S ahogy legutóbb ígértem, hazai területre kirándultam, hogy a Videoton rétjein fellelhető szoftvervirágokból egy újabb csokrot köthessek. Ezúttal azonban, mivel nincs tudomásom arról, hogy a XXI. században is készült meg persze elérhető új TVC-játék, ezért csak a régi játékokból fog állni ez a csokor. Viszont úgy döntöttem, hogy most inkább a grafikailag kidolgozottabb programokat részesítem előnyben. Akkor hát lássuk ezeket a TV-Computerre termett programok bokrétáját!
[A cím betűtípusáért külön díjat érdemelne a Berysoft, mert jó lett.]
Kezdjük is Az expedíció, vagy csak simán Expedíció című játékvirággal e csokor szagolgatását! A program 1989-ben jelent meg Berysoft, azaz Bertók Zsolt gondozásában és fejlesztésében. Aki egyébként elég termékeny egy programozó és játékkészítő/-író volt a maga idejében. Mert például itt a blogon is öt, illetve ezzel együtt hat TVC-s csokorból négyben szerepel a neve. Szóval, majdnem megkerülhetetlen a neve, még ha a programjai olykor... hát... nagyon is megkerülhetőek. :) Mindenesetre, ha esetleg valakit most hozott ide processzora először, azoknak itt van néhány link, hogy Bertók úr nevéhez milyen programok is fűződnek: A bolygó neve: Halál, amely az azonos című film megjátékosítása volt; de írt ő egy egészen érdekes ügyességi játékot, amely nem egy távoli bolygóra, hanem a tengerek mélyére vitte a játékost, a Búvár című programjában; végül pedig ő készítette az egészen jó alapötletű, de közel játszhatatlan Golfot is, amely úgy tűnt a Leaderboard Golfból inspirálódott. De most térjünk vissza Az expedíció című játékához! Műfaját tekintve ez egy ügyességi-logikai játék, amelyben három különböző főszereplőt irányítunk, akiknek különböző képességeik vannak. S egymást segítve kell továbbjutniuk. Szerintem Bertók Zsolt meghaladta a korát azzal, hogy három főszereplőt választott/alkotott. Habár lehet csak én vagyok műveletlen e téren, de tudtommal a Lost Vikings előtt nem volt ilyenre példa. Olyan volt, hogy két különböző karakterrel kellett egymást segítenünk, mint például a méltán nagy sikerű Head over Heels-ben, de háromra, én legalábbis, nem emlékszem. De most lássuk a rövidke történetét, amelyet a játékban is elolvashatunk:
[Obszcén kariatidák között Donával obszcén helyzetbe kerülhetünk... viszont még így sem gyógyít!]
Egy titokzatos hely felkutatására indul egy 3 tagú expedíció. Tagjai:
Mech: Áthidalhatatlan távolságokon is át bír szaltózni.
Dona: Orvos. Ha valaki megsérül, ő tudja meggyógyítani.
Jonh: Telekinetikus képességeivel állatokra és némely tárgyakra tud hatni. A küldetést csak egymás segítésével tudják teljesíteni! [Az előbb még expedícióról volt szó, nem küldetésről. :) De persze a nevek se rosszak. Ez a "Mech" honnan jött, nem tudom, de még elmegy. "Dona" is a maga egy n-ével megbocsátható, de "Jonh"-t nem lehet megmagyarázni! És ilyen csúnya elírást még megbocsátani sem lehet! :) Meg láthatólag Bertók mester a telekinézis jelentésével sem volt egészen képben. Vagy csak nem jutott jobb idegenszó eszébe. Mert ez lényegében a tárgyak, bár olykor részecskék, fizikai érintkezés és ismert fizikai hatások nélküli mozgatását jelenti. Persze ezzel a tudományosan nem alátámasztott képességgel valóban lehet hatni az állatokra, méghozzá úgy, hogy őket is arrébb mozgatjuk, saját akaratuk ellenére. Ellenben Az expedícióban "Jonh" megállítja őket, nem pedig ellöki. A telekinézis pedig szó szerint "távmozgatást" jelent. Azonban ennyi szőrszálhasogató marhaság után térjünk át a játék elemzésére végre! :)]
[Ez egy kicsit azért bosszantó szöveg...]
A játék grafikája szerintem egész jó lenne, ha nem ezekkel a színekkel működne. Ettől függetlenül egész normális program benyomását kelti, mert a megjelenítés is gyors. Ez alól kivételek a liftek. Azokat használni kínszenvedés. Hangügyileg átlagon aluli, mert kapunk primitív hanghatásokat ugyan, de semmiféle zenét. Habár a legtöbb TVC játékra sajnos jellemző, hogy szonikus, de leginkább muzikális kihívásokkal küszködnek. Az irányítás egyébként remek, nagyon könnyen elsajátítható, és a program is elárulja, hogy mit mivel csinálunk. A játékélmény sem rossz, csak azt a rózsaszín-magenta hátteret tudnám feledni! Viszont azt még hozzátenném, hogy hőseink trifóliumát minden képernyőre kb. együtt kell vinni, különben nem segíthetik egymást. Lévén képességeik eredményét, legalábbis a játék elején csak így lehet kihasználni. Illetve "Dona" gyógyítási képességét nem nagyon tapasztaltam. Add valamiféle külön hanghatást [már amikor...], amennyiben egy másik karakternél alkalmazzuk a képességét, de az energiájuk nem megy fel valójában [Persze lehet, hogy ez csak az emuláció hibája]. Márpedig "Jonh"-t lényegesen többször kell alkalmazni, mint "Mech"-et. Mindenesetre, aki szereti az ilyen együttmüködős-logikai ügyességi játékokat annak érdemes kipróbálnia Az expedíciót. De készüljön fel a kedves játékos, hogy nem egy könnyű kis szórakozásról van szó! [Na ez eddig a csúcs... a YouTube úgy érzékelte, hogy az alábbi videóban tartalomegyezést (Content Match) talált. És két különböző zeneszámot hozott fel találatként a videóban szereplő két rövidebb szegmensre. Persze mondanom sem kell, hogy ebben bizony egy félhangnyi zene sincs. Szóval utánanéztem az adott "zenéknek". Elnézést a közönségességért, de mindkettő kiváló példája a szarul lerippelt CD-knek. És ezek ész nélküli feltöltögetésének a YouTube-ra, anélkül, hogy a kedves feltöltő valaha is belehallgatott volna. Ugyanis ez a csodás TeCsős algoritmus azért talált egyezést Az expedícióval, mert a rosszul lerippelt CD-sávok szintén olyan zörejeket adnak ki, mint ez a játék! Szándékosan nem írtam zenét. Ugyanis az egyiken egyáltalán nincs, a másikon alig van ilyesmi, mármint muzsika. Ilyenkor mindig eszembe jut az a sok hülye láma meg laikus, akik állandóan jönnek a "mesterséges intelligencia" csodálatosságával, holott az esetek 98%-ában ilyesmivel nem is találkoztak még. Leginkább csak olyan algoritmusokkal, mint ez a YouTube-os csoda. Ennél már csak a kvantumszámítógépes rajongók bosszantóbbak. Lévén ilyesmi, jelenleg még nem igazán létezik, csak kvantumeszközök vannak használatban. Nem véletlen a megkülönböztetés, mert ugye egy számológépet sem nevezünk számítógépnek csak azért, mert elektromossággal működik és lehet vele számításokat végezni. De persze a kvantumkomputer jobban hangzik... Azonban visszatérve a "tartalom egyezésre": kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége. Ugyanis 30 napig tud a jogtulajdonos fellebbezni vagy tudom is én mit csinálni. Na, ez megoldódott még mielőtt ez a bejegyzés közzététetett volna. Mindkét "jogtulajdonos" elállt ettől a hülyeségtől.]
Csokrunk második szoftverszála egy veszett lövölde. Azért írtam veszettet parázs helyett, mert hát a játékmenet eléggé zaklatott, idegenszóval: hektikus. De erről majd később... a Harc a Föld körül című shoot'em up megjelenése sajnos nem ismert. Ilyen információkat valahogy a Novotrade-nél soha nem tartottak fontosnak feltüntetni az ingerszegény, de leginkább a nyomtatási költségeken spóroló kazettaborítóikon. [Habár elméletileg a játék megjelent cartridge-en is.] Már azt is haladásnak kell ítélni, hogy egyáltalán a szerzők felkerülhettek rá! Akiknek egyébként Tamási László és Papp György a becsületes nevük. Velük még nem "találkoztam" korábban a TVC-s programbúvárkodásaim során. Egyébként nagyjából ez minden, amit tudni lehet a Harc a Föld körül hátterével kapcsolatban. Illetve, amint bal oldalt látható is, ez a program is Octasoft-os gyártásvezetés alatt készült, nem pedig a Novotrade saját kreálmánya volt. Ezenkívül van rövidke történet-, ismertetőfélesége is, amely a borítón is olvasható, de azért átmásoltam ide is:
Hősünk kegyetlen harcot vív az önálló életre kelt automata űrfegyverekkel, űrnaszádokkal. Aknásított űrszektorokban, meteor eső [szerintem ez egy szó...] közepette küzd az életben maradásért. Figyelem! A[z] "űrgyémántok" begyűjtése később hasznosnak bizonyulhat, mozgásában béníthatja a naszádokat. A[z] ellenség figyeli hősünk akcióit, így a győztes stratégia több mint 100 féle játékmódból kerülhet ki. Ettől függ az is, hogy melyik űrszektorba jutunk.
[Itt minden akadály, még azok a bolygónak látszó zsömlék is...]
Ennyi lett volna a történet-, ismertetőféleség. A játék grafikája elég fura színeket színeket használ, ismét a PC CGA-s grafikájára hasonlít, de ott mondjuk ez a fajta lilás-rózsaszín vagy magenta szín soha nem volt egy palettán a sárgával. Ettől függetlenül nincs vele probléma. Sőt a megjelenítés is úgy száguld, – villogtatás nélkül teszem hozzá – hogy ilyet én még nem láttam TVC-n. Emellett a játéknak még van hangrészlege is. Igaz csak egyszerű hanghatások, de nem lehet panasz rájuk, mert nem szaggatják dobhártyáinkat. Az irányítás... az egy érdekes dolog. Abban a változatban, amelyet először próbáltam, a borítón olvasható irányításból semmi nem volt igaz. A joystickre, vagy hát emulátorban a nyilakra/Numpadra meg sem mozdult az űrhajó. Viszont Y-X gombokra balra-jobbra siklott, míg a jobb oldali Shifttel tüzelt, és ezzel is indult el a játék. Míg egy másik változatban a nyilak már működtek, de még mindig a jobb Shift a tűzgomb. Egyébként ezekre mind elég érzékenyen reagált az űrhajó, ám még megszokható volt. A játékélmény viszont sajnos nem a legjobb. Ugyan több, mint harminc élettel kezdünk, azonban ez egyáltalán nem véletlen. A pályán található akadályok véletlenszerűen vannak elrendezve, minden egyes próbálkozás alkalmával. Ám ezek az akadályok igen sűrűn helyezkednek el űrjárművünk előtt, amely száguld át a végtelen sötétségen, lassításra pedig nincs módunk. Ennek köszönhetően szerintem első menetre bárki elpazarol vagy tíz életet. A második pályán, vagy űrszektorban már mozgó űraknák is akadályozni fognak bennünket. Egyébként ezeknek lelövésért nem is jár pont... Sokáig nem jutottam el benne. Így aztán csak azoknak ajánlom, akik igazán elvakultak a műfajjal kapcsolatban és szeretik a tébolyító nehézségű programokat.
[A "villámgyors [...] szimuláció" ott sántít, hogyha mindkét ütőt egy- szerre használjuk, belassítjuk az egész programot...]
A harmadik TVC szál a csokorban egy, a játéktermekben is jól ismert játékgép szoftveres megvalósítása, méghozzá a flipperé. A játék címe is ez: Flipper. Egyébként egészen érdekes, hogy a flipper a biliárdból fejlődött ki. Illetve egészen pontosan a Bagatel nevű játékot tartják közvetlen ősének elméletileg. Ez a Bagatel talán leginkább a Rexhez hasonlító biliárdszerű játék volt még valamikor a XVIII. században, neve pedig a Château de Bagatelle nevű franciaországi helyiségből ered, mert itt mutatták be XVI. Lajosnak a játékot. [1793-ban pedig fejét vesztette egy nyaktiló alatt.] Ebből lett később a Tivoli. Amely már lényegében egy külön asztalon játszott játék volt, és a golyókat egy rugós kar segítségével lehetett kilőni. Végül aztán, mikor egy ilyen gépbe beépítették az ütőket, azaz a flippereket, megszületett a flipper. Hogy miért írtam le mindezt, arról majd még lesz szó... A TVC-s Flipperről annyit lehet tudni biztosan, hogy 1987-ben készült, és a Novotrade adta ki. Habár gondolom, hogy a kedves olvasó borítóból már rájött. A borítón egyébként Molnár Árpád van feltüntetve, mint készítő, viszont a játék v2-es változatában feltűnik az Andromed Software neve is. Ez a cég egyébként a nyolcvanas években elég sok olyan programot mutatott be Nyugatra, amelyek a Vasfüggöny innenső oldalán készültek. Például ők ismertették meg a Vasfüggöny túlsó oldalát is a Tetris-szel. Mondjuk nem tudom, hogy valóban volt-e közük ehhez a játékhoz [szerintem nem]. Mivelhogy története nincs, ugorjunk is rögtön az elemzéséhez!
A Flipper grafikájával nem lenne gond, habár 1987-ben, öregebb mikroszámítógépeken is voltak látványosabb játékok. Ellenben a megjelenítése valami borzalmas. A golyó akadozva gurul, az ütők vagy flipperek villogva mozognak, illetve bizonyos helyeken úgynevezett színütközések is vannak. Hangügyileg a játék szintén siralmas, néha kapunk egy-egy hanghatást, ahogy a golyó a gombáknak ütközik, de ez is elég ritka. Az irányítás pedig egyenesen borzalmas. Szóközzel vagy Space-szel lőjük a golyót, a bal ütőt pedig PC-n Ctrl-okkal irányítjuk, míg a jobb ütőt a PC Home gombjával hozzük működésbe. És a játékélmény borzasztó. Ez köszönhető egyrészt a borzalmas fizikának, másrészt a még borzalmasabb asztalnak! Merthogy valójában ez nem flipper, hanem egy tivoli, amelyben vannak ütők vagy flipperkarok! Ugyanis a golyót simán lelőhetjük kezdésnek egy olyan helyre, ahol esélyünk sincs pályájának befolyásolására. Nem tudom, hogy ez a játék hogy mozgott az eredeti TVC-n, de ha ilyen volt eredetiben is és ha valaki merészelt ezért még pénzt is kérni, főleg szerény zsebpénzű játékosoktól, az egy nagy szemét alak lehetett! :) Egyetlen pozitívuma a Flippernek, hogy lehet négyen is játszani. Szóval másokkal is megoszthatjuk a nyomorunkat...
Csokrunk utolsó szálával pedig a jövő tudományos fantasztikumából, illetve a jelen szórakoztatóiparából térjünk át a múlt a rémtörténeteihez! Méghozzá nem mással, mint a Kísértetkastély című TVC-programmal. Amint bal oldalon látható a szokásos borítóból, hogy a játék 1989-es kiadását a Novotrade gondozta, megalkotója pedig Canjavec Attila, illetve a borítón említve van még Beszeda Tamás is. Akinek a nevével már találkozhatott az olvasó, úgy kb három évvel ezelőtt, a Játékcsokor #006-ban, méghozzá a Ladderman kapcsán, ahol elsütöttem egy szójátékot is nevével. :) [És, hogy ki is ő valójában, azt a Játékcsokor #061 hozzászólásaiból megtudhatja.] És akárcsak ott, a program itt sem említi a nevét. A Kísértetkastély amúgy egy hagyományos ügyességi, platformjáték. Azonban lássuk a történetét! [Amely a borítón is olvasható.]
Mielőtt a gonosz erők elrabolták volna kincseit, hősünk dédapja igen gazdag ember volt. A tolvajok ládákba rakták az aranyat, és egy elhagyott kastélyban rejtették el. Hősünk feladata: megkeresni a kincset, azaz összeszedni 103 darab ládát. Ha mindet begyűjtöttük, megszűnik a gonoszok hatalma. Ekkor már csak egy feladatunk marad: mihamarabb visszajutni a kiindulóponthoz. Ha ez időben nem sikerül, ránk omlik a vár. Hősünk irányítása a JOYSTICK-kel vagy billentyűzetről történik [itt nem, de a játékban elárulja, mely gombok ezek...]. Ugrani a tűz, a SPACE vagy LOCK gombokkal lehet. Egyszeri RESET-re újra indul a program.
A Kísértetkastély grafikája elsőre talán kissé furcsának, komornak tűnhet, de nincs vele semmi baj. A teli színek mellett még ditheres kitöltést is használ a program, de a lényeg, hogy a megjelenítés nagyon gyors és hibátlan. Villogtatással én nem találkoztam. A hangrészlegre nem lehet panasz, hacsak az nem, hogy a zene nem elég változatos, ezért egy idő után az ember agyára mehet. Hanghatások nincsenek, lévén a TVC-nek csak egy csatornája volt, amelyen hangot tudott előállítani. Az irányítás roppant egyszerű, joystickről vagy billentyűzetről is történhet, a kiosztást az indulás előtt láthatjuk. A játékélmény pedig nagyon jó! A Kísértetkastély talán az egyik legjobb TVC-játék, amellyel eddig találkoztam. Annak ellenére, hogy pixelpontos ugrásokra van szükségünk. Ám hálósipkás és korpulens hősünk elég sok élettel indul útnak. De a szokásos ügyességi elemek mellett szerintem szükségünk lesz még térképkészítési, kartográfiai képességeinkre is, mert elég sok helyszínen kell majd kitérni az ellenfelek elől. Canjavec Attila egy igazán remek programot alkotott, amelyet mindenképpen érdemes kipróbálnia még annak is, aki egyébkét nem különösebben kedveli az ugráldákat-bugráldákat! Habár azt hozzá kell tennem, hogy a játék v2 változata nekem kizárólag egy régebbi emulátorral [v0.9 GB] volt hajlandó elindulni. Ennél újabbal egyszerűen nem töltött be.
Ezzel véget ért az 54. csokor szagolgatása is! Legközelebb – mivel idén még nem írtam és amúgy is közeledik a karácsony – egy Társas-játék bejegyzéssel térek vissza. Addig is jó játékot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése