond templomának [Gond a "Minden kovácsok Ura", afféle közepes istenség, azaz nagyobb hatalommal bír, mint az alacsonyabb istenségek, félistenek, az AD&D Forgotten Realms világában.] bejáratához. Papjaim abban reménykedtek, hogy esetleg a templom lelkésze esetleg feloldhatja őket a béklyók hatalma alól. Így hát beléptek.Egy fehér csuhás akolitus fogadta a csapatomat, aki felvilágosította őket, hogy amennyiben gyógyulni jöttek, úgy a imádkozzanak az oltárnál, ha pedig a főpapot keresik, ő az épület déli szárnyában található meg. Ezzel köszönésképp bólintott, majd dolgára ment. Hőseim elébb a templomhajóba léptek, hogy körbenézzenek. A hajó nem volt oly tágas, mint Phlan templomaiban, de hát ez csak egy kis városka szenthelye volt. Az oltárnál egy pap gyógyítást kínált embereimnek, de mivel bajuk nem volt, így megköszönték a szolgálatot. Ahogy a padsorok között tévelyegtek, a helyiek beáramlottak, mert kezdődött a mise.
Vitézeim úgy döntöttek meghallgatják mit mond a pap. Mikor mindenki elhelyezkedett végre a pap beszélni kezdett. Az egész beszéd lényege pedig arról szólt, hogy a világnak mindennek megvan a helye, legfőképp Tilvertonnak, és a Cormyri Védelmi Erőknek. A szóvirágok, erőltetett hasonlatok, művelt embereimet igen untatták, Gorvenál pedig el is bóbiskolt. Ha Acantha nem löki oldalba, hortyogásával talán még a misét is megzavarta volna. A pap közben állandóan visszatért a "Védelmi Erőkhöz", ekkor pedig az Odo mellett üldögélő polgár, ki szemeit forgatta elégedetlenségében, félhangosan így szólt: "Védelmi Erők, bah! Inkább megszállók!" Kisvártatva a műsor, illetve a mise véget ért, az emberek pedig libasorban elhagyták a templomot.
Partim szintén elhagyta a főhajót, de folyosón keresztül a déli szárnyba tért, hogy felkeresse főpapot. Meg is találták az öreg lelkészt, aki leolvasván embereim arcáról a gondterhelt kifejezésüket, bajaik felől érdeklődött. Odo megosztotta a főpappal az Azúrbéklyók történetét, átkát, mire a pontifex jószívűen felkínálta segítségét. Átok eltávolító ige (Remove Curse) mormolásához látott. A mágikus béklyók felizzottak, majd kik lángnyelvek csaptak ki belőlük, vitézeim remegni kezdtek a fájdalomtól, ám a főpap ezt látván inkább abbahagyta az igézést. "E béklyók dacolnak hatalmammal, sajnos eltávolításuk meghaladja erőmet. Csak szerencsét kívánhatok nektek eltávolításukhoz. Gond kísérjen benneteket!" [Naplóbejegyzés (Journal Entry 19)]Hőseim elhagyták hát a templomot is letörten. Hogy kedvüket a bú ne törje tovább, úgy gondolták megitatják száraz torkaikat Az Átok kocsmában, amely a templommal szemben volt, pont kéznél...
Amíg átértek a bejárathoz, a lakók pletykáit ismét meghallották.Ezúttal arról beszélt egy köpcös, kövér kis alak, hogy meggyőződése, hogy a múlt éjjel egy sárkány repült tova házaik felett. Márpedig Gond kísérje útjukat, ha ismét eljött az ideje "Sárkányok szárnyalásának".
A kocsmába térve a csapos úgy pattant elő valahonnan, mint valami rúgóra járó ördög a skatulyából, ezzel kissé megijesztve embereimet. Móg pedig oly felindult volt önkéntelenül is orrba vágta a csapost, azt pedig nem kellett volna...
Győztes vitézeim miután összeszedték a vendégek fegyvereit, hogy eladják, távozni készültek. Az ajtó előtt állva, várva néhány polgárra, hogy elhagyják a kocsmát, hirtelen egy bíbor vállszalagos nő ugrott be, miközben néhány fickó kik az elébb még szintén távoztak volna, most hirtelen lemaradt, mintha találkozni akartak volna vele. Azonban hőseim nem törődtek ezzel, mert hát maguk is elég törődöttek voltak a harctól, főleg Móg, ki majdnem annyi csapást kapott, mint de Ridefort, csak hát az ő irháját nem védte páncél. Azonban botjával így is megkenegette néhány részeg koponyáját.
Alig lépett ki csapatom az utcára, mikor a közeli sikátorból valami különös hangzavar szűrődött ki. Embereim, bár nem fűlött foguk egy újabb küzdelemhez, követték Odót, aki mint paladin nem hagyhatta annyiban, ha valahol csorba esett törvényen, vagy egy felebarátja testi épségén. Azonban mire odaértek, honnan a zajt hallották, a félhomályos sikátorban már nem volt ott semmi, leszámítva egy, a kocsma oldalába állított igen míves tőrt.Partim visszatért a fogadóba, hogy sebeiket ellássák. A szobájukban aztán a papok hozzáláttak a gyógyításhoz. [Jó hír, hogy ebben a részben behozták az új lehetőséget, a FIX parancsot. Ez gyakorlatilag egy makró, ami annyit tesz, hogy egy gyakran használt tevékenységet automatizál. Esetünkben azt, hogy a papok maguktól megtanulnak minél több Enyhe Sebgyógyítás (Cure Light Wounds) varázslatot, jobban mondva imát, majd fentről lefelé haladva a csapattagokon alkalmazzák, már akinek erre szüksége van. Azonban, ahogy a varázslat/ima tanulás időt vesz igénybe, illetve megszakítható támadók által, úgy e FIX parancsra is érvényesek ezek.] Miután mindenkit meggyógyítottak, az ördöngösök igéket tanultak, miközben a papok imádkoztak.
Mikor ezzel megvoltak, eladták a kocsmában bajvívással szerzett jószágot. A bőrpáncélok darabjáért kettő, míg a rövid kardokért négy aranyat fizettek a fegyverkovácsok. Ezt követően embereim megnézték maguknak az edzőcsarnokot, azonban nem sajátítottak el semmit sem. [A játék azt mondja, hogy a Fényesség Tavából, illetve Lankamessziből áthozott karaktereket itt lehet képezni. Ez persze nem igaz, mert a konvertált karaktereknek 0 tapasztalati pontjuk van, így nem is lehet őket szintet léptetni...].
Ezt követően bajnokaim úgy döntöttek, hogy a csarnoktól haránt irányban elhelyezkedő szatócshoz néznek be, meglesni portékáit. A szatócsné igen kedvesen köszöntötte új vevőit, mert tudta, hogy ekképpen sokkal szívesebben vásárolnak nála. Sok érdekeset bakonyás boltjában nem leltek hőseim, de abból a szegényes felhozatalból Acantha egy ezüst tükröt vásárolt, Gorvenál pedig egy flaska olajat. E cikkek is igen portékák voltak ám, mert húsz-huszonöt aranycsikóval könnyítették meg két emberem erszényeit. Eddig még úgy hitték, hogy Phlan volt drága város, de a porfészek Tilverton úgy tűnt túltesz rajta. Miután ezzel megvoltak, harcosaim úgy döntöttek, hogy elhagyják e helységet.
Északnyugat felé haladtukban újabb híreket hallottak az utca népétől, amely a sötétedés ellenére még nem tért meg otthonaiba. Arról beszéltek, hogy egy bizonyos Gharrit a város határában láttak, illetve, hogy Tűzkések egyre arcátlanabbak, s a helyzetet pattanásig feszítik.
Hőseim lassan elérték a kapukat, ám útjukat elállta az őrség, mondván, hogy hamarosan megérkezik a király hintaja, ezért távozniuk kell. Embereim eleget tettek a kérésnek, így elindultak a délnyugati kapuhoz, hogy arra felé hagyják el Tilvertont.A délnyugati kapuk közelében nagy volt már a sürgés-forgás, mert valami készülődött. Ahogy vitézeim odaértek, a királyi őrség a gyülevész népséget taszigálta hátrább, mondván, hogy megérkezett a király hintaja. A fejedelmi cséza valóban még is érkezett. A hintóból ekkor kiszűrődött a király hangja, ám ekkor hirtelen az Azúrbéklyók felizzottak! Bajnokaim elméje fölé pedig egy ismeretlen hatalom kerekedett, amely arra kényszerítette őket, hogy megrohanják a csézát. Kivont fegyvereikkel futottak a kocsi felé, amely ekkor ügyesen megfordult, lovait pedig a kocsis vágtára pattintotta ostorával. Ekkor a cséza ablakán kibukkant egy ifjú arc, amely így kiáltott hőseim felé: "Ne öljetek meg! Én nem vagyok a király!" Azonban ekkor meglátta embereim karján az izzó varázspecséteket, és mielőtt láttukra elájult volna még felkiáltott: "Jajj, ne! Már megint!"
Az izzás elhalványodott, csapatom pedig ismét ura lett saját magának. De ekkor vészharang kondult mögöttük, feléjük pedig kivont kardú őrök igyekeztek. Penge villant, csatazaj kélt, küzdelem kezdődött. Acantha egy varázslövedéket hajított az egyik őrnek, Odo de Ridefort hosszú kardja elsüvített a királyi őr sisakja felett, ahogy az lehajolt a támadás elől. Phixidorous nyílvesszeje pedig az Acantha által megtámadott gárdistába harapott igen rútul. Gorvenál fegyvere pedig az előtte lévő ellenség bordáit zúzta meg. Móg elaltatta az egyik őrt, miközben Seneph cséphadarója célt tévesztve, csak a levegőt találta el. Hasonlóképp folytatódott a csetepaté, amelyből mindenki kivette a részét. Ütéseket osztottak s kaptak bajnokaim egészen addig, amíg le nem győzték az őrséget.Mikor az első hulláma az őröknek elhullott, partim minden egyes tagja látta, hogy két vörös köpenyes alak ugrott a hintóra, majd a fiatalembert egy sikátorba hurcolták. Közben megérkezett a második hulláma az őröknek, akiknek volt képük azt feltételezni, hogy embereim megadják magukat. Hőseim egy emberként kiáltottak nemet. Varázslóim azonban már fáradtak voltak, így mindketten egy-egy tűzlabdát hajítottak az őrök mögé, amelyek hatalmas robajjal pörkölték meg a gárdistákat. Seneph a még harcképeseket lebénította, majd Gorvenál s de Ridefort lecsapta őket.
Erősítés trappolása hallatszott a közelből, így csapatom visszavonulót fújt, majd sietve a legközelebbi sikátor sötétjébe bújt [Erre egyébként minden egyes lépésnél figyelmeztet a játék, hogy mégis hová kéne futni, ahol az őrök nem kutatnak.]. A szűk, sötét utcácskában várakozva aztán valahonnan előkerült egy segítőkész tolvaj, aki felajánlotta, hogy egy menedékhelyre vezeti őket. Ezt vitézeim elfogadták, hiszen más lehetőségük már úgysem akadt.A segítőkész orzó végül hőseimet titkos járatokon, rejtett folyosókon át vezette el a tolvajok céhéhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése